adozona.hu
BH 2024.6.140
BH 2024.6.140
A koronavírus elleni védettség igazolásáról szóló 60/2021. (II. 12.) Korm. rendelet 2. §-a szerint a védettségi igazolványok közül a határozott idejű a fertőzésből felgyógyulás tényét, míg a határozatlan idejű az oltottság tényét igazolta. Az érvényességi idővel, illetve anélkül kiállított védettségi igazolvánnyal rendelkezők ezért nem voltak összehasonlítható helyzetben. Az érvényes védettségi igazolvánnyal rendelkező oltottak és oltatlanok tekintetében a rendelet eltérő jogokat és kötelezettségeket határo
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2017. augusztus 29-től állt az alperes alkalmazásában határozott idejű jogviszonyban pedagógusként. Osztályfőnökként és szaktanárként munkavégzése során napi rendszerességgel találkozott a tanulókkal.
[2] Az alperes 2021. november 12-én arról tájékoztatta a felperest, hogy az ügyfelekkel rendszeresen találkozó foglalkoztatotti körbe tartozik, ezért - a 2021. november 1-jén hatályba lépett, a koronavírus elleni védőoltásnak az állami és önkormányzati intézményeknél foglalkoztat...
BH 2024.6.140 A koronavírus elleni védettség igazolásáról szóló 60/2021. (II. 12.) Korm. rendelet 2. §-a szerint a védettségi igazolványok közül a határozott idejű a fertőzésből felgyógyulás tényét, míg a határozatlan idejű az oltottság tényét igazolta. Az érvényességi idővel, illetve anélkül kiállított védettségi igazolvánnyal rendelkezők ezért nem voltak összehasonlítható helyzetben. Az érvényes védettségi igazolvánnyal rendelkező oltottak és oltatlanok tekintetében a rendelet eltérő jogokat és kötelezettségeket határozott meg a koronavírus elleni védőoltásról [a koronavírus elleni védőoltásnak az állami és önkormányzati intézményeknél foglalkoztatottak által történő kötelező igénybevételéről szóló 599/2021. (X. 28.) Korm. rendelet (R.)].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2017. augusztus 29-től állt az alperes alkalmazásában határozott idejű jogviszonyban pedagógusként. Osztályfőnökként és szaktanárként munkavégzése során napi rendszerességgel találkozott a tanulókkal.[2] Az alperes 2021. november 12-én arról tájékoztatta a felperest, hogy az ügyfelekkel rendszeresen találkozó foglalkoztatotti körbe tartozik, ezért - a 2021. november 1-jén hatályba lépett, a koronavírus elleni védőoltásnak az állami és önkormányzati intézményeknél foglalkoztatottak által történő kötelező igénybevételéről szóló 599/2021. (X. 28.) Korm.rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján - 2021. december 15. napjáig köteles a SARS-CoV-2 koronavírus elleni védőoltás felvételére. A munkáltató tájékoztatta a felperest a védőoltás elmaradásának következményeiről, a mentesülés lehetőségéről, illetve annak igazolásáról is.
[3] A felperes ezen elvárásoknak 2021. december 15-ig nem tett eleget, ezért az alperes 2021. december 17-én ismételten felhívta, hogy 15 napon belül vegye fel a védőoltást, vagy csatolja a megfelelő orvosi szakvéleményt öt napon belül. Az alperes ez alkalommal újból felhívta a felperes figyelmét a mentesülés feltételeire, illetve az oltás felvétele igazolásának szükségességére, módjára és határidejére. A felperes a levelet 2021. december 20-án vette át, és azon rögzítette, hogy 2022. március 25-ig érvényes védettségi kártyával rendelkezik. Kifejezte, hogy nem ért egyet az oltás felvételének kötelezővé tételével, mivel az sérti a munkához és az egészséghez való emberi jogát.
[4] Az alperes 2021. december 23-án kelt levelében tájékoztatta a felperest a 2021. december 22. napján hatályba lépett R. 2/B. § rendelkezéseiről. Ismételten felhívta a védőoltás felvételére és annak határidőben való igazolására, illetve az R. 2. § (4) bekezdése szerinti orvosi szakvélemény bemutatására. Tájékoztatta arról, hogy amennyiben mindennek 2021. december 30-ig nem tesz eleget, úgy 2022. január 3-tól minden további intézkedés nélkül fizetés nélküli szabadságon lesz.
