adozona.hu
BH 2024.5.117
BH 2024.5.117
Megalapozott a munkaviszonyt megszüntető közös megegyezés érvényességének megtámadása, ha a munkáltató a megállapodás aláírásakor valamely lényeges körülményben tévedésben volt és a tévedését a vezető állású munkavállaló okozta [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 28. § (1) bek., 209. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes 2016. június 16-tól állt a felperes alkalmazásában munkavállalóként, ügyvezető munkakört betöltve 25 000 euró távolléti díjban részesült. A felperes fő tevékenysége szoftver nagykereskedelem.
[2] A munkáltató adatvédelmi tájékoztatója szerint az eszközökre, valamint a Kft. által üzemeltetett közös meghajtókra az alkalmazott kizárólag a munkájához, illetve a Kft. tevékenységéhez kapcsolódó dokumentumokat, adatokat jogosult lementeni és tárolni. Az alkalmazott köteles a számítóg...
BH 2024.5.117 Megalapozott a munkaviszonyt megszüntető közös megegyezés érvényességének megtámadása, ha a munkáltató a megállapodás aláírásakor valamely lényeges körülményben tévedésben volt és a tévedését a vezető állású munkavállaló okozta [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 28. § (1) bek., 209. § (6) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2016. június 16-tól állt a felperes alkalmazásában munkavállalóként, ügyvezető munkakört betöltve 25 000 euró távolléti díjban részesült. A felperes fő tevékenysége szoftver nagykereskedelem.[2] A munkáltató adatvédelmi tájékoztatója szerint az eszközökre, valamint a Kft. által üzemeltetett közös meghajtókra az alkalmazott kizárólag a munkájához, illetve a Kft. tevékenységéhez kapcsolódó dokumentumokat, adatokat jogosult lementeni és tárolni. Az alkalmazott köteles a számítógépen tárolt munkával kapcsolatos dokumentumokat, adatokat a központi meghajtóra is lementeni. A közös meghajtókon magáncélú dokumentumok nem tárolhatók. Az alkalmazottak nem jogosultak munkával kapcsolatos dokumentumokat menteni saját eszközeikre.
[3] A felperes 2019. április 5-én az alperes lemondását indítványozta, mivel vezetői képességeivel nem volt elégedett. A munkáltató a 2019. április 8-án tartott taggyűlésen határozattal az alperest ügyvezetői tisztségéből azonnali hatállyal visszahívta.
[4] A felek a munkaviszonyt 2019. április 9-én közös megegyezéssel szüntették meg (a továbbiakban: Megállapodás). Ez tartalmazta, miszerint az alperes köteles titoktartásra, valamint az adatok, iratok, eszközök visszaszolgáltatására. Az alperes négy havi alapbérének megfelelő 100 000 euróra és 10 000 euró összegű megállapodási díjra jogosult. A felperes felmentette az alperest a versenytilalmi kötelezettség alól.
[5] Már a munkaszerződésben vállalta az alperes, hogy munkaviszonya fennállása alatt és annak megszűnését követően is (időbeli korlátozás nélkül) a munkája során, illetve a munkaviszonyával összefüggésben a tudomására jutott, a munkáltatóra és annak tevékenységére vonatkozó üzleti titoknak minősülő adatot vagy információt üzleti titokként megőrzi. Ez vonatkozik különösen a technológiára, termékekre, a munkáltató üzleti, vagyoni helyzetére, továbbá munkavállalóira, szerződéseire, üzleti partnereire, részvényeseire, ügyfeleire. Az alperes a munkaszerződésben vállalta, hogy minden munkáltató által átadott eszközt, a munkáltató működésére vonatkozó adatot, fájlt és dokumentumot az utolsó munkavégzési napon visszaszolgáltat. Ennek megfelelően a Megállapodás 5. pontjában a felek rögzítették, hogy a megszűnés napján az alperes átadja a munkaviszony alatt keletkezett iratokat, számítógépen tárolt munkával kapcsolatos adatokat, illetve a hozzáféréshez szükséges valamennyi jelszót vagy kódot.
[6] A felperes 2019. április 11-én szerzett tudomást arról, hogy az alperes az utolsó munkában töltött napját közvetlenül megelőző munkaszüneti napon a Megállapodás aláírását megelőzően, 2019. április 7-én 10 óra 23 perc és 13 óra 49 perc között 316 db üzleti titkokat is tartalmazó elektronikus levelet továbbított munkahelyi e-mail címéről privát e-mail címére. Az elektronikus levelek körülbelül kétszáz mellékletet tartalmaztak. A jogosulatlanul továbbított e-mailek és azok mellékletei különösen szenzitív adatokat tartalmaztak, így a felperes hosszútávú üzleti tervét, eladási adatokat, költségvetést, előzetes költségbecsléseket, a felperes ügyfeleivel, vásárlóival, üzleti partnereivel, üzleti stratégiájával kapcsolatos információkat.
[7] A felperes 2019. április 15. napján taggyűlést tartott, ahol arról határoztak, hogy a felperes megtámadja az alperes jogviszonyát közös megegyezéssel megszüntető Megállapodást, és a munkaviszonyt azonnali hatályú felmentéssel megszünteti. A felperes 2019. április 25-én a Megállapodást megtámadta, az alperes pedig 2019. május 21-én közölte, hogy azt nem fogadja el.
[10] A felek 2019. május 7-én személyes találkozón vettek részt, ahol alperes elismerte, hogy a felperes által meghatározott e-mail leveleket saját privát e-mail címére továbbította, azokat pendrive-okra lementette, és ezeket korábban nem adta át a munkáltatónak.
