adozona.hu
BH 2024.2.44
BH 2024.2.44
Az érvénytelen munkaszerződés alapján létrejött munkaviszonyt a belőle származó jogok és kötelezettségek szempontjából úgy kell elbírálni, mintha érvényes munkaszerződés alapján állt volna fenn. Ebből az következik, hogy a már elvégzett munkáért díjazás jár, a munkavállalót megilletik a munkaviszony alapján járó juttatások, az adott időtartam munkaviszonyban eltöltött időnek minősül. Nem jelenti ez a rendelkezés azonban azt, hogy az érvénytelennek minősített szerződést kell érvényesnek tekinteni és az abban
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A történelem-régészet alapszakos és történelem mesterszakos diplomával, valamint angol és lantin nyelvű középszintű, komplex típusú nyelvvizsgával rendelkező felperes 2020. március 10-től 2021. február 28-ig dokumentációs munkatárs munkakörben állt közfoglalkoztatási jogviszonyban az alperesnél, közfoglalkoztatási munkabére 106 555 forint volt.
[2] A felperes részére 2020. március 10-én átadott munkaköri leírás III. pontja szerint munkaköri feladatához tartozott a latin nyelvű iratok for...
BH 2024.2.44 Az érvénytelen munkaszerződés alapján létrejött munkaviszonyt a belőle származó jogok és kötelezettségek szempontjából úgy kell elbírálni, mintha érvényes munkaszerződés alapján állt volna fenn. Ebből az következik, hogy a már elvégzett munkáért díjazás jár, a munkavállalót megilletik a munkaviszony alapján járó juttatások, az adott időtartam munkaviszonyban eltöltött időnek minősül. Nem jelenti ez a rendelkezés azonban azt, hogy az érvénytelennek minősített szerződést kell érvényesnek tekinteni és az abban rögzítettek szerint kell elszámolni. Az elszámolási kötelezettség az Mt. általános szabályai szerint áll fenn [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 27. § (3) bek., 19. § (1)-(2) bek.].
A tényállás
[1] A történelem-régészet alapszakos és történelem mesterszakos diplomával, valamint angol és lantin nyelvű középszintű, komplex típusú nyelvvizsgával rendelkező felperes 2020. március 10-től 2021. február 28-ig dokumentációs munkatárs munkakörben állt közfoglalkoztatási jogviszonyban az alperesnél, közfoglalkoztatási munkabére 106 555 forint volt.[2] A felperes részére 2020. március 10-én átadott munkaköri leírás III. pontja szerint munkaköri feladatához tartozott a latin nyelvű iratok fordítása, az iratokhoz segédletek készítése, ellenőrzése, digitalizálás előkészítése; levéltári anyagokhoz kapcsolódó archiválása és közzétételt előkészítő feladatok ellátása; feldolgozást segítő előkészítés (jelzetelés, számozás, palliumozás, kapcsok eltávolítása, szükség szerinti ellenőrző rendezés), és az eközben nyert információk rögzítése jegyzékekben, segédletekben, adatbázisokban levéltáros ellenőrzése mellett; továbbá köteles volt ellátni minden olyan feladatot, amellyel munkahelyi vezetője, munkáltatója megbízta, utasította, kivéve, ha az jogszabályba ütközött, vagy életet, egészséget, testi épséget közvetlenül vagy súlyosan veszélyeztetett.
[3] A munkajelentés szerint a felperes ténylegesen az 1700-as évektől kezdően családi iratokat, vármegyei nemességi iratokat rendezett, latin nyelvű fordítási tevékenységet végzett, iratismertetést és kutatási tevékenységet végzett, regesztát készített, továbbá adatot gyűjtött vármegyegyűlési jegyzőkönyvekből, illetve iratrendezési tevékenységet is ellátott. A felperes ezen túlmentően az igazgató kérésére az igazgató által készített tanulmányhoz fordítási feladatokat látott el, iratismertetőt készített a levéltár honlapjára és kutatási tevékenységet folytatott. Ezen tevékenységgel kapcsolatban az igazgató és a felperes között többszöri e-mailváltásra került sor, melyben az igazgató megköszönte a felperes fordítási tevékenységét, továbbá felkérte további fordítási és kutatási tevékenység ellátására.
