adozona.hu
BH 2024.6.133
BH 2024.6.133
I. A tulajdonjog bejegyzésére szóló engedély szabályszerű kiadása nem mentesíti az eladót annak "ismételt" kiadása alól. Ilyen esetben a kétszeres teljesítés veszélye nem értelmezhető, mivel a tulajdonjogot csak egyszer lehet bejegyezni. Az eladó részéről a bejegyzési engedély kiadása teszi befejezetté a szerződés teljesítését. II. Amennyiben a szerződés szerinti cél társasházi lakás vásárlása, ez nem akadálya annak, hogy az eladó kötelezettséget vállaljon arra, hogy bizonyos körülmények esetén tulajdoni há
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes mint vevő és az alperes mint eladó 2017. november 30-án két adásvételi szerződést kötött. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a perrel érintett kivett, beépítetlen terület minősítésű ingatlanon (a továbbiakban: az építkezés helyéül szolgáló ingatlan) felépítendő társasházi ingatlanban létrejövő 56,46 m2 területű és 50,89 m2 területű társasházi lakás tulajdonjogát átruházza a felperesre. A felperes mindkét lakás vételára (29 850 000 forint és 29 800 000 forint) 95%-át ...
BH 2024.6.133 I. A tulajdonjog bejegyzésére szóló engedély szabályszerű kiadása nem mentesíti az eladót annak "ismételt" kiadása alól. Ilyen esetben a kétszeres teljesítés veszélye nem értelmezhető, mivel a tulajdonjogot csak egyszer lehet bejegyezni. Az eladó részéről a bejegyzési engedély kiadása teszi befejezetté a szerződés teljesítését.
II. Amennyiben a szerződés szerinti cél társasházi lakás vásárlása, ez nem akadálya annak, hogy az eladó kötelezettséget vállaljon arra, hogy bizonyos körülmények esetén tulajdoni hányadra adja ki a bejegyzési engedélyt. Az érintett adásvételi szerződések egyes pontjai, továbbá a bejegyzési engedélyek tartalmának együttes értelmezése alapján állapítható meg a felek erre vonatkozó kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítása.
III. Az ingatlan használata önmagában véve vagy másnak átengedve is vagyoni érték. Ilyen esetben a tulajdonos kára önmagában a saját használatának elmaradásában álló elmaradt vagyoni előnyben, míg a hasznosítás elmaradása esetén a kára a hozzá be nem folyt bérleti díjban mint elmaradt vagyoni előnyben áll.
IV. Ha az ügyleti akarat teljes körű feltárása az anyagi pervezetés elmulasztására visszavezethetően a bizonyítás hiányossága miatt elmarad, a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon rója a felperes terhére az utólagos bizonyítás szabályának a megsértését [2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:13. § (2) bek., 6:8. § (1) bek., 6:86. § (1) bek., 6:184. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (5) bek., 373. § (1), (3) és (5) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint vevő és az alperes mint eladó 2017. november 30-án két adásvételi szerződést kötött. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a perrel érintett kivett, beépítetlen terület minősítésű ingatlanon (a továbbiakban: az építkezés helyéül szolgáló ingatlan) felépítendő társasházi ingatlanban létrejövő 56,46 m2 területű és 50,89 m2 területű társasházi lakás tulajdonjogát átruházza a felperesre. A felperes mindkét lakás vételára (29 850 000 forint és 29 800 000 forint) 95%-át az alperesnek 2017. december 14-ig megfizette.[2] Az adásvételi szerződések megkötésével egyidejűleg a peres felek - egyfelől egy "Bejegyzési engedély", másfelől egy "Törlési engedély" elnevezésű megállapodásra - letéti szerződést kötöttek az adásvételi szerződést szerkesztő ügyvédi irodával.
[3] A "Bejegyzési engedély" elnevezésű megállapodás alapján a letevő az alperes, a jogosult a felperes volt. A letét tárgya az adásvételi szerződések II/14. pontjában írtak szerint az alperes hozzájáruló nyilatkozata az adásvételi szerződésekben megjelölt két ingatlanra a jogosult tulajdonjogának földhivatali bejegyzéséhez.
[4] A "Törlési engedély" elnevezésű megállapodás alapján a letevő a felperes, a jogosult az alperes volt. Annak tárgya "[a] letétbe helyezésre kerülő Letevő törlési engedélyét is tartalmazó, adásvételi szerződés felbontásáról szóló megállapodásban" és az adásvételi szerződés V/26. pontjában meghatározottak szerinti felperesi nyilatkozat arra vonatkozóan, hogy az adásvételi szerződésben megjelölt ingatlanokra feljegyzett tulajdonjoggal történő eladás tényét a földhivatal az ingatlan tulajdoni lapjáról törölje.
[5] Az építkezés helyéül szolgáló ingatlan 704/100000 és 444/100000 tulajdoni hányadát érintően a földhivatal a felperes javára a tulajdonjog fenntartással történő eladás tényét feljegyezte.
[6] Az alperes a 2018. szeptember 6-án kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy mindkét adásvételi szerződés teljesítése lehetetlenné vált "az építőiparban tapasztalható rendkívüli mértékű építőanyag hiány, úgyszintén a szintén rendkívüli, korábban soha nem tapasztalt munkaerőhiány" miatt. Tájékoztatta arról is, hogy az építési engedély hatálya 2018. május 21-én lejárt, és az építésügyi hatóság elutasította az építési engedély hatálya határidejének meghosszabbítása iránti kérelmét. Közlése szerint a szerződés teljesítése olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, ezért a szerződés megszűnt, őt kötbér- vagy kártérítés fizetési kötelezettség nem terheli. Elismerte, hogy a már megfizetett vételárak a felperesnek visszajárnak, és vállalta azok visszafizetését a szerződésekben meghatározott öt hónap alatt.
[7] A felperes nem fogadta el az alperesnek a szerződés megszűnésével kapcsolatos álláspontját, követelte, hogy az alperes mindkét lakást adja a birtokába, fizessen késedelmi kötbért, és bejelentette a szerződésszegésből eredő kártérítési igényét is.
