adozona.hu
BH 2023.12.314
BH 2023.12.314
I. Hatásköri rendelkezés alapján jogszerű a gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatos államigazgatási feladatokat ellátó szervnek a közigazgatási eljárásba szakhatóságként történő bevonása az olyan fogyasztóvédelmi eljárásba, amelynek tárgya annak megítélése, hogy a forgalmazott eszköz gyógyászati eszköz, avagy sem. II. A közreműködő szakhatóság alperesként történő perbeállítása - kereseti kérelem hiányában - a konkrét ügy körülményei alapján a bíróság által eldöntendő kérdés [2006. évi XCVIII. törvény (Gyft
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes az üzletében egészségügyi állapotfelmérést követően különböző eszközöket kínál eladásra.
[2] Az alperes a 2021. március 10. napján kelt, BP/2200/02713-3/2021. számú határozatában a felperes terhére 500 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki. Megállapította, hogy a felperes által forgalmazott termékek orvostechnikai eszközöknek minősülnek, és kilenc termék forgalmazását megtiltotta. Az állapotfelméréshez használt készülék további használatát megtiltotta. Kötelezte a fe...
BH 2023.12.314 I. Hatásköri rendelkezés alapján jogszerű a gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatos államigazgatási feladatokat ellátó szervnek a közigazgatási eljárásba szakhatóságként történő bevonása az olyan fogyasztóvédelmi eljárásba, amelynek tárgya annak megítélése, hogy a forgalmazott eszköz gyógyászati eszköz, avagy sem.
II. A közreműködő szakhatóság alperesként történő perbeállítása - kereseti kérelem hiányában - a konkrét ügy körülményei alapján a bíróság által eldöntendő kérdés [2006. évi XCVIII. törvény (Gyftv.) 17. § (4) bek.; 531/2017. (XII. 29.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) 1. §; 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 47/C. § (1) bek.].
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából lényeges tényállás
[1] A felperes az üzletében egészségügyi állapotfelmérést követően különböző eszközöket kínál eladásra.[2] Az alperes a 2021. március 10. napján kelt, BP/2200/02713-3/2021. számú határozatában a felperes terhére 500 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki. Megállapította, hogy a felperes által forgalmazott termékek orvostechnikai eszközöknek minősülnek, és kilenc termék forgalmazását megtiltotta. Az állapotfelméréshez használt készülék további használatát megtiltotta. Kötelezte a felperest arra, hogy a jövőben tartózkodjon a határozat indokolásában részletezett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattól és a feltárt jogsértés megszüntetése érdekében tett intézkedéseiről 15 napon belül írásban értesítse.
[3] Az alperes döntését az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (a továbbiakban: OGYÉI) szakhatósági állásfoglalására alapította, melyet az egyes közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján eljáró szakhatóságok kijelöléséről szóló 531/2017. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rend.) 1. §-a, az 1. számú melléklet 6. táblázata 5-6. pontjai alapján kért meg. Eszerint a felperes által forgalmazott kilenc termék orvostechnikai eszköz, a hatásmódjára, felhasználási területére és a termékkel kapcsolatos kereskedelmi kommunikációban foglaltakra tekintettel. A termékek egyike sem került jogszerűen forgalomba, nem is forgalmazhatók jogszerűen. Az állapotfelméréshez használt eszköz is orvostechnikai eszköz, de nincs és nem is volt érvényes EK megfelelőségi tanúsítványa, ezért a megfelelőségértékelési eljárás igazolhatóan nem került lefolytatásra. Enélkül orvostechnikai eszközt forgalomba hozni és a jogszabályok szerinti CE megjelöléssel ellátni nem lehet, illetve a termék felhasználása, teljesítőképessége vagy annak hiánya potenciálisan veszélyes lehet, mivel a vizsgálat és annak eredménye nem tekinthető validnak. A kijövő adatokat semmilyen módon nem interpretálhatja egészségügyi végzettséggel nem rendelkező személy.
