adozona.hu
BH 2023.12.305
BH 2023.12.305
Ha az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló felperes a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendelet szerint az oltási mentességét a jogszabályban előírt határidőben igazolta az áthelyezése utáni új munkáltatónál a mentessége ismételt igazolására ugyan felhívható volt, annak hiánya azonban nem valósította meg az R. 1. § (9) bekezdése szerinti önálló azonnali hatályú felmondási okot [az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény (E
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2004. augusztus 1-től egy Kft. munkavállalójaként végezte munkáját, egy Reumakórház informatikai feladatait látta el.
[2] A koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendelet (továbbiakban: Rendelet) által bevezetett, 2021. augusztus 15-től fennálló oltási kötelezettség a felperest is érintette, mivel a rendelet hatálya alá tartozott.
[3] A felperes szisztémás lupus erythematosus (SLE) autoimmun betegségben, véralvadási zavarban s...
BH 2023.12.305 Ha az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló felperes a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendelet szerint az oltási mentességét a jogszabályban előírt határidőben igazolta az áthelyezése utáni új munkáltatónál a mentessége ismételt igazolására ugyan felhívható volt, annak hiánya azonban nem valósította meg az R. 1. § (9) bekezdése szerinti önálló azonnali hatályú felmondási okot [az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény (Eszjtv.) 12. § (3) bek.; a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendelet (Rendelet) 9. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2004. augusztus 1-től egy Kft. munkavállalójaként végezte munkáját, egy Reumakórház informatikai feladatait látta el.[2] A koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendelet (továbbiakban: Rendelet) által bevezetett, 2021. augusztus 15-től fennálló oltási kötelezettség a felperest is érintette, mivel a rendelet hatálya alá tartozott.
[3] A felperes szisztémás lupus erythematosus (SLE) autoimmun betegségben, véralvadási zavarban szenved, amelyet 2011-ben diagnosztizáltak nála. Utóbb pajzsmirigy működési zavarok is társultak ehhez a betegséghez, állapotát csak szoros orvosi megfigyelés és hosszadalmas kezelés mellett sikerült normalizálni. Mivel a felperes tartott tőle, hogy inaktív állapotban levő autoimmun betegségét a védőoltás aktíválhatja, háziorvosához fordult, aki úgy ítélte meg, hogy az oltás kedvezőtlenül befolyásolhatja a felperes egyensúlyban lévő immunrendszerét. Ezért 2021. augusztus 18-án kiállította javaslatát az oltás kontraindikációjáról.
[4] A felperes a jogszabályban meghatározott eljárásrend betartása mellett a háziorvos javaslatát a munkáltató szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakorvosának benyújtotta, aki erre figyelemmel 2021. szeptember 2-án kiállította az oltási mentességről szóló szakvéleményt.
[5] A Reumakórház bizonyos részlegei - köztük az informatikai osztály - munkavállalói 2021. december 1-vel átkerültek az alperes kötelékébe áthelyezés címén az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény (továbbiakban: Eszjtv.) 12. §-a alapján.
[6] Az új munkáltató 2021. december 8-án e-mailben felhívta a felperest, hogy töltsön ki egy táblázatot az osztályon dolgozók átoltottságáról, és az ellenjavallatokról szóló igazolásokat mellékelje. A felperes másnap megküldte a kért táblázatot, ezzel együtt a saját oltási mentességét igazoló üzemorvosi szakvéleményt is.
[7] 2021. december 11-én újabb e-mail érkezett az informatikai ügyintézőtől, melyben közölte a felperessel, hogy mindazon kollégák, akik az intézményi összevonás alapján 2021. december 1-jétől tartoznak alperes állományába, a megyei kórház foglalkozás-egészségügyi osztályán kell, hogy az igazolást megkérjék. A korábbi, helyi üzemorvos által kiállított igazolás nem elfogadható.
[8] A munkáltató 2021. december 17-én újabb e-mailt küldött a felperesnek, melyben kérte, hogy küldje meg a tényleges orvosi igazolást, ami miatt nem javasolt a SARS-CoV-2 koronavírus elleni oltás.
[9] A felperes 2021. december 21-én elektronikusan továbbította a foglalkozás-egészségügyi orvosának a már rendelkezésre álló háziorvosi javaslatot és az üzemorvosi szakvéleményt.
