adozona.hu
BH 2024.5.102
BH 2024.5.102
I. A gazdasági társaság tagjai által törzstőkeként vagy tagi kölcsönként a gazdasági társaság rendelkezésére bocsátott vagyon elkülönül a saját vagyonuktól, az a társaság vagyona. A tag nem közvetlenül, hanem a gazdasági társaságra vonatkozó szabályok szerint, az üzletrésze által gyakorolhatja tulajdonosi jogait. Ekként a megtévesztés hatására a sértett által a saját tagi részvételével működő cég részére átutalt pénzösszeg is csalással okozott kárnak minősül. Az ezt követően a terhelt által a sértettnek vis
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A járásbíróság az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki kényszerítés hatósági eljárásban bűntettének kísérletében [Btk. 278. § (1) bek., (2) bek. 1. ford.] és folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 3 év szabadságvesztés büntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, és abból a terhelt legkorábban a bünt...
BH 2024.5.102 I. A gazdasági társaság tagjai által törzstőkeként vagy tagi kölcsönként a gazdasági társaság rendelkezésére bocsátott vagyon elkülönül a saját vagyonuktól, az a társaság vagyona. A tag nem közvetlenül, hanem a gazdasági társaságra vonatkozó szabályok szerint, az üzletrésze által gyakorolhatja tulajdonosi jogait. Ekként a megtévesztés hatására a sértett által a saját tagi részvételével működő cég részére átutalt pénzösszeg is csalással okozott kárnak minősül. Az ezt követően a terhelt által a sértettnek visszajuttatott összeg nem a kár mértékét csökkenti, hanem annak részbeni megtérítése [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont és (7) bek., 459. § (1) bek. 16. pont; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:1. § (5) bek., 3:9. § (1) bek.; 1/2009. BJE].
II. Amennyiben a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás tudati tényt rögzít, az ezzel ellentétes tudattartalomból kiinduló, a bűnösséget vagy a minősítést támadó felülvizsgálati indítvány - ebben a részében - a törvényben kizárt [Be. 650. § (2) bek., 659. § (1) bek.].
III. A kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény hatósági eljárást (szabálysértési, büntető- vagy egyéb hatósági eljárást) feltételez. Ilyen eljárás megindulása, folyamatban léte nélkül a kényszerítés célja mint a hatósági eljárás akadályozása, befolyásolása, nem értelmezhető. Ez alól csak az jelent kivételt, ha az eljárás megindítására jogosult személy a bűncselekmény passzív alanya (például a feljelentő, bejelentő) [Btk. 278. § (1) és (2) bek.].
IV. A kényszerítés hatósági eljárásban törvényi tényállása az elkövetői magatartás mellett eredményt is tartalmaz. Ez pedig negatív eredmény, vagyis valaminek a hiánya, adott esetben az, hogy a sértett - az erőszakkal, illetve fenyegetéssel okozati összefüggésben - a hatósági eljárásban a törvényes jogait nem képes gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni. Az egy eljárásban egy vallomástétellel összefüggésben, többször megvalósított fenyegetés természetes egységet képez [Btk. 6. § (2) bek., 278. § (1) és (2) bek.].
[1] A járásbíróság az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki kényszerítés hatósági eljárásban bűntettének kísérletében [Btk. 278. § (1) bek., (2) bek. 1. ford.] és folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 3 év szabadságvesztés büntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónap kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte az I. r. terheltet a magánfél részére kártérítés, valamint az állam részére az ahhoz kapcsolódó eljárási illeték megfizetésére. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát I. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta. Megállapította, hogy az I. r. terhelt által megvalósított igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény 2 rendbeli kényszerítés hatósági eljárásban bűntette kísérletének minősül [Btk. 278. § (1) bek., (2) bek. I. ford.], melyből 1 rendbeli cselekmény folytatólagosan elkövetett. A törvényszék az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 3 év 6 hónapra súlyosította.
[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § a) pontja alapján, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozással azt sérelmezve, hogy az eljárt bíróságok mind a csalás bűntette, mind a kényszerítés hatósági eljárásban bűntette vonatkozásában a cselekmény törvénysértő minősítésével állapították meg a terhelt felelősségét.
[4] A védő szerint a csalás bűntette kapcsán megállapított kár egy része 1. számú sértett saját vagyonába tartozott, ezért büntetőjogilag nem értékelhető kárként. Érvelése szerint az I. r. terhelt és 1. számú sértett közösen alapítottak meg egy Kft.-t. A cég 50% arányú, 1 500 000 forint névértékű üzletrésze az 1. számú sértett tulajdonát képezte az alapítástól kezdve egészen a gazdasági társaság megszűntetéséig. Mivel 1. számú sértett a Kft. tulajdonosa volt, az üzletrésze által megtestesített tulajdoni hányad a vagyona részét képezte, mert a vagyon fogalmi körébe a követelések és a vagyoni értékű jogok is beleértendők. Ezen kívül 1. számú sértett a gazdasági társaság ügyvezetője is volt, és mint vezető tisztségviselő rendelkezési joga volt a társaság bankszámlája felett. Ugyancsak 1. számú sértett vagyonának a részét képezte azon követelés is, amely a Kft. részére általa nyújtott tagi kölcsönből fakadt.
[5] A védő a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:164. § (1) bekezdése szerinti üzletrész-fogalomból kiindulva kifejtette, hogy amikor 1. számú sértett a cég alapítására 1 500 000 forintot megfizetett, majd további két alkalommal tagi kölcsönként utalt pénzt a Kft. bankszámlájára, akkor a részben saját tulajdonában álló gazdasági társaság részére juttatta azt, és nem közvetlenül az I. r. terhelt részére. A gazdasági társaság részére átutalt pénzösszeg ezért nem került ki a vagyonából, akár az is megállapítható, hogy "egyik zsebéből a másikba helyezte át a pénzét". E körben a BH 2011.127. és EBH 2010.2124. számú eseti döntésekre hivatkozott.
[6] A védő tévesnek tartotta azon ítéleti megállapítást is, amely az 1. számú sértett részére visszajuttatott 3 000 000 forint összeget csupán megtérült kárnak minősíti. A védő szerint a visszafizetett 3 000 000 forint akkor lenne a kár megtérítéseként figyelembe vehető, ha a sértetti befizetések az I. r. terhelt kizárólagos tulajdonában lévő gazdasági társasághoz vagy közvetlenül az I. r. terhelthez kerültek volna, vagy az 1. számú sértett által a gazdasági társaság részére juttatott összegeket eltulajdonította volna, illetve a vállalkozás látszatának fenntartására elköltötte volna; ezt követően a 3 000 000 forint összeget pedig a saját vagyonából térítette volna vissza.
[7] A védő álláspontja szerint így, az ítéleti tényállás alapján megállapítható és büntetőjogilag értékelhető kár összege (amellyel 1. számú sértett vagyona csökkent) legfeljebb 47 019 383 forint összegű, vagyis a büntetőjogilag értékelhető kár nem különösen nagy, hanem csupán jelentős [Btk. 459. § (6) bek. c) pont]. Erre figyelemmel - a felülvizsgálati indítvány szerint - a csalás bűncselekmény minősítése törvénysértő, mivel az I. r. terhelt bűnössége nem a Btk. 373. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pontja szerinti csalás bűntettében, hanem a Btk. 373. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettében állapítható meg. Ekként az eljárt bíróságok a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabtak ki törvénysértő büntetést az I. r. terhelttel szemben.
