adozona.hu
ÍH 2024.35
ÍH 2024.35
FELMENTÉS JOGELLENESSÉGE, FELMENTÉS INDOKAI, BÜNTETŐELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA MINT FELMENTÉSI OK I. A felmentés indokait utóbb kibővíteni nem lehet, és nincs helye olyan új felmondási okok bizonyításának, amelyek közlése a felmondásban nem történt meg II. Önmagában az a tény, hogy a munkavállalóval szemben nyomozást rendeltek el, nem alkalmas a közalkalmazotti jogviszony fenntartása ellehetetlenülésének megállapítására, a nyomozás elrendelése és a büntetőeljárás megindulása csak kivételes esetekben vezethet rendk
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2017. október 5. napjától állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, belovagló munkakörben. Munkavégzési helye K., M. 1. szám alatt volt, távolléti díja havi bruttó 296.400 forintot tett ki. Ténylegesen a munkavégzési helyén is lakott, a 4. sz. apartmanban, munkatársával, Sz. F.-vel. 2023. január 24-én a rendőrség házkutatást tartott a felperes és Sz. F. által lakott apartmanban, majd előállították őket. Sz. F.-t tilt...
Az alperes 2023. január 27-én rendkívüli felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 33/A. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással. Indokként azt jelölte meg, hogy Sz. F.-vel és a felperessel szemben büntetőeljárás indult, 2023. január 24-én 4 óra 20 körül 10-15 rendőrautó és 30-40 kommandós érkezett a telephelyre. Sz. F. ellen engedély nélkül tartott 22-es félautomata, hangtompítós vadászfegyver, lőszer, lopás, valamint orvvadászat miatt, míg a felperessel szemben bűnpártolás vétsége megalapozott gyanúja miatt indult büntetőeljárás. Sz. F. és a felperes által használt apartman átvizsgálásakor talált valamennyi bizonyítékot lefoglalta a rendőrség. A szalmatároló végében elhelyezett búvóhelyet és szórót is megtalálták. Az üggyel kapcsolatban több médiafelületen beszámoltak a büntetőeljárás megindításáról. Ezek miatt a felperes közalkalmazotti jogviszonyának fenntartása a munkáltató számára lehetetlen.
2023. február 13-án a S. Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Bűnügyi Osztálya a 14.000/377/2022. Bü. számú határozattal megszüntette a felperessel szemben indított büntetőeljárást, mert a felperes részéről nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése, tekintettel arra, hogy vadászvizsgával és a vadászattal kapcsolatos ismeretekkel nem rendelkezett, így nem kellett tudnia az elejtett vadakkal összefüggő szabályokról, a feldolgozás módjáról, továbbá a lőfegyverek tárolásának feltételeiről. A felperes azóta a szülei lakásában él, jövedelemben nem részesül, munkát nem keresett, álláskeresési járadék folyósítását nem kérte.
A felperes keresetében a rendkívüli felmentés jogszerűtlensége miatt, annak keltétől 2024. január 27. napjáig havi 241.566 forint - társadalombiztosítási járulékkal csökkentett - távolléti díjnak megfelelő összegű elmaradt jövedelem mint kártérítés, összesen 2.898.792 forint és ennek 2023. január 27. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint végkielégítésként 483.132 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Kjt. 38. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 82. § (1), (2) és (3) bekezdése szerint. A felmentésben írt tényállítások valóságtartalmát nem vitatta, vitatta viszont azok okszerűségét, mert álláspontja szerint a büntetőeljárás megindításának ténye önmagában nem szolgálhat alapul a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetéséhez.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Véleménye szerint a rendkívüli felmentésben írt indokok valósak, és okszerűen vezettek a felperessel szembeni bizalomvesztéshez. Mivel a felperes és Sz. F. élettársakként éltek egy apartmanban, a felperesnek tudnia kellett a tiltott fegyver- és lőszerhasználatról, valamint az orvvadászatról. A felperessel és élettársával szemben büntetőeljárás indult, vagyis nem tartották be a közalkalmazotti jogviszonyban álló munkavállalókkal szemben támasztott magatartási normákat, amely miatt lehetetlen a felperes további foglalkoztatása. A büntetőeljárást megszüntető határozat is tartalmazta, hogy a felperes segítséget nyújtott az elejtett vad feldolgozásában, a feldolgozáshoz eszközöket szolgáltatott. Mindez alkalmas volt a bűnpártolás vétségének megállapítására, holott közalkalmazottként feddhetetlen életűnek kellett volna lennie. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes az Mt. 172. § (1) bekezdés b) pontján alapuló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, mert álláskeresési, illetve képzési támogatást nem vett igénybe, és nem keresett munkát sem.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta, és kötelezte az alperest az ítélethozatalig terjedő időtartamra 1.243.938 forint jövedelempótló kártérítés, valamint ezen összeg után a középarányos időponttól, 2023. június 9. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamat és kéthavi távolléti díjnak megfelelő 483.132 forint végkielégítés megfizetésére; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a rendkívüli felmentés nem felelt meg a Kjt. 33/A. § (1) bekezdés b) pontjának, ezért jogellenes volt, nem is tartalmazta a felperesnek azt a magatartását, amely az alperesnél fennállt közalkalmazotti jogviszonyának fenntartását lehetetlenné tenné a továbbiakban, mivel nem a felperes magatartásáról, hanem a rendőrhatóság és a média eljárásáról szól. A felperes nem követett el bűncselekményt, és a nyomozóhatóság rövid időn belül megszüntette a vele szemben folytatott büntetőeljárást. A büntetőeljárás megindítása pedig önmagában nem vezethet a munkáltatónak a munkavállalóba vetett bizalma megrendüléséhez.