[4] Az OGYÉI állásfoglalása szerint a termékeket orvostechnikai eszközként lehetett volna forgalomba hozni, ugyanakkor ezek egyike sem került jogszerűen forgalomba. Az orvostechnikai eszköznek minősülő termékek jogosultság nélküli értékesítése megvalósítja a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) mellékletének 9. pontjában foglaltakat, az a látszat keletkezett ugyanis, hogy a forgalmazás jogszerű. A csomagoláson használt címke megtévesztő tartalmú, mert abból úgy tűnik, a termékek wellness eszközök, használatuk egészségkárosodást nem okozhat, miközben az orvostechnikai eszközök ajánlása nem véletlenül kötött szakmai végzettséghez, a nem megfelelő alkalmazás akár az egészségre is veszélyes lehet. A felperes értékesítési gyakorlata az Fttv. 9. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen és sérti az Fttv. 3. § (1) bekezdését.
[5] Az alperes megállapította, hogy a felperes termékeinek eladását ösztönzi az alkalmazott állapotfelmérés, működtetése jogszerűtlen, az ezekből származó adatokat csak szakember értékelheti. A felperes azon magatartása, hogy az állapotfelmérést végző személyek tájékoztatják a fogyasztókat a felmérés eredményéről, megtévesztő, az ügyleti döntés meghozatalát zavarja. A felperes kereskedelmi gyakorlata komoly, egészségügyi jellegűnek tűnő vizsgálat személyre szóló ismertetése, illetve félelemkeltő eredménye a szükséges észszerűségi szempontok eltompítását célozza annak érdekében, hogy a fogyasztót olyan termék megvásárlására ösztönözze, melyet egyébként - a pszichés nyomás nélkül - nem vásárolna meg. Ha a közérzetjavítás és a wellness a cél, akkor ehhez szükségtelen állapotfelmérést végezni, ennek valódi célja a termékek eladásának ösztönzése. Ez megtéveszti a fogyasztókat és befolyásolja a termék megvásárlásával kapcsolatos ügyleti döntésüket. Az állapotfelmérés eredménye orvosi lelet látszatát kelti, különösen az idős, hiszékeny és betegségekre érzékenyebb fogyasztók körében. Az állapotfelmérés eredményének jelentéstartalma is az orvostudományokhoz köthető, orvosi diagnózisokkal hozható összefüggésbe.
[6] Az alperes megsértett és döntése alapjául szolgáló jogszabályként az Fttv. 3. § (1)-(4) bekezdéseit, 6. § (1) bekezdés b) pont bf) és bk) alpontjait, 7. § (1) bekezdését, az Fttv. mellékletének 9. pontját, 9. § (1) bekezdését, 10. § (1) bekezdését, 19. § a) pontját, 10. § (3) bekezdését, 11. § (1) bekezdését jelölte meg. A bírságot a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 47. § (1) bekezdés b) és i) pontjai, (2) bekezdése és 47/C. §-a alapján szabta ki, a 47. § (5) bekezdése szerinti körülmények értékelésével. Az érintett fogyasztók számát érintően nem állt releváns információ a rendelkezésére, azonban súlyosító körülményként értékelte, hogy a felperes nyilatkozata szerint 2020. évben kb. 400 termékeladás történt. Egy fogyasztó érintettsége a jogsértés alapesete, a több fogyasztó érintettségét súlyosító körülményként értékelte. A fogyasztói érdekek sérelmeként az alperes tájékoztatáshoz fűződő joguk sérelmét jelölte meg hozzátéve, hogy a fogyasztók vagyoni érdeke és egészségi állapotuk megóvásához szükséges alapvető joguk is sérült. A jogsértés 10 féle terméket érintett, melyeket a felperes az üzletben és a weboldalon kihelyezett árakon értékesített. Súlyosító körülményként értékelte a termékek magas eladási árát, illetve a jogsértő állapot hosszú időtartamát azzal, hogy utóbbi kapcsán a rövid ideig tartó jogsértés tekinthető alapesetnek. A felperes együttműködő magatartásának hiányát súlyosító körülményként értékelte, mert több alkalommal is nehezítette a tényállás feltárását. Enyhítő körülményként értékelte a 14 napos elállási jog gyakorlását. Figyelembe vette a felperes kis- és középvállalkozás minőségét, illetve a 2020. január-szeptember időszaki beszámoló szerinti nettó 194 099 000 forint árbevételét is. Összességében a jogsértést súlyosnak minősítette.
