adozona.hu
BH 2024.6.143
BH 2024.6.143
Ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő új építménynek az azt megvalósító gazdasági társaság által az építési engedély jogosultjának való átadása az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés a) pontja alapján fordított adózás alá eső, az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítésnek minősül [az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 10. § d) pont, 86. § (1) bek. j) pont ja) alpont, 142. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A saját tulajdonú ingatlan bérbeadásával és üzemeltetésével foglalkozó felperes befogadta, és a 2018. április - június időszaki bevallásában levonásba helyezte a vele azonos személy ügyvezetése alatt álló, ingatlan üzemeltetéssel és egyéb szálláshely szolgáltatással foglalkozó Kft. "f.a." (a továbbiakban: Számlakibocsátó) által kibocsátott, 2017. január16-i teljesítési időpontú, "beruházás továbbszámlázása" megnevezésű számla 4 050 000 Ft összegű általános forgalmi adó (áfa) tartalmát.
[...
BH 2024.6.143 Ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő új építménynek az azt megvalósító gazdasági társaság által az építési engedély jogosultjának való átadása az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés a) pontja alapján fordított adózás alá eső, az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítésnek minősül [az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 10. § d) pont, 86. § (1) bek. j) pont ja) alpont, 142. § (1) bek. a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A saját tulajdonú ingatlan bérbeadásával és üzemeltetésével foglalkozó felperes befogadta, és a 2018. április - június időszaki bevallásában levonásba helyezte a vele azonos személy ügyvezetése alatt álló, ingatlan üzemeltetéssel és egyéb szálláshely szolgáltatással foglalkozó Kft. "f.a." (a továbbiakban: Számlakibocsátó) által kibocsátott, 2017. január16-i teljesítési időpontú, "beruházás továbbszámlázása" megnevezésű számla 4 050 000 Ft összegű általános forgalmi adó (áfa) tartalmát.[2] A felperes kizárólagos tulajdonában álló …/13 helyrajzi számú ingatlanon a felperes által 2014-ben megszerzett építési engedély alapján Számlakibocsátó 2015-ben vendégházat épített. A vendégház használatbavételi engedéllyel még nem rendelkezett, amikor a felperes részére történő átadásáról a felek 2017. november16-i keltezéssel "Ingatlan birtokba adási, átadás-átvételi jegyzőkönyv"-et írtak alá, majd a Számlakibocsátó kiállította a perrel érintett számlát. A számla ellenértékének kiegyenlítése 2017. február és 2018. február között készpénzben, 13 részletben történt.
[3] A Számlakibocsátó 2018. június 27. napjával felszámolási eljárás alá került. Az adóhatóság a Számlakibocsátónál a 2017. január 1. és 2018. június 26. közötti időszakra egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára, majd a felszámolás miatt tevékenységet lezáró adóellenőrzést folytatott le, a felperes részére kiállított számla miatt a fizetendő áfa tekintetében megállapítást nem tett, azonban az azon szereplő áfával megegyező (szembeállított) összegű, negatív fizetendő adó alapjául bemutatott érvénytelenítő számlák hitelességét nem ismerte el.
[4] Az elsőfokú adóhatóság 2018. április-június időszakra vonatkozóan - új eljárás keretében - áfa adónemben lefolytatott, az adózó által igényelt költségvetési támogatás, adó-visszatérítés, adóvisszaigénylés kiutalást megelőző vizsgálatára irányuló adóellenőrzés megállapításai alapján határozatával a felperes terhére 4 050 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított, meg, ezen összeg kiutalását megtagadta, kötelezte továbbá a felperest 2 025 000 Ft adóbírság megfizetésére.
[5] A fellebbezés alapján eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] Határozatát az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 10. § d) pontjára, 60. § (1) és (2) bekezdésére, 120. § b) pontjára, 142. § (1) bekezdés a) pontjára, 257/J. § (1), (3) és (4) bekezdéseire, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ára, a 215. § (1), (3) és (4) bekezdésére, a 219. § (1) és (2) bekezdésére alapította.
