adozona.hu
BH 2023.9.224
BH 2023.9.224
A fogyasztóvédelmi törvény 47. § (9) bekezdése alapján kiszabható eljárási bírság összegének meghatározása során az Ákr. 77. § (3) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott szempontokat kell értékelni. Az Ákr. 77. § (3) bekezdés b) pontjában szereplő, vagyoni helyzet és jövedelmi viszonyok értékelése során önmagában az érintett nettó árbevétele nem elegendő adat az értékeléshez. Az eljárásjogi bírság kiszabásának célja elsődlegesen a helyes eljárásvitel kikényszerítése [2016. évi CL. törvény 77. § (Ákr.); 1997
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes különböző közérzetjavító szolgáltatások és termékek értékesítésével foglalkozó vállalkozás.
[2] Az alperes 2020. november 5-én helyszíni hatósági ellenőrzést tartott a felperes által is értékesített termékeket forgalmazó egységben, majd 2020. november 11-én hivatalból közigazgatási hatósági eljárást indított a felperessel szemben.
[3] Az alperes az eljárás folyamán több tanút hallgatott meg, nyilatkoztatta többek között a felperes ügyvezetőjét is, és még az ügy érdemében hoza...
BH 2023.9.224 A fogyasztóvédelmi törvény 47. § (9) bekezdése alapján kiszabható eljárási bírság összegének meghatározása során az Ákr. 77. § (3) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott szempontokat kell értékelni.
Az Ákr. 77. § (3) bekezdés b) pontjában szereplő, vagyoni helyzet és jövedelmi viszonyok értékelése során önmagában az érintett nettó árbevétele nem elegendő adat az értékeléshez.
Az eljárásjogi bírság kiszabásának célja elsődlegesen a helyes eljárásvitel kikényszerítése [2016. évi CL. törvény 77. § (Ákr.); 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 47. § (9) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes különböző közérzetjavító szolgáltatások és termékek értékesítésével foglalkozó vállalkozás.[2] Az alperes 2020. november 5-én helyszíni hatósági ellenőrzést tartott a felperes által is értékesített termékeket forgalmazó egységben, majd 2020. november 11-én hivatalból közigazgatási hatósági eljárást indított a felperessel szemben.
[3] Az alperes az eljárás folyamán több tanút hallgatott meg, nyilatkoztatta többek között a felperes ügyvezetőjét is, és még az ügy érdemében hozandó döntését megelőzően, BP/2200/02548-2/2021. számú döntésében eljárási bírságot szabott ki a felperessel szemben, arra hivatkozva, hogy a felperes két alkalommal is valótlanul állította, hogy nem végez és nem végeztet állapotfelmérő tesztet. Az eljárási bírságot kiszabó végzéssel szemben felperes részéről benyújtott kereseti kérelem eredményeként a Fővárosi Törvényszék 103.K.700.694/2021/6. számú ítéletével az alperes végzését megsemmisítette, és az alperest új eljárásra kötelezte.
[4] A megismételt eljárásra adott útmutatásban előírta, hogy a tényállást teljes körűen fel kell tárni, meg kell állapítani, hogy a felperes nevében és megbízásából mikor és kik végeztek állapotfelmérést, az egyes bizonyítékokat pontosan megjelölve kell számba venni, és a végzés indokolásában számot kell adni arról, hogy a bizonyítékokban foglaltak hogyan támasztják alá a felperes tudomását arról, hogy az eljárás során tett, alperes szerint valótlan nyilatkozata megtételekor a nevében és megbízásából állapotfelmérést végeztek.
[5] Az alperes a megismételt eljárás eredményeként hozta meg 2022. július 4-én kelt, BP/2200/4291-4/2022. számú végzését, amelyben a felperest ismételten 700 000 forint eljárási bírság megfizetésére kötelezte.
[6] A végzés indokolása szerint az eljárási bírság kiszabásának jogalapját a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 47. § (9) bekezdése teremtette meg, mely szerint amennyiben a fogyasztóvédelmi hatóság felhívására a vállalkozás az adatokat nem közli, vagy valótlan adatokat közöl, vele szemben eljárási bírság kiszabásának van helye. Az alperes végzése indokolása szerint a felperes két alkalommal, 2020. december 10-én és 2021. február 11-én is nyilatkozott arról, hogy nem végez és nem végeztet állapotfelmérő tesztet, mely állítása valótlan volt. A határozat indokolása számba vette azokat a tanúvallomásokat, amelyek a felperes ezen két nyilatkozatát cáfolni látszanak. A végzés indokolása szerint az állapotfelmérő tesztek készítése a társaság által értékesített termékek eladásának ösztönzésére irányultak, valójában döntő többségében az állapotfelmérést követően tudott a felperes terméket értékesíteni. Ebből, illetve a tanúvallomásból, nyilatkozatokból következik, hogy az üzletben folyamatosan végeztek állapotfelméréseket.