[4] A felperes a közfoglalkoztatási munkaszerződésében meghatározott FEOR 4136 számhoz tartozó munkakör az iratkezelő, irattáros, akinek feladatai az anyagok válogatása vagy osztályozása utasítás szerint, dokumentumok rendezése fiókokban, szekrényekben, tárolódobozokban, a kért anyagok előkeresése, az irattárban tárolt és az irattárból kiadott anyagok nyilvántartása, dokumentumok fénymásolása, szkennelése, továbbítása.
[5] A felperes 2020. november 16. és 20. között, majd november 27-én és 30-án, valamint december 1. és 3. között szabadságát töltötte.
[6] 2020. az igazgató és az igazgatóhelyettes azonnali hatályú felmondást közölt a felperessel, amelyben közfoglalkoztatási jogviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással megszüntették.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes a módosított keresetében elsődlegesen 1 189 716 forint elmaradt jövedelem, ezen összeg 2020. augusztus 12-től számított késedelmi kamata, valamint az azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként 552 783 forint elmaradt jövedelemből eredő kártérítés és ezen összeg 2021. január 30-tól számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Másodlagos keresetében a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Kftv.) 2. § (1) bekezdése és az Mt. 82. §-a alapján 552 783 forint elmaradt jövedelem és ezen összeg 2021. január 30. napjától számított késedelmi kamata, valamint 1 189 716 forint elmaradt jövedelem és ezen összeg 2021. január 30. napjától számított késedelmi kamata, harmadlagos kereseti kérelmében pedig az azonnali hatályú felmondás jogellenessége folytán 245 424 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés és ezen összeg 2021. január 30-tól számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.[8] Elsődleges keresetében arra hivatkozott, hogy a közfoglalkoztatási szerződése jogszabályba ütközés folytán semmis, a szerződésében meghatározott munkakör ellátására csak közalkalmazotti jogviszonyban volt lehetőség. A közfoglalkoztatási szerződés létesítését a Kftv. 1. § (2) bekezdése kizárta, ezért az alperessel közalkalmazotti jogviszony, majd annak átalakulását követően 2020. november 1-jétől munkaviszony állt fenn, ezért illetmény-különbözetre jogosult.
[9] Másodlagos kereseti kérelmét az Mt. 53. § (1) bekezdésének megsértésére alapította. Hivatkozása szerint az alperesi Szervezeti és Működési Szabályzat (a továbbiakban: SZMSZ) 4.4. pontja szerint a levéltáros szakmai tudományos munkakör, míg a 4.5. alapján a segédlevéltáros olyan szakmai munkakör, amelyre közalkalmazotti jogviszonyt kellett volna létesíteni és őt segédlevéltárosként kellett volna alkalmazni. Álláspontja szerint azt a tényt, hogy jogviszonya alaptevékenység ellátására jött létre, már a munkaköri leírás is igazolja, de az általa ténylegesen ellátott feladatok is alátámasztják. A felperes az általa ellátott feladatokra tekintettel illetményét a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 61. §-a alapján "H" fizetési osztálynak és gyakornoki besorolásnak megfelelően havi 210 600 forint összegben kérte megállapítani, amelyen túl jogosult volt havi 19 400 forint kulturális illetménypótlékra és az idegennyelv rendszeres használata okán havi 10 000 forint idegennyelv-tudási pótlékra is, ezért havi illetményének összegét 240 000 forintban kérte megállapítani. Az azonnali hatályú felmondás jogellenessége körében arra hivatkozott, hogy az nem felelt meg a valóság, világosság és okszerűség követelményeinek.