[7] Indokolása szerint a felperes a vizsgált időszakban értékesítést nem vallott, bevallásában levonásba helyezte a Számlakibocsátó fenti számlájának áfa tartalmát. A kifogásolt számlán szereplő gazdasági esemény megvalósult, azonban az az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti építési engedélyhez kötött kivitelezési munka átadása volt, mely az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés a) pontja alapján értelmében fordított adózás szabályai alá tartozik, az áfa-t a felperesnek kellett volna megfizetnie a költségvetésbe. A számla teljesítési időpontjának az átadás-átvételi jegyzőkönyv keltezését - 2017. november 16. - tekintette, és megállapította, hogy a felperesnek 2017. IV. negyedévében kellett volna teljesítenie a bevallási, illetve adófizetési kötelezettségét. A számlán szereplő áfa levonásba helyezését mindezek folytán a vizsgált időszakra vonatkozóan elutasította. Rögzítette ugyanakkor, hogy ha a felperes a könyvelését a jogszabályi követelményeknek megfelelően helyesbíttette, élhet az adólevonási jogával.
A kereset és az alperes védekezése
[10] A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, emellett elsődlegesen az adókülönbözet és az adóbírság törlését, valamint a visszaigényelt áfa kiutalásának elrendelését, másodlagosan a tévesen felszámítottnak tekintett áfa közvetlen visszatérítésének elrendelését, az adóbírság törlését vagy csökkentését, harmadlagosan az adóbírság törlését vagy csökkentését, negyedlegesen az első- és a másodfokú határozat megsemmisítését, és szükség esetén az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.[11] Előadta, hogy a perbeli ügylet nem tartozik a fordított adózás hatálya alá, mert a beruházást a Számlakibocsátó a felperes engedélyével, de nem az ő megrendelésére végezte, azt könyveiben ekként tartotta nyilván, annak továbbszámlázásáról csak 2017-ben jött létre közöttük megállapodás, így a perbeli ügyletet nem lehet sem az Áfa tv. 10. § d) pontja és 142. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, sem az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerint minősíteni. Az ügyletaz Áfa tv. 9. §-a, ezen belül az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontjának ja)-jb) alpontokban nevesített, ún. új ingatlan értékesítésének minősül, arról a számla az egyenes adózás szerint helyesen került kiállításra. Az ingatlanértékesítésnek nem adójogi feltétele, hogy annak a Számlakibocsátó az ingatlan tulajdonosa legyen.
[13] Álláspontja szerint az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata [C 691/17. (Porr) 42-43. pont], értelemében az adóhatóság köteles a Számlakibocsátónak tévesen megfizetett áfa részére történő visszatérítésére.
[14] A fordított adózás mellőzése miatt a költségvetést nem érte kár, ezen alaki kötelezettség megszegése nem tekinthető adókijátszásnak [C-95/07. és C-96/07. (Ecotrade) 62- 63., 71. pont, C-590/13. (Idexx) 42. pont], az ügylet megvalósult, annak pénzügyi rendezése is megtörtént, ezért az adóbírság mérséklésének lett volna helye.
A jogerős ítélet
[16] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.[17] Indokolása szerint az Áfa tv. 10. § d) pontja szerint termékértékesítésnek minősül az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:18. § (1) bekezdése alapján - a felek közötti megállapodás hiányában - az épület tulajdona a földtulajdonost illeti meg. Az épület tulajdonjogának Számlakibocsátó általi megszerzésére irányuló megállapodást a felperes nem kötött, a Számlakibocsátó tulajdonjoga a felépítmény vonatkozásában nem került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. A Számlakibocsátó a felperes mint földrészlet-tulajdonos és építtető engedélyével végzett építési szerelési munkát, mely során létrejövő felépítmény tulajdonjoga a felperest, mint földtulajdonost illette meg. Az így megvalósított beruházással létrejött, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlant adta át a Számlakibocsátó a felperesnek, mindez pedig az Áfa tv. 10. § d) pontjában írt törvényi tényállásnak felel meg. Lényegi elhatárolási ismérv az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése szerinti és az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés között, hogy az építmény tulajdonjogát bejegyezték-e az ingatlan nyilvántartásba, tulajdonosa-e az építménynek a kivitelező és ennek a tulajdonjognak az átruházására kerül-e sor, vagy a kivitelező olyan új építményt ad át, mely bejegyzendő az ingatlan-nyilvántartásba. Az építési-szerelési munkát a Számlakibocsátó valósította meg alkalmazottaival és anyagok beépítésével, mely révén ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlant adott át a felperesnek, aki a felépítményen nem az ügylet által szerzett tulajdonjogot, a Számlakibocsátó a beruházás költséget számlázta tovább, ezért az nem lehet az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont ja) és jb) alpontja szerinti új ingatlan értékesítés.
