adozona.hu
BH 2024.3.67
BH 2024.3.67
I. Az Mt. 287. § (1) bekezdése kizárólag az igény bíróság előtti érvényesíthetősége anyagi jogi határidejét határozza meg, amely nem azonos a kereset Pp. szerinti közlésével [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 287. § (1) bek.]. II. A magasabb vezetői megbízással is rendelkező személy vétkes kötelezettségszegése esetén nemcsak a vezetői megbízás visszavonására, hanem a jogviszonya megszüntetésére is van lehetőség. Ennek jogszerűsége azonban csak esetről esetre vizsgálható. Ez esetben a
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes az alperesi jogelőddel 2013. november 2-tól létesített közalkalmazotti jogviszonyt családsegítő tanácsadó munkakörben, amelyhez a munkáltatói jogkör gyakorlója munkaköri leírást nem készített. A felperes a T. Város Önkormányzata Képviselő-testületétől 2013. november 2-tól 2018. augusztus 31-ig terjedő időtartamra magasabb vezetői megbízást kapott intézményvezetői feladatok ellátására, amellyel összefüggésben 2015. április 16-án munkaköri leírást is kézhez vett.
[2] Az alperes ...
BH 2024.3.67 I. Az Mt. 287. § (1) bekezdése kizárólag az igény bíróság előtti érvényesíthetősége anyagi jogi határidejét határozza meg, amely nem azonos a kereset Pp. szerinti közlésével [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 287. § (1) bek.].
II. A magasabb vezetői megbízással is rendelkező személy vétkes kötelezettségszegése esetén nemcsak a vezetői megbízás visszavonására, hanem a jogviszonya megszüntetésére is van lehetőség. Ennek jogszerűsége azonban csak esetről esetre vizsgálható. Ez esetben a bíróságoknak abban a kérdésben kell állást foglalniuk, hogy a jogviszonyt megszüntető intézkedés indokolásában világosan közöltek valósága esetén okszerűen kihathatnak-e a közalkalmazott eredeti munkaköre szerinti jogviszonyára vagy sem [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 64. § (2) bek.].
A tényállás
[1] A felperes az alperesi jogelőddel 2013. november 2-tól létesített közalkalmazotti jogviszonyt családsegítő tanácsadó munkakörben, amelyhez a munkáltatói jogkör gyakorlója munkaköri leírást nem készített. A felperes a T. Város Önkormányzata Képviselő-testületétől 2013. november 2-tól 2018. augusztus 31-ig terjedő időtartamra magasabb vezetői megbízást kapott intézményvezetői feladatok ellátására, amellyel összefüggésben 2015. április 16-án munkaköri leírást is kézhez vett.[2] Az alperes a perrel érintett időszakban önálló jogi személy volt, de az önkormányzat képviselő-testületének döntése alapján pénzügyi és gazdálkodási feladatait együttműködési megállapodás alapján a Városi Kincstár látta el.
[3] A felperes 2016. január 26-án kelt nyilatkozatával a magasabb vezetői megbízásáról lemondott, 2016. február 1-jétől kinevezését az alperes módosította, amelynek alapján jogi és szervezési ügyintéző munkakörben végezte tovább feladatait, 2016. április 25-től heti 20 órás részmunkaidőben. A felperes a jogi és szervezési ügyintézési munkakörében munkaköri leírást nem kapott.
[4] A képviselő-testület határozatával 2016. július 1-jétől 2021. június 30-ig terjedő időtartamra a felperest ismételten intézményvezetői feladatok ellátásával bízta meg napi 8 órás foglalkoztatással. Kinevezésében a felperes munkakörét foglalkozásszervező és jogi ügyintézői munkakörben határozta meg, a felperes azonban a munkakörére vonatkozóan munkaköri leírást nem kapott.
