adozona.hu
ÍH 2024.77
ÍH 2024.77
JUBILEUMI JUTALOM I. A közalkalmazotti jogviszonyról a 40 éves jubileumi jutalomra vonatkozó szabályok szerint az öt éves időszakon belüli előrehozott jogosultságszerzés akkor érvényesül, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony bármilyen jogcímen és indokkal történő megszűnése időpontjában a közalkalmazott nyugdíjasnak minősül, továbbá legalább 35 év jogviszonyban töltött szolgálati idővel rendelkezik. II. Ha a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény alapján, a hatályba lépését megelőző napon közalkal
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1984. augusztus 1-től 2020. június 30. napjáig állt az alperes jogelődjénél, a Sz. M. SZC Középiskola és Kollégiumnál közalkalmazotti jogviszonyban, pedagógus munkakörben.
A felperes a 2020. január 1-től hatályos a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Szkt.) rendelkezései következtében 2020. július 1. napjától állt - jogállásváltozás folytán - az alperesnél határozatlan idejű munkaviszonyban alkalmazásban, oktató munkakörben.
A munkaszerződés megkötésével ...
ÍH 2024.77 JUBILEUMI JUTALOM
I. A közalkalmazotti jogviszonyról a 40 éves jubileumi jutalomra vonatkozó szabályok szerint az öt éves időszakon belüli előrehozott jogosultságszerzés akkor érvényesül, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony bármilyen jogcímen és indokkal történő megszűnése időpontjában a közalkalmazott nyugdíjasnak minősül, továbbá legalább 35 év jogviszonyban töltött szolgálati idővel rendelkezik.
II. Ha a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény alapján, a hatályba lépését megelőző napon közalkalmazottként szakgimnáziumban, vagy szakközépiskolában dolgozó pedagógus jogviszonya munkaviszonyra változott, a közalkalmazottakra vonatkozó szabályok szerint jubileumi jutalomra jogosult. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 78. §, 25/A.-25/C. §; 2019. évi LXXX. törvény (Szkt.) 40. § (2) bekezdés, 127. § (5), (6) bekezdés; 2012. évi I. törvény (Mt.) 7. §, 80. §]
A felperes 1984. augusztus 1-től 2020. június 30. napjáig állt az alperes jogelődjénél, a Sz. M. SZC Középiskola és Kollégiumnál közalkalmazotti jogviszonyban, pedagógus munkakörben.A felperes a 2020. január 1-től hatályos a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Szkt.) rendelkezései következtében 2020. július 1. napjától állt - jogállásváltozás folytán - az alperesnél határozatlan idejű munkaviszonyban alkalmazásban, oktató munkakörben.
A munkaszerződés megkötésével egyidejűleg a felek között "megállapodás jubileumi jutalomról" elnevezésű megállapodás jött létre, amelyben rögzítették, hogy az Szkt. 127. § (6) bekezdése alapján a munkavállaló jubileumi jutalomra való jogosultsága a 2020. június 30-ig fennálló közalkalmazotti jogviszonyára tekintettel változatlanul fennáll. A jubileumi jutalomhoz figyelembe vett idő 35 év 10 hónap 29 nap.
A felperes 2022. április 13-án elektronikus üzenetben tájékoztatta az alperest, hogy 2022. május 1-től öregségi nyugellátásban szeretne részesülni.
A M-i Kormányhivatal 2022. június 8. napján kelt határozatával a felperes részére 2022. május 1. napjától női negyven év jogosultsági időre figyelemmel öregségi nyugdíjat állapított meg.
Az alperes 2022. szeptember 5. napján kelt felmondással - 45 nap felmondási idővel - a felperes munkaviszonyát 2022. október 21. napjával megszüntette.
A jogviszony megszüntetésével egyidejűleg az alperes a jubileumi jutalom kifizetéséről nem rendelkezett. A felperes személyi alapbére a jogviszony megszűnésekor 462 500 forint volt.
Az alperes a felperest 2022. szeptember 29. napjától 2023. június 30. napjáig határozott idejű megbízási szerződés keretében, óraadói oktatói feladatok ellátásával bízta meg.
Felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hogy fizessen meg 2 312 500 forint öt havi munkabérnek megfelelő összegű jubileumi jutalmat.
Az érvényesíteni kívánt jog körében hivatkozott a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 78. § (4) bekezdés; az Szkt. 127. § (6) bekezdés; valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 7. § (1) bekezdés, 80. § (2) bekezdés, 83. § (3) bekezdés és 294. § (1) bekezdés g) pontjára.
