adozona.hu
BH 2023.9.223
BH 2023.9.223
A Gebhard-tesztnek meg nem felelő magyar online sportfogadás szabályozás a közösségi jogba ütközik. A korábban elrendelt megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak az új eljárásra adott iránymutatás szerint, az ott meghatározott körben kellett eljárnia [1952. évi III. törvény (Pp.) 339/A. §, 206. §, 221. § (1) bek.; 1991. évi XXXIV. törvény (Szjtv.) 29/C. §, 2. § (2) bek., 37. § 14. pont, 12. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes jogelődje, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Irányítás Szerencsejáték Felügyeleti Főosztály (a továbbiakban az alperessel együtt: alperes) internetes adatgyűjtéssel megvalósult, hivatalból történő ellenőrzés alapján határozatával a felperest 100 000 000 Ft bírsággal sújtotta.
[2] Indokolása szerint a …-on bejegyzett felperes által üzemeltetett honlapon szervezett szerencsejátékok Magyarország területén lévő igénybe vevők felé irányulnak, magyar pénznemben fizetendő ellenér...
BH 2023.9.223 A Gebhard-tesztnek meg nem felelő magyar online sportfogadás szabályozás a közösségi jogba ütközik.
A korábban elrendelt megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak az új eljárásra adott iránymutatás szerint, az ott meghatározott körben kellett eljárnia [1952. évi III. törvény (Pp.) 339/A. §, 206. §, 221. § (1) bek.; 1991. évi XXXIV. törvény (Szjtv.) 29/C. §, 2. § (2) bek., 37. § 14. pont, 12. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes jogelődje, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Irányítás Szerencsejáték Felügyeleti Főosztály (a továbbiakban az alperessel együtt: alperes) internetes adatgyűjtéssel megvalósult, hivatalból történő ellenőrzés alapján határozatával a felperest 100 000 000 Ft bírsággal sújtotta.[2] Indokolása szerint a …-on bejegyzett felperes által üzemeltetett honlapon szervezett szerencsejátékok Magyarország területén lévő igénybe vevők felé irányulnak, magyar pénznemben fizetendő ellenérték fejében több fajta sportfogadásban (ideértve az élő sportfogadást is) és kaszinójátékokban való részvételt teszik lehetővé.
[3] A felperes a honlapon a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 29/C. § szerinti távszerencsejátékot (online sportfogadás) is szervezett, tevékenységét hatósági engedély nélkül végezte, ezért az az Szjtv. 2. § (2) bekezdése és 37. § 14. pontja alapján tiltott szerencsejátéknak minősül, amely szervezésének a szankciója az Szjtv. 12. § (1)-(2) bekezdései, (3) bekezdés d) pontja, valamint a 12. § (6) bekezdése alapján bírság fizetése.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes álláspontja szerint a magyar online szerencsejáték szabályozás ellentétes az uniós joggal, sérti az Európai Unióról szóló szerződést és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 56. cikke szerinti szolgáltatás nyújtás szabadságát és 49. cikke szerinti letelepedés szabadságát, nem állja ki az uniós joggal való összhangjának vizsgálatára az Európai Unió Bírósága C-55/94. számú Gebhard ügyben kialakított, úgynevezett négy lépcsős teszt próbáját, valamint nem felel meg a koherens, szisztematikus, önkénytől mentes és indokolt jogalkotás követelményének.[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte határozatában foglalt indokok alapján.
[8] Hangsúlyozta, hogy online sportfogadás engedély nélküli szervezése miatt szabott ki bírságot, a felperes keresetében olyan jogszabályi rendelkezések közösségi jogba ütközését állítja, amelyek a per tárgyával nem hozhatók összefüggésbe, ezáltal a perben nem alkalmazhatók és nem vizsgálhatók. A felperes az EUMSZ 56. cikkére hivatkozással kívánja megalapozni a magas közrendi (pénzmosás), fogyasztóvédelmi és egészségügyi (addiktológiai) kockázattal járó tevékenységét anélkül, hogy a magyar hatóságok ellenőrzése alatt állna, illetve a tevékenysége magyarországi negatív hatásainak kompenzálására kialakított közteherviselésben részt venne. Tevékenysége Magyarország közrendi, fogyasztóvédelmi és egészségügyi érdekeinek sérelmével jár, mert nem áll rendelkezésre a határon átnyúló online szerencsejáték kockázatainak csökkentésére szolgáló érdemi és hatékony uniós eszköz.
[9] Kifejtette, hogy az Európai Parlament és Tanács belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK (2006. december 12.) irányelv 2. cikk (2) bekezdés h) pontja értelmében a szerencsejáték-szervezés nem tartozik az irányelv hatálya alá, amely oka a (25) preambulumbekezdés szerint a tevékenység sajátos természete, amely a közrendre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó szabályok a tagállamok részéről való végrehajtásával jár.
