adozona.hu
BH 2024.7.164
BH 2024.7.164
Ha a munkavállaló a munkaviszonyának jogellenes megszüntetését követően álláskeresési járadékot nem igényel, elhelyezkedése érdekében az állami foglalkoztatási szervvel nem működik együtt és aktív álláskeresését egyéb módon sem igazolja, elmaradt jövedelemből származó kártérítésre a kárenyhítési kötelezettsége megsértése miatt nem tarthat igényt. Ez esetben megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy a munkáltató a bizonyítási érdeke ellenére bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget [a munka törvénykönyv
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A vadgazdálkodási szakmérnök végzettséggel rendelkező felperes 2017. szeptember 7-től a garantált bérminimumnak megfelelő alapbér fizetése mellett hivatásos vadász munkakörben állt az alperes alkalmazásában, munkáját az alperes környékén fekvő, megjelölt kódszámú vadászterületen látta el.
[2] A peres felek között létrejött munkaszerződés 6. pontja, valamint az alperes Alapszabálya és Házi Szabályzata alapján a felperes felett a munkáltatói jogokat az alperes Intézőbizottsága, illetőleg a...
BH 2024.7.164 Ha a munkavállaló a munkaviszonyának jogellenes megszüntetését követően álláskeresési járadékot nem igényel, elhelyezkedése érdekében az állami foglalkoztatási szervvel nem működik együtt és aktív álláskeresését egyéb módon sem igazolja, elmaradt jövedelemből származó kártérítésre a kárenyhítési kötelezettsége megsértése miatt nem tarthat igényt. Ez esetben megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy a munkáltató a bizonyítási érdeke ellenére bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 167. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A vadgazdálkodási szakmérnök végzettséggel rendelkező felperes 2017. szeptember 7-től a garantált bérminimumnak megfelelő alapbér fizetése mellett hivatásos vadász munkakörben állt az alperes alkalmazásában, munkáját az alperes környékén fekvő, megjelölt kódszámú vadászterületen látta el.[2] A peres felek között létrejött munkaszerződés 6. pontja, valamint az alperes Alapszabálya és Házi Szabályzata alapján a felperes felett a munkáltatói jogokat az alperes Intézőbizottsága, illetőleg annak felhatalmazása alapján a vadásztársaság elnöke gyakorolta.
[3] A felperesnek nem volt munkaviszonyból származó kötelezettsége naponta a perbeli vadászterület saját gépjárművel történő ellenőrzése, ezen feladatot a felperes heti rendszerességgel, de pontosan meg nem határozható időpontban, módon és mértékben végezte el. Munkaviszonya fennállása alatt az alperesnek szóban és írásban sem jelzett ezzel kapcsolatos költségigényt.
[5] Az alperes elnöke 2019. június 7-én a közgyűlésen egy, már előre megírt felmondást tartalmazó borítékot helyezett az asztal sarkára, felszólítva a felperest annak átvételére, amelynek azonban a felperes nem tett eleget. Az alperes 2019. június 12-én postára adott felmondását, a június 17-től augusztus 23-ig keresőképtelen állományban lévő felperes június 19-én vett át.
[6] A már korábban is őstermelő családi gazdaságban tevékenykedő felperes a munkaviszonya megszűnését követően álláskeresőként nem regisztráltatta magát, a családi gazdaságon kívül elhelyezkedni nem próbált, egyéb munkát nem keresett. Az alperes a munkaviszony megszüntetésekor kiadandó igazolásokat 2020. szeptember 21-én küldte meg a felperes részére, amelyben a munkaviszony megszűnésének időpontjaként 2019. július 7-ét jelölte meg.