[5] A képviselő-testület a 2020. január 30-án, zárt ülésen meghozott határozatával a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 30. § (1) bekezdés c) pontjának második fordulata alapján felmentéssel megszüntette. Megállapította, hogy a felperes a Kjt. 37. § (2) bekezdése alapján végkielégítésre nem jogosult. A felmentés indokolása szerint: "Az alább körülírt körülményekből, információkból a munkáltatói jogkör gyakorló arra az álláspontra jutott, hogy az intézményvezető közalkalmazott jogviszonyát megszünteti felmentéssel a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontja szerint, mivel az intézményvezető intézményvezetői munkáját nem végzi megfelelően." A felmondás tételes indokolásában az alperes utalt a Városi Kincstár 2017., 2018. és 2019. években az önkormányzat felé irányuló és az alperesi intézmény gazdálkodási szabálytalanságát illető megkereséseire, valamint az önkormányzat ezekkel kapcsolatos válaszleveleire, amelynek alapján megállapította, hogy a felperes intézményvezető pénzügyi ellenjegyzés nélkül vállalt kötelezettséget, továbbá több esetben az érvényesítés és az azt követő pénzügyi teljesítés az intézményvezető írásbeli utasítására történt. Az intézkedés rögzítette, hogy 2018 novemberében a polgármester írásban felszólította a felperest a kötelezettségvállalások, illetve beszerzések esetében a jogszabályokban, továbbá a belső szabályzatokban foglaltak betartására. A felmentés megállapította, hogy a felperes intézményvezető vétkesen megszegte a körülírt ügyekben, a jelentésben is megjelölt jogszabályi rendelkezéseket, valamint a munkaköri leírásában meghatározott kötelezettségeit.
[6] A felperes a felmondással szemben a 30 napos törvényes határidőben keresetlevelet terjesztett elő T. Város Önkormányzatával mint alaperessel szemben, majd az alperes írásbeli ellenkérelme és a bíróság felhívása alapján perbe vonta az alperest, amelyet a bíróság engedélyezett és a korábbi alperest a perből elbocsájtotta. Az elsőfokú bíróság végzése - fellebbezés hiányában - jogerőre emelkedett.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes a pontosított keresetében a felmentés jogellenességének jogkövetkezményeként elsődlegesen a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 82. § (4) bekezdése alapján kompenzációs kárátalány címén 2 havi távolléti díjának megfelelő 1 161 996 forint és ezen összeg késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.[8] Keresete indoklásaként arra hivatkozott, hogy az alperes felmentésének indokolása kizárólag az intézményvezetői munkáját kifogásolta, az alap közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének indokát nem adta meg, ezért a Kjt. 23. § (6) bekezdése alapján a kinevezése szerinti munkakörében kellett volna tovább foglalkoztatni. Vitatta a kötelezettségszegések megtörténtét, továbbá utalt arra, hogy azok valóságuk esetén is legfeljebb a magasabb vezetői megbízás visszavonását alapozhatták volna meg. Állította, hogy a közalkalmazotti jogviszonyában meghatározott munkaköre a gazdálkodással kapcsolatos kötelezettség teljesítésére nem vonatkozott. A jogi tanácsadás nem jelentette a mindenkori intézményvezető munkájának segítését.
[9] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a keresetindítási határidő elkésettsége miatt az eljárás megszüntetését, a per érdemében pedig a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felmentés jogszerű, annak indoka világos, valós és okszerű volt. Állította, hogy a felmentés indokolásában megjelölt kötelezettségszegések a felperes alap közalkalmazotti jogviszonyára vonatkozóan is megállnak, mivel a felperesnek jogi ügyintézőként a kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos pénzügyi ellenjegyzések tekintetében feladatokat kellett volna ellátnia, amelyet elmulasztott.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[10] A törvényszék ítéletével az alperes eljárás megszüntetése iránti kérelmét elutasította. A felperes közalkalmazotti jogviszonyának jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként kötelezte az alperest 1 161 996 forint elmaradt jövedelem és 1 161 996 forint végkielégítés, valamint ezen összegek 2020. március 7-től számított késedelmi kamatának megfizetésére.[11] Ítéletének indokolásában a Pp. 51. § és az Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezései, valamint a 4/2003. PJE és a 4/2013. (IX. 23.) KMK vélemény rendelkezéseire utalással megállapította, hogy csupán annak volt jelentősége, hogy a felperes a keresetlevelét határidőben terjesztette elő, eljárásjogi értelemben pedig nem volt relevanciája annak, hogy az nem megfelelő alperessel szemben történt meg. A keresetindítási határidő anyagi jogi természetű, amelyre a Pp. határidőkre és mulasztásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatóak.