Előadta, hogy a 2020. január 1. napján hatályba lépett Szkt. 40. § (2) bekezdése értelmében szakképző intézmény dolgozójaként közalkalmazotti jogviszonya munkaviszonyra módosult, amellyel egyidejűleg a felek között jubileumi jutalomra való jogosultságról szóló megállapodás is létrejött. A megállapodás alapján a jubileumi jutalomra való jogosultság az Szkt. 127. § (6) bekezdése alapján 2020. június 30. napjáig fennálló közalkalmazotti jogviszonyra tekintettel fennállt, ekkor a jubileumi jutalomhoz figyelembe vehető ideje 35 év 10 hónap és 29 nap volt.
A felperes 2022. május 1. napjától nyugdíjas lett, női 40 év jogosultsági ideje alapján öregségi teljes nyugellátásban részesült. Álláspontja szerint az Szkt. 127. § (6) bekezdésének jogalkotói célja az volt, hogy a jogállásváltozáskor szakgimnáziumban foglalkoztatottak ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe, bérezés és egyéb juttatások tekintetében, mint amilyen korábbi jogviszonyuk szerint megillette őket. Ezért tette kötelezővé a jubileumi jutalom vonatkozásában a megállapodás megkötését.
A felperes a jogviszony megszüntetésének időpontjában már az Mt. szerint nyugdíjasnak minősült, rendelkezett 35 év közalkalmazotti jogviszonnyal, így álláspontja szerint jogosult a Kjt. 78. § (4) bekezdése alapján kedvezményes jubileumi jutalomra.
Hivatkozott továbbá arra, hogy az alperes joggal való visszaélést valósított meg, mivel a jogviszonya felmondással történő megszüntetésére a jubileumi jutalom kifizetésének elkerülése érdekében került sor, ezt követően azonban az alperes megbízási szerződést kötött a felperessel további munkavégzésre.
Az alperes írásbeli ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Védekezése lényege szerint, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya a Kjt. 25/A. § (1) bekezdése alapján 2020. június 30. napjával megszűnt, nyugdíjasnak pedig csak 2022. május 1-től minősült. Nem vitatta a felperes azon hivatkozását, hogy a jogállásváltozás következtében a felperes nem kerülhetett hátrányosabb helyzetbe, mint közalkalmazotti jogviszonyában volt, ennek kapcsán rámutatott, hogy munkabére, valamint szabadságának mértéke is az Mt. szerinti szabályoktól eltérően a munkavállalóra kedvezőbb mértékben került megállapításra, ezen túlmenően pedig jubileumi jutalom, pedagógusi igazolvány és utazási kedvezmény is megillette. A felperes munkaviszonyának megszűnésére öregségi nyugellátására tekintettel került sor, jubileumi jutalomra pedig azért nem jogosult, mert ebben az időpontban még nem érte el a 40 éves jubileumi jutalomra jogosító időt.
A megbízási jogviszony keretében történő foglalkoztatásának indokaként gazdasági okra hivatkozott tekintettel arra, hogy a felperes munkaviszonyának megszűnését követően álláshelyére más nem jelentkezett, álláshelyét nem tudták betölteni.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az Szkt. 40. § (2) bekezdés, 127. § (5) bekezdés, valamint a Kjt. 25/A.-25/C. § alapján megállapította, hogy az alperes nem sértett jogszabályt, amikor a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2020. július 1. napjától munkaviszonyra változtatta.
A Kjt. 25/B. § (4) bekezdése alapján rögzítette, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszonyának megszűnésekor több mint 35 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett. A Kjt. 78. § (1), (3) és (4) bekezdésének rendelkezései alapján rögzítette, hogy a közalkalmazotti jogviszonynál a 40 éves jubileumi jutalomra vonatkozó szabályok szerint az öt éves időszakon belüli előrehozott jogosultságszerzés akkor érvényesül, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony bármilyen jogcímen és indokkal történő megszűnése időpontjában a közalkalmazott nyugdíjasnak minősül, továbbá legalább 35 év jogviszonyban töltött szolgálati idővel rendelkezik. Ez alapján három konjunktív feltétel fennállása szükséges: a közalkalmazotti jogviszony megszűnése, a megszűnés időpontjában a közalkalmazott nyugdíjasnak minősüljön és hogy ezen időpontban legalább 35 év szolgálati jogviszonyban töltött idővel rendelkezzen.
Tekintettel arra, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya 2020. június 30-án megszűnt, nyugdíjasnak pedig 2022. május 1-től minősült, így a konjunktív feltételek nem teljesültek, mert a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában nem minősült nyugdíjasnak. Rögzítette továbbá azt is, hogy a jubileumi jutalomhoz figyelembe vett 2020. június 30-án fennálló 35 év 10 hónap 29 nap nem azt jelenti, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontja helyett a felperes munkaviszonyának megszűnésének időpontját kellene figyelembe venni, hanem azt, hogy a jubileumi jutalomhoz figyelembe vehető időbe beletartozik az az időtartam, amit a felperes közalkalmazotti jogviszonyban töltött el.