[10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes nem látott el intézményi alapfeladatokat. A peres felek között a közfoglalkoztatás körében határozott idejű közfoglalkoztatotti szerződés jött létre, az megfelelt a hatósági szerződés rendelkezéseinek, amelynek keretében a felperest kizárólag dokumentációs munkatársként foglalkoztatta. Érvelése szerint az Mt. 46. § (1) bekezdés d) pontja és 53. § (1)-(2) bekezdései alapján lehetősége volt a felperest átmenetileg más munkakörben foglalkoztatni. A felperes nem vette figyelembe, hogy a kulturális ágazatban dolgozók közalkalmazotti jogviszonya 2020. október 31-ét követően munkaviszonnyá alakult át, amely azonban nem volt automatikus.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[11] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest 1 189 716 forint elmaradt illetményből és 552 783 forint munkabér-különbözetből eredő kártérítés, valamint e tőkeösszegek után 2020. szeptember 5-től a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére.[12] Az elsőfokú bíróság az Alapító Okiratban meghatározott, az alperes alaptevékenységbe tartozó feladatok alapján azt vizsgálta, hogy a felperes által ellátott feladatok az alperes alaptevékenységéhez, avagy csak az alapfeladat ellátásának feltételeit megteremtő segítő tevékenységhez tartoztak. Álláspontja szerint a munkáltatói jogkört gyakorló által igazolt heti munkajelentések bizonyították, hogy a felperes rendszeresen végzett az alperes alaptevékenységébe tartozó feladatokat, tevékenysége az alperes alapfeladatainak ellátásához kötődő, azt biztosító és támogató szellemi tevékenység volt. A munkajelentések összevetése pedig igazolta, hogy a felperes foglalkoztatása más közfoglalkoztatott tevékenységével semmilyen egyezőséget nem mutatott, a feladatok speciális szakmai ismeretet és nyelvtudást igényeltek.
[13] A törvényszék álláspontja szerint a Kftv. 2. § (6) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 53. §-a jelen perbeli esetben nem volt alkalmazható, mert az abban meghatározott baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzésének szükségessége nem állt fenn, ezt a hivatkozást még a kialakult pandémiás helyzetben sem lehetett alkalmazni. Érvelése szerint önmagában az, hogy a felperes az alperesi alapfeladatok nem teljes körét látta el, hanem csupán részfeladatokat végzett, nem eredményezte, hogy a felperes nem az alperesi alapfeladatok és az ehhez kapcsolódó támogató tevékenységet végezte volna, mivel az alapfeladatok nem kizárólag a levéltárosi és segédlevéltárosi feladatokat, hanem az egyéb munkaköri feladatokat is tartalmazták. Következtetése szerint a felperes esetében a közfoglalkoztatotti foglalkoztatás Kftv. 1. § (2) bekezdésében foglalt feltételei nem teljesültek, így a felperes közfoglalkoztatottként nem, csupán közalkalmazotti jogviszonyban lett volna alkalmazható, ezért a közfoglalkoztatási szerződés a Kjt. 1. § (1) bekezdésébe ütközött, így semmis.
[14] Megállapította továbbá, hogy a kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XXXII. törvény 2. § (8) bekezdése alapján a felperes közalkalmazotti jogviszonya 2020. november 1-jén munkaviszonnyá alakult volna át.
[15] A törvényszék álláspontja szerint a becsatolt iratok és a tanúvallomások igazolták, hogy a felperes a munkavégzéshez az idegennyelvet rendszeresen használta, ezért idegennyelvtudási pótlékra is jogosult. Ekként a felperest összesen 240 000 összegű havi illetmény (210 600 forint illetmény, 19 400 forint kulturális illetménypótlék, 10 000 forint idegennyelvtudási pótlék) illette volna meg, amelyet a jogszabályon alapuló átalakuláskor a munkáltatónak munkabérként azonos összegben kellett volna megfizetnie. A felperes részére a közfoglalkoztatotti szerződés alapján kifizetett közfoglalkoztatotti munkabér és az őt közalkalmazottként, illetőleg munkavállalóként megillető illetmény és munkabér különbözetét a keresettel egyezően az elsőfokú bíróság 1 189 716 forintban állapította meg, és annak megfizetésére az alperest elmaradt jövedelem jogcímén kötelezte.
