adozona.hu
ÍH 2023.153
ÍH 2023.153
AZONNALI HATÁLYÚ FELMONDÁS, BIZALOMVESZTÉS I. A felperes az alperessel hallgatói jogviszonyban álló sértettekkel szemben tanúsított, az emberi méltóságot sértő, rendkívül megalázó magatartása miatt a munkáltató megalapozottan hivatkozhat bizalomvesztésre, és élhet az azonnali hatályú felmondás jogával, amely a saját jóhírnevének védelmét is szolgálja. II. Nem eredményezi a felperes magatartásának kettős értékelését, ha annak kivizsgálása az alperes etikai kódexének megfelelő eljárás keretében történt, amely
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperessel, illetve jogelődeivel 1996. december 15. napjától állt munkaviszonyban, egyetemi docensi munkakörben, felette a munkáltatói jogkört az alperes vezetője, a rektor gyakorolta. Munkaideje heti 40 óra, alapbére 2022. január 1. napjától kezdődően havi 560.000 forint volt, míg 2021. február 1. napjától 2022. november 30. napjáig többletfeladat ellátásáért bruttó 50.000 forint/hónap keresetkiegészítésben részesült.
A munkaköri leírásában foglaltak szerint a felperes az okta...
ÍH 2023.153 AZONNALI HATÁLYÚ FELMONDÁS, BIZALOMVESZTÉS
I. A felperes az alperessel hallgatói jogviszonyban álló sértettekkel szemben tanúsított, az emberi méltóságot sértő, rendkívül megalázó magatartása miatt a munkáltató megalapozottan hivatkozhat bizalomvesztésre, és élhet az azonnali hatályú felmondás jogával, amely a saját jóhírnevének védelmét is szolgálja.
II. Nem eredményezi a felperes magatartásának kettős értékelését, ha annak kivizsgálása az alperes etikai kódexének megfelelő eljárás keretében történt, amely eredményének megismerése után született döntés a munkáltató részéről a felperes jogviszonyának megszüntetéséről, figyelemmel arra is, hogy az etikai bizottság a felperest elmarasztaló határozatot nem hozott. [2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés, 52. § (1) bekezdés c), d) pont, a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 35. § (2) bekezdés]
A felperes az alperessel, illetve jogelődeivel 1996. december 15. napjától állt munkaviszonyban, egyetemi docensi munkakörben, felette a munkáltatói jogkört az alperes vezetője, a rektor gyakorolta. Munkaideje heti 40 óra, alapbére 2022. január 1. napjától kezdődően havi 560.000 forint volt, míg 2021. február 1. napjától 2022. november 30. napjáig többletfeladat ellátásáért bruttó 50.000 forint/hónap keresetkiegészítésben részesült.A munkaköri leírásában foglaltak szerint a felperes az oktatási feladatait az állategészségtan (és higiénia), mikrobiológia, anyagforgalmi betegségek (és toxikózisok), valamint szaporodásbiológia diszciplínákban látta el. Az alperes Campusán többek között az ötéves osztatlan agrármérnöki szak II. évfolyamos hallgatóit oktatta, ahova nyolcan jártak: hat fiú és két lány, és az egyik hallgató T. R. volt. A 2021/2022-es tanévben ezen a szakon a felperes mikrobiológiát oktatott személyes, kötelező jelenléttel. Az előadásokon a hallgatók egy kisebb előadóteremben az általuk választott helyre ültek, előttük asztal volt.
A felperes az első félévben T. R.-nát az általa választott helyről több alkalommal kiültette az előadóterem első sorába, többször kihívta, hogy valamely szót írjon fel a táblára, továbbá több alkalommal a hallgató vállára tette a kezét. 2021. december elején T. R. hallgatót legalább egy alkalommal hátba ütötte, amely miatt a hallgató sírva fakadt. A félév során a felperes T. R.-nak - miután a hallgató ásított - azt mondta, hogy "meglátom a fehér bugyiját". A tanév első félévi vizsgaidőszakában T. R. két alkalommal vizsgázott a felperesnél, mindkétszer elégtelenre értékelte a felperes a hallgató teljesítményét.