[5] A felperes a felhívásban megjelöltnek nem tett eleget, így 2022. január 3-ával fizetés nélküli szabadságra került, amely 2022. március 31-ig tartott.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes keresetében a 2021. december 23-án kelt munkáltatói intézkedés, illetve a fizetés nélküli szabadság jogszabálysértő jellegének megállapítását, a munkáltató 1 216 782 forint illetménypótló kártérítés és járadékai megfizetésére kötelezését kérte.[7] Álláspontja szerint a fizetés nélküli szabadságra helyezés jogellenes volt, mert az alperes nem hozott erről megfelelő, jogorvoslati kioktatást tartalmazó határozatot. Ezen túlmenően utalt arra, hogy az intézkedés sérti az R. 2. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontjában és a 2/B. §-ban foglaltakat tekintettel arra, hogy a munkavégzés során egyáltalán nem találkozott ügyfelekekkel. Hivatkozott arra is, hogy 2022. március 25-ig érvényes védettségi kártyával rendelkezett, továbbá az alperes megsértette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 6. § (2) és (3) bekezdését, 7. § (1) bekezdését, 9. § (2) bekezdését, 12. § (1) bekezdését.
[8] Kérte, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezzen az Alkotmánybíróságnál egyedi normakontroll eljárást az R. 2. § (5) bekezdés b) pontjában foglalt "érvényességi idő nélküli" szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapítása, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárása iránt, mivel a rendelkezés sérti az Alaptörvény II. cikkét és XV. cikk (2) bekezdését.
[9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint eljárása mindenben megfelelt a jogszabályi előírásoknak.
Az első- és a másodfokú bíróság döntése
[10] A törvényszék ítéletével a keresetet elutasította.[11] Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak a felperes azon hivatkozását, hogy az alperes a felperest jogellenesen, jogorvoslati kioktatást tartalmazó határozat nélkül helyezte fizetés nélküli szabadságra. A felperes részére ugyanis nem az alperes rendelte el ezt, hanem az R. 2/B. § (2) bekezdés a) pontja alapján jogszabály erejénél fogva került arra sor.
[12] Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a fizetés nélküli szabadság elrendelésének idő előttiségére vonatkozó felperesi hivatkozást. Rámutatott arra, hogy kétségtelen, miszerint az ügyfél fogalmát az R. nem definiálja, ugyanakkor annak meghatározása során a 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) 10. §-ban foglaltak adott esetre nem értelmezhetőek. A köznevelési intézmény által nyújtott közszolgáltatás az alapfokú és középfokú iskolai nevelés- oktatás [a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 5. § (1) bekezdés], a köznevelési intézmény által nyújtott közszolgáltatás igénybe vevői pedig a gyermekek, a tanulók és a szülők.
[13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint alaptalanul állította a felperes az Mt. 6. § (2) és (3) bekezdésében és 7. § (1) bekezdésében foglalt szabályok megszegését is.
[14] Az elsőfokú bíróság utalt az R. 2. § (5) bekezdés b) pontjára, amely az oltás felvételének igazolásaként kifejezetten az érvényességi idő nélküli védettségi igazolványt írta elő tekintettel arra, hogy az érvényességi idővel rendelkező védettségi igazolvány a 60/2021. (II. 12.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés f) pontja értelmében nem az oltás felvételét, hanem azt igazolja, hogy a védettségi igazolványon megjelölt személy átesett a fertőzésen, abból felgyógyult, ezért bizonyos ideig védettnek minősül. Az alperes a jogszabály taxatív felsorolásával szemben nem vehette figyelembe, hogy a felperes rendelkezett egy 2022. március 25-ig érvényes védettségi igazolvánnyal.
[15] Az elsőfokú bíróság utalt az Alkotmánybíróság 3128/2022. (IV. 1.) AB határozatában foglaltakra és arra, hogy az az alapjogvédelmi teszt szükségességi elemét miként konkretizálta, valamint az arányosság kérdését is értékelte. Arra a következtetésre jutott, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében az alapjogsérelem súlya megfelelő arányban állnak egymással.