[7] A felperes 2019. július 17-én előterjesztett, majd módosított keresete alapján a törvényszék a részítéletével - egyebek mellett - a 2019. június 7-én közölt felmondás jogellenességére figyelemmel kötelezte az alperest 2 340 000 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés és kamata, valamint 80 685 forint felmondási időre járó távolléti díj és kamata megfizetésére. Az ítélőtábla részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének az elmaradt jövedelem címén járó kártérítés és felmondási időre járó távolléti díj fizetésére kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A megismételt eljárásban a felperes módosított keresetében a 2019. június 7-én kelt felmondás jogellenességére tekintettel 2019. november 1. és 2021. január vége közötti időszakra 2 340 000 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés és ezen összeg 2020. június 11. napjától számított késedelmi kamata, a 2019. augusztus 24. és október 24. közötti kettő hónap felmentési időre járó 390 000 forint távolléti díj és ennek az összegnek a késedelmi kamata, 2017. szeptember 9. és 2019. június 16. közötti időszakra 940 330 forint útiköltség-térítés és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.[9] Az alperes az ellenkérelmében elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú ítélet
[12] A törvényszék ítéletével az alperes eljárás megszüntetésére irányuló kérelmét elutasította. Kötelezte az alperest 390 000 forint felmentési időre járó távolléti díj és ezen összeg 2019. június 20-tól a kifizetésig számított késedelmi kamatának megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes elnöke a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről az IB felhatalmazása nélkül egy személyben döntött, ezért a felmondás jogellenes. A jogellenes munkáltatói intézkedés következményeként kötelezte az alperest két havi felmentési időre járó távolléti díj megfizetésére.
[14] Az elmaradt jövedelemből származó kártérítési igény körében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 29. § (5) bekezdése alapján irányadó Mt. 82. § alkalmazásával - a lefolytatott bizonyítás eredményeként - arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a perben nem igazolta a kárenyhítési kötelezettsége teljesítését. Álláskeresési támogatást nem vett igénybe, "civil", valamint vadászati tevékenységgel kapcsolatos állást sem keresett aktívan, amelynek következtében saját felróható magatartása miatt elmaradt jövedelemből eredő kárának megtérítésére nem tarthat igényt.
[15] Az elsőfokú bíróság a felperes útiköltség-térítésével összefüggésben rámutatott arra, hogy a perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az általa hivatkozott munkanapokon 70 kilométert tett meg gépkocsival az alperes érdekében, ezzel összefüggésben milyen költségei merültek fel. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban nem lehetett ítéleti bizonyossággal megállapítani a felperesi tényállítások valóságát, ezért a bizonyítatlanság a felperes terhére esett, amelyből következően a felperes szakértő kirendelésére vonatkozó indítványa teljesítését is mellőzte a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 276. § (5) bekezdése alapján.
[17] A peres felek fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta.
[18] Ítéletének indokolásában egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes költségigényeivel kapcsolatban megállapított tényállás nem indokolta szakértői vizsgálat lefolytatását, mivel a felperes a bizonyítási érdeke ellenére a bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette olyan mértékben, amely a szakértői vizsgálat alapjául szolgálhatna.
[19] Az ítélőtábla álláspontja szerint helytálló az elsőfokú bíróság ítéletének az elmaradt jövedelemből eredő kártérítési igény elutasítására vonatkozó rendelkezése. A felperes személyes előadása alapján megállapította, hogy a munkaviszonya megszüntetését követően nem keresett állást, ezért nem volt jelentősége az Alaptörvény XII. cikkében meghatározott, a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való alapjoga érvényesülésének sem. A felperes fellebbezési érvelésével szemben - személyes előadása figyelembevételével - a Pp. 266. § (1) bekezdése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes részéről szükségtelen volt a felperes iskolai végzettségének, szakképzettségének megfelelő és felajánlható üres álláshelyekre vonatkozó további bizonyítási eljárás lefolytatása. Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte a kárenyhítési kötelezettség körében azt a körülményt is, hogy a felperes 2021. júliustól átvette a családi gazdaság vezetését, e körben pedig a másodfokú eljárásban a Pp. 373. § (2) bekezdése alapján már nem volt figyelembe vehető a 2022. évi családi gazdálkodói jövedelem igazolása érdekében pótlólag csatolni kívánt adóbevallás sem.