[8] A felperes 2019. július 22-én a hátralévő vételárrészleteket az alperes bankszámlájára történt befizetéssel teljesítette. Ezzel egyidejűleg a letétkezelő ügyvédi irodától kérte a bejegyzési engedély kiadását, de az eljáró ügyvéd a 2019. július 25-én kelt válaszlevelében a tulajdonjog bejegyzési engedély kiadását megtagadta, egyúttal a megbízási szerződést mindkét megbízójával (felperes és alperes) szemben felmondta. Tájékoztatta a felperest, hogy az eladó (alperes) a beérkezett utolsó vételárrészleteket átutalta a letéteményesnek, azonban az ügyvédi iroda a 3 000 000 forintot az alperesnek - téves utalásként - visszautalta.
[9] Az alperes a 2021. május 31-én benyújtott ellenkérelmében és a felperesnek írt, 2021. június 10-én kelt levelében a szerződések 44. pontjában foglaltakra tekintettel közölte, hogy az adásvételi szerződésektől eláll.
[10] A letéteményes ügyvédi iroda kérelmére a tulajdonjog törlési és bejegyzési engedélyeket a Kerületi Bíróság végzésével a letéti szerződések teljesítéseként fogadta el, és felhívta a törvényszék gazdasági hivatalát, hogy azokat a jogosult személyét megállapító bírósági vagy más hatósági határozat jogerőre emelkedéséig őrzési letétként kezelje.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[11] A felperes elsődlegesen kérte, hogy a bíróság pótolja ítéletével az alperes jognyilatkozatát, miszerint az alperes hozzájárul a 704/100000 és 444/100000 arányú tulajdonjogának törléséhez és a felperes ugyanilyen arányú tulajdonjogának bejegyzéséhez azzal, hogy amennyiben a társasház bejegyzése a jognyilatkozat benyújtását megelőzően megtörténik, az alperes a felperes tulajdonjogának az egyes "albetétekre" történő bejegyzéséhez járul hozzá, adásvétel jogcímén (a továbbiakban: jognyilatkozat pótlására irányuló kereset). Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a lakásokra vonatkozó bejegyzési és törlési engedélyeket tartalmazó okiratoknak ő a jogosultja, azaz azokat neki kell kiadni (a továbbiakban: megállapítási kereset). Harmadlagosan kérte a lakások (a lakásnak, a terasznak, a magánkertnek, illetve a lakásnak és az erkélynek megfelelő terület) kizárólagos birtokába adását, azzal, hogy a lakások megközelítéséhez szükséges területekre csak birtokba adást, nem kizárólagos birtokba adást kért (a továbbiakban: birtokba adás iránti kereset). Negyedleges kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 85 000 és 76 500 forint késedelmi kötbér megfizetésére (a továbbiakban: kötbér megfizetése iránti kereset). Ötödleges keresetében - kártérítés jogcímén - az alperes kötelezését kérte lakásonként havi 177 000 forint, illetve 160 000 forint és annak 2019. augusztus 6-tól a használatba vételi engedély vagy a fennmaradási engedély jogerőre emelkedéséig terjedő időre számított késedelmi kamata megfizetésére (a továbbiakban: kártérítés megfizetése iránti kereset).[12] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szerződés megszűnt a teljesítés lehetetlenülése miatt, és arra hivatkozott, hogy a szerződések tárgya nem az építkezés helyéül szolgáló ingatlan meghatározott tulajdoni hányada, hanem a jogilag és fizikailag a jövőben létrejövő társasházi lakások tulajdonjoga volt, ezért álláspontja szerint a tulajdoni hányadok bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozata sem pótolható. Utalt arra is, hogy a bejegyzési engedélyt már megadta, ezért a jognyilatkozat pótlása egyik jogcímen sem lehetséges.
Az első- és a másodfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[14] A szerződés 7. és 11. pontja alapján megállapította: a felek akarata az alperes által felépített épületegyüttes ingatlanon alapított társasház bejegyzését követően újonnan megnyitásra kerülő, tulajdoni lapon nyilvántartásba veendő két lakás, teraszok és egy előkert felperes által történő megvásárlásra irányult.
[15] Indokolásában a jognyilatkozat pótlására irányuló keresettel kapcsolatosan rámutatott, hogy nincs olyan jognyilatkozat, amelynek pótlásáról a bíróságnak kellene gondoskodnia, mivel az alperes a jognyilatkozatot megtette, a tulajdonjog bejegyzési engedélyeket letétbe helyezte az okiratot ellenjegyző ügyvédnél azzal, hogy a szerződéses feltételek beállta esetén az ügyvéd járjon el a felperes tulajdonjogának bejegyzése érdekében. Kiemelte, hogy nem a jognyilatkozat pótlandó, hanem a szerződés egyéb feltételei nem mentek teljesedésbe, mindenekelőtt az adásvételek tárgyai, a társasházi lakások nem épültek fel, és jogi értelemben sem jöttek létre.
[16] A megállapítási kereset vonatkozásában utalt arra, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. § (3) bekezdése szerinti kereset feltételei nem állnak fenn, mert a kért megállapítás nem a felperesnek az alperessel szembeni jogainak megóvását szolgálja a letéti szerződés szerkezete alapján, hanem a letéteményessel szemben, aki a felperes részére a kiadni kért okiratok átadását megtagadta.
[17] A birtokbaadás iránti keresettel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a felek nem határoztak meg konkrét időpontot a birtokba adásra, azt feltételek teljesedéséhez kötötték, azonban a feltételek nem teljesültek. Indokolása szerint ekként - mivel a szükséges feltételek hiányában nem állt be a birtokba adásra vonatkozó kötelezettség - nem állapítható meg az alperes birtokba adási késedelme sem.
[18] A kötbér megfizetése iránti kereset esetében rámutatott, hogy a kötbérkikötés nem az egyes lakások birtokba adásának késedelméhez, hanem az építkezés véghatáridőre történt befejezésének elmulasztásához kapcsolódott, azonban az alperes vis maior körébe utalt hivatkozásai esetére az alperes teljesítésének felfüggesztéséről rendelkeztek a felek, továbbá a szerződések lehetetlenülés miatti megszűnéséről, ami a kötbér fizetést kizárta.
