adozona.hu
ÍH 2024.30
ÍH 2024.30
FELSZÁMOLÁS ALATT ÁLLÓ ADÓS TÖBBSÉGI BEFOLYÁSSAL RENDELKEZŐ TAGJÁNAK KEZESI HELYTÁLLÁSA AZ ADÓS ZÁLOGJOGGAL BIZTOSÍTOTT TARTOZÁSÁÉRT Amennyiben a felszámolás alatt álló adós zálogjoggal biztosított tartozásáért a társaság többségi befolyással rendelkező tagja kezesként helytáll, a felszámolás alatt így keletkező követelése nem esik a Cstv. külön kielégítési szabályát kizáró rendelkezés hatálya alá. A Cstv. az adós tagja által nyújtott finanszírozást (tagi kölcsönt) zárja ki a külön kielégítést biztosító sza
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kifogásoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 51. § (1) bekezdése alapján 2021. június 18-án indított eljárást a felszámoló intézkedése ellen, amelyben kérte, hogy az elsőfokú bíróság az I. Kft. hitelező (a továbbiakban: hitelező) 222.415.507 forint összegű hitelezői igényének a Cstv. 49/D. § szerinti kategóriába történt besorolását semmisítse meg és kötelezze a felszámolót új eljárás lefolytatására azzal, hogy a hitelező fenti összegű hitele...
ÍH 2024.30 FELSZÁMOLÁS ALATT ÁLLÓ ADÓS TÖBBSÉGI BEFOLYÁSSAL RENDELKEZŐ TAGJÁNAK KEZESI HELYTÁLLÁSA AZ ADÓS ZÁLOGJOGGAL BIZTOSÍTOTT TARTOZÁSÁÉRT
Amennyiben a felszámolás alatt álló adós zálogjoggal biztosított tartozásáért a társaság többségi befolyással rendelkező tagja kezesként helytáll, a felszámolás alatt így keletkező követelése nem esik a Cstv. külön kielégítési szabályát kizáró rendelkezés hatálya alá. A Cstv. az adós tagja által nyújtott finanszírozást (tagi kölcsönt) zárja ki a külön kielégítést biztosító szabály alól, ha olyan esetben finanszírozza maga a tag a társaság továbbműködését, amikor már a felszámolás lenne indokolt és a társaság működőképessége nem is áll helyre [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (5) bekezdés]
A kifogásoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 51. § (1) bekezdése alapján 2021. június 18-án indított eljárást a felszámoló intézkedése ellen, amelyben kérte, hogy az elsőfokú bíróság az I. Kft. hitelező (a továbbiakban: hitelező) 222.415.507 forint összegű hitelezői igényének a Cstv. 49/D. § szerinti kategóriába történt besorolását semmisítse meg és kötelezze a felszámolót új eljárás lefolytatására azzal, hogy a hitelező fenti összegű hitelező követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont szerint sorolja be.A felszámoló ellenkérelme a kifogás elutasítására irányult, míg az eljárásba bevont hitelező az elsőfokú eljárásban nem nyilatkozott a kérelemre.
Az elsőfokú bíróság a 16. sorszámú végzésével kötelezte a felszámolót, hogy az I. Kft. hitelező 222.415.507 forint összegű hitelezői igényét a hitelezői listában a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont ha) alpontba sorolja be, egyben kötelezte a hitelezőt mindezek tűrésére.
A végzés indokolásában idézte a Cstv. 51. § (1) bekezdését. Megállapította, hogy a 2020. október 28-tól felszámolás alatt álló adós felszámolási eljárásában az M. Zrt. 2020. november 3-án bejelentette a felszámolónál a 2017. július 3-ai ingatlan jelzálogszerződésen alapuló hitelezői igényét. A hitelező az adós többségi befolyással rendelkező tagja. Az M. Zrt. 2021. február 21-én bejelentette a felszámolónak, hogy a hitelező készfizető kezesként 2021. január 22-én az adósnak az M. Zrt.-vel szemben fennállt teljes tartozását teljesítette, ezért kérte a jogutódlás átvezetését a hitelezői listában. A felszámoló a nyilvántartásba vett hitelezők között a hitelező követelését a Cstv. 49/D. § szerinti követelések közé sorolta.
Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy ha az adós többségi befolyással rendelkező tagja a zálogjogosult, akkor vizsgálni kell, hogy a zálogjoggal biztosított követelés mikor keletkezett, és ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után keletkezett, akkor nem lehet zálogjogosultként kielégíteni a tagi követelését. Az engedményezés a felszámolás közzétételét követően történt, és a hitelező zálogjogának bejegyzése iránti kérelmet nyilvánvalóan az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezése után iktatták széljegyként az ingatlannyilvántartásban. A Cstv. 49/D. § alkalmazása szempontjából nem az a lényeges, hogy mikor keletkezett a követelés, hanem hogy mikor vált biztosítottá. Megállapította, hogy az adósnak a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete már fennállt, amikor a zálogjog az ingatlan tulajdoni lapján széljegyként megjelent, ezért a hitelező igénye nem volt besorolható a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésébe, mert a többségi befolyással rendelkező tag zálogjoga már a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után jött létre. Mindezekre tekintettel a felszámoló jogszabálysértően tüntette fel a hitelezőt mint az adós többségi befolyással rendelkező tagját a hitelezői listában, ezért kötelezte a felszámolót annak módosítására.
A felszámoló a végzés elleni fellebbezésében annak megváltoztatásával a kifogás elutasítását kérte.
Előadta, hogy az elsőfokú végzés a Cstv. 57. § (7) bekezdését és a 49/D. § (5) bekezdését, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:93. § (1) bekezdését, 5:99. § (1) bekezdését és a 6:417. § (4) bekezdését sérti.
Kiemelte, hogy az M. Zrt. követelése a 2017. július 3-án létrejött jelzálogszerződésen alapul, a követelés ugyanebben az időben keletkezett. A Cstv. 49/D. § szerinti kategóriába történő besorolás alapja az ekkor aláírt jelzálogszerződés, és a jelzálogjogot az ingatlannyilvántartásba bejegyezték. A jelzálogjoggal biztosított alapkövetelés a fentiek alapján 2017 júliusában keletkezett, és ekkor az adós még nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben. A jelzálogjog az M. Zrt. javára történő bejegyzéssel jött létre. A Cstv. 49/D. § (5) bekezdése együttes feltételeket ír elő, amelyek azért nem valósultak meg, mert az alapkövetelés és annak zálogjoggal történő biztosítása a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte előtt jött létre. A hitelező nem előnyök szerzése végett vásárolt követelést, hanem kényszerhelyzetben az adós helyett teljesített, és ennek következményeként szállt át a zálogjog. Ezt alátámasztja a Ptk. 6:417. § (4) bekezdés is. A Cstv. 57. § (7) bekezdés alkalmazásával a kezes a jogosult helyébe lépett, ugyanazok a jogok illetik meg, és a zálogjog átszállása nem érinti a követelésnek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyét. Utalt a Ptk. 5:99. § (1) bekezdésére, valamint a BH2007.157. szám alatt közzétett eseti döntésre. A besorolásnál annak van érdemi jelentősége, hogy a zálogjoggal biztosított alapkövetelés mikor keletkezett. Miután a törvény rendelkezése folytán a zálogjog átszállt, a folyamatosság vitathatatlan. Ahhoz, hogy újonnan létrejöttnek minősüljön a követelés, a biztosításához egy új biztosíték alapítása szükséges, ami ebben az esetben nem történt meg. A hitelező már nyilvántartásba vett hitelezői igény alapjául szolgáló követelésnek lett törvény alapján a jogosultja, és csak az igény jogosultjának személyében állt be változás. A felszámoló az eljárásnak ebben a szakaszában már nem minősíti a követelést, csupán regisztrálja az alanyváltozást. Ezáltal a kifogásolót nem illeti meg a kifogásolás joga, mert az alanyváltozás folytán nem szenved sérelmet. Felmerülhet annak lehetősége is, hogy a kifogás idő előtti.
