adozona.hu
BH 2024.5.118
BH 2024.5.118
A munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozat postai kézbesítésének szabálytalansága esetén a jognyilatkozatot tevő bizonyítási érdeke a közlés, vagyis a kézbesítés tényleges megtörténtének ok igazolása [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 24. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2008. november 4-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel egyetemi docens munkakörben. 2019. július 1-jével jogviszonya munkaviszonnyá alakult át.
[2] A felperes a munkáltató részére megjelölte a lakcímét, ahonnan 2020. szeptember 4-től elköltözött, életvitelszerűen már más volt a lakhelye. Az új címét az alperesnél nem jelentette be, de a Magyar Posta Zrt.-nél utánküldési szolgáltatást vett igénybe, amelynek tényét a lakása postaládáján is feltüntette.
[3] A munk...
BH 2024.5.118 A munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozat postai kézbesítésének szabálytalansága esetén a jognyilatkozatot tevő bizonyítási érdeke a közlés, vagyis a kézbesítés tényleges megtörténtének ok igazolása [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 24. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2008. november 4-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel egyetemi docens munkakörben. 2019. július 1-jével jogviszonya munkaviszonnyá alakult át.[2] A felperes a munkáltató részére megjelölte a lakcímét, ahonnan 2020. szeptember 4-től elköltözött, életvitelszerűen már más volt a lakhelye. Az új címét az alperesnél nem jelentette be, de a Magyar Posta Zrt.-nél utánküldési szolgáltatást vett igénybe, amelynek tényét a lakása postaládáján is feltüntette.
[3] A munkáltatói jogkör gyakorlója 2020. szeptember 14-én írásban indokolt felmondást bocsátott ki a felperes részére. Annak átadására személyesen nem volt lehetőség, ezért az alperes a jogviszonyt megszüntető iratot 2020. szeptember 15-én tértivevény külön szolgáltatású postai küldeményként feladta.
[4] A kézbesítést végző postai kézbesítő a küldemény tértivevényére felvezette, hogy a kézbesítés 2020. szeptember 17-én megtörtént.
[5] 2020. október 5-én a munkáltató írásban tájékoztatta a felperest arról, hogy az 55 nap felmondási időre tekintettel 2020. október 13-tól felmenti a munkavégzési kötelezettsége alól. A felperes vitatta a felmondás kézbesítésének megtörténtét, az átvételt igazoló tértivevény bemutatását kérte, amelyre az alperes nem reagált. 2020. október 9-én kizárta a felperest a teljes egyetemi informatikai rendszerből, 2020. október 13-án pedig az alperes nevében e-mailben arról tájékoztatta, hogy a felmondása közöltnek tekintendő. A felperes október 15-én felhívta az alperes figyelmét arra, hogy a felmondást vele nem közölték, az iratot postai úton nem vette át, az indokokat nem ismeri. Az alperes ezt követően 2020. november 12-én a társadalombiztosítási szerveknél a felperest kijelentette, és ezen időponttól kezdve részére munkabért sem fizetett.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes 2020. szeptember 19-én nyújtotta be keresetét a bírósághoz, és a munkaviszony jogellenes megszüntetésére hivatkozással kérte, hogy az alperes az eredeti munkakörébe helyezze vissza, továbbá elmaradt munkabére megfizetését igényelte. Másodlagosan az elmaradt jövedelemként felmerült kára megtérítését, valamint végkielégítést kért.[7] A munkaviszonya megszüntetésének jogellenessége körében arra hivatkozott, hogy vele az alperes írásbeli jogviszonyt megszüntető iratot nem közölt, ezért jogszerűtlenül járt el, amikor 2020. november 12-én a munkaviszonyát teljes körűen, egyoldalúan felszámolta. Előadta, hogy feletteseinek és a HR munkatársainak folyamatosan jelezte, miszerint felmondást nem vett át, ennek ellenére az alperes októberben az egyetemi rendszerhez való hozzáférését letiltotta, utóbb pedig a társadalombiztosítási szerveknél kijelentette. A munkáltató ezen a napon, vagyis 2020. november 12-én a munkaviszonyát anélkül szüntette meg, hogy vele írásbeli jogviszonyt megszüntető iratot közölt volna. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a felmondás indokolásának tartalma nem világos, nem valós és nem okszerű. Harmadlagosan joggal való visszaélést, illetve az egyenlő bánásmód követelményének megsértését állította.