A felperes T. R. hallgatón kívül az ötéves osztatlan agrármérnöki szak második évfolyamának hallgatói közül a 2021/2022-es tanév első félévében mást is kiültetett az első sorba, illetve kihívott a táblához, hogy oda írjon fel valamit, és a hallgatóknak általa viccesnek tartott történeteket mondott, például "melyik a legszexisebb állat? a csiga, mert folyton nedves és lassan megy előre".
T. R. édesanyja az alperes tanulmányi osztályvezetőjét 2022. január 12. napján telefonon felhívta, és elmondta, hogy a lánya nem érzi jól magát az egyetemen, mert a felperes hátba verte, tapogatta, megjegyzéseket tett rá, emiatt a lánya más oktatónál szeretne vizsgázni. A tanulmányi osztályvezető kérte, hogy a kérelmet a hallgató írásban is terjessze elő, így 2022. január 15. napján 19,45 órakor T. R. az alperes tanulmányi osztályvezetője részére e-mailt írt, mely szerint "személyes konfliktus (megalázás, tapogatás, simogatás és a vizsgán való inkorrekt viselkedés) miatt szeretném kérni a mikrobiológia tantárgyhoz tartozó vizsgáztató (felperes) helyettesítését".
A tanulmányi osztályvezető a kérelemmel kapcsolatosan megkereste az alperes Campusának oktatási főigazgató-helyettesét, aki intézkedett a vizsgabizottság kijelöléséről. A tanulmányi osztályvezető 2022. január 17-én tájékoztatta T. R. hallgatót, hogy a főigazgató-helyettes bizottságot hívott össze a mikrobiológia tantárgyi vizsgára, valamint arról, hogy "(felperes) tanár úr a vizsgán nem fog részt venni". A hallgató a bizottság előtti vizsgán négyes osztályzatot kapott.
2022. január közepén Sz. K., az alperes hallgatója szóban, majd írásban is bejelentést tett, mely szerint a felperes magatartása a vizsgán nem volt megfelelő, a hallgatókkal kapcsolatosan szexista magatartást tanúsított, és vele szemben sem viselkedett megfelelően, mert a vizsgán, amikor nem jól válaszolt, akkor azt mondta, "add istenem, ne hülyüljek arra a szintre, ahol ők vannak". Sz. K. a felperessel nem találkozott az előadásokon, kettő alkalommal vizsgázott a felperesnél, melyeken elégtelen osztályzatot kapott.
A tanulmányi osztályvezető 2022. február 11. napján az alperes főigazgatója részére megküldte T. R. bejelentését, illetve a témában történt levelezést, és azt is jelezte, hogy a mezőgazdasági mérnök alapszakos levelező munkarendű hallgatók szóban bejelentést tettek a diáktanácsadásért felelős kolléganőnek a felperes hallgatókat megalázó, etikátlan viselkedése és szexista megjegyzései miatt. A főigazgató a felperessel szemben tett bejelentést írásban 2022. február 21. napján továbbította az alperes rektori kabinetvezetője részére, kérve a munkáltató további intézkedését. 2022. február 22. napján a rektori kabinetvezető az etikai bizottsági elnök részére e-mailt küldött a "felperes ellen benyújtott panasz kivizsgálása" tárgyában, és a rektorral történt egyeztetésre hivatkozva kérte, hogy az etikai bizottság soron kívül, alaposan vizsgálja ki az ügyet. 2022. február 24-én az etikai bizottság elnöke tájékoztatta a rektori kabinetvezetőt, hogy másnap az etikai vizsgáló bizottság első online ülését megtartják, majd az érintettek személyes meghallgatása céljából a bizottság a következő hét csütörtökén K.-ra utazik.
A vizsgáló bizottság ülését 2022. március 3. napján tartották az alperes Campusa főépületében, amelyen részt vett a vizsgáló bizottság elnöke, a bizottság tagjai, valamint a bizottság titkára. Meghallgatták T. R.-t és Sz. K.-t, valamint V. Z. hallgatót, az ügyben eljárt munkavállalókat, továbbá felperest. A meghallgatásról a bizottsági titkár jegyzetei alapján nem szó szerinti jegyzőkönyv készült.
A vizsgáló bizottsági ülésen a tagok további eljárási cselekmények szükségességéről, így a felperes magatartásával kapcsolatosan a tanszékvezető meghallgatásáról, illetve egy professzor nyilatkozatának a beszerzéséről döntöttek. A bizottság elnöke az ügy bonyolultsága és az időközben felmerülő akadályoztatás miatt az etikai kivizsgálás határidejét az eljárás közben 30 nappal meghosszabbította. Az etikai vizsgáló bizottság végső döntését a 2022. március 31. napján megtarott ülésen hozta meg.