A hitelező a végzés elleni fellebbezésében annak megváltoztatásával ugyancsak a kifogás elutasítását kérte.
Idézte a Ptk. 5:87., 88. és a 99. §-át, és kiemelte, hogy a bejegyzett zálogjog változatlan maradt, csupán az új jogosult személyében történt változás az ingatlan-nyilvántartásban. A felszámolónak nincs is lehetősége, hogy ne a már nyilvántartásba vett hitelezői igény helyére sorolja be a hitelezőt. Ebben az esetben nem nyilvántartásba veszi a követelést, hanem a jogosult személyében bekövetkező változást vezeti át, amellyel tudomásul veszi a jogutódlást, ahogy ezt a Cstv. 57. § (7) bekezdés is tartalmazza. A Cstv. 49/D. § (1) és (5) bekezdés az elsőfokú bíróság által leírt összefüggésben jelen esetre nem alkalmazható. A zálogtárgyat még nem értékesítették, így a Cstv. 49. § (5) bekezdés szerinti határidő sem telt el. A Cstv. 49/D. § (5) bekezdés csak az eljárás későbbi szakaszában, a zálogtárgy értékesítéséből származó vételár felosztásnál irányadó.
A hitelező hivatkozott a Kúria Gfv.I.21.245/2020/9. számú eseti döntésére azzal, hogy a kezes helyzete nem válhat rosszabbá, mint amilyen a kezesség elvállalásakor volt [Ptk. 6:417. § (1) bekezdés]. Teljesítésével megtérítési igénye keletkezik, a követelés biztosítékai a megtérítési igény biztosítékaként fennmaradnak. A követelés átszáll a kezesre, mint ahogy azt a Kúria döntése is tartalmazza.
A kifogásoló a fellebbezésekre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta.
Kiemelte, hogy csak a felszámoló kifogásra tett nyilatkozatából szerzett tudomást arról, hogy a hitelező készfizető kezesként teljesítette az adós tartozást. Álláspontja szerint a felszámoló helytelenül hivatkozik a Ptk. 5:99. § (1) bekezdésre, mert ez jelen esetben nem alkalmazható. A Ptk. szerint a kezes teljesítésével a kötelezettség megszűnik, és a kezesnek megtérítési igénye keletkezik. Az eredeti kötelem megszűnése folytán a követelés nem száll át a kezesre. A hitelező követelése ezáltal 2021. január 22-én keletkezett, és nem mint engedményes és jogutód lépett be a hitelezők rangsorába, hanem a 2021. január 22-én keletkezett - jelzáloggal biztosított - megtérítési igény jogcímén létrejött követelésével. A Ptk. 6:417. § (4) bekezdés kifejezetten a csődeljárásra irányadó, így ebben az esetben nem alkalmazható, míg a 57. § (7) bekezdéshez képest a Cstv. 49/D. § (5) bekezdés vagy az 57. § (1) bekezdés h) pont speciális szabály. Ebben az esetben nem engedményezés történt, a hitelező kezesként teljesített, így nem minősül jogutódnak. Nem helytálló, hogy csupán alanyváltozás regisztrálása történt. A hitelező követelése nem a 2017. július 3-ai szerződéssel, hanem a felszámolási eljárás alatt 2021. január 21-én keletkezett, míg az M. Zrt. zálogjoga a 2021. januárban létrejött megtérítési igény biztosítékának minősül.