[20] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaszerződés nem tartalmazott saját gépjármű használatára vonatkozó kötelezettséget, így az nem volt a felperes munkaviszonyból származó kötelezettsége. A Pp. 2. § (2) bekezdése és a Pp. 4. § (2) bekezdése alapján ezért a perben kizárólag a felperes Mt. 51. § (2) bekezdésének rendelkezésére alapított, a vadászterületen történő közlekedéssel összefüggő útiköltség iránti igénye volt vizsgálható, mert a munkahely és a lakóhely közötti útiköltségtérítés csak eltérő jogalapon lett volna értékelhető. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a vadászterület bejárásával kapcsolatban igényelt költség esetében nem a munkaidő-nyilvántartásnak volt jelentősége, mert a munkavállalót csak a munkavégzéssel szükségképpen felmerült, a munkáltató érdekében végzett munkával kapcsolatban illeti meg költségtérítés, amely nem lehet átalány jellegű. Az elsőfokú eljárás során ugyanakkor a felperes nem tudta bizonyítani, hogy mely munkanapjain hány kilométert tett meg a munkáltató érdekében, ezért a bizonyítatlanság a terhére esett.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[22] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő részbeni, az elmaradt jövedelemből származó kártérítés, útiköltség térítése iránti keresetét elutasító rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új részítélet hozatalával az alperes 2 340 000 forint elmaradt jövedelemből eredő kártérítés és ezen összeg 2020. június 11-től számított késedelmi kamatának megfizetésére kötelezését és az útiköltség-térítés körében az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását kérte.[23] A felperes álláspontja szerint az eljárt bíróságok megállapították az alperesi felmondás jogellenességét, azonban az Mt. 82. § (1) és (2) bekezdésének megsértésével az elmaradt jövedelemből eredő kártérítési igényét jogszabálysértően utasították el, így az alperes jogellenes intézkedése lényegében jogkövetkezmény nélkül maradt. A következetes bírói gyakorlat alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. E körben vitatta, hogy nem tett kísérletet az elhelyezkedésre és nem keresett munkát, az pedig, hogy az Alaptörvény XII. cikkében rögzített a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való alapjoga alapján elsősorban saját képzettsége szerint, vagyis vadászként kívánt elhelyezkedni, nem róható a terhére. Érvelése szerint a munkavállalótól nem várható el, hogy hivatásszerűen folytatott szakmájától eltérő területen keressen munkát, azt pedig, hogy a szakmában el tudott volna helyezkedni, kifejezetten az alperesnek kellett volna bizonyítania, ugyanakkor e körben bizonyítási indítványt egyáltalán nem terjesztett elő. Az alperes a perben nem is állította, hogy iskolai végzettségének, szakképzettségének, szakmai tapasztalatának, valamint egészségi állapotának is megfelelő munkakörben el tudott volna helyezkedni és ezáltal jövedelemre tett volna szert.
[24] A felperes érvelése szerint a megelőző eljárás során is hivatkozott arra, hogy 2021. júliustól a családi gazdaság tagjából annak vezetőjévé és egyedüli tagjává vált, vagyis olyan helyzet alakult ki, mintha új kereső tevékenységet kezdett volna. A családi gazdaság vezetőjeként már eltérő módon kellett részt vennie a családi gazdaság működtetésében és jövedelemszerzésre is kedvezőbb lehetőségei adódtak a megelőző időszaknál. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 265. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási érdeket ugyan helyesen rögzítette, azonban tévedett a bizonyítandó releváns tények körének meghatározásakor és anélkül állapította meg kárenyhítési kötelezettsége megsértését, hogy az alperes az ezzel kapcsolatos bizonyítási kötelezettségének eleget tett volna.
[25] A felperes felülvizsgálati hivatkozása szerint az útiköltségtérítéssel összefüggésben az alperes sem vitatta, hogy a munkaterületre történő kijárás és a vadászterület bejárása érdekében saját gépjárművét használta, az alperes tudtával, sőt elvárásának megfelelően. A lakóhely és a munkahely közti gépjárműhasználat célja nem a munkába járás volt, hanem a gépjárműnek mint munkaeszköznek a munkaterületre való eljuttatása a munkáltató érdekében, ezért az utazási költség a munkavégzési kötelezettsége teljesítésével összefüggésben merült fel. Mindebből következően az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Pp. 263. § (1) bekezdésébe ütközött.
[26] Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok az alperessel tagsági jogviszonyban álló, ekként elfogulatlannak nem tekinthető tanúk vallomását fogadta el arra nézve, hogy mikor és milyen gyakorisággal volt jelen a vadászterületen, amely vallomások ellentétesek voltak.
[27] A felperes érvelése szerint a csatolt bérjegyzékek igazolják a teljesített munkaidőt, amelynek ellenkezőjét az alperes a munkáltatói kötelezettségét képező munkaidőnyilvántartással bizonyíthatta volna.