Az egyhangú döntésen alapuló határozat szerint: "I.) A Bizottság megállapította, hogy a felperes hallgatók irányába tanúsított több magatartása sem egyeztethető össze az oktatói minőséggel. Kétséget kizáróan bizonyítást nyert - tekintettel arra is, hogy e tekintetben beismerő vallomást tett -, hogy felperes óra közben T. R. hallgatót megütötte a hátán. Bizonyítást nyert az is, hogy a felperes rendszeresen egyetemi katedrára nem illő, szexuális jellegű vicceket süt el, illetve bizonyos esetben a fölényének hallgatókat megalázó módon ad hangot, illetve a hallgatók testi adottságára tesz megjegyzést. A Bizottság megállapította azt is, hogy a felperes rendszeresen indokolatlanul érintette, masszírozta meg T. R. vállát, valamint rendszeresen szexuális tartalmú megjegyzésekkel illette, amely a hallgatóban komoly ellenérzéseket keltett, továbbá számos alkalommal indok nélkül ültette ki az első padba, vagy hívta ki a táblához. A felperes vizsgán tanúsított megalázó viselkedéséről Sz. K. hallgató is beszámolt, amelyet a Bizottság kétséget kizáróan megállapítani tanú hiányában ugyan nem tud, de T. R. bizonyított esetéből analóg módon vélelmezi annak megtörténtét. Mindezekre tekintettel a felperes egyetemi docens tetteit a Bizottság súlyos mértékben etikailag kifogásolhatónak minősíti, mely cselekedet az Etikai Kódex 8. § (2) bekezdés a), q), s) és t) pontjaiba ütközik. II.) A Bizottság az Etikai Kódex 11. § (2) bekezdésében felsorolt szankciókat javasolhatja a Rektor felé. A Bizottság egyhangúlag döntött abban, hogy a legsúlyosabb szankció alkalmazását javasolja a felperessel szemben, azonban álláspontja szerint az Etikai Kódexben felsorolt és a Bizottság által javasolható szankciók nem elég súlyúak a felperes által elkövetett magatartásokra. A Bizottság, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint a felperes által elkövetett magatartások munkajogi szempontból is súlyos kötelezettségszegésnek minősülnek, illetve arra is, hogy álláspontja szerint a felperes nem való az oktatói karba, egyhangúlag a munkaviszony azonnali megszüntetését javasolná a Rektor részére. Mivel azonban ilyen szankcióra javaslatot az Etikai Bizottság szövegezése szerint nem tehet, így a Rektor úr mérlegelésére bízza a felperes szankcionálását.".
2022. április 12. napján a felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló rektor a felperes alperesnél fennálló munkaviszonyát 2022. április 14. napjával azonnali hatályú felmondással megszüntette. Határozatát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1) bekezdés c) pontja alapján elsődlegesen a 78. § (1) bekezdés b) pontjára, másodlagosan a 78. § (1) bekezdés a) pontjára alapozta. Indokolásában az etikai bizottság határozatának rendelkező részére hivatkozott, azt szó szerint idézte. Utalt arra, hogy az etikai bizottság határozatát megismerve bekérte az etikai bizottságtól a vizsgálat során keletkezett iratanyagot, így különösen a személyes meghallgatásokról szóló jegyzőkönyvet, valamint dr. Sz. A. rendelkezésre álló nyilatkozatát, és mindezen dokumentációk alapján bizonyosságot szerzett arról, hogy az egyetemi docens tettei a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszik, mindemellett a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegte, amelyek miatt munkaviszonya azonnali hatályú megszüntetése elkerülhetetlen. Idézte az etikai bizottsági meghallgatásról készült jegyzőkönyvet, annak a felperes és más személyek meghallgatásáról készült részeit; a felperes bizonyított magatartását az Etikai Kódex 8. § (2) bekezdés q) és f) pontjaiba ütközőnek tartotta.