[18] A Számlakibocsátó könyvelését irrelevánsnak minősítette arra utalással, hogy nem a könyvviteli elszámolás, hanem annak tartalma alapozza meg az ügylet minősítését. Rámutatott, hogy a termékértékesítés megvalósulását nem vitatta az adóhatóság, így nem volt vitás, hogy a beruházás tárgyát illetően a Számlakibocsátót rendelkezési jog illette meg.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[21] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az ügylet minősítésével és az Air. 100. § megsértésével kapcsolatos rendelkezéseit támadta.[22] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Áfa tv. 9. § (1) bekezdését, 86. § (1) bekezdés j) pont ja) alpontját, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4)-(5) bekezdését, az Air. 100. §-át, az elsőfokú bíróság jogkérdésben eltért a Kúria közzétett határozatától [Kfv.35.012/2015/6., BH 2015.346., EBH 2008.1815].
[23] Előadta, hogy az ingatlan és az ingatlanértékesítés fogalmát nem a Ptk., hanem az Áfa tv. alapján kell meghatározni [Kfv.35.012/2015/6., BH 2015.346.]. Az Európai Unió Bíróságának kapcsolódó, és alkalmazandó [EBH 2008.1815] ítéleteiből szintén az a következtetés adódik, hogy a héa-rendszerben általános ingatlanértékesítésnek minősülhet az is, ami a polgári jog szabályai szerint nem minősül ingatlan-adásvételnek [C-277/14. (PPUH) 44. pont, C-610/19. (Vikingo) 48.]. Az elsőfokú bíróság tévesen vonta le így azt a következtetését, hogy a Számlakibocsátó a perbeli felépítményt nem értékesíthette a felperes részére, mivel nem volt a felépítmény polgári jogi értelemben vett tulajdonosa, illetve a tulajdonjoga nem volt bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba.
[24] Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság tévesen és ellentmondásosan állapította meg, hogy az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti ügyletek nem ingatlan-értékesítésnek minősülnek, ezáltal figyelmen kívül hagyta a Kúria Kfv.35.012/2015/6., BH 2015.346. szám alatt közétett határozataiban foglalt jogértelmezést. A perbeli ügylet mindenképpen ingatlanértékesítésnek minősül, a jogkérdés az, hogy azt az általános, Áfa tv. 9. § (1) bekezdése szerinti, azon belül az új ingatlan értékesítésére vonatkozó Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont ja) alpontja vagy az Áfa tv. 10. § d) pontja szerint, speciális ingatlanértékesítésnek kell minősíteni. Álláspontja szerint az ügylet általános ingatlanértékesítésnek minősül, mivel a speciális ingatlanértékesítés többletfeltétele, a kivitelezésre vonatkozó előzetes megrendelés a jelen ügyben bizonyítottan nem állt fenn.
[26] Az elsőfokú bíróság az ügylet minősítésekor a Számlakibocsátónál lefolytatott ellenőrzés alapján meghozott határozatoknak a perbeli ügylet minősítésével kapcsolatos megállapításait is figyelmen kívül hagyta, ezáltal a jogerős ítélet ellentétes az Air. 100. §-ával is.
[27] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[34] A Kúria rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletnek a perbeli ügylet minősítésével és az Air. 100. §-ának alkalmazásával kapcsolatos részét támadta, ezért a felülvizsgálati eljárásnak nem volt tárgya az adóhatóság tényállástisztázási kötelezettségét, a keresetben állított eljárási jogszabálysértéseket és az adóbírság törvényességét elbíráló része.