A kereseti kérelem és a védirat
[7] A felperes a határozatot keresettel támadta, elsődlegesen annak megsemmisítését, másodlagosan a megváltoztatással a fogyasztóvédelmi bírság 50 000 forintban történő megállapítását, valamint a tiltást, kötelezést tartalmazó rendelkezések mellőzését kérte. A közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelemként a fogyasztóvédelmi bírság okozta vagyoni kárra hivatkozott. Álláspontja szerint az alperes megsértette az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényt (a továbbiakban: Ákr.) számos rendelkezését és általában jogszerűtlenül járt el, ami egyebek mellett a 2. § (1)-(2) bekezdésének és 6. § (3) bekezdésének sérelme, különösen azért, mert folyamatosan rosszhiszeműnek tekintették az eljárás során. Vitatta a felperes az OGYÉI minősítését, továbbá bírság kiszabásával kapcsolatos mérlegelés jogszerűségét.[8] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte annak alaptalansága miatt. A rosszhiszeműséggel kapcsolatos állításokat visszautasította. Hivatkozott arra, hogy a bírságmegállapítás szempontjaira vonatkozóan jelen ügyben az Fgytv.-t kell alkalmazni.
A jogerős ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[10] A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns kérdésekben az indokolás szerint a felperesi hivatkozások nem megalapozottak. Az állapotfelméréssel kapcsolatban az alperes a szakkérdés megítéléséhez szükséges társhatóságként eljárt OGYÉI állásfoglalására hivatkozott. A termékek minősítése a bíróság szerint nem a felperes szubjektív megítélésétől függő kérdés, hanem a jogszabályi előírások által rögzített feltételrendszer mentén ítélendő meg.
[11] Az OGYÉI állásfoglalása ebben a körben egyértelműen megállapítja az állapotfelmérésre használt eszköz és az értékesítésre kínált további eszközök orvostechnikai eszköz minőségét. Ennek alapján az alperes a feltárt tényállás fogyasztóvédelmi jogszabályoknak megfelelő értékeléséből a bíróság szerint helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a jogszerű forgalmazás látszatát keltve forgalmazta az orvostechnikai eszköznek minősülő termékeket wellness termékként, ezáltal magatartása az Fttv. mellékletének 9. pontjába ütközik, megvalósítva a 3. § (1) bekezdés sérelmét. A felperes érdekében használt állapotfelmérő készülék működtetése jogszerűtlen, eredménye orvosi lelet látszatát kelti, adatait egészségügyi végzettséggel nem rendelkező személy nem értékelhette volna.
[12] A bíróság szerint a felperes bírságot vitató érvei nem támasztották alá az alperes mérlegelésének okszerűtlenségét. A bírság kiszabása az alperes mérlegelésének a következménye, a mérlegelési jogkör gyakorlásának jogszerűségét illetően a kialakult bírói gyakorlat szerint (Kúria Kf.III.38.211/2019/5., Kf.III.37.630/2019/6.) akkor van lehetőség mérséklésre, ha az alperes a bírság összegének megállapítása során valamely releváns körülményt nem értékelt, vagy valamely szempontot tévesen vett figyelembe. Nincs tehát lehetősége arra a bíróságnak, hogy az okszerűen figyelembe vett körülmények alapján megállapított bírság összegét felülmérlegelje. Az alperes határozatát a bírság összege tekintetében a mérlegelési jogkörben hozott határozatokra vonatkozó, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (5) bekezdése szerint megfelelően indokolta, határozatából megállapíthatók a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége is. Mindezek alapján a bíróság a kiszabott bírság mérséklésére sem látott lehetőséget.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte elsődlegesen az ítélet megváltoztatását a közigazgatási határozat megsemmisítésével és az alperes új eljárásra kötelezésével, másodlagosan az eljárt bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.[14] Álláspontja szerint a Korm. rend. 1. §-a és az 1. számú melléklet 6. táblázat 5-6. pontjai nem teszik lehetővé, hogy az OGYÉI szakhatósági állásfoglalást készítsen az ügyben, ugyanis a felperessel szemben nem reklámozási tilalom megsértése tárgyában volt folyamatban eljárás, míg a hivatkozott jogszabályhely kifejezetten csak az ilyen közigazgatási eljárásokat szabályozza. Az OGYÉI nem fogyasztóvédelmi hatóság, és nem orvostechnikai eszközök forgalmazása történt. A Korm. rend. 1. melléklet 6. táblázata alapján az alperesnek mint fogyasztóvédelmi hatóságnak nem volt arra lehetősége, hogy szakhatósági állásfoglalást kérjen az OGYÉI-tól. Az elsőfokú bíróság ennek figyelmen kívül hagyásával megsértette a Kp. 85. (3) bekezdés b) és c) pontját, amely szerint a bíróság hivatalból veszi figyelembe a közigazgatási cselekménynek az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapítását és a törvényben meghatározott egyéb tényt vagy körülményt.