[16] Az elsőfokú bíróság nem találta indokoltnak az eljárás felfüggesztését és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését az R. 2. § (5) bekezdés b) pontjában foglalt "érvényességi idő nélküli" szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapítása, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárása iránt. Utalt az Alkotmánybíróság 3128/2022. (IV. 1.) AB határozatában kifejtettekre és arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról a [104-106] bekezdésben fejtette ki álláspontját. Nem tekinthetők homogén csoportnak az érvényes védettségi igazolvánnyal rendelkezők, mivel köztük vannak oltottak és oltatlanok, amely foglalkoztatottak tekintetében a R. eltérő jogokat és kötelezettségeket határoz meg. Tekintettel arra, hogy különböző helyzetben lévő személyeket, csoportokat kezel eltérően a jogalkotó, a felperes által hivatkozott hátrányos megkülönböztetés nem rögzíthető. Az R. a védőoltás felvételét írta elő a hatálya alá tartozó foglalkoztatottak körében és nem a védettség tanúsítását, ennélfogva nem azt kellett a felperesnek igazolni, hogy a fertőzéssel szemben védett, hanem azt, hogy felvette az oltást, amelynek igazolására azonban az érvényességi idővel rendelkező védettségi igazolvány nem alkalmas.
[17] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[18] A másodfokú bíróság álláspontja szerint helyes az elsőfokú bíróság döntése, amely szerint a fizetés nélküli szabadság tényéről az alperes nem volt köteles fellebbezhető határozatot hozni. Ilyen kötelezettség az Mt. felperes által hivatkozott szabályaiból nem következik (Mt. 22. § (1)-(5) bekezdés).
[19] A perbeli esetben a fizetés nélküli szabadságról nem az Mt. rendelkezett, hanem a perbeli időben hatályos R. 2/B. §-a. Ez előírta, hogy ha a foglalkoztatott 2021. december 15-ig a védőoltást nem vette fel, az intézmény dolgozói és tanulói egészségének megóvása érdekében 2022. január 3-tól fizetés nélküli szabadságon van. Ezt maga az R. állapította meg, az ipso iure bekövetkezett, nem az alperes döntése volt, hanem törvényi előírás. Az alperesnek mérlegelési joga nem volt, csak felhívási és tájékoztatási kötelezettsége.
[20] A másodfokú bíróság helyesnek találta az elsőfokú bíróság okfejtését az ügyfél fogalmát illetően. Figyelembe véve, hogy az alkalmazandó norma a létrehozatalakor milyen probléma megoldására szolgált, megállapítható, hogy az ügyfél fogalmát a köznevelési közszolgáltatások kontextusában kellett vizsgálni, és az alatt elsődlegesen a tanulók, másodlagosan a tanulók szülei értendők.
[21] A másodfokú bíróság utalt az Alaptörvény 28. cikkére, amely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy a módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Erre tekintettel helytállóan mérlegelte azt is az elsőfokú bíróság, hogy amennyiben az Ákr. 10. § szerinti ügyfél fogalmát kellene alkalmazni, úgy lényegében nem lehetne irányadó a december 15-i kötelező előírás.
[22] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének teljes körben eleget tett, az ezzel kapcsolatos felperesi előadás alaptalan.
[23] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogi indokolási kötelezettségének eleget tett az Mt. 6. § (2)-(3) bekezdéseinek és a 7. § (1) bekezdésének megsértésével összefüggésben is.
[24] Kiemelte, hogy az alperes a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételével és annak igazolásával kapcsolatban a felpereshez három levelet írt: a 2021. november 12-i, december 17-i és december 23-i felhívást. Mindebben a felperest részletesen és teljes körűen tájékoztatta a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételének határidejéről, a felvétel igazolásáról, a mentesülés feltételeiről és annak igazolásáról, valamint a védőoltás felvétele elmaradásának lehetséges jogkövetkezményeiről. Az alperes helyesen utalt arra, hogy a felperesnek a hivatkozott jogszabályhelyek vonatkozásban még konkrét, egyediesített tényállítása sem volt. A felperes a jogsértések kapcsán a 3. számú előkészítő iratában arra hivatkozott, hogy az alperes a rendeletre utalva a felperesnek a munkaviszonyból eredő kötelezettségeként határozta meg az oltás felvételét, amellyel - visszaélve a helyzetével - aránytalan sérelmet okozott.