[11] A felperes 2019. május 24-én az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény (Üttv.) 7. §-ában szabályozott igények érvényesítése iránt pert indított. A törvényszék ítéletével a keresetet túlnyomó részben alaposnak találta, és megállapította, hogy az alperes 2019. április 7. és 2019. május 7. napja között megsértette a felperes üzleti titokhoz fűződő jogát. Az Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Kúria végzésével az alperes felülvizsgálati kérelmét visszautasította.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelem
[12] A felperes módosított keresetében a Megállapodás érvénytelenségének megállapítását kérte az alperes megtévesztő magatartására hivatkozással. Utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 28. § (1) bekezdésére és a 209. § (6) bekezdésére. Ennek alapján kérte az alperest 12 havi távolléti díjnak megfelelő összeg, azaz 300 000 euró és kamata megfizetésére kötelezni.[13] Állítása szerint amennyiben tudott volna arról, hogy az alperes az üzleti titkot megsértette, úgy a Megállapodást nem kötötte volna meg vele, munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással szüntette volna meg. Az alperes azonban megtévesztette, amikor úgy nyilatkozott, hogy a felperes üzleti titkait megtartja, ennek ellenére azokat saját e-mail címére elküldte, illetve öt pendrive-ra lementette.
[14] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy nem történt jogsértés azáltal, hogy a saját e-mail címére továbbította az e-maileket, mivel ez nem volt tiltva, arra a munkaviszonya alatt került sor, és pozíciójából fakadóan azt megtehette. Az e-mailek továbbításakor abban bízott, hogy a későbbiekben kap arra lehetőséget és időt, hogy ezeket az e-maileket átválogassa.
[15] A felperes egyetlen olyan konkrét rendelkezést sem tudott megjelölni, amelyet kifejezetten megsértett az e-mailek saját e-mail címére történő átküldésével, mivel azok csak az illetéktelen személyek részére történő továbbítást tiltották, ilyen pedig nem valósult meg.
[17] Tartott attól, hogy a konkurens vállalatok erősödéséből, a nehéz gazdasági környezetből és más vezetők hibájából eredő problémák miatt őt akarják majd felelőssé tenni, ezért mentett le adatokat. Utalt továbbá arra, hogy a felperesnél folyó jogsértéseket szerette volna leleplezni, közérdekű bejelentőként pedig védelmet élvezni.
[18] Az összegszerűség tekintetében a 12 havi átalánydíj mértékét vitatta. Érvelése szerint munkaszerződése 13. pontja nem 12 havi kárfelelősséget említ, hanem azt, hogy a nevében felelősségbiztosítást kötnek. Ezen felül az Mt. 209. §-ban hivatkozott rendelkezés csupán a kártérítési keret felső határát szabja meg, ettől függetlenül annak bekövetkezését és mértékét a felperesnek bizonyítani kell.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[20] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen felperes részére 300 000 euró távolléti díjnak megfelelő összeget annak kamatával.[21] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes üzleti titkainak védelmére vonatkozó kötelezettségeit az alperes a Megállapodás aláírását megelőzően megszegte. Az e-mailek továbbításával a levelekben lévő üzleti titkokat jogosulatlanul megszerezte, az adatok privát helyre való átmásolására a felperes nem adott engedélyt, ezzel a munkavállaló szándékosan tévedésbe ejtette a munkáltatót, hiszen a Megállapodás aláírásakor valótlan jognyilatkozatot tett.
[22] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek között létrejött Megállapodás érvénytelen, ezért a kereset szerint 12 havi távolléti díj megfizetésére kötelezte az alperest.
[27] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[28] A másodfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 12. § f) pontjára és 15. § (2) bekezdésére hivatkozott az elfogultsági kifogással összefüggésben. Kifejtette, hogy az alperes a kizárási okot a fellebbezésében jelentette be, így a másodfokú bíróság azt már érdemben nem vizsgálhatta.
[29] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes a "külföldi származása" miatti hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó álláspontját ugyancsak a fellebbezésben terjesztette elő. A Pp. 373. § (1) és (3) bekezdésére utalással rámutatott arra, hogy megfelelő indokolást ezzel összefüggésben nem terjesztett elő, így a fellebbezési hivatkozást el kellett utasítani.
[30] A keresetváltoztatás kapcsán a másodfokú bíróság a Pp. 183. § (4) bekezdését hívta fel. A felperes a 2020. február 13-án érkezett keresetváltoztatásában terjesztette elő változatlan jogalap mellett az összegszerű kereseti kérelem módosítását, miszerint 12 havi távolléti díj, azaz 300 000 euró megfizetésére kérte kötelezni a munkavállalót. Ezt követően az alperes több perfelvételi nyilatkozatot terjesztett elő, 2021. január 13-án pedig egységes szerkezetű érdemi ellenkérelmet. Az elsőfokú bíróság a 2021. január 13. napján tartott tárgyaláson zárta le a perfelvételt. A keresetváltoztatás jogszerű volt figyelemmel a Kúria Mfv.I.10.533/2018/4. számú határozatára is.
[31] Az anyagi pervezetés körében a másodfokú bíróság kifejtette a Pp. 237. § (4) bekezdésével összefüggésben, hogy helyesen tájékoztatta a bíróság a feleket a bizonyítási teherről. Nem lehetett megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság a megtévesztő szándék kapcsán a felperest terhelő bizonyítási teher mellőzésével, illetve kvázi megfordításával megsértette a Pp. 265. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[36] A másodfokú bíróság utalt a munkaszerződés 9. pontjában foglaltak, valamint a munkáltató adatvédelmi tájékoztatójára. Rámutatott ezek alapján arra, hogy az alperes nem volt jogosult a munkával kapcsolatos dokumentumokat saját eszközeire lementeni.
[37] A felperes titkai megóvása érdekében az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsította. Az üzleti titkot az alperes jogosulatlanul szerezte meg, a felperes nem adott engedélyt arra, sőt kifejezetten tilalmazta az üzleti titok továbbítását, illetve arról másolat készítését.