[7] Az eljárási bírság összege meghatározásánál a végzés indokolása utalt az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 77. § (2) és (3) bekezdésére. Hangsúlyozta, hogy az eljárási bírság összegének meghatározása során a társaság vagyoni helyzetére volt figyelemmel, és a felperes nyilvánosan közzétett beszámolója alapján rögzítette, hogy 2020. október 1. és 2020. december 31. időszakra vonatkozó éves nettó árbevétele a felperesnek 96 469 000 forint volt, amely a KSH által, a 2-9 fős mikrovállalkozások nettó árbevétele átlagához képest közel kétszeres összeg, amelyet súlyosító körülményként értékelt. Rögzítette, hogy egy jelentősnek mondható nettó árbevétellel rendelkező vállalkozás felé elvárás, hogy a jogszabályi előírásokat betartsa. Ezért az eljárási bírságként kiszabható maximális összeg középértékét meghaladó bírság kiszabását tartotta indokoltnak, amelyet alkalmasnak vélt arra, hogy a felperest további jogsértésektől elrettentse.
A végzés indokolása szerint enyhítő körülményt figyelembe venni a felperessel szemben nem tudott, mert bár a felperessel szemben ugyanezen tényállás alapján eljárási bírság kiszabására nem került sor, de alapvető elvárás a felperessel szemben, mint valamennyi vállalkozással szemben is, hogy ne adjon okot magatartásával eljárási bírság kiszabására és működjön együtt a hatóságokkal.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében elsődlegesen a végzés hatályon kívül helyezését vagy megsemmisítését, másodlagosan az eljárási bírság 50 000 forintra történő leszállítását kérte.[10] A kereset szerint a mérlegelési jogkörben hozott döntés indokolása sérti az Ákr. 81. § és 77. § rendelkezéseit. Jogsértőnek nevezte, hogy az alperes semleges tényezőként értékelte azt a körülményt, hogy a felperessel szemben korábban nem szabott ki eljárási bírságot. Kirívóan okszerűtlennek értékelte azt az érvelést, hogy a felperes vagyoni helyzetét kimagaslónak nevezte a szektorból, állította, hogy a nettó árbevétel nem tükrözi ténylegesen a vagyoni helyzetet, többek között azért sem, mert a felperes számos megbízottal teljesítési segéddel dolgozik, amely hozzájárul ahhoz, hogy nagyobb forgalmat tud lebonyolítani alacsony számú munkaerővel.
[11] A kereset szerint az alperes a bírság kiszabása során összekeverte a nettó árbevétel és a vagyoni helyzet fogalmát. Érvelése szerint az Fgytv. 47/C. § (2) bekezdése bár tartalmaz az előző üzleti év figyelembevételére vonatkozó jogi iránymutatást, ezt a jogszabályhelyet azonban az anyagi jogi bírság kiszabásakor kell alkalmazni, az eljárási bírság kiszabása során csak az Ákr. 77. § (3) bekezdés a)-c) pontjai vehetők figyelembe. A kereset ezért az indokolást kirívóan okszerűtlennek értékelte, rögzítve, hogy ezzel megsértette az alperes indokolási kötelezettségét is.
[17] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását indítványozta.
A jogerős ítélet
[21] A közigazgatási bíróság 2022. november 17-én kelt ítéletével a felperes keresetét mint alaptalant elutasította, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva.[22] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy egyrészt az alperes eleget tett megismételt eljárásában a korábbi közigazgatási bírósági ítélet útmutatásának, azaz az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja szerinti semmisségi ok nem áll fenn. Másrészt rögzítette, hogy nem sértette meg az eljárás megindítására vonatkozó szabályokat sem az alperes, ugyanis a bíróság megsemmisítő döntése nyomán megismételt eljárás egységes eljárásként kezelendő, és a megismételt eljárásra vonatkozóan az Ákr. nem ír elő ismételt értesítési kötelezettséget.