[16] Megállapította, hogy a felperes jogviszonya érvénytelen munkaszerződés alapján jött létre, azt azonnali hatályú felmondással nem lehetett megszüntetni, ezért a felperest a határozott idő végéig az Mt. 30. §-a alapján alkalmazandó Mt. 167. § (1) bekezdése alapján - a keresettel egyezően - kártérítés jogcímén további elmaradt jövedelme megfizetésére kötelezte.
[17] Az alperes fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[18] Az ítélőtábla egyetértett az alperes fellebbezésével abban, hogy a foglalkoztatási jogviszonyra irányuló szerződésben rögzített munkakör az irányadó elsődlegesen annak megállapítása során, hogy az adott munkavállaló milyen feladatokat kell, hogy elláson és hogy milyen munkakörre jött létre a jogviszony. Tévedett ugyanakkor abban, hogy a munkaköri leírás nem melléklete a szerződésnek és abból nem vezethető le a felek kölcsönösen egybehangzó akarata arra nézve, hogy milyen munkakörre irányult a foglalkoztatás. A munkaköri leírás iránymutatásul szolgál arra, hogy a foglalkoztatottnak milyen munkafeladatokat kell ellátnia, így amennyiben az érintett munkaköri leírásában írtaknak megfelelő feladatokat látott el, akkor a jogviszony tényleges tartalmát is meg lehet állapítani.
[19] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a rendelkezésre álló okiratok, az SZMSZ és a tanúvallomások tartalmát az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte és ebből megalapozottan vont le következtetést arra, hogy a felperes az alperes alaptevékenységébe tartozó segédlevéltárosi részfeladatokat látott el munkaidejének jelentős részében. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok egybevetése során azt is helytállóan állapította meg, hogy a felperes az alperesi foglalkoztatás során a többi közfoglalkoztatotthoz képest eltérő munkaköri feladatokat látott el. Annak megállapításához, hogy a felperes ténylegesen a gyakorlatban más munkakört töltött be, nem szükséges annak bizonyítása, hogy e más munkakörhöz tartozó valamennyi feladatot ellásson, elegendő csupán a megjelölt munkakör egyes részfeladatainak ellátása is. Mindezek alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint helytálló az a következtetés, hogy mivel a felperes az alperes alaptevékenységéhez tartozó feladatokat végzett, a közfoglalkoztatotti szerződése semmis, érvénytelen volt.
[20] Az elmaradt illetmény számítása körében nem fogadta el az alperes fellebbezési hivatkozását az idegennyelvtudási pótlékkal kapcsolatban sem és rámutatott arra, hogy a felperes a napi munkavégzése során bármikor találkozhatott latin nyelvű szövegtartalommal, amelynek elolvasása szükséges volt munkájának elvégzéséhez, így a pótlék megállapításához szükséges napi munkaidő 50%-át elérő mérték megállapítható volt. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan marasztalta az alperest elmaradt illetmény és munkabér-különbözet megfizetésében.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[21] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új határozat meghozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt. 27. § (1) és (3) bekezdésébe, 29. § (1) bekezdésébe, 30. §-ába, 166. § (1) bekezdésébe és 167. § (1) bekezdésébe ütközik. Sérti a Kjt. 1. § (1) bekezdését, 2. § (3) bekezdését, 21. § (1)-(2) bekezdését, 61. § (1) bekezdését, 66. § (9) bekezdés b) pontját, 69. §-át, 74. § (1)-(3) és (5) bekezdését, továbbá ellentétes a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 21. §-ával, 5. számú mellékletével, a 2020. évi XXXII. törvény 1. § (1) bekezdés a) pontjával, 1. § (2) bekezdésével, 2. § (5) bekezdés c) pontjával, valamint a 2. § (8) bekezdésével, a 2019. évi LXXI. törvény 59. § (1) bekezdés b) pontjával és 6. számú mellékletével, valamint a 367/2019. (XII. 30.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdés b) pontjával.[22] Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem indokolta és jogszabályi hivatkozással sem támasztotta alá, hogy a munkaköri leírás miért képezte a szerződés mellékletét. A Kftv. 2. § (5) bekezdése alapján a közfoglalkoztatotti jogviszonyban is alkalmazandó Mt. 46. § (1) bekezdés d) pontjából - amely szerint a munkáltatónak a munkaviszony kezdetétől számított 15 napon belül valóban írásban tájékoztatni kell a munkavállalót a munkakörbe tartozó feladatokról - nem következik, hogy a munkaköri leírás melléklete a szerződésnek. Az ítélőtábla nem adta magyarázatát annak, hogy a szerződés megkötését követően kiadásra került munkaköri leírás miért "érvénytelenít" egy érvényesen létrejött szerződést.