[38] A másodfokú bíróság elfogadta a felperesnek a megtévesztés vonatkozásában az érvénytelenség kapcsán előterjesztett nyilatkozatát is, miszerint amennyiben tudomása lett volt arról, hogy a munkavállaló az üzleti titkait megsérti, akkor a megállapodást nem írja alá. Ezt alátámasztja a közös megegyezés azon pontja, amelyben az alperes kifejezetten vállalta titoktartási kötelezettség megtartását.
[39] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint az alperes megtévesztette a munkáltatót, ugyanis saját maga adta elő, hogy "nem tájékoztattam a felperest, hogy előző nap e-maileket küldtem át a személyes e-mail fiókomba, és azokat pendrive-re is lementettem".
[40] A másodfokú bíróság nem fogadta el alperes azon hivatkozását sem, miszerint a munkáltatónak külön fel kellett volna hívnia a figyelmét arra, hogy az e-mailen keresztül nem továbbíthatja az üzleti titkokat. Ugyanakkor az alperes számára egyértelmű volt a munkaszerződés, a belső szabályozók és a tanúk vallomása nyomán, hogy nem volt megengedett az üzleti titok továbbítása a személyes e-mailekre.
[41] Az alperes nem bizonyította, hogy a munkáltató részéről "időnyomás" alatt volt. A közös megegyezés mindösszesen 3 érdemi oldalt tartalmazó okirat, az abban foglaltakat az alperes ügyvéddel is megbeszélhette.
[42] Nincs jelentősége azon alperesi hivatkozásnak, hogy csak a kínai út szempontjából fontos e-maileket mentette. Egyrészről az alperes nem bizonyította, hogy üzleti úton volt Kínában, másrészt pedig előadták a tanúk, hogy amennyiben külföldre utaztak, akkor sem lehetett a munkáltató adatait e-mailen továbbítani.
[43] Nem fogadható el azon alperesi érvelés sem, hogy a felperes a tévedését felismerhette volna. A másodfokú bíróság egyetértett azon felperesi állásponttal, miszerint nem volt elvárható, hogy rákérdezzen arra az aláírás előtt, folytatott-e munkavállalója olyan jogellenes magatartást, amely alapján a közös megegyezés aláírására nem kerülhet sor.
[44] A másodfokú bíróság álláspontja szerint megalapozatlan az alperes hivatkozása a közérdekű bejelentés kapcsán. Az alperesnek ez az utólagos előadása olyan konkrét tényállítást nem tartalmazott, amely megalapozta volna a közérdekű bejelentőre vonatkozó védelmet. A másodfokú bíróság megítélése szerint az eset körülményeiből, az e-mailek nagy számából, és azok tartalmából sem vonható le az a következtetés, hogy az alperes közérdekű bejelentést kívánt volna tenni, amelyet egyébként nem is tett meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[46] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezését követően az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kezdeményezte. Az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárását, továbbá alkotmánybírósági eljárást indítványozott.[48] Az alperes érvelése szerint szándékos megtévesztés esetén a félnek fel kell ismernie, hogy a másik fél tévedésben van, ami nem történt meg jelen esetben, ez nincs is bizonyítva. Szükséges lett volna a Megállapodással kapcsolatos tudatos, célzatos megtévesztő szándék igazolása, amely a felperes részéről ugyancsak nem történt meg.
[49] Az alperes további érvelése szerint az e-mailek saját e-mail címre történő továbbításával kapcsolatban a munkaviszonnyal kapcsolatos felperesi előírások semmilyen konkrét és egyértelmű tilalmat nem tartalmaznak, továbbá azok megtörténte időpontjában még munkaviszonyban állt ügyvezetőként. Az e-mailek kiválasztása pánikhelyzetben, véletlenszerűen történt, azokat nem is nyitotta meg. Ezzel összefüggésben a megbeszélések során nem merült fel kérdés, az alperes konkrétan azt nem tette szóvá. Azt hitte, hogy kitöltheti a felmondási idejét a korábban elbocsátott vezetőkhöz hasonlóan. Az e-mailek továbbításával kapcsolatos megkeresésre haladéktalanul reagált, a megbeszélésen személyesen megjelent, önként feltárta a magán e-mailjeit.
[50] Az alperes tudatában volt annak, hogy a felperes informatikai szempontból bármikor ellenőrizheti az adatok továbbítását, és tükrözéses, illetve egyéb módszerekkel a törlések is nyomon követhetőek.
[51] Az alperest nem a megtévesztés szándéka vezérelte az e-mailek továbbításával, hanem a saját jogos és méltányolható érdekeinek, illetve a közérdekű bejelentői jogának védelme.
[52] A felperes terjedelmes és egyoldalúan meghatározott belső szabályzatai konkrétan sehol nem rendelkeznek a saját e-mail címre történő továbbítás tilalmáról, holott a titoktartással kapcsolatos különféle kötelezettséget tartalmazzák. Az alperes a saját eszközeire a felperes e-mailjeit nem mentette le, csak időlegesen továbbította azokat méltányos jogos védelme érdekében.
[53] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszonyt lezáró tárgyalások során a munkáltató hibájából szóba nem kerülő, a saját érdekkörében ellenőrizhető tévedések esetén nincs helye szándékos megtévesztés megállapításának, és ez a mulasztó fél terhén marad még akkor is, ha az esemény bekövetkezésének a lehetőségével csak csekély mértékben lehet számolni (BH 2021.206; BH 2006.61.). Aktív megtévesztő magatartás hiányában a passzív megtévesztés kizárólag akkor jöhet szóba, ha az adott kérdés felmerült, és ennek körében szándékos megtévesztő magatartást tanúsít a fél, ilyen azonban jelen esetben nem történt.