[19] A kártérítés megfizetése iránti keresetre vonatkozó indokolása szerint a felperes helytelenül határozta meg, hogy mi tekinthető a kárának, figyelemmel a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:143. § (2) bekezdésében foglaltakra. Kiemelte, hogy a fizikailag még létre nem jött lakások bérbeadása számos, a szerződéskötés pillanatában előre nem látható körülménytől függhet, és a felperesnek az a magatartása, hogy a megvásárolni kívánt ingatlanokat bérbe fogja adni, a szerződéskötéskor nem volt bizonyosan előrelátható. Utalt arra is, hogy a kártérítési követelés elbírálása során figyelemmel kellett lenni arra, hogy az ellenérték visszafizetését a felperes nem fogadta el, így esetleges kára bekövetkeztében közrehatott [Ptk. 6:525. § (1) bekezdés]. Indokolása szerint a kártérítés kezdő időpontja sem volt megállapítható, mert azt a felperes 2019. augusztus 5-től mint a birtokba adás napjától követelte, a birtokba adás dátuma azonban nem volt meghatározott a szerződésben.
[20] Mellőzte a felajánlott további bizonyításokat, mert döntését az iratok közt elfekvő okirati bizonyítékokra alapította, amelyek álláspontja szerint a döntés meghozatalához elegendőek voltak.
[21] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és kötelezte az alperest 162 000 forint kötbér megfizetésére, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[22] Hangsúlyozta, hogy ugyan az elsőfokú bíróság döntésével túlnyomó részben egyetértett, de kifejtett indokait csak részben osztotta. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást részben hiányosan állapította meg, ezért azt kiegészítette.
[23] Az adásvételi szerződések 1., 6., 7., 9., 10. pontjában foglaltak alapján, a Ptk. 5:85. § (1), (3) bekezdésére és a 6:86. § (1) bekezdésére, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 12. § b) pontjára figyelemmel egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a szerződések tárgya - mint birtokba vehető dolog - a felépítendő társasház alapításával önálló lakások és az azokhoz tartozó közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrészeken fennálló tulajdoni hányad által alkotott önálló ingatlanok, nem pedig az ennek megfeleltethető valamely eszmei tulajdoni hányad volt, ebben a körben utalt - a felperes által is hivatkozott - a Szegedi Ítélőtábla Gf.30.111/2020/11-II. számú döntésére is.
[24] Okfejtése szerint a szerződések megszűnésével összefüggésben az elsőfokú bíróság önellentmondó megállapításokat tett, a felperes halmazatban előterjesztett keresetei részben az adásvételi szerződések teljesítésére irányultak, az alperes védekezésére tekintettel pedig a szerződések megszűnését a felperes külön erre irányuló kérelme hiányában is vizsgálni kellett. Ennek során azt állapította meg, hogy a szerződések nem szűntek meg: a szerződések teljesítése nem lehetetlenült, és az alperes elállása nem volt jogszerű, ezért az az adásvételi szerződéseket nem szüntette meg.
[25] Mindezek előrebocsátásával kifejtette: az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a szerződésben vállalt jognyilatkozat-tételi kötelezettségének eleget tett, nem tagadta meg a felperes tulajdonjogának bejegyzéséhez és a saját tulajdonjogának törléséhez szükséges jognyilatkozat megadását, hanem az azokat tartalmazó okiratokat - a felek megállapodásának megfelelően - ügyvédi letétbe helyezte. Ebből következően azokat - tette hozzá - nem kell ítélettel pótolni, ezért a felperesnek a jognyilatkozatok pótlására irányuló keresetei nem voltak teljesíthetők.
[26] Rámutatott: a fellebbezési eljárásban csatolt okiratokat a Pp. 373. § (1) bekezdésének utólagos bizonyítást tiltó rendelkezése miatt nem lehetett figyelembe venni, a Pp. 373. § (3) bekezdése pedig azért nem volt alkalmazható, mert a felperes a 373. § (2) bekezdése szerint előadható új tényt nem állított.
[27] A megállapítási keresettel kapcsolatos elsőfokú indokolást kiegészítette azzal, hogy a felperes polgári jogi alanyi joga megjelölésének hiányában nem lehetett megállapítani, hogy az az alperessel szemben védelemre szorul-e, ahogyan azt sem, hogy a kért megállapítás ennek a meg nem jelölt jognak a védelméhez szükséges-e, egyben arra alkalmas-e. Hangsúlyozta, hogy a fentiek miatt a megállapítási kereseti kérelem előterjesztéséhez szükséges, a Pp. 172. § (3) bekezdésében meghatározott konjunktív feltételek meglétének fennállását nem lehetett megállapítani, ezért osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint ez a kereset nem volt teljesíthető.
[28] A kártérítés megfizetése iránti kereset kapcsán rámutatott, hogy a felek a szerződésben az alperes teljesítésére konkrét határidőt nem határoztak meg, ezért azt a Ptk. 6:35. § (3) bekezdése alapján kellett megállapítani. Álláspontja szerint kétséget kizáró módon megállapítható volt, hogy a teljesítéshez szükséges idő már eltelt, figyelemmel az építési határidő 2018. április 30-i időpontjára és az épületnek a hatósági eljárásban 2018. április 10-én tartott helyszíni ellenőrzéskor rögzített állapotára, így az alperes a Ptk. 6:153. §-a szerinti szerződésszegést követett el. Okfejtése szerint a felperes - a késedelem jogkövetkezményét választva - kárként elmaradt vagyoni előnyt jelölt meg, és az elmaradt birtoklás, használat, hasznosítás jogának az ellenértékét követelte, amely álláspontja szerint a piaci bérleti díjjal azonos. A másodfokú bíróság megítélése szerint azonban a felperesnek ilyen kára az alperes késedelme miatt nem keletkezett, hiszen azt nem állította, hogy a keresetben megjelölt összegekért kívánta volna a lakásokat bérbe adni, következésképpen a hasznosítás jogának megfosztása miatt elmaradt vagyoni előnye sincs. Hozzátette, hogy álláspontja szerint egy lakás birtoklása, használata önmagában nem jelent hasznot, pénzben kifejezhető vagyoni előnyt, ezért az alperes annak megfizetésére nem kötelezhető.
