adozona.hu
BH 2023.10.251
BH 2023.10.251
Egy tartós jogviszony, így a munkaviszony esetében a szerződési akarat feltárásánál az eset összes körülménye körében jelentőséget kell tulajdonítani a felek szerződéskötést követő, a teljesítés érdekében tanúsított tevékenységének [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 31. §; a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:8. § (1) bek., 6:63.§ (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[3] A felperes 2018. április 30-i keltezéssel, 2018. május 1-jei kezdő nappal határozatlan idejű munkaszerződést kötött az alperessel, a munkáltató képviseletében az alperes házastársa, S. J. járt el. A munkaszerződés szerint az alperes személyi asszisztens munkakörben, havi 395 000 forint alapbér ellenében, heti 40 órában került foglalkoztatásra, munkavégzésének helye Sz. Ipartelep, a munkáltatói jogkör gyakorlója pedig S.J. volt. A munkaszerződés az alapbéren kívül egyéb juttatásként 70 000...
BH 2023.10.251 Egy tartós jogviszony, így a munkaviszony esetében a szerződési akarat feltárásánál az eset összes körülménye körében jelentőséget kell tulajdonítani a felek szerződéskötést követő, a teljesítés érdekében tanúsított tevékenységének [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 31. §; a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:8. § (1) bek., 6:63.§ (1) bek.].
A tényállás
[3] A felperes 2018. április 30-i keltezéssel, 2018. május 1-jei kezdő nappal határozatlan idejű munkaszerződést kötött az alperessel, a munkáltató képviseletében az alperes házastársa, S. J. járt el. A munkaszerződés szerint az alperes személyi asszisztens munkakörben, havi 395 000 forint alapbér ellenében, heti 40 órában került foglalkoztatásra, munkavégzésének helye Sz. Ipartelep, a munkáltatói jogkör gyakorlója pedig S.J. volt. A munkaszerződés az alapbéren kívül egyéb juttatásként 70 000 forint munkáltatói lakáscélú támogatást is tartalmazott. A munkaköri leírás szerint az alperesnek a felperes autódiagnosztikai tevékenységével kapcsolatos piackutatást, megjelenés tervezést, koordinálást (web, média), eszközleltár nyilvántartást, meglévő piaci szereplő feltérképezését, professzionális autódiagnosztikával foglalkozó magyar és külföldi weboldalok felkutatását, valamint minden egyéb feladatot kellett elvégeznie, amelyre felettesétől szóban vagy írásban kapott utasítást.[4] A peres felek 2018. május 4-én a munkaszerződést akként módosították, hogy az alperes a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen (például az otthonában) végzi a munkáját.
[5] S.J. és R.L. tagok és ügyvezetők között 2018. nyár elejére a korábbi baráti kapcsolat megromlott. Az alperes és a felperes nevében eljáró S.J. 2018. augusztus 2-án kelt megállapodásukban a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntették. A felek között fennálló munkaviszony időtartama alatt a felperes az alperes részére 1 781 798 forintot munkabér fizetett ki.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes munkáltató vagylagos kereseti kérelmet terjesztett elő. Keresetében elsődlegesen kártérítés jogcímén 1 781 798 forint és ezen összeg kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a munkaszerződés színlelt, mert az alperesnek már a szerződés megkötésekor sem állt szándékában dolgozni, a munkaszerződés megkötését követően ténylegesen sem végzett munkát és e célból rendelkezésre sem állt. Tényleges munkavégzési szándék hiányában történt a szerződéskötés, a tényleges munkavégzés hiánya és a munkabér kifizetése között oksági kapcsolat áll fenn.[7] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperesnél ténylegesen munkát végzett és rendelkezésre állási kötelezettségének is eleget tett. A munkáltatónak nem csak joga, hanem kötelezettsége is a munkavégzéshez szükséges irányítás annak érdekében, hogy a munkavállaló a munkáját megfelelően ellássa. Nem vitatta, hogy a munkaviszony fennállása alatt kevés feladat elvégzésére kapott utasítást, az első hónapot követően a munkáltató minimális munkavégzést várt el tőle, ezért került sor három hónap elteltével a munkaviszony megszüntetésére.