[12] A per érdemében megállapította, hogy a felmentés nem felelt meg a világosság, valóság és okszerűség követelményének, ezért jogellenes. Álláspontja szerint az alperes kizárólag az intézményvezetői magasabb vezetői megbízással összefüggő kötelezettségszegésekre alapította a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését, annak indokát azonban nem adta, hogy az alap közalkalmazotti jogviszony megszüntetését milyen okokra alapítja. Mindezt a felmentés indokolásának első bekezdése is alátámasztotta, amely kizárólag a felperes intézményvezetői munkájára utalt. Rámutatott arra is, hogy a felmentés indokolásának további tartalma tételesen azokat a kötelezettségszegéseket sorolja fel, amelyek kivétel nélkül az intézményvezetői feladatokat érintették. Erre figyelemmel a bíróság nem tartotta szükségesnek a felperes alap közalkalmazotti jogviszonya szerinti munkakör tartalmának és megnevezésének bizonyítását, valamint a felmentés indokolásában megjelölt kötelezettségek vizsgálata érdekében a szakértői bizonyítást sem.
[13] Az alperes fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
[14] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértést nem követett el, a bizonyítékokat a Pp. 279. § (1) bekezdése szerint az egyéb adatokkal összevetve megfelelően értékelte és mérlegelte, a megállapított tényállásból helyes következtetésre jutott.
[15] Az alperesnek az eljárás megmegszüntetésre irányuló fellebbezési érvelésével összefüggésben rámutatott arra, hogy a felperes a keresetlevelét az Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontja által meghatározott 30 napos határidőn belül előterjesztette, az pedig a per érdemi eldöntésére tartozó kérdés, hogy a megfelelő alperessel szemben nyújtotta-e be.
[16] Megállapította, hogy a Pp. 51. §-a valóban nem tartalmaz rendelkezést a keresetlevél előterjesztése joghatásainak fenntartására vonatkozóan, mivel ez az eljárásjogi kérdés a téves perlés esetén fel sem merül. A Pp. 178. § (1) bekezdése rendelkezik a visszautasított keresetlevélhez fűződő joghatások fenntartásáról. A Pp. 51. § rendelkezése éppen azt az eljárásjogi lépést iktatja ki a perben, hogy a nem megfelelő alperes perlésekor a keresetlevél visszautasításra kerüljön, ilyen esetben a keresetlevél előterjesztésének joghatásai folyamatosan fennállnak. Mindezek alapján az alperes eljárás megszüntetési kérelmét elutasító rendelkezés megalapozott, a jogszabályoknak megfelelő volt.
[17] A per érdemében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megalapozottan következtetett arra, hogy az alperes felmentése semmilyen formában nem érintette a felperes foglalkoztatásszervezői és jogi ügyintézői munkakörét, amelyre vonatkozóan szabályos kinevezés nem is készült. Az elsőfokú bíróság ezért megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes intézményvezetői megbízásának megszüntetése nem érinti a volt vezető határozatlan időre létrejött közalkalmazotti jogviszonyát, azaz a felperest az eredeti munkakörében kellett volna tovább foglalkoztatni. Az alperes szándéka a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésére irányult, ennek ellenére a felmentés indokolásában a közalkalmazotti kinevezése szerinti munkakört teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Rámutatott arra, hogy a felperes határozott idejű vezetői megbízása nem egyezett meg a határozatlan idejű közalkalmazotti kinevezés szerinti munkakörével. Az ítélőtábla az EBH 2009.1992. számú eseti döntésre utalva megállapította, hogy a vezetői megbízás megszűnése vagy megszüntetése független a közalkalmazotti jogviszony fennállásától, amennyiben ezen közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére vonatkozóan intézkedés nem történik.