[23] A Fgytv. 47. § (9) bekezdésével összefüggésben megállapította, hogy az alperes döntése indokolása felsorakoztatta azokat a tényállási elemeket, amelyek alapján megállapíthatóvá vált, hogy a felperes kétszer is valótlan nyilatkozatot tett az állapotfelmérő tesztek elvégzésével kapcsolatban. Kiemelte a felperes nyilatkozatával ellentétben álló tanúk vallomását, és azt, hogy a felperes kereskedelmi egységében történtek a felperes működési körébe esnek, és egyébként is életszerűtlen, hogy a felsorakoztatott bizonyítékok alapján a több alkalommal végzett állapotfelmérésről a felperes nem tudott volna. Ezért az ítélet indokolása szerint a felperes alaptalanul hivatkozott teljesítési segédjének helyzetére, és arra, hogy tevékenységéről nem tudott, ezért az neki nem róható fel. Megállapította, hogy az alperes jogszerűen alkalmazott eljárási bírságot a felperessel szemben annak valótlan nyilatkozatai miatt.
[24] A bírság összegszerűsége meghatározásával összefüggésben az ítélet indokolása utalt arra, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a bíróságnak nincs jogszerű lehetősége a kiszabott bírságösszeg felülmérlegelésére (utalt a Kúria Kfv.III.37.083/2016/4., Kfv.III.37.599/2017/6. számú döntéseire).
[25] Az ítélet szerint az alperes végzése a mérlegelési szempontokat tartalmazta, az ügy egyedi jellegére a bírság mértékének meghatározása során az alperes figyelemmel volt, érvényesítette az arányosság követelményét. Felsorolta a felperes javára és terhére figyelembe vett körülményeket, azt kellő terjedelemben indokolta.
[26] Az ítélet indokolása szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a bírságkiszabás során nem vette figyelembe az alperes valós vagyoni helyzetét, s hogy sérelmes a más vállalkozásokkal való összehasonlítása. Az ítélet szerint az alperes megfelelő indokát adta annak, hogy az előzményi bírság kiesése miért nem jelentkezik bírságcsökkentő tényezőként, és az ítélet szerint az alperes a felperes kimagasló bevételi helyzetéből vonta le azt a következtetést okszerűen, hogy vele szemben fokozottan kell érvényesülnie a jogkövető magatartásnak. A felperes által csatolt 2020. évi beszámoló adatait azért nem tartotta alkalmasnak a kimagasló vagyoni helyzettel szembeni érvelésre, mert abban a felperes nagy értékű készlete kimutatható.
[27] Irrelevánsnak értékelte a felperes azon érvelését, hogy az alperes a nettó árbevétel és a vagyoni helyzet fogalmát összekeverte. Rögzítette, hogy az Fgytv. 47/C. § (2) bekezdésre hivatkozás nem lehet releváns, ugyanis az az ügy érdemében kiszabható fogyasztóvédelmi bírság összegének megállapításakor veendő figyelembe. Az alperes azonban eljárási bírságot szabott ki. Az alperes az 1 millió forint összegű felső határhoz képest a középmértéktől felfelé tért el, ezt a jogsértés kiemelt súlyára figyelemmel megfelelően indokolta. Hangsúlyozta, hogy az alperes indokolási kötelezettségének a bírság kiszabása során is eleget tett. Hangsúlyozta, hogy az alperes a végzését a bírság összege tekintetében a mérlegelési jogkörben hozott döntésekre vonatkozó Kp. 85. § (5) bekezdése szerint indokolta, a végzéséből megállapíthatóak a mérlegelés szempontjai, és azok okszerűsége.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[28] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, és az alperes döntése megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és a közigazgatási bíróság új eljárásra utasítását.[29] A felülvizsgálati kérelme szerint el kell határolni az eljárási bírság és az anyagi jogi bírság kiszabása során figyelembe vehető szempontokat, az Fgytv. és az Ákr. rendelkezéseit nem lehet felcserélni. Utalt a Fővárosi Törvényszék másik tanácsa egy hasonló ügyben (105.K.701.191/2022.) hozott döntésére, amely szerint az eljárási bírság esetében csak az Ákr. 77. § (2), (3) bekezdése alkalmazható, az Fgytv. 47/C. § (1) bekezdés szempontrendszere nem, azaz a nettó árbevételt sem lehetett volna figyelembe venni.
[30] A Kúria határozatától való eltérést indokolva a Kfv.III.37.188/2021. számú határozatára hivatkozott, mely szerint a közigazgatási szankció meghatározása során, a törvényben szereplő zárt taxációtól való eltérés nem megengedhető, és utalt arra, hogy az Ákr. 77. §-a is zárt taxációt tartalmaz, amelyben a nettó árbevétel vizsgálata nem szerepel, és jogsértő a mérlegelés, mert olyan szempontot értékelt a hatóság, amely - a törvény szerinti zárt felsorolásra figyelemmel - nem volt figyelembe vehető.