[25] Az Mt. 6. § (2)-(3) bekezdése és a 7. § (1) bekezdése már csak azért sem alkalmazható, mert a védőoltás felvételére kötelezés nem egyedi munkáltatói intézkedés volt, továbbá a mulasztás jogkövetkezményeit jogszabály írta elő, arról nem az alperes rendelkezett.
[26] Nem valós a felperesnek az az állítása, hogy a védettségi igazolványoknak ugyanaz a lényegi tartalma, azonos tényt igazolnak. Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a védettségi igazolványok közül a határozott idejű a fertőzésből történő felgyógyulás tényét, míg a határozatlan idejű az oltottság tényét igazolja. Így a jogalanyok nem voltak összehasonlítható helyzetben. A csoportképzés esetről esetre tartalmi mérlegelést jelent, a releváns tulajdonságok tekintetében a két csoport nem összehasonlítható. Ezért a másodfokú bíróság sem találta szükségesnek a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 131. §-a szerinti eljárás kezdeményezését.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[27] A felperes felülvizsgálati kérelmében az "ítéletek" hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek megfelelő határozat hozatalát kérte. A felperes továbbá az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. § (1) és (2) bekezdése alapján kérte, hogy jelen per felfüggesztése mellett a Kúria kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a kereseti tényállás elbírálására irányadó, a koronavírus elleni védőoltásnak az állami és önkormányzati intézményeknél foglalkoztatottak által történő kötelező igénybevételéről szóló 599/2021. (X. 28.) Korm. rendelet (R.) 2/B. § (2) bekezdés a) pontjában az "érvényességi idő nélküli" szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását, mivel az sérti az Alaptörvény II. cikkét és XV. cikk (2) bekezdését. Az elsőfokú eljárásban előterjesztett indokait tartotta fenn e körben.[28] A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 51. § (1) bekezdését és (2) bekezdés b) pontját, valamint az R. 2/B. § (2) bekezdés a) pontját, a 60/2021. (II. 12.) Korm. rendelet 2. §-át, valamint a 3128/2022. (IV. 1.) AB határozatban foglaltakat és az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését.
[29] Az R. 2/B. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel téves a jogerős döntés. A másodfokú bíróság ítélete indokolásában abból indult ki, hogy a fizetés nélküli szabadságot maga az R. állapította meg. Az idézett jogszabályi rendelkezés a munkáltatóra - így az alperesre - telepít kötelezettséget, mégpedig azt, hogy a rendelkezés első fordulatában szereplő tényállást, valamint a második fordulatban megjelenő kivételeket egyediesítse a munkavállalóra, és amennyiben magatartása megfelel az első fordulatban írottaknak, de személyére nem vonatkoztathatók a kivételszabályok, úgy rendeljen el fizetés nélküli szabadságot (ahogy az Mt. 128-133. §-a esetében is a munkáltató adja azt ki). Az idézett jogszabályi rendelkezés egyediesítése felperes esetében nem történt meg. Ennek hiányában pedig alperes megszegte az Mt. 51. § (1) bekezdését, (2) bekezdés b) pontjában írt kötelezettségét.
[30] A másodfokú bíróság jogerős ítéletében önkényesen tesz különbséget a védettségi igazolvánnyal rendelkező személyek között aszerint, hogy az egy adott időpontban az állam milyen egészségügyi tudományos megfontolások alapján nyilvánította érvényesnek az adott személyek védettségi igazolványait. Jogi szempontból annak van relevanciája, hogy magát a védettségi igazolványt az állam azonos joghatások kiváltására rendelte el, és a lejárati idővel rendelkező védettségi igazolvány a lejárati idő elteltével érvényességét elveszíti.