[15] Kifogásolta, hogy a bíróság indokolása szerint a felperes az OGYÉI megállapításainak támadásától elesett, mivel nem vonta perbe az OGYÉI-t. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor különböző peres eljárási gyakorlat érvényesül. Feltétlenül sérült ezzel az Ákr. 55. § (4) bekezdésében foglalt jog a szakhatósági döntés elleni jogorvoslat lehetőségét illetően, és ennek az igénynek a figyelmen kívül hagyása a bíróság részéről a Kp. 86. § (1) bekezdésével ellentétes, továbbá a kereseti kérelem kimerítetlenségére vezetett. Mindvégig arra hivatkozott, hogy az OGYÉI által orvostechnikai eszközöknek minősített termékek egyszerű közérzetjavító, wellness-eszközök, amelyek gyógyhatással nem rendelkeznek. Utalt arra, hogy más európai uniós országban a vitatott termékeknek nincs különleges gyógyászati minősítése. Az OGYÉI véleménye ellenében azonban közvetlenül e kifogásait nem fogalmazhatta meg.
[16] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az alperesi határozat megfelel a mérlegelési tevékenységgel szemben támasztott jogszabályi követelményeknek. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a mérlegelés során kirívóan okszerűtlenül mérlegelt. Az alperes által alkalmazott mérlegelési szempontok továbbá spekuláción alapultak. Sérelmezte, hogy felrótták neki, miszerint magas áron értékesítette termékeit, de nem határoztak meg egy összehasonlító árat, amihez képest magas lenne ez az ár. Utalt arra, hogy az alperes nem tudta meghatározni a jogsértéssel érintett fogyasztók számát, noha a 2020-as termékértékesítési adat rendelkezésre állt. A súlyosító körülményeket nem egzakt adatok alapján állapították meg. Vitatta a jogsértés időtartamának megállapítását is és a haszonkulcs értékelési körbe vonását.
[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtette, hogy a szakhatóság kijelölése megfelel a Korm. rend. 1. számú melléklet 6. táblázata 4-5. pontja A-F) oszlopai szerinti meghatározásnak, ahol is e szempontokat együttesen kell figyelembe venni. Egy orvostechnikai eszköz besorolása, annak minősítése a legkevésbé sem lehet a gyártó vagy forgalmazó szubjektív értékelésének alárendelve, illetve annak függvénye.
[18] A bírság összegével kapcsolatos mérlegelési szempontok jogalapjaként hivatkozott az Fgytv.-nek a határozat meghozatala idején hatályos 47. § (5) bekezdésében és 47/C. §-ában foglaltakra. Az ár magas voltát, a jogsértéssel érintett fogyasztók számát, a tisztességtelen gyakorlat folytatásának időtartamát, az elállás biztosításával kapcsolatos körülmény enyhítőként figyelembe vételét illetően hivatkozott a határozatának indokolásban foglaltakra. A felperes által hivatkozott román gyakorlatot pedig az ügyben irrelevánsnak tartotta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[20] A Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdés, valamint 100. § (2) bekezdés b) pontja alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogsértések körében vizsgálhatja felül.