[8] A védő a kényszerítés hatósági eljárásban bűntette vonatkozásában kifejtette, hogy mivel az I. r. terhelt a tényállás szerint ugyanazon eljárásban, ugyanazon sértett sérelmére követte el a fenyegetést, ezért a bűncselekmény kizárólag 1 rendbeliként minősülhet. A folytatólagosság kapcsán kifejtett álláspontja szerint azért, mert hosszabb ideig tart egy eljárás, a jogi tárgy sérelme nem valósul meg többször, az esetleges többszöri fenyegetés alkalmazásával sem.
[9] Emellett, érvelése szerint a 2016 őszén vagy 2017 tavaszán, illetve az ezt követően - de ismeretlen időpontban - elkövetett cselekmény tekintetében a tényállás csak annyit tartalmaz, hogy az I. r. terhelt a hüvelykujjával a nyaka előtt egy "torokátvágó mozdulatot" tett, amelyet követően - közelebbről meg nem határozható időben - ugyanilyen módon fenyegette meg 2. számú sértettet. Kifejtette, hogy mivel ezen tényállási részekhez semmiféle többletmagatartás nem kapcsolódott, önmagában ezen cselekmények nem meríthetik ki a kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény törvényi tényállását, csupán zaklatás vétségeként minősülhetnek, amennyiben a sértett joghatályos magánindítványt terjesztett elő. Az, hogy ez a - torokátvágó - mozdulat milyen motivációból fakadt, nem derül ki a tényállásból. Az, hogy ezt is a célból követte el a terhelt, hogy az eljárásba beavatkozzon, a védő álláspontja szerint csak egy feltételezés, hiszen ez adódhatott a büntetőeljárás miatt kialakult haragos viszonyból is.
[10] Ezen túlmenően kifejtett álláspontja szerint a tényállás alapján az I. r. terhelt a fenyegetéseivel arra próbálta kényszeríteni 2. számú sértettet, hogy a büntetőeljárásban jogait ne gyakorolja, azonban a csalás bűntette miatt folyamatban lévő alapügyben 2. számú sértett nem sértett volt, hanem tanú, tehát azon eljárásban őt nem a jogai, hanem a kötelezettségei teljesítésében lehetett vagy kellett volna akadályozni ahhoz, hogy a bűncselekmény elkövetése megállapítható legyen.
[11] Mindezek alapján azonban a kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény minősítése - álláspontja szerint - törvénysértő, mivel az ítéleti tényállás alapján az I. r. terhelt bűnössége kizárólag 1 rendbeli, a Btk. 278. § (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés 1. fordulata szerint minősülő kényszerítés hatósági eljárásban bűntettében állapítható meg.
[12] A védő az I. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés kapcsán hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság BH 2011.97. számú és más eseti döntéseire, amelyek alapján törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra. Ez alapján kifejtette, hogy amennyiben a minősítés valóban törvénysértő, akkor mindig vizsgálni kell, hogy a kiszabott büntetés - a helyes minősítéshez képest - törvényes-e.
[13] Indítványozta mindezek alapján, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot változtassa meg, I. r. terhelt bűnöségét a Btk. 373. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont) szerint minősülő csalás bűntettében, továbbá 1 rendbeli, a Btk. 278. § (1) bekezdés, (2) bekezdés I. fordulat szerinti kényszerítés hatósági eljárásban bűntettének kísérletében mondja ki, és ezen minősítések, valamint az ezekhez kapcsolódó büntetési tételkeret figyelembevételével szabjon ki az I. r. terhelttel szemben enyhébb büntetést.
[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[15] A jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján kifejtette, hogy az I. r. terhelt célja 1. számú sértett pénzének megszerzése volt, gazdasági tevékenységet az általa vezetett Kft. ténylegesen soha nem folytatott, ez eleve szándékában sem állt. Az I. r. terhelt által végzett tevékenység abban merült ki, hogy az 1. számú sértettel elhitesse e gazdasági tevékenység látszatát, ezáltal megszerezze annak pénzét.
[16] Ugyanezt tartotta elmondhatónak az 1. számú sértett által a cégnek nyújtott tagi kölcsön esetében, amelynek összege kikerült az 1. számú sértett rendelkezéséből azáltal, hogy a cég számlájára átutalta, egyben átkerült az I. r. terhelt rendelkezési körébe, akinek a célja eleve nem az volt, hogy a tagi kölcsönt a cég céljaira fordítsa, és ezt nem is tette. Így az 1. számú sértett által a terhelt kezdeményezésére az I. r. terheltnek átnyújtott valamennyi összeg tekintetében a megtévesztő magatartás kifejtése, a csalási szándék és a károkozás is egyértelműen megállapítható.
[17] A 3 000 000 forint visszafizetésével kapcsolatban a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint megállapítható, hogy erre akkor került sor, amikor 1. számú sértett a bűncselekmény elkövetéséről már tudomást szerzett, ennek hatására döntött úgy az I. r. terhelt, hogy a cég számlájáról visszafizeti ezt az összeget. Mivel a cég bankszámláját az I. r. terhelt kezelte, az arra befizetett pénz teljes egészében 1. számú sértettől származott, és amíg az I. r. terhelt úgy nem döntött, hogy ebből 3 000 000 forintot visszafizet, addig ennek az összegnek az 1. számú sértett birtokába való visszakerülésére nem volt esély. Ezáltal téves a védő azon okfejtése, amely szerint 1. számú sértett "egyik zsebéből a másikba tette" a tényállásban felsorolt összegeket, és ezt az érvelést az alapügyben megállapított tényállás sem támasztja alá.
[18] Az ügyészség szerint annak is jelentősége van, hogy a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság esetében az alapító vagyona és a társaság vagyona elkülönül, ezért a gazdasági társaság vagyona az alapító szempontjából idegen dolog (BH 1997.61.). Ekként az 1. számú sértett által tagi kölcsönként nyújtott, és a kft. bankszámláján jóváírt összeg a gazdasági társaság vagyonát képezte, az az 1. számú sértett számára már idegen dolog volt.
[19] Mivel a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján az I. r. terheltnek nem állt szándékában a cégben bárminemű gazdasági tevékenységet végezni, és erre lehetősége sem volt, ezért az 1. számú sértettől akár hivatali ügyintézésre, akár tagi kölcsönként kért és megszerzett összegek mögött tényleges tevékenység nem állt, a kialakított infrastruktúra tényleges tevékenységet nem takart és nem szolgált. Az erre fordított összegek így nem tekinthetők olyanoknak, amelyekkel 1. számú sértett kárát csökkenteni lehetne azon a címen, hogy nem volt a számára a dolog idegen, amelyre e pénzeket fordították.
[20] Mindezek okán a Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt e vonatkozásban alaptalannak tartotta.
[21] A Legfőbb Ügyészség a 3. tényállási pontba foglalt cselekménnyel összefüggésben kifejtett védői érveléssel kapcsolatban a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a törvényben kizártnak tartotta, mert álláspontja szerint azzal a védő az irányadó tényállást támadta.
[22] Kifejtette, hogy az irányadó tényállás megfogalmazásából következően az I. r. terhelt által alkalmazott fenyegetés nem pusztán az 1. számú sértett sérelmére elkövetett csalás miatti büntetőeljárás ténye miatt történt, hanem azzal az I. r. terheltnek meghatározott célja is volt: az, hogy a büntetőeljárásban 2. számú sértettől az I. r. terheltre nézve terhelő bizonyítékot beszerezni ne lehessen.
