adozona.hu
BH 2024.5.116
BH 2024.5.116
A felszámoló az adós tevékenységének megszüntetése és munkaszervezetének felszámolása után új munkaszerződés létesítése helyett kizárólag polgári jogi szerződés megkötésével gondoskodhat a hozzá rendelt állagvédelmi feladat ellátásáról [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27/A. § (10) bek., 46. § (1) bek., 47. § (5) bek., 48. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú bíróság az adós felszámolását a 2008. augusztus 11-én kezdeményezett felszámolási eljárásban 2009. május 7-i kezdő időponttal rendelte el.
[2] A felszámolási eljárás megindulásakor az adós tulajdonában álltak az 1., 2., 3., 4., 5., 6. helyrajzi számú ingatlanok, amelyeken szálloda és wellness centrum, istálló, karám, tejfeldolgozó, iroda, üzlet, borozó funkciójú épületek, apartmanok, konferencia terem, családi ház is található volt.
[3] Az ingatlanok közül a 3., 4., 5., 6. h...
BH 2024.5.116 A felszámoló az adós tevékenységének megszüntetése és munkaszervezetének felszámolása után új munkaszerződés létesítése helyett kizárólag polgári jogi szerződés megkötésével gondoskodhat a hozzá rendelt állagvédelmi feladat ellátásáról [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27/A. § (10) bek., 46. § (1) bek., 47. § (5) bek., 48. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú bíróság az adós felszámolását a 2008. augusztus 11-én kezdeményezett felszámolási eljárásban 2009. május 7-i kezdő időponttal rendelte el.[2] A felszámolási eljárás megindulásakor az adós tulajdonában álltak az 1., 2., 3., 4., 5., 6. helyrajzi számú ingatlanok, amelyeken szálloda és wellness centrum, istálló, karám, tejfeldolgozó, iroda, üzlet, borozó funkciójú épületek, apartmanok, konferencia terem, családi ház is található volt.
[3] Az ingatlanok közül a 3., 4., 5., 6. helyrajzi számú ingatlanokat és az ott lévő ingóságokat a kifogást tevő hitelező jogelődje javára 500 000 000 forint erejéig bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjoga terhelte. A kifogást tevő hitelező jogelődje a zálogjoggal biztosított követelését a felszámolási eljárásban bejelentette, majd a kifogást tevő hitelezőre (a továbbiakban: kifogást tevő) engedményezte.
[4] Az adós a fenti ingatlanokon a tevékenységét - a meglévő személyi feltételekkel, munkaerővel - a felszámolás alatt is tovább folytatta. A felszámoló 2009-ben szüntette meg ezt a tevékenységét.
[5] A felszámoló az adós ingatlanainak őrzésére 2009. december 1-jétől 2010. június 30-ig vagyonvédelmi céggel kötött megbízási szerződést. Ezt követően 2010. július 1-jétől 2014. április 15-ig újonnan létesített munkaviszony keretében munkavállalókat alkalmazott, a munkabérük kifizetésére a Bérgarancia Alapból vett igénybe támogatást.
[6] Az ingatlanok őrzése ezt követően megszűnt.
[7] A felszámolási eljárás alatt a felszámoló a keretbiztosítéki jelzálogjoggal terhelt ingóságokat 9 484 367 forint + áfa vételáron értékesítette, és 8 904 000 forint őrzési költség levonásával a hitelezőnek járó összeget 26 824 forintban határozta meg. Az elszámolás tárgyában indult kifogásolási eljárásban az elsőfokú bíróság 11. számú végzésével kötelezte a felszámolót 8 663 704 megfizetésére a kifogást tevő jogelődje felé a teljes vagyon őrzésére eső költség arányosított, az értékesített vagyonra jutó 267 120 forint megengedett elszámolásával.
[8] A felszámoló a III., IV. és V. számú - a bíróság által jóváhagyott - közbenső mérlegekben a bevételek és költségek kimutatásában felszámolási költségként tüntetett fel 267 210 forint őrzési költséget, a ki nem egyenlített felszámolási költségek között pedig 8 400 000 forint őrzési költséget.