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[8] A törvényszék ítéletével a felperes elsődleges keresete szerint kötelezte az alperest 1 781 798 forint és ezen összeg után 2018. augusztus 3-tól számított késedelmi kamata megfizetésére.[9] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megállapította, hogy a munkaszerződésben szereplő munkakör a munkaszerződés megkötését megelőzően, illetve a közös megegyezéses megállapodás aláírását követően sem létezett a felperesnél, a felperes nem végzett olyan tevékenységet, amelyre hivatkozva sor került volna a peres felek közötti munkaszerződés megkötésére. Értékelte, hogy az alperes foglalkozás-egészségügyi vizsgálatára nem került sor, nem rendelkezett megfelelő hozzáértéssel, ismerettel, tudással, végzettséggel azon feladatok elvégzésére, amelyek a munkaköri leírásban szerepeltek. Az alperes a munkaviszonyra jellemző minőségű és volumenű munkát sem végzett, ilyen munkavégzést a munkáltatói jogkört gyakorló házastársa sem várt el tőle. Mindebből arra következtetett, hogy a felek akarata reálisan nem irányulhatott a perbeli munkaszerződés feltételeinek megfelelő munkaviszony létrehozására, következésképp a megkötött munkaszerződés semmis.
[10] Az elsőfokú bíróság a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 30. §-a alapján alkalmazandó Mt. 179. §-a szerinti kártérítés szabályait alkalmazta a marasztalás során. Álláspontja szerint az alperes az Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt kötelezettségét megszegte és azzal, hogy a munkabérét felvette, a felperes számára kárt okozott, amelynek megfizetésére köteles.
[11] Az alperes fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
[12] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a perben a felperesnek kellett bizonyítani, hogy a felek szándéka nem irányult munkaviszony létrehozására, ugyanakkor a perben tanúként meghallgatott S.J., illetve az alperes evvel ellentétes nyilatkozatot tett.
[13] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a munkaszerződés semmisségét kizárólag az alperes munkavégzésének hiányára alapította, ugyanakkor ez a körülmény nem feleltethető meg a felek szerződéskötéskori szándékának. Valamennyi, az elsőfokú bíróság által felsorolt körülmény, már magát a munkavégzést, annak tartalmát, minőségét vizsgálta, amelynek a szerződéskötési akarat elbírálása szempontjából nincs jelentősége.
[14] A másodfokú bíróság - a törvényszék érvelésével szemben - jelentőséget tulajdonított a másik ügyvezető, nyilatkozatának, amely szerint a felperesi társaság 2018. I. negyedévében vásárolt néhány olyan eszközt, amely az autódiagnosztikai tevékenységhez szükséges, továbbá tudott az együttműködési megállapodásról is.
[15] A munkaviszony keletkezési körülményei körében értékelte, hogy S.J. a munkaszerződés megkötésekor ügyvezető volt, rendelkezett munkáltatói jogkör gyakorlásra jogosultsággal, továbbá R.L. ügyvezetőt a munkaviszony létrejöttéről e-mailben tájékoztatta. A felperesi képviselő tudott a foglalkoztatás tényéről, azonban azzal nem értett egyet, amit közölt S. J.-al is. A másodfokú bíróság kiemelt jelentőséget tulajdonított a felperes 2020. január 3-án kelt keresetlevélben tett előadásnak, amely szerint a felperes az alperes munkaviszonyának megszűnését követő másfél évvel később kutakodott az alperesi munkavégzés kapcsán. Mindezek alapján az ítélőtábla szerint nem életszerű, hogy bár az ügyvezető már közvetlenül a szerződés megkötését követően tudott a munkaviszonyról, azonban csak jóval később realizálta, hogy az alperesi munkavégzés hiányában semmis szerződés jött létre.