[23] Az alperes érvelése szerint a másodfokú bíróság a közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.), az alperesi SZMSZ, az okiratok és tanúvallomások alapján vont le következtetést arra, hogy a felperes rendszeresen végzett alperesi alaptevékenységbe tartozó feladatokat. A per során sem vitatta, hogy a felperesi tevékenység az alapfeladatokhoz illeszkedett, ebből ugyanakkor nem következik a megállapított jogviszony jellege. Az egyes munkakörökbe tartozó részfeladatok keveredése miatt az sem nyilvánvaló, hogy miért éppen a segédlevéltárosi munkavégzés lenne megállapítható, mivel alapvetően dokumentációs munkatársi munkakörbe tartozó feladatellátás történt. Az eltérő feladatok ellátása legfeljebb az Mt. 53. § (1) bekezdése szerinti, a szerződéstől eltérő foglalkoztatást jelentheti a segédlevéltárosi részfeladatok esetében, ugyanakkor nem eredményezheti a közfoglalkoztatotti alapjogviszony megváltoztatását. A másodfokú bíróság érvelését jogszabály megjelölésével nem is támasztotta alá.
[24] Mivel a felperes csak részben végzett segédlevéltárosi munkakörbe tartozó feladatokat, ezért közalkalmazotti jogviszony nem jött létre a felek között, így az érvénytelenség jogkövetkezményei sem voltak alkalmazhatóak. Mindezek alapján a jogerős ítélet tévesen hagyta helyben a közfoglalkoztatási szerződés semmisségének megállapítását annak a Kjt. 1. § (1) bekezdésébe ütközése folytán, ezzel tévesen alkalmazta az Mt. 27. § (1) és (3) bekezdését, az Mt. 29. § (1) bekezdését, az Mt. 30. §-át, az Mt. 166. § (1) bekezdését és 167. § (1) bekezdését.
[25] Az alperes álláspontja szerint téves az az ítéleti következtetés is, hogy a latin nyelv használata esetében az idegennyelv-használati pótlékhoz szükséges mértékű időtartam megállapítható volt. Az alperesi Kollektív Szerződés előírása szerint idegennyelvtudási pótlékra csak az jogosult, aki a munkaidejének több mint 50%-ában használja az idegennyelvet. Ez a mérték pedig a felperes esetében nem bizonyított. A tanúvallomások szerint a felperesnek a latin nyelvet a feladatai ellátása során kevésbé kellett használnia, az iratok elolvasására nem volt szükség, mivel feladata csupán annyi volt, hogy az idegennyelvű szövegből bizonyos szavakat keressen ki. A felperes saját nyilatkozata szerint a feladat ellátása során német nyelvű szövegekkel is találkozott, habár a német nyelvet nem ismerte, ugyanakkor ez nem jelentett számára nehézséget, idegennyelv-használati pótlékra így nem vált jogosulttá.
[26] Az alperes utalt arra is, hogy az igazgató a külön publikálási tevékenységéhez kiadott részfeladatokat nem munkáltatói jogkör gyakorlói minőségében tette, amit a becsatolt e-mailek és tanúvallomás is alátámasztott. A felperesnek döntési lehetősége volt az ajánlott munkák elfogadását illetően, tehát nem munkáltatói utasításról volt szó. A másodfokú bíróság e tekintetben helytelenül állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat megfelelően mérlegelte, mivel a tanúvallomások tartalmából nem lehet következtetni arra, hogy a foglalkoztatás segédlevéltárosi munkakörben történt.