[11] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 23.K.33.477/2017/8. számú ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. A Kúria Kfv.I.35.728/2018/8. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem a megfelelő jogszabályokra alapította ítéletét. Felhívta az EUB C-3/17. számú Sporting Odds ügyben hozott ítéletében kifejtett értelmezést, rögzítette, hogy a sportfogadásnak minősülő távszerencsejáték nemzeti szabályozásának az állami monopóliumon alapuló struktúrája önmagában nem kifogásolható, a kérdés végleges megválaszolásához vizsgálni kell, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozó szabályozás ténylegesen az érintett tagállam által hivatkozott célokat követi-e koherens és szisztematikus módon. Az új eljárásra előírta, hogy lehetőséget kell adni az alperesnek arra, hogy a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékokat rendelkezésre bocsássa, a jogvita eldöntése érdekében a Gebhard ügyben hozott ítéletben megfogalmazott tesztnek való megfelelést igazolja.
[12] A megismételt eljárás során a felperes fenntartotta keresetét. Álláspontja szerint nyilvánvaló, hogy a szerencsejáték szolgáltatás számos kockázatot (játékfüggőség, szerencsejátékokkal összefüggő bűncselekmények) hordoz magában, ugyanakkor a kockázatok puszta léte nem teszi szükségessé és arányossá a monopóliumot. Az alperes nem igazolta, hogy Magyarország annyira kitett volna ezeknek a kockázatoknak, hogy a jogalkotónak az egyetlen lehetősége a monopólium bevezetése volt. Az alperes által csatolt a Kft. által készített szakvélemény (a továbbiakban: PMD szakvélemény) nem alkalmas bizonyíték, mivel egyrészt a szakértő pártatlansága megkérdőjelezhető, másrészt a szakvélemény aggályos. Ennek cáfolatára csatolt külföldi professzortól származó szakmai véleményt, amely szerint a PMD szakvélemény alapjául szolgáló 2015. év előtti online sportfogadásra vonatkozó adatok a rendkívül kis mintaméret miatt megbízhatatlanok, azokból nem lehet következtetést levonni a magyarországi online sportfogadások 2015. év előtti tendenciájára. Megbízható adatok hiányában pedig nem állapítható meg, hogy 2014-ben hány magyar játékos játszott online sportfogadást és ezek közül hányan minősültek problémásnak.
[13] Hasonlóképpen nem igazolt az online sportfogadással kapcsolatos bűncselekmények elterjedésére vonatkozó alperesi állítás, azok emelkedése adatokkal nem igazolható.
[14] A koherens és szisztematikus szabályozás követelményével kapcsolatban előadta, hogy 2012 és 2014 közötti időszakban a magyar szerencsejáték szabályozás inkoherens volt. A magyar online szerencsejáték szolgáltatókra, ideértve az állami monopóliummal rendelkező állami szolgáltatót is, semmilyen reklámkorlátozást nem vezettek be, amely körülmény kétségessé teszi, hogy az új szabályozás a fogyasztók védelmét célozta.
[15] Az EUB joggyakorlatára hivatkozással kifejtette, hogy a fogyasztók védelme fő szabály szerint nehezen összeegyeztethető a szerencsejátékok terjesztésére irányuló politikával, amely többek között új játékok kínálásával és azok reklámozásával jellemezhető. Erre vonatkozóan a Sz. Zrt. marketingpolitikájával és azzal kapcsolatos kiadásaival összefüggésben beszerzett adatok véleménye szerint azt támasztják alá, hogy az Sz. Zrt. agresszív, expanzív marketing politikát folytat.
[17] A megismételt eljárás során az alperes fenntartotta határozatában foglaltakat, a kereset elutasítását kérte. Állítása szerint az online sportfogadás esetén az állami monopólium bevezetését és fenntartását a felelős játékszervezési elvek lehető legteljesebb érvényre juttatása indokolta.
[18] Hivatkozott arra is, hogy az Szjtv.-nek 2013-ban és 2015-ben is bevezetett rendelkezései a játékosok fokozottabb védelmét biztosítják, illetőleg az Sz. Zrt. tevékenységét is törvények szabályozzák, továbbá a magyar hatóságok folyamatos szigorú felügyelete alatt áll. Az Sz. Zrt. felelős játékszervezői minősítéssel rendelkezik, tagja a szerencsejáték iparág nemzetközi ernyőszervezeteinek, illetve reklám tevékenységét a magyar reklámetikai kódex szabályainak és az általa alkotott reklám és támogatás etikai kódex szigorú szabályait követve végzi. A felelős játékszervezői tevékenységének főbb elemei közül az első a prevenció és a kiskorúak védelme, a kiskorúakat reklámtevékenységgel nem célozza, a játékból hatékonyan kizárja. Ezen túlmenően szponzorációs és támogatási tevékenysége révén közösségi célok megvalósításához is hozzájárul.