[54] Jogi értelemben szándékos megtévesztésnek az minősül, ha nem kötelezettséget szeg meg a fél, hanem szóban vagy írásban egy valótlan tartalmú megtévesztő jognyilatkozatot tesz. Felperes még arra sem kérdezett rá, hogy követett-e el bármilyen üzleti titoksértést vagy bármilyen egyéb jogszabálysértést az alperes. Ettől semmilyen módon nem volt elzárva a Megállapodás előtt vagy annak megszövegezése kapcsán.
[55] A felperes egy azonnali hatályú felmondást is küldött az alperesnek, amelynek a joghatásai a közléssel beálltak. Ennek a per szempontjából különös jelentősége van, mivel a felperes ezt az azonnali hatályú felmondást nem tudta visszavonni, és nem is tett erre irányuló nyilatkozatot. Emiatt az általa idézett egyetlen releváns jogeset (EBH 2019.M.28.) jelen ügyre nem alkalmazható.
[56] Az alperes álláspontja szerint a felperes tévesztette meg őt, és nem fordítva, mivel nem tájékoztatta arról, hogy később engedély nélkül informatikai vizsgálatot kíván végezni, nem kérte ehhez az alperes engedélyét. Mivel mindkét fél úgy tekinti, hogy lényeges tekintetben megtévesztették őt a megállapodás kapcsán, ezért a helyes és egyedüli jogkövetkezmény az lehet, hogy a felek között akarategység hiányában nem jött létre megállapodás az Mt. 14. §-a alapján, így ebben az esetben eleve nem alkalmazhatóak az egyoldalú szándékos megtévesztés jogkövetkezményei az alperessel szemben.
[57] Az alperes azt is állítja, hogy az e-mailek munkaviszony alatti ideiglenes továbbítása a saját e-mail címére nem minősül lényeges körülménynek. Amennyiben lényeges lett volna, akkor a nagy terjedelmű szabályzatokban legalább egyetlen olyan mondat lett volna, hogy "szigorúan tilos a munkahelyi e-mailek magán e-mail címekre történő továbbítása", ilyen azonban nem szerepel.
[58] A felperes a megtámadási nyilatkozatában az Mt. 28. § (1) bekezdését határozta meg egyedüli jogcímként. Sem a keresetében, sem a módosított keresetében nem jelölte meg konkrétan az Mt. 28. § (3) bekezdését a kereset alapjaként.
[59] A jogerős ítélet úgy tekinti, mintha az alperest teljes körű feltárási kötelezettség terhelte volna az általa a munkaviszony teljesítése alatt történt minden jogsértésről, és pusztán ennek a részletes feltárási kötelezettségének az elmulasztása is szándékos megtévesztésnek minősül. Az ítélet nincs figyelemmel arra, hogy a Megállapodás egyben egy peren kívüli egyezség is, amely a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:27. §-ának egyezségre vonatkozó szabályai szerint a bizonytalan körülmények esetén kizárja a megtámadást.
[60] Az alperes álláspontja szerint a részleges érvénytelenség szabályait kellett volna alkalmazni és nem a teljes érvénytelenséget megállapítani. Egy nem lényeges feltétellel kapcsolatos tévedésről van szó, ezenkívül a felek között az e-mailek önkéntes törlése és a pendrive-ok átadása tárgyában tartott megbeszélésen a felperes kész megállapodás-tervezetet kínált már az e-mailek továbbításának ismeretében is.
[61] Az alperes álláspontja szerint az ítélet meghozatala során súlyosan sérült a tisztességes eljáráshoz való jog. A jogerős ítélet indokolásában megjelenő csekély számú alperesi jogi érvelés félreértett módon vagy csúsztatva jelenik meg. Amikor alperesi nyilatkozatot idéz az ítélet, akkor azt több esetben is a kontextusból kiragadva és az eredeti mondandóval ellentétesen forgatta ki az eljáró bíró. Az elsőfokú eljárás során felperes irányába megnyilvánuló szélsőségesen elfogult eljárás folyamatosan tetten érhető.
[62] Nem vitásan az alperest belekényszerítették egy stresszhelyzetbe, egy közös megegyezésbe, elkövetett egy gondatlan, enyhe fokú jogszabálysértést, amivel nem áll arányban a 300.000 euró összeg megfizetése kamataival együtt. Alperes hivatkozott arra, hogy a bíróságok ítéletük meghozatala során a bizonyítékokat elfogult módon, okszerűtlenül, logikátlanul és iratellenesen mérlegelték, ezáltal megsértették az Alaptörvény 28. cikke alapján alkalmazandó Alaptörvény XXIV. cikkében, XXVIII. cikkében, valamint a Pp. Preambulumában foglalt alapelveket, a tisztességes eljáráshoz való jogot, a Pp. 279. § (1) bekezdését, a Pp. 275. § (1) bekezdését, valamint a Pp. 276. § (1) bekezdését, Pp. 320. § (2) bekezdését és a Pp. 346. § (5) bekezdését, valamint a Pp. 369. § (1)-(4) bekezdéseit. A másodfokú bíróság elmulasztotta a tényállás felderítését, ami olyan súlyos eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemére kihatott.
[65] Kiderült, hogy a munkakör átadásra sem részletes protokoll, sem támogatás, sem megfelelő határidő nem állt rendelkezésre, holott az Mt. 80. § (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy "a munkakör átadás és az elszámolás feltételeit a munkáltató köteles biztosítani". Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alperesnek csupán néhány óra állt rendelkezésére a megállapodás aláírására és a munkahely azonnali elhagyására.
[66] A bírói gyakorlat következetes abban, hogy ha a munkáltató nem megfelelően készíti elő a munkaviszony megszüntetést, nem beszéli át megfelelően, nem tanúsít megfelelő gondosságot, és a munkavállaló az előkészített egyezségi megállapodást aláírja, mert számára elfogadható, akkor a munkáltató alappal nem hivatkozhat megtévesztésre, mert megfelelő gondosság tanúsítása mellett lehetősége lett volna tévedését kiküszöbölni.