[8] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.
[9] Érvelése szerint a felperes a keresetét 2020. szeptember 19-én elektronikus úton nyújtotta be, ez pedig vagy idő előtti vagy elkésett: amennyiben a felperes szeptember 17-én a felmondást postai úton átvette, akkor legkésőbb október 17-ig nyújthatta be keresetét; amennyiben azonban állítása szerint a munkaviszonyt nem szüntették meg csak november 12-én, akkor a kereset idő előtti.
[10] Az alperes másodlagosan a kereset érdemi elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes részére az irat kézbesítése szabályszerűen megtörtént, amit a posta tértivevénnyel igazolt, ezért az alperes a munkaviszonyt a felmondási idő leteltével jogszerűen számolta fel. Amennyiben azonban a kézbesítés mégsem történt volna meg, és a posta értesítése téves volt, az nem eshet az alperes terhére, felperes élhet reklamációval. Nem elhanyagolható szempont, hogy a felperes a lakcímváltozás tényét a munkáltatónak nem jelentette be.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[12] A törvényszék közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg.[13] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 22. § (3) bekezdésére, 24. §-ára és a 25. § (5) bekezdésében foglaltakra.
[14] Az alperes elsődleges, a permegszüntetési kérelem tárgyában előterjesztett érvelését alaptalannak ítélte. A kereset abban az esetben sem lenne elkésett, ha a felperes a felmondást postai úton 2020. szeptember 17-én valóban átvette volna. Az ezt követő 30. nap, vagyis október 17. szombati napra esett, így a felperes keresetét a következő munkanapon, szeptember 19-én még elektronikus úton benyújthatta.
[15] Az elsőfokú bíróság a felperesi igény időelőttiségét sem tudta megállapítani. A felperes a keresetlevelének benyújtásakor - az alperes által állítottan -a neki szeptember 17-én kézbesített felmondás jogellenességének megállapítását kérte, vagyis a kereset ekkor nem volt időelőtti. Csak utóbb, decemberi beadványában tért át elsődleges hivatkozásként arra az érvelésre, hogy az alperes a munkaviszonyt november 12-i eljárásával szüntette meg. Ekkor pedig már ez az érvelés, az ezekre a körülményekre alapított kereseti igény nem volt időelőttinek tekinthető. Annak pedig semmiféle jogi akadálya nem állt fenn, hogy a felperes a perfelvétel lezárása előtt a kereseti igényét megalapozó jogi érvelését megváltoztassa.
[16] Az Mt. 24. § (4) bekezdése szerint vita esetén a jognyilatkozatot tevő felet terheli annak bizonyítása, hogy a közlés szabályszerűen megtörtént. Ezért a bíróság nem értett egyet abban az alperessel, hogy attól kezdve, miszerint ő a felmondást tartalmazó küldeményt a postán bizonyíthatóan feladta, felperesnek kell viselnie annak következményét, ha a kézbesítés nem volt szabályszerű különösen akkor, ha az alperesnél a megváltozott címét nem jelentette be. Fel sem merült, hogy a küldemény kézbesítése azért hiúsult volna meg, mert a felperes korábbi címéről elköltözött. A postának a megkötött utánküldési szolgáltatási szerződés szerint ugyanis a küldeményt a felperes részére akkor is az új, adott időpontban érvényes lakcímére kellett volna kézbesítenie, ha ezt a lakcímet a felperes a munkáltatónál nem jelentette be. Nem a felperes mulasztása volt tehát az oka annak, hogy a posta alkalmazottja a küldeményt olyan lakcímen kísérelte meg kézbesíteni, ami már nem volt időszerű. A posta alkalmazottja a levelet csakis olyan személynek adhatta volna át, akinek az átvételi jogosultságához nem fér kétség. Ebben az esetben állapítható meg ugyanis, hogy a felmondást a címzettel közölték. Ennek megtörténtét pedig a perben a jognyilatkozatot tevő alperesnek kellett volna bizonyítania.