[16] Az ítélőtábla álláspontja szerint a perben nem volt releváns az informatikai szakértő bevonása, figyelemmel arra, hogy a per tárgya nem az alperes munkavégzési tevékenysége, illetve annak tartalma volt, hanem az, hogy a felek akarata a munkaszerződés megkötésére irányult-e.
[17] Ítélete indokolásában utalt a Kúria érvénytelenség a munkaviszonyban című joggyakorlat-elemző csoportjának véleményére, amely megállapította, hogy az érvénytelenség a szerződés keletkezési folyamatához kapcsolódó jogintézmény, a szerződés megkötésénél felmerült hiba. A szerződés érvényessége (érvénytelensége) csak egy meghatározott időpontban, a munkaviszony létesítés keletkezésének az időpontjában vizsgálható és értelmezhető. A joggyakorlat-elemző csoport rögzítette, hogy az érvénytelenség megállapítása esetén a bíróságoknak vizsgálniuk kell, hogy kinek a hibájából, kinek az érdekkörében következett be az érvénytelenség. A joggyakorlat ilyen, a munkáltatói oldalon felmerülő érvénytelenségnek minősíti többek között, ha a munkavállalót a munkáltató a szükséges végzettség nélkül, avagy egészségi alkalmatlanság mellett alkalmazza.
[18] Rámutatott arra, hogy a perbeli esetben a személyi asszisztensi munkakör ellátásához különleges képzettségre nem volt szükség, és a felperes nem is jelölte meg, hogy álláspontja szerint milyen végzettséget igényelt volna a munkakör ellátása. A felperes alapvetően arra hivatkozott, hogy az alperes nem végzett megfelelő ellenszolgáltatást a kifizetett munkabér ellenében. A Ptk. 6:98. § (1) bekezdése ugyanakkor a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő aránytalanságot megtámadási okként szabályozza, amely jogszabályhelyet Mt. 31. §-a nem rendeli alkalmazni. Mindezekből következően álláspontja szerint a semmisség miatt érvénytelenség a felek akaratára figyelemmel a szerződéskötés időpontjára visszamenőleg nem volt megállapítható, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[19] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával keresetének történő helyt adást, másodlagosan az első-, vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását kérte.[20] Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 263. § (1)-(2) bekezdésébe, a Pp. 267-268. §-aiba, a Pp. 279. §-ába, a Pp. 300. § (1) bekezdésébe, a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésébe, a Pp. 369. § (3) bekezdés a) pontjába, továbbá az Mt. 27. § (2) bekezdésébe, 30. §-ába és 179. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.
[21] A felperes vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy nem jelölte meg az Mt. rendelkezésére alapítottan a semmisségi okot, mert keresetében egyértelműen a szerződés színleltségére hivatkozott. Álláspontja szerint ennek megállapításához a felek szerződéskötéskori szándékát kellett vizsgálni, ugyanakkor - a jogerős ítéletben foglaltakkal szemben - nem volt figyelmen kívül hagyható a felek szerződéskötést követően tanúsított magatartása. Ezt az álláspontot támasztja alá a Kúria Pfv.20.907/2015/4. számú ítéletben foglalt indokolás.
[22] A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 263. § (1) bekezdésben foglalt szabad bizonyítás, a tényállás szabad megállapításának elvét, hiszen elvi jelleggel zárta ki, hogy a felek szerződéskötéskori fennálló tudatállapotát a szerződéskötést követően bekövetkezett tények tükrében lehessen értékelni. A bírói, illetve kúriai joggyakorlat értelmében (BDT 2016.277.) nincs akadálya annak, hogy a szerződés megkötése utáni eseményekből, tényekből és a felek magatartásából - közvetett módon - lehessen következtetni a szerződéskötés időpontjában a felek tudatállapotát jelentő, valós szándékára. Nem maga az érvénytelenségi ok az, amely ennél később keletkezik, hanem azok a tények, körülmények, magatartások merülnek fel utólagosan, amelyekből következtetést lehet levonni a színlelésre. Megjegyezte, hogy az ítélőtábla fentiektől eltérő álláspontját meg sem indokolta, ezért a jogerős ítélet sérti a Pp. 346. § (4) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettséget is.