[67] Az alperes az Mt. 6. § (1) és (3) bekezdésében foglaltak megsértését is panaszolta. A felperes nem az adott helyzetben elvárható magatartást tanúsította, és a Megállapodásban az átadási, illetve törlési kötelezettségek teljesíthetetlen és irreálisan rövid, aznapi teljesítésének egyoldalú meghatározásával nem vette figyelembe az alperes méltányos érdekeit, a teljesítéshez szükséges tényleges időt, és aránytalan sérelmet okozott ezzel az alperesnek.
[68] Alperes érvelése szerint a bíróságok az Mt. 28. § (1)-(3) bekezdéseit jogszabálysértő módon és a következetes bírói gyakorlattal ellentétesen alkalmazta, amikor figyelmen kívül hagyták, hogy a felperes az azonnali hatályú felmondással a munkaviszonyt megszüntette még a megtámadási kereset beadása előtt, ami fogalmilag kizárttá teszi, hogy a megszűnést követően beadott kereset alapján 3 évvel később a bíróság azt állapítsa meg, hogy az alperes szüntette meg a munkaviszonyát.
[69] A felperes keresetváltoztatásának elkésettsége körében utalt az alperes a Pp. 185. §-ára, 180. §-ára, 176. §-ára, 170. §-ára, az Mt. 287. § (3) bekezdésére, a Pp. 240. §-ára, 242. §-ára, 185. § (3) bekezdésére, 172. §-ára.
[72] Az alperes felülvizsgálati kérelmében változatlanul fenntartotta indítványát az Európai Unió Bírósága előtti előzetes döntéshozatali eljárásnak a kezdeményezésére (Pp. 130. §). Utalt arra, hogy az állítólagos magyar nyelvű szabályzatok hátrányosan érintik az angol nyelvű alperest, aki jogszerűen telepedett le Magyarországon, mert a felhozott szabályzatok nem álltak rendelkezésére az anyanyelvén, és nem bizonyított azok átadása. Ezzel összefüggésben utalt az Európai Alapjogi Charta 27. cikkére, 15. cikkére, 17. cikkére, 20. cikkére, 21. cikkére, 30. cikkére, 52. cikkére, valamint az EUSZ 3. cikkére, 2. cikkére és az Mt. 5. §-ára. Ezen uniós rendelkezésekbe ütközne, ha a védendő munkavállaló rosszabb helyzetbe kerülne a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a munkáltatónál. A megkülönböztetésnek nincs ésszerű indoka, ezért diszkriminatív. Az Mt. 209. § (6) bekezdése alkalmazása EU jogába ütközik.
[73] Az alperes felülvizsgálati kérelmében változatlanul állította az Mt. 209. § (6) bekezdésének Alaptörvénybe ütközését is. Álláspontja szerint a munkavállalók és a munkáltató megkülönböztetése indokolatlan, és az Alaptörvény rendelkezésébe ütközik, mivel vezető állású munkavállalók esetén az Mt. 82. § (4) bekezdése alapján adott esetben a munkavállaló egy havi átalánykártérítést kaphat csak, ha egy hónap a felmondási ideje, azonban a munkáltató az Mt. 209. § (6) bekezdése alapján 12 havi távolléti díjnak megfelelő átalánykártérítést igényelhet. Ezzel összefüggésben az alperes utalt az Alaptörvény XV. cikkére, XXVIII. cikkére, I. cikkére, XXIII. cikkére, az M) cikkére, valamint a 28. cikkben foglaltakra.
[76] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult az alperes perköltségben való marasztalásával.
[78] Felperes érvelése szerint a bíróságok helyesen állapították meg, hogy az alperes az üzleti titok megsértésével összefüggésben a felperest megtévesztette, aki ilyen körülmények között Megállapodást nem kötötte volna meg.
A Kúria döntése és jogi indokai
[86] A Kúria megállapította, hogy a munkaügyi perekre vonatkozó, a Pp. XXXIX. fejezetében foglalt speciális szabályok szerint [Pp. 523. § (1) bekezdés] a vitatott érték alapján helye volt felülvizsgálatnak, annak befogadására vonatkozó engedélyezési eljárás szükségtelen. A munkaügyi perek nem minősülnek a Pp. 408. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott vagyonjogi pernek, ezért a felülvizsgálati kérelem előterjesztése nem kizárt abban az esetben sem, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben.[87] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[88] A felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó rendkívüli, korlátozottan igénybe vehető perorvoslat, amelynek kizárólag jogszabálysértésre hivatkozásra alapítottan van helye. A felülvizsgálat funkciója a kérelmet előterjesztő fél által állított jogsérelem elbírálása és megalapozottsága esetén annak orvoslása. A Kúria kizárólag azt bírálhatja el, hogy a határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelemben előadott okból a megjelölt jogszabályokat megsértette-e a jogerős ítélet.
[89] A felülvizsgálati kérelem akkor bizonyulhat eredményesnek, ha a kérelem előterjesztője a szükséges tartalmi kellékekkel rendelkező, határidőben benyújtott beadványában kimutatja a támadott jogerős határozatnak a jogvita érdemi elbírálására konkrétan kiható módon jogszabálysértő voltát, vagyis a támadott határozatra vonatkoztatva adja elő jogszabálysértésre utalásait, a konkrét döntés alapjául szolgáló érvrendszer téves illetve hiányos voltát mutatja be, és az érdemi döntésre kiható eljárási szabálysértést igazol [Pp. 413. § (1) bekezdés d) pont, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény, 1/2017. polgári jogegységi határozat].
[90] A Kúria a felülvizsgálati eljárás során a jogerős ítéletet a fentiek figyelembevételével a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések és azokra vetített jogszabályhelyek tekintetében vizsgálhatta, és ítélhette meg annak esetleges jogszabálysértő voltát.