[17] A bíróság tanúként meghallgatta a postai alkalmazottat, akit a küldemény kézbesítésével megbíztak. Elismerte, hogy a tértivevényen az "átvevő aláírása" helyen az aláírás tőle magától származik. Mivel tehát a térivevényen szereplő aláírás bizonyítottan nem a felperesé, a küldemény részéről történő átvétele nem igazolt.
[18] A bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a posta alkalmazottai, utóbb saját álláspontjukat felülvizsgálva mind írásbeli nyilatkozatukban, mind a bíróság előtt tett tanúvallomásukban úgy nyilatkoztak, hogy a küldemény kézbesítésének leigazolása szabályszerű volt, a tértivevényt a járványhelyzetben nem kellett aláírással ellátni. A küldemény nem hivatalos irat volt, az átvevő igazolványszámának rögzítése nem volt kötelező. A perben nem annak volt jelentősége, hogy a postai kézbesítés leigazolása, vagyis a szóban forgó tértivevény kitöltése a postai kézbesítésre vonatkozó jogszabályoknak és belső utasításoknak megfelelt-e, hanem annak, hogy az alperes hitelt érdemlően tudja-e igazolni, miszerint megbízottja útján a felperessel a felmondást tartalmazó küldeményt ténylegesen közölte.
[19] Mivel a postai küldemény kézbesítésének körülményeiről a tanúk csak közvetetten a kézbesítőtől szereztek tudomást, annak megállapításánál, hogy ténylegesen mi történt a küldeménnyel alapvetően, a levél kézbesítésével megbízott személy által írt jelentésre, és az általa a tárgyaláson elmondottakra kellett támaszkodni.
[20] A kézbesítő tanúvallomása következetlen és ellentmondásos volt, így azt az elsőfokú bíróság valónak elfogadni nem tudta. A bírói kérdésekre az előadását szemmel láthatóan minduntalan saját eljárásának igazolására igyekezett igazítani, az általa mondottakat újra és újra megváltoztatta, újabb és újabb valószínűtlen és logikátlan részleteket állítva. Arra hivatkozott, hogy a hatodik emeleten kézbesítette a küldeményt egy olyan személynek, aki magát azonosította, az épület azonban csak öt emeletből áll. Még abban is bizonytalan volt, hogy a személy, akinek a levelet átadta, milyen nemű.
[21] Azt a tényt, miszerint a felmondást tartalmazó küldeményt a felperes részére postai úton szabályszerűen kézbesítették, az alperes hitelt érdemlően alátámasztani nem tudta. Az elsőfokú bíróság a felmondás felperessel való közlésének tényét nem találta bizonyítottnak, ezért megállapította, hogy az alperes jogellenesen járt el, amikor 2020. november 12-én a felperes munkaviszonyát anélkül számolta fel, hogy vele a munkaviszonyt megszüntető írásbeli dokumentumot közölte volna. A munkaviszony megszüntetésének jogellenességét a felperes elsődleges hivatkozása alapján megállapította, ezért a kereset jogalapjáról való döntés szempontjából a további felperesi hivatkozás vizsgálatát nem tartotta szükségesnek, ezeket a körülményeket a közbenső ítélet meghozatala során érdemben nem értékelte.
[22] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
[23] A másodfokú bíróság elsődlegesen utalt a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 150. § (1) bekezdésére és a 151. § (2) bekezdésében foglaltakra. A fenti törvényi követelményekre figyelemmel a 2021. május 26-án 13 órakor megtartott tárgyalásról felperes és jogi képviselője távolmaradásával kapcsolatban a 2021. május 26-án érkezett felperesi beadvány elnevezése és tartalma alapján is igazolási kérelemnek minősült. Az alkalmas volt a tárgyalás elmulasztásával kapcsolatos felperesi vétlen mulasztás körülményeinek az alátámasztására.
