adozona.hu
BH 2024.3.75
BH 2024.3.75
Építési ügyben - az Ákr. 10. § (2) bekezdése szerinti jogszabály által meghatározott személyeken kívül - ügyféli jogállás csak az adott építéshatósági ügyben, az építéshatóság által eldöntendő, illetve eldönthető, a kérelmező személy jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érintő körülmények alapján állapítható meg. A kérelmező személy által az ügyféli jogállása megalapozásaként előadott körülményeket ezért az adott közigazgatási üggyel kell összevetni, és ha a kérelmező a kérelmét kizárólag polgári jogi kárté
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Budapest Főváros I. Kerület Budavári Önkormányzat Jegyzője elsőfokú építésügyi hatóságként építési engedélyt adott a Budapest, I. kerület Toldy Ferenc út 19. szám alatti, 14903/2 hrsz-ú ingatlanon létesítendő földszint + több emeletes lakóépület (21 lakás) építésére az alperesi érdekelt mint építtető kérelmére.
[2] A felperes az építési engedéllyel érintett ingatlannal szemközt, az út aszfaltozott úttal elválasztott túloldalán, egy háromemeletes, magastetős társasház III. emeletén elhely...
BH 2024.3.75 Építési ügyben - az Ákr. 10. § (2) bekezdése szerinti jogszabály által meghatározott személyeken kívül - ügyféli jogállás csak az adott építéshatósági ügyben, az építéshatóság által eldöntendő, illetve eldönthető, a kérelmező személy jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érintő körülmények alapján állapítható meg. A kérelmező személy által az ügyféli jogállása megalapozásaként előadott körülményeket ezért az adott közigazgatási üggyel kell összevetni, és ha a kérelmező a kérelmét kizárólag polgári jogi kártérítési igényére hivatkozással terjesztette elő, a kérelem elutasítása törvényes, mert az igény elbírálása nem a közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik, így nem lehet az adott közigazgatási eljárás tárgya [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 7. § (2) bek., 10. § (2) bek.; 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 37. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Budapest Főváros I. Kerület Budavári Önkormányzat Jegyzője elsőfokú építésügyi hatóságként építési engedélyt adott a Budapest, I. kerület Toldy Ferenc út 19. szám alatti, 14903/2 hrsz-ú ingatlanon létesítendő földszint + több emeletes lakóépület (21 lakás) építésére az alperesi érdekelt mint építtető kérelmére.[2] A felperes az építési engedéllyel érintett ingatlannal szemközt, az út aszfaltozott úttal elválasztott túloldalán, egy háromemeletes, magastetős társasház III. emeletén elhelyezkedő tetőtéri lakás, illetve természetbeni állapota szerint több lakás tulajdonosa. Az építési engedélyezési eljárásban az építéshatóság a felperes ügyféli jogállását nem fogadta el, ezirányú döntését a közigazgatási perben eljárt bíróság a felperes által előterjesztett kereset elutasításával törvényesnek ítélte.
[3] Az építmény részben az építési engedélytől eltérően épült meg, ezért az építtető (érdekelt) kérelmére az alperes fennmaradási és használatbavételi engedélyezési eljárásban döntött a határozatlan időre szóló fennmaradási és használatbavételi engedély kiadásáról és építésügyi bírság kiszabásáról a 2021. április 19. napján kelt - és a 2021. április 28-án a BP/2606/00033-30/2021. számú határozattal módosított -, 2021. május 10-én véglegessé vált BP/2606/00033-26/2021 számú határozatában. Megállapította, hogy a megvalósult építkezés az építési jogszabályoknak megfelel, az eltérések tekintetében a fennmaradási engedély megadható volt.
[4] A szabálytalanul elvégzett építési munka az alábbi volt: 1. A IV. emelet egyik lakása bruttó 2,35 m2 alapterülettel növekedett; 2. a homlokzat felső éle 0,98 m-rel, a tetőgerinc 0,44 m-rel emelkedett. A gerinc és párkányok eltérő mértékű emelkedése miatt a tető hajlásszöge alacsonyabb lett; 3. A déli oldali fal eltolódása az utcai homlokzaton 1,16 m-rel szélesebb homlokzatot eredményezett a tetőfelépítményen, a félnyeregtetős homlokzati sík 2,06 m mélységben. A tetőgerinc eltolódott 0,58 m-rel déli irányba. A gerincmagasság (fedéssel együtt) 0,78 m-rel magasabbra került és a homlokzat felső éle, vagyis az eresz két oldala 1,00 m-rel emelkedett.