[10] 2021. december 22-én arra hívta fel a munkáltató a felperest, hogy az oltás beadhatóságával kapcsolatban friss immunológiai lelettel, előzetes időpont egyeztetés után jelentkezzen az üzemorvosi rendelőben. A felperes ezen a napon felhívta az immunológiai szakrendelést, azonban csak 2022. január 26-ra kapott időpontot.
[11] Az alperes 2022. január 13-án felszólította felperes, hogy február 15-ig vegye fel a védőoltást, vagy mutassa be a mentesítésről szóló orvosi szakvéleményt.
[12] Mivel a dátumokból megállapítható volt, hogy a vizsgálat jellegére is tekintettel a megadott határidőben nem tud friss immunológiai leletet beszerezni, a felperes ismét háziorvosához fordult, aki 2022. január 18-án újabb javaslatot bocsátott felperes rendelkezésére rögzítve ellenjavallatát a vakcina felvétele kapcsán. A felperes ezt azonnal továbbította a munkáltatónak.
[13] A felperes 2022. január 26-án megjelent az immunológiai szakrendelésen, ahol vért vettek tőle és tájékoztatták, hogy a leletet postán fogja megkapni. Az immunológussal nem tudott konzultálni, mivel az orvos nem tartózkodott a szakrendelésen.
[14] A munkáltató 2022. január 27-én postai úton ismét felszólította felperest, hogy 2022. február 15-ig vegye fel a védőoltást, vagy mutassa be a mentesítésről szóló orvosi szakvéleményt, ellenkező esetben egészségügyi szolgálati jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntetik. A felperes 2022. február 3-án kereste az üzemorvost, aki arról tájékoztatta, hogy immunológiai szakvélemény híján nem áll módjában mentesíteni őt. Ezt követően többször próbálta telefonon és személyesen is elérni az immunológus szakorvost a felperes, azonban nem volt elérhető.
[15] A felperes 2022. február 10-én levélben fordult az alpereshez kérve, hogy a munkáltató a korábban leadott szakvélemény elfogadásáról vagy annak hiányáról írásban nyilatkozzon. Ezt követően 2022. február 17-én postai úton azonnali hatályú felmondást kézbesítettek neki a védőoltás felvételének elmulasztására hivatkozással a Rendelet 1. § (9) bekezdése alapján.
[16] Az immunológus szakorvos 2022. február 18-án tájékoztatta felperest a megérkezett leletről, 2022. február 28-án pedig megérkezett a munkáltató válasza a felperes 2022. február 10-én megküldött levelére.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[17] A felperes keresetében egészségügyi szolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként 2 570 423 forint elmaradt munkabér és kamata, végkielégítésként 2 487 500 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.[18] Érvelése szerint az Eszjtv. 12. § (3) bekezdésére figyelemmel a korábbi jogviszonyban az előírások megtartásával már elvégzett orvosi alkalmassági vizsgálat megismétlésére sem mód, sem szükség nem volt. Az alperes jogi alap nélkül, önkényesen és utólag kérdőjelezte meg a mentesítését.
[19] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint a jogszabályoknak megfelelően járt el, a rendelet a munkáltatónak nem adott mérlegelési jogkört abban a tekintetben, hogy milyen igazolásokat fogad el.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[20] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kártérítésként elmaradt jövedelem címén 766 387 forintot annak kamatával, végkielégítés címén 2 487 500 forintot és ezután kamatot. Kimondta, hogy az ezt meghaladó keresetet elutasítja.[21] Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott az Eszjtv. 12. § (1) bekezdés a) pontjára, 12. § (3) bekezdésére és a Kjt. 26. § (3) bekezdésében foglaltakra.
[22] Mivel a perbeli esetben a felek áthelyezésről szóló megállapodása felperes oltás alóli mentességének kérdését mint függő jogi helyzetet nem érintette, így a bíróság nem látta kizártnak (és emiatt jogsértőnek) a felperes átadó munkáltatónál megszűnő egészségügyi szolgálati jogviszonyára és az alperesnél kezdődő új egészségügyi szolgálati jogviszonyra tekintettel a Rendelet 1. § (5) bekezdésének megfelelő alkalmazását.
[23] Továbbiakban utalt az elsőfokú bíróság a Rendelet 1. § (3) bekezdésére, (4) bekezdésére, (5) bekezdésére, (8) bekezdésére és (9) bekezdésében foglaltakra.