[19] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a hozott 41.K.701.623/2020/53. számú ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúria a Kfv.V.35.599/2021/9. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozathozatalára utasította. Rögzítette, hogy a per tárgyát az online sportfogadásra vonatkozó jogszabályok vizsgálata képezte abból a szempontból, hogy teljesítik-e a közösségi jog által támasztott követelményeket. Ezt a vizsgálatot a közigazgatási perre irányadó szabályok szerint kell elvégezni az alperesi határozat meghozatalakor fennállt tények és hatályos jogszabályok figyelembevételével, a Kúria korábbi új eljárásra adott kötelező iránymutatása alapján. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás kereteit, irányát tévesen értelmezte, ugyanis nem tekintette át az online sportfogadásra, illetve az állam által a monopólium bevezetésére megjelölt közrendvédelmi, közegészségügyi indokok védelmére vonatkozó nemzeti jogszabályokat, így nem azok szisztematikus és koherens jellegét vizsgálta. Iránymutatása szerint az elsőfokú bíróságnak fel kell tárni azokat a közcélú értékeket, amelyeket a jogalkotó a szabályozás által védeni kívánt, rögzítenie kell a szabályozás azon elemeit, amelyek ezen értékek védelmére szolgálnak, illetve azokat, amelyek gyengítő hatással rendelkeznek.
Az elsőfokú bíróság döntése
[20] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte.[21] Rögzítette a távszerencsejátékra irányadó jogszabályi rendelkezéseket, azok időbeli változásait. Hangsúlyozta, hogy a felek között nem volt vitatott, hogy a távszerencsejáték szervezésére a felperesnél végzett ellenőrzés időpontjában kizárólag a monopol helyzetben lévő állami szerencsejáték szervező volt jogosult és hogy a felperes engedély nélkül a Magyarország területén lévő igénybe vevők felé irányulóan szervezett távszerencsejátékot.
[22] A bíróság a Kúria döntése alapján azt vizsgálta, hogy a magyar távszerencsejáték szabályozás ellentétes-e az uniós jogban szabályozott szolgáltatásnyújtás és letelepedés szabadságával. Elismerte, hogy a szerencsejáték szabályozás nem tárgya az uniós jog harmonizációnak, a tagállamok erkölcsi, vallási és kulturális különbségeik szerint jogosultak mérlegelési jogkörükben az EUMSZ jogkérdéseivel összeegyeztethető szabályozás keretében a szerencsejátékok üzemeltetését és az abban való részvételt érintő tevékenységek szervezése és ellenőrzése módjának megválasztására. A korlátozó szabályozásnak meg kell felelnie az EUB C-55/94. számú ügyben kidolgozott feltételrendszernek: hátrányos megkülönböztetéstől mentes, közérdeken alapuló, kényszerítő indok által igazolt, alkalmas az általa elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására és nem lép túl az elérni kívánt cél megvalósításhoz szükséges mértéken. Emellett a korlátozó szabályozásnak ténylegesen a tagállam által hivatkozott célokat kell követnie koherens és szisztematikus módon. Hangsúlyozta, hogy az EUB iránymutatása szerint a nemzeti bíróság feladata az előtte folyamatban lévő ügyben e feltételek teljesülésének vizsgálata.
[24] Elemezte azokat az alperesi érveket, amelyeket az online sportfogadásra bevezetett állami monopólium közérdekű céljaként megjelölt, így a fogyasztók védelmének biztosítására, a játékfüggőség és az online sportfogadáshoz kapcsolódó bűncselekmények elleni küzdelemre történő hivatkozásokat.
[25] A kereset elbírálásakor azt is figyelembe vette, hogy 2022. július 22-én kihirdetésre került az egyes gazdaságszabályozási tárgyú törvények módosításáról szóló 2022. évi XIX. törvény (továbbiakban: Mód.tv.), mely többek között az Szjtv.-t is módosította, ezzel a távszerencsejáték játékfajta, az úgynevezett liberalizált szerencsejátékok körébe került át, ezáltal megszűnt az állami játékszervező távszerencsejáték szervezésére vonatkozó jelenlegi monopóliuma. Hivatkozott a törvényhez fűzött indokolásra, mely kiemelte, hogy a módosítás célja az EUB rendelkezéseinek történő megfelelés volt. Az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperesnek a korábbi állami monopólium bevezetésével kapcsolatos az az érvelése, miszerint annak bevezetését és fenntartását az indokolta, hogy a védeni kívánt közérdekű célok megvalósítása kizárólag monopolizált rendszerben biztosítható, a bevezetett új szabályozás és annak törvényi indokolás egyértelműen cáfolta.