[5] A felperes 2021. június 18-án kérelmet terjesztett elő a használatbavételi és fennmaradási engedélyezési eljárásban történő ügyféli jogállásának elismerése iránt arra hivatkozással, hogy az épület megépítésével ingatlanában jelentős károk keletkeztek. Kérelméhez csatolta az épület megépítése előtt, előzetes bizonyítás keretében beszerzett szakvéleményt, amely szerint kára az értékcsökkenés mértékével egyező, az értékcsökkenés a panorámavesztés, benapozás csökkenés, intimitásvesztés, többlet gépkocsi forgalom okozta zaj- és légszennyezés miatt következett be és amely azóta fokozódott az épület megépítésével.
[6] Az alperes a 2021. augusztus 2. napján kelt BP/2605/00033-40/2021számú végzésével a kérelmet elutasította.
[7] Végzését az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 34. § (2) bekezdés d) pontjára, 37. § (2) bekezdésére, 53/G. § (2) bekezdésére, az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Eljr.) 4. § (1)-(2) bekezdéseire, a 10. § (4) bekezdésére alapította, idézte az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényben (a továbbiakban: Ákr.) 10. § (1)-(2) bekezdéseit is.
[8] Indokolása szerint a felperes esetében az építéssel érintett ingatlannal kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárás tekintetében az ügyféli jogállás nem áll fenn, mivel a felperes nem minősül építtetőnek, az építéssel érintett ingatlannak nem tulajdonosa, illetve arra az ingatlanra vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezték be, az ingatlannal közös határvonalú szomszédos ingatlanok vonatkozásában sincs rendelkezési jogosultsága, ezért az Eljr. 10. § (4) bekezdésében foglaltak alapján az ügyféli értesítési körbe nem tartozik.
[9] A felperes az érdekelttel szemben polgári pert indított az ingatlanában bekövetkezett értékcsökkenés megtérítése iránt. A per a Fővárosi Törvényszék előtt 39.P.21.440/2022. számon indult, jelenleg 39.P.21.287/2023. számon van folyamatban.
A kereset és az alperes védekezése
[10] A felperes keresetlevelében elsődlegesen az alperes végzésének megváltoztatását, ügyféli jogállása megállapítását, másodlagosan a végzés megsemmisítését, az alperes új eljárás lefolytatására való kötelezését kérte.[11] Jogsérelemként jelölte meg, hogy az alperes az ügyfél fogalmát jogszabálysértően szűkítette le az Eljr. 4. §-ában meghatározottakra, és elmulasztotta megvizsgálni, hogy szakvéleménnyel igazolta, hogy az építési munka jogát, jogos érdekét közvetlenül érinti, ezért az Ákr. 10. § (1) bekezdése alapján ügyfélnek minősül. A tényállástisztázási, az együttműködési és az indokolási kötelezettség megsértését, továbbá a jogorvoslati jogának sérelmét is állította.
[12] Az alperes a kereset elutasítását kérte a végzésében foglalt indokok alapján.
[13] Az érdekelt az alpereshez csatlakozva a kereset elutasítását indítványozta.
A jogerős ítélet
[14] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresettel támadott végzést megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte.[15] Indokolása szerint az Eljr. 4. §-ának speciális rendelkezéseihez képest az Ákr. 10. §-a általános jogszabályként tágabban határozza meg az ügyfél fogalmát, ezért az alperesnek annak megállapítását követően, hogy a felperes az Eljr.-ban foglalt speciális ügyfél fogalomnak nem felelt meg, érdemben kellett volna vizsgálnia azt, hogy a felperes az ügyféli jogállása megalapozására előadott körülményeket bizonyította-e, illetőleg hogy azok a fennmaradási és használatbavételi engedély tekintetében megfelelnek-e az Ákr. 10. § (1) bekezdésében megjelölt ügyféli definíciót megalapozó tényállásnak.
[16] Nem tartotta megalapozottnak az alperesnek az Étv. 37. § (2) bekezdésére alapozott érvelését, miszerint a kilátáshoz és a panorámához való jog érvényesítése a szabályos beépítést érintően polgári jogi úton rendezendő. Álláspontja szerint a hivatkozott jogszabályhely az engedéllyel létrehozott tényhelyzetből fakadó polgári jogi, vagyis kártérítési igények érvényesíthetőségét rendezi. A felperesi kérelem alapján indult közigazgatási eljárásban azonban az alperesnek azt kellett vizsgálnia az Ákr. 10. § (1) bekezdése alapján, hogy a felperes által megnevezett jog és az építési engedélytől eltérően megvalósult szabálytalan építkezés között a közvetlen jogi érintettség fennáll-e, mely tényállás lényegesen eltér a szabálytalan építkezés és az arra alapozott felperesi kártérítési igény polgári perben vizsgálandó tényállásától.