[9] Az adós ingatlanait a felszámoló összesen 82 300 000 forint vételáron értékesítette, amelyből a jelzálogjoggal terhelt ingatlanok vételára 79 200 000 forint volt. Ezt követően a 2022. január 3-i elszámolásban a zálogjoggal terhelt ingatlanok vételárával szemben - a vételár teljes bevételhez viszonyított 96,2%-os arányában - összesen 32 692 384 forint költséget számolt el, a kifogást tevőnek járó összeget pedig 41 692 256 forintban határozta meg. Költségként jelölt meg - egyebek között - az őrzés-védelem kapcsán teljes "számlás" tételként 8 663 704 forintot, "munkaviszonyos" tételként 22 986 987 forintot. Ezekből 96,2%-os részt vett figyelembe a kifogást tevővel való elszámolás során. Rögzítette, hogy a "számlás" őrzés-védelem költsége 8 904 000 forint volt, amelyből a korábbi kifogás jogerős elbírálása szerint 267 120 forint az ingóságok értékesítésére esett, így megtérült. A munkavállalók bruttó munkabére 18 804 679 forintot tett ki, a járulékok összege 4 182 248 forint volt.
A kifogás és a felszámoló ellenkérelme
[10] A kifogást tevő kifogásában a felszámoló 2022. január 3-i elszámolásának megsemmisítését, a felszámoló kötelezését kérte új, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő elszámolás elkészítésére valamint a részére járó összeg haladéktalan átutalására. A felszámoló elszámolását az őrzés-védelem költségei körében támadta: a "számlás" tételt a közbenső mérlegekben elszámolt 8 400 000 forintot meghaladó részében, a munkabérként megjelölt összeget pedig teljes egészében.[11] A felszámoló a kifogás elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú határozat
[12] Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította.[13] A kifogást tevő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[14] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 235. § (1) bekezdése kizárja a fellebbezésben tett új tényállítás (az őrzés-védelem nem valósult meg) vizsgálatát.
[15] A másodfokú bíróság a "számlás" őrzési költség tekintetében kiemelte, a kifogás azon alapult, hogy az adott költség a III., IV. és V. számú közbenső mérlegekben kimutatott 8 400 000 forintot meghaladó mértékben nem vonható le. Ezzel szemben azt értékelte a közbenső mérleg vizsgálatára irányadó szempontrendszer alapján [Cstv., a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, a felszámolás és a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet], hogy a közbenső mérleg jóváhagyásával a bíróság kizárólag azt nyilvánítja ki, a felszámoló által a közbenső mérlegben és a hozzákapcsolt szöveges jelentésben foglaltakat tudomásul veszi. Anyagi jogerőhatás a közbenső mérleghez csatolt részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó végzéshez tartozik. A mérleg számviteli helyességétől független kérdés egy elszámolt költség jogszerű vagy jogszerűtlen kifizetése; a mérleg jóváhagyására irányuló vizsgálatnak nem tárgya a felszámoló mérlegidőszakban tett intézkedéseinek szabályszerűsége - az a Cstv. 51. § (1) bekezdése vagy a Cstv. 54. § alapján indult eljárásban vizsgálható. Ha a jóváhagyott mérlegidőszakban a tények eltérnek a felszámoló szöveges jelentésében bemutatott adatoktól, a közbenső mérleg jóváhagyása nem akadálya a mérlegidőszak újabb vizsgálatának. A korábbi közbenső mérlegek jóváhagyása ezért nem zárta ki, hogy a felszámoló a "számlás" őrzés költségeként a közbenső mérlegekben feltüntetettekhez képest nagyobb összeget érvényesítsen. A 8 663 704 forint őrzési költségnek a jelzálogjoggal terhelt ingatlanok vételárával arányos része, a 8 334 483 forint levonható a jelzálogjoggal terhelt ingatlanok vételárából.
[16] A másodfokú bíróság jogszerűnek találta az adós ingatlanainak őrzés-védelmére létrejött munkaszerződések alapján 22 986 927 forint őrzési költség levonását. Kiemelte, a felszámoló feladata gondoskodni az adós vagyonának őrzéséről, az ő felelőssége, hogy azt miként látja el, ezért a felmerült kiadás felszámolási költségként történő elszámolhatósága szempontjából egyedül az őrzés tényének van jelentősége, az azt biztosító jogviszony jellegének és a kifizetés módjának nincs. A munkabér Bérgarancia Alap kifizetése csupán technikai jellegű, a bér megelőlegezése. Az őrzés-védelmi tevékenységet ellátó személyek Bérgarancia Alapból megfizetett munkabére is az őrzéssel kapcsolatos költség, amely levonható a jelzálogjoggal terhelt ingatlan értékesítésekor befolyt vételárból.