[21] A Kp. 85. § (3) bekezdése alapján a bíróság hivatalból veszi figyelembe a közigazgatási cselekménynek az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapítását.
[22] Az alperes az Fttv. 3. § (1) bekezdése megsértését rótta a felperes terhére a melléklet 9. pontját megvalósító magatartás tanúsítása kapcsán. Az Fttv. 3. § (1) bekezdése általános jelleggel tilalmazza a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat folytatását, a melléklet 9. pontja pedig tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatként határozza meg annak valótlan állítását vagy olyan hamis benyomás keltését, akár önmagában a terméknek a kereskedelmi gyakorlatban való megjelenítése által, hogy a termék jogszerűen forgalmazható.
[23] A felek közötti jogvita alapja annak megítélése, hogy az OGYÉI-t szakhatóságként az alperes bevonhatta-e eljárásába.
[24] A Korm. rendelet 1. számú mellékletének 6. pontja fogyasztóvédelmi ügyek között bizonyos hatáskörökben való eljárás esetén szerepelteti az OGYÉI-t, amelyeket egyaránt reklámozási tilalom megsértése miatti eljárásoknak nevez oly módon, hogy a mellékletet alkotó táblázat 2-6. sorai esetében az A) oszlopban közigazgatási hatósági eljárásként rendre ez a kategória szerepel.
[25] Az 5. sorban a B) oszloppal meghatározott [5/B.] négyzetben (cellában) a szakkérdés a következő: "az eljárás tárgyát képező eszköz orvostechnikai eszköznek, gyógyászati segédeszköznek minősül-e". Alatta a 6/B. cellában pedig: "az érintett kereskedelmi gyakorlat az OGYÉI hatáskörébe tartozó, az orvostechnikai eszközök, illetve a gyógyászati segédeszközök forgalomba hozatalára vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel összhangban áll-e" kérdés található. Az 5/C. és a 6/C. cellákban a szakhatóság bevonása és közreműködése feltételeként egyaránt az szerepel a gyógyszerrel vagy orvostechnikai eszközzel, a gyógyászati segédeszközzel kapcsolatos, a fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó szabályok megsértése. Valamint ugyancsak szempont, hogy a szakhatóság megkeresése a gyógyszerek, a gyógyászati segédeszközök reklámozására vonatkozó, a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban: Gyftv.) 17. § (4) vagy (6) bekezdése szerinti tilalom megsértése miatt indult eljárásban kötelező. Az eljáró szakhatóság mindezen két esetkörben is az OGYÉI.
[26] A Gyftv. 17. § (4) bekezdése szerint tilos a gyógyszertárból kizárólag orvosi vényre kiadható vagy társadalombiztosítási támogatásba befogadott gyógyszerek, tápszerek, továbbá a társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyászati segédeszközök reklámozása.
[27] A felperes szerint e jogszabályhelyet vele szemben azért nem lehet alkalmazni, mert nem reklámozási tilalom miatt indult ellene az eljárás. Valójában azonban a Gyftv. hivatkozott szakaszai e törvénynek "[a] gyógyszerrel, illetve gyógyászati segédeszközzel kapcsolatos, fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó szabályok" című fejezetében szerepelnek, és minderre a Gyftv. 18/A. § (2) bekezdése szerint a 17. § (4) és (6) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése esetén kifejezetten és kivételként a fogyasztóvédelmi hatóság eljárását rendeli az Fgytv.-ben meghatározott szabályok szerint.
[28] A Korm. rendelet 5/A. és 6/A. cellái az 5/C. és 6/C. celláival ellentétben jogszabályi hivatkozást nem tartalmaznak. Ekként a reklámozási tilalom megsértését a jogszabály szövegösszefüggésében a Gyftv.-n belül is értelmezhető módon gyűjtőfogalomként lehet csak felfogni, aminek tételes tartalmát az 5/C. és 6/C. cellák azonos, konkrét jogszabályi hivatkozása adja meg. Az alperesnek ezen levezetés alapján volt jogosultsága eljárni, és neki volt kötelezettsége az OGYÉI szakhatóságként való bevonása az eljárásba a Korm. rendelet hivatkozott 1. melléklet 6. táblázata 5. és 6. sorai alapján.