[24] A perben az egymásnak ellentmondó tanúvallomások alapján nem volt tisztázható, hogy az alperes részéről ki és miért döntött úgy, hogy a felperes korábbi orvosi szakvéleményét nem fogadja el, ugyanakkor az ítéleti bizonyossággal beigazolódott, hogy a felperes 2022. január 18-án friss háziorvosi javaslatot bocsátott az alperes rendelkezésére, mely változatlanul az oltási ellenjavallatot tartalmazta.
[25] Az üzemorvos szerint azért nem volt elegendő a háziorvosi javallat, mert ezt a gondozó orvostól kellett beszerezni. Foglalkozás-egészségügyi szakorvosként kizárólag a kormányrendelet alapján folytatta le az eljárásokat, egyéb utasítás, protokoll, előírás nem volt. Az áthelyezett dolgozók közül mindenkitől megkövetelték a szakorvosi javaslatot.
[26] Az elsőfokú bíróság szerint fentiekből levonható az a következtetés, hogy az alperesnél irányadó mentesítési eljárás nem felelt meg a perrel érintett időszakban hatályos rendelet szabályainak. A Rendelet 1. § (5) bekezdése nem szakorvosi javaslatot követelt meg az orvosi szakvélemény kiadásához, hanem kifejezetten a háziorvos javaslatát. Ezzel szemben az üzemorvos tanúvallomása alapján megállapítható, hogy a háziorvos javaslatára nem is tartott igényt.
[27] A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a munkáltató jogellenesen élt az azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményével, mivel az az üzemorvosi szakvélemény kiadásának jogszerűtlen megtagadásán alapult. A jogszabályban megkövetelt eljárási rend megsértése miatt a munkáltató helytállni tartozik.
[28] Az alperes az egészségügyi szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként 2 487 500 forint végkielégítés megfizetésére köteles az Mt. 82. § (3) bekezdése alapján. A felperes 2022. március 7-től június 4-ig terjedő időszakban bruttó 1 492 500 forint jövedelemre tett volna szert, ebből levonandó a 18,5%-os társadalombiztosítási járulék és máshonnan megtérülő bevételként a nettó 450 000 forint járadék. A felperes így kártérítésként 766 387 forint elmaradt jövedelemre vált jogosulttá.
[29] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés összegét 3 361 348 forintra felemelte azzal, hogy a késedelmi kamat kezdő időpontja 2022. július 11. A másodfokú bíróság a perköltség összegét is megemelte, míg az elsőfokú ítéletet ezt meghaladóan helybenhagyta.
[30] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a Kormány a Rendeletet az Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében bocsátotta ki, ami az 54. cikk (1) bekezdése alapján járhat ideiglenesen valamely alapjog gyakorlásának felfüggesztésével is. A jogszabály az egészségügyben foglalkoztatottak azon köre számára, akik betegekkel közvetlenül érintkezhetnek, valamint az egészségügyi tevékenység egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban: Eütv.) 4. § b) pontjában írt tevékenységet végzők számára a veszélyhelyzet alatt kötelezővé tette a védőoltás felvételét méghozzá úgy, hogy elmulasztásához a jogszabály hátrányos jogkövetkezményt rendelt.
[31] Az Alkotmánybíróság 3537/2021. (XII. 22.) határozatában az egészségügyben foglalkoztatottak kötelező védőoltás elrendelésének legitim céljaként ismerte el az Alaptörvény II. cikke által garantált élethez és egészséghez való jog, valamint az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésében foglalt egészséghez való jog intézményvédelmi oldalának érvényesítését, a koronavírus járvány egészségügyi, társadalmi, gazdasági hatásainak csökkentését, kiemelten az egészségügyi ellátórendszer folyamatos működését és a betegellátás biztonságát.