A kifogásoló a hitelező fellebbezésének elutasítását indítványozta a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 373. § (2) bekezdésére történő hivatkozással. Előadta, hogy a hitelező 2021. november 23-án az elsőfokú eljárásban átvette az iratokat, azonban a kérelemre nem nyilatkozott, így a fellebbezésében előadottak már nem vehetők figyelembe. Mindezek mellett érdemben is téves a fellebbezés, mert a felszámolási eljárásban a kifogásoló tudomást szerzett a hitelezői lista tartalmáról, amellyel megnyílt a kifogás benyújtásának joga. Tévesen hivatkozik arra a hitelező, hogy a Cstv. 49/D. § (1) és (5) bekezdés azért nem vehető figyelembe, mert még a kifizetés ekkor nem történt meg. A kifizetés már csak a korábbi besorolás alapján történő teljesítéssel járó pénzügyi mozgás.
A felszámoló és a hitelező fellebbezése folytán az elsőfokú bíróság végzésének a Cstv. 6. § (3) bekezdés szerint irányadó Pp. 358. § (5) bekezdés alapján nem volt fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése.
A felszámoló és a hitelező fellebbezése alapos.
A másodfokú bíróság a fellebbezések elbírálásánál a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontban írt felülbírálati jogkörében eljárva az elsőfokú bíróság által megállapított tények alapján az alábbi okok miatt eltérő jogi következtetésre jutott.
A Pp. 373. § (1) bekezdés szerint a fellebbezésben - a Pp. 373. § (3) bekezdésben írt kivétellel - az ellenkérelmet nem lehet megváltoztatni. A felszámoló olyan önhibáján kívüli okból korábban nem ismert új tényre nem hivatkozott, amely a Pp. 373. § (3) bekezdésben írtak alapján figyelembe vehető, ezért a kifogásoló igényérvényesítési jogát vitató és a kérelem "időelőttiségére" utaló, a Pp. 7. § (1) bekezdés 1. pontra figyelemmel a 4. pont a) alpont szerint ellenkérelem-változtatásnak minősülő fellebbezési kérelmét a másodfokú bíróságnak a Pp. 373. § (1) bekezdés utolsó fordulata alapján el kellett utasítani.
A hitelező a kifogásoló kérelmére az elsőfokú eljárásban nem tett nyilatkozatot, azonban az ellenkérelem előterjesztésére az elsőfokú bíróság az érdemi határozat meghozataláig nem is hívta fel. Az elsőfokú bíróság a 13. sorszámú végzésében az iratok megküldésével egyidejűleg kézbesítette a hitelező részére a kifogásolónak azt a nyilatkozatát, amellyel őt az eljárásba bevonta, azonban a végzés 2. oldalának 2. bekezdésében nem a hitelezőt, hanem ismét a felszámolót hívta fel határidő biztosításával az ellenkérelem előterjesztésére. A nyilatkozat előterjesztésére előírt határidő hiányában az elsőfokú eljárásban a hitelező hallgatásához az ellenkérelemként minősíthető jogkövetkezmények sem fűződhetnek, így a Pp. 7. § (1) bekezdés 4.pontja alapján a fellebbezésben előadottak sem tekinthetők ellenkérelem-változtatásnak. Mindebből következik, hogy ebben az esetben a Pp. 373. § nem alkalmazható, és a hitelező fellebbezésében előadottakat a másodfokú bíróság nem hagyhatta figyelmen kívül.
Nyilvánvalóan alaptalan a hitelezőnek az az állítása, hogy a zálogtárgy értékesítése előtt a hitelezői listába történő besorolásnak nincs jelentősége. A felszámolónak a Cstv. 37. § (1) bekezdés alapján a határidőben bejelentett hitelezői igényeket nyilvántartásba kell venni, amelyeket az adós vagyonának értékesítését követően [Cstv. 48. § (1) bekezdés] a hitelezői nyilvántartásban írt feltételeknek megfelelően elégítheti ki. Mindebből következik, hogy a felszámolónak a hitelezői nyilvántartásba vétellel és az értékesítéssel kapcsolatos tevékenységei időben és tartalmában is egymástól jól megkülönböztethető intézkedések, amelyek ellen az érdekelt személyek szintén eltérő időben és tartalommal élhetnek jogorvoslattal. A jelen eljárás tárgya a felszámolónak a hitelező jelzálogjoggal biztosított követelésének nyilvántartásba vételével kapcsolatos intézkedése, amelyet az elsőfokú bíróság is ennek megfelelően bírált el.