[27] Az alperes további érvelése szerint a felperes jogviszonya a kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi XXXII. törvény rendelkezései alapján nem alakulhatott át munkaviszonnyá, mert amennyiben foglalkoztatása közalkalmazotti jogviszonyban történt volna, jognyilatkozatot kellett volna tennie és munkaszerződést kellett volna kötnie az átalakulási törvény 2. § (5) bekezdés c) pontja és (8) bekezdése alapján, ezek hiányában pedig a közalkalmazotti jogviszony megszűnik.
[28] Az alperes végül azt is kifogásolta, hogy a jogerős ítélet a jogviszony teljes időszakára a magasabb összegű segédlevéltárosi munkabért ítélte meg, holott a felperes 2020. december 4-ét követően nem végzett munkát, így a marasztalásnak ezen időszakra vonatkozó része nem támasztható alá.
[29] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok a tényállást helytállóan állapították meg, és abból helytálló jogi következtetést vontak le.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[30] A felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó rendkívüli, korlátozottan igénybe vehető perorvoslat, amelynek kizárólag jogszabálysértésre hivatkozásra alapítottan van helye. A felülvizsgálat funkciója a kérelmet előterjesztő fél által állított jogsérelem elbírálása és megalapozottsága esetén annak orvoslása. A Kúria kizárólag azt bírálhatja el, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadott okból, a megjelölt jogszabályokat megsértette-e a jogerős ítélet.[31] A felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 413. § (1) bekezdés a)-e) pontjaiban felsorolt tartalmi kellékekkel kell rendelkeznie. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a jogszabályhely pontos megnevezése, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokai, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 413. § (1) bekezdés b) pont]. A Pp. 413. § (1) és (2) bekezdése értelmében - miként azokat a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3-7. pontja értelmezte, és az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak az új Pp. hatálybalépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/2017. polgári jogegységi határozat szerint az új Pp. alkalmazása körében is megfelelően irányadó - a jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet - vonatkozó részében - a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél kiegészítő nyilatkozatával.
[32] Az ismertetett jogszabályi rendelkezések értelmében a felülvizsgálati kérelem akkor bizonyulhat eredményesnek, ha a kérelem előterjesztője a szükséges tartalmi kellékekkel rendelkező, határidőben benyújtott beadványban kimutatja a támadott jogerős határozatnak a jogvita érdemi elbírálására konkrétan kiható módon jogszabálysértő voltát, vagyis a támadott határozatra vonatkoztatva adja elő jogszabálysértésre hivatkozásait, a konkrét döntése alapjául szolgáló érvrendszer téves, illetve hiányos voltát mutatja ki, vagy az érdemi döntésre kiható eljárási szabálysértést igazol.
[33] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint részben megalapozott.
[34] Az alperes jogszabálysértésként az Mt. 27-29. §-ait, az Mt. 30. §-át, valamint az Mt. 166. § (1) bekezdését és 167. § (1) bekezdését jelölte meg. Felülvizsgálati kérelmének indokolásában azonban lényegében a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, tanúvallomások okszerűtlen értékelését támadta, ugyanakkor megsértett jogszabályhelyként a Pp. 279. § (1) bekezdésére nem hivatkozott, ezért a bizonyítási eljárás adatainak felülmérlegelésére az előzőekben kifejtettek szerint nem volt lehetőség, a megállapított tényállást a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak kellett tekinteni. E szerint a felperes rendszeresen végzett az alperes alaptevékenységébe tartozó feladatokat.
[35] Nem jogszabálysértő, hogy az eljárt bíróságok a jogkövetkeztetésük levonásakor a munkaköri leírásban foglaltakat összevetették a felperes által ellátott feladatokkal. Ebből tévesen következtetett az alperes arra, hogy a felek között létrejött szerződést egymagában a munkaköri leírás tartalma "érvénytelenítette" el.
