adozona.hu
ÍH 2024.38
ÍH 2024.38
A KERESETINDÍTÁSI HATÁRIDŐ MEGTARTOTTSÁGÁNAK VIZSGÁLATA MULASZTÁSI KERESETI KÉRELMET TARTALMAZÓ KERESETLEVÉL ESETÉBEN Az Ákr. 123. § (2) bekezdés a) pontja nem a hatóság hivatalbóli eljárásának lefolytatására és döntésének meghozatalára a jogalkotó által előírt időtartamot határolja be, hanem a hatóság semmiségi ok észlelésén alapuló döntésének, tehát a jogkövetkezmény alkalmazásának időbeli korlátját jelenti [2017. évi I. törvény 48. § (1) bekezdés i) pont, 81. § (1) bekezdés a) pont, 128. § (2) bekezdés,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű alperes határozatával (a továbbiakban: engedélyező határozat) a perben nem álló gazdasági társaság részére társasházban kialakított lőtér működtetését engedélyezte. A felperes a társasházban tulajdonjogot szerzett, majd a II. rendű alpereshez címzett beadványában fellebbezés keretében - az álláspontja szerint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 123. § (1) bekezdés g) pontja alapján semmis - engedélyező határozat megsemmisítését kérte. Az I. ...
ÍH 2024.38 A KERESETINDÍTÁSI HATÁRIDŐ MEGTARTOTTSÁGÁNAK VIZSGÁLATA MULASZTÁSI KERESETI KÉRELMET TARTALMAZÓ KERESETLEVÉL ESETÉBEN
Az Ákr. 123. § (2) bekezdés a) pontja nem a hatóság hivatalbóli eljárásának lefolytatására és döntésének meghozatalára a jogalkotó által előírt időtartamot határolja be, hanem a hatóság semmiségi ok észlelésén alapuló döntésének, tehát a jogkövetkezmény alkalmazásának időbeli korlátját jelenti [2017. évi I. törvény 48. § (1) bekezdés i) pont, 81. § (1) bekezdés a) pont, 128. § (2) bekezdés, 2016. évi CL. törvény 123. § (1) bekezdés g) pont, (2) bekezdés a) pont]
Az I. rendű alperes határozatával (a továbbiakban: engedélyező határozat) a perben nem álló gazdasági társaság részére társasházban kialakított lőtér működtetését engedélyezte. A felperes a társasházban tulajdonjogot szerzett, majd a II. rendű alpereshez címzett beadványában fellebbezés keretében - az álláspontja szerint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 123. § (1) bekezdés g) pontja alapján semmis - engedélyező határozat megsemmisítését kérte. Az I. rendű alperes tájékoztatta a felperest, hogy beadványa ügyféli jogállás hiányában nem tekinthető fellebbezésnek. Ezt követően a felperes "felügyeleti intézkedés iránti kérelmet és ismételt fellebbezést" nyújtott be a II. rendű alperesnek címezve, amelyben ismét az engedélyező határozat megsemmisítését kérte. Ezen beadványt a II. rendű alperes fellebbezésnek minősítette és 2022. június 20-án kelt végzésével visszautasította. A felperes a visszautasító végzés ellen keresetet nyújtott be, amelyet a Törvényszék ítéletével elutasított.A felperes 2023. január 20. napján a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 38. § (1) bekezdés b) pontja és XXII. Fejezete szerinti mulasztási keresetet nyújtott be az I. és II. rendű alperesek ellen. Kereseti érvelése szerint az alpereseknek hivatalos tudomásuk volt arról, hogy az engedélyező határozat az Ákr. 123. § (1) bekezdés g) pontja alapján semmis, azonban elmulasztották annak megsemmisítését.