[17] A megismételt eljárásra szóló iránymutatása szerint az alperesnek az Ákr. 10. § (1) bekezdése alapján vizsgálnia kell a felperes kérelmében megnevezett körülmények fennállását, továbbá azok és a felperes által hivatkozott és a fennmaradási és használatbavételi engedélyben rögzített szabálytalanságok közötti közvetlen érintettség fennállását a Kúria Kfv.III.37.258/2022/9., Kpkf.III.38.471/2000/2., Kfv.IV.37.056/2011/5. számú határozataiban és az Alkotmánybíróság 3278/2019. (XI. 5.) AB számú határozatában foglaltakra tekintettel.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[18] Az alperesi érdekelt a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte.[19] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Ákr. 10. § (1) bekezdését.
[20] Előadta, hogy a felperes ugyanazon körülményekre hivatkozással kívánt ügyfélként a használatbavételi és fennmaradási engedélyezési eljárásba bejelentkezni, mint amelyek vonatkozásában a bíróság jogerős ítéletével megállapította, hogy azok - közvetlen érintettség hiányában -, nem alapozzák meg a felperes ügyféli jogállását. Állította, hogy szemben a bíróság megállapításával, a jelen per tárgyát képező végzésében ténylegesen vizsgálta a felperes érintettségét, és ennek során megállapította, a felperes polgári jog igénye nem érintett közvetlenül az adott ügyben, mert azt nem az építésügyi hatóság dönti el. (Ezen érdekek közvetlen érintettsége a polgári bíróság előtt áll fenn.) Ennek kapcsán hivatkozott az Ákr. 10. § (1) bekezdésére is, eleget tett tehát a Kúria joggyakorlatában foglalt követelményeknek, a bírói gyakorlatban kialakult szempontokat figyelembe vette, értékelte.
[21] Az elsőfokú bíróság által a döntés alapjául hivatkozott Kfv.III.37.258/2022/9. számú ítélet tényállása szerint a per felperese az építkezéssel érintett ingatlannal szomszédos ingatlan tulajdonosa volt, és állítása szerint az építtető a tulajdonában álló épületet aláalapozta, ezzel az ingatlana statikai szerkezetét érintő beavatkozás történt. Ez mind fizikailag. mind jogilag a perbelinél lényegesen közvetlenebb érintettséget jelent, ezáltal a Kúria ezen ítélete az érintettség közvetlen vagy közvetett volta tekintetében a jelen perben nem jelent támpontot.
[22] Hangsúlyozta, hogy az érintettséget mindig az ügy egyedi körülményei határozzák meg, és annak a közigazgatási határozattal összefüggésben kell fennállnia [Kfv.IV.38.166/2018/5.]. Kizárólag polgári jogi igényre alapított ügyféli jogállás építési ügyekben nem állapítható meg.
[23] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[24] Vitatta az építési engedélyezési eljárásban való ügyféli jogosultságát elbíráló jogerős ítélet törvényességét is, és utalt arra, hogy az nem kötötte a használatbavételi és fennmaradási engedélyezési eljárást illetően az elsőfokú bíróságot.
[25] Hivatkozása szerint a polgári per folyamatban létének ténye önmagában bizonyítja azt, hogy az Ákr. 10. § (1) bekezdése szerint a fennmaradási engedélyezési eljárás a jogát, jogos érdekét közvetlenül érinti. Ügyfélnek kellett volna őt minősíteni a fennmaradási engedélyezési eljárásban azon az alapon, hogy esetlegesen kár érhette, vagyis közvetlen jog- és érdeksérelme keletkezhetett az eljárás során. A szabálytalan építési munkával az építési engedélytől eltérés miatt az építtető nagyobb kárt okozott az ingatlanában, mintha az építési engedélynek megfelelően valósította volna meg az épületet. Az engedélyezett építménymagasságtól való eltérés által okozott "többlet kár" az a jog- és érdeksérelem, ami a fennmaradási és használatbavételi engedélyezési eljárásban ügyféli jogállását megalapozza. E körben utalt a Kfv.VI.37.798/2017/8. számú határozat [32] bekezdésére.
[26] Az alperes a felülvizsgálati eljárásban írásbeli nyilatkozatot nem tett, a felülvizsgálati tárgyaláson jog képviselője részt vett, nyilatkozata szerint az alperesi érdekelthez csatlakozott, kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását.