[23] Helytállónak tartotta a felülvizsgálati indítvány azon érvét, hogy helyesebben 2. számú sértettet a tanúvallomás tételével összefüggő kötelezettségei gyakorlásában korlátozta volna a terhelt magatartása, azonban álláspontja szerint a cselekmény ezzel együtt is tényállásszerű.
[24] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a Be. 662. § (1) bekezdése alapján, a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen a járásbíróság, valamint törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét I. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[25] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában foglaltakra az I. r. terhelt védője írásban észrevételt terjesztett elő, amelyben a felülvizsgálati indítványában foglaltakat - részben megismételve - változatlanul fenntartotta.
[26] A védő szerint a gazdasági társaság vagyona valóban elkülönül az alapítók vagyonától, azonban ez nem változtat azon a tényen, hogy a társaságban megszerzett alapítói részesedés - jelen esetben a kft. üzletrésze - az alapítók vagyonának részét képezi. Ez a vagyonelem pedig nemcsak az alapításkor rendelkezésre bocsátott törzstőkére terjed ki, hanem a társaság mindenkori vagyonának a felét jelenti.
[27] Az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben nem alapos.
[28] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában meghatározott és a Be. 649. §-ban tételesen felsorolt okokból biztosítja a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét.
[29] A Kúria a megtámadott határozatot a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően, a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett a Be. 659. § (6) bekezdése szerint hivatalból vizsgálta a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéseket.
[30] A védő az I. r. terhelt terhére rótt mindhárom bűncselekmény vonatkozásában a felülvizsgálati indítványát a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában megjelölt okra alapította.
[31] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján - a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt - felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést vagy intézkedést a terhelttel szemben.
[32] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.].
[33] A csalási cselekmény vonatkozásában a védő - a jogerős ítélettel megállapított tényállás alapján - a bűncselekménnyel okozott kár mértékét vitatta. Érvelésének alapja az volt, hogy az I. r. terhelt közreműködésével, de a sértett által - részben törzstőkeként, részben alapítási és működési költségekre - biztosított pénzt felhasználva alapított gazdasági társaság üzletrésze a sértett vagyona marad, kárként nem jelentkezhet.
[34] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által is irányadónak tekintett tényállás lényege az 1. tényállási pont tekintetében a következő.
[35] Az I. r. terhelt az 1. számú sértettet, annak alkalmazottján, 2. számú sértetten keresztül ismerte meg. Az I. r. terhelt üzleti ajánlatot tett az 1. számú sértettnek, amelynek lényege az volt, hogy mindketten 50 000 000-50 000 000 forinttal szálljanak be egy cégbe, ami egy külföldi - műszaki cikkeket forgalmazó - gazdasági társaságtól szállítana be Magyarországra elektronikai hulladékot feldolgozásra és értékesítésre. Az I. r. terhelt valótlanul azt állította, hogy kapcsolatain keresztül nagy valószínűséggel szerződést tudna kötni a külföldi műszaki cikkeket forgalmazó gazdasági társasággal. 1. számú sértett 50 000 000 forintos befektetése másfél év alatt megtérül, majd ezt követően havi 2 000 000-3 000 000 forintos bevételre számíthat. Az I. r. terhelt azonban semmilyen üzleti kapcsolatban nem állt a külföldi - műszaki cikkeket forgalmazó - gazdasági társasággal, a fenti üzlet megkötése már eleve nem állt szándékában.
[36] Az I. r. terhelt egy-két hónapon keresztül rendszeresen győzködte 1. számú sértettet, hogy szálljon be az üzletbe, ez alatt teljesen 1. számú sértett bizalmába férkőzött, aki az I. r. terheltet megbízható embernek ismerte meg, és az üzletben lehetőséget látott, ezért az 1. számú sértett igent mondott a terhelt ajánlatára. Az I. r. terhelt ekkor 5 000 000 forintot kért 1. számú sértettől arra hivatkozva, hogy a cégalapításnak, ügyvédeknek költségei vannak. 1. számú sértett átadta az összeget.
[37] A közös Kft. megalapítására félévvel később került sor úgy, hogy 1. számú sértett mellett nem az I. r. terhelt lett a cégben a másik tulajdonos, hanem egy Seychelles szigeteken bejegyzett cég. A társaság 3 000 000 forint törzstőkével alakult.
[38] A cég bankszámláját 1. számú sértett nyitotta, azonban az internetes bankos szerződésnél az I. r. terhelt telefonszáma volt megadva, és a szerződés szerint limit sem volt az internetes banki tranzakciókra meghatározva; az I. r. terhelt általános meghatalmazással bírt a cég ügyeinek intézésére a cég alapításától kezdődően, ami kiterjedt a banki ügyintézésre is, amelyet az I. r. terhelt az internetbankon keresztül korlátlanul intézhetett.
[39] A cég alapítására 1. számú sértett 1 500 000 forintot fizetett átutalás formájában. 1. számú sértett a továbbiakban még két alkalommal utalt nagyobb összeget a cég bankszámlájára tagi kölcsönként, 19 469 383 forintot, majd további 24 000 000 forintot. 1. számú sértett a cég bankszámlájára összesen 44 969 383 forintot fizetett be, a 2013 augusztusában átadott 5 000 000 forinttal együtt összesen 49 969 383 forintot adott 1. számú sértett a cég alapítására. Ezen túl 2013 őszén az I. r. terhelt kérésére 1. számú sértett még legkevesebb 50 000 forintot utalt át a saját bankszámlájáról egy hivatal részére a cég érdekében.
[40] A cég megalakulását követően a céggel kapcsolatos teljes ügyintézést az I. r. terhelt végezte, 1. számú sértett még a cég könyvelőjének a személyét sem ismerte.
[41] Az I. r. terhelt 2013. év végén már az osztrák, külföldi műszaki cikkeket forgalmazó gazdasági társasággal megkötött szerződésről beszélt, melyet meg is ünnepeltek 1. számú sértettel. Az I. r. terhelt ezt követően rendszeres szállításokról beszélt 1. számú sértettnek, aki abban a hiszemben volt 2014. év elején, hogy heti egyszer szállítottak 40 tonnás kamionnal hulladékot egy hazai telephelyre, és a külföldi - műszaki cikkeket forgalmazó - gazdasági társaságtól egy osztrák számlára utalja a pénzt.
[42] A cég a bejegyzett székhelyén nem végzett semmilyen tevékenységet, a bejegyzés csak névleges volt, azt az I. r. terhelt határozta meg. A cég az alapítást követően 3 hónappal telephelyet bérelt a székhelytől eltérő másik városban. A bérleti díj havi 500 000 forint volt, amit egy évre előre kifizettek, ezt követően a cég a továbbiakban nem fizetett bérleti díjat egyetlen alkalommal sem. Az I. r. terhelt 1. számú sértettnek ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy telephelyet azért kell találniuk, hogy a cég a tényleges működését, az elektronikai hulladékok bontását el tudja végezni.
[43] Az I. r. terhelt 2014. év végén valótlanul már 2000 tonna hulladékról beszélt és arról, hogy 120 000 euro van a cég külföldi számláján, ezért a céggel kapcsolatosan 1. számú sértett még nem aggódott.