[24] Peradat, hogy a 2021. április 23-án tartott tárgyalásról készült jegyzőkönyv szerint az elsőfokú bíróság az új határnapot 2021. május 26-án 13 óra 30 percben határozta meg. Erre az időpontra szóban idézte a tárgyaláson jelenlévő felperest, illetve a jogi képviselőket, amire jogszerűen volt lehetősége a Pp. 133. § (3) bekezdése alapján. Ezt követően hivatalos feljegyzés rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság 2021. május 13-án telefonon értesítette mindkét fél jogi képviselőjét arról, hogy a jegyzőkönyvben tévesen rögzítették a tárgyalás kezdő időpontját, az helyesen 13 óra 30 perc helyett 13 óra. Az elsőfokú bíróság ezen eljárása nem felelt meg a Pp. rendelkezéseinek. A telefonon, rövid úton történő idézésre csak a Pp. 133. § (3) bekezdés második fordulata alapján lett volna lehetőség. A bíróság 2021. május 13-án észlelte az elírást, az új határnap pedig 2021. május 26. volt, így lehetősége lett volna a jegyzőkönyv kijavításával szabályos írásbeli idézésre az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint. Az elsőfokú bíróságnak a Pp. 161. § (2) bekezdése és 352. § (1) bekezdése alkalmazásával hivatalból kellett volna intézkednie a jegyzőkönyv kijavításáról, és a kijavított jegyzőkönyv felekkel történő kézbesítéséről. Felperes tehát nem mulasztott, amikor jegyzőkönyv kijavítása iránti kérelmet nem terjesztette elő, csupán igazolási kérelemmel élt.
[25] A mulasztás az elsőfokú bíróság hibájával volt összefüggésbe hozható, a 2021. május 26-i tárgyaláson az eljárás megszüntetésének nem volt helye. Ezért az elsőfokú bíróság az igazolási kérelemnek megalapozottan adott helyt [Pp. 240. § (1) bekezdés g) pont, 379. §].
[26] Az alperes fellebbezésében az eljárás megszüntetését a 30 napos keresetindítási határidő elmulasztása okán is kérte. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság utalt az Mt. 287. § (1) bekezdésére, a 24. § (1) és (4) bekezdésére, valamint a 22. § (5) bekezdésében foglaltakra. A határidőről való kioktatás elmulasztása esetén hat hónap elteltével az igény nem érvényesíthető, jelen esetben azonban ennek lehetősége fel sem vetődhetett.
[27] Az írásbeli felmondás közlésével kapcsolatos megállapítások kihatottak a keresetlevél elkésettségének értékelésére, ezért az alperesi felmondás közlésével összefüggő körülményeket eszerint vizsgálta a másodfokú bíróság.
[28] Peradat, hogy az alperes a felmondást tértivevény külön szolgáltatású küldeményként adta postára. Ezért a postai kézbesítésre vonatkozó szabályokat nyomatékosan kellett értékelni.
[29] A másodfokú bíróság utalt a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény (továbbiakban: Postatv.) 41. § (1), (3) és (6) bekezdésében foglaltakra.
[30] A postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásokból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. rendelet) 2020. szeptember 17-én hatályos 9. § (3) bekezdésre értelmében a postai küldeményt a címzéstől eltérő helyen kell kézbesíteni amennyiben a címzett olyan tartalmú szerződésben állapodik meg.
[31] A postai szolgáltató egészségügyi válsághelyzet esetén a Korm. rendelet 21-22. §-aiban foglaltaktól eltérően a tértivevény többletszolgáltatással feladott levélküldeményt a címhelyen és a kézbesítési ponton is személyes kapcsolatfelvételt követően kézbesíti. Az átvevővel az annak azonosításához szükséges adatokat lehetőség szerint legalább 1,5 méter távolságot tartva egyezteti, és az átvevő nevét, valamint ha szükséges, az átvevő személyazonosság igazolására alkalmas okmányának típusát és számát maga rögzíti a kézbesítés tényének egyidejű feltüntetése mellett úgy, hogy aláírást az átvevőtől nem vesz fel.
[32] Nem a felperes korábbi címén kellett a kézbesítést megkísérelni, hanem a felperes által megadott postai utánküldési szerződésben megjelölt címen. E körülmény okán nem volt jelentősége annak, hogy a felperes - bár erre köteles lett volna - nem jelentette be az alperesnél lakcíme megváltoztatását.