[18] A másodfokú bíróság érvelése szerint az alperes felmentése a felperes közalkalmazotti jogviszonyából származó feladatára vonatkozóan indokolást egyáltalán nem tartalmazott, ezért nem elégítette ki a világos indoklás követelményét, így jogellenesnek tekinthető. Az alperesnek a felmentés indoklásában legalább meg kellett volna jelölnie a felperes közalkalmazotti jogviszonyban meghatározott munkakörét és ezen belül azokat a kötelezettségszegéseket, amelyek igazolják, hogy ezen munkakörében nem végezte a munkáját megfelelően. Rámutatott arra is, hogy maga az alperesi fellebbezés is bizonytalanságot mutatott a felperes közalkalmazotti jogviszonyában ellátandó - jogi és szervezési ügyintéző vagy foglalkoztatásszervező és jogi ügyintéző - munkakörét illetően.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[19] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő, a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésével kapcsolatos részbeni hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását, harmadlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását kérte.[20] Elsődleges felülvizsgálati kérelmében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárás megszüntetését indítványozta és a Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontja, a Pp. 379. §-a és a Pp. 240. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Sérelmezte, hogy a felperes a 2020. január 31-én átvett felmentése ellen 2020. február 28-án előterjesztett keresetében alperesként a T. Város Önkormányzatát jelölte meg, amely nem volt munkáltatója a felperesnek, ugyanakkor a per jelenlegi alperesét a bíróság felhívására - igazolási kérelem előterjesztése nélkül - csak 2020. július 30-án vonta perbe. A keresetlevelet az Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontja szerint a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított 30 napon belül kell előterjeszteni, amelyben a Pp. 170. § (1) bekezdés b) pontja alapján meg kell jelölni a felek nevét és perbeli állását. Mivel a felperes által határidőben előterjesztett keresetlevél T. Város Önkormányzatát tüntette fel alperesként, a felperes az alperessel szemben elmulasztotta az Mt.-ben foglalt anyagi jogi határidőt. A keresetindítási határidő elévülési jellegű, ezért annak elmulasztása esetén a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárás hivatalból történő megszüntetésének van helye.
[21] További érvelése szerint a Pp. 51. §-a ugyan lehetőséget biztosít a megfelelő alperes perbevonására, ugyanakkor nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a téves perlés esetén az új alperes perbevonásakor a keresetlevél előterjesztésének joghatályai fennmaradnának a perbe vont új alperes esetében is. Mindebből az következik, hogy a Pp. 51. § mint általános szabály szerinti téves perlés esetén a keresetlevél előterjesztésének joghatásai nem maradnak fenn a perbevont új alperes tekintetében.
[22] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kifogásolta annak megállapítását is, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. A Kjt. 23. § (1) bekezdésére utalva kifejtette, hogy a magasabb vezetői, illetve vezetői megbízás feltétele, hogy a közalkalmazott a kinevezés szerinti munkaköre mellett lássa el a magasabb vezetői, illetve vezetői beosztásból eredő feladatait, ezért a felperes munkaköri feladatait a vezetői és a kinevezésben megjelölt munkaköri feladatok együttesen alkották. Ebből következően a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felmentéshez akár a vezetői megbízáson kívüli kinevezés szerinti munkakör, akár a vezetői feladatokhoz kapcsolódó nem megfelelő munkavégzés is vezethet. A Kjt. 39. § (2) bekezdésében és az Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontjában írt elvárások ugyanis a megbízott vezető által ellátott, valamennyi feladatra egységesen vonatkoznak. Mindebből következően a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és téves az az elsőfokú ítéletben kifejtett, és a másodfokú bíróság által helybenhagyott jogi álláspont, amely szerint a felperes esetében az intézményvezetői feladatok nem megfelelő ellátása kizárólag a vezetői megbízás visszavonását eredményezhette volna. Érvelése szerint a vezetői feladatok kapcsán tapasztalt mulasztásokat a munkáltató nemcsak a vezetői megbízás visszavonása során róhatta a felperes terhére, hanem ezen okból lehetősége volt a közalkalmazott felmentésére is.
[23] Utalt arra, hogy a Kjt. 23. § (6) bekezdése alapján a megbízás visszavonása után a közalkalmazottat a kinevezése szerinti munkakörében kell tovább foglalkoztatni. Ezen jogszabályi rendelkezést a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjával együtt helyesen értelmezve arra a következtetésre kell jutni, hogy az eredeti munkakörben való tovább foglalkoztatás lehetősége csak abban az esetben merülhet fel, ha a vezetői megbízás visszavonásának alapjául szolgáló kötelezettségszegés nem veti fel a felmentést. A Kjt. 23. § (6) bekezdése tehát nem kizárja a munkáltató felmentéshez fűződő jogát, hanem a tovább foglalkoztatás esetére írja elő azt a kötelezettséget a munkáltató számára, hogy annak a közalkalmazott eredeti munkakörében kell megvalósulnia. Rámutatott arra, hogy a felperes alap jogviszonyból eredő munkaköre jogi és szervezési ügyintéző volt, amelyből azonban ténylegesen csak a jogi ügyintézői munkakört látta el. Ez a munkakör élesen nem különült el az intézményvezetői munkakörtől, illetve megbízásból eredő feladatoktól, ahhoz szorosan kapcsolódott.