[44] A telephellyel kapcsolatban az I. r. terhelt folyamatosan azt állította 1. számú sértettnek, hogy a tevékenység ott azért nem tud megkezdődni, mert nincs meg a szükséges környezetvédelmi engedély. Az I. r. terhelt a telephely környezetvédelmi engedélyének a beszerzését valóban elindította 2014 júniusában, azonban az ügyben többszöri hiánypótlásra került sor, míg végül egy év elteltével a szolgáltatási díj be nem fizetése miatt szüntette meg a megyei kormányhivatal az engedélyezési eljárást. Az I. r. terhelt ez alatt az idő alatt hulladékgazdálkodási szakembert és tervezőmérnököt vont be, több hiánypótlást is elkészített, azonban a szolgáltatási díjat, melyet már a dokumentáció benyújtásával egyidejűleg be kellett volna fizetnie, nem fizette be. Ezalatt az I. r. terhelt folyamatosan hitegette 1. számú sértettet, hogy a környezetvédelmi engedély hiányában nem tudják a telephelyen a munkát megkezdeni.
[45] Az I. r. terhelt a telephelyre felvett két alkalmazottat, akiknek a kiválasztásába bevonta 1. számú sértettet is, irodát rendezett be számítógéppel, nyomtatóval, azt a látszatot keltve, hogy a munka hamarosan be fog indulni a telephelyen. Az alkalmazottak csak néhány munkanapot dolgoztak ténylegesen, és az I. r. terhelt az alapítást követő év májusától egy évig csak 2 alkalommal hozatott be külföldről összesen 9, rossz műszaki állapotú, kis értékű személygépkocsit bontási céllal.
[46] Az I. r. terhelt a Kft. alapításának évében azzal az ötlettel állt elő, hogy van egy olajfinomító, melynek meg lehetne szerezni a bontását, és az abból származó fémhulladékot értékesíteni lehetne. A finomító egy vállalaté, mely felszámolás alatt áll és azért, hogy a bontást megszerezzék, 25 millió forintot ügyvédi letétbe kellene helyeznie a cégnek. Ezzel kapcsolatosan az I. r. terhelt rávette 1. számú sértettet, hogy a cég számlájáról tagi kölcsön gyanánt 17 000 000 forintot vegyen fel, melyhez ő majd hozzáteszi a többit a szükséges 25 000 000 forinthoz. Az I. r. terhelt azt ígérte, hogy a 1. számú sértettől 2013 augusztusában kapott 5 000 000 forinttal és még további 3 000 000 forinttal kipótolja a 17 000 000 forintot. A pénzt 2014. január 29. napján vette fel 1. számú sértett a bankban, majd a 17 000 000 forintot 2. számú sértett jelenlétében átadta az I. r. terheltnek. Az I. r. terhelt az olajfinomító bontására vonatkozóan pályázatot nem nyújtott be, az nem is állt szándékában.
[47] A Kft. bevételszerző tevékenységet egyáltalán nem folytatott és nem is volt bevétele, kiadásai viszont voltak: bérleti díj, munkadíj, rezsi, tárgyi eszközök megvásárlása. Működési költségeit az 1. számú sértett által biztosított tagi kölcsönből finanszírozta. A Kft. csak látszólag működött, a jövedelemszerző tevékenység megkezdése az I. r. terheltnek nem is állt szándékában. Az I. r. terhelt 1. számú sértettnek ugyanakkor mindig arról számolt be, hogy a külföldi üzlet jól megy, folyamatosan érkezik a hulladék.
[48] 1. számú sértett az alapítást követő második év elején veszítette el a bizalmát az I. r. terheltben, mert a vállalkozásból semmit sem látott. Ekkor 1. számú sértett már szerződéseket kért, a cég bankszámlakivonatát és bevételt a vállalkozásból. Ezután az I. r. terhelt 3 000 000 forintot két részletben, az alapítást követő két évvel később február és március hónapban visszafizetett 1. számú sértettnek, mely összegek felvétele a cég bankszámlájáról történt.
[49] Az I. r. terhelt 1. számú sértettnek, a fenti módon összesen 50 019 383 forint kárt okozott.
[50] A nyomozás során, 2017. évben lefoglalásra kerültek az I. r. terhelt által odavitt, de a Kft. tulajdonát képező számítógépek, monitorok, telefon, nyomtató, egy rakodógép, MAN 8.100F típusú teherautó pótkocsival, DESTA márkájú és Balkancar márkájú targonca, valamint az I. r. terhelt lakóhelyén lefoglalásra kerültek irodabútorok és 1 db NIKON típusú digitális fényképezőgép. Az I. r. terhelt ezeket az Kft. tulajdonát képező tárgyakat 1. számú sértett tudta nélkül szállította el a Kft. telephelyről.
[51] Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el [Btk. 373. § (1) bek.].
[52] A védő a csalás törvényi tényállásának megvalósulását nem vitatta, és az az irányadó tényállás alapján nem is kétségesen megállapítható. A védő felülvizsgálati indítványa - a csalással okozott kár jogi értelmezésével - azt célozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletben megállapított kárelemek közül egyeseket kiemelve, a bűncselekménnyel okozott kárt kisebb mértékben megállapítva, minősítse enyhébben a cselekményt.
[53] A felülvizsgálati indítványban foglaltak tehát a kár büntetőjogi fogalmának értelmezését igényelték.
[54] A büntetőtörvény értelmező rendelkezése szerint a kár - a Btk. eltérő rendelkezése hiányában - a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés [Btk. 459. § (1) bek. 16. pont]. A csalás vonatkozásában a törvény szerint ezen túlmenően kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is [Btk. 373. § (7) bek.].
[55] A kár fogalmának a csalás bűncselekmény esetére történő kiterjesztésével kapcsolatban a Btk. törvényjavaslat miniszteri indokolása azt tartalmazza, hogy a gyakorlatban problémát okozott azon csalásszerű magatartások megítélése, ahol a kár valamely igénybe vett szolgáltatás ellenértékeként merült fel (pl. szállodai szoba fizetés nélküli igénybevétele, fizetés nélküli lakásbérlések). Erre figyelemmel a törvény kifejezetten kiterjesztette a kár fogalmát az igénybe vett szolgáltatás ellenértékének haszonszerzési célból, megtévesztéssel történő meg nem fizetésének eseteire is. Ezáltal büntethetővé váltak azok a cselekmények, amelyek a csalás tényállási elemeit megvalósítják, azonban az eredmény nem kifejezetten kárként, hanem összegszerűen meghatározható elmaradt vagyoni előnyként jelenik meg.
[56] Ezzel éppen a védő felülvizsgálati indítványában hivatkozott, a korábbi Btk. (1978. évi IV. törvény) hatálya alatt született eseti döntés (EBH 2010.2124. és az ezzel egyező BH 2010.127.) jogértelmezése jelenik meg a tételes jogban, vagyis a jogalkotó a bírói gyakorlatnak megfelelően kodifikálta a kár fogalmát.
[57] A kárnak e fajtája (a szolgáltatás ellenértéke) azonban a jelen ügyben okozott kár kapcsán, az irányadó tényállás alapján nem merül fel, az erre való hivatkozás a felülvizsgálati indítvány téves jogértelmezésén alapul. Az I. r. terhelt valamennyi tényállásban foglalt magatartásával ugyanis az 1. számú sértett vagyonának értékcsökkenését idézte elő azáltal, hogy 1. számú sértett - a megtévesztés hatására - különböző pénzösszegeket, többféle jogcímen a cég bankszámlájára utalt, ténylegesen az I. r. terhelt rendelkezésére bocsátott.