[31] A felülvizsgálati kérelem szerint a közigazgatási bíróság az Ákr. 77. §-a alapján kiszabható eljárási bírságot nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi jogszabályok figyelembevételével bírálta felül.
[32] A felülvizsgálati kérelem a bírságkiszabás jogalapját már nem vitatta, csak annak összegszerűsége meghatározását. Érvelése szerint az eljárási bírság kiszabásánál a mérlegelés körülményeit kizárólag az Ákr. 77. § (3) bekezdés a)-c) pontjai tartalmazzák, amelyben bár szerepel az érintett vagyoni helyzete és jövedelmi viszonyainak figyelembevétele, ez azonban nem azonosítható az Fgytv. 47/C. §-a anyagi jogi, a fogyasztóvédelmi bírság kiszabása során használt nettó árbevétel fogalmával, mely az érintett vagyoni helyzetétől alapvetően eltérő jogi kifejezés.
[33] Idézte a Fővárosi Törvényszék egy másik tanácsának az Ákr. 77. §-a (2) és (3) bekezdése, valamint az Fgytv. 47/C. § (1) bekezdése közötti összefüggés körében tett megállapítását, amellyel az általa felülvizsgálni kért ítélet ellentétes voltát állította.
[34] Hivatkozott a Kúria 2/2015. (XI.25.) KMK véleményére is, amely szerint bár a bírósági jogszerűségi kontroll a hatóság mérlegelési jogkörére nem terjed ki teljes körűen, és a bíróság számára nem biztosít felülmérlegelési lehetőséget, ellenben a mérlegelési szempontok vizsgálatának elmulasztása a határozat megalapozatlanságát eredményezi, és jogsértőnek minősülhet a mérlegelés, ha téves vagy az ügy érdemével össze nem függő mérlegelési szempontot vesz figyelembe a hatóság.
[35] A felperes szerint az Fgytv. 47/C. § (1) bekezdés a) pontja és 47/C. § (2) bekezdése által alkalmazott nettó árbevétel használata azért is sérelmes, mert az azt határozza meg, hogy melyik gazdasági évben elért nettó árbevételt kell alkalmazni, ehhez képest az Ákr. 77. § (3) bekezdés b) pontja az aktuális vagyoni helyzet figyelembevételét írja elő, és nem egy korábbi időszakra vonatkozó állapotot. A nettó árbevétel mint anyagi jogi, fogyasztóvédelmi bírság kiszabása esetén alkalmazott tényező jóval hátrányosabb az ügyfél számára is, és méltánytalan annak figyelembe vétele vele szemben egy eljárási bírság kiszabása során.
A Kúria döntése és jogi indokai
[37] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó, Kp. 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem korlátai között eljárva a Fővárosi Törvényszék ítéletét megvizsgálva megállapította, hogy az az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő az alábbiak miatt.[38] A Kúria előrebocsátja, hogy az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontjában szereplő semmisségi ok miatt - felülvizsgálati kérelem hiányában is - hivatalból vizsgálta, hogy a Fővárosi Törvényszék helyesen állapította-e meg, hogy az alperes a megismételt eljárásban a Fővárosi Törvényszék korábbi, az alperes döntését megsemmisítő ítélet útmutatásának megfelelően járt-e el, majd ennek eredményeként megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság ítélete indokolásában helyesen rögzítette, hogy az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja szerinti semmisségi ok nem állt fenn, az alperes betartotta a Törvényszék korábbi útmutatását.
[39] Figyelemmel arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme a vele szemben kiszabott eljárási bírság jogalapját nem vitatta, a Kúriának kizárólag a felülvizsgálni kért ítélet és ezen keresztül az alperes döntésében szereplő eljárási bírság összegszerűsége meghatározásának jogszerűségét kellett vizsgálni.
[40] Elvi jelentőségű, hogy a fogyasztóvédelmi eljárásban az eljárási bírság kiszabásának jogalapját megteremtő Fgytv. 47. § (9) bekezdése alkalmazása során nem a fogyasztóvédelmi eljárásban, a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése megállapítása esetén kiszabható anyagi jogi bírság összegének meghatározásánál irányadó Fgytv. 47/C. §-ban részletezett körülményeket kell értékelni, ugyanis az anyagi jogi és az eljárási bírság kiszabásánál figyelembe vehető szempontok eltérőek, és a bírság jogpolitikai célja is eltérő.