2022. április 13. napján az azonnali hatályú felmondást tartalmazó okiratot az alperes tértivevényes levélben feladta - ugyanezen a napon elektronikus úton is közölte a felperessel a felmondást -, amit a felperes részére 2022. április 20. napján kézbesítettek, aki az átvételét követően ajánlatot tett az alperesnek a jogviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetésére oly módon, hogy a munkáltató a részére végkielégítést fizessen.
A felperes az etikai bizottság határozatával szemben jogorvoslati kérelmet nyújtott be, melyet 2022. április 21. napján az alperes vezetője elutasított; megállapította, hogy az etikai bizottság döntése megalapozott volt, és azt helybenhagyta. A munkaviszony közös megegyezéssel és végkielégítéssel történő megszüntetésére irányuló kérelmet ugyancsak elutasította.
A felperes az alperessel szemben előterjesztett keresetében 90 nap felmondási időre járó távolléti díj és hat havi távolléti díj összegének megfelelő végkielégítés megfizetését kérte 2022. április 14. napjától késedelmi kamataival együtt jogviszonya jogellenes megszüntetése miatt, az alperes perköltségben történő marasztalása mellett. Állította, hogy az alperes egyrészt nem tartotta be az Mt. 78. § (2) bekezdése szerinti 15 napos szubjektív határidőt, másrészt kettős vizsgálatot folytatott vele szemben, magatartását kétszeresen értékelte, ami törvénysértő. Kifogásolta, hogy az etikai bizottság meghallgatásról készült jegyzőkönyve nem azt tartalmazza, amit elmondott, és nem hangfelvétel alapján, hanem az etikai bizottság titkárának jegyzetei alapján készült. Végül hivatkozott arra is, hogy a jogviszonyt megszüntető határozat indokolása nem világos, illetve nem okszerű.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az Mt. 64. § (1) bekezdés c) pontja és a (2) bekezdése, a 78. § (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint a (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondásra nyitva álló szubjektív, illetve objektív határidőt megtartotta.
A felperes az azonnali hatályú felmondás indokolásában meghatározott magatartást egy éven belül tanúsította, erre tekintettel az objektív határidőt a munkáltató betartotta.
A jognyilatkozatot a felperes felett az Mt. 20. § (1) bekezdése szerint a munkáltatói jogkört gyakorló rektor tette meg, aki döntött arról, hogy a felperes alperesnél fennálló munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszünteti. A munkáltatói jogkör gyakorlója a hallgatók bejelentéséről 2022. február 24. napján értesült, az etikai bizottsági eljáráson keresztül elrendelte az ügy kivizsgálását, a bejelentés valóságtartalmának megállapítását. Az etikai bizottság határozatát, illetve az eljárás iratait 2022. április 4-én kapta kézhez, így ebben az időpontban szerzett tudomást a felperes kötelezettségszegéséről, vétkességéről, magatartása súlyáról. 2022. február végén az alperes rektora nem volt abban a helyzetben, hogy kizárólag a bejelentés alapján döntsön a felperes munkaviszonyáról: ekkor még nem tudhatta, hogy a felperes követett-e el kötelezettségszegést, abban vétkes-e, és ha igen, vétkessége milyen súlyú. Ez csak az etikai bizottság által lefolytatott eljárás lezárását követően hozott határozat kézhezvétele után vált számára egyértelművé. 2022. április 4. napjához viszonyítva pedig az alperes munkáltatói jogkör gyakorlójaként az Mt. 78. § (2) bekezdésében meghatározott 15 napos szubjektív határidőn belül döntött a felperes munkaviszonyának azonnali hatályú megszüntetéséről.
Az alperesnél a 2021. augusztus 19. napjától hatályos Etikai Kódex 8. § (2) bekezdés a), q), s) és t) pontja, az Mt. 52. § (1) bekezdés c) és d) pontja, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 35. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás indokai világosak, azokból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a felperes jogviszonyát miért szüntette meg, amely okok - figyelemmel a felperes elismerésére is - nagyobb részt valósak. Megállapította, hogy a felperes T. R. hallgatóval szemben az emberi méltóságot sértő, rendkívül megalázó magatartása, fizikai érintései olyanok voltak, amelyek miatt munkaviszonya alperes általi fenntartása lehetetlenné vált. Elfogadta az alperesnek azt az érvelését, hogy bizalma a felperessel szemben magatartása miatt megszűnt, és hogy jogviszonya megszüntetésére az is okot adott, hogy az egyetem hírnevét ezzel védje.