[29] A birtokbaadás iránti kereset esetében az elsőfokú bíróság indokaival egyetértett. A kötbér megfizetése iránti kereset tekintetében pedig az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, mivel arra a következtetésre jutott, hogy a felperes alappal követelhette mindkét szerződéssel összefüggésben a szerződések 21. pontja szerint meghatározott maximális összegű késedelmi kötbért.
[30] A másodfokú bíróság a kifejtett indokai alapján nem tartotta szükségesnek további bizonyítás - tanúk meghallgatása, okiratok beszerzése - lefolytatását.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[31] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet a jognyilatkozat pótlására irányuló, valamint a megállapítás iránti kereset tárgyában hozott részeiben helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot akként, hogy ezeknek a kereseteknek helyt ad; míg a jogerős ítéletet a kártérítés megfizetése iránti kereset tárgyában helyezze hatályon kívül és a jogszabályoknak megfelelő új közbenső ítélettel állapítsa meg a kártérítési keresetek jogalapját és a kártérítés összegszerűsége kérdésében utasítsa az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára. Másodlagosan kérte, hogy amennyiben a Kúria a felülvizsgálattal érintett kereseti kérelmei tárgyában új ítéletet, illetve közbenső ítéletet - a kártérítés összegszerűségén túl - bármely további kérdésben nem tud hozni, a jogerős ítéletet az ezzel érintett részeiben helyezze hatályon kívül és e körben utasítsa az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára; a többi részében pedig a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozzon akként, hogy a vonatkozó kereseti kérelmének helyt ad.[32] Hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság lényeges kérdéseket döntött el azzal, hogy megállapította: a felperes a vételár megfizetésével "a szerződésből rá háruló kötelezettségnek 2019. 07. 22-én eleget tett", a perbeli szerződések nem szűntek meg, azok teljesítése nem lehetetlenült és az alperes elállása is jogellenes volt, továbbá, hogy az alperes teljesítéséhez szükséges idő már kétséget kizáróan eltelt, az alperes jogellenesen tagadta meg a teljesítést és késedelemben van az építési munkák befejezésével, a szükséges engedélyek megszerzésével.
[33] Alapvetően tévesnek tartotta azonban a jogerős ítéletben az az értelmezést, amely szerint a felek akarata nem terjedt ki az "eszmei tulajdoni hányad" átruházására, hanem csak a fizikailag teljesen felépült, jogilag "lakás" minősítésű, önálló "albetétként" nyilvántartott társasházi ingatlan 1/1 tulajdoni hányadát kívánták volna átruházni. Érvelése szerint a másodfokú bíróság e téves megállapításra az adásvételi szerződés 6., 7., 9. és 10. pontjainak értelmezésével jutott, azonban a szerződések tárgyának meghatározásához a teljes adásvételi szerződéseket összefüggéseiben lett volna indokolt vizsgálni. Utalt arra: különösen az adásvételi szerződések 14-15. pontjaiból és a 34. pont 2. bekezdéséből egyértelműen következik, hogy a teljes vételár megfizetésével a tulajdonjogot át kell ruházni, akárhol is tart a készültség.
[34] Hangsúlyozta e körben: neki mint a szerződésszerűen teljesítő félnek a szerződésszegő alperessel szemben minden alperest terhelő kötelezettség tekintetben jogában áll a perben "kevesebbet kérni, mint ami neki a szerződések szerint járna", és ezáltal legalább az alperesi ellenszolgáltatás, az ellenérték egy részéhez hozzájutni. Hozzátette: a félkész ingatlan is dolog, azon tulajdonjogot lehet szerezni a Ptk. 5:14. § (1) bekezdése szerint, mégpedig közös tulajdoni hányad formájában.
[35] Utalt arra is: a közös tulajdoni hányad átruházására irányuló ügyleti akaratot a tulajdonjog bejegyzési engedélyek szövege is bizonyítja, amelyek kifejezetten tartalmazzák a közös tulajdoni hányadra vonatkozó bejegyzési engedélyt.
[36] Álláspontja szerint mindezekre tekintettel a jogerős ítélet sérti a Pp. 279. § (1) bekezdését, egyúttal a Ptk. 6:86. § (1) bekezdését is, mivel a másodfokú bíróság az okirati bizonyítékokat nem összefüggéseiben, nem okszerűen mérlegelte.
[37] Okfejtése szerint, mivel a perbeli adásvételi szerződések és letéti szerződések fogyasztó és vállalkozás közötti szerződéseknek tekinthetőek, a szerződések bármely feltételének - így az adásvétel tárgyának - a fogyasztó felperesre kedvezőtlen értelmezése okán a jogerős ítélet sérti a Ptk. 6:8. § (1) bekezdését és 6:86. § (2) bekezdését is.
[38] Kitért arra is: a másodfokú bíróság értelmezése nincs összhangban az adásvételi szerződések 34. pont 2. bekezdésében írt törvényes elővásárlási joggal és ezzel a Ptk. 5:81. §-át sérti, mivel a törvényes elővásárlási jog csak osztatlan közös tulajdonú ingatlanon állhat fenn, társasházi ingatlanon nem.
[39] Okfejtése szerint a jogerős ítélet a Ptk. 6:104. § (1) bekezdés c) és (2) bekezdés f) pontjait is sérti [a Ptk. 6:102. § (1), (4) bekezdésekre és 6:103. §-ára is figyelemmel] arra tekintettel, hogy amennyiben a teljes vételár megfizetésével még nem tarthat igényt a tulajdonjogra, hanem csakis a teljesen kész, jogilag társasházi lakás minősítést elért lakásokat követelheti, a felek kötelezettségeinek egyensúlya teljesen felborul egyoldalúan és indokolatlanul az ő mint fogyasztó hátrányára.