[28] Hangsúlyozta, hogy a gépjárművet azért kellett kivinnie minden munkanapon, mert azt munkaeszközként használta, ezért az Mt. 51. § (2) bekezdése alapján az alperes a lakóhelye és munkahelye közti távolság költségét is köteles megtéríteni. Ez a távolság 40 kilométert jelent, amely mellett a vadászterületen rendszeresen átlagosan naponta 30 kilométer utat járt be. E körben indítványozta szakértő igénybevételét, amelynek mellőzése a Pp. 276. § (1) és (5) bekezdésének megsértését eredményezte.
[32] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
[33] Az elmaradt jövedelemből eredő kártérítés körében - egyetértve az első- és másodfokú bíróság által megállapított tényállással - rámutatott arra, hogy a felperes saját előadása szerint sem keresett állást a munkaviszonya megszüntetését követően, továbbá foglalkoztatása érdekében nem működött együtt a közigazgatási szervekkel sem. Miután a felperes saját előadása szerint sem keresett aktívan állást, az eljárt bíróságok helytállóan mutattak rá arra, hogy az alperest a kárenyhítési kötelezettség elmulasztása körében bizonyítás nem terhelte.
[34] A közlekedési költség iránti kereset elutasítása kapcsán utalt arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 263. § (1) bekezdését hívta fel, ugyanakkor jogszabálysértésként nem hivatkozott a Pp. 279. §-ára, így a jogerős ítéletben megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság a felperest megfelelően tájékoztatta arról, hogy az utazási költségtérítéssel összefüggésben őt terheli a bizonyítás arra vonatkozóan, hogy mely munkanapokon tett meg 70 kilométert az alperes érdekében és ezzel milyen költsége merült fel. A felhívás ellenére a felperes bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[36] A Kúria a felülvizsgálat során a Pp. 423. § (1) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát, kivéve ha az eljárást hivatalból megszünteti, vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben törvény értelmében kizáró ok áll fenn.[37] A felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó rendkívüli, korlátozottan igénybe vehető perorvoslat, amelynek kizárólag jogszabálysértésre hivatkozásra alapítottan van helye. A felülvizsgálat funkciója a kérelmet előterjesztő fél által állított jogsérelem elbírálása, és megalapozottsága esetén annak orvoslása. A Kúria kizárólag azt bírálhatja el, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadott okból, a megjelölt jogszabályokat megsértette-e a jogerős ítélet.
[38] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozatlan.
[39] A felperes az elmaradt jövedelemből eredő kártérítési igénye elutasítása körében megsértett jogszabályhelyként az Mt. 82. § (1) és (2) bekezdésére, az Alaptörvény XII. cikkében foglaltakra, továbbá a Pp. 265. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott.
[40] A korábbi - a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény - szabályozásától eltérően a hatályos Mt. a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként fizetendő elmaradt jövedelem (munkabér) összegének számítását kártérítési jogalapra helyezte. Az Mt. 82. § (1) bekezdése szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. Az Mt. 82. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összegét.
[41] A munkavállalót azonban az Mt. 167. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint kárenyhítési kötelezettség terheli, továbbá az Mt. 172. § (1) bekezdés b) pontja alapján a kártérítés összegének számításánál le kell vonni, amit a jogosult megkeresett vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna.
[42] Az elsőfokú bíróság a Kúria a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei egyes kérdéseiről szóló 6/2016. (XI. 28.) KMK véleménye 7. pontjában foglaltak alapján - amely szerint a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségével kapcsolatban a bizonyítás a munkáltatót mint károkozót terheli - tájékoztatta az alperest arról, hogy "az ő érdekében áll annak bizonyítása, hogy a felperes a 2019. november 1-jétől 2021. január végéig terjedő időszakra érvényesített elmaradt jövedelem címén járó kártérítés iránti igényével összefüggésben a kárenyhítési kötelezettségét elmulasztotta".
[43] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a bizonyítási érdek Pp. 265. § (1) bekezdésének megfelelő meghatározását maga sem vitatta, ugyanakkor arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévedett a bizonyítandó releváns tények körének meghatározásakor és anélkül állapította meg a kárenyhítési kötelezettsége megsértését, hogy az alperes az ezzel kapcsolatos bizonyítási kötelezettségének eleget tett volna.