[41] A felülvizsgálati kérelem - és a felperes keresete is - helyesen hivatkozott arra, hogy az alperes döntése a 700 000 forint eljárási bírság összegszerűsége meghatározása során az Fgytv. 47/C. §-a figyelembevételével járt el, és bár az alperes végzése indokolásában nem került feltüntetésre kifejezetten az Fgytv. 47/C. §, a végzés tartalma szerint azonban a felperes nettó árbevétele került figyelembevételre, az alperes védirata pedig kifejezetten hivatkozott is az Fgytv.47./C. §-ra, amelyben szereplő nettó árbevétel mint értékelési körülmény kifejezetten az anyagi jogi bírság meghatározásánál kap jelentőséget.
[42] A Fővárosi Törvényszék ítélete indokolásában ([24] bekezdés) tévesen állapította meg, hogy az alperes nem sértette meg az eljárási bírságra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket.
[43] Elvi jelentőségű, hogy az eljárási bírság összegszerűsége meghatározása során - a fogyasztóvédelmi törvényben szereplő eltérő rendelkezés hiányában - az Ákr. 77. § (3) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott körülményeket kell értékelni. Bár az Ákr. 77. § (3) bekezdés b) pontja kötelezővé teszi az érintett vagyoni helyzete és jövedelmi viszonyai értékelését, erre azonban a nettó árbevételből csak közvetetten lehet következtetni, másrészt önmagában a nettó árbevétel nem alkalmas az érintett vagyoni helyzete és jövedelmi viszonyai értékelésére.
[44] Bár a törvényszék a nettó árbevétel mellett a felperes kereseti kérelmében hivatkozott, 2020. évi beszámoló adatai értékelésére is tartalmaz indokolást, ez azonban nem pótolhatja az alperes által elmulasztott értékelést, tekintve, hogy a bíróság nem veheti át az alperes mérlegelési jogkörét, másrészt a Fővárosi Törvényszék hibásan értékelte az alperes által a végzésében elvégzett értékelést az Ákr. 77. § (3) bekezdése szempontrendszer szerint megfelelőnek.
[45] A felülvizsgálati eljárás korlátai, és a felülvizsgálati kérelemhez kötöttség elve miatt a Kúria nem foglalkozhatott annak kérdésével, hogy összeegyeztethető-e az eljárási bírság természetével, hogy az magasabb összegű legyen, mint a vizsgált anyagi jogi jogsértés miatt kiszabott anyagi jogi bírság. Azt azonban megjegyzi a Kúria, hogy az anyagi jogi bírság szerepét egy eljárási bírság nem veheti át, és bár az eljárási bírságnak van preventív funkciója is, annak elsődleges célja a helyes eljárás kikényszerítése, és nem a megtorlás, mint ahogy erre az alperes végzése indokolása is utalt.
[46] A Kúria megjegyzi, hogy a felülvizsgálati kérelem a Kúria Kfv.III.37.188/2021. számú ügyben hozott határozattól való eltérésre a felülvizsgálni kért ítélet kapcsán alaptalanul hivatkozott, ugyanis abban az került kimondásra, hogy akkor jogsértő a mérlegelés, ha olyan szempontot értékel a hatóság, amely a törvény zárt felsorolására figyelemmel nem vehető figyelembe. Perbeli ügyben azonban a nettó árbevétel figyelembevételét jogszabály nem zárja ki, az Ákr. 77. § (3) bekezdés b) pontjában szereplő vagyoni helyzet és jövedelmi viszonyok értékelésének kötelezettsége miatt, azonban ahogy arra a Kúria az indokolásban már utalt, a nettó árbevétel a vagyoni jövedelmi viszonyok értékelésénél csupán egy szempont lehet és önmagában alkalmatlan az Ákr. 77. § (3) bekezdés b) pontja szerinti értékelési szempontról való számadásra.
[47] A fentiek alapján a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásával a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
[48] Az alperesnek a Kúria döntése eredményeként megismételt új eljárás során hozandó döntésében a felperessel szemben kiszabandó eljárási bírság összegét az Ákr. 77. § (3) bekezdés a)-c) pontjában szereplő szempontok értékelésével kell meghatároznia, a Kúria jelen határozatában megfogalmazott elvi tételek figyelembevételével.
(Kúria Kfv.II.37.042/2023/4.)