[25] Az alperes érvelése szerint az előzőeken túl a jogerős ítélet azért is jogszabálysértő, mert a felperes nemcsak a magasabb vezetői munkaköréből eredő, hanem a jogi ügyintézői munkakörből eredő kötelezettségét is vétkesen megszegte. Az eljárás során állította és tanúkkal is bizonyítani kívánta, hogy a felperesnek jogi ügyintézőként feladta volt az alperes által kötött polgári jogi szerződések előkészítése és az azzal kapcsolatos jogi tevékenység ellátása annak érdekében, hogy a szerződések tartalmazzák az intézményre vonatkozó kötelezettségvállalási és beszerzési szabályzatban meghatározott kötelező tartalmi elemeket. Mindezek alapján megalapozatlan és iratellenes az indoklás azon része, hogy a felmentés nem tartalmaz az alap közalkalmazotti jogviszony munkakörével kapcsolatos kötelezettségszegést, illetve hogy nem nyert bizonyítást, hogy a felperesnek mint szakvizsgázott jogásznak a jogi ügyintézői munkakörével kapcsolatban milyen kötelezettségei voltak.
[26] Az eljárás adatai tehát alátámasztják, hogy a felperes mint intézményvezető a szerződések aláírásával úgy vállalt kötelezettséget a sorozatos figyelmeztetés ellenére, hogy a felmentésben körülírt szerződéseken nem volt pénzügyi ellenjegyzés. Ez a kötelezettségszegés már önmagában megalapozza a közalkalmazotti jogviszony nem megfelelő munkavégzés miatti megszüntetését a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontja alapján.
[27] Az alperes álláspontja szerint a felmentés indokolásának azon része, hogy az intézmény által megkötött szerződések nem tartalmazzák az intézményre vonatkozó kötelezettségvállalási és beszerzési szabályzatokban meghatározott kötelező tartalmi elemeket (pl. szerződés értékét, becsült értékét, fizetési ütemezését, esetlegesen garanciális elemeket) felperesnek a közalkalmazotti alapjogviszonyából eredő jogi ügyintézői munkakörrel kapcsolatos feladatainak nem megfelelő elvégzését is tartalmazza. A perben bizonyítani tudta volna, hogy a felperes mint jogi ügyintéző ténylegesen végezte az alperes által megkötött szerződések jogi előkészítését. A jogerős ítélet ezzel összefüggésben iratellenesen tartalmazza azt a megállapítást, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát megszüntető határozat csak a felperes mint intézményvezető által megvalósított kötelezettségszegéseken alapul.
[28] Az alperes a harmadlagos felülvizsgálati kérelme indokolásában a Pp. 263. § (1) bekezdése és a Pp. 265. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság bizonyítási érdekre, bizonyítási teherre való tájékoztatását követően a felperes jogi ügyintézői munkakör tartalmának bizonyítására vonatkozóan tanúk meghallgatását indítványozta, megjelölve azt, hogy mely bizonyítandó tényre vonatkozóan kéri a nyilatkozatukat. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül arra a következtetésre jutott, hogy a felmentésben felrótt kötelezettségszegések csakis intézményvezetői hatáskörbe tartoznak, ezért nem volt szükség az alapmunkakör tartalmának bizonyítására. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával ugyanakkor elzárta az alperest attól, hogy a Pp. 265. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási érdeknek megfelelően a perben jelentős azon tényt bizonyítsa, hogy a felperesnek mint jogi ügyintézőnek volt kötelezettsége a szerződések előkészítése, amely kötelezettségének nem megfelelően tett eleget, így munkáját jogi ügyintézőként sem végezte megfelelően.
[29] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[30] A felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó rendkívüli, korlátozottan igénybe vehető perorvoslat, amelynek kizárólag jogszabálysértésre hivatkozásra alapítottan van helye. A felülvizsgálat funkciója a kérelmet előterjesztő fél által állított jogsérelem elbírálása, és megalapozottsága esetén annak orvoslása. A Kúria kizárólag azt bírálhatja el, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadott okból, a megjelölt jogszabályokat megsértette-e a jogerős ítélet.[31] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nem megalapozott.