[26] Elemezte az alperes által hivatkozott PMD szakvélemény adatait, erre vonatkozó összegző értékelése szerint ez nem támasztja alá azt az alperesi állítást, hogy csak a monopólium tudott megoldást nyújtani a Magyarországon fennálló problémákra. Arra is rámutatott, hogy a 2014. évre vonatkozóan online szerencsejátékkal kapcsolatos adatok, kutatások korlátozottan állnak rendelkezésre, az alperes által hivatkozott tanulmányok nem online sportfogadás specifikusak. A kutatások alacsony elemszáma korlátozza a kutatási eredmények megbízhatóságát, amelyet tovább relativizál az önbevallásos mintavétel megbízhatósága és a PMD szakvélemény óvatos állásfoglalása. Elfogadta azt a felperesi hivatkozást, hogy a sportban a csalásnak, bundázásnak a szerencsejáték szervezők jellemzően nem az elkövetői, hanem kárvallottjai, tekintettel arra, hogy az elcsalt mérkőzések után is fizetési kötelezettségük áll fenn. Nem találta elegendőnek és értékelhetőnek a BM által a sportbeli csaláshoz kapcsolható pénzmosás elkövetése vonatkozásában nyújtott információt, így az alperes részéről sikertelen volt annak bizonyítása, hogy a távszerencsejátékkal összefüggő pénzmosás milyen konkrét problémát okozhatott. Az alperes által hivatkozott "Szerencsejáték függőség és bűnözés" című tanulmányt sem találta olyannak, amely bizonyítaná, hogy a távszerencsejátékhoz kapcsolódó lopás súlyos problémákat okozott Magyarországon, így nincs relevanciája, hogy a fogvatartottak körében milyen arányú a játékfüggők jelenléte.
[28] Nem tartotta indokoltnak a különféle nemzeti szabályozási rendszerek összehasonlítását, ugyanis egy másik országban kidolgozott alkalmazott és adott esetben bevált szabályozási rendszerből nem vonható le következtetés a magyar szabályozás jogszerűségére vonatkozóan. Abban nem kívánt állást foglalni, hogy az Sz. Zrt. marketing és reklámköltsége európai vagy országos viszonylatban alacsony vagy magas-e. Ugyanakkor a terjeszkedő marketingpolitikát az Sz. Zrt. tekintetében az általános marketing költés tekintetében megállapította. Azt is rögzítette, hogy a monopólium jogosultja által szervezett offline sportfogadás szolgáltatás vizuális megjelenítése, reklámja gyakorlatilag megkerülhetetlen a professzionális magyar sportban, minden jelentősebb sporteseményen megjelenik.
[30] Összegző értékelése szerint az alperes bizonyítása nem támasztotta alá, hogy az online sportfogadás szervezése, illetve az abban való játékosi részvétel olyan közegészségügyi, közbiztonsági és közrendi problémákat okozott és kockázatokkal járt, amelyek kezelésére, valamint a magyar játékosvédelmi előírások teljes körű érvényre juttatására a leghatékonyabb eszköz a monopolizált szabályozás volna. Mindezekre figyelemmel a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozó, a legálisan szolgáltatók körét egyetlen piaci szereplőre szűkítő rendelkezés a közrendi célok eléréséhez általánosságban alkalmas azonban nem kizárólagosan célravezető, ezáltal -a közrendi célok eléréséhez szükséges mértékkel összevetve és a szabályozási rendszer elemeit is egészét is tekintve- nem arányos, nem koherens és nem szisztematikus, ennek okán a korlátozás nem összeegyeztethető az EUMSZ 56. cikkével. Mindezekre figyelemmel a közösségi joggal ellentétes szabályozás megsértése miatt szankció alkalmazása nem lehetséges.
A felülvizsgálati kérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[31] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem volt figyelemmel a Pp. 339/A. §-ában írtakra, vagyis a pert nem a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények, és a Kúria új eljárást elrendelő Kfv.I.35.728/2018/8. és Kfv.V.35.599/2021/9. számú végzéseiben adott iránymutatás, valamint az EUB joggyakorlatában elfogadott elvek mentén vizsgálta felül, bírálta el.[32] Azzal, hogy az elsőfokú bíróság a kereset elbírálásakor figyelembe vette a 2022. július 22. napján kihirdetésre került Mód.tv. előírásait, a Pp. 339/A. §-ába ütközően hozta meg ítéletét.
[33] Szerinte az elsőfokú bíróság a Kúria által előírt vizsgálatot csak részben folytatta le, mivel nem elemezte és vetette össze a határozat meghozatalakor hatályos szabályozás egyes elemeit, az uniós joggyakorlat által elvárt egyes feltételekkel, az azokra vonatkozó hatásával és következményeivel, hanem csak a felek által benyújtott bizonyítékokat értékelte részletesebben kifejtve.
[35] Szerinte nem létezik olyan elfogadott szempontrendszer, számítási modell, módszertani útmutató, melyet zsinórmértékként használva feltárható és bemutatható lett volna az, hogy a kitűzött állami célok megvalósítására kizárólag az állami monopólium az alkalmas, illetve a monopolista szerencsejáték szervezői tevékenységéhez kapcsolódó marketing tevékenységnek mekkora az a mértéke, amely még feltétlenül szükséges az állam által elérni kívánt célok megvalósításához. Előadása szerint teljesíthetetlen azon elsőfokú bírósági elvárás, hogy az alperes bizonyítsa, hogy a hazai monopolszabályozás kizárólagosan célravezető a közrendi célok elérése érdekében. Ennek bizonyítása ugyanis csak úgy lenne lehetséges, ha Magyarország az összes féle szabályozási modellt kipróbálná és tapasztalatok alapján leszűrhető lenne a kizárólagosan célravezető megoldás.