[36] A munkáltató egyoldalú feladatmeghatározása ugyanis nem eredményezheti a munkakörtől eltérő, abba nem tartozó feladatok ellátásának kötelezettségét. Az eljárt bíróságok ezért a munkaköri leírásban foglalt és ténylegesen ellátott feladatok alapján jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy a felperes valójában nagyobb részt segédlevéltárosi feladatokat végzett, amely azonban csak közalkalmazotti jogviszony keretében lett volna ellátható. Az alperes a felperest az Ltv. 13. §-ában meghatározott alapfeladatok ellátására alkalmazta közfoglalkoztatotti jogviszonyban, ezért eljárása a Kjt. 1. § (1) bekezdésébe ütközött. E foglalkoztatás az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis, a felek közötti jogviszony az eljárt bíróságok helytálló megállapítása szerint közalkalmazotti jogviszonynak minősült.
[37] Minden alapot nélkülöz az alperes azon érvelése is, hogy a felperes az igazgatótól kapott, a publikációs munka segítésére elvégzett részfeladatait nem a fennálló jogviszonya keretében látta el. A munkavégzés helyén, munkaidőben, a munkáltatói jogkör gyakorlójának utasítására végzett tevékenység kizárólag munkaköri feladatellátásnak minősülhet, ezért az evvel ellentétes, jogszabálysértés megjelölése nélkül tett érvelés megalapozatlan volt.
[38] Az idegen nyelv használatát megállapító és az alperest pótlék megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezést az alperes a Kjt. 74. § (1), (3) és (5) bekezdéseinek megjelölésével támadta, ugyanakkor az e körben rendelkezésre álló adatok felülmérlegelését a Pp. 279. § (1) bekezdése megjelölése hiányában a Kúria érdemben nem vizsgálhatta.
[39] Az alperes arra helytállóan hivatkozott, hogy a munkaköri leírás önmagában nem minősül a munkaszerződés mellékletének, annak kiadására a munkáltató a közfoglalkoztatotti jogviszonyban is irányadó Mt. 46. § (1) bekezdés d) pontja alapján köteles a munkába lépéstől számított 15 napon belül. A munkaköri leírás a munkáltató egyoldalú nyilatkozata, amelyben meghatározza azokat a feladatokat, amelyeket a munkavállalónak a munkáltató külön utasítása nélkül is el kell látnia. A munkaköri leírás nem része a munkaszerződésnek, annak egyoldalú módosítására a munkáltatónak lehetősége van. A másodfokú bíróságnak a jogerős ítéletben e körben tett téves megállapítása ugyanakkor az ügy érdemét nem érintette.
[40] Az alperes azt is alaptalanul sérelmezte, hogy a felperes jogviszonya az átalakulási törvényt követően nyilatkozata hiányában nem alakult át munkaviszonnyá.
[41] E körben az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy mivel a nyilatkozat megtételére 2020. november 1-jéig volt lehetőség, a felperes határozott idejű foglalkoztatása pedig a szerződés alapján 2021. február 28-ig tartott, a nyilatkozattételre a jogviszonya fennállása alatt jogosult lett volna. Az alperes jogszabályba ütköző foglalkoztatása nem eredményezheti annak megállapítását, hogy a felperes jogviszonya nyilatkozattétel hiányában 2020. október 31-ével megszűnt.
[42] Az alperes ugyanakkor alappal sérelmezte az Mt. 29. § (1) bekezdésének és az Mt. 30. §-ának megsértését és az érvénytelenség miatt alkalmazott jogkövetkezményeket.
[43] A jogerős ítélet - az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával egyezően - megállapította, hogy a peres felek között 2020. március 10-én létrejött közfoglalkoztatási szerződés jogszabályba ütközik, ezért az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis. A felperes az érvénytelenség megállapítása mellett a keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt az Mt. 82. § (1) és (2) bekezdése szerinti jogkövetkezmény alkalmazását kérte, ugyanakkor az elsőfokú bíróság az alperest - erre irányuló kereseti kérelem nélkül - a Pp. 2. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezési elv és a Pp. 342. § (1) bekezdése megsértésével az Mt. 30. §-alapján alkalmazandó Mt. 167. § -a alapján kártérítés megfizetésére kötelezte.