[23] A felperes további érvelése szerint a másodfokú bíróság a Pp. 279. §-ának megsértésével, kirívóan okszerűtlenül, a logika szabályaival ellentétesen járt el, amikor a szerződéskötés utáni eseményeket csak a szerződés teljesítése körében vizsgálta. Ezek a körülmények - elsősorban az alperes szaktudásának és érdemi munkavégzésének teljes hiánya, - csak formálisan köthetőek a szerződés teljesítéséhez, jelen esetben ezeket olyan bizonyítékként kellett volna értékelni, amelyek a színlelésre, azaz az akarati hibára is rámutatnak.
[24] A szerződéskötési akarat vizsgálata körében okszerűtlen mérlegelést jelent, hogy a másodfokú bíróság egy nyilvánvalóan és többszörösen elfogult tanú nyilatkozatát minden aggály és fenntartás nélkül, lényegében perdöntő jelentőséggel vette figyelembe. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget az alperes és házastársa tanúvallomása között feszülő ellentmondásoknak. Az a körülmény pedig, hogy a másik ügyvezető ellenezte a munkaviszony létesítését, semmi esetre sem cáfolta, inkább erősítette a szerződés színleltségét. Mindezek alapján a jogerős ítélet a másik ügyvezető magatartása, illetve nyilatkozatai értékelése körében súlyosan sértette a Pp. 279. §-a szerinti okszerű mérlegelés követelményét.
[25] A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság annak megállapítása során, hogy az adott munkakör ellátásához semmilyen előképzettségre nem volt szükség, kizárólag a munkakör elnevezéséből indult ki. A munkaköri leírásba foglalt feladatok alapján azonban megállapítható, hogy a munkakör tartalma - piackutatás, eszközleltár nyilvántartás és professzionális autódiagnosztikával foglalkozó magyar és külföldi weboldalok felkutatása - meghaladta a tipikus asszisztensi feladatokat.
[26] A felperes érvelése szerint a részletezett eljárási szabálysértésekből következően a másodfokú bíróság ítélete sérti az Mt. 27. §-át, mert maga a munkaszerződés színlelt volt a tényleges munkavégzésre irányuló szándék hiányában. Mivel a perben rendelkezésre álló alperesi nyilatkozatok, továbbá bizonyítékok meggyőzően támasztották alá mind a tényleges munkavégzés, mind az erre irányuló szerződési szándék hiányát, a jogerős ítéletnek a munkaszerződés színleltségét, ezáltal semmisségét meg kellett volna állapítani. Ugyancsak jogszabálysértő, hogy a színleltség jogkövetkezményeként elmaradt a kártérítés mint szankció alkalmazása, így az ítélet az Mt. 30. §-át és Mt. 179. §-át is sérti. Hivatkozott arra is, hogy a támadott ítélet jogkérdésben eltér a Kúria KGD 2007.277. és Pfv.20.907/2015/4. számú döntésében, mint releváns jogkérdésben történő állásfoglalástól. A Pfv.20.907/2015/4. számú döntésben a Kúria rögzítette, hogy a színlelt szerződés megkötését követően adott esetben a teljesítés (hiánya) során jelentkező vagy elmaradó tények, körülmények, nyilatkozatok stb. alkalmasak lehetnek arra, hogy azokból a valós szerződéses szándékra vagy annak hiányára, azaz a szerződés színleltségére vonatkozó következtetés legyen levonható.