[32] Az alperes az elődleges felülvizsgálati kérelmében alaptalanul állította, hogy a folyamatban lévő perben a megfelelő alperes perbevonására már nem volt jogi lehetőség, mert ezáltal a felperes az Mt. 287. § (1) bekezdésében foglalt keresetindítási határidőt a megfelelő alperessel szemben elmulasztotta.
[33] A Kjt. 2. § (3) bekezdése szerint a közalkalmazotti jogviszonyra a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A munkajogban érvényesülő általános 3 éves elévülési időn belüli igényérvényesítéssel szemben a közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó Mt. 287. §-a felsorolja azokat az eseteket, amikor a munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított 30 napon belül kell előterjeszteni a keresetlevelet, amelynek (1) bek. b) pontja tartalmazza a munkaviszony megszüntetésének jogellenességével kapcsolatos igényérvényesítést. Alperes érvelésével szemben azonban a hivatkozott jogszabályhely az igény bíróság előtti érvényesítésére vonatkozik, amely nem azonos a kereset közlésével. Az Mt. 287. § (1) bekezdése kizárólag az igény bíróság előtti érvényesíthetőségének határidejét határozza meg, amellyel összefüggésben az Mt. 285. § (1) bekezdése kimondja, hogy a munkavállaló és a munkáltató a munkaviszonyból vagy az e törvényből származó, a szakszervezet, az üzemi tanács, az e törvényből, vagy kollektív szerződésből vagy üzemi megállapodásból származó igényét bíróság előtt érvényesítheti. A felperes az igényét az Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően a 30 napos keresetindítási határidőn belül bíróság előtt érvényesítette, ezért az ítélőtábla helytállóan állapította meg, hogy az már a per érdemi eldöntésére tartozó kérdés, hogy a keresetlevelet a megfelelő alperessel szemben nyújtotta-e be.
[34] A másodfokú bíróság helytálló megállapítása szerint a Pp. 51. § kifejezett rendelkezése hiányában a téves perlés esetén a keresetlevél előterjesztésének joghatásai folyamatosan fennállnak. A felperesnek a megfelelő alperes perbevonása iránti kérelmével egyidejűleg igazolási kérelmet sem kellett előterjesztenie, mivel a keresetindítási határidőt nem mulasztotta el.
[35] Az alperes felülvizsgálati kérelme a per érdemben is megalapozatlan.
[36] Arra helytállóan hivatkozott az alperes, hogy magasabb vezetői megbízással is rendelkező személy vétkes kötelezettségszegése esetén nemcsak a vezetői megbízás visszavonására, hanem a jogviszonya megszüntetésére is van lehetőség. Ennek jogszerűsége azonban csak esetről esetre vizsgálható. Ez esetben a bíróságoknak abban a kérdésben kell állást foglalniuk, hogy a jogviszonyt megszüntető intézkedés indokolásában világosan közöltek valósága esetén okszerűen kihathatnak-e a közalkalmazott eredeti munkaköre szerinti jogviszonyára vagy sem.
[37] Nem volt vitatott a perben, hogy a felperes közalkalmazotti kinevezésben foglalt munkaköre 2016. február 1-jétől jogi és szervezési ügyintéző volt, amely mellett a képviselő-testület határozata alapján 2016. július 1. napjától intézményvezetői megbízással látta el a magasabb vezetői feladatokat [Kjt. 23. § (1) bekezdés]. Mindebből következően a felperes közalkalmazotti jogviszonyban ellátandó feladatait a jogi és szervezési ügyintézői, valamint az intézményvezetői feladatok ellátása együttesen képezte. Az alperes a felmentéssel a felperes teljes - jogi ügyintézői és intézményvezetői munkakörben fennálló - közalkalmazotti jogviszonyát megszüntette, amely ekként kihatott az alap jogviszonyára is annak ellenére, hogy a munkáltató az intézkedésében ezt kifejezetten nem tüntette fel.