[35] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perbeli ügyletet az általa megállapított helyes tányállás és az Áfa tv. perben alkalmazandó rendelkezéseinek összevetésével helytállóan minősítette, ítéletét logikus és ellentmondásmentes érveléssel megindokolta, továbbá a tényeknek megfelelően döntött arról, hogy az adóhatóság nem sértette meg az Air. 100. §-ában foglalt azonos értékelés tilalmát.
[36] Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a felülvizsgálati eljárásban sem vitatott tényállás szerint a Számlakibocsátó a perben vitatott számláján "beruházás továbbszámlázásaként" jelölte meg a kiszámlázott ügyletet. A felek által nem vitatott tényállás alapján a felperes, mint építtető tulajdonában álló földrészleten a vendégházat a Számlakibocsátó valósította meg 2015-ben, az a felépítménynek a felperes részére történő átadásának időpontjában nem rendelkezett használatbavételi engedéllyel. A felperes és kapcsolt vállalkozása, a Számlakibocsátó között, amely gazdasági társaságoknak azonos személy volt a törvényes képviselője (ügyvezetője), nem jött létre írásbeli szerződés a vendégház kivitelezésére, és az is tényként volt megállapítható, hogy az építési engedélyt illetően nem jött létre jogutódlás, tehát a Számlakibocsátó nem vált az építési engedély jogosultjává, ezáltal a használatbavételi engedély iránti kérelem előterjesztésére jogosulttá, az a perbeli ügylet időpontjában is a felperes volt.
[37] Az Art. 2. §-a előírja az adóhatóság - és az adóperben eljáró közigazgatási bíróság számára is - a szerződés tartalom szerinti minősítésének követelményét, ez az ún. valódisági klauzula. Ennek értelmében az adóhatóság eljárásában a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalma szerint minősíti.
[38] Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság is azt állapította meg, hogy a perbeli ügylet az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés.
[39] Az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése alapján az áfa rendszerében "Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet." Az Áfa tv. 10. § d) pontja szerint termék értékesítésének minősül továbbá az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, (még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre).
[40] Figyelemmel arra, hogy a felek között nem jött létre írásbeli szerződés az ügyletre vonatkozóan, az egyéb körülmények alapján kellett a gazdasági esemény lényegi tartalmát meghatározni. Mivel az építkezés a felperes tulajdonában álló földrészleten zajlott, az építési engedély, így az annak alapján megvalósítandó felépítmény jogosultja a felperes volt, azonban az építkezést a Számlakibocsátó valósította meg, így a számla szerinti gazdasági esemény tartalma megegyezik a számlán feltüntetett elnevezéssel, azaz beruházás továbbszámlázása, a felépítmény jogosult részére történő átadása valósult meg. Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés a) pontja alapján pedig a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében az adót a termék beszerzője fizeti, így az adóhatóság és az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően állapította meg a felperes adókötelezettségét, illetve az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül döntött a per főtárgyáról.
[41] A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az ügyletet az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont ja) alpontja szerint kellett volna minősíteni egyenes adózású gazdasági eseményként. E jogszabályhely kimondja, hogy mentes az adó alól a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg. A megállapított történeti tényállás alapján egyértelmű, hogy a jelen esetben - amellett, hogy a felépítmény valóban nem rendelkezett még használatbavételi engedéllyel - nem újonnan beépített ingatlanrész hozzá tartozó földrészlettel együtt történő értékesítése zajlott, mivel az építési engedély jogosultja, azaz az építtető és a földrészlet tulajdonosa is mindvégig a felperes volt. Ténylegesen a létrehozott beruházás átadása történt annak jogosultja részére. A fordított adózású ügyletnél a létesített ingatlan jogosult részére történő átadása, az egyenes adózású ügyletnél pedig saját új ingatlan tulajdonjogának átruházása történik. Utóbbi feltétele a tulajdonosi minőség, illetve az újonnan létrejött építmény felett fennálló tulajdonosként való rendelkezés joga. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy jelen esetben a Számlakibocsátó a vendégház felett tulajdonosi rendelkezési joggal, illetve jogcímekkel nem rendelkezett, így nem volt az építmény jogosultjának tekintendő.