[58] Ezzel kapcsolatosan a következőket emeli ki a Kúria.
[59] A csalás tényállásszerűsége szempontjából (alanyi oldalon) annak van jelentősége, hogy az elkövetőnek kezdettől fogva, azaz az adott ügylet létrejöttekor sem volt szándékában az abból következő teljesítés megtétele (visszafizetés). Csalás esetén ez a meglévő akarat az, amivel a megtévesztés létrejön, aminek következtében a sértett tévedésben lévén, úgy rendelkezik a vagyonáról, ahogy azt egyébként nem tette volna (BH 2021.251. Indokolás).
[60] A csalás elkövetése tehát többszörös okozatosságot feltételez: tipikusan akként valósul meg, hogy a tettes a tévedésbe ejtő magatartásával a passzív alanynál akarati hibát idéz elő, aki ennek következményeként tesz olyan - a polgári jog szabályai szerint értékelhető - jognyilatkozatot, amelyet egyébként nem tenne, a jognyilatkozat következtében pedig akár ő maga, akár más személy károsodik (BH 2014.69.I.). A kár azzal következik be, hogy a sértett saját rendelkezése következtében a csalással érintett dolgok feletti birtoklási jogát elveszti, azaz a rendelkezési köréből kikerül, és az elkövető vagy más személy rendelkezésébe kerül.
[61] Az irányadó tényállás ezzel összefüggésben tartalmazza, hogy
- az I. r. terheltnek - az 1. számú sértettel közöltekkel szemben - eleve nem állt szándékában az 1. számú sértettnek előadott ügylet megkötése az osztrák céggel,
- az I. r. terhelt az ekként hamis ígérettel a valótlan célhoz létrehozandó cég alapításához, működtetéséhez különböző összegeket kért 1. számú sértettől, illetve egy alkalommal (50 000 forintot) 1. számú sértett közvetlenül egy hivatalhoz utalt át,
- az így a cég bankszámlájára utalt összegeket részben a cég fenntartására (működési költségekre), részben saját céljaira fordította, az 1. számú sértettnek előadott üzlet nem jött létre,
- az I. r. terhelt ennek ellenére 1. számú sértett előtt folyamatosan azt a látszatot tartotta fenn, hogy a tényleges gazdasági működés hamarosan be fog indulni,
- a gazdasági társaságnak nem volt egyéb bevétele, működési költségeit az 1. számú sértett által tagi kölcsönként adott összegből finanszírozta, az I. r. terhelt ahhoz semmivel nem járult hozzá.
[62] Így megállapítható mind a cégalapításra, mind a "tagi kölcsönként", mind a cég fenntartása körében juttatott összegek tekintetében, hogy 1. számú sértett megtévesztés hatására adta át. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy az I. r. terheltnek személyesen adta át, vagy pedig az alapított cég - I. r. terhelt által kezelt - bankszámlájára vagy egy hivatalhoz utalta az I. r. terhelt által kért pénzt. A csalásnak ugyanis nem törvényi tényállási eleme, hogy az okozott kár az elkövetőnél haszonként jelentkezzen.
[63] A teljesség érdekében utal arra a Kúria, hogy az I. r. terhelt cselekménye a sikkasztás bűncselekménytől való elhatárolás kérdését is felveti. Ennek oka, hogy az 1. számú sértett által rendelkezésre bocsátott összegek nem közvetlenül, hanem a közösen alapított gazdasági társaságon (annak bankszámláján áthaladva) jutottak az I. r. terhelthez.
[64] A csalás sikkasztástól történő elhatárolásának döntő szempontja a tettes birtokosi helyzetének létrejötte. Sikkasztás valósul meg és nem csalás, ha a dolog birtokába jutás, a dolog megszerzése jogszerű - megtévesztés nélküli - rábízás következménye, ekként a dolog megtévesztés nélkül is jogszerűen az elkövetőhöz kerülne, vagy már egyébként is nála van (BH 2019.99.). Csalás valósul meg tehát akkor, ha az elkövető a sértett pénzéhez (egyéb vagyontárgyához) a megtévesztés következtében, azzal okozati összefüggésben jut hozzá. Az irányadó tényállás alapján jelen esetben ez történt. Amennyiben az I. r. terhelt esetében a tényállás a megtévesztést mint elkövetési módot nem tartalmazta volna, a sikkasztás vagy hűtlen kezelés bűntettét valósította volna meg a saját céljára fordított pénzösszegek tekintetében.
[65] A cégalapításhoz fűződő törzsbetét (üzletrész-tulajdon) és "tagi kölcsön" mint kár tekintetében az ügyészség által kifejtett álláspont mindenben helyes, a védő által kifejtettek tévesek.
[66] A jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság - az adott esetben a korlátolt felelősségű társaság - esetében az alapító vagyona és a társaság vagyona elkülönül, ezért a gazdasági társaság vagyona az alapító szempontjából "idegen dolog", így ennek eltulajdonítása vagy ezzel sajátjaként rendelkezés esetén a sikkasztás megvalósul (BH 1997.61., BH 1999.441., BH 2022.64. [73] bekezdés).
[67] A 2014. március 15. napjától hatályos Ptk. III. Könyv [Jogi személyek] cím alatt részletezi a gazdasági társaságok vagyonára vonatkozó szabályokat. A Ptk. 3:1. § (5) bekezdése szerint a jogi személynek (így a korlátolt felelősségű társaságnak is) saját névvel, székhellyel, tagjaitól, illetve alapítójától elkülönített vagyonnal, valamint az ügyvezetését és képviseletét ellátó szervezettel kell rendelkeznie. A jogi személy alapítója vagy tagja a jogi személy alapításakor vagy a tagsági jogok keletkezésének más eseteiben köteles a jogi személy részére vagyoni hozzájárulást teljesíteni. A jogi személy részére teljesített vagyoni hozzájárulást vagy annak értékét nem lehet visszakövetelni [Ptk. 3:9. § (1) bek.]. Az üzletrész a törzsbetéthez kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek összessége. Az üzletrész a társaság nyilvántartásba vételével keletkezik. Az üzletrész mértéke a tagok törzsbetétjéhez igazodik [Ptk. 3:164. § (1) bek.].
[68] A hivatkozott törvényi rendelkezésekből következően a gazdasági társaság tagjai által a gazdasági társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás tulajdonjogilag elkülönül a saját vagyonuktól, az a társaság tulajdona, aminek elsődleges célja a gazdálkodó szervezet gazdasági érdekeinek biztosítása. A tag pedig nem közvetlenül, hanem a gazdasági társaságra vonatkozó szabályok szerint, az üzletrésze által gyakorolhatja a tulajdonosi jogait.
[69] Mivel a gazdasági társaság - a jelen ügyben a korlátolt felelősségű társaság - tulajdonosának (résztulajdonosának) vagyona és a társaság vagyona elkülönül, a gazdasági társaság vagyona a vagyon kezelője számára is - a társaságban meglévő tulajdonosi helyzetétől függetlenül - idegen vagyon (a gazdasági társaság vagyonkezelője által a társaságban meglévő tulajdonosi helyzetétől függetlenül a társaság sérelmére megvalósuló hűtlen kezelés elkövetéséről szóló 1/2019. Büntető jogegységi határozat a kár értelmezése szempontjából a jelen ügyben is irányadó megállapítása).