[36] Az elsőfokú bíróság a sportfogadási csaláshoz kapcsolódó pénzmosás elkövetését elbagatellizálja, illetve okszerűtlen az a következtetése is, hogy sikertelen volt annak bizonyítása, hogy a szerencsejátékokkal összefüggő pénzmosás milyen konkrét problémát okozhatott. Az ítéletből nem derül ki, hogy mely adatok alapján és mihez képest tekintette az Sz. Zrt. reklám és marketing kötésének nagyságát eltúlzottnak. Továbbá az Sz. Zrt. marketing tevékenységét az alperesi határozat meghozatala utáni, az utóbbi néhány évben folytatott marketing tevékenységre figyelemmel értékelte, a szabályozási rendszerben való elhelyezés nélkül.
[38] A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében bár az ítéletét alapjaiban helyesnek ismerte el, de kérte az ítélet indokolásának [37], [56], [54] és [47] pontjainak részbeni hatályon kívül helyezését, vagy megváltoztatását, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának ezen részei jogszabálysértőek, mert az alapul fekvő uniós jog contra legem értelmezésén alapul, vagy az alapul fekvő tényállás került iratellenesen és a rendelkezésre álló bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével iratellenesen megállapítva. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen félreértelmezte és alkalmazta az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatában kidolgozott szükségességre és alkalmasságra vonatkozó követelményeket, különösen a Gebhard ítéletben előírt kritériumokat. Az elsőfokú bíróság ugyanis tévesen a szükségesség megállapítása során figyelembe veendő tényezőket kizárólag az arányosság követelménye tekintetében értékelte.
[42] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
[43] Az alperes észrevételében megismételte a felülvizsgálati kérelmében előadottakat, állította, hogy bizonyította azoknak a közérdekű céloknak a sérelmét, amelyek szükségessé tették a monopolisztikus szabályozás bevezetését.
A Kúria döntése és jogi indokai
[44] Az alperes felülvizsgálati kérelme az ítélet érdemi részét nem befolyásoló részében kisebb mértékben alapos, míg a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alaptalan.[46] A Kúria következetesen alkalmazott joggyakorlata szerint az új eljárást elrendelő felsőbírósági iránymutatás köti az új eljárást lefolytató bíróságot, attól eltérnie nem lehet (Kfv.V.35.053/2019/7., Kfv.V.40.253/2021/4., Kfv.I.35.055/2021/8., Kfv. III. 37.135/2020/5.).
[47] A Kúria elsőként a Pp. 339/A. §-a sérelmét állító alperesi érveket vizsgálta és egyetértett azzal, hogy az időközben bekövetkezett jogszabálymódosítás és annak törvényi indokai nem szolgálhatnak alapul a több évvel korábban más jogszabályi előírásra alapított határozat jogszerűtlenségének megállapítására. Tévesen tulajdonított jelentőséget az elsőfokú bíróság a 2023. január 1-i állami monopóliumot megszüntető liberalizált szabályozásnak, a jogszabályi módosítások figyelembevétele sérti a Pp. 339/A. §-ban előírtakat, a Mód.tv. perbeli időszakra történő visszavetítésével a korábbi szabályozás jogszerűtlenségét kimondani nem lehet. Erre figyelemmel a Kúria az elsőfokú ítéletnek azon részeit, amelyek erre figyelemmel vezeti le a 2015. október 1-jétől bevezetett szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetlenségét, mellőzi az ítéletből [39. pont] és erre figyelemmel az elsőfokú ítélet indokolását módosítja.
[48] Rögzíthető ugyanakkor, hogy az elsőfokú bíróság nem csupán a már fentebb említett jogszabály módosításra volt tekintettel a határozat jogszerűségének megítélésekor, hanem a korábbi kúriai döntésekben előírtakat is szem előtt tartotta, így a Kúria a kötelező iránymutatás végrehajtását is vizsgálta. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kúriai végzések útmutatása alapján hozta meg új ítéletét.
[50] Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata egyértelmű elkötelezettséget mutat az EU-n belüli szolgáltatásnyújtás szabadság érvényesülése mellett, beleértve a szerencsejáték-szolgáltatások nyújtásának szabadságát is, miközben megpróbál egyensúlyt teremteni a szolgáltatók új uniós piacokra való belépési jogai és a tagállamok szuverén hatásköre között a szerencsejáték-ágazat ellenőrzési mechanizmusainak végrehajtása terén. Az EUB már kezdetektől azt a megközelítést alkalmazta, hogy minden egyes tagállamnak saját döntési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy milyen intézkedéseket vezet be a szerencsejátékokkal kapcsolatban meghatározott célok elérése érdekében. Ez a mérlegelési jogkör a szabályozások sokaságát eredményezte. Egy valami azonban közös ezekben a szabályozásokban, meg kell felelniük azoknak az uniós jogi alapelveknek, amelyek megjelennek az EUB ítélkezési gyakorlatában. Az EUB ítélkezési gyakorlata a korlátozás igazolhatóságainak okát emeli ki, vagyis a nyomós közérdeket, mint például a fogyasztók védelmét, a csalásnak vagy az állampolgárok a játékhoz kapcsolódó túlzott kiadásokra való ösztönzésének megelőzését. A jogalkotási szempontból az e célok elérésének szükségességét, alkalmasságát, valamint a koherens és szisztematikus módon való hozzájárulását jelenti. Más szóval az állami monopólium csak akkor igazolható, ha az a szerencsejátékkal kapcsolatos kockázatok megelőzésére szolgál.