[40] Mindezeken túl a Ptk. 6:157. § (1)-(2) bekezdésének és 6:159. § (2) bekezdésének sérelmét is állította, mivel a jogerős ítélet elzárja őt mint fogyasztót a hibás (hiányos) teljesítésből eredő kellékszavatossági jogai érvényesítésétől, és ezáltal a szerződésnek a Ptk. 6:157. § (2) bekezdése szerinti semmisségi okot megvalósító értelmet ad.
[41] Kiemelte: a jogerős ítélet sérti a Pp. 346. § (5) bekezdését, és az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiságból folyó jogbiztonság követelményét is, mivel kellő indok nélkül eltért a Kúria Pfv.V.21.106/2019/7. számú precedensképes ítéletétől, és az érdemben azonos szerződés ellenére kellő indok nélkül eltért a Kúria Kfv.III.37.238/2020/5. számú precedensképes ítéletétől. Ez utóbbi - mutatott rá - a Pp. 264. § (2) bekezdésének sérelmét is eredményezi. Álláspontja szerint ez utóbbi ítéletben foglalt jogértelmezéssel megegyező következtetésre jutott a Szegedi Ítélőtábla a Pf.III.20.467/2020/11. számú részítéletében és a Gf.II.30.111/2020/11. számú ítéletében.
[42] Következtetése értelmében a másodfokú bíróság a jogerős ítélet [121] bekezdésében tévesen állapítja meg, hogy az alperes a jognyilatkozat-tételi kötelezettségének eleget tett, ugyanis a letétben lévő okirat értelemszerűen még nem alkalmas joghatás kiváltására. Ezzel - érvelt - a másodfokú bíróság megsértette a Ptk. 6:9. §-a alapján alkalmazandó 6:116. § (1) bekezdését, 6:5. § (1)-(2) bekezdését, 6:184. §-át, valamint az okszerűtlen mérlegelés miatt a Pp. 279. § (1) bekezdését is. Ezzel összefüggésben hivatkozott a Kúria Pfv.I.20.296/2015/5. számú határozatára (megjelent: BH 2015.251.), amely szerint a "kétszeres" teljesítés veszélye ilyen esetben nem értelmezhető.
[43] Összegzése szerint mindezek következményeként a jogerős ítélet sérti az adásvételi és letéti szerződések teljesítéséhez fűződő, a Ptk. 6:34. §-a, 6:58. §-a és 6:138. §-a, továbbá a 6:183. §-a alapján alkalmazandó 6:154. § (1) bekezdése szerinti jogát is, ideértve a Ptk. 5:38. § és a Ptk. 6:215. § (1)-(2) bekezdése szerint a tulajdonjog átruházásához és bejegyzéséhez és a birtokátruházáshoz való jogát, és a Ptk. 5:13. §-a szerint a tulajdonjog részjogosítványainak élvezetéhez fűződő jogát; a Ptk. 6:360. §-a alapján a letét jogosultjának megállapításához fűződő jogát, közvetve a letét kiadásához fűződő jogát; valamint a szerződésszegésből eredő kár megtérítéséhez fűződő, a Ptk. 6:142-143. §-ai szerinti jogát is, mivel e jogainak érvényesítéséhez nem kapott jogvédelmet.
[44] Kifejtette továbbá: a Pp. 406. § (1) bekezdésének alkalmazásában a szerződések téves értelmezése az ügy érdemére is kihatott, mivel a másodfokú bíróság az adásvétel tárgyának kérdését alapvető fontosságúnak tekintette, és ezért ez a téves kiindulópontja alapjaiban befolyásolta az ügy megítélését.
[45] A jogerős ítélet [122] bekezdésében írtakat is tévesnek tartotta, mivel a tulajdonjog bejegyzési engedélyek figyelembevétele nem ütközik a Pp. 373. § (1)-(3) bekezdése szerinti utólagos bizonyítás tilalmába, azokat az elsőfokú bíróságnak már eleve a Pp. 266. § (2) bekezdése szerinti hivatalos tudomása körében értékelnie kellett volna, ő pedig - mutatott rá - csak a másodfokú eljárás idejére tudott - több hónapos külön eljárás lefolytatása után - hozzájutni az okiratok másolatához.
[46] Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 279. § (1) bekezdését és a Pp. 172. § (3) bekezdését sértő módon a nyilatkozatait iratellenesen akként értelmezte, hogy a védendő joga nincs megjelölve, és arra a téves következtetésre jutott, hogy a megállapítási kereset e feltétele nem áll fenn, ami az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése és 28. cikke sérelmét is eredményezi.
[47] A kártérítési kereset vonatkozásában kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 279. § (1) bekezdését sértve "félremagyarázza" a nyilatkozatait, mivel csak az összegszerűség kiszámítása körében állította, hogy a birtoklás, használat, hasznok szedési jogának ellenértéke megegyezik a piaci bérleti díjjal, de a követelés jogalapja az elmaradt birtoklás, használat, hasznok szedési jog ellenértéke; érvelése szerint ennek a Ptk. 6:143. § (2) bekezdése szempontjából azért van jelentősége, hogy mit kellett alperesnek előre látnia.
[48] "Súlyosan tévesnek" tartotta azt a másodfokú bíróság által tett megállapítást is, miszerint egy lakás birtoklása, használata önmagában nem jelent hasznot, pénzben kifejezhető vagyoni előnyt, ami a Pp. 279. § (1) bekezdése, a Ptk. 6:142. §-a, 6:143. §-a, 6:144. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 6:522. § (1)-(2) bekezdése, és ezzel a szerződésszegésből eredő kár megtérítéséhez fűződő, a Ptk. 6:142-143. §-ai szerinti jogának sérelméhez vezet. Mindezekkel összefüggően - utalt rá - a jogerős ítélet sérti az adásvételi szerződések teljesítéséhez fűződő, a Ptk. 6:34. §-a, 6:58. §-a és 6:138. §-a szerinti jogát is, továbbá a 6:183. § alapján alkalmazandó 6:154. § (1) bekezdése szerinti jogát is. Határozott álláspontja szerint a perbeli lakások birtoklási, használati, hasznosítási, hasznok szedési joga, ezek élvezete egy vagyoni értéket jelent, ami tükröződik - a többi között a Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.936/2000. számú (megjelent: BH 2002.482.) eseti döntésében kifejeződő - ítélkezési gyakorlatban is.