[33] A Postatv. 41. § (11) bekezdés a) pontja szerint, amennyiben az aláírás képének rögzítése és azt is tartalmazó elektronikus dokumentum létrehozása megfelel a Korm. rendeletben, illetve az egyetemes postai szolgáltatás keretében feladott küldemények esetén az egyetemes postai közszolgáltatási szerződésben meghatározott eszköz- és rendszerkövetelményeknek, akkor az aláírást rögzítő egyéb technikai eszközzel felvett aláírás képét is tartalmazó elektronikus dokumentum ellenkező bizonyításig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy a könyvelt levélküldemény vagy hivatalos irat kézbesítése során a küldeményt a jogosult átvevő átvette.
[34] Az elsőfokú bíróság anyagi pervezetése helytálló volt, amikor a 18. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltakat azzal egészítette ki a 34. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben, hogy a postai kézbesítés szabálytalansága esetén az alperes bizonyítási érdeke a közlés, vagyis a kézbesítés tényleges megtörténtének igazolása.
[35] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat helyesen értékelte [Pp. 279. § (1) bekezdés]. A postai kézbesítő a felperes korábbi lakcímén helyettesként járt el, és elismerte, hogy a küldeményt úgy adta át az őt megszólító személynek, hogy annak személyazonosságát nem ellenőrizte. A személyes aláírás hiánya nem minősült szabálytalannak, azonban a fentiek figyelembevételével a tértivevény nem bizonyította, hogy a felmondást tartalmazó iratot a felperes vette át.
[36] A felperes 2020. október 19-én előterjesztette keresetét, megjelölte abban, hogy az alperes nem közölt vele felmondást, és a munkáltatói jogkörgyakorló 2020. október 5-i leveléből szerzett tudomást a munkaviszony megszüntetéséről. A jogi érvelés megváltoztatására jogszerűen lehetősége volt, ennek körében módosította a felperes az érvelését úgy, hogy a 2020. november 12-i alperesi magatartást kérte a munkaviszony jogellenes megszüntetéseként értékelni. A felmondás közlése hiányában a hat hónapos keresetindítási határidő volt irányadó, amelynek elmulasztása, illetve a kérelem idő előttisége nem nyert igazolást
[37] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a bíróság a munkaügyi perben közbenső ítéletet hozhat a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogalapja kérdésében, hiszen ennek elbírálása elkülöníthető a jogkövetkezmények vizsgálatától. Az ezzel ellentétes alperesi érvelés alaptalan.
Az alperes felülvizsgálati kérelme
[38] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kérte. Másodlagosan a közbenső ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását indítványozta. Harmadlagos felülvizsgálati kérelmében arra utalt, hogy amennyiben az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, úgy a kereseti kérelem korlátai között a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeiben az alperest akként kell marasztalni, hogy három havi végkielégítés megfizetésére köteles 471 200 forint távolléti díj alapulvételével. Negyedleges felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését indítványozta.[39] Az alperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként jelölte meg az Mt. 24. § (1) bekezdést, a Postatv. 41. § (11) bekezdését, a 335/2012. Korm. rendelet 9. § (3) bekezdés b) pontját, a 21. § (1) és (5) bekezdését, a 32/A. § b) pontját, az Alaptörvény 28. cikkét, valamint a Pp. 213. § (3) bekezdését, a 161. § (2) bekezdését, a 352. § (1) bekezdését, a 150. § (1) bekezdését, a 151. § (2) bekezdését, a 240. § (1) bekezdését, a 341. § (4) bekezdését és a 346. § (5) bekezdését.
[40] Állította: az elsőfokú bíróság a feleket 2021. május 26. napjának 13 órára szabályosan idézte szóban. Ez az eljárása megfelelt a Pp. 133. § (3) bekezdésének. A telefonos tájékoztatás kizárólag a jegyzőkönyv pontatlanságára vonatkozott. Ebből az is következik, hogy a telefonos tájékoztatás hiányában is a 13 órai időpontra való idézés volt hatályos, a tájékoztatás az elírásról a mulasztással kapcsolatos felperesi vétlenséget a jogerős ítélet megállapításával szemben éppen cáfolja.