[51] Következésképpen, ha a nemzeti korlátozásokat az uniós jog oldaláról támadják, és a nemzeti bíróság megállapítja, hogy a korlátozás az arányosság és a megkülönböztetésmentesség szempontjából érinti az uniós jogot (pl. annak megállapításával, hogy a nemzeti jog mögöttes célja nem jelent olyan társadalmi problémát, amely indokolná az állami beavatkozást), a bíróságnak azt a következtetést kell levonnia, hogy a bevezetett nemzeti korlátozások összeegyeztethetetlenek az uniós joggal.
[52] Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint a monopolrendszernek megkülönböztetés nélkül kell működnie, és a kitűzött célokat következetesen és szisztematikusan kell elérnie. A monopolrendszerben a versenyt úgy szüntetik meg, hogy megakadályozzák más szerencsejáték-szolgáltatók piacra lépését. Az EUB döntései egyértelművé tették, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának ilyen jellegű korlátozása csak közérdekkel indokolható. Konkrétan akkor, ha a nemzeti bíróság megállapítja, hogy a vonatkozó jogszabályok: ténylegesen elsősorban a fogyasztók szerencsejáték-függőség elleni védelmével, valamint a szerencsejátékokkal kapcsolatos bűncselekmények és csalások megelőzésével kapcsolatos célokat szolgálnak; e célokat következetesen és szisztematikusan követik, és megfelelnek az uniós jog általános elveiből eredő követelményeknek, különösen a jogbiztonság, a bizalomvédelem és a tulajdonhoz való jog elvének.
[53] Magyarország az uniós jog által szélesen megszabott kereteket kihasználva a határozat meghozatalakor egyedi módon szabályozta a szerencsejáték szolgáltatások piacát, melyen belül eltérő megoldást alkalmazott az szerencsejáték szolgáltatókkal szemben: egyes szerencsejáték-típusok (ideértve a sportfogadást és a lóversenyfogadást) állami monopólium alá tartoztak, míg más szerencsejáték-típusokat (különösen a hagyományos és az online kaszinójátékokat) szervezhettek a megfelelő engedéllyel rendelkező, magánszférához tartozó gazdasági szereplők.
[54] A Kúria megítélése szerint a két párhuzamos rendszer egymás melletti léte önmagában nem befolyásolja a monopólium arra való alkalmasságát, hogy elérje célját. Az elsőfokú bíróság által ismertetett uniós ítéletek értelmezésből levonható a következtetés, miszerint a szolgáltatásnyújtás szabadságával szembeni tagállami korlátozás nem irányulhat a hazai gazdasági szereplők előnyben részesítésére, a más tagállamban letelepedett gazdasági szereplők hátrányos megkülönböztetésére. A közrendi, közegészségügyi avagy fogyasztói érdekek mint célkitűzések hangoztatása még önmagában elégtelen. Az egyes korlátozó szabályozások relációjában követelmény, hogy a célok eléréséhez igazoltan alkalmasnak, egyúttal arányosnak kell lenniük.
[55] Hangsúlyozza a Kúria, hogy csak a legitim cél elérésére alkalmas eszköz minősíthető szükségesnek és csak a szükséges eszköz esetében vizsgálható az arányosság. A szükségességi-arányossági vizsgálat kiegészülhet a legkevésbé korlátozó megoldás követelményével, amely azt jelenti, hogy a jogalkotónak olyan szabályozási megoldást kell találnia, amely a lehető legkevésbé korlátozza összességében véve a szóban forgó alapvető jogokat. A teszt lényege, hogy az elemek mindegyikének érvényesülnie kell.
[58] Az alperes megjelölte azokat a közérdekű célokat (a fogyasztók védelme, a játékszenvedély, függőség, illetve a szerencsejátékokkal összefüggő csalások, bűncselekmények elleni küzdelem), amelyek álláspontja szerint a monopolisztikus szabályozás bevezetését indokolták és tanulmányokkal, statisztikai adatokkal igyekezett igazolni ezek olyan mértékű fennállását, amelyekre figyelemmel a kérdéses szabályozás bevezetése és fenntartása megalapozott volt.