[31] Érvelése szerint az elsőfokú ítélet indokolása tévesen értelmezi a 3128/2022. (IV. 1.) AB határozatát, továbbá az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését sértő módon rögzíti a "homogén csoport" fogalmát.
[32] Az alkotmánybírósági eljárást kezdeményező felperesi kérelem 6. pontjában már a következőket fejtette ki: "Felperes úgy szenvedte el a perbeli - és a rendeletből fakadó - joghátrányt, hogy közben rendelkezett egy 2022. április 25-ig érvényes védettségi igazolvánnyal. Csakhogy a rendelet 2. § (5) bekezdés b) pontja érvényességi idő nélküli védettségi igazolványt követelt meg. Az oltási kötelezettség önmagában is az emberi méltósághoz fűződő jog szelvényjogának tekinthető testi önrendelkezési szabadság sérelmével jár, jelen esetben azonban a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelme is felmerül. Az érvényes védettségi igazolvánnyal rendelkező személyek tudniillik alkotmányjogi szempontból egy homogén csoportot képeznek, és egy homogén csoporton belül alapos és észszerű alkotmányos indok nélkül, tehát önkényesen nem lehet különböztetni. Jelen esetben az történt, hogy azonos oltásra kötelezett személyek, akiknek a védettségi igazolványán egy lejárati dátum szerepelt, hátrányos munkajogi megkülönböztetést szenvedtek el már abban az időszakban is, amikor igazolványuk érvényessége még fennállt, jóllehet a joghátrány bekövetkezésének pillanatában az ő védettségi igazolványuk pontosan ugyanazt a lényegi tartalmat tanúsította, mint az érvényességi idő nélküli védettségi igazolványok. Felperes azt állítja, hogy azonos időpillanatban, azonos tényt igazoló védettségi igazolvánnyal rendelkező személyek között alkotmányosan nem lehet különbséget tenni. A rendeletalkotó eljárhatott volna úgy is, hogy az érvényességi időt tartalmazó védettségi igazolvánnyal rendelkező személyeket a lejárati ideig - így felperes esetében március 25-ig - mentesíti a védőoltás felvétele alól."
[33] A felperes szerint az érvényes védettségi igazolvánnyal rendelkező személyek képeznek alkotmányjogi szempontból egy homogén csoportot, és ebben a kérdésben az Alkotmánybíróság - sem a 3128/2022. (IV. 1.) AB határozatában, sem másutt - még nem foglalt állást, ezért a per felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordulás indokolt lehet.
[34] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[42] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.[43] A Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát figyelemmel a Pp. 523. §-ában foglaltakra is.
[44] A Pp. 413. § (1) bekezdés a) és c) pontja rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell a felülvizsgálni kívánt ítélet számát, a jogszabálysértés pontos megnevezését a jogszabályhely megjelölésével, az eljárási, illetve anyagi jogi szabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti [1/2017. polgári jogegységi határozat folytán alkalmazandó 1/2016. (II. 15.) PK vélemény]. Ebből következően azon felülvizsgálati érvelések voltak vizsgálat tárgyává tehetőek, amelyek ezen kívánalmaknak megfelelnek.
[45] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 279. §-ának megsértését, a bizonyítékok téves értékelését nem állította, ezért a felülvizsgálati eljárásban is a jogerős ítélet szerinti tényállás volt az irányadó.
[46] A felperes a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott - konkrétan megjelölve - az R. 2/B. § (2) bekezdés a) pontjára, amely szerint, ha a foglalkoztatott 2021. december 15. napjáig a védőoltást nem vette fel - a (4) és (7) bekezdésben foglaltak kivételével -, az intézmény dolgozói és tanulói egészségének és életének megóvása érdekében 2022. január 3. napjától fizetés nélküli szabadságon van.
[47] A másodfokú bíróság ennek alapján helyesen fejtette ki, hogy a perbeli esetben a fizetés nélküli szabadságról nem az Mt., hanem az R. hivatkozott szakasza ipso iure rendelkezett, amely lex specialisnak tekintendő. A fizetés nélküli szabadság tényéről kellett a felperest a munkáltatónak értesíteni, nem pedig a kivételére utasítani.