[92] Az Mt. 28. § (1) bekezdése szerint a megállapodás megtámadható, ha annak megkötésekor a fél valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt feltéve, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. A megállapodást bármelyik fél megtámadhatja, ha a szerződéskötéskor lényeges körülményben ugyanabban a téves feltevésben voltak. Lényeges körülményre vonatkozik a tévedés akkor, ha annak ismeretében a fél nem vagy más tartalommal kötötte volna meg a szerződést. Ugyanezen paragrafus (3) bekezdése értelmében pedig a megtévesztés hatására kötött megállapodást megtámadhatja, akit a másik fél szándékos magatartásával tévedésbe ejt vagy tévedésben tart. Az Mt. 31. § folytán alkalmazandó Ptk. 6:63. § (1) és (2) bekezdése szerint pedig a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek lényeges és bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges.
[93] Fentiek alapján a bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy a felperes - akinek szándéka egyértelműen és bizonyítottan az alperes jogviszonyának megszüntetésére irányult - a közös megegyezést választotta volna azon lényegesnek minősülő tény tudatában is, hogy a jogviszony megszüntetésének szóba kerülését követően, de a Megállapodás megkötése előtt az alperes üzleti titkokat is tartalmazó adatait továbbította személyes használatú számítógépre, illetve adatokat pendrive-ra mentett.
[94] Az alperes munkaszerződésének 9. pontja tartalmazza, miszerint a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt és annak megszűnését követően is (időbeli korlátozás nélkül) köteles a munkája során, illetve a munkaviszonyával összefüggésben a tudomására jutott, a munkáltatóra, illetve a munkáltató tevékenységére vonatkozó üzleti titoknak minősülő adatot vagy információt üzleti titokként megőrizni. A munkáltató adatvédelmi tájékoztatója szerint pedig az alkalmazottak nem jogosultak munkával kapcsolatos dokumentumokat menteni saját eszközeikre.
[95] Az alperes saját maga sem vitatta, hogy felperes tulajdonát képező adatokat küldött a saját e-mail címére, illetve azokat pendrive-ra mentette, ennek tényét pedig a munkáltatóval nem közölte, arra engedélyt nem kért.
[96] A Megállapodás 5. pontjában a felek rögzítették is, hogy a munkaviszony megszűnése napján az alperes átadja felperes részére a munkaviszony alatt keletkezett iratokat, a számítógépen tárolt, a munkáltatóval kapcsolatos adatokat, illetve átad minden ehhez való hozzáféréshez szükséges jelszót és kódot.
[97] Peradat, hogy az alperes a Megállapodás aláírását megelőző napon már 316 darab üzleti titkot tartalmazó elektronikus levelet továbbított privát e-mail címére. Vagyis a megegyezés aláírásakor megtévesztette a felperest, amikor minden adat visszaszolgáltatását állította, hiszen ebben az időpontban már jogosulatlanul magánál tartotta a felperes üzleti titkait is tartalmazó adatokat. Mindezt pedig tudatosan tette saját ellenkérelme szerint is.
[98] Arra helyesen utalt a felperes, hogy az alperes az üzleti titkokat is tartalmazó adatokat csak akkor szolgáltatta vissza, amikor kiderült jogellenes magatartása, ezért utólagos eljárása kimentés alapjául nem szolgálhat.
[99] Alaptalan azon felülvizsgálati hivatkozás, hogy a hivatali e-mailek saját e-mail címre történő továbbításával kapcsolatban a munkaviszonyra vonatkozó belső szabályok semmilyen konkrét és egyértelmű tilalmat nem tartalmaznak. Ezzel szemben a munkavállaló adatvédelmi tájékoztatójának negyedik változata egyértelműen úgy szól 10.1.1. pontjában, hogy "az eszközökre, valamint a Kft. által üzemeltetett közös meghajtókra az alkalmazott kizárólag a munkájához, illetve a Kft.-nek, annak tevékenységéhez kapcsolódó dokumentumokat, adatokat jogosult lementeni, és ott tárolni azzal, hogy a számítógépen tárolt, munkával kapcsolatos dokumentumokat, adatokat az alkalmazott köteles a központi meghajtóra is lementeni. Az eszközökön, valamint Kft. által üzemeltetett közös meghajtókon magáncélú dokumentumok nem tárolhatók. Az alkalmazottak nem jogosultak munkával kapcsolatos dokumentumokat menteni saját eszközeikre. A Kft. az alkalmazottak használatába adott eszközökről és a rajtuk található adatokról nem készít biztonsági másolatot."
[100] Az alperes hivatkozott arra is, hogy a lementett e-maileket nem válogatta, pánikhelyzetben volt, azok megnyitása sem történt meg. Erre sem volt azonban jogszabályi lehetősége, az pedig végképp nem nyert igazolást, hogy a kínai út miatt volt minderre szükség, hiszen a jogviszonyt megelőző napon történt a saját e-mailcímre történő adattovábbítás. Azon érvelést sem támasztja alá egyetlen adat sem, hogy a felperes közérdekű bejelentőként kívánta volna ezen adatokkal védeni magát.
[101] A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy nem volt elvárható a munkáltatótól, hogy a Megállapodás előtt rákérdezzen munkavállalójától arra, miszerint követett-e olyan szabályzatba ütköző vagy egyéb jogellenes magatartást, amely miatt a közös megegyezés aláírására nem kerülhetne sor. A felperes nem feltételezte az alperesről, hogy a Megállapodás megkötésekor őt megtéveszti, bízott annak jóhiszeműségében. Az alperes által felhívott jogesetek (Kúria Mfv.X.10.193/2020; megjelent: BH 2021.206; Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.230/2005; megjelent: BH 2006.61.) teljesen más tényállást tartalmaznak, és jelen esetben nem volt rögzíthető, hogy saját érdekkörében felmerülő mulasztás terhelte a felperest. Ugyan ellenőrizhette volna, hogy a korábbi ügyvezető valóban igazat állít-e az üzleti titok visszaszolgáltatása kapcsán, azonban ez - a Megállapodás feltételeiben is megjelenő jóindulatú munkáltatói hozzájárulás mellett - nem volt életszerű, hiszen a korábbi, vezető állású munkavállaló szavahihetőségében bíztak. Ezt erősítette meg a tanú vallomása is, aki úgy nyilatkozott, hogy "azért nem kérdeztem meg, mert ilyet nem is feltételeztem róla, hogy küldött volna érzékeny adatokat a saját e-mail címére".