[59] A Kúria nem értett egyet az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett azon érvelésével, hogy az elsőfokú bíróság nem kellő alapossággal elemezte a benyújtott tanulmányokat és azokból helytelen következtetésre jutott. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság részletes elemzés alá vetette ezeket az érveket és helytállóan állapította meg, hogy a rendelkezésre álló adatok, tanulmányok nem igazolták a bevezetett szabályozás szükségességét és arányosságát sem. Tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság a szabályozás alakulását, ítélete [28, 38] pontjai részletes áttekintést adnak a szabályozás alakulásáról, és erre figyelemmel elemezte az alperes részéről hivatkozott tanulmányokat, statisztikai adatokat. Tényszerűen hivatkozott arra, hogy a tanulmányok maguk is elismerték, hogy a rendelkezésre álló és elemzés alá vett adatok alapján a tendenciák nem azonosíthatók, így az alperes nem tudta kellőképpen bizonyítani, hogy kizárólag a monopólium tudott megoldást nyújtani a Magyarországon fennálló szerencsejáték problémák megoldására. Ezzel összefüggésben a Kúria rámutat arra is, hogy az alperes által hivatkozott tanulmányokban szereplő adatok többsége már a bevezetett szabályozás utáni, többségük 2018-2019-ből származik, illetve olyan tanulmányok, amik nem a bevezetést megelőzően, illetve közel azonos időben keletkeztek, nem a távszerencsejáték hatásait vizsgálják, emiatt ezek semmiképpen nem szolgálhatnak a 2015-ös évben bevezetett monopolisztikus szabályozás igazolásának alapjául. Nem lehet ezeket az adatokat a bevezetés évére visszavetítve igazolni a szabályozás bevezetésének szükségességét.
[60] Az alperes nem tudott olyan hatástanulmányt bemutatni, amelyek adatokkal, elemzésekkel igazolták volna azoknak a közérdekű céloknak a veszélyeztetettségét, kitettségét, amelyekre tekintettel a korlátozás bevezetése indokolt volt. Nem került kellőképpen bizonyításra, hogy a távszerencsejáték tekintetében olyan fokú függőség kialakulása volt megfigyelhető, melynek hatásainak csökkentése érdekében volt szükség a szabályozás megváltoztatására, illetve a szerencsejátékkal összefüggésben elkövetett bűncselekmények száma sem volt olyan számottevő, ami ezt indokolta volna.
[61] Az elsőfokú bíróság kitért minden alperes által felvetett kérdésre, az adatokat széles körben elemezte, melynek során jogszerűen vette figyelembe a felperes által azok cáfolatára beadott más országból származó szakvéleményeket. Ezek a vélemények alapos indokkal kérdőjelezték meg az alperes által állítottakat és mutattak rá azok ellentmondásosságára. Az elsőfokú bíróság ítéletének [41-42] pontjában a játékfüggőséggel kapcsolatos adatokat, míg [43-45] pontjában a játéknak a bűnelkövetésre gyakorolt hatásait kellő mélységben elemezte. A Kúria ezzel összefüggésben ismételten hangsúlyozza, hogy a bizonyítékok Pp. 206. §-án alapuló értékelését csak akkor tekinti jogszerűtlennek, ha az nyilvánvaló logikai hibában szenved, nyilvánvalóan észszerűtlen, vagy megfelelő indokolás hiányában nyilvánvalóan önkényes, illetőleg a bizonyítékok értékelése hiányosan, iratellenesen, vagy a bizonyítási kötelezettség téves értelmezésével történt. Ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati bíróság nem tárt fel, és felülmérlegelést nem végezhet. Arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, iratellenes vagy a logika szabályaival ellentétes értékelését végezte volna el, megalapozottan következtetni nem lehetett. Pusztán az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság ítélete számos ponton a bizonyítékok értékelését illetően ellentmond az alperesi érvelésnek, nézőpontnak önmagában nem ad alapot a Pp. 206. § (1) és 221. § (1) bekezdései megsértésére.
[62] Nem képezte az elsőfokú bíróság feladatát az Sz. Zrt. reklámpolitikájának elemzése, és nem kellett abban állást foglalnia, hogy marketing költései túlzottnak tekinthető vagy sem. A Kúria álláspontja szerint a szerencsejáték-reklámokat olyan befolyásoló tényezőnek kell tekinteni, amelyek különösen fontosak a szerencsejátékos magatartásának formálásban. Helyesen ismerte fel ezt a tényezőt az elsőfokú bíróság és erre figyelemmel vizsgálta meg az Sz. Zrt. reklámpolitikáját, amelynek terjeszkedő minősége egyértelműen kimutatható volt. Az elsőfokú ítélet [52-53] pontjaiban foglalt elemzéssel a Kúria mindenben egyetért. A Kúria hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a Bizottság 2014. július 14-i ajánlása preambulumának 6. pontja is hivatkozott az EUB ezzel kapcsolatos álláspontjára, ami elismerte a reklámozás lehetőségét, de rögzítette ennek jellemzőit, mikor kimondta:" Az Európai Unió Bírósága megállapította a szerencsejátékokra vonatkozó kereskedelmi kommunikáció alapvető szabályait is, különös tekintettel a monopolhelyzetben folytatott kommunikációra. Az állami monopólium jogosultja által alkalmazott reklámnak mértéktartónak kell lennie, és szigorúan a fogyasztóknak az ellenőrzött játékok rendszere felé orientálásához szükséges mértékre kell korlátozódnia. Az ilyen reklám nem irányulhat a fogyasztók játékra való természetes hajlamának a szerencsejátékban való aktív részvételre biztatás útján történő erősítésére, ideértve például a játék banalizálását vagy a játék vonzerejének jelentős nyeremények lehetőségét felvillantó, figyelemfelkeltő reklámüzenetek útján történő növelését. Különösen fontos különbséget tenni a monopólium jogosultjának a kizárólag a termékek potenciális vásárlóinak tájékoztatását és a játékosok szerencsejátékokban való rendszeres részvételének ellenőrzött mederbe terelését szolgáló, valamint az ilyen játékokban való aktív részvételre felhívó és azokra ösztönző stratégiája között." A feltárt adatok alapján mindezek pedig nem mondhatók el az Sz. Zrt. reklámpolitikájáról. Nem megalapozott az az alperesi védekezés, hogy kizárólag a legális játék felé terelés érdekében használta a reklámot a monopol helyzetben lévő állami cég, mert mint ahogy azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította reklámja gyakorlatilag megkerülhetetlen a professzionális magyar sportban.