[49] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[50] Kifogásolta, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében konkrétan nem jelölte meg, hogy melyik jogkövetkezmény alkalmazását milyen okból kéri.
[51] Hangsúlyozta: a felek szerződéseiben használt fogalommeghatározások alapján, valamint a Ptk. 5:85. § (1) és (3) bekezdésére és az Inytv. 12. § b) pontjára figyelemmel egyértelműen megállapítható, hogy a szerződések tárgyai nem eszmei tulajdoni hányadok voltak, az építési telek tulajdoni hányadát nem adták el. Álláspontja szerint a felperes a szerződés tartalmát - a felek szerződési akaratával szemben - valójában átértelmezte. A felperes által e körben hivatkozott bírósági döntések kapcsán utalt arra: más ügyben eljárt bíróság szerződésértelmezése nem köti az adott ügyben eljáró bíróságot.
[52] Kifejtette azt is: adásvételi szerződések esetében a felperes által hivatkozott részleges teljesítés csak osztható szolgáltatás esetében értelmezhető, egy önálló helyrajzi számmal rendelkező 1/1 arányú tulajdoni hányad esetében nem. Bár egyetértett azzal: egy félkész ingatlan valóban dolognak minősül, azonban tévesnek tartotta azt a felperesi hivatkozást, hogy a társasházi lakás a társasház bejegyzése előtt osztatlan tulajdoni hányad formájában létezik, mivel az jogi értelemben nem azonos a társasház megalakítását követően önálló helyrajzi számon létrejövő lakásingatlannal.
[53] Utalt arra: az első- és a másodfokú bíróság egyezően állapította meg, hogy az adásvételi szerződés 15. pontjában és a letéti szerződésben vállalt jognyilatkozat tételi kötelezettségét teljesítette, és nincs olyan jogszabályi előírás, amelynek alapján a szerződéses kötelezettség ismételt teljesítésére lenne köteles.
[54] Okfejtése szerint a felperes az utólagos bizonyítási indítványának figyelmen kívül hagyását is alaptalanul sérelmezi, ugyanis az utólagos bizonyítás feltételeit nem bizonyította, így a bizonyítási indítvány elmaradásának következményei e körben őt terhelik.
[55] Kiemelte továbbá: az adásvételi szerződés 15. pontja és a letéti szerződés pontosan tartalmazza, hogy a letétben lévő okiratoknak a felperes nem jogosultja, és nincs olyan esetkör, amikor azokat az ő részére lehetne kiadni.
[56] Hivatkozott arra is, hogy a felperesnek pontosan meg kellett volna határoznia, hogy a kára mikor következett be, de erre vonatkozóan még tényállítást sem tett, továbbá nem bizonyította, hogy kinek, milyen összegért és mikortól adta volna bérbe az ingatlanokat, amiből neki bevételkiesése származott.
[57] Kitért arra is: nem volt előrálátható a számára, hogy a felperes 2019. augusztus 6-tól akarja a szerződésben szereplő, de még létre nem jött társasházi ingatlanokat használni és hasznosítani. Ebben a tekintetben - előadása szerint - a szerződés 17. pontjában feltárták a használatbavételi engedély kockázatosságát, amire tekintettel az eladó nem vállalt határidőt a használatbavételi engedély megszerzésére és jogerőssé válására, azaz a használhatóság kezdő időpontjára; a felperesnek mint vevőnek sem volt kifogása ezzel kapcsolatban a szerződések megkötésekor.
A Kúria döntése és jogi indokai
[58] A felülvizsgálati kérelem alapos.[59] A Pp. 406. § (1) bekezdése értelmében eredményes felülvizsgálat alapja az ügy érdemére kiható jogszabálysértés, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés lehet. A felülvizsgálattal élő felperes anyagi jogi- és eljárásjogi jogszabálysértésre, továbbá a Kúria közzétett határozatától - kellő indok nélküli, a Pp. 346. § (5) bekezdését sértő - eltérésre is hivatkozott.
[60] A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az ott hivatkozott indokok alapján az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta.
[61] A Kúria előrebocsátja: a felülvizsgálati eljárásnak nem tárgya a birtokbaadás és a kötbér tárgyában hozott döntés. Emellett a másodfokú bíróságnak a jogerős ítéletben rögzített egyértelmű és felülvizsgálattal nem támadott megállapítása, miszerint a perbeli szerződések nem szűntek meg, azok teljesítése nem lehetetlenült, és az alperes elállása nem volt jogszerű. Kiemelendő, hogy a másodfokú bíróság azt is rögzítette: a felperes a szerződésből rá háruló kötelezettségét maradéktalanul teljesítette, az alperes viszont a saját szolgáltatását nem teljesítette. Mindezekhez képest kellett megítélni a felülvizsgálati eljárással is érintett három - jognyilatkozat pótlása iránti, megállapítási és kártérítés megfizetése iránti - kereseti kérelem tárgyában hozott, a jogerős ítéletben foglalt döntést.
[62] A jognyilatkozat pótlása iránti kereseti kérelem tekintetében a felülvizsgálati kérelem alapján a Pp. 406. § (1) bekezdésére figyelemmel mindenekelőtt azt kellett vizsgálni, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben - erre vonatkozó megfelelő indokolás nélkül - eltért-e a Kúria közzétett határozatától.
[63] A Kúria rámutat, hogy a közzétett határozataitól való eltérés akkor vizsgálható, ha fennáll az ügyazonosság: azaz az anyagi jogi jogszabály egyezése és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlósága (Jpe.I.60.035/2022/7.). Az adott esetben az ügyazonosság a Kúriának a felperes által hivatkozott Pfv.I.20.296/2015/5. számú határozatával kapcsolatban megállapítható volt, mivel abban az esetben is eleget tett a vevő az őt terhelő vételárfizetési kötelezettségének, ezzel esedékessé vált az eladó tulajdonjog-átruházási kötelezettsége, és mindkét jogvita tárgya - legalább részben - a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozat pótlása volt. E vonatkozásban nincs jelentősége annak, hogy a Pfv.I.20.296/2015. számú ügyben a döntés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 295. §-án alapult, míg ebben a perben a Ptk. 6:184. §-a alapján kellett dönteni, mivel a két jogszabályi rendelkezés között a perben eldöntendő jogkérdés szempontjából lényegi különbség nincsen. Utal arra a Kúria, hogy ebben a körben - elfogadva az alperes érvelését - figyelmen kívül hagyta a felülvizsgálati határidő eltelte után a felperes által hivatkozott újabb eseti döntést, tehát kizárólag a felülvizsgálati kérelemben megjelölt határozatokat vizsgálta.