[41] Az elsőfokú bíróság mulasztását, és így a felperes vétlenségét, a Pp. 161. § (2) bekezdéséből és 352. § (1) bekezdéséből vezeti le a másodfokú bíróság, ez azonban alapvetően téves. Mindkét felhívott jogszabályi rendelkezés csak lehetőséget ad a bíróságnak a kijavításra hivatalbóli kötelezettség nélkül.
[42] Az alperes utalt a Pp. 150. § (1) bekezdésére, a 151. § (2) bekezdésére, a 115. § (1) bekezdésére és a 110. § (3) bekezdésében foglaltakra. Érvelése szerint a felperes a fenti rendelkezéseket figyelembevéve igazolási kérelmet nem terjesztett elő, beadványa a bíróság idézése ellenére más tárgyalási időpontot állított. Ez egyfelől valótlan, másrészt a tárgyalás elmulasztásával kapcsolatos igazolásként nem értékelhető.
[43] A felperes beadványa - annak helyes értelmezésével - a permegszüntető végzéssel szembeni fellebbezésnek volt legfeljebb tekinthető, hiszen nem a saját mulasztásának kimentésére, hanem a bíróság eljárásának szabálytalanságára vonatkozó érvelést és előadást tartalmazott. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el szabályszerűen, ha vagy a beadványt fellebbezésnek tekintve azt a másodfokú bíróságnak felterjeszti, vagy a hiányok pótlására, illetve a kérelem tartalmának egyértelmű megjelölésére hívja fel a felperest.
[44] A kézbesítéssel kapcsolatosan az alperes utalt a Postatv. 41. § (11) bekezdésére és a 335/2012. Korm. rendelet 32/A. § b) pontjára. Ez utóbbi szerint a tértivevény aláírására nem volt szükség, így téves, hogy az alperesen maradt a bizonyítási teher a szabályszerű kézbesítés vonatkozásában.
[45] A szabályos - tehát a tértivevénnyel az ellenkezőig bizonyított - kézbesítés tényét a Korm. rendelet 32/A. § hatályban léte alatt az a tértivevény is - az átvevő által aláírottan azonos joghatással - igazolja, amelyet ezen átmeneti szabályozás alapján az átvevő nem írt alá.
[46] A postai szolgáltató és a felperes közötti szerződésen alapuló kötelezettség az úgynevezett utánküldési megállapodás, amelynek megszegése a felperes és a postai szolgáltató közötti szerződésszegés, és nincs befolyással az alperes szempontjából releváns kézbesítésre különös tekintettel arra, hogy a postai kézbesítés szabályai szerint a tértivevény az ellenkező bizonyításig igazolja, hogy a küldeményt a címzett átvette.
[47] A jogerős ítélet sem vonta kétségbe, hogy a felmondást tartalmazó küldeményt a kézbesítő a magát felperesnek mondó személynek átadta, de a kézbesítést a személyazonosság igazolása hiányában szabálytalannak minősítette.
[48] A jogerős ítélet által felhívott, kézbesítésre vonatkozó szabályok, rendelkezések alapján tehát azt lehetett megállapítani, hogy a közlés szabályos volt, azaz az Mt. 24. § (1) bekezdése szerint 2020. szeptember 17-én megtörtént. Az alperes okirattal bizonyította a kézbesítés tényét.
[49] A Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján a pert hivatalból meg kell szüntetni, ha a keresetlevelet már a 176. § (1) bekezdés i) pontja szerint vissza kellett volna utasítani.
[50] A pontosított tényállás szerint a felperes a keresetlevelet 2020. október 19-én nyújtotta be elektronikus úton. Ez 2020. szeptember 17-éhez képest a 30 napot ugyan meghaladja, de a szombatra eső utolsó nap okán elektronikusan a felperes a keresetlevelet a következő munkanapon még előterjeszthette az Mt. 25. § (5) bekezdése alapján.
[51] A 4/2003. polgári jogegységi határozat VI. pontja alapján az ítélkezési gyakorlat egységes álláspontja, hogy az anyagi jogi határidők akkor tekinthetők megtartottnak, ha a határidő utolsó napján a munkaidő végéig a keresetlevél a bírósághoz megérkezik. A munkaidő 2020. október 19-én 16 órakor járt le, a keresetlevél érkezésének időpontja pedig 17 óra 21 perc.