[42] Az a körülmény, hogy a felperes és a Számlakibocsátó a jogszabályi előírások [Ptk. 6:252. §, Étv. 39. § (6) bekezdés, az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rend. 3. § (1) bekezdés] ellenére nem kötöttek írásbeli kivitelezési szerződést a beruházás megvalósítására, a valódiság klauzula értelmében nem befolyásolja az ügylet minősítését, mert az Art. 3. § (1) bekezdése alapján az érvénytelen (jelen esetben az alaki kötöttség megszegésével létrejött) szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben annak gazdasági eredménye kimutatható. Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magatartás (cselekmény, mulasztás) törvényi rendelkezésbe ütközik, vagy sérti a jó erkölcsöt.
[43] Megjegyzi továbbá a Kúria, hogy a felperes az Áfa tv. 10. § d) pontjának módosításához kapcsolódó jogalkotói indokolás azon részét idézte álláspontja alátámasztásaként, amely éppen a módosítani kívánt törvényi szöveget írta le akként, hogy a 10. § d) pontja szerinti minősítésnek a felek közötti szerződés a feltétele. Az Áfa tv. 2008. május 1-jei hatállyal, az egyes adótörvények módosításáról 2008. évi VII. törvény 1. §-a által történt módosításának éppen az volt az egyik célja, hogy a korábbi törvényi szöveg ["d) építési szerződés alapján ingatlan (ingatlanrész) átadása a megrendelőnek, még akkor is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a megrendelő bocsátotta rendelkezésre"] ne képezhesse akadályát a jogalkotói szándék érvényesülésének abban az esetben sem, ha a felek - mint a felperes és a Számlakibocsátó - nem kötnek írásbeli szerződést. Az indokolás szerint "A jogalkalmazás során felmerült eltérő értelmezések miatt a törvény egyrészt elszakad a Ptk.-beli építési szerződés fogalomtól, és ezáltal a fő-, illetve alvállalkozói tevékenység megítélésének kérdésétől, továbbá pontosítja a szöveget úgy, hogy a rendelkezés az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlanra vonatkozik." Az Áfa tv. módosításának egyik indoka tehát az volt, hogy ne a régi Ptk. építési szerződésre (a Ptk. hatálybalépésétől a kivitelezési) szerződésre vonatkozó törvényi feltételek, hanem az Áfa tv. 10. § d) pontjában szabályozott tényállási elemek legyenek meghatározóak az adójogi jogvitában. Helytállóan hivatkozott ezért arra a felperes, hogy nem a felek közti polgári jogi jogviszonyt kellett az elsőfokú bíróságnak minősítenie, hanem az adójogi tényállás megvalósulását kellett megvizsgálnia. Az elsőfokú bíróság - a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben - ennek megfelelően járt el, figyelembe vette, hogy a földrészlet tulajdonosa és az építési engedély jogosultja a felperes, a Számlakibocsátó valósította meg az építkezést, a felépítmény az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetendő, így az ügylet által az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti tényállás teljes egészében megvalósult. Az elsőfokú bíróság azt is helytállóan állapította meg, a Számlakibocsátó nem rendelkezett bizonyított jogcímmel a felépítmény saját részére történő megszerzésére, azzal a felperes rendelkezett, így a törvényi tényállásban megkövetelt jogosulti minőség csak a felperes esetében volt megállapítható. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben az adóhatóság és az elsőfokú bíróság sem követelte meg a felperestől a kivitelezési szerződés nemlétének bizonyítását, az írásbeli szerződés hiányát tényként állapította meg. A felek között azonban nyilvánvalóan - akár hallgatólagos - megállapodásnak kellett lennie arra vonatkozóan, hogy a Számlakibocsátó megvalósíthassa az építéshatóság által a felperes telkén a felperes részére engedélyezett építési munkát.