A hitelező a fellebbezésében kiemelt jelentőséget tulajdonított a Kúria Pfv. I. 21.245/2020/9. számú eseti döntésének. A hivatkozott döntést BH 2022.13. szám alatt a Bírósági Határozatok Gyűjteményében is közétették, azonban a másodfokú bíróság a kezes megtérítési jogosultságának joghatásait érintően az alábbi okok miatt részben eltér a határozat jogi következtetésétől.
A már nem hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 276. § (1) bekezdés alapján a kezes teljesítésével a követelés átszállt a kezesre, és a kezes törvényi engedményesként vált jogosulttá az így megszerzett követelés érvényesítésére (régi Ptk. 331. §). Ebben az esetben a főkötelezettség nem szűnt meg, és a kezes teljesítésével sem keletkezett új követelés, mert a törvényi engedmény folytán csak a jogosult személye változott. A felszámolási eljárásban mindez azt jelentette, hogy a kezes teljesítése előtt bejelentett és nyilvántartásba vett követelés tekintetében az időközben teljesítő kezes az adóssal szemben nem minősült új hitelezőnek, így a besorolásánál alkalmazni kellett a Cstv. 57. § (7) bekezdést is.
A Ptk. szabályozási rendszere a fentieken alapvetően változtatott, mert a kötelezettség teljesítését - a Ptk. 6:57. § szerinti harmadik személy által történő teljesítés esetén is - olyan joghatást eredményező jogi tényként szabályozza, amelynek jogkövetkezménye a kötelem megszűnése [Ptk. 6:3. § a) pont]. A kötelem megszűnésével az annak alapjául szolgáló jogok és kötelezettségek is megszűnnek, így az alapjogviszonyból eredően nem marad fenn olyan jogosultság a kötelezettség követelésére, amely a harmadik személyre mint jogutódra átszállhat, így a kezes és a kötelezett jogviszonyában - jogszabályi rendelkezés hiányában - a Ptk. 6:201. § nem alkalmazható. Mindezek miatt a másodfokú bíróság nem ért egyet Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett BH 2022.13. számú határozat [15] bekezdésének azzal a megállapításával, hogy ha a kezes a jogosult felszólítását követően teljesít, a biztosított követelés törvényi engedmény folytán a Ptk. alapján is átszáll a kezesre. A főkötelezett helyett teljesítő kezes jogállására a Ptk. 6:57. § (2) bekezdését kell alkalmazni, ezért a főkötelezettség megszűnésével a kezesnek megtérítési igénye keletkezik a kötelezettel szemben, azonban a megszűnt követelés biztosítékai változatlanul fennmaradnak, és már a megtérítési igény alapjául szolgáló követelést biztosítják [Ptk. 6:57. § (3) bekezdés].
A Ptk. 5:142. § módosított (2) bekezdése egyértelművé tette, hogy a biztosított követelés megszűnése ellenére a fennmaradó zálogjogot a korábbi zálogjogosultnak teljesítő kezes érvényesítheti, így a kielégítési jogot is ő gyakorolhatja. A zálogjog ezáltal nem szűnik meg, keletkezésének időpontja megfelel a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésben foglalt időbeli feltételnek.