[70] Mindebből következően a cég létrejöttekor annak alaptőkéjeként, illetve a gazdasági társaság működése során tagi kölcsönként befizetett összeg a továbbiakban nem képezi a tag vagyonának részét. Ennek megfelelően nincs lehetősége arra, hogy azt bármikor "visszavegye", arra kötelezettséget vállaljon stb. Ezért még abban az esetben is, ha a gazdasági társaság tagja egyben annak ügyvezetője is, a rendelkezési joga e befizetések felett kizárólag a társasági jog szabályai szerint történhet, mint tag számára, ezért - polgári jogi és büntetőjogi értelemben is - idegen dolog. A jelen ügyben ezen felül az is megállapítható, hogy 1. számú sértett ténylegesen ügyvezetői feladatokat nem látott el, a cég valamennyi pénzügyi jellegű döntése mögött I. r. terhelt állt, aki a cég bankszámlái felett is rendelkezési jogosultsággal rendelkezett. Utóbbi adott lehetőséget az I. r. terheltnek arra, hogy 1. számú sértett tudta és engedélye nélkül vegyen fel a bankszámláról különböző pénzösszegeket.
[71] Hasonlóan megalapozott álláspontot fejtett ki a Legfőbb Ügyészség az I. r. terhelt által az 1. számú sértettnek megfizettet 3 000 000 forint vonatkozásában. A fentiek szerint az 1. számú sértett által rendelkezésre bocsátott összegek az átadás (átutalás) időpontjában - a befejezett csalási cselekményre tekintettel - kárnak minősültek, függetlenül azok további sorsától (BH 2017.215.).
[72] A kár utólagos megtérítése az okozott kár összegét fogalmilag nem csökkentheti. Így az okozott kár - a jogerős ítéletben rögzítettek szerint - az 50 000 000 forintot meghaladta, vagyis különösen nagy összegű, ezért a csalás Btk. 373. § (5) bekezdés a) pontja szerinti minősítése törvényes.
[73] Mindezek alapján a csalás bűntette vonatkozásában a védő felülvizsgálati indítványa alaptalannak bizonyult.
[74] A 3. tényállási pont kapcsán megállapított tényállás a következő.
[75] Az I. r. terhelt ellen különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt indult büntetőeljárás az 1. tényállási pontban írtak (csalás bűncselekmény) kapcsán, 1. számú sértett feljelentése alapján, amelyben 2. számú sértettet tanúként hallgatták ki.
[76] A feljelentést megelőzően - közelebbről meg nem határozható napon - 22.00 óra utáni időben I. r. terhelt odament 2. számú sértetthez, aki éppen a személygépkocsijába kívánt beszállni.
[77] Az I. r. terhelt ekkor körülbelül 4-5 méter távolságra megállt 2. számú sértettől, majd a kezében jól láthatóan tartott, a 2. számú sértett előtt kinyitott, nagyméretű (kb. 30-40 cm hosszú) késsel a kezében megfenyegette 2. számú sértettet azzal, hogy "ha tanúskodni mersz, úgy végzed, mint a Cosma!", majd ezt követően elhagyta a helyszínt.
[78] Az I. r. terhelt a nyomozás elrendelését követően- közelebbről meg nem határozható időpontban a személygépkocsijával egy közúton közlekedett, amikor vele szemben közlekedett 2. számú sértett gépkocsival.
[79] Az I. r. terhelt észlelve 2. számú sértettet az irányába nézve a hüvelykujjával a nyaka előtt egy torokátvágó mozdulatot tett. Ezt követően - közelebbről meg nem határozható időben - ugyanilyen módon fenyegette meg 2. számú sértettet, miközben ugyancsak a gépkocsijával közlekedett és 2. számú sértett szintén vele szemben gépkocsival közlekedett.
[80] Az I. r. terhelt fenti fenyegetéseivel arra próbálta kényszeríteni 2. számú sértettet, hogy büntetőeljárásban a jogait ne gyakorolja.
[81] A kényszerítés hatósági eljárásban bűntett (3. tényállási pont) esetében a felülvizsgálati indítvány célzott eredménye egyrészt a 2 rendbeli bűncselekmény helyett 1 rendbeli megállapítása, másrészt a folytatólagos minősítés mellőzése. Ez pedig a védő érvelése szerint egyrészt a tényállásszerűség hiányára alapított, mivel a torokátvágó mozdulat nem volt összefüggésben 2. számú sértett tanúvallomástételi kötelezettségével, illetve a tényállás szerint az I. r. terhelt kizárólag a jogai gyakorlásában akadályozta 2. számú sértettet. Másrészt a védő - a bűncselekménnyel érintett azonos büntetőeljárásra figyelemmel - hivatkozik folytatólagos elkövetés helyett 1 rendbeli cselekmény megállapíthatóságára, tulajdonképpen természetes egységre.
[82] Mindezek alapján a védői indítvány e körben kettős. Egyrészt - meg is hivatkozva - a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítva, az egyes részcselekmények téves minősítését állítja azzal, hogy a 2 rendbeli, részben folytatólagos bűncselekmény helyett természetes egységbe vonhatók. Másrészt a részcselekmények vonatkozásában arra hivatkozik, hogy a tényállásban a bűncselekmény célzatával kapcsolatban leírt tények (2. számú sértett jogainak gyakorlásában akadályozása, mint célzat, két cselekménynél pedig torokátvágó mozdulattal kapcsolatos tudati tények) a törvényi tényállásnak nem feleltethetők meg, vagyis a tényállás alapján az I. r. terhelttel szemben e bűncselekmény és más bűncselekmény sem állapítható meg. Ez tartalma szerint a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában foglalt felülvizsgálati oknak felel meg, amely szerint a bíróság törvénysértően állapította meg a terhelt bűnösségét.
[83] A kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekményt valósítja meg, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy hatósági eljárásban a törvényes jogait ne gyakorolja, vagy a kötelezettségeit ne teljesítse [Btk. 278. § (1) bek.]. A bűncselekmény bűntetti minősített esete valósul meg, ha azt büntetőügyben követik el [Btk. 278. § (2) bek.].
[84] Ahogy arra a Kúria már utalt, a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség megkerülhetetlen szabály. Ezért a törvényben kizárt a felülvizsgálati indítvány, illetve a felülvizsgálati indítvány azon része, amely a jogerős ítélettel megállapított tényállástól eltérő tényekre alapítja akár a bűnösség, akár a minősítés vitatását.
[85] A történeti tényálláshoz tartoznak a jogerős ítélettel megállapított tudati tények is, amelyek a terhelt elkövetéskori tudattartalmára vonatkoznak (BH 2011.3.), és amelyekből a bűnösség formájára (szándékosság, gondatlanság) mint büntetőjogilag jelentős jogkérdésre vonható le jogi következtetés.
[86] Amennyiben a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás tudati tényt rögzít, az ezzel ellentétes tudattartalomból kiinduló, a bűnösséget vagy a minősítést támadó felülvizsgálati indítvány - ebben a részében - a törvényben kizárt.
[87] A védő a nyomozás elrendelését követően elkövetett részcselekményekkel kapcsolatosan hivatkozott arra, hogy - a torokátvágást imitáló mozdulatokra vonatkoztatva - a tényállás nem tartalmazza, hogy erre milyen motivációból (helyesen: milyen célból) került sor. A védő szerint így csak feltételezés, hogy a büntetőeljárásba beavatkozás volt az I. r. terhelt célja, és nem például a kettejük közötti haragos viszony.