[102] Helyesen hivatkozott a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy a megtévesztés "lényeges" jellege szempontjából nem az alperes személyes megítélésének van kiemelt jelentősége, hanem a bíróság által vizsgált szempontoknak, ebben a tekintetben pedig jogszabálysértés nem nyert igazolást. A másodfokú bíróság ítéletében helytállóan mutatott rá arra, hogy az üzleti titok megtartását a munkáltató lényeges körülménynek tekintette a Megállapodásban (5. és 9. pont) is, amelyről az alperesnek tudomása volt. Ugyancsak ezt támasztották alá azon körülmények is, amelyeket a másodfokú bíróság helyesen rögzített (az üzlet titoksértés miatti eljárások kezdeményezése).
[103] Ugyancsak jogszabálysértés nélkül fejtették ki a bíróságok, hogy a felperes azonnali hatályú felmondásának a keresetváltoztatásra és az EBH 2019.M.28. (Mfv.I.10.533/2018/4.) számú határozatára tekintettel nincs jelentősége. Ezen elvi határozatban a Kúria egyértelműen rögzítette, hogy a közös megegyezés munkavállaló általi megtévesztésen alapuló érvénytelensége esetében nem a megtévesztett munkáltató saját jognyilatkozatának a sikeres megtámadásáról van szó, hanem a munkavállaló jogellenes magatartásáról, ezért az Mt. 29. § (5) bekezdése alapján az Mt. 84. §-ában foglaltak szerint helye van marasztalásnak. E határozat ismeretében a perfelvétel lezárást megelőzően a felperes a megállapítás iránti keresetét marasztalásira módosította, a Pp. 183. § (4) bekezdése alapján ez jogszerűen történt. Ezen döntésből pedig a bíróságok helyesen következtettek arra, hogy a közös megegyezés eredményes megtámadása miatti érvénytelenség a munkaviszony munkavállaló általi jogellenes megszüntetését eredményezte, így a munkáltató azonnali hatályú felmondása a munkaviszony korábbi megszűnése miatt nem lépett hatályba.
[104] Az alperes megalapozatlanul hivatkozott az Mt. 14. §-ának megsértésére, állítva, hogy ennek alapján "akarati egyetértés" hiányában nem jött létre közös megegyezés. Minden alapot nélkülöz az a felülvizsgálati érvelés, miszerint a felperes tévesztette meg alperest és nem fordítva. Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes nem tájékoztatta arról, miszerint az prémium megállapodás alapján egyéb jogcímen sem fog semmilyen kifizetést teljesíteni, holott ez a munkavállalói kezdő csomagban egyértelmű ígéret volt, és az aláírás csak adózási megfontolások miatt maradt el. Megtévesztette a felperes az alperest az általa elkövetett jogsértések kapcsán is, nem tájékoztatta arról, hogy később engedély nélkül informatikai vizsgálatot kíván végezni, nem kérte ehhez az alperes engedélyét. Ezzel szemben azt lehetett megállapítani, hogy a prémiumra vonatkozó megállapodás aláírásra nem került, az alperes pedig a vezetővel való levelezés során sem igényelte a kifizetést ezen megállapodás alapján, így tisztában volt azzal, hogy a közös megegyezés minderre nem terjed ki, tévedésre nem hivatkozhat. Nincs adat arra sem, hogy az alperes az általa sérelmezett kifizetés elmaradására a munkáltatónál rákérdezett volna, és attól téves vagy megtévesztő választ kapott. A felperes számítástechnikai ellenőrzés elrendelésének jogellenességére az alperes az első-, másodfokú eljárásban nem hivatkozott, ezért a Kúria ezt az érvelést nem vizsgálta [Pp. 423. § (1) bekezdés].
[105] Nem volt helytálló az alperesnek az az érvelése sem, miszerint a felperes keresete nem volt határozott vagy egyértelmű. A felperes a közös megegyezést az Mt. 28. § (1) bekezdése szerinti tévedés jogcímén támadta meg arra utalva, hogy ez a tévedés lényeges körülményre vonatkozott, amelyet az alperes okozott. Mindezt pedig az eljárás során bizonyította is.
[106] Tévesen állítja felülvizsgálati kérelmében az alperes, hogy a Megállapodás egyben egy peren kívüli egyezség is, amely a Ptk. 6:27. §-ának egyezségre vonatkozó szabályai szerint a bizonytalan körülmények esetén kizárja a megtámadást. A Megállapodás tárgya kizárólag a jogviszony megszüntetés és az ahhoz kapcsolódó járandóság volt, a megtámadás sikerességéhez pedig az alperes jogellenes magatartása vezetett. A Megállapodás nem tekinthető peren kívüli egyezségnek.
[107] A részleges érvénytelenség szabályai sem voltak alkalmazhatóak. A közös megegyezés aláírásakor a felperes lényeges tényben tévedett, amely tévedést az alperes okozott, ez pedig a megállapodás teljes érvénytelenségét eredményezte.