[63] Nem fogadható el a szabályozás bevezetésének indokaként az az alperesi érvelés sem, hogy egyszereplős piac esetében az ellenőrzési tevékenység egyszerűbb, mert ez nem olyan legitim cél, illetve közérdeken alapuló kényszerítő ok, amelyre figyelemmel a monopolisztikus szabályozás bevezethető.
[64] A fentieket összegezve a Kúria álláspontja az, hogy az elsőfokú bíróság helytálló döntést hozott, a kúriai végzésekben előírt iránymutatás mentén vizsgálta az alperesnek a monopolisztikus szabályozás bevezetését indokoló érveit, a szükséges elemzéseket kellő mélységben elvégezte és jogszerű következtetésre jutott a per érdemét illetően. Erre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az indokolás részbeni módosításával hatályában fenntartotta.
[65] Nem tartotta megalapozottnak a Kúria a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét. Az alperes felülvizsgálati kérelmére vonatkozóan kifejtettek érvényesek a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme tekintetében is. A Kúria megítélése szerint a bíróság eleget tett a Gebhard tesztben előírt követelmények vizsgálatának. Helytállóan foglalt állást abban, hogy a korlátozás akkor engedhető meg, ha az alapszerződésekkel összeegyeztethető legitim célt szolgál, és/vagy közérdeken alapuló kényszerítő ok érdekében kerül alkalmazásra, amely szintén összhangban van az uniós érdekekkel. Jogszerűen vizsgálta, hogy a bevezetett szabályozás arányos-e, azaz nem haladja meg azt a mértéket, amely a cél eléréséhez szükséges.
[66] Az alkalmasság vizsgálatát jelenti az, amikor arról foglal állást, hogy az alkalmazott intézkedés legalább elméleti szintem megfelelő eszköznek bizonyul-e a kitűzött cél elérésére. A második elem a szükségesség elemzését követeli meg, annak tanulmányozását, hogy valóban a választott eszköz volt a legkevésbé korlátozó és nem volt a tagállam kezében más, amely ugyanolyan effektivitással - ám a gazdasági szabadságot kevésbé érintően - szolgálta volna a célt. A harmadik elem a szigorú értelemben vett arányosság, amely szerint minél nagyobb az alapszabadságok szabad mozgásának elvére gyakorolt káros befolyás, annál fontosabb kell, hogy legyen a tagállam által hivatkozott közérdek védelme. Mindezt az elemzést az elsőfokú bíróság elvégezte, végig elemezte az alperes által a korlátozás alapját képező indokokat, célokat és helytálló következtetésre jutott, döntése összhangban áll az EUB kialakított gyakorlatával is.
[67] Ahogy a Kúria [62] pontban kifejtette, nem kellett állást foglalnia az Sz. Zrt. marketing politikájának mértékéről sem, hanem kizárólag a per érdemi eldöntése szempontjából lényeges adatokat kellett figyelembe venni és ezekre figyelemmel állást foglalnia. A perben az alperest terhelte a bizonyítás, ezért nem követett el jogszabálysértést az elsőfokú bíróság akkor sem, mikor a felperes szakértők meghallgatására vonatkozó kérelmét elutasította. A felperest az új Pp.-vel bevezetett bizonyítási szükséghelyzet nem terhelte, nem volt tőle elvárható az alperes által állított tények fenn nem állásának a bizonyítása, így tulajdonképpen bizonyítási indítványok előterjesztésére sem volt köteles. A Kúria értékelte a felperesnek az alperesi állításokra adott válaszait, cáfolatait, ezek elősegítették az alperesi állítások megdöntését. Ismételten hangsúlyozza a Kúria, hogy perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el. A bizonyítási teher azt fejezi ki, hogy a bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének elsősorban pervesztességben megnyilvánuló következményeit az a fél viseli, aki bizonyítási kötelezettségét nem, vagy nem megfelelően teljesítette. Jelen esetben ez az alperest terhelte, mely teljesítésének elmaradása a kereset teljesítését jelentette.
(Kúria Kfv.I.35.031/2023/8.)