[29] A Kúria tehát annyiban pontosítja az elsőfokú bíróság ítélete e részében való indoklását, hogy az alperesi eljárásnak jogalapja a Korm. rendelet, továbbá a Gyftv. közbeiktatásával az Fttv., és az nem alapítható a Korm. rendeleten kívül ez utóbbira csak közvetlenül. Mindez az alperes határozatának jogalapját illetően pontosítást igénylő tényező.
[30] Föl kell hívni ugyanakkor az ítélet indokolását erősítő további értelmezést is, miszerint a Korm. rendelet tárgya, címe alapján, az egyes közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján eljáró szakhatóságok kijelölése. Ebben az értelemben is a reklámozási tilalom megsértése csakis akként fogható fel jog szerint, amit a 6. melléklet táblázatának megfelelő cellái konkretizálnak, hiszen nyilvánvalóan nem minden tilalmas reklámozás vezet éppen ilyen indok alapján lefolytatandó eljáráshoz.
[31] A Kp. 85. § (3) bekezdés sérelme ezért nem állapítható meg.
[32] A felperes felülvizsgálati kérelmében megfogalmazott további ellenvetése az OGYÉI perbevonásának mellőzését kifogásolta. A Kúria szerint az elsőfokú bíróság helytállóan vezette le, hogy sem a Kp. 18. § (1) bekezdése, sem a 25. §-a alapján nem volt helye az OGYÉI perbeállításának. Ezeket a felperes nem cáfolta meg. A Kúria ezzel kapcsolatban hivatkozik még a Kfv.V.37.095/2023/4. számú ítélet indokolásának [52] bekezdésére, miszerint annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy a megelőző eljárásban közreműködő szakhatóság alperesként történő perbeállítása indokolt-e, mindig az egyedi tényállástól függően kell eldönteni a konkrét ügy adatai, körülményei, tényei, továbbá a kereseti kérelem alapján.
[33] Jelen esetben az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a felperes az OGYÉI-t nem jelölte meg alperesként, a bíróság felhívására a perben is úgy nyilatkozott, hogy a szakhatóság perbeállítását nem tartja szükségesnek, a bíróságnak pedig ilyen kötelezettsége nincs. Mindazonáltal a szakhatósági véleményt az alperes határozata és az ítélet indokolása kimerítően tárgyalja, az az eljárásoknak kifejezett tárgya volt. A felperes tehát nem esett el attól, hogy álláspontját kifejtse, jogvédelemhez való joga nem sérülhetett.
[34] Tartalmi értelemben pedig azt a kérdést, hogy az ügy tárgyát az OGYÉI által orvostechnikai eszközöknek minősített termékek, avagy gyógyhatással nem rendelkező, egyszerű közérzetjavító, wellness-eszközök képezik-e, az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette. Egy objektív szempontokon alapuló megítélésről van szó az orvostechnikai eszköz minőséget illetően. A felperes részéről ennek átminősítése wellness-eszközzé szubjektív értelmezés, ami nem lehet perdöntő. A bevett és hivatkozott fogalmi kritériumokat a szakhatóság véleménye rögzíti, az alperes ennek megfelelően vonta le a jogi konzekvenciákat a hatályos szabályozás szerint. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy ennek alapján a hatósági eljárás jogszerű volt. A felperes által hivatkozott külföldi minősítések az ügyben nem relevánsak, mivel az ügyben alkalmazandó jognak kell megfelelni. Összességében tehát az elsőfokú bíróság a Kúria szerint a keresetet kimerítette, a felperes részéről ennek kétségbe vonása nem megalapozott.
[35] A bírság megállapításával kapcsolatos mérlegelés módját és kimenetelét a felperes ugyancsak vitatta. A Kp. 85. § (5) bekezdése alapján mérlegelési jogkörben megvalósított közigazgatási cselekmény jogszerűségét illetően a bíróság azt is vizsgálja, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazásának keretei között gyakorolta-e, a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége a közigazgatási cselekményt tartalmazó iratból megállapíthatók-e.