[52] Amennyiben a felmondás közlésének időpontja ellenére a per megszüntetésének nem lenne helye, úgy a felmondás valós és okszerű indokainak bizonyítására kellene, hogy sor kerüljön.
[53] A közbenső ítélet meghozatalának lehetőségével kapcsolatos jogerős ítéleti álláspont is téves. E körben utalt az alperes a Pp. 341. § (4) bekezdésére és a 3/2014. KMK véleményben foglaltakra. A munkaviszony megszüntetésének jogkövetkezményei körében alapvetően nem különíthető el a jogalap és a marasztalási igény egymástól, azok kényszerűen összekapcsolódnak. A felperes keresetével kapcsolatosan a közbenső ítélet meghozatalát indokló körülmények nem álltak fenn. A felperes a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményei körében a keresetét összegszerűen is teljes körűen előterjesztette, és megjelölve a végkielégítés iránti igényét, valamint az elmaradt jövedelmét.
A Kúria döntése és jogi indokai
[58] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[59] A Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabályhelyek tekintetében vizsgálhatta és ítélhette meg annak jogszabálysértő voltát.
[60] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős közbenső ítélet igazolási kérelemmel kapcsolatos megalapozatlanságát állította.
[61] A Pp. 150. § (1) bekezdése értelmében, ha a fél vagy képviselője valamely határnapon önhibáján kívül nem jelent meg, a mulasztás következményei igazolással orvosolhatók. A Pp. 151. § (2) bekezdése értelmében pedig az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszik. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a 2021. május 26-án 13 órakor tartott tárgyalásról a felperes és jogi képviselője távolmaradásával összefüggésben a felperes beadványa elnevezésében és tartalmát tekintve is igazolási kérelemnek minősül, és az alkalmas a felperes vétlenségének alátámasztására.
[62] A 18. sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint az elsőfokú bíróság az új határnapot 2021. május 26-án 13 óra 30 percben határozta meg szóbeli idézés alapján [Pp. 133. § (3) bekezdés] Ezt követően a bíróság 2021. május 13-án telefonon értesítette a feleket az időpont módosításáról azzal, hogy az helyesen 13 óra. A másodfokú bíróság okfejtése helytálló volt, miszerint az elsőfokú bíróságnak (az idézés szabályszerűsége érdekében) a 18. sorszámú jegyzőkönyv kijavításáról kellett volna intézkednie a Pp. 161. § (2) bekezdése és a Pp. 352. § (1) bekezdése szerint. E körben a felperes részéről mulasztás nem volt rögzíthető, neki nem kellett a jegyzőkönyv kijavítását kérnie.
[63] Nem alapos az alperes azon felülvizsgálati érvelése sem, hogy a felperes igazolási kérelme hiányos volt [Pp. 151. § (1) bekezdés, 151. § (2) bekezdés], mivel ez megfelelően tartalmazta a bírósági eljárás szabálytalanságára figyelemmel a saját mulasztása kimentésére vonatkozó indokokat, és azok alátámasztására szolgáló bizonyítékait. Ezzel összefüggésben nem volt alapos az alperesnek a Pp. 379. §-a, illetve a 240. § (1) bekezdése megsértésére történő utalás.
[64] Az alperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte a jogerős közbenső ítélet postai kézbesítés szabálytalanságával, a felmondás közlésével kapcsolatos érveit is.
[65] A Korm. rendelet 21. § (1) bekezdése szerint a címhelyen történő kézbesítéskor - közvetett kézbesítés kivételével - az átvételi jogosultság jogcíméről tett szóbeli nyilatkozattal a jogcím igazoltnak tekintendő. Amennyiben a szóbeli nyilatkozat alapján az átvételi jogosultság jogcíme kétséges, a postai szolgáltató kérheti a jogcím fennállásának további igazolását. A 32/A. § b) pontja azt tartalmazta, hogy a postaszolgáltató egészségügyi válsághelyzet esetén a 21. §-ban, a 22. §-ban foglaltaktól eltérően a tértivevény többletszolgáltatással feladott levélküldeményt a címhelyen és a kézbesítési ponton is személyes kapcsolatfelvételt követően kézbesíti, az átvevővel az annak azonosításához szükséges adatokat lehetőség szerint legalább 1,5 méter távolságot tartva egyezteti, és az átvevő nevét, valamint ha szükséges az átvevő személyazonosság igazolására alkalmas okmányának típusát és számát maga rögzíti a kézbesítés tényének egyidejű rögzítése mellett úgy, hogy az aláírást az átvevőtől nem veszi fel.