Indokolása szerint a Kjt. 78. § (4) bekezdésében foglaltakat nem lehet kiterjesztően értelmezni a munkaviszony megszűnésének időtartamáig, ugyanis a jogszabály egyértelműen a közalkalmazotti jogviszony megszűnését nevesíti. Kifejtette, hogy az Szkt. 127. § (6) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszak vonatkozásában a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát lehet egybe számítani. Amennyiben pedig a Kjt. 78. § (4) bekezdésének alkalmazását az Szkt. hatálya alatt is iránydónak tekintette volna a jogalkotó, úgy erről külön rendelkezett volna. Hivatkozott a Kúria Mfv.10.283/2019/12. számú eseti döntésében foglaltakra, amelyben a jubileumi jutalomra való jogosultságot az alperes külön kötelezettségvállalása, mint többlet feltétel fennállása esetén állapította meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és az alperes kereset szerinti marasztalása, valamint a felperes perköltségének megállapítása érdekében.
Az ítélőtáblától gyakorolni kért felülbírálati jogkört a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (3) bekezdés c) pontjában jelölte meg.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Szkt. 127. § (6) bekezdésének értelmezése során helytelen jogi következtetést vont le, hiszen annak második fordulata egyértelműen rögzíti, hogy a jubileumi jutalomról szóló megállapodás megkötésére a Kjt. feltételei mellett kerülhet sor, így álláspontja szerint a Kjt. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság ítélete ellentmondásos is azon okból, hogy a Kjt. 78. § (1) bekezdését alkalmazhatónak tartja, míg a 78. § (4) bekezdés alkalmazását kizárja arra tekintettel, hogy nem közalkalmazotti jogviszony, hanem munkaviszony megszűnéséről van szó a jelen esetben.
Álláspontja szerint amennyiben az Szkt. 127. § (6) bekezdése csak a jogviszonyok időtartamának összeszámításáról rendelkezett volna, akkor a jogszabály nem tartalmazná azt a kitételt, hogy a megállapodást a Kjt. szerinti feltételek szerint kötelező megkötni, így álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróság Kjt. alkalmazását szűkítő megállapítása.
Az alperes írásbeli ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
Rámutatott, hogy az Mt. nem szabályozza a jubileumi jutalmat, mint a munkavállalónak nyújtandó kedvezményt, azonban az Szkt. 127. § (6) bekezdése rendelkezik a közalkalmazotti jogviszonyból munkaviszonyba kerülő munkavállalók esetében a jubileumi jutalomra való jogosultságról szóló megállapodás létesítéséről. Ezen megállapodásban a felek a Kjt. 78. § (3)-(5) bekezdéseit nem adaptálták a munkaviszony megszűnésének eseteire. Tekintettel arra, hogy a Kjt. 78. § (4) bekezdése csak a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában teszi lehetővé a 40 éves közalkalmazotti jogviszony után járó jubileumi jutalom kifizetését, így ez a felperes vonatkozásában nem alkalmazható, hiszen közalkalmazotti jogviszonya már 2020. június 30. napján megszűnt, nyugdíjasnak pedig az Mt. 294. § (1) bekezdés g) pontja alapján csak 2022. május 1-től minősül.
A fellebbezés alapos.
A Pp. 370. §-a szabályozza a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének korlátait. E rendelkezés (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét - a (2)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolhatja. Ilyen korlátnak minősülnek a 371. § (1) bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. Ez azt jelenti, hogy a 371. § (1) bekezdésében foglaltak miatt korlátnak minősül - egyebek mellett - hogy a fellebbező milyen konkrét döntést kér a másodfokú bíróságtól atekintetben, hogy az mennyiben változtassa meg, vagy helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítélet kifogásolt rendelkezését vagy részét és ezt milyen okból tegye, továbbá, hogy a fellebbező milyen anyagi, illetve eljárási jogszabálysértést jelöl meg fellebbezése alapjául. Azzal tehát, hogy a fellebbező milyen határozott kérelmet és milyen indokkal ad elő, egyúttal kijelöli a másodfokú bíróságtól kért felülbírálat tárgyát és körét. Emellett lényeges korlátot jelent az is, hogy a Pp. 369. §-a meghatározza, a felülbírálati jogkör milyen keretek között gyakorolható.
A felperes fellebbezésében - indokolása szerint - a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontja szerinti felülbírálat elvégzése keretében a másodfokú bíróságtól az anyagi jogi felülbírálat során azt kérte, hogy a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetést vonjon le és a megállapított tényeket másként minősítve állapítsa meg, hogy a felperes az Szkt. 127. § (6) bekezdés és a Kjt. 78. § (4) bekezdés együttes alkalmazása alapján jubileumi jutalomra jogosult.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg, abból levont jogi következtetéseivel azonban nem ért egyet az ítélőtábla.
A bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy az Szkt. 127 § (6) bekezdése, mint a 2020. január 1-től hatályos szakképző intézményre vonatkozó szabályozás átmeneti rendelkezését a felperes vonatkozásában miként kell értelmezni.
Az Alaptörvény 28. cikke értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik, azzal, hogy feltételezik, hogy a jogszabályok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
Az Szkt. 127. § (6) bekezdés szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. A jubileumi jutalom alapja a szakképző intézmény alkalmazottjának a jubileumi jutalom kifizetésekor fennálló munkabére.
A fenti jogszabályi rendelkezés a jogállásváltozás keretében a jubileumi jutalomra vonatkozó szabályokra ad szabályozási átmenetet. Az első mondat a szakképző intézmény számára annak lehetőségét teremti meg, hogy diszkrecionális jogkörben eljárva döntsön a legalább 15 éves munkaviszony esetére a jubileumi jutalom biztosításának lehetőségéről a munkavállalóval kötött külön megállapodás alapján.
Ezzel szemben a második mondat már nem lehetőségként, hanem kötelezettségként írja elő a szakképző intézmény számára, hogy az Nkt.-nak az Szkt. hatályba lépését megelőző napon hatályos rendelkezése szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottjai esetében a jubileumi jutalom biztosítására irányuló megállapodást köteles megkötni a Kjt. szerinti feltételekkel. Az értelmezés megkönnyítése érdekében a Kjt. szabályait azzal az eltéréssel rendeli alkalmazni, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakba a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani, a jubileumi jutalom alapja pedig a szakképző intézmény alkalmazottjának a jubileumi jutalom kifizetésekor fennálló munkabére.
Sem az Szkt. 127. § (6) bekezdésének szövegéből, sem a törvény indokolásából nem vezethető le az az értelmezés, hogy a Kjt.-nek a jubileumi jutalomra vonatkozó szabályait bármilyen megszorítással kellene értelmezni. Éppen ezzel ellenkezőleg a jogalkotó ezen megfogalmazása alapján az a következtetés vonható le, hogy a Kjt. 78. §-át, annak minden bekezdésével a munkaviszonyra irányadó eltérésekkel megfelelően alkalmazni rendeli. Ez a jelen esetben azt jelenti, hogy ahol a Kjt. 78. §-a közalkalmazotti jogviszonyt említ, ott munkaviszonyt, ahol illetményt említ ott munkabért kell érteni. Ahol a jogalkotó a Kjt. 78. §-ának értelemszerű alkalmazásától el kívánt térni, így például a jogosultsági idők összeszámítása vagy a jubileumi jutalom alapja tekintetében ezeket külön megnevezte. Mindezekből pedig együttesen következik, hogy külön nevesített eltérő rendelkezés hiányában a Kjt. 78. §-ának rendelkezései az Szkt. 40. § (2) bekezdése szerinti munkaviszony esetében megfelelően alkalmazandók.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett, ezzel ellentétes álláspontja alapján nemcsak a Kjt. 78. § (4) bekezdése, de a Kjt. 78. § egyéb bekezdéseinek rendelkezései sem lennének alkalmazhatók, hiszen azokban is közalkalmazotti jogviszony és nem munkaviszony szerepel, mint ahogy munkabér helyett is, az illetmény fogalmát használja a Kjt. Mindezek alapján pedig az alperes érvelése szerinti jubileumi jutalom megállapítása a jogszabály szövegének ilyen értelmezése alapján kizárt lenne, amely nyilvánvalóan ellentétes lenne a jogalkotói szándékkal.
Tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján nem volt vitatott, hogy a megállapodás megkötésére az Szkt. 127. § (6) bekezdés második mondata alapján került sor, továbbá, a felperes az alperesnél fennálló jogviszonya megszűnésekor az Mt. 294. § (1) bekezdés g) pontja alapján nyugdíjasnak minősült és legalább 35 év jubileumra jogosító szolgálati idővel rendelkezett, így jogosult volt jubileumi jutalomra. A jubileumi jutalom alapja szempontjából figyelembe vehető munkabér összege a rendelkezésre álló iratokból megállapítható volt, annak összegét az alperes egyébként nem vitatta, így az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva marasztalta az alperest a Kjt. 78. § (2) bekezdés c) pontja alapján az öt havi munkabérének megfelelő összegű jubileumi jutalom megfizetésére.
A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdés második fordulata alapján megváltoztatta és az alperest a kereset szerint marasztalta.
(Szegedi Ítélőtábla Mf.I.40.041/2023/6.)