[44] Az elsőfokú eljárás során megtartott tárgyaláson az alperes képviselője a kárenyhítési kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos nyilatkozatait változatlanul fenntartotta azzal, hogy "amennyiben a felperes eleget tett volna a kárenyhítési kötelezettségének , tehát elhelyezkedett volna, akkor egyáltalán nem következett volna be kára, tehát a havi 195 000 forintos munkabért, ami akkor a garantált bérminimum volt, minden további nélkül megkereshette volna, így gyakorlatilag ténylegesen nem következett volna be elmaradt jövedelem címén kára". Az elsőfokú bíróság tárgyalást lezáró végzésében - egyebek mellett - a kárenyhítési kötelezettség esetleges elmulasztása körében a feleket további perfelvételi nyilatkozat és bizonyítási indítvány előterjesztésére hívta fel. Az alperes ezt követően a 37. számú előkészítő iratában a felperes 5. számú jegyzőkönyvben megtett nyilatkozatára utalt, amely szerint "civil állást, mióta az alperesnél a munkaviszonyom megszűnt nem kerestem, illetve a kilépő papírok kézhez vétele után nem igényeltem álláskeresési ellátást". Álláspontja az volt, hogy a nyilatkozatból következően a felperes a kárenyhítési kötelezettségének semmilyen módon nem tett eleget, így az elmaradt jövedelemből eredő kártérítési igénye nem megalapozott.
[45] A felperes a kárenyhítési kötelezettsége teljesítése körében a 38. számú beadványában pontosította korábbi nyilatkozatát. Arra hivatkozott, hogy álláskeresési járadékot az alperes mulasztása - a munkaügyi iratok késedelmes kézbesítése - miatt nem igényelt. Állította, hogy hivatásos vadászként kívánt elhelyezkedni, a lehetőségekről informális csatornákon keresztül tájékozódott, ha volt üres állás, arra jelentkezett. A jövedelemszerző tevékenység folytatása körében az őstermelői, családi gazdálkodóként végzett tevékenységére hivatkozott és azt állította, hogy a veszteséges eredmény ellenére kárenyhítési kötelezettségét teljesítette. A felperesi képviselő 40. számú jegyzőkönyvben szereplő nyilatkozatából kitűnik, hogy a felperes egyáltalán nem keresett munkát.
[46] Az eljárt bíróságok a felperes álláskeresési járadék igénybevételének elmulasztása tárgyában tett, egymásnak ellentmondó nyilatkozataiból, továbbá a saját szakképzettségének megfelelő és egyéb, "civil" munkakörben történő elhelyezkedése érdekében tett erőfeszítései igazolásának hiányából a Kúria precedensképes határozatai (Kúria Mfv.10.068/2021., közzétéve: BH 2022.52., Mfv.VIII.10.086/2023; Mfv.VIII.10.157/2022) alapján jogszabálysértés nélkül vontak le következtetést arra, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségét elmulasztotta.
[47] Személyes előadása azt támasztotta alá, hogy a felmondást követően ténylegesen nem kívánt elhelyezkedni, hanem a korábban munkaviszonya mellett meglévő őstermelői családi gazdálkodói tevékenységet folytatta immár teljes munkaidőben, ugyanakkor e tevékenysége mellé álláskeresési támogatást nem vett igénybe. A perben hivatkozott arra, hogy végzettsége és képzettsége szerinti munkakörében, hivatásos vadászként kívánt elhelyezkedni, ugyanakkor e körben aktív álláskeresését, pályázat benyújtását és az állami foglalkoztatási szervvel történő együttműködését sem igazolta.
[48] Ha a munkavállaló a munkáltató jogellenes megszüntető intézkedését követően meg sem próbált elhelyezkedni, megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy a munkáltató a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Ebből következően az alperest sem terhelte a perben annak igazolása, hogy a felperes a perbeli időszakban találhatott volna szakképzettségének és gyakorlatának megfelelő állást. A másodfokú bíróság helytállóan alkalmazta a Pp. 266. § (1) bekezdését és okszerűen vont le következtetést arra, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, így az elmaradt jövedelemből eredő kártérítési igénye megalapozatlan volt.