[17] A másodfokú bíróság rámutatott, hogy egy költség akkor minősül jogellenesen elszámolt felszámolási költségnek, ha a bíróság - kérelemre - úgy ítéli meg, hogy a felszámolási költségként elszámolt összeg nem szükséges a felszámolási eljárás lefolytatásához, a felmerült költség indokolatlan. A költség jogszerűsége tárgyában indított kifogásolási eljárásban a bíróság nem vizsgálhatja a felszámoló szerződéssel kapcsolatos nyilatkozatának megalapozottságát. A szerződés létrejöttének, megszűnésének, érvénytelenségének megállapítása peres eljárásra tartozik (a vitatott hitelezői igény elbírálására indított eljárások kivételével). Az őrzés-védelem költségeinek levonhatósága tárgyában nincs jelentősége - így nem kellett vizsgálni -, hogy a felszámolás alatt az egyébként szükséges és elvégzett tevékenységre létrejött munkaszerződések jogszabályba ütköznek-e. Hangsúlyozta, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 10. § (1) bekezdése és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 29. § (1) bekezdése értelmében az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[18] A jogerős végzéssel szemben a kifogást tevő terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, valamint a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára.[19] Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés a Cstv. 1. § (3) bekezdésébe, a 6. § (3) bekezdés d) pontjába, a 27/A. § (13) bekezdésébe, a 46. § (1) bekezdésébe, a 47. § (5) bekezdésébe, a 49/D. § (1) bekezdés b) pontjába, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 263. § (1) bekezdésébe, a 346. § (4), (5) és (6) bekezdésébe, a 349. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő, és eltér a Kúria EBH 2017.M.13. számú döntésétől.
[20] Előadta, hogy a felszámoló a jóváhagyott közbenső mérlegek tartalmához képest, önkényesen jelölt meg az eddigi eljárás során fel nem merült őrzés-védelmi költséget, amellyel kapcsolatban - szemben a Kúria Fpk.VI.30.822/2001/32. számú határozatával (EBH 2002.674.) is - nem adta elő, milyen indokból került sor a módosításra. Az elsőfokú bíróságnak a tényállás tisztázására bizonyítást kellett volna felvennie. Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a Kúria vonatkozó állásfoglalását.
[21] Állította, a Cstv. 47. § (5) bekezdése és a 27/A. § (13) bekezdése alapján a Cstv. a felszámoló munkáltatói jogkörét a már meglévő munkavállalókra nevezi meg; nem ad lehetőséget a felszámolónak új munkaviszony létesítésére. Ezért a felszámolónak az az intézkedése, amellyel új munkaviszonyt létesített, jogszabályba ütközik. A jogerős végzés figyelmen kívül hagyta a Kúria munkaügyi elvi határozatát.
[22] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[23] A Kúria elsőként rögzíti, hogy mivel az adós elleni felszámolási eljárás a Pp. hatálybalépését megelőzően indult, a felszámolási eljáráshoz kapcsolódóan benyújtott kifogás tárgyában indult eljárás a régi Pp. hatálya alá tartozik, emiatt szükségtelen a felülvizsgálat Pp.-ben intézményesített engedélyezésére [Pp. 630. § (1) bekezdés].[24] A Kúria a jogerős végzést a régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az abban megjelölt okból az alábbiak szerint részben jogszabálysértőnek találta.
[25] A Kúria előrebocsátja a felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban - egyben a felülvizsgálati eljárás kereteinek tisztázásához -, hogy a felülvizsgálati eljárás nem folytatása az ügy érdemében hozott jogerős határozattal befejezett eljárásnak. A felülvizsgálat a jogerős ítélet, illetve az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen igénybevehető rendkívüli perorvoslat, amiből nemcsak az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, és nem lehet tárgya sem olyan tény-, sem pedig jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, de következik az is, hogy - ahogy a régi Pp. 272. § (1) és (2) bekezdését, a 275. § (1) bekezdését az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény értelmezte - felülbírálati jogkörét a Kúria az adott ügyben nem irányadó, három kivételtől eltekintve, a felülvizsgálati kérelem korlátain belül, a törvényes határidőben érkezett perorvoslati kérelemben előadott jogszabálysértések vizsgálatával gyakorolhatja, amennyiben a felülvizsgálati kérelem hivatkozásai megfelelnek a régi Pp. következőkben ismertetett követelményeinek.