[44] Az érvénytelen munkaviszony bármilyen módon történő megszüntetése a jogviszony azonnali hatályú felszámolásának minősül, és ettől eltérő kérdés, hogy az érvénytelenségnek milyen jogkövetkezményei alkalmazhatók (EBH 2006.1535). Az érvénytelen jogviszony felszámolásakor a jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek alkalmazása nem lehetséges (BH 2007.97). Ezért az eljárt bíróságok nem tévedtek amikor a felperes által sérelmezett azonnali hatályú felmondás jogszerűségét nem vizsgálták, mert az Mt. 29. § (1) bekezdéséből következően az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt a munkáltató köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, feltéve, hogy az érvénytelenség okát a felek nem hárítják el.
[45] Az Mt. 29. § (1) bekezdése szerint az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn. Az Mt. ezen rendelkezése azt a jogelvet fejezi ki, amely az eredeti állapot helyreállíthatatlansága esetén irányadónak tekintendő, miszerint az érvénytelen munkaszerződés alapján létrejött munkaviszonyt a belőle származó jogok és kötelezettségek szempontjából úgy kell elbírálni, mintha érvényes munkaszerződés alapján állt volna fenn. Ebből az következik, hogy a már elvégzett munkáért díjazás jár (az adott esetben a Kjt. rendelkezéseit figyelembevéve különbözet), a munkavállalót megilletik a munkaviszony alapján járó juttatások, az adott időtartam munkaviszonyban eltöltött időnek minősül, azaz helyre kell állítani a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányát. Nem jelenti ez a rendelkezés azonban azt, hogy az érvénytelennek minősített szerződést kell érvényesnek tekinteni és az abban rögzítettek szerint kell elszámolni. Az elszámolási kötelezettség az Mt. általános szabályai szerint áll fenn (Mfv.II.10.678/2015/5.; Mfv.II.10.662/2015/3.).
[46] A felperes közfoglalkoztatotti szerződése határozott időre jött létre, így az érvénytelenség megállapítását követően az Mt. 66. § (8) bekezdése szerint a felmondás általános szabályai az irányadóak, amely alapján a felperest egy havi felmondási időre járó távolléti díja illeti meg.
[47] A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) rendelkezésével szemben az Mt. hatálybalépésétől kezdődően a 66. § (8) bekezdésében foglaltak szerint lehetővé teszi a határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetését és jogkövetkezményét tekintve nem tesz különbséget a határozott és határozatlan idejű munkaviszony felmondása között. Ebből következően a munkáltató az Mt. 29. § (2) bekezdése szerint köteles a munkavállalónak annyi időre járó távolléti díjat megfizetni, amely a munkáltató felmondása esetén járna, továbbá megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is, ha a munkaszerződés (adott esetben a közfoglalkoztatási munkaszerződés) a munkáltató oldalán felmerülő okból érvénytelen.
[48] E tényből, valamint az Mt. 29. § (2) bekezdéséből következően a határozott idejű munkaviszony felszámolása esetén a munkavállalót az a juttatás illeti meg, amelyre felmondás esetén tarthatna igényt.
[49] Az Mt. 30. §-a alapján alkalmazandó Mt. 167. § (1) bekezdésére alapítottan a felperes kártérítési igényt nem terjesztett elő, kárát nem bizonyította, ezért az Mt. 29. §-ának rendelkezése szerint - figyelemmel a 3 évet el nem érő jogviszonyára - csupán a 30 napos felmondási időre járó távolléti díj összegére jogosult.
[50] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak az alperest 552 783 forintban marasztaló rendelkezését a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében megváltoztatta és az alperes marasztalásának jogcímét megváltoztatva a marasztalását 240 000 forintra leszállította. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.VIII.10.094/2023/5.)