[27] A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 369. § (3) bekezdésébe ütközően bírálta felül az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, mert jogszabálysértésre, okszerűtlenségre hivatkozás nélkül mérlegelte felül a bizonyítás eredményét a tényállás megváltoztatásával, mely szerint volt szerződéskötési szándék a munkaszerződést megkötő felekben, azaz akaratuk valós volt. Ezt a megváltoztatott tényállási elemet egyszerű felülmérlegeléssel állapította meg anélkül, hogy okszerűtlenségre, illetve arra hivatkozott volna, hogy a bizonyítékokból csak egyfajta, a jogorvoslattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni.
[28] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és a felperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Hivatkozása szerint a felperes a munkaszerződés érvénytelenségének megállapítását, annak színleltségére figyelemmel kérte, ennek ellenére továbbra is olyan körülmények vizsgálatát kéri, amelyek semmilyen kapcsolatban nem álltak a peresített igénnyel. Álláspontja szerint a perben annak van relevanciája, hogy a szerződés létrehozásakor mindkét fél akarategységben, leplezett szándékkal, színlelt megállapodást hozott-e létre vagy sem, azaz hitelt érdemlően bizonyítást nyert-e, hogy az alperesnek nem állt szándékában a felperes számára munkát végezni és a felperesnek sem állt szándékában az alperest foglalkoztatni.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[29] A felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó rendkívüli, korlátozottan igénybe vehető perorvoslat, amelynek kizárólag jogszabálysértésre hivatkozásra alapítottan van helye. A felülvizsgálat funkciója a kérelmet előterjesztő fél által állított jogsérelem elbírálása és megalapozottsága esetén annak orvoslása. A Kúria kizárólag azt bírálhatja el, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadottak alapján a megjelölt jogszabályokat megsértette-e a jogerős ítélet.[32] A felperes felülvizsgálati kérelme a munkaszerződés színleltségére vonatkozóan ugyan megalapozott, ugyanakkor a per érdemére vonatkozóan megalapozatlan az alábbiak szerint.
[33] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a gépjárműjavítás-karbantartás főtevékenységű munkáltató és az orvos végzettségű alperes munkavállaló 2018. május 1-jei hatállyal kötöttek munkaszerződést. A munkáltató képviseletében a munkavállaló házastársa járt el, aki a munkáltató társaság tag és önálló képviseletre jogosult ügyvezetője volt. A szerződés rendelkezése szerint az alperes személyi asszisztens munkakörben került foglalkoztatásra, a munkáltatói jogkört a házastárs ügyvezető gyakorolta. Munkaideje heti 40 óra volt, a felek a munkavégzés helyét is meghatározták, amelyet néhány nap elteltével módosítottak, továbbá rendelkeztek az alapbérről is. A 2018. május 1-jén kelt munkaköri leírás szerint az alperes munkája a felperes autódiagnosztikai tevékenységéhez kapcsolódott, amely tevékenységet a felperes 2018 tavaszán kezdte meg.
[34] A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alátámasztották, hogy az alperes a felperes javára a munkaviszony keretében jelentéktelen mennyiségű és minőségű munkát végzett, érdemleges munkavégzést ugyanakkor a munkáltatói jogkör gyakorló házastársa sem várta el tőle. Az alperes autódiagnosztikához kapcsolódó végzettséggel és ismeretekkel sem rendelkezett, munkaköri egészségügyi vizsgálatára nem került sor és a felperes telephelyén nem fordult meg.
[35] A felperes a keresetét többféle, eltérő jogalapon is előterjesztette, ugyanakkor a megismételt eljárást követően és a felülvizsgálati eljárásban is követelésének jogalapját a munkaszerződés színleltségére alapította.
[36] Az elsőfokú bíróság kereset szerint marasztaló ítélete a munkaszerződés megkötését követően fennállott körülmények összességének értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felek közötti munkaszerződés színlelt, semmis volt, ezért az alperes az Mt. 179. § (1) bekezdése alapján kártérítés jogcímén a kifizetett munkabér visszafizetésére köteles. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen kizárólag az alperes fellebbezett.