[64] A felperes az első kereseti kérelme körében - a bíróság által szerződésen alapuló jognyilatkozatként pótolni kért bejegyzési engedélyt illetően - alappal hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság döntése - a Pp. 346. § (5) bekezdésének második mondata szerinti indokolás nélkül - jogkérdésben eltér a Kúria közzétett határozatától. A Pfv.I.20.296/2015/5. számú határozatban - amely a Kúria közzétett határozataként az előzőek értelmében ebben az ügyben is irányadó, precedens erejű - foglaltak szerint ugyanis a bejegyzési engedély szabályszerű kiadása nem mentesíti az eladót annak "ismételt" kiadása alól, ilyen esetben a kétszeres teljesítés veszélye nem értelmezhető, mivel a tulajdonjogot csak egyszer lehet bejegyezni. A Kúria a precedens erejű határozatában írtakkal egyezően ez esetben is annak tulajdonított jelentőséget, hogy az eladó részéről a bejegyzési engedély kiadása teszi befejezetté a szerződés teljesítését.
[65] A bejegyzési engedély tárgyát illetően az ügyben eljárt bíróságok a szerződések értelmezése alapján - az alperes védekezését osztva - arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a perbeli szerződések tárgya a felépítendő társasházi lakás volt, így az alperes teljesítéséhez igazodó tulajdoni hányad vonatkozásában az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés egyébként sem teljesíthető. A felperes ebben a vonatkozásban a felülvizsgálati kérelemben a szerződések értelmezésének jogszabálysértő voltára és ugyancsak a Kúria közzétett határozatától való eltérésre hivatkozott.
[66] A Kúria ezzel összefüggésben egyetért a felperesnek - a Kúria Pfv.V.21.106/2019/7. számú, közzétett döntésére is hivatkozással kifejtett - azzal az álláspontjával, hogy a Ptk. 6:8. § (1) bekezdése és 6:86. § (1) bekezdése alapján a szerződést a maga összefüggéseiben, teljes tartalmában kell vizsgálni. A Ptk. 6:8. §-a ugyanis alapvetően fenntartja a régi Ptk. 207. § (1) bekezdésének a szerződési nyilatkozat értelmezésére megállapított szabályát, amely kiegészül a Ptk. 6:86. § (1) bekezdésének rendelkezésével, amely szerint a szerződéses nyilatkozatot a szerződés egészével összhangban kell értelmezni. Ennek során nem lehet elvonatkoztatni a szerződéssel elérni kívánt céltól és a szerződéses szolgáltatások rendeltetésétől. A szerződés értelmezésénél továbbá nem érvényesülhet kizárólag a nyilatkozati elvet tükröző nyelvtani értelmezés, a Ptk. rendszere ugyanis ezt az akarati elvvel ötvözi, illetve más releváns körülmények figyelembevételének is teret ad (Kúria Pfv.V.20.265/2020/10., megjelent: BH 2021.283.).
[67] Ebben a vonatkozásban nem mellőzhető a szerződésnek a tágabb körű - a 14., 15., 16. és 34. pontokra is kiterjedő - értelmezése, amelynek elmaradását a felperes alappal sérelmezte. Ezek - különösen a szerződés 16. pontjának utolsó mondata, valamint a 34. pont második bekezdése - arra engednek következtetni, hogy a felek szerződéses akarata arra is irányult, hogy az alperes vételár kifizetése esetén, függetlenül attól, hogy még nem történt meg a társasházzá alakítás, a tulajdoni hányadra megadja a bejegyzési engedélyt.
[68] E körben nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a szerződéskötéssel egyidejűleg készült hozzájáruló nyilatkozatot tartalmazó bejegyzési engedély szintén alkalmas a szerződő felek akaratának feltárására.
[69] A Kúria egyetért a felperes által hivatkozott, a Kúria Kfv.III.37.238/2020/5. számú döntésében foglalt azzal az állásponttal, hogy a lényegében az ebben az ügyben megkötöttekkel azonos tartalmú szerződés alapján megállapítható szerződés szerinti cél társasházi lakás vásárlása volt, de ez nem akadálya annak, hogy az eladó kötelezettséget vállaljon arra, hogy bizonyos körülmények esetén tulajdoni hányadra adja ki a bejegyzési engedélyt. A Kúria ebben a körben kiemeli, hogy a jelen perrel érintett adásvételi szerződések már hivatkozott egyes pontjai, továbbá a bejegyzési engedélyek tartalmának értelmezése alapján állapítható meg a felek erre vonatkozó kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítása.
[70] A fentiek okán az adott ügyben a felek szerződéses akarata az adásvételi szerződés valamennyi rendelkezése és a bejegyzési engedély tartalma alapján együttesen vizsgálandó.
[71] A másodfokú bíróság indokolása szerint a fellebbezési eljárásban csatolt okiratokat - így a tulajdoni hányadra vonatkozó bejegyzési engedélyeket - a Pp. 373. § (1) bekezdésének az utólagos bizonyítást tiltó rendelkezése miatt, továbbá a Pp. 373. § (3) bekezdésének feltételei fennállása hiányában nem vehette figyelembe. Az utólagos bizonyítás tilalma azonban a másodfokú bíróság anyagi pervezetésének hiányában az adott esetben nem érvényesülhetett. A Kúria ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy a másodfokú bíróság akkor járt volna el a jogszabályoknak megfelelően, ha a felperesnek megfelelő anyagi pervezetést nyújt, azaz az előzőekben hivatkozott precedens értékű eseti döntések ismeretében - utalással a Ptk. 6:8. §-ára és 6:86. § (1) bekezdésére - közli a felekkel a Ptk. 184. §-át illetően az elsőfokú bíróságtól eltérő jogértelmezését, amely a Pp. 373. § (5) bekezdése alapján megnyitja az utólagos bizonyítás lehetőségét.