[27] Álláspontja szerint szabályszerűen megvalósult építkezésre az engedély kiadható, ezt a felperes ügyféli jogaira hivatkozva nem akadályozhatja meg. A felperesnek közvetlen érintettsége nem állt fenn.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felülvizsgálati kérelem alapos.[29] A jogerős ítélettel szemben jogszabálysértésre vagy a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással van helye felülvizsgálatnak [Kp. 115. § (1) bekezdés, 117. § (1) bekezdés]. A Kúria a jogerős ítéletet - a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül - csak a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem, és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül [Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdés], az eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt [Kp. 120. § (5) bekezdés].
[30] A Kúria a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a jogerős ítélet az Ákr. 10. §-ának, és az értelmezésére kialakított - egyébként az elsőfokú bíráság által helyesen idézett - joggyakorlatának téves értelmezésén alapul, ezért jogszabálysértő.
[31] Az Ákr. 10. § (1) bekezdés - perben releváns - első fordulata szerint ügyfél az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akinek (amelynek) jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti. A (2) bekezdés értelmében törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon személyek és szervezetek körét, akik (amelyek) a jogszabály erejénél fogva ügyfélnek minősülnek. A felperes azt nem vitatta, hogy az Ákr. 10. § (2) bekezdése, illetve az Eljr. 4. §-a szerinti ügyféli státusza nem áll fenn.
[32] Valamely személy ügyféli jogállása az Ákr. 10. § (1) bekezdés első fordulata alapján akkor állapítandó meg, ha az adott, közigazgatási jog által szabályozott ügy az adott személy jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érinti.
[33] Az ügyféli jogállás elismeréséhez az adott ügy, és az ügyféli státuszára hivatkozó személy által, az adott közigazgatási üggyel kapcsolatban előadott tények vizsgálata szükséges, ugyanis az ügyféli jogállás csak az adott közigazgatási ügyre nézve állhat fenn.
[34] Az Ákr. 7. § (2) bekezdése szerint "E törvény alkalmazásában ügy az, amelynek intézése során a hatóság döntésével az ügyfél jogát vagy kötelezettségét megállapítja, jogvitáját eldönti, jogsértését megállapítja, tényt, állapotot, adatot (a továbbiakban együtt: adat) igazol vagy nyilvántartást vezet, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti."
[35] A felperes ügyféli joga megalapozásaként a lakása értékcsökkenését (a panorámavesztés miatt 12%, benapozás-csökkenés miatt 3%, intimitásvesztés miatt 5%, többlet-gépkocsiforgalom okozta zaj- és légszennyezés miatt 1%) állította, illetve jelölte meg. Nem vitatta, sőt hivatkozta az alperes által megállapított, az engedélytől való eltérés miatt egyes részleteiben szabálytalannak minősülő építési tevékenység mibenlétét. Elsősorban az építmény magasságának engedély nélküli megemelését kifogásolta, és nem is tett olyan nyilatkozatot, hogy az így kialakult tényleges építménymagasság bármely építésügyi, tehát közigazgatási jogi rendelkezést sértene, azaz jogát, jogos érdekét milyen módon, milyen okból, melyik építésügyi szabály megsértése érintené.
[36] A per alapjául szolgáló ügyben a fennmaradási engedélyezési eljárás az építési engedélytől való eltérés, a használatbavételi eljárás pedig az elkészült építési munka okán került lefolytatásra. Az a közigazgatási eljárás, amelybe a felperes - annak lezárultát követően -, ügyfélként kívánt belépni, a módosított építési dokumentáció szerinti építési tevékenység építési szabályoknak való megfelelőségét állapította meg, és erre tekintettel engedélyezte az épület fennmaradását és használatbavételét. Az alperes által folytatott eljárás (közigazgatási ügy) az Ákr. 7. § (2) bekezdésében szereplő tartalommal a felperest nem érinthette, mert az általa megjelölt igénnyel kapcsolatban az ő jogát vagy kötelezettségét nem állapíthatta meg, jogvitáját nem dönthette el, terhére jogsértést nem állapíthatott meg, és rá vonatkozó tényt, állapotot, adatot nem igazolhatott, az alperes a felperessel kapcsolatos nyilvántartást nem vezetett, illetve az ezeket érintő döntését sem érvényesített. Ezért az adott közigazgatási ügyben a felperes ügyfél nem lehetett, mert az vele, illetve ingatlanával nem volt semmiféle összefüggésben. A felperes kérelmét nem a közigazgatási jog, hanem a polgári jog által szabályozott kártérítési igényére alapította: az épület megvalósulása miatt bekövetkezett károkozást állított. Ennek következtében az alperes helytállóan döntött az adott közigazgatási ügyben alkalmazandó Étv. 37. § (2) bekezdésére történő hivatkozással arról, hogy a felperes kárigénye nem alapozza meg az általa folytatott építésügyi hatósági ügyben az ügyféli jogállását, mert az eljárás eredményeként az adott ügyben kiadott fennmaradási és használatbavételi engedély az építési munkával kapcsolatos polgári jogi igényt semmiképp sem dönthette el. Ennek megfelelően az alperes részéről további vizsgálódásra a felperes ügyféli státuszával kapcsolatban nem volt szükség.