[32] A koronavírus világjárvány miatti veszélyhelyzet idején, 2021. augusztus 1-jén hatályba lépett rendelet a járványügyi védekezés sikere érdekében főszabályként rövid, 2021. szeptember 15. napjáig terjedő határidőt szabott a védőoltás felvételére. Az ezt elmulasztó foglalkoztatott a hátrányos munkajogi jogkövetkezmény elkerülése érdekében a munkáltató felhívásától számított 15 napos határidővel köteles volt az oltás pótlásának vagy a mentesülésének az igazolására (Rendelet 1. § (8) bekezdés). Lényeges szempont, hogy a 15 napos határidő eredménytelen elteltével a Rendelet 1. § (9) bekezdése alapján felmentéssel, illetve felmondással azonnali hatállyal akkor is meg kellett szüntetni a foglalkoztatott jogviszonyát, ha kezdeményezte a mentesülését alátámasztó orvosi szakvélemény kiadását, de arra a megadott határidőben nem került sor. Amennyiben a bíróság a Rendelet 1. § (5) bekezdésének azt a szabályát, hogy az orvosi szakvéleményt a foglalkoztatott munkáltatója szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakorvosa adja ki, úgy értelmezné, hogy a hatályba lépett Rendelet előírásainak maradéktalan betartásával 2021. szeptember 15-ig az akkori áthelyezés előtti munkáltató szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szakorvos által kiállított orvosi szakvéleménnyel a foglalkoztatott az áthelyezés utáni új munkáltatója felhívására, a rendelkezésre álló 15 napos határidőn belül nem igazolhatná az oltási kötelezettség alóli egészségügyi mentesülését, hanem a felhívástól számított rövid határidőben az új munkáltató szerint illetékes másik foglalkozás-egészségügyi szakorvostól kell az annak alapjául szolgáló háziorvosi javaslat, és szükség esetén az aktuális állapotot igazoló szakorvosi leletek beszerzését követően orvosi szakvéleményt benyújtania, azáltal az egészségügyi állapoton alapuló mentesség garanciális célja, a kötelezett személy életét, egészségét veszélyeztető invazív egészségügyi beavatkozás elhárítása nem valósulhatna meg.
[33] A Rendeletnek nincs olyan szabálya, és a 2021. szeptember 2-án kelt foglalkozás-egészségügyi orvosi szakvéleménynek sincs olyan tartalma, amely a felperes által megszerzett, a Rendelet szerinti mentesítési eljárásban kiállított orvosi szakvéleménnyel alátámasztott mentességet időben behatárolná, vagy a szakvéleménynek a Rendelet 1. § (8) bekezdése szerinti felhasználását a foglalkoztatott kiállításkori munkáltatójára korlátozná.
[34] A Rendelet 1. § (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a foglalkoztatott a kiállított orvosi szakvéleménnyel a koronavírus világjárvány folytán kihirdetett veszélyhelyzetben - és így a Rendelet teljes időbeli hatálya alatt - mentességet szerzett a SARS-CoV-2 koronavírus elleni védőoltás felvételének kötelezettsége alól.
[35] Az azonnali hatályú felmondás a Rendelet 1. § (8)-(9) bekezdésének megjelölésével világosan meghatározta: a felmondás oka az, hogy a felperes felhívás ellenére elmulasztotta a védőoltás felvételének vagy a mentesség tényének igazolását. Felperes ennek valóságát vitatta, ezért ezt az Mt. 64. § (2) bekezdése alapján az alperes volt köteles bizonyítani, amely kötelezettségének nem tett eleget.
[36] Mindebből következik, hogy nem volt ügydöntő jelentősége annak az elsőfokú bíróság által vizsgált körülménynek, hogy az újabb üzemorvosi szakvélemény kiadásának megtagadására jogszerűen vagy jogszerűtlenül került sor, így az elsőfokú bíróság ezen érvelését a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes felülvizsgálati ellenkérelme
[38] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogalapjában és összegszerűségében is megalapozatlan felperesi keresetet elutasítva új határozat hozatalát kérte.[39] Az alperes felülvizsgálati kérelmében utalt az Eszjtv. 12. § (1), (3) bekezdésére, valamint a 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendelet 1. § (4), (5), (8) és (9) bekezdésében foglaltakra.
[40] Az alperesi álláspont szerint a Rendelet szabályainak értelmezésére és alkalmazására jogszabályellenesen, annak a jogalkotó szándékával és céljával ellentétes módon való alkalmazásával került sor, amely az Alaptörvény 28. cikkének értelmezési és alkalmazási szabályait sérti.
[41] A másodfokú bíróság megsértette, illetve helytelenül értelmezte az Alkotmánybíróság 3537/2021. (XII. 22.) AB határozatát is. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a védőoltásra való tényleges kötelezés az egészségügyi önrendelkezéshez való jog arányos korlátozásának minősül, így a támadott szabályozás szerinti szankció megalkotása nem eredményezett az indítványozók egészségügyi önrendelkezési jogába való aránytalan és e jog lényeges tartalmát sértő beavatkozást.