[26] A régi Pp. 272. § (1) és (2) bekezdéséből, illetve a 275. § (2) bekezdéséből következően - ahogy azt az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény értelmezte - a jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Több jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelemnek valamennyi jogszabálysértés tekintetében teljesítenie kell az előzőekben bemutatott tartalmi elvárást, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet - vonatkozó részében - a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb, sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél kiegészítő nyilatkozatával. A felülvizsgálati kérelemnek a kötelező tartalmi, egyben fogalmi elemekkel a benyújtására nyitva álló határidőn belül kell rendelkeznie. A felülvizsgálatot kérő félnek az általa hivatkozott jogszabálysértéssel összefüggésben a megsértett jogszabályhelyet konkrétan, a jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell meghatározni, követelmény továbbá az is, hogy az így megjelölt jogszabályhely megfeleljen a jogszabálysértés szöveges körülírásának.
[27] A fentiekből következő alapvető elvárás egyben a felülvizsgálati kérelemmel szemben - érdemi elbírálásához és eredményességéhez -, hogy hivatkozásai a fenti tartalommal megfeleltethetők legyenek a jogerős határozatnak: a felülvizsgálatot kérő félnek a felülvizsgálni kért határozat indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit megfogalmaznia.
[28] A felülvizsgálatot kérő hitelező több, a kifogással érintett őrzési költség két tételét tekintve is világosan csoportosított, jól körülhatárolható okból támadta a jogerős határozatot. A felülvizsgálati kérelem azonban - a következőkben részletezettek szerint - nem valamennyi ott megjelölt hivatkozás kapcsán tartalmazott a korábban kifejtetteknek megfelelő tartalmú hivatkozást. A felülvizsgálati kérelem eljárási szabálysértésekre alapított részének érdemi vizsgálatát ugyan önmagában az a formai hiba nem zárta ki, hogy a kifogást tevő tévesen, az ügyben nem alkalmazandó Pp. rendelkezéseit jelölte meg; azokban az esetekben ugyanis, ahol a régi Pp. azonos rendelkezést tartalmaz, az eljárási szabálysértések vizsgálatát - a megsértett jogszabályhely téves megjelölése ellenére - az ítélkezési gyakorlat szerint a régi Pp. 275. § (3) bekezdésének kisegítő szabálya megengedi. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási szabálysértések azonban egyéb, a következőkben ismertetett okból nem alkalmasak a jogerős végzés jogszabálysértő jellegének alátámasztására.
[29] A jogerős határozat indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság amiatt tekintette megalapozatlannak a kifogást a megbízási szerződéses őrzési költséget érintő részében, mert álláspontja szerint a hitelező a kifogását egyedül a közbenső mérlegek tartalmára és jóváhagyásának tényére alapította, a korábbi közbenső mérlegek jóváhagyása azonban önmagában nem zárta ki a "számlás" őrzés költség utóbb magasabb összegű érvényesítését.
[30] A másodfokú bíróság döntése tehát nem a Cstv. 49/D. § (1) bekezdés b) pontjának értelmezésén, hanem a kifogás tartalmának és a közbenső mérlegek jogi természetének értékelésén alapult. A felülvizsgálati eljárás már ismertetett lényege és szabályai szerint ahhoz, hogy a kifogást tevő a jogerős határozat jogszabálysértő jellegét ebben a körben kimutassa, nem a Cstv. 49/D. § (1) bekezdés b) pontjára és nem is az általa megjelölt eljárási szabályokra (szabad bizonyítás elve, indokolási kötelezettség, felek nyilatkozattételi felhívása) hivatkozással, hanem mindenekelőtt abban a körben kellett volna az érveit megfogalmaznia, hogy a kifogásában nem csupán a közbenső mérlegek tartalmára, hanem a közbenső mérlegekkel lezárt beszámolási időszak alatt már megszűnt megbízási szerződés tényére és ebből következően arra is hivatkozott az eljárásban, hogy a közbenső mérlegekben jóváhagyott őrzési díj utóbb, a megbízási szerződés megszűnését követően nem "emelkedhetett" (nem merülhetett fel), ennek ellenkezőjét a felszámoló sem igazolta (kifogás 1., 3. pont). Az előzőek szerint szükséges érvelést kellett volna előadnia - a fellebbezésnek a régi Pp. hatálya alatt érvényesülő teljes átszármaztató hatálya miatt - és állítania a határozat teljességének sérelmét [régi Pp. 213. § (1) bekezdés], illetve a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelését és emiatt a tényállás megalapozatlanságát [régi Pp. 206. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati kérelemnek azonban ilyen tartalom nem tulajdonítható: a kifogást tevő nem is állította, hogy jogsértően maradt el az ügyben a kifogás általa előadott ténybeli és jogi alapjának vizsgálata, és nem támadta az adekvát eljárási szabály megjelölésével a bizonyítékok mérlegelését sem (régi Pp. 206. §).