A rendkívüli felmentés jogellenességére tekintettel a Kjt. 38. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Mt. 82. § (1) és (2) bekezdése alapján a felperes tizenkét havi - társadalombiztosítási járulékokkal csökkentett összegű - távolléti díj mint kártérítés megfizetésére alappal tarthatott igényt. A havi bruttó 296.400 forint összegű távolléti díj 18,5% járulékkal csökkentett összege havi 241.566 forint. 2023. január 27. és 2023. október 19. napja, az ítélet meghozatala közötti időben a felperes összesen 2.108.208 forint korrigált bruttó munkabérben részesült volna. Az Mt. 172. § (1) bekezdésében írt kárenyhítési kötelezettségének nem vitásan nem tett eleget, ezért a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 25. § (1) bekezdés a), b), d) pontjában, valamint a 26. § (5) bekezdésében és a 27. § (3) bekezdésében írtak szerint a folyósítható álláskeresési járadék összegét 10% nyugdíjjárulékkal csökkentett összegben 90 nap időtartamra (864.270 forint) le kell vonni abból az összegből, amit az alperesnél megkereshetett volna. 2023. január 27-től kezdődően így mindösszesen 1.243.938 forint összegű kár érte a felperest. Figyelembe véve, hogy állattenyésztési mérnök végzettségének megfelelő munkavégzési lehetőség a lakóhelye közelében nem volt, további kárenyhítési kötelezettség nem terhelte őt. A végkielégítést a Kjt. 38. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 82. § (3) bekezdés b) pontja alapján, figyelemmel a Kjt. 37. § (6) bekezdés b) pontjára, kettő havi mértékben határozta meg.
E határozattal szemben az alperes jelentett be fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú határozat részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes és élettársa ellen indított büntetőeljárás ellentétes a közalkalmazotti jogviszonyban álló munkavállalókkal szemben támasztott magatartási normákkal, amely lehetetlenné tette a felperes további foglalkoztatását. A felperes közreműködött a Sz. F. által elejtett vad feldolgozásában, és a feldolgozáshoz eszközöket szolgáltatott. E magatartása alkalmas volt a bűnpártolás vétségének megalapozott gyanúja megállapítására annak ellenére, hogy a felperessel szemben indított büntetőeljárást utóbb megszüntették. A felperes és Sz. F. együtt laktak a bűncselekmény elkövetésének idején, ez önmagában igazolja, hogy tudomással bírt a hangtompítós fegyverről és az ahhoz szükséges lőszerekről, illetve közreműködött a bűncselekmény elkövetésében. Mindez okszerűen megalapozta a bizalomvesztést. Kérte a bizonyítás eredményét okszerűtlennek minősíteni, ennek alapján a tényállást módosítani, kiegészíteni, illetőleg felülmérlegelni az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörben hozott döntését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Kjt. 33/A. (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat, ezért ítélete megalapozatlan. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság nem megfelelően értékelte a felperes kárenyhítési kötelezettségének elmulasztását.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására irányult. Fenntartotta az 5. sorszámú beadványában foglalt érveit, amely szerint a munkáltató intézkedése azért jogszerűtlen, mert az ő kifogásolt magatartását nem tartalmazta, így a jogviszonya jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeire alappal tartott igényt.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, következtetése helytálló, és a döntése is megalapozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes valós indokkal szüntette meg rendkívüli felmentéssel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és ezt a felek egyike sem vonta kétségbe. Az egyébként valós indokok azonban az elsőfokú bíróság következtetése szerint nem vezethettek jogszerűen a - tartalmában a Kjt. 33/A. § (1) bekezdés b) pontjára alapított - rendkívüli felmentéshez. Az alperes fellebbezésében ennek a következtetésnek a helyességét vitatta, és a másodfokú bíróságtól a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontjában írt annak a felülbírálati jogkörnek a gyakorlását kérte, amely szerint a másodfokú bíróság a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonhat le, illetőleg a megállapított tényeket másként minősítheti. Az ítélőtábla azonban az egyébként helyesen megállapított tényekből sem eltérő jogi következtetés levonására, sem pedig azok máskénti minősítésére nem látott megalapozott indokot.