[42] A jogi szabályozás szerint a védőoltás alól az a foglalkoztatott mentesülhet, akinek a mentesítését egészségügyi okból a háziorvos javasolja, és ezzel az orvosi szakvélemény is egyetért, azt alátámasztja. A Rendelet 1. § (5) bekezdése szerint az orvosi szakvéleményt a foglalkoztatott kezdeményezésére a háziorvos javaslata alapján a munkáltató szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakorvosa, ennek hiányában a foglalkoztatott (1) vagy (2) bekezdése szerinti jogviszonyának keretében végzett tevékenységre való egészségügyi alkalmasságának elbírálására jogosult más orvos adja ki. A Rendelet tehát úgy szól, hogy az orvosi szakvéleményt a foglalkoztatott kezdeményezésére a háziorvos javaslata alapján a munkáltató szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szerv orvosa adja ki. A Rendelet nem adott felmentést a munkáltatónak, nem rendelkezett a mentesség igazolásának többszöri felhasználhatóságáról és arról, hogy a korábbi munkáltatónál megszerzett mentességi igazolás az új munkáltatónál is elfogadható a mentesség igazolására, ahogyan nem rendelkezik a Rendelet az igazolások időbeli hatályáról sem. Így ezzel a jogértelmezéssel a másodfokú bíróság megsértette az Alaptörvény 28. cikkét, ugyanis abból az következik, hogy e cikk a bíróságok számára nem ad a jogalkotásra felhatalmazást.
[43] A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében helytelenül értelmezte a Rendeletet, mert annak értelmében a munkavállalót a munkáltató felhívja, hogy a védőoltást a felhívástól számított 15 napon belül vegye fel, és annak felvételét a (6) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon igazolja, vagy az (5) bekezdés szerinti orvosi szakvéleményt mutassa be. A munkavállaló mindenkori - akár az áthelyezést követő - munkáltatója szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakorvosát jelöli meg, a perben érintett időszakban pedig felperes munkáltatója az alperes volt.
[44] A Rendelet 1. § (9) bekezdésében írtakból pedig az következik, hogy ha az alperesi munkáltató felhívására az áthelyezett felperes az oltás felvételét határidőben nem igazolta, és a mentesség igazolását alátámasztó, a Rendelet 1. § (5) bekezdése szerinti orvosi szakvéleményt határidőben nem mutatja be, úgy jogviszonya megszüntethető.
[45] Alperes álláspontja szerint a Rendelet 1. § (1)-(3) bekezdései értelmében a jogszabályban előírt rövid határidő és szigorú feltételek nem a mentesítés körében való mérlegelést zárták ki, hiszen azt a jogalkotó a Rendelet 1. § (4) bekezdésében megteremtette a foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakorvosa számára, hanem azt a célt szolgálták, hogy egészségügyi szolgálati jogviszonyt szabályszerű mentesítés kivételével ne lehessen létesíteni, illetve fenntartani olyan személlyel, aki a koronavírus elleni védőoltást illetve emlékeztető oltást nem vette fel.
[46] Az alperes az Mt. 64. § (2) bekezdésével összefüggésben kifejtette, hogy a mentesülés igazolására határidőt biztosított, a felperes az igazolást nem szerezte be, ezért a munkáltatónak nem volt más lehetősége a jogszabály alapján, minthogy a jogviszonyt megszüntesse.
[47] Alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 2. § (2) bekezdését is, amely értelmében a kérelmekhez kötve van.
[48] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és az alperes perköltségben való marasztalására irányult.
[49] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság megfelelően értelmezte az alperes által hivatkozott jogszabályt, és nem sértette meg az Alaptörvény 28. cikkét sem. Figyelemmel volt a jogalkotó céljára és a veszélyhelyzet fennállására, valamint az Alkotmánybíróság 3537/2021. (XII. 22.) AB határozatára.