[37] A jogerős ítélet elsőfokú ítéletet megváltoztató és a keresetet elutasító döntését avval indokolta, hogy a felek szerződéskötéskori akarata kizárólag a megkötés időpontjában vizsgálható, és az utóbb felmerült körülmények nem adnak alapot a szerződés színleltségének megállapításához.
[38] A Kúria elsődlegesen arra utal, hogy a magyar munkajog nem tiltja a munkáltató és a munkavállaló hozzátartozói viszonyát és azt sem, hogy a munkáltató tulajdonosa és a munkavállaló álljanak hozzátartozói (házastársi) viszonyban. Ezt támasztja alá az Mt. 92. § napi munkaidő mértékre vonatkozó szabálya is. Olyan általános tilalom sem létezik, hogy a munkavállaló nem állhatna hozzátartozói viszonyban a munkáltató képviselőjével, illetve a munkáltatói jogkör gyakorlójával. A munkáltatónak lehetősége van belső szabályzatban rendelkezni az összeférhetetlenségről, ugyanakkor ez az adott esetben nem merült fel. Mindezek alapján a hozzátartozói kapcsolat önmagában nem minősül semmisségi oknak, az említett felek között létrejöhet érvényes munkaszerződés. Az sem eredményez semmiséget, hogy a munkáltató képviseletében a munkavállaló hozzátartozója jár el a munkavállalóval szemben.
[39] A fentiekből következően a felek között elvileg létrejöhetett érvényes munkaszerződés és ennek alapján fennállhatott érvényes munkaviszony.
[40] A jogerős ítélet indokolásában helytállóan utalt arra, hogy a szerződés érvényességének/ érvénytelenségének megítélése körében a szerződéskötés időpontjában fennálló körülményeket kell figyelem venni, és irányadó a Ptk. 6:8. § (1) bekezdése is, amely a jognyilatkozatok értelmezését rögzíti. Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a felek szerződéses akaratára a későbbi magatartásaikból ne lehetne következtetést levonni, azaz a felek későbbi magatartását kívül kellene rekeszteni a jognyilatkozat valóságos tartalmának megállapíthatósága körében. Erre utal a Ptk. 6:8. § (1) bekezdésének "az eset összes körülményeire" fordulata is.
[41] A jogerős ítélet alapvetően a perben tanúként meghallgatott S.J. mint az alperes házastársa és a munkáltatói jogkör gyakorlója, továbbá az alperes egyező nyilatkozata alapán jutott arra a következtetésre, hogy a felek akarata a munkaviszony létrehozására irányult. A jogerős ítélet a szerződés időpontjában fennálló akaratnak tulajdonított kiemelkedő és döntő jelentőséget, az egyéb körülmények fennállását kirekesztette a bizonyítékok köréből, illetőleg ezen tényeket a felek akaratának vizsgálata körében figyelmen kívül hagyta. Az érintettek házastársi minősége és az ebből folyó azonos vagyoni érdekeltsége ugyanakkor az adott esetben kizárja, hogy ezeket a nyilatkozatokat perdöntőként értékelni lehessen, mert kétséges, hogy azok mennyiben tükrözik a felek tényleges szerződési akaratát.
[42] A felperes a felülvizsgálati kérelmében ezért helytállóan utalt arra, hogy a perbeli esetben éppen a szerződés megkötését követő eseményekből, a felek által tanúsított magatartásból lehetett következtetni a felek szerződéskori akaratára (Kúria Pfv.20.907/2015/4.).
[43] A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan mutatott rá arra, hogy a jogerős ítélet indokolásában foglaltakkal szemben megjelölte igénye jogalapjaként az Mt. 27. §-át mint semmisségi okot, és konkrétan a szerződési akarat hiányára hivatkozott, mivel munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, abban az értelemben, hogy sérti az Mt. 42. §-át. A munkaszerződés létrejöttéhez és ennek jogkövetkezményeként a munkaviszony létrehozásához ugyanis valódi, valóságos szerződési akarat szükséges, amely következik a Ptk. 6:63. § (1) bekezdésének rendelkezéséből is.