A Cstv. 49/D. § (5) bekezdése azt a többségi befolyással rendelkező tagot kívánta kizárni a külön kielégítési jogot biztosító Cstv. 49/D. § (1)-(2) bekezdése alól, akinek a zálogjoga a felszámolás kezdete előtt, de a zálogjoggal biztosított követelése az adóssal szemben olyan időpontban keletkezett, amikor már előre látta vagy észszerűen előre láthatta, hogy az adós nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. A rendelkezés azt a visszaélésre alapot szolgáltató helyzetet kívánta megakadályozni, hogy az adós többségi tulajdonosa az adós vagyoni helyzetét ismerve és kihasználva olyan időpontban szerezzen kielégítési elsőbbséggel rendelkező jogot az adóssal szemben a hitelezők követeléseinek fedezetét biztosító vagyontárgyakon, amikor már előre látható, hogy az adós vagyona a hitelezők kielégítésére nem lesz elegendő, ezért ha a biztosíték a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után keletkezett, a követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pont ha) alpontjába kell sorolni.
A jogalkotás az adós helyett történő kezesi helytállást a rendelkezés beiktatásának időpontjában a régi Ptk. alkalmazásával nem tekintette olyan visszaélésszerű joggyakorlásnak, amely a tagot kizárná a Cstv. 49/D. § (1)-(2) bekezdése szerinti jogérvényesítés alól, mert a kezeskénti teljesítése esetén a Cstv. 57. § (7) bekezdése értelmében - a tagi jogviszonyától függetlenül - jogutódként (törvényes engedményesként) léphetett a zálogjogosult hitelező privilegizált helyére. Mindezek alapul vételével kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a Ptk. hatálybalépése valóban alakította-e a Cstv. 49/D. § (5) bekezdése tartalmát, vagy a szűkített nyelvtani értelmezésen túl további értelmezési szempontok szerint figyelembe kell-e venni ennek a szabálynak a jogalkotó céljával összhangban álló rendeltetését is.
Az M. Zrt. követelése és a hitelező kezesi jogviszonya a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte előtt, abban az időpontban keletkezett, amikor az ügyleteknek a hitelezőkre kiható következménye még nem volt előre látható, és hitelező az M. Zrt.-vel (és nem az adóssal) ugyanebben az időpontban megkötött kezesi szerződés alapján, harmadik személyként teljesítette az M. Zrt. követelését, és így szűntette meg az adós kötelezettségét az M. Zrt.-vel szemben. Ebből következik, hogy a követelésnek a kezes általi kielégítésénél fel sem merülhet olyan visszaélésszerű felróható magatartás, amelyet a hitelező kifejezetten a társaság belső jogviszonya és a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet ismeretének kihasználásával tanúsíthatott volna. A megtérítési igény keletkezésének nem az volt az oka, hogy a hitelező a tagi helyzetét kihasználva a többi hitelező hátrányára kielégítési elsőbbséget biztosító szerződéseket kötött az adóssal, hanem a korábban már nyilvántartásba vett hitelezőnek történő teljesítéssel a törvény erejénél fogva vált zálogjogosulttá, és a zálogjog a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésben előírtaknak megfelelően, a felszámolás előtt keletkezett.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a Cstv. 49/D. § (5) bekezdés törvényi tényállásának alkalmazásához szükséges együttes feltételek közül a hitelező felróható magatartása [Cstv. 49/D. § (5) bekezdés utolsó fordulata] nem áll fenn, így a hitelező követelése nem zárható ki a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének hatálya alól. Erre tekintettel a felszámoló a hitelezői követelésének a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint történő nyilvántartásba vételével a kifogásban előadott okok alapján az irányadó jogszabályokat nem sértette meg, ezért vele szemben a Cstv. 51. § (3) bekezdésében írt jogkövetkezmények nem alkalmazhatók.
A kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. § és a 383. § (2) bekezdése értelmében megváltoztatta, és a kifogást elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkhf.43.250/2022/5. - a jogerős végzést a Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Gfv.III.30.335/2022/5. számú végzésével hatályában fenntartotta)