[48] Nem vitás, hogy a felperes a jogszabályban előírtaknak megfelelően 2021. december 15-ig a védőoltást nem vette fel, így az, hogy 2022. január 3-án fizetés nélküli szabadságra került, ipso iure bekövetkezett, az nem a munkáltató mérlegelési döntésén alapult.
[49] A másodfokú bíróság arra is helytállóan utalt, hogy a 2021. december 22. előtti R. 2. § (8) bekezdésének rendelkezése alapján a munkáltatónak akkor kellett volna elrendelnie a fizetés nélküli szabadságot, ha a foglalkoztatott a védőoltást a határidőn belül nem vette fel, vagy a mentesülést igazoló orvosi szakvéleményt nem mutatta be. A felperes részére a fizetés nélküli szabadság megállapítása azonban nem ezen - időközben hatálytalanná vált - jogszabályi rendelkezésen alapult, hanem arra a 2021. december 23-i felhívásnak megfelelően a jogszabály erejénél fogva került sor, az alperes tájékoztatása pedig teljeskörűen tartalmazta az erre vonatkozó figyelemfelhívást. Mindebből következően a munkáltató helyesen járt el, amikor az oltással nem rendelkező felperest fizetés nélküli szabadság fennálltáról értesítette. Ezzel nem sértette meg az Mt. 51. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, vagyis foglalkoztatási kötelezettségét: a felperes munkavégzési kötelezettsége a jogszabály erejénél fogva szünetelt. A fizetés nélküli szabadsággal összefüggő jogsérelmeit felperes jelen perben érvényesítette, az R. 2/B. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazhatóságát az eljáró bíróságok vizsgálták.
[50] A másodfokú bíróság ugyancsak helyesen rögzítette, hogy a koronavírus elleni védettség igazolásáról szóló 60/2021. (II. 12.) Kormányrendelet 2. §-a szerint a védettségi igazolványok közül a határozott idejű a fertőzésből történő felgyógyulás tényét, míg a határozatlan idejű az oltottság tényét igazolja. Ebből következően pedig a jogalanyok nem voltak összehasonlító helyzetben a releváns tulajdonságok alapján, így a jogszabály értelmezése a bíróságok részéről helyes volt.
[51] A másodfokú bíróság helytállóan ítélte megalapozatlannak az Alkotmánybíróság előtti eljárás kezdeményezésére irányuló felperesi indítványt. A felperes - tartalma szerint - a kifogásolt jogszabály kapcsán jogalkotói mulasztás megállapítását kérte a határozott időre szóló vagy határozatlan idejű védettségi igazolvánnyal kapcsolatos jogalkotás tekintetében. Mulasztásos alkotmánysértés megállapítása azonban nem kezdeményezhető figyelemmel a 3128/2022. (IV. 1.) AB határozat [105] pontjában foglaltakra.
A Kúria irányadó gyakorlata alapján (Mfv.VIII.10.093/2023/5. számú ítélet) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 46. § (1) és (2) bekezdése a jogalkotói mulasztás megállapítását az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során hivatalból alkalmazható jogkövetkezményként szabályozza, így annak indítványozására senki nem jogosult. Ennek megfelelően nem alkalmas az indítvány érdemi elbírálásra, ha olyan jogkövetkezmény alkalmazását kérik - mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítása -, amelynek indítványozására az indítványozó nem jogosult [3330/2017. (XII. 8.) AB végzés, 3222/2018. (VII. 2.) AB határozat]. Ebből következően az alperes indítványának nem volt jogszabályi alapja.
[52] Fentiekből következően tehát az alperes jogszerűen döntött, amikor a felperest a jogszabály kötelező előírása folytán fizetés nélküli szabadságra küldte, az ezzel ellentétes felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
[53] A Kúria a fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság előtti eljárás kezdeményezése iránti kérelmet a Pp. 131. § (4) bekezdése alapján elutasította, a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 424. § (1) bekezdés], mivel az Alkotmánybíróság előtti eljárás kezdeményezése alaptalan volt a felülvizsgálati kérelem pedig jogszabálysértés megállapítására nem adott módot.
(Kúria Mfv.II.10.142/2023/4.)