[72] Tekintettel arra, hogy az ügyleti akarat teljes körű feltárása az anyagi pervezetés elmulasztására visszavezethetően a bizonyítás hiányossága miatt elmaradt, a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon rótta a felperes terhére az utólagos bizonyítás Pp. 373. § (1) bekezdése szerinti szabályának a megsértését. Ennek következményeként pedig a szerződés értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges bejegyzési engedély tartalma nem válhatott a per anyagává. Figyelembe véve, hogy a Pp. 423. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálat a jogerős ítélet meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre terjedhet ki, e jogszabálysértés csak az eljárás megismétlésével orvosolható.
[73] A megállapítási keresetnek a Pp. 172. § (3) bekezdésében rögzített együttes feltételeinek fennállását illetően a Kúria kiemeli: a letéti jogviszony sajátossága, hogy a felperes az adott eljárásban marasztalást (teljesítést) bizonyosan nem kérhet, mivel az a cél a letéti ügy keretei között érhető el. Mindazonáltal a megállapítási kereset további feltételei fennállásának megítélését alapvetően meghatározza a fellebbezési eljárás során csatolt, de a per anyagává nem tett bejegyzési engedélyek tartalma.
[74] A felperes előzőekben vizsgált két keresetének tartalmi összefüggése nyomán az ügyben eljárt bíróságok elmulasztották az elsődleges (jognyilatkozat pótlása) és másodlagos (megállapítási) kereset egymáshoz való viszonyának tisztázását [Pp. 170. § (4) bekezdés, 173. § (1) és (2) bekezdés]. A felperes perbeli nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy e két kereset vonatkozásában látszólagos tárgyi keresethalmazat áll fenn: az elsődleges, azaz a jognyilatkozat pótlására irányuló kereseti kérelem teljesítése esetén okafogyottá válik a másodlagos, azaz az annak a megállapítása iránti kereseti kérelem, hogy a bírósági letétben lévő bejegyzési engedély a felperest illeti meg és azt neki kell kiadni. Következésképpen a megismételt eljárásban - megfelelő anyagi pervezetés mellett - nem mellőzhető annak tisztázása, hogy milyen viszonyban van a keresethalmazat szempontjából az elsődleges és a másodlagos kereseti kérelem.
[75] A kártérítés megfizetése iránti kereset vonatkozásában a másodfokú bíróság a jogerős ítéletben rögzítette, hogy a felperes a szerződéses kötelezettségét teljesítette, a vételárat megfizette. Tény, hogy a felperes ennek ellenére nem jutott az ingatlan birtokába, így a tulajdonjog részjogosítványait (ezek között a birtoklás, használat, hasznosítás jogát) nem gyakorolhatja. A Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy "egy lakás birtoklása, használata önmagában nem jelent hasznot, pénzben kifejezhető vagyoni előnyt". A Kúria a Pfv.III.20.663/2022/13. számú, az adott ügyben is irányadó közzétett határozatában rámutatott: a Ptk. 5:13. § (2) bekezdéséből következően az ingatlan használata önmagában véve vagy másnak átengedve is vagyoni érték. Abban az ügyben a Kúria azt is kifejtette, hogy az ilyen esetben a tulajdonos kára önmagában a saját használatának elmaradásában álló elmaradt vagyoni előnyben, míg a hasznosítás elmaradása esetén a kára a hozzá be nem folyt bérleti díjban mint elmaradt vagyoni előnyben áll.
[76] A felperes hivatkozása szerint a használat, hasznosítás jogától való megfosztás miatt vagyoni előnytől esett el, amely összegszerű meghatározásának egyik lehetséges eszköze a bérleti díj. Az adott esetben tehát a használati jog ellenértékét kell meghatározni, ami - miután az alperes a felperes által hivatkozott "piaci bérleti díj" alapul vételét vitatta - a felperes által indítványozott, de az első- és a másodfokú bíróság által nem teljesített szakértői bizonyítás útján lehetséges. Mindemellett utal arra a Kúria, hogy a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem foglalt állást az alperes késedelembe esésének időpontjáról sem. Emiatt az alperes kártérítési kötelezettségének kezdő időpontja a felülvizsgálati eljárásban nem volt megállapítható.
[77] A fentiek alapján a jogerős ítélet a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltér, továbbá sérti a Pp. 346. § (5) bekezdését, 373. § (1) bekezdését, a Ptk. 6:8. § (1) bekezdését, 6:86. § (1) bekezdését, és mivel az érdemi döntés meghozatalához szükséges tények nem állnak rendelkezésre, azt a Kúria a felülvizsgálattal támadott részében - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 424. § (3) bekezdés].
[78] A megismételt eljárásban a már kifejtettek szerint - megfelelő anyagi pervezetés mellett - tisztázni kell, hogy milyen viszonyban van a keresethalmazat szempontjából az elsődleges és a másodlagos kereseti kérelem, majd lehetőséget kell adni a feleknek a bizonyítási indítványok előterjesztésére, és azokat összevetve állást foglalni az elsődleges - és a kereseti kérelmek viszonyától függően - a másodlagos, továbbá a valódi tárgyi keresethalmazatban álló kártérítési kereseti kérelem tárgyában. A kártérítés megfizetése iránti keresettel összefüggésben annak jogalapja mellett a bizonyítási eljárás lefolytatását követően az összegszerűség, ezen belül a kártérítési igény alapossága esetén annak esedékessége tárgyában is állást kell foglalni.
[79] Mindezek a hiányosságok szükségessé teszik az eljárásnak a perfelvételi szaktól történő megismétlését, ezért a Kúria azt hagyja meg az elsőfokú bíróságnak, hogy a perfelvételi szaktól kezdődően ismételje meg az eljárást.
(Kúria Pfv.V.21.046/2023/12.)