Az elsőfokú bíróság a peres eljárást a Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette. Végzésének indokolásában rögzítette, hogy a keresetlevelet a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján vissza kellett volna utasítania, mert azt a felperes a Kp. 128. § (2) bekezdésében meghatározott 90 napos keresetindítási határidőn túl terjesztette elő, és igazolási kérelemmel nem élt. Megállapította, hogy a felperes az általa megjelölt semmisségi okról az elsőként benyújtott fellebbezés elnevezésű beadványát megelőzően már tudomással bírt, és az I. rendű alperes 2022. június 1. napján kelt levelében már tájékoztatta a felperes jogi képviselőjét, hogy az általa hivatkozottak alapján eljárás megindítására nem kerül sor.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a Kp. 48. § (1) bekezdés i) és 81. § (1) bekezdés a) pontjai megsértésével hagyta figyelmen kívül a Kp. 128. § (2) bekezdés első mondatának második fordulatát. A II. rendű alperes, mint jogorvoslati szerv részére intézkedésre nyitva álló határidő 3 év, amelytől számítva a 90 napos keresetindítási határidő nem telt el. Továbbá az elsőfokú bíróság jogkérdésben eltért az 1/2022. Közigazgatási jogegységi határozatban foglaltaktól. Kifejtette, hogy közte és a II. rendű alperes között közigazgatási eljárás nem volt folyamatban, így annak eredménytelenségéről sem lehet beszélni. A semmisségi okról csak 2022. szeptember 7. napján szerzett tudomást, mert az alapul szolgáló hatósági eljárás iratait ekkor ismerhette meg, majd 2022. november 22. napján mindkét alpereshez "semmisségi panaszt" nyújtott be. A panaszt az I. rendű alperes levelében elutasította, a II. rendű alperes pedig 2022. december 20. és 23. napjain kelt és ugyanekkor közölt leveleiben tájékoztatást adott arról, hogy érdemben nem kíván vizsgálódni. A jogegységi határozat értelmében csak rendes jogorvoslati eszközök esetében lehet közigazgatási eljárásról beszélni, azonban a panasz nem ilyen, így a 90 napos keresetindítási határidő 2022. december 20. napjától számítva nem telt el. A végzés azért is jogszabálysértő, mert nem csak az alaphatározat, hanem annak módosítása ellen is benyújtott kereseti kérelmet, amely vonatkozásában a keresetindítási határidő megtartottságát az elsőfokú bíróság nem vizsgálta.
Az I. rendű és a II. rendű alperes a fellebbezésre tett észrevételeikben az elsőfokú végzés helybenhagyását kérték.
A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.
Az elsőfokú bíróság végzésében helyesen hívta fel az irányadó, releváns jogszabályokat, és azok alapján jogszerű döntést hozott. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a másodfokú bíróság az alábbiakat emeli ki. A felperes fellebbezésében azt kifogásolja, hogy a II. rendű alperes hivatkozott mulasztása vonatkozásában a kereset benyújtására rendelkezésére álló határidő még nem telt el, ezért a másodfokú bíróságnak a keresetindítási határidő megtartottságát a II. rendű alperes hivatkozott mulasztása kapcsán kellett vizsgálnia.
A felperes keresetében nem jelölte meg és az elsőfokú bíróság sem rögzítette, hogy a felperes mely közigazgatási cselekmény elmulasztását kifogásolja. A másodfokú bíróság a Kp. 2. § (4) bekezdése alapján rámutat arra, hogy mind a keresetlevél, mind a fellebbezés alapján egyértelmű, hogy a felperes az I. rendű alperes tekintetében az engedélyező határozat saját hatáskörben történő visszavonására irányuló eljárás [Ákr. 113. § (2) bekezdés a) pont], a II. rendű alperes tekintetében pedig a felügyeleti eljárás [Ákr. 113. § (2) bekezdés b) pont] lefolytatásának hiányát kifogásolja. Mindkét hatósági eljárás hivatalbóli eljárás, amely nem a felperes kérelmére indul, hanem megindítása a hatóság erre irányuló döntésével történik. A jelen ügy tényállása szerint pedig a felperes erre irányuló eredménytelen kezdeményezésére az I. rendű alperes az engedélyező határozatának visszavonására irányuló eljárást, a II. rendű alperes pedig az engedélyező határozat megsemmisítésére felügyeleti eljárást nem indított. Mindezek szerint a felperes kereseti kérelme a hivatkozott mulasztás bíróság által történő megállapításával az alperesek hivatalbóli eljárásának kikényszerítésére irányult.