[37] Rámutat a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság tévesen alapította az alperes végzésének megsemmisítéséről szóló döntését a Kúria Kfv.III.37.258/2022/9. számú ítéletének jogi indokaira, azaz arra, hogy az alperes a végzésében foglaltakon túlmenően az Ákr. 10. § (1) bekezdése szerinti ügyféli jogállás további részletes vizsgálatára lett volna köteles. A Kúria ezen döntésének alapjául szolgáló tényállás szerint az ottani per felperese az építkezéssel érintett ingatlannal szomszédos ingatlan tulajdonosa volt, és ügyféli jogállását arra kívánta alapítani, hogy az építtető a tulajdonában álló épületet aláalapozta, ezzel a kérelmező ingatlanának statikai szerkezetét érintette. A kérelmező tehát építéshatósági elbírálást igényló kérdés megvizsgálását, tehát az érintett közigazgatási ügyre tartozó kérdés elbírálását szerette volna elérni az ügyféli joga megállapítása által, szemben jelen üggyel, amelyben a felperes kérelmének indoka a fennmaradási és használatbavételi engedélyezési eljárással nincs közvetlen összefüggésben. Ugyanakkor a felperes felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott a Kfv.VI.37.798/2017/8. számú ítéletre is, mert a Kúria ezen határozata [32] bekezdésében a szomszédos ingatlan tulajdonosának ügyféli jogállásán alapuló perindítási joga folytán a szomszéd kereshetőségi jogát és annak terjedelmét vizsgálta és azt nem tekintette korlátlannak. Kifejtette, hogy az ingatlantulajdonos szomszéd a közvetlen érintettsége folytán csak azt vitathatja az építésügyi szabályok megsértése körében, amelyek a saját ingatlana használatát és hasznosítását közvetlenül érintik, így abban az ügyben a Kúria a beépítettséget, a zöldfelületi mutatót, a szintterületi mutatót, az építménymagasságot találta e körbe tartozónak. Az építési ügyekben az ügyfélként eljárni kívánó személyeknek konkrét - az ingatlanuk használatát és hasznosítását közvetlenül érintő - építésügyi jogszabálysértésekre kell hivatkozniuk, ennek hiányában az építésügyi eljárásban ügyfélnek nem tekinthetők az Ákr. 10. § (1) bekezdése alapján. A Kúria a Kfv.IV.37.403/2021/6. számú határozatában a Kfv.VI.37.798/2017/8. számú határozatban foglaltakat fenntartotta, továbbá kimondta, hogy a szomszédos ingatlannal rendelkezni jogosult ügyfél esetében a Kfv.II.37.601/2014/10. számú ítélet alapján a kereshetőségi jog elismerése a védendő jogok (intimitás, kilátás, panoráma) gyakorlásának építésügyi előírásokhoz kötődő vizsgálatára terjed ki. A Kfv.IV.37.403/2021. számú ügyben a felperes konkrét építésügyi szabályok megsértésére nem hivatkozott, konkrét építésügyi előírásoknak megfelelés helyességét a keresetben nem tette vitássá, így a Kúria megállapítása szerint a felperes kereshetőségi joga nem állt fenn a polgári jogi igényekre alapított keresete folytán.
[38] Olyan személy esetében is, aki nem az Ákr. 10. § (2) bekezdése alapján rendelkezik ügyféli jogállással (mint például a szomszéd ingatlantulajdonos), az ügyféli jogállást csak az adott építési tevékenységgel közvetlenül, az ingatlanát (annak használatát, hasznosítását) érintő építésügyi jogsértés alapozhatja meg, önmagában polgári jogi igényekre alapítottan ügyféli jogállás nem biztosítható.
[39] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta összevetni az adott hatósági ügy tárgyát a felperes által hivatkozott, az ügyféli jogállását megalapozó körülményekkel, jelen ügy tényei helyett mechanikusan alkalmazta a Kúria, illetve az Alkotmánybíróság határozataiban szereplő megállapításokat, ezáltal tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az alperes végzése jogszabálysértő.
[40] A Kúria ezért a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[41] Az elsőfokú bíróság az új eljárásban köteles a Kúria jelen végzésében foglaltakat követve dönteni a felperes keresetéről.
(Kúria Kfv.V.37.555/2023/7.)