[36] Az Fgytv. 47/C. § (1) bekezdés b) pontjának első fordulata szerint a bírság összege 15 ezer forinttól az a) pont hatálya alá nem tartozó [azaz nagyobbnak nem minősülő] vállalkozás esetében 500 ezer forintig terjedhet.
[37] Az Fgytv. 47/C. § (1) bekezdés b) pontjának második fordulata a fogyasztók széles körének testi épségét, egészségét sértő vagy veszélyeztető, továbbá a fogyasztók széles körének jelentős vagyoni hátrányt okozó jogsértés esetén az éves nettó árbevétel 5%-áig, a számviteli törvény hatálya alá nem tartozó vállalkozás esetén 5 millió forintig terjedő bírság kiszabását teszi lehetővé.
[38] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes által vitatott feltételek az emelt bírságmérték alkalmazásához és nem pedig az alapesetben felső határként rögzített, 500 000 forint bírságmérték meghatározásához szükségesek.
[39] Márpedig az alperes, a felperes kategóriájában vett alapeset mértékköréből nem lépett ki, azon belül a felső határ alkalmazását a megállapított minősített körülmény eredményezte. A felülvizsgálati kérelemben vitatott súlyosító körülmények (magas áron értékesítés, a jogsértéssel érintett fogyasztók számának meghatározatlansága, a tisztességtelen gyakorlat folytatásának időtartama) rögzítést nyertek, de "értékükön" az Fgytv. 47/C. § (1) bekezdés b) pontja második fordulatának megfelelően nem lettek figyelembe véve a magasabb kategóriájú bírságösszeg megállapításához.
[40] A Kúria szerint a nagyobb számú fogyasztói érintettség tény, ennek ellenkezőjét a felperes konkrét adatokkal nem cáfolta és ezt az előfokú bíróság ekként helyesen fogadta el. A felperes által hiányolt további részletezettség nem szükséges, mert az ugyanis a súlyosabb eset fokának megállapítása esetén a magasabb bírságösszeg arányossága szempontjából lett volna csak releváns. A felperesi kifogásoknak ebben a tekintetben ezért nincs a döntés e részére vonatkozóan figyelembe vehető tartalma.
[41] A jogsértés folyamatosságát ugyancsak nem cáfolta a felperes, az időtartam bizonyítottságát hiányolta csak. Az elhúzódás mértéke azonban ismét a súlyosabb esetkör szerinti értékhatáron belüli mérték igazolásához lenne szükséges, ami azonban nem lett megállapítva. A jogellenesség fennállásának folyamatossága önmagában is súlyosító körülmény, de további pontosítás nélkül csak az alapesethez rendelt bírságérték-tartományon belül.
[42] Figyelemmel a súlyosító körülmény mérlegelésének módjára, az enyhítő körülmények számbavétele nem tekinthető olyannak, mint amit nem vettek figyelembe. Ebben a tekintetben is az elsőfokú bíróság helyesen értékelte az alperes mérlegelését okszerűnek.
[43] Az Fgytv. 47. § (5) bekezdése az (1) bekezdés szerinti fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetére elrendelhető jogkövetkezmények meghatározásakor figyelembe vehető szempontokat rögzíti. Helytállóan hivatkozott arra az elsőfokú bíróság, hogy az I. rendű alperes a határozata indokolásában részletesen feltüntette azon szempontokat, amelyeket figyelembe vett a bírság mértékének meghatározásakor, ezeket a szempontokat a felperes ténybelileg nem cáfolta. Iratellenes, okszerűtlen vagy logikátlan mérlegelés hiányában pedig felülmérlegelésnek nincs helye. A felperes felülvizsgálati kérelmében előadott jogértelmezése az előbbiek szerint nem foghatott helyt.
[44] Mindezek alapján a Kúria szerint a keresetet elutasító ítélet jogszerű, a benne foglalt megállapítások nem sértik a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
[45] A jogerős ítéletet ezért a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján ezért hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VI.37.379/2023/7.)