Az alperes a rendkívüli felmentés okát a 2023. január 24-én történtek leírásán túl abban jelölte meg, hogy a felperes ellen a Sz. F.-hez kapcsolódó gyanúsításokkal összefüggésben bűnpártolás miatt büntetőeljárás indult, melynek során a helyszínen bizonyítékokat foglaltak le, és mindez széleskörű médiaérdeklődés mellett zajlott. Ezeket az indokokat az elsőfokú bíróság helytállóan minősítette úgy, hogy valójában nem a felperes által tanúsított olyan magatartások, amelyek következtében a közalkalmazotti jogviszonyának fenntartása jogszerűen lehetetlenné válhatott az alperes számára.
Az alperes első ízben a keresetre benyújtott ellenkérelmében, majd a fellebbezésében határozta meg bizalomvesztésének a rendkívüli felmentéshez vezető indokait úgy, hogy megítélése szerint közalkalmazotthoz méltatlan, hogy a felperessel szemben büntetőeljárás indult, mert közreműködött a Sz. F. által elejtett vad feldolgozásában, ahhoz eszközöket adott, és tudnia kellett az illegálisan tartott lőfegyverről, valamint a lőszerről is. A felmentés indokait viszont utóbb kibővíteni nem lehet, és nincs helye olyan új felmondási okok bizonyításának, amelyek közlése a felmondásban nem történt meg (MK 95 III.). A perbeli rendkívüli felmentés pedig nem tartalmazza a feldolgozásban való közreműködést, ahhoz eszközök adását, továbbá a felperes bűncselekményről való tudomását, illetőleg ezek az indokok ellentétesek is a felperessel szemben indult büntetőeljárást bűncselekmény hiányában megszüntető határozattal, amely kifejezetten a felperes tudattartalmára alapozta, hogy nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése.
A rendkívüli felmentésnek az a vizsgálható indoka, hogy nyomozást rendeltek el a felperessel szemben, nem alkalmas a közalkalmazotti jogviszony fenntartása ellehetetlenülésének a megállapításához. A nyomozás elrendelése és a bűntetőeljárás megindulása ugyanis csak kivételes esetekben vezethet rendkívüli felmentéshez. Ilyen lehet, ha a munkavállaló bizalmi munkakörben dolgozik (EBH 2005.1244.), vagy amikor a munkavállaló által a munkaviszonyával összefüggésben elkövetett, a bizalom megingatására alkalmas súlyos bűncselekmény gyanúja merült fel, amelynek tényállását a munkáltató rövid időn belül nem tisztázhatta (EBH 1999.147.).
A felperes azonban a perbeli adatok szerint az alperesnél nem bizalmi munkakörben dolgozott, a bűncselekmény elkövetését nem ismerte el, a büntetőeljárást vele szemben rövid időn belül, a 2023. január 24-i meggyanúsítást követően 2023. február 13-án megszüntették. Hiányoznak tehát a perbeli esetben azok a többlet tényállási elemek, amelyek alapján a büntetőeljárás megindítása okszerűen vezethetett volna a rendkívüli felmentéshez. Mindez a munkáltató szubjektív megítélése ellenére nem alkalmas a bizalomvesztés mások értékítéletében is megnyilvánuló, objektív kifejeződésére, ugyanis a bizalomvesztés nem szubjektív kategória, szükséges annak objektív elemekben való megnyilvánulása is (BH 2020.309.), és ez a felek viszonyában hiányzott. Ez pedig a rendkívüli felmentést jogszerűtlenné tette, mint ahogy erre az elsőfokú bíróság helyesen következtetett.
Azt is alaptalanul kifogásolta az alperes, hogy az elsőfokú bíróság nem megfelelően értékelte a felperes kárenyhítési kötelezettségének terjedelmét. A törvényszék az irányadó szempontokat figyelembe vette, amivel szemben az alperes nem bizonyította, hogy a felperesnek milyen elmulasztott álláslehetőségei lehettek volna, milyen átképzés keretében, milyen munkát találhatott volna a keresettel érintett időszakban. A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei egyes kérdéseiről szóló 6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény 7. pontja ugyanis a munkáltató kötelezettségévé teszi annak bizonyítását, hogy a munkavállaló nem, illetőleg nem megfelelően tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének. Az erre történő általános utalás, általánosságok említése konkrétan megjelölt álláslehetőségek nélkül, nem alapozza meg azt a következtetést, amely szerint a felperes a kárenyhítési kötelezettségét nem megfelelően teljesítette, ami miatt magasabb összeget lehetne levonni a neki kártérítés címén járó összegből.
Mindezen indokokra tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyta a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján.
(Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.036/2023/5.)