Ezt követően a másodfokú bíróság értelmezte a Kp. 128. § (2) bekezdés első mondatának fordulatait. Az "intézkedésre nyitva álló határidő" és a "közigazgatási cselekmény megvalósítására irányadó határidő" ugyanazon fogalmat takarják, és megfeleltethetők az Ákr. 50. § (1) bekezdésében szereplő fogalomnak. A jogalkotó célja a Kp. XXII. Fejezetének megalkotásával arra irányult, hogy a hatóság egyedi döntés meghozatalára kötelezésén túl nem hatóságok közigazgatási cselekménye (közfeladat-ellátási, közszolgáltatási kötelezettsége) elmulasztására is jogorvoslatot biztosítson, és a tárgybeli rendelkezés jogfogalmait is ezen tág keretekhez igazította. A Kp. 128. § (2) bekezdés első mondatának első fordulata minden közigazgatási cselekmény elmulasztása orvoslását szolgáló valamennyi közigazgatási eljárás eredménytelenségéről való tudomásszerzéstől általános jelleggel számítja a keresetindítási határidőt, míg a vagylagosan alkalmazandó második fordulata csak a jogorvoslati szervnek az ügyfél vagy kezdeményező által kikényszeríthető eljárására irányadó határidő elteltétől. Ez a jogértelmezés felel meg az 1/2022. Közigazgatási jogegységi határozatban foglalt kötelező iránymutatásnak is.
Alaptalan a felperes arra történő hivatkozása, hogy az Ákr. 123. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott három év a II. rendű felperes, mint jogorvoslati szerv eljárására nyitva álló intézkedési határidő. Az Ákr. szerinti ügyintézési határidőt annak 50. §-a rögzíti, amely ügyintézési határidő azt az időtartamot jelenti, amely alatt a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén, vagy kijelölés alapján köteles eljárni. Ezzel szemben az Ákr. 123. § (2) bekezdés a) pontja nem a hatóság hivatalbóli eljárásának lefolytatására és döntésének meghozatalára a jogalkotó által előírt időtartamot határolja be, hanem a hatóság semmiségi ok észlelésén alapuló döntésének, tehát a jogkövetkezmény alkalmazásának időbeli korlátját jelenti. Az 1/2022. Közigazgatási jogegységi határozatban a Kúria állást foglalt arról, hogy az Ákr. rendelkezései alapján a felügyeleti szerv hivatalbóli eljárása még a hatósági eljárás ügyfele kezdeményezésére sem kényszeríthető ki, a felperes pedig az engedélyező határozat és módosítása meghozatalára irányuló eljárásokban ügyféli jogállással sem rendelkezett. Abból a tényből, hogy az alperesek nem indítottak hivatalbóli eljárást az következik, hogy az Ákr. 104. § (1) bekezdésénél fogva az ügyintézési határidő nem indult el, így a II. rendű alperes felügyeleti eljárásnak lefolytatására ügyintézési határidő (intézkedésre nyitva álló határidő) jogszabályi rendelkezésnél fogva nem állapítható meg. Tehát a jelen mulasztási perben az ügyintézési határidő megtartottsága, a felügyeleti intézkedésre, valamint a közigazgatási cselekmény megvalósítására nyitva álló határidő nem értelmezhető, így a Kp. 128. § (2) bekezdés második fordulata nem alkalmazható. Mindez önmagában nem jelenti azt, hogy a felperesnek nem lett volna lehetősége a kereset benyújtására rendelkezésre álló határidőn belül mulasztási per kezdeményezésére.