[66] A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a postai kézbesítés szabálytalansága esetén az alperes bizonyítási érdeke a közlés, vagyis a kézbesítés tényleges megtörténtének az igazolása [Mt. 24. § (4) bekezdésben foglalt, a Pp. 265. § (1) bekezdéséhez képest speciális bizonyítási szabály folytán]. Így jelen esetben az alperest mint jognyilatkozattevőt terhelte annak kétséget kizáró bizonyítása, hogy a közlés hatályos volt: felperes - a tértivevény tartalmának megfelelően - a felmondó iratot átvette, továbbá annak tartalmát megismerte beleértve annak megtámadására előírt keresetindítási határidőt is.
[67] Nem vitásan a felperes nem jelentette munkáltatójának a lakcímváltoztatást, a postától azonban utánküldés szolgáltatást igényelt. Az alperes a felmondást kétségtelenül az eredeti, rendelkezésére álló címre kézbesítette, az azonban ott szabálytalanul történt. Ebből következően nem lehetett kiemelt jelentősége annak, hogy a felperes a lakcímváltozást nem jelentette be, mivel a szabályos kézbesítés meghiúsulásának nem ez volt az oka.
[68] A helyettesítő kézbesítő tanúvallomása és a posta részére készített jelentése alapján azt kellett megállapítani, hogy a címzettet nem ismerte, a küldeményt úgy adta át az őt megszólító személynek, hogy személyazonosságát nem tisztázta, azt nem ellenőrizte. A veszélyhelyzetben irányadó speciális szabályok mellett nem az átvevő személy aláírásának hiánya miatt minősült szabálytalannak a kézbesítés, hanem mert ilyen körülmények mellett a kiállított tértivevény nem bizonyítja a felmondó irat felperesi átvételét, így az alperes által hivatkozottnak, miszerint okirattal bizonyította az általa állítottakat, nincs valós alapja (Pp. 323-325. §).
[69] Nem alapos az alperesnek a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontjának megsértésére hivatkozása sem, a felperes a keresetindítási határidőt nem mulasztotta el.
[70] A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a felperes 2020. október 19-én terjesztette elő keresetét megjelölve abban, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója 2020. október 5-i leveléből szerzett tudomást a munkaviszony megszüntetéséről, az alperes vele indokolt felmondást nem közölt. A jogi érvelés megváltoztatására jogszerű lehetőség volt a perfelvételi eljárás lezártát megelőzően úgy, hogy a 2020. november 12-i alperesi magatartást kérte a munkaviszony jogellenes megszüntetéseként értékelni. A felmondás közlésének hiányában - mint arra a másodfokú bíróság jogszerűen mutatott rá - a hat hónapos keresetindítási határidő volt az irányadó, annak idő előtti volta nem volt rögzíthető. Így nem volt helye a Pp. 240. § (1) bekezdése és a Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontja szerint az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésének és az eljárás megszüntetésének sem.
[72] Az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott a 3/2014. (III. 31.) KMK véleményben foglaltakra, miszerint a munkaviszony-megszüntetés jogszerűsége és jogkövetkezménye körében alapvetően nem különíthető el a jogalap és a marasztalási igény egymástól, azok összekapcsolódnak. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a bíróságok - saját belátásuk szerint- a munkaügyi perben ne hozhatnának közbenső ítéletet, amellyel a jogalap kérdésében döntenek, a jogkövetkezmények utólagos vizsgálatával. Erre vonatkozóan semmilyen kizáró feltételt nem jelöl meg jogszabály [Pp. 341. § (4) bekezdés].
[73] A bíróságok eljárásuk során kizárólag a jogalap kérdésében döntöttek, így az összegszerűség vizsgálata sem a fellebbezési sem a felülvizsgálati eljárásnak nem lehetett része (Pp. 369. §).
[74] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.II.10.137/2023/3.)