[50] A veszélyhelyzet idején leginkább leterhelt kétségkívül az egészségügyi ágazat volt. Erre tekintettel képviseli felperes azt az álláspontot, hogy jogszabály egyértelmű rendelkezésének hiánya esetén nem értelmezhető az Alaptörvénnyel összhangban állónak, illetve a veszélyhelyzetre tekintettel indokoltnak a Rendelet olyan értelmezése, amely szerint az oltás felvétele alóli mentesítési eljárást a rendelet hatálya alatt bekövetkezett munkaviszony változás esetén meg kellene ismételni. Ez ugyanis az egészségügyi ellátórendszer számára ismételt terhet jelentene. Felperes álláspontja szerint az alperes korábban nem hivatkozott az ügy alkotmányos vonatkozásaira és a bíróság döntésének Alaptörvénnyel való összhangjára. Ezt kizárólag a felülvizsgálati kérelemben tette meg. Mindez pedig azt jelenti, hogy a felülvizsgálati kérelmében meg nem engedett módon új érvelést terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[51] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.[52] A Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát figyelemmel a Pp. 523. §-ban foglaltakra is.
[53] A Pp. 413. § (1) bekezdés a) és c) pontja rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell a felülvizsgálni kívánt ítélet számát, a jogszabálysértés pontos megnevezését, a jogszabályhely megjelölésével azt az eljárási, illetve anyagi jogi jogszabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti (1/2017. polgári jogegységi határozat folytán alkalmazandó 1/2016. (II. 15.) PK vélemény). Ebből következően azon felülvizsgálati érvelések voltak vizsgálat tárgyává tehetőek, amelyek ezen kívánalmaknak megfelelnek.
[54] Az alperes felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott Rendelet 1. § (4) és (5) bekezdése értelmében az (1)-(3) bekezdés szerinti kötelezettség alól mentesül az a foglalkoztatott, aki részére egészségügyi indokból ellenjavalt a védőoltás felvétele, és ezt az (5) bekezdés szerinti orvosi szakvélemény is alátámasztja. Az orvosi szakvéleményt a foglalkoztatott kezdeményezésére, a háziorvosának javaslata alapján a munkáltatója szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakorvosa, ennek hiányában a foglalkoztatott (1) vagy (2) bekezdés szerinti jogviszonyának keretében végzett tevékenységre való egészségügyi alkalmasságának elbírálására jogosult más orvos adja ki.
[55] Helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy az Alaptörvény 28. cikkével összhangban a jogi szabályozás alapján a világjárvány esetén is biztosítani kellett az egészségügyi kontraindikáción alapuló mentességet és azt, hogy az oltásra kötelezett személy életét, egészségét veszélyeztető oltás beadására, az oltási kötelezettség elmulasztása esetére kilátásba helyezett munkajogi hátrány bekövetkezésére ne kerülhessen sor.
[56] Helytállóan hivatkozott ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság a 3537/2021. (XII. 22.) AB határozatban foglaltakra, miszerint az általános alapjogkorlátozási teszt szükségessége körében értékelendő, hogy az elérni kívánt cél fontossága arányban áll-e az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlyával. Mindezt a másodfokú bíróság helyesen vette figyelembe.
[57] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint 2021. szeptember 2-án a felperes háziorvosának javaslatára az akkori munkáltató illetékes foglalkozás-egészségügyi szolgálatának szakorvosa kiadta a Rendelet 1. § (5) bekezdése szerint azt az orvosi szakvéleményt, amely alátámasztja, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus elleni oltás felvétele ellenjavalt a felperesnek fennálló alapbetegségére, illetve annak jelenlegi szinten tartására tekintettel. A feleres ezért mentesült a Rendelet 1. § (3) bekezdésben foglalt 2021. szeptember 15-ei határidőig történő oltásfelvétel alól. Ezen határidőt követő áthelyezés után az új munkáltató 2021. december 8-án felhívta a felperest az oltás felvételének vagy elmulasztása esetén annak indokoltsága igazolására, aki 2021. december 9-én a korábban kapott orvosi szakvéleményt bemutatta, ezáltal a Rendeletben foglaltaknak eleget tett.
[58] Helyesen fejtetti ki a másodfokú bíróság ítéletében azt is, hogy a Rendeletnek nincs olyan szabálya, és a 2021. szeptember 2-án kelt foglalkozás-egészségügyi orvosi szakvéleménynek sincs olyan tartalma, amely a felperes részére a rendelet szerinti mentesítési eljárásban kiállított orvosi szakvéleménnyel alátámasztott mentességet (egészségügyi ok miatti ellenjavallatot) időtartamban, vagy a szakvélemény Rendelet 1. § (8) bekezdése szerinti felhasználáskori munkáltatójára korlátozná. Jelen esetben a felperes áthelyezéssel került korábbi munkahelyéről az alpereshez, és az oltás felvétele az ő esetében nem volt - a háziorvos és a foglalkozás-egészségügyi orvos által alátámasztottan - javasolt, amelyről szóló megfelelő igazolással a felperes az áthelyezés időpontjában rendelkezett és ismételten becsatolt.