[44] A Kúria - felperes által hivatkozott - Kfv.35.012/2015/6. számú ítélete közút és közcélú létesítmény (víz- és csatornarendszer) önkormányzatnak való térítésmentes (ingyenes) átadásának adózására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket értelmezte, a beruházásokra - jelen ügytől eltérően - a per beruházást megvalósító felperese rendelkezett építési engedélyekkel, tehát az abban foglalt jogértelmezés az eltérő tényállás folytán nem volt irányadó. A BH 2015.346 (Kfv.I.35.814/2014.) számú határozat alapjául szolgáló tényállás szerint egy ingatlan bérlője által végzett beruházás bérleti jogviszonyt követő, bérbeadó részére történő számlázásának és adóztatásának (az adóalap meghatározásának) kérdéseivel kapcsolatos, így a két ügy között nem vonható párhuzam.
[45] A felperes arra helytállóan hivatkozott, hogy a magyar bíróságok az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatát nem hagyhatják figyelmen kívül [EBH 2008.1815], azonban az Európai Unió Bírósága a C-277/14. (PPUH) ítéletében a héa-levonási jogra vonatkozó rendelkezéseket értelmezte, és azt mondta ki, hogy a (77/388/EGK) hatodik tanácsi irányelvvel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azzal az indokkal tagadja meg az adóalanytól a számára értékesített termékek után fizetendő vagy megfizetett hozzáadottérték adó levonásának a jogát, hogy a számlát olyan gazdasági szereplő állította ki, amelyet az e szabályozásban előírt kritériumokat illetően nem létező gazdasági szereplőnek kell tekinteni, és hogy lehetetlen a termékek valódi értékesítőjének a kilétét megállapítani, kivéve ha - objektív körülmények alapján, és anélkül, hogy az adóalanyt olyan ellenőrzésre köteleznék, amely nem feladata - bebizonyítják, hogy ez az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az említett értékesítés hozzáadottértékadó csalás részét képezi, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.
[46] A jelen ügyben nem volt vitatott, hogy az ügylet (termékértékesítés) a felperes és a Számlakibocsátó között teljesült, sőt az adóhatóság kifejezetten rögzítette határozatában, hogy a felperest - megfelelő számlázás esetén - megilleti az adólevonási jog, így alaptalan a felperesi hivatkozás ezen európai ítélet 44. pontjára [illetve az ugyanezen állításokat megfogalmazó C-610/19. (Vikingo) végzés 48. pontjára]. Jelen ügyben a Számlakibocsátót sem tulajdonjog, sem tulajdonosi rendelkezésre feljogosító egyéb jogcím nem illette meg a vendégházat illetően, és az új építményt csupán mint kivitelező birtokos adhatta át ellenérték fejében annak jogosultja, a felperes részére.
[47] A Kúria az Air. 100. §-ában megfogalmazott azonos minősítés kötelezettsége körében rámutat, hogy a Kfv.I.35.380/2021/7. (BH 2022.54) számú ítéletének 31. pontjában kimondta, hogy "Az Air. 100. §-ában írt tiltó, a jogviszonyok eltérő minősítésére vonatkozó feltétel bekövetkezését [...] nem az keletkezteti, hogy az adóhatóság ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményező vizsgálatot folytat le, hanem az, hogy a jogviszonyok tartalmi elemzésére, azok valódiságára vonatkozóan folytat-e vizsgálatot és tesz megállapítást." A Számlakibocsátó 2016. január 1.-2018. június 26. időszakra lefolytatott ellenőrzése alapján keletkezett és rendelkezésre álló 4314517532 számú elsőfokú és a 4325750807 számú végleges alperesi határozat szerint az adóhatóság a számlakiállításának ténye alapján a perbeli számla alapján elfogadta a fizetendő adó összegét, azonban a számlán szereplő ügylet minősítését az ellenőrzés során nem végezte el. Ennek következtében az adóhatóság és az elsőfokú bíróság az azonos minősítés kötelezettségét nem sérthette meg.
[48] A kifejtettek értelmében tehát a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott része megfelel a perben alkalmazandó jogszabályoknak és nem tér el a Kúria közzétett gyakorlatától, ezért azt a Kúria - a nem támadott részét nem érintve - a Kp. 121. § (2) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.V.35.488/2022/8.)