[44] A munkaszerződéses akaratnyilatkozatnak a munkaviszony létesítésére kell irányulnia, azaz olyan jogviszony létrehozását kell célozni, amelyben az egyik fél a másik irányítása alatt ún. "függő munkát" végez, a másik fél pedig őt foglalkoztatja és díjjazza.
[45] A felperes a felülvizsgálati kérelmében ezért az értékelhető körülmények alapján helytállóan hivatkozott arra, hogy ezen körülmények figyelembevételével, ilyen komoly akarat a felek között az eset összes körülményeit figyelembevéve nem létezett. Erre utal többek között a munkaalkalmassági vizsgálat, az érdemi munkavégzés és az alperes műszaki ismereteit alátámasztó iskolai végzettség hiánya, továbbá a munkaszerződés megkötését követően három nappal annak távoli munkavégzésre történő módosítása is.
[46] A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a szerződéskötést követően a felek által tanúsított magatartásból nem lehet következtetést levonni a felek szerződéskötéskori akaratára. Olyan tartós jogviszonyok esetén, mint a megbízási, vagy munkaviszony, vagyis olyan szerződések esetén, amelyek nem egyszeri szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányulnak, nem lehet figyelmen kívül hagyni a felek szerződéskötést követően tanúsított magatartását. Egy tartós jogviszony esetében a szerződési akarat feltárásánál kifejezetten jelentőséget kell tulajdonítani a felek szerződéskötést követő, a teljesítés érdekében tanúsított tevékenységének. A perbeli esetben a munkáltató képviseletében eljáró ügyvezető és a munkavállaló nem kívánta létrehozni ezt az ún. függő munkajogviszonyt, azaz nem kívántak olyan jogokat és kötelezettségeket keletkeztetni, amelyek e jogviszonyt, vagyis a munkaviszonyt jellemzik. Az alperes ténylegesen nem végzett munkát, a munkáltatói jogkörgyakorló pedig nem követelte meg a munkaköri leírásban szereplő feladatok ellátását, utasítási jogával nem élt. Ezen, a szerződéskötést követő körülményből következtetni lehetett a felek valódi akaratára, vagyis arra, hogy a felek a szerződés megkötésekor színleltek, akaratuk nem irányult valóságos, tényleges munkaviszony létrehozására. Mindezekből következően az elsőfokú bíróság azt helytállóan állapította meg, hogy a felek közötti szerződés semmis volt, annak színleltsége okán, vagyis érvénytelen, amelyből következően az Mt. 29. §-ának rendelkezései az irányadóak.
[47] Az Mt. 30. §-a szerint a megállapodás érvénytelenségéből származó kár megtérítésre e törvény szabályait kell alkalmazni.
[48] A felperes a keresetében a szerződés semmisségére alapítottan a kifizetett munkabér kártérítésként történő megfizetését kérte hivatkozva a munkavállalói kártérítési felelősséget szabályozó Mt. 179. §-ára.
[49] Az Mt. 179. § (1) bekezdése szerint a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
[50] Az elsőfokú bíróság az Mt. 30.§-a alapján kötelezte az alperest a felvett munkabér kártérítés jogcímén történő visszafizetésére. A felperes "kára" azonban nem a munkabér felvételéből, hanem annak munkáltató általi kifizetéséből keletkezett, abból, hogy a felperes a munkaszerződés megkötése ellenére az Mt. 51. § (1) bekezdésében előírt foglalkoztatási kötelezettségének nem tett eleget. A kár tehát nem az alperes felróható magatartásával okozati összefüggésben keletkezett, így vele szemben a felperes kártérítési keresete megalapozatlan volt. A felperes által érvényesített, nem fellebbezett, csatlakozó fellebbezéssel sem támadott joghoz a bíróság kötve van, így a felperesi igény eltérő jogalapon nem volt elbírálható.
[51] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján - eltérő indokolással - hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.VIII.10.022/2023/4.)