[59] A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy amennyiben a Rendelet 1. § (5) bekezdésének azon előírását, hogy az orvosi szakvéleményt a foglalkoztatott munkáltatója szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakorvosa adja ki, úgy értelmeznénk, hogy a hatályba lépett rendelet előírásainak betartásával 2021. szeptember 15. napjáig az akkori áthelyezés előtti munkáltató szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szakorvos által kiállított orvosi szakvéleménnyel a foglalkoztatott az áthelyezés után új munkáltatója felhívására a rendelkezésére álló 15 napos határidőn belül nem igazolhatná az oltási kötelezettség alóli mentesülését, hanem a felhívástól számított rövidebb határidőben az új munkáltató szerint illetékes másik foglalkozás-egészségügyi szakorvostól kell szakvéleményt beszerezni, az egészségügyi állapoton alapuló mentesség garanciális célja, a kötelezett személy életét, egészségét veszélyeztető egészségügyi beavatkozás elhárítása nem valósulhatna meg. Ezen okfejtés áll összhangban az Alaptörvény 28. cikkével, illetve a már hivatkozott 3537/2021. (XII. 22.) AB határozatban foglaltakkal.
[60] A felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyát alperes nem az Mt. 64. § (1) bekezdés b) pontja, illetve 65. § (1) bekezdése szerinti felmondással, hanem a Rendelet 1. § (9) bekezdésére alapítottan azonnali hatályú felmondással szűntette meg - jogellenesen. A jogalkotó ugyanis e külön jogszabályban önálló azonnali hatályú felmondási okot állapított meg (a Rendelet 1. § (9) bekezdésben). Ez azonban jelen esetben nem volt alkalmazható: a felperes mentesült a rendeletben meghatározott határidőig előírt oltás felvétele alól a Rendelet szerint beszerzett orvosi szakvélemény alapján.
[61] A munkáltató utasítási jogkörében eljárva - a rendelettől függetlenül - természetesen kérhette az oltási igazolást a felperestől, aki attól nem is zárkózott el, mindent megtett annak érdekében, hogy immunológusi szakvéleményt szerezzen be, a Covid által sújtott időszakban azonban ez hosszadalmas folyamat volt. Az alperes annak tudatában szüntette meg a felperes jogviszonyát azonnali hatállyal, hogy tisztában volt azzal, miszerint a szakorvosi vélemény beszerzése folyamatban van, az azonban a felperestől független, objektív nehézségbe ütközik, és azt is tudta, hogy a munkavállaló az alperes által előírt, általa meghatározott határidőben azt nem fogja tudni bemutatni. Ezzel pedig a munkáltató együttműködési kötelezettségét is megszegve járt el a jogviszony megszüntetése során. Erre tekintettel felperes részéről nem állapítható meg jelentős mértékű szándékos vagy súlyosan gondatlan kötelezettségszegés, amely az azonnali hatályú felmondást [Mt. 78. § (1) bekezdés a) pont] megalapozhatta volna.
[62] Alaptalanul sérelmezte az alperes a Pp. 2. § (2) bekezdésének megsértését is arra hivatkozva, hogy kereseten való túlterjeszkedés történt a másodfokú bíróság részéről, mivel a felperes nem hivatkozott sem az Alaptörvény megsértésére, sem alkotmánybírósági határozatra. Az eljáró bíróságok a kereseti kérelem és ellenkérelem keretei között hozták meg határozatukat, az ítélet indokolása, a döntés alátámasztása tartalmaz csupán utalást az Alaptörvényre, illetve alkotmánybírósági határozatra, ami nyilvánvalóan nem jogellenes, és nem jelent kereseten való túlterjeszkedést.
[63] Az alperes a bíróságok által megítélt összegszerűséget is vitatta felülvizsgálati kérelmében, e körben azonban sem megsértett jogszabályhelyet, sem a kérelem konkrét indokát nem jelölte meg, így ezen kérdéssel érdemben nem volt mód foglalkozni (Pp. 423. § (1) bekezdés).
[64] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 424. § (1) bekezdése szerint, mivel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot.
(Kúria Mfv.VIII.10.085/2023/5.)