A mulasztási kereseti kérelmet tartalmazó keresetlevél esetében a keresetindítási határidő megtartottságának vizsgálata során nincs jelentősége annak, hogy a felperes mikor szerzett tudomást az általa hivatkozott semmisségi okról. Ezért nincs jelentősége annak sem, hogy az engedélyező határozat módosításáról, annak hivatkozott semmisségéről mikor szerzett tudomást; a mulasztási perben ezen egyedi döntések jogszerűségéről az elsőfokú bíróságnak állást foglalnia sem kellett. A Kp. 128. § (2) bekezdés első fordulata alapján a bíróságnak a szubjektív keresetindítási határidő kapcsán azt kell vizsgálnia, hogy amennyiben a hivatalbóli eljárás kezdeményezője által jelzett mulasztás tekintetében, annak orvoslására a közigazgatási szerv eljárást indított, ennek eredménytelenségéről (az ügyintézési határidőben történő döntés elmulasztásáról), amennyiben pedig a mulasztás orvoslására eltérő jogi álláspontja miatt nem indított a közigazgatási szerv eljárást, erről a tényről a hivatalbóli eljárás kezdeményezője mikor szerzett tudomást. A jelen tényállás szerint a II. rendű alperes vonatkozásában ez utóbbi eset vizsgálandó.
A felperes azon fellebbezési hivatkozása, miszerint a "semmisségi panaszára" adott válaszokból a II. rendű alperes vonatkozásában 2022. december 20. napján szerzett tudomást arról, hogy az alperesek a hivatkozott semmisségi ok alapján érdemben nem kívánnak eljárni, alaptalan. A periratokból kitűnik, hogy a felperes nem a "semmiségi panaszában" jelezte elsőként az alperesek felé, hogy az engedélyező határozatot semmisnek tartja, és nem az erre adott válaszokból ismerte meg az alperesek álláspontját sem. A II. rendű alperes 2022. június 20. napján kelt végzéséből egyértelműen tudnia kellett, hogy az alperesek eltérő jogi álláspontjuk miatt nem kívánnak a hivatkozott semmisségi ok miatt hivatalból eljárni. A fellebbezésében a felperes utal arra, hogy a közigazgatási perben benyújtott iratokat 2022. szeptember 7. napján ismerte meg. A II. rendű alperes a megtámadási perben benyújtott védiratában kifejtette, hogy az engedélyező határozat nem semmis, felügyeleti eljárás megindítására nem lát okot. Ezen II. rendű alperesi álláspontról történő felperesi tudomásszerzéshez képest a panaszra adott válasz a mulasztási keresetindítási határidőt újra nem nyitja meg. Így a keresetlevelet a felperes a Kp. 128. § (2) bekezdés első fordulatával szemben a II. rendű alperes hivatkozott mulasztásáról történő tudomásszerzésétől számított 90 napon túl nyújtotta be.
Az 1/2022. Közigazgatási jogegységi határozatban a Kúria a Kp. 128. § (2) bekezdését a Kp. 48. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott pergátló akadályra tekintettel értelmezte, és kifejtette, mely esetekben tekinthető a mulasztási kereseti kérelem benyújtása előfeltételének a jogorvoslati szerv eljárásnak kezdeményezése. A jelen ügyben az eljáró elsőfokú bíróságnak a pergátló akadály meglétét a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja vonatkozásában kellett vizsgálniuk, és a felperes kezdeményezte a jogorvoslati szerv II. rendű alperes felügyeleti eljárását, továbbá kifejezetten a jogorvoslati szerv II. rendű alperes felügyeleti intézkedésének elmulasztását kifogásolta, ezért a jogegységi határozat jogkérdésben tett megállapításaival a jelen ügy keresetindítási határidő kezdetére vonatkozó jogkérdése nem hozható összefüggésbe, és ezen jogkérdésben eltérés mibenlétét a felperes sem részletezte fellebbezésében. Így alaptalan a felperes hivatkozása, miszerint az abban foglaltaktól az elsőfokú bíróság jogkérdésben eltért volna.
A fentiek alapján a felperes fellebbezésében előadott érvei nem voltak alkalmasak az elsőfokú bíróság végzése jogszerűségének megdöntésére, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 109. § (1) bekezdése helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 2.Kpkf.750.600/2023/3.)