[108] A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy megalapozatlanul állította az alperes a hivatkozott e-mailek csatolásának elmaradását mint eljárási szabálysértést Az elsőfokú bíróság ugyanis az eljárás részévé tette a közjegyzőnél készített közjegyzői tanúsítványt, amely megjelölte a perbeli e-maileket. A törvényszék ítéletében is rögzítette ezen e-maileket. Az okiratokat csatolták az elsőfokú eljárás során, azok a per anyagát képezik. Az alperesnek tudomása volt arról, hogy mely e-mailek vonatkozásában állította felperes, hogy azok üzleti titokként értékelendőek, és ezt maga sem vitatta. További e-mailek becsatolására tehát nem volt szükség, erre vonatkozó kereset hiányában azon tárgyban különösen nem, hogy a Megállapodás elbírálása előtt felperes részéről történt-e fenyegetés.
[112] Nem fogadható el azon érvelés sem, hogy a 12 havi távolléti díj összeggel a munkáltató felperes jogalap nélkül gazdagodna kár felmerülte hiányában, hiszen ez az alperes jogellenes magatartása folytán a jogszabályban meghatározott jogkövetkezményként [Mt. 209. § (6) bekezdés] és nem károkozás címén kerül részére megállapításra törvény által szabályozottan.
[113] Az Mt. 80. §-ának megsértését is alaptalanul állította az alperes. Jelen esetben nem az átadás-átvétel szabályozatlansága vagy annak lebonyolítása szabálytalansága volt a per tárgya, így az e körben előadottak kívül esnek a jogvita keretein. A munkakör átadás körülményeinek a Megállapodásra gyakorolt állított hatását az alperes nem bizonyította.
[114] A bíróságoknak - kereset hiányában - nem kellett vizsgálniuk, de peradat sem igazolta, hogy a közös megegyezés aláírásakor az alperes kényszerhelyzetben lett volna, a munkáltató részéről fenyegetés történt, és nem állt megfelelő idő rendelkezésre a Megállapodásban foglaltak megismerésére és értékelésére. Az alperes ügyvéddel járt el, a megbeszélés során sem tették kifogás tárgyává az idő rövidségét. Arra pedig a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott először, hogy a magyar nyelv ismeretének hiányában hátrány érte.
[116] Ugyancsak nem lehetett megállapítani a Pp. 265. § (1) bekezdésének megsértését sem. A 2013. január 13-án megtartott perfelvételi tárgyaláson - annak lezárta előtt - a bíróság a Pp. 237. § (4) bekezdésével összefüggésben tájékoztatta a feleket arról, hogy a felperesnek kell bizonyítania, miszerint a közös megegyezés részéről nem jött volna létre, ha tudomása van az e-mailek elküldéséről, azaz a megtévesztés tényét neki kellett bizonyítani. Alaptalan azon alperesi érvelés, miszerint az elsőfokú bíróság a megtévesztő szándékot a felperest terhelő bizonyítási teher mellőzésével határozta meg, illetve azt megfordította.
[117] Az elsőfokú bíróság ítéletének [91] és [92] bekezdésében helyesen foglalt állást arról, hogy sem előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére, sem az Alkotmánybírósághoz fordulásra nincs szükség. Ezen döntést a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben, amellyel a Kúria is maradéktalanul egyetértett annak helytálló indokaira figyelemmel. A Kúria sem észlelte az Mt. 209. § (6) bekezdés rendelkezése alaptörvény-ellenességét, így a Pp. 131. § (4) bekezdése alapján az alperes alkotmánybírósági eljárásának kezdeményezése iránti kérelmét elutasította. Az előzetes döntéshozatali eljárás vonatkozásában az alperes nem a közösségi jog értelmezését, hanem annak megállapítását kérte, hogy az irány adó magyar jog [Mt. 209. § (6) bekezdés] nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek, illetve a munkáltató hátrányosan megkülönböztette. Figyelemmel az EUMSZ 267. cikkre előzetes döntéshozatalra vonatkozó indítvány kizárólag az európai jog értelmezése érdekében kérhető. Belső jogértelmezési kérdésben EUB-nak nincs joghatósága. A munkáltató munkaviszonyban tanúsított esetleges jogsértő (diszkriminatív) magatartása vizsgálata pedig a nemzeti bíróság előtti eljárásra tartozó kérdés. Ezért a Kúria az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmet a Pp. 130. § (3) bekezdése alapján elutasította.
[118] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértését is alaptalanul sérelmezte. A felülvizsgálati eljárás mint rendkívüli perorvoslat során általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelési körbe vont adatok, a felek személyes előadása, a bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre. Önmagában a bizonyítékok mérlegelésének a kérelmezőre sérelmes eredménye nem lehet felülvizsgálati kérelem alapja. Akkor sincs lehetőség a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna, kizárólag az minősíthető kirívóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattal eltérő következtetésre lehet jutni (Mfv.VIII.10.020/2023.) Jelen esetben pedig ez nem volt megállapítható.
[119] Alaptalanul sérelmezte az alperes a bíróságok indokolási kötelezettségének megsértését, a Pp. 346. § (5) bekezdésének jogszabályba ütköző alkalmazását.
[120] A hivatkozott jogszabály szerint az indokolással szemben elvárás, hogy abban az anyagi és eljárásjogi szabályok egyaránt nyomon követhetőek legyenek. Az indokolásnak azonban csak azt a jogi okfejtést kell tartalmazni, amely választ ad a felek felvetésére, vagyis amely a rendelkező részben foglalt döntéshez vezetett, a döntéshez nem tartozó okfejtésnek nincs helye az ítélet indokolásában. A jogszabály értelmezésére vonatkozó indokolási kötelezettség megjelenítésében a törvény kifejezésre juttatja, hogy a bíróság feladata az alkalmazandó jog meghatározása, annak értelmezése és adott ügyre történő vetítése. Mindezen jogszabályi előírásnak a másodfokú bíróság eleget tett, ítélete részletesen tartalmazza a tényállást, a figyelembe vett bizonyítékokat, az azokból levont következtetéseket és az alkalmazandó jogszabályokat. Jogszabálysértés megállapítására tehát e körben sem volt lehetőség.
[121] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.II.10.117/2023/8.)