[88] Ez az álláspont téves, mert a jogerős ítélettel megállapított tényállásból kiragadott részleten alapul. A tényállás ugyanis az egyes részcselekmények leírását követően tartalmazza, hogy az I. r. terhelt - valamennyi, 2. számú sértettel szembeni cselekményt - milyen célzattal és tudattartalom mellett követte el. Ez pedig "a fenti fenyegetéseivel" az arra való kényszerítés volt, hogy a "büntetőeljárásban a jogait ne gyakorolja". Ebből pedig, a tényálláson belül elfoglalt helyéből és nyelvtani értelmezéssel is csak arra vonható le következtetés, hogy a tényállásban rögzített, mindhárom korábbi fenyegetést egyazon cél elérése érdekében alkalmazta az I. r. terhelt. Ettől eltérő következtetés levonására alkalmas tényt a tényállás nem tartalmaz.
[89] Emellett - a Legfőbb Ügyészség által is kifejtettekkel egyezően - nincs jelentősége annak, hogy a tényállás szerint az I. r. terhelt 2. számú sértettet csak a "jogai gyakorlásában", és nem a tanúzás mint eljárási kötelezettség teljesítésében kívánta akadályozni.
[90] Ugyanis a tanú jogai és kötelezettségei a büntetőeljárásban egységet képeznek, nyilvánvaló, hogy minden tanút jogok is megilletnek, amellett, hogy maga - a tanú észlelésének megfelelő - tanúvallomás megtétele a törvényben meghatározott módon kikényszeríthető kötelezettség. A bűncselekmény jogi tárgya pedig mindkettő védelme, tágabb értelemben pedig az igazságszolgáltatás zavartalan működése is.
[91] Ettől függetlenül, a tényállás alapján, az 1. tényállási pontban foglalt előzményeket is figyelembe véve nem kétséges, hogy az I. r. terhelt ki is mondott célja ["ha tanúskodni mersz"] az volt, hogy 2. számú sértett a büntetőeljárásban ne tegyen rá vonatkozóan terhelő vallomást. Ez pedig pontosan megfeleltethető a törvényi tényállás által tilalmazott, büntetendő magatartásnak, vagyis tényállásszerű. Az irányadó tényállás alapján ettől eltérő terhelti célzatra vagy motivációra nem lehet következtetni, az ilyen - a védő által hivatkozott - tényeket nem tartalmaz.
[92] Nem volt tehát a bűnösség és a minősítés szempontjából jelentősége annak, hogy a tényállás nem minden részcselekménynél tartalmazott a célzatra utaló ténymegállapítást, illetve kizárólag a tanú jogainak akadályozására mint elkövetői célra utalt.
[93] Észlelte ugyanakkor a Kúria, hogy az I. r. terhelt terhére rótt 1 rendbeli kényszerítés hatósági eljárásban bűntette (a feljelentést megelőzően, elsőfokú ítélet [41]-[42] bekezdés) minősítése téves, az alábbiak szerint.
[94] A kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény tényleges hatósági eljárást (szabálysértési-, büntető- vagy egyéb hatósági eljárást) feltételez. Ez tehát a törvényi tényállás megvalósulásának objektív feltétele. Ilyen eljárás megindulása, folyamatban léte nélkül a kényszerítés célja mint a hatósági eljárás akadályozása, befolyásolása, nem értelmezhető; a védett jogtárgy sérelme sem valósulhat meg. Ez alól csak az jelent kivételt, ha az eljárás megindítására jogosult személy a bűncselekmény passzív alanya (például a feljelentő, bejelentő). Ebben az esetben ugyanis az eljárás megindulásának éppen ezen személy nemtevésre való jogellenes kényszerítése az akadálya. Amennyiben azonban - mint jelen ügyben is - a sértett az eljárás más alanya, így az ügyben jelentős tényekről tudomással rendelkező, ezért tanúként számításba jövő személy, a jogok és kötelezettségek gyakorlása csak a már folyamatban lévő hatósági eljárásban értelmezhető.
[95] Ez a jelen ügyben azt jelenti, hogy 1. számú sértett feljelentését követően állt elő az a törvényi tényállási elem (a büntetőügy), amelynek megvalósulása nélkül e bűncselekmény nem állapítható meg. Pertörténeti adat, hogy 1. számú sértett az I. r. terhelttel szemben 2016. évben élt feljelentéssel a rendőrkapitányságon, a nyomozást pedig - az I. r. terhelttel szemben - a nyomozást ugyanekkor rendelték el.
[96] Ebből következően az I. r. terhelt hatósági eljárást érintő cselekménye, 2. számú sértett mint lehetséges és az eljárásban később ki is hallgatott tanú tekintetében ettől a naptól válhatott tényállásszerűvé. Így a 2015. év május vége és június eleje között megvalósított, szintén fenyegetéssel elkövetett cselekmény a Btk. 278. § (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmény törvényi tényállását nem merítette ki.
[97] Vizsgálandó volt azonban, hogy - a büntetőeljárás megindulásától függetlenül - más bűncselekmény megvalósulhatott-e. A kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény "általános", a hatósági eljárást mint törvényi tényállási elemet nem feltételező esete a Btk. 195. §-a szerinti kényszerítés bűntette.
[98] E bűncselekményt az követi el, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, azzal a feltétellel, hogy más bűncselekmény nem valósul meg. E törvényi tényálláshoz képest a kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény speciális, éppen a hatósági eljárás (és az abban gyakorolható jogok és kötelezettségek) mint tényállási elem tekintetében tér el. Ilyen feltételt a kényszerítés törvényi tényállása nem tartalmaz.
[99] Az I. r. terhelt által alkalmazott fenyegetés célja ugyanakkor a jelentős érdeksérelem megállapítására alkalmas, figyelemmel arra, hogy a lehetséges tanúnak az igazságszolgáltatástól való távoltartását, a tanúvallomásából származó valós bizonyíték megszerzésének előre ellehetetlenítését célozta azzal, hogy a 2. számú sértett az I. r. terheltre terhelő tanúvallomást a későbbi, az I. r. terhelt által feltételezetten meginduló büntetőeljárásban ne merjen tenni.
[100] Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kényszerítés eredményeként az adott esetben szóba jövő jelentős érdeksérelem a büntetőeljárás megindulásával, és a kényszerítő akarata szerinti tartalommal tett tanúvallomással, a sértett kihallgatástól való távolmaradásával vagy a jogai és kötelezettségei gyakorlásában egyéb módon való korlátozásával, akadályozásával valósulhatott volna meg. A 2. számú sértettel szembeni fenyegetés más jellegű cselekvésre vagy nemtevésre nem irányult. Vagyis a jelentős érdeksérelem abban az esetben következhetett volna be, amennyiben 2. számú sértett már a folyamatban lévő büntetőeljárásban vesz részt, és továbbra is a fenyegetés (erőszak) hatása alatt áll.