[38] A fentiektől eltérő kérdés azonban a felmentés indokolásának jogszerűsége, amelyet a bíróságoknak a közalkalmazotti jogviszonyokban szintén alkalmazandó Mt. 64. § (2) bekezdése és az MK 95. számú állásfoglalás alapján kellett megítélni, amelyek szerint a felmondás (felmentés) indokolásának világosnak, valósnak és okszerűnek kell lenni, ezek fennállását a nyilatkozattevő igazolja, továbbá a felmentés indokolásának kiegészítésére utóbb a perben nincs lehetőség.
[39] Az alperesi indokolás világosan megfogalmazza a felperes terhére rótt kötelezettségszegést - azt, hogy a szerződések nem tartalmazzák az intézményre vonatkozó kötelezettségvállalási és beszerzési szabályzatokban meghatározott kötelező tartalmi elemeket -, amelynek valóságát a perben a felperes maga sem vitatta.
[40] Az eljáró bíróságok azt helytállóan állapították meg, hogy a felmentés szövegezésében és tartalmában is az intézményvezetői feladatokkal összefüggő kötelezettségek megszegésére vonatkozik, ami ezért okszerűen nem támasztja alá a jogi és szervezői ügyintézői munkakörben fennálló közalkalmazotti jogviszony megszüntetését. Az intézkedés indokolása nem tartalmazza azt sem, hogy a felperes alap munkakörében a felperes munkájára a továbbiakban miért nincs szükség.
[41] Az alperes harmadlagos felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a bíróság a Pp. 265. § (1) bekezdésének megsértésével elzárta a jogi ügyintézői munkakör tartalmának bizonyításától.
[42] Az elsőfokú bíróság a perfelvételt lezáró végzésében valóban utalt arra, hogy a felperes alap közalkalmazotti munkaköre tartalmának bizonyítását szükségtelennek ítéli, azonban ezt megelőzően a 16. számú jegyzőkönyvben a feleket részletesen meghallgatta és tanúbizonyítást is foganatosított. Az ekként rendelkezésre álló bizonyítékokból ítéleti bizonyossággal megállapítható, hogy a felperes jogi tanácsadóként a szerződések előkészítését, ellenőrzését nem végezte, az nem tartozott a munkaköri feladatába. A felperes munkaköre a 2016. január 26-i lemondását követően a képviselő-testület határozatában megfogalmazott ajánlás szerint 2016. február 1-jétől foglalkoztatás szervező és jogi ügyintézői munkakörre módosult. A felek által 2016. február 3-án aláírt kinevezés-módosítás a felperes munkakörét már jogi és szervezési ügyintézőként határozta meg, ugyanakkor az alperes sem vitatta, hogy e munkakörhöz kapcsolódóan munkaköri leírást nem készített és nem adott át a felperes részére. A felperes a módosítást követő tanácsadói munkaköre tartalmát a nyilatkozatában a kifelé nyújtott jogi tanácsadásban határozta meg. A perben meghallgatott intézmény vezető helyettes a felperes munkakörét foglalkoztatásszervezőként jelölte meg és vallomásában állította, hogy a jogszabályoknak való megfelelés vizsgálata az intézményvezetői munkakörhöz tartozó feladat volt valamint a Kincstár és az önkormányzat dönthetett a szerződések ellenjegyzéséről. A per anyagából megállapítható, hogy a felperes 2016. januárban benyújtott, az intézményvezetői megbízásról történő lemondását követően a megbízott intézményvezető a kinevezés-módosításban megjelölt munkakör tartalmát nem határozta meg, a felek nem állapodtak meg abban, hogy a felperes a jövőben jogász munkakörben fog dolgozni, munkaköri leírást nem kapott, így a bizonyítási eljárás adatai cáfolják az alperes azon hivatkozását, hogy a felperes alap közalkalmazotti jogviszonyában volt köteles a szerződések előkészítésére, a perbeli iratok is azt támasztják alá, hogy ezt mint jogi végzettséggel rendelkező intézményvezető végezte.
[43] A fentiekből következően az alperes a perben nem bizonyította, hogy a felperes intézményvezetői magasabb vezetői megbízása keretében felrótt kötelezettségszegések a jogi és szervezési ügyintéző munkakörben fennálló közalkalmazotti jogviszony megszüntetését is okszerűen alátámasztották, ezért az eljáró bíróságok érdemben helytálló döntése szerint a felperes felmentése jogellenes volt.
[44] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában - az indokolás pontosításával, illetve kiegészítésével - a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.VIII.10.114/2023/4.)