[49] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott a munka és a foglalkozás szabad megválasztását előíró, Alaptörvény XII. cikkére és arra, hogy ennek előírása alapján jogosult volt a szakképzettsége szerinti elhelyezkedésre.
[50] A Kúria ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy felülvizsgálati kérelem előterjesztésére csak jogszabálysértésre való hivatkozás esetén van lehetőség. Az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdése értelmében jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény az Alaptörvénnyel összhangban taxatív felsorolást tartalmaz azokról a normatív rendelkezési formákról, amelyeket a magyar jogrendszer jogszabálynak minősít.
[51] Az Alaptörvény nem jogszabály, hanem a jogszabályok felett áll mint a jogrend alapja. Mindezekből következően a felperes az Alaptörvény rendelkezésére jogot nem alapíthat, felülvizsgálati kérelmének valamilyen konkrét anyagi vagy eljárásjogi jogszabálysértést is tartalmaznia kell a kérelem érdemi elbírálásához. A Kúria a jogerős ítélet törvényességi felülvizsgálatát végzi el, az Alaptörvénynek való megfelelés vizsgálatára más jogorvoslati fórumrendszer áll a felek rendelkezésére. Az Alaptörvény egyes cikkeinek érvényesülését a felülvizsgálati kérelemben megjelölt tételes jogszabályhelyek alkalmazása kapcsán kell vizsgálni (Kúria Pfv.III.20.917/2018/3., Pfv.V.20.667/2018/4., Gfv.VII.30.305/2020/12., Pfv.VII.20.508/2023/15., Mfv.VIII.10.098/2023/10.).
[52] A költségtérítésekkel kapcsolatos kereseti követelés körében a felperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan utalt az Mt. 51. § (2) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a munkáltató köteles a munkavállaló részére a munkaviszony teljesítésével felmerült szükséges és indokolt költséget megtéríteni. Az eljárt bíróságok ugyanakkor helytállóan utaltak arra, hogy a perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az általa kért költségek a munkáltató érdekében, a munkaviszony teljesítésével szükségképpen felmerült és indokolt költségek voltak.
[53] A másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperesi vadászterületen hivatásos vadász munkakörben végzett munkát, ennek során gépjárművét is használta, azonban a rendelkezésre álló bizonyítékokból levonható következtetés szerint ez nem volt munkaköri kötelezettsége. A bíróságok által megállapított ezen tényállást a felperes fellebbezésében nem támadta, a jogerős ítélet pedig csak abban a körben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt. A felperes a tényállás megállapítását és a bizonyítékok értékelését a Pp. 279. § (1) bekezdése megjelölésével és szöveges érvelésében sem kifogásolta, ezért az a tény, hogy a vadászterület napi bejárása nem volt a felperes munkaviszonyból származó kötelezettsége a felülvizsgálati eljárásban már nem volt vizsgálható. [Pp. 413. § (1) bekezdés b) pont, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II.15.) PK vélemény 3. és 4. pont, amely az 1/2017. jogegységi határozat szerint az új Pp. hatálybalépése körében is megfelelően irányadó]
[54] A felperes az őt terhelő bizonyítási érdeknek megfelelően [Pp. 265. § (1) bekezdés] nem igazolta, hogy ez a tevékenység munkaszerződésből eredő vagy munkáltatói utasításra végzendő munkaköri kötelezettsége lett volna és az összegszerűség alátámasztása érdekében - munkáltató által leigazolt útnyilvántartás vagy más kimutatás csatolásával - pontosan meg kellett volna jelölnie azokat a munkanapokat és időtartamokat, amikor a munkáltató érdekében saját személygépkocsiját használta. Az irányadó tényállás alapján a felülvizsgálati kérelemben megjelölt tanúvallomások figyelembevételére a Pp. 279. § (1) bekezdése megjelölésének hiányában nem volt lehetőség. A felperes személyes előadása alapján a kért költségtérítés megállapítására és ennek érdekében a szakértő kirendelésére a bíróságoknak jogszerűen nem volt lehetősége, ezért a szakértői bizonyítás elmulasztása és a felperes keresetét elutasító rendelkezés helybenhagyása nem minősült jogszabálysértőnek.
[55] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érintette, a támadott rendelkezéseit pedig a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.IV.10.116/2023/5.)