[101] Ez pedig, figyelemmel az eljárás tényleges megindulására, a kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény megállapítására tette alkalmassá a cselekményt. Ezért a korábbi kényszerítés vonatkozásában - az anyagi halmazat helyett - a büntetlen előcselekmény esete áll fenn, mert ugyanazt a jogtárgyat (az igazságszolgáltatás rendjét és a személyes cselekvési szabadságot) sérti, mint az utócselekmény, csak kisebb mértékben illetve távolabbról. Vagyis a jelen esetben kizárólag a súlyosabb bűncselekmény, a kényszerítés hatósági eljárásban bűntett kísérlete valósul meg, amelybe a megelőzőleg elkövetett kényszerítés bűntett kísérlete - büntetlen előcselekményként - beolvad, az anyagi halmazat tehát látszólagos.
[102] A védői érveléssel összefüggésben megjegyzi a Kúria, hogy zaklatás vétségeként [Btk. 222. § (2) bek. a) pont] a fenyegetés akkor minősülhetett volna, ha az I. r. terhelttel szemben büntetőeljárás nem indult volna, vagyis a kényszerítés célja eleve nem valósulhatott volna meg.
[103] A védő által szintén kifogásolt folytatólagoság nem a Btk. Különös Része szerinti minősítés része, és nem is hozható összefüggésbe a szóban lévő felülvizsgálati okkal [Be. 649. § (1) bek. b) pont 1. ford. ba) alpont] megkívánt téves minősítéssel, hiszen a büntetéskiszabás kereteit nem érinti; emellett esetleges is, mert kettőnél több részcselekmény esetén a bűnösség körének szűkebb meghatározása már nem vezetne szükségszerűen a folytatólagos elkövetés mellőzéséhez sem (Bfv.III.502/2016/2., Bfv.II.1.037/2020/9.).
[104] Az indítvány ebben a részében tehát nem tekinthető a jogi minősítést és azon keresztül a büntetés mértékét támadónak. Ekként - önmagában a folytatólagos elkövetés téves megállapítása miatt - a felülvizsgálat kizárt.
[105] A Kúria a teljesség érdekében rámutat a következőkre. Helyes a védő azon álláspontja, amely szerint a kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény esetén, az azonos hatósági eljárásra figyelemmel többszöri fenyegetés vagy erőszak esetén - általában - (természetes) egység valósulhat meg. Az adott esetben, a 2016 őszén és 2017 tavaszán megvalósított két cselekmény tekintetében a Btk. 6. § (2) bekezdése szerinti folytatólagos elkövetés nem állapítható meg, mivel azok természetes egységet képeznek az alábbiak miatt.
[106] A kényszerítés hatósági eljárásban törvényi tényállása - hasonlóan a korábbi Btk. által szabályozott hatósági eljárás akadályozása bűncselekményhez - az elkövetői magatartás mellett eredményt is tartalmaz. Ez pedig negatív eredmény, vagyis valaminek a hiánya, adott esetben az, hogy a sértett - az erőszakkal, illetve fenyegetéssel okozati összefüggésben - a hatósági eljárásban a törvényes jogait nem képes a saját akarata és a jogszabály szerint gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni. A bűncselekmény az eredmény bekövetkeztével befejezett, önmagában a fenyegetés alkalmazása kísérleti szakba juttatja a bűncselekményt (BH 2006.384.). Eredmény-bűncselekmény esetén a folytatólagos egység megállapítása kizárt, ha az elkövetési magatartás többszöri megvalósítása ugyanazon eredmény előidézése érdekében történik (EBD 2015.B.26.).
[107] Ugyanabban az eljárásban a fenyegetés többszöri alkalmazása tehát egészen addig természetes egység, amíg a sértett joggyakorlása (kötelezettség-teljesítése) ezáltal nem akadályozott. Jelen esetben a bűncselekmény 2. számú sértettnek az I. r. terhelt által a fenyegetéssel elérni kívánt tartalmú tanúvallomásának megtételével (vagy a kihallgatástól emiatti távolmaradásával) vált volna befejezetté. A tényállás szerint 2. számú sértettet az I. r. terhelt elleni büntetőeljárásban tanúként kihallgatták, azt nem tartalmazza viszont, hogy több alkalommal hallgatták volna ki. A tényállás ezen kívül azt tartalmazza, hogy az I. r. terhelt "kényszeríteni próbálta" sértett2.-t, vagyis nem járt eredménnyel. Ekként a bűncselekmény Btk. 10. § (1) bekezdése szerinti kísérlete valósult meg.
[108] Folytatólagos elkövetés akkor lett volna megállapítható, amennyiben ugyanabban az eljárásban az I. r. terhelt a 2. számú sértett részvételével zajló egynél több eljárási cselekménnyel (kihallgatással, felismerésre bemutatással stb.) - vagyis a tanút a törvény szerint az adott eljárásban megillető eljárási jogok gyakorlásával, kötelezettségek teljesítésével - összefüggésben is fenyegetést vagy erőszakot alkalmazott volna 2. számú sértettel szemben. Ilyen következtetés levonására alkalmas tényeket azonban az irányadó tényállás nem tartalmaz.
[109] A másodfokú bíróság az adott esetben tehát tévesen állapította meg, hogy az egy eljárásban, egy vallomástétellel összefüggésben, többször megvalósított fenyegetés folytatólagosan elkövetettként minősül.
[110] Összefoglalva, az I. r. terhelt 3. tényállási pontban foglalt cselekményeinek törvényes minősítése nem 2 rendbeli, egy esetben folytatólagosan elkövetett, hanem 1 rendbeli kényszerítés hatósági eljárásban bűntettének kísérlete [Btk. 278. § (1) bek., (2) bek. 1. tétele], amely az elsőfokú bíróság minősítésének felel meg.
[111] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontja alapján a téves minősítés miatt azonban csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha az eljárt bíróság annak következtében törvénysértő büntetést szabott ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott. Amennyiben a minősítésbéli tévedés következtében az alkalmazott joghátrány nem válik törvénysértővé, a felülvizsgálati indítvány nem vezethet eredményre.
[112] A kiszabott büntetés pedig a téves minősítés következtében akkor törvénysértő, ha annak neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik, így a bűncselekmény minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret megsértésével kiszabott, avagy az irányadó büntetési tételkereten belüli ugyan, de az anyagi jogszabálysértés kiküszöbölése mellett tartamában eltúlzottan súlyos vagy eltúlzottan enyhe (BH 2021.3.II.).
[113] E körben tehát a Kúriának - a téves jogerős ítéleti minősítésen túl - azt kellett vizsgálnia, hogy a helyes minősítés alapulvételével a jogerős ítéletben kiszabott 3 év 6 hónap tartamú szabadságvesztés eltúlzottan súlyos-e.
[114] Az I. r. terhelt által megvalósított bűncselekmények büntetési tételkerete nem változott, az irányadó halmazati büntetési tételkeret továbbra is kettő évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés, és annak középmértéke sem változott, továbbra is hét év. Ekként megállapítható, hogy az I. r. terhelttel szemben a jogerős ítéletben az irányadó középmértéket meg sem közelítő tartamban kiszabott szabadságvesztés a részbeni enyhébb minősítésre figyelemmel sem eltúlzottan súlyos, ekként pedig nem törvénysértő. Ezért az enyhítésre irányuló felülvizsgálati indítvány alaptalan.
[115] A Kúria hivatalból elvégzett vizsgálata [Be. 659. § (6) bek.] során felülvizsgálatot megalapozó további feltétlen eljárási szabálysértést [Be. 649. § (2) bek.] sem észlelt.
[116] Mindezek alapján a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben megalapozatlannak találta, ezért a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.1.003/2023/7.)