Mindezen indokok alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes azonnali hatályú felmondásában foglalt indokok valósak, és okszerűen vezettek a felperes jogviszonyának azonnali hatályú felmondásához, mely jogát az alperes határidőben gyakorolta. A felperes magatartásának kettős értékelésével kapcsolatosan rámutatott, hogy az alperes rektora a hallgató bejelentésében megfogalmazottak kivizsgálásával bízta meg az etikai bizottságot, amely lefolytatta az erre vonatkozó eljárást, de szankciót nem alkalmazott. A kivizsgálás eredménye alapján a felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló rektor értékelte a munkavállaló magatartását, és jogszerűen szüntette meg a jogviszonyát azonnali hatályú felmondással.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, a megváltoztatását, keresete teljesítését és az alperes perköltségben marasztalását kérte.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és a felperes másodfokú perköltségben való marasztalására irányult.
A felperes fellebbezése alaptalan.
A felperes a fellebbezésében kifejezetten a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontjában jelölte meg a másodfokú bíróságtól általa gyakorolni kért felülbírálati jogkört, amely szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet anyagi jognak való megfelelősége felülbírálata során a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonhat le, a megállapított tényeket másként minősítheti.
Ekként az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított, és a felperes részéről sem vitatott tényekből indult ki, azokat elfogadta ítélkezése alapjául, és a fellebbezés érvelése nyomán elsősorban azt vizsgálta, hogy a munkáltató az azonnali hatályú felmondás jogát a számára az Mt. 78. § (2) bekezdése szerint biztosított törvényi határidőben gyakorolta-e, mint ahogy azt a törvényszék megállapította, vagy azt túllépte, amely miatt az azonnali hatályú felmondás ez okból jogellenes, mint ahogy az ezzel kapcsolatos érveit a felperes a fellebbezésében is kifejtette; és ebben a kérdésben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával értett egyet.
A felperes azt állította, ahhoz képest, hogy a hallgató édesanyja 2022. január 12-én írásban is bejelentést tett az alperes Campusán a felperes a lányát folyamatosan zaklató magatartása miatt, az alperes rektora 2022. április 12-én az Mt. 78. § (2) bekezdése szerinti 15 napos határidőt túllépve szűntette meg azonnali hatállyal a munkaviszonyát.
Ezzel szemben a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően abból indult ki, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlóját 2022. február 21-én tájékoztatták a felperes elleni panaszról, amelyben már nemcsak a T. R.-val kapcsolatos viselkedése, hanem Sz. K. hallgató bejelentése is szerepelt. Ehhez képest a rektor 2022. február 22-én az egyetem etikai bizottságának az eljárását kezdeményezte a vizsgálat lefolytatása érdekében. Az etikai bizottság 2022. március 3-án a K.-i Campuson ülést tartott, amelyen meghallgatták a felperest, a tanúkat, további eljárási cselekményként iratokat szereztek be - az egyetem Etikai Kódexének felhatalmazásával élve a vizsgálat lefolytatásának határidejét 30 nappal meghosszabbítva -, és 2022. március 31-én határozatot hoztak, amelyben megállapították, hogy a felperes a terhére rótt etikai vétségeket elkövette. A határozatot az egyetem rektorának 2022. április 4-én küldték meg, aki 2022. április 12-én az etikai bizottság ajánlásának megfelelően megszüntette a felperes nála fennálló oktatói munkaviszonyát.
Ebből a kronológiai rendből is kitűnik, hogy a munkáltató a lehetséges kötelezettségszegés tudomására jutásától, 2022. február 21-től számítva a lehető leghamarabb megtett intézkedéseivel mindent elkövetett, hogy a felperessel szemben felmerült súlyos etikai vétségek sorát az egyetem erre szolgáló protokollja szerint szabályozott eljárásban, a nála hosszú évek óta oktatói tevékenységet folytató felperes érdekében is eljárva, alaposan kivizsgálják (EBH 1999.46.), amely vizsgálat eredménye alapján annak tudomására jutását, 2022. április 4-ét követően - miután abból teljeskörűen tudomást szerzett a felperes kötelezettségszegéséről és annak súlyáról - levonta azt a munkajogi következményt, hogy az Mt. 78. §-a szerint él a felmondás jogával, és a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette, amelyre vonatkozó jognyilatkozata során, a felperes álláspontjával szemben, a 15 nap határidőt 2022. április 12-ig megtartotta (EBH 2000.246, BH 2007.425, BH 2003.344.).