[31] A kifogást tevő előadásával ellentétben nem sérült a jogerős végzés eredményeként az indokolási kötelezettség szabálya [régi Pp. 221. § (1) bekezdés] és a Cstv. 6. § (3) bekezdés d) pontja sem. A felülvizsgált határozat indokolásából világosan kitűnik a másodfokú bíróság egyértelmű jogi álláspontja, az, hogy a kifogás miért megalapozatlan. Az a hivatkozás, hogy a másodfokú bíróság indokolás nélkül hagyta figyelmen kívül a kifogást tevő által megjelölt kúriai határozatokat, a régi Pp. hatálya alá eső ügyben önmagában - az alkalmazott vagy alkalmazandó, az ügyben sérült jogszabályhely helyes megjelölése nélkül - nem indokolja a felülvizsgált határozat hatályon kívül helyezését. A felülvizsgálati kérelem állításától eltérően nem maradt el az ügyben a felszámoló érdemi nyilatkozatának beszerzése sem. A felszámoló arra hivatkozással, hogy az elszámolásban kifogásolt összeg az őrzési költség kiegyenlített része, megtette a nyilatkozatát.
[32] A Kúria kiemeli a felszámolás alatt az adós ingatlanainak őrzésére 2010. július 1-jétől létesített munkaviszonyok és azok miatt felmerült további őrzési költség elszámolhatósága tárgyában, hogy a vizsgált ügy tényállása szerint számos körülmény specializálta annak jogi megítélését. Idetartozik elsőként az, hogy az ingatlanok őrzésére a felszámolás alatt létesített munkaszerződések megkötésének idején az adós már nem végzett gazdasági tevékenységet. További releváns körülmény, hogy a felszámoló az adós munkaszervezetét ezek megkötésekor már leépítette. Az adós vagyonának őrzéséről [Cstv. 46. § (1) bekezdés, 48. § (3) bekezdés] a felszámoló ilyen körülmények között gondoskodott az adós tevékenységének befejezése után először polgári jogi szerződéssel, majd az általa kötött és az eljárásban kifogásolt munkaszerződésekkel.
[33] A kifogást tevő tartalmában helyesen, csupán megjelölésében hivatkozott tévesen ezzel összefüggésben a Cstv. 2009. szeptember 1-jétől hatályos 27/A. § (13) bekezdésére. A régi Pp. 275. § (3) bekezdésében - a korábban már említett keretek között, illetőleg az azonosítható elírás esetében - a helyes tartalommal előadott jogszabálysértés érdemi vizsgálatát, ezáltal a Cstv.-nek a 2009. évi LI. törvény 51. § (4) bekezdése szerint az ügyben irányadó 27/A. § (10) bekezdésének értelmezését nem zárta ki. A Cstv. 2009. szeptember 1-jétől hatályos 27/A. § (13) bekezdése ugyanis azonos tartalmú rendelkezés a korábban hatályban volt 27/A. § (10) bekezdéssel, csupán a számozás módosult.
[34] A Cstv. 27/A. § (10) bekezdése értelmében a felszámolónak a feladatait elsősorban az adós munkaszervezete, illetve saját munkaszervezete igénybevételével kell ellátnia. Ennek ellátása érdekében ezen felül módja van polgári jogi jogviszonyt létesíteni az a)-d) pontokban meghatározott feltételrendszerben; ilyen eset, ha külön jogszabályban a felszámolási tevékenység végzésének feltételeként meghatározott szakképzettségen kívüli szakértelmet igénylő feladatot kell elvégezni, vagy ha a felszámolási tevékenység végzéséhez általában nem szükséges, illetve a szükségest meghaladó mértékű tevékenység elvégzése szükséges.
[35] A Cstv. 47. § (5) bekezdése a felszámolás kezdő időpontjától kezdőden a felszámolóhoz telepíti - a jogszabályok, a kollektív szerződés, a belső szabályzatok és a munkaszerződések keretei között - a munkáltatói jogokat és kötelezettségeket. A felszámolónak a munkáltatói jogok gyakorlójaként megnevezett jogállása és annak tényleges gyakorlása azonban nem értelmezhető a felszámoló további feladataitól és az adott felszámolási eljárás sajátosságaitól elszakítottan.