A felperes sérelmezte, hogy állítása szerint az alperes a cselekedeteit kétszeres eljárás keretében, kétszeresen értékelte, ami a felmondás jogellenességét eredményezi, ha ez valóban megvalósult. Ez az érvelés azonban téves. A felperes ugyanis az ellene felmerült gyanú szerint több hallgatójával szemben az egyetem Etikai Kódexének 1. § (4) bekezdés e) pontja által tiltott vétségeket követte el: az emberi méltóság, a személyiségi jogok tiszteletben tartásába, a diszkrimináció, a zaklatás tilalmába ütközően járt el, ami az etikai bizottság eljárását vonhatta maga után, és a munkáltatói jogkör gyakorlója úgy gondolta, hogy a saját döntése meghozatala előtt az etikai vizsgálat lefolytatása és eredményének megismerése célszerű és egyben szükséges. A felperessel szemben tehát kettős eljárás nem folyt le.
Az Etikai Kódex rendelkezéseiből kitűnik, hogy a bizottság megállapításokat ugyan tehet, de kötelező erejű döntést nem hozhat. Tekintettel arra, hogy a felperes ügyében eljárt testület a Kódex 11. § (2) bekezdésében írt szankciók egyikét sem tartotta arányban állónak a felperes által elkövetett etikai vétséggel, a rektornak olyan tartalmú ajánlást tett, ami a felperes munkaviszonyának megszüntetésére irányult.
Az egyetem etikai bizottságának javaslatára az alperes munkáltatói jogkört gyakorló rektora önálló döntésként szüntette meg a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással, mivel az etikai vizsgálat során feltárt vétségeket munkajogilag munkaviszonyból származó kötelezettségszegésként értékelve ezt a súlyos szankciót ítélte mindezzel arányban állónak. Az alperes tehát mint a felperes munkáltatója a terhére rótt cselekményeket csupán egyszer értékelte, amikor a felperest azonnali hatályú felmondással sújtotta.
Kétségtelen, hogy a felperesnek az alperesnél hosszú évek óta fennállt oktatói jogviszonya szűnt meg, amit a munkáltatónak értékelnie kellett a felperes kötelezettségszegése szankcionálásakor. Annak azonban, hogy a munkavégzés alól korábban a felperest nem mentesítették, illetőleg, hogy mikor ajánlotta fel az eljárás folyamán, hogy a munkaviszonyát közös megegyezéssel szüntessék meg, a felek közötti jogvitában jelentősége nem volt.
Az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményének a Pp. 279. § (1) bekezdése szerinti értékelésével helyesen állapította meg, hogy a felperes a terhére rótt cselekményeket elkövette, amivel vétett az egyetem Etikai Kódex 8. § (2) bekezdés q), s) és f) pontjaiban írt magatartási normák ellen, de megszegte a 2011. évi CCIV. törvény 35. § (2) bekezdését is, és megsértette a felek jogviszonyára ugyancsak irányadó Mt. 52. § (1) bekezdés c), valamint d) pontjában foglalt munkavállalói kötelezettségeket.
Az azonnali hatályú felmondás ugyan felhívta az Mt. 78. § (1) bekezdés a) és b) pontját egyaránt, az indokolásból azonban egyértelmű, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát azért szüntette meg, mert az egyetem oktatójaként lényeges kötelezettségeit jelentős mértékben, méghozzá szándékos cselekménnyel megszegte, nem tanúsította a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást, azaz a munkaviszonya megszüntetésére valójában és egyértelműen az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja alapján került sor (Kúria Mfv.10.066/2021/4., Kúria Mfv.10.112/2021/4., Kúria Mfv.VIII.10.135/2022/4.).
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a következtetésével, hogy a felperes az alperesnél fennállt egyetemi oktatói jogviszonyából származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben legalább súlyos gondatlansággal megszegte, aminek okszerű és egyben jogszerű következménye volt a munkaviszonyának azonnali hatállyal való megszüntetése.
Az előzőekben kifejtett indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.003/2023/4.)