[36] Az adós gazdasági tevékenységének észszerű befejezése vagy annak a felszámolás alatti továbbfolytatása, ezekhez szorosan kapcsolódóan egyben a felesleges munkaerő leépítése és az adós vagyona állagának megóvása külön feltételekhez kötött; közöttük szoros logikai és jogi kapcsolat áll fenn (megjelenik ez a koherens ütemterv szabályában [46. § (2) bekezdés]), de a hitelezői választmány kötelező hozzájárulásában is az adós gazdasági tevékenységének a felszámolás alatti továbbfolytatásához, illetve az egyetértés szükségességében a munkabérek emeléséhez [46. § (3) és (4) bekezdés, 47. § (6) bekezdés].
[37] A Cstv. annak kimondásával, hogy a felszámoló a munkáltatói jogok gyakorlója, elismeri és egyben garantálja, hogy a felszámoló - az adós gazdasági tevékenységének befejezéséhez - el tudjon járni az adós fennálló munkaviszonyainak megszüntetésével összefüggésben, illetve amennyiben az adós gazdasági tevékenységét a felszámolás alatt (a hitelezői választmány hozzájárulásával) folytatja, ennek érdekében munkaviszonyt létesíthessen. (A 2022. évi LXVIII. törvény indokolásából kitűnően a Cstv. vizsgált szabályának tartalmát egyértelműsítette csupán a jogalkotó a 47. § (5) bekezdés 2023. január 1-jével kiegészített szabályával, tehát nem további, új, korábban őt meg nem illető jogosultságot biztosított a felszámoló részére.)
[38] A Kúria jogértelmezése szerint a Cstv. 27/A. § (10) bekezdéséből és a 47. § (5) bekezdéséből együttesen az következik jelen ügyben vizsgált tényállás tárgyában, hogy miután a felszámoló megszüntette az adós tevékenységét és felszámolta az adós munkaszervezetét, új munkaszerződéssel már nem, kizárólag polgári jogi szerződés megkötésével gondoskodhatott a hozzá rendelt állagvédelmi feladat [Cstv. 46. § (1) bekezdés, 48. § (3) bekezdés] ellátásáról.
[39] A Kúria megítélése szerint a felszámoló a nem a Cstv. 27/A. § (10) bekezdése szerint létesített munkaviszonnyal összefüggésben felmerült őrzési kiadást nem jogosult számolni, azt nem vonhatja le a zálogtárgy értékesítésével befolyt vételárral szemben az adott vagyonelem megőrzésének költségeként.
[40] Ezért az eljárt bíróságok nem helytállóan ítélték meg, hogy a felszámoló 2022. januári 3-i elszámolása szerint a munkavállalók foglalkoztatásával megjelölt 22 986 927 forint őrzési költségből, annak a zálogjoggal terhelt ingatlanokra eső 96,2%-a- számszerűen 22 113 424 forint - elszámolható az adósnak a hitelező zálogjogával terhelt vagyona értékesítésének eredményével szemben.
[41] Az előzőek egyben azt eredményezik, hogy a Kúriának jelen ügyben nem kellett állást foglalnia elvi jelleggel - az Mfv.I.10.625/2016. számú (EBH 2017.M.13. számon megjelent) határozatban vizsgált jogkérdéssel azonos terjedelemben - a munkaviszony generálisan tiltott, avagy lehetséges létesítésének kérdésében.
[42] A kifejtettek értelmében a Kúria a régi Pp. 275. § (3) és (4) bekezdése alapján a jogerős végzést részben, az elsőfokú végzésnek a kifogást a megbízási szerződéses őrzési költség tekintetében elutasító rendelkezését helybenhagyó részében hatályában fenntartotta, míg a kifogás munkaviszonyból származó őrzési költségét érintő részében - az elsőfokú végzésre és a másodfokú eljárási költségre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria kiemeli, hogy a kifogás a 2022. január 3-i elszámolásból a munkaviszonyból származó teljes őrzési költséget támadta, és eszerint bírálta el a kifogást a jogerős végzés is.
[43] A megismételt eljárásban a bíróságnak az előzőekben kifejtett szempontrendszer figyelembevételével kell tovább vizsgálnia és elbírálnia a kifogást, a felszámoló kötelezésére irányuló kérelemre és a felszámoló eljárás alatti teljesítésére kiterjedően.
(Kúria Gfv.III.30.141/2023/7.)