adozona.hu
ÍH 2023.121
ÍH 2023.121
ANYAKÖNYVVEZETŐ KÖZREMŰKÖDŐI DÍJRA VALÓ JOGOSULTSÁGA Az önkormányzati jogalkotó azon szabadsága, hogy a hivatali munkaidőn túl, illetve a hivatali helyiségben és helyiségen kívül történő házasságkötést díjmentessé tegye, elválik a törvényben az anyakönyvvezető számára garantált jogosultságtól, azaz a szabadidő és a díjazás közötti választás lehetőségétől. [2010. évi I. törvény (At.) 19. §, 96. § b) pont, 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 98. §, önkormányzati rendelet (Ör.)]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2021. július 4. napjáig köztisztviselőként közszolgálati jogviszonyban állt a Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalával (továbbiakban: alperes), anyakönyvvezetőként mind hivatali munkaidőn, mind hivatali helyiségen kívüli házasságkötésekben közreműködött. Többletmunkájának ellentételezéseként több éven keresztül, mindkét típusú többletszolgáltatás esetében a Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a hivatali helyiségen kívüli és a hivatali munkaidőn kívüli anyakönyvi esemén...
ÍH 2023.121 ANYAKÖNYVVEZETŐ KÖZREMŰKÖDŐI DÍJRA VALÓ JOGOSULTSÁGA
Az önkormányzati jogalkotó azon szabadsága, hogy a hivatali munkaidőn túl, illetve a hivatali helyiségben és helyiségen kívül történő házasságkötést díjmentessé tegye, elválik a törvényben az anyakönyvvezető számára garantált jogosultságtól, azaz a szabadidő és a díjazás közötti választás lehetőségétől. [2010. évi I. törvény (At.) 19. §, 96. § b) pont, 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 98. §, önkormányzati rendelet (Ör.)]
A felperes 2021. július 4. napjáig köztisztviselőként közszolgálati jogviszonyban állt a Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalával (továbbiakban: alperes), anyakönyvvezetőként mind hivatali munkaidőn, mind hivatali helyiségen kívüli házasságkötésekben közreműködött. Többletmunkájának ellentételezéseként több éven keresztül, mindkét típusú többletszolgáltatás esetében a Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a hivatali helyiségen kívüli és a hivatali munkaidőn kívüli anyakönyvi események engedélyezésének szabályairól és a többletszolgáltatások utáni díjakról szóló önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) szerinti díjazásban részesült. 2020. októberétől kezdődően Ör. szerinti díjazást csupán a hivatali helyiségen kívül végzett munkájáért kapott; a hivatali időn kívül hivatali helyiségben végzett közreműködéséért a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 98. §-ában foglaltakra figyelemmel, szabadidő megváltás jogcímén megfizetett, havonta változó összegű, az Ör.-ben meghatározott díjnál alacsonyabb mértékű juttatásban részesült.Hivatkozással arra, hogy az alperessel fennállt jogviszonya 2021. július 4. napjával, áthelyezéssel történt megszűnésekor nem, illetőleg nem teljes összegben került részére kifizetésre az őt a 2020. októbere és 2021. májusa közötti időszakra megillető anyakönyvvezetői közreműködői díj, a felperes az Ör. szerinti díj és a részére a Kttv. szerint kifizetett szabadidő megváltás különbözete vonatkozásában fizetési meghagyás kibocsátását kezdeményezte. A közjegyző fizetési meghagyásában az alperest a felperes által megjelölt összeg, valamint annak kamatai és az eljárási költségek megfizetésére kötelezte; az eljárás az alperes ellentmondása folytán perré alakult.
A felperes keresetében elmaradt anyakönyvvezetői juttatás és annak 2021. július 4. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a Kttv. 59. § (1), (4) bekezdéseire, 91. § (1) bekezdésére, 98. § (1)-(4), (7) bekezdéseire, 226. § (1) bekezdésére és 238. § (1) bekezdésére, az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény (a továbbiakban: At.) 19. §-ára és 96. §-ára, valamint az Ör. 7. § (1) bekezdésére és 8. §-ára alapozta. Álláspontja szerint a hivatali időn kívül végzett munkájáért nem szabadidő megváltást, hanem az Ör. szerinti díjat kellett volna fizetni részére; ezáltal az alperes a jogviszonya megszűnésekor csak részben tett eleget a juttatások teljes körű megfizetésére vonatkozó kötelezettségének, miután az Ör. szerinti közreműködői díj és a szabadidő megváltás összege közötti különbözetet nem fizette meg.
Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, összegszerűségében nem, jogalapjában azonban vitatva azt. Viszontkeresetében a 2019. június 1. napjától 2020. szeptember 30. napjáig terjedő időszak vonatkozásában a felperes részére megfizetett anyakönyvvezetői közreműködési díj, valamint a rendkívüli munkaidő ellenértékeként a Kttv. szerint számított összeg különbözeteként 3.095.887 forint jogalap nélkül kifizetett díj, valamint annak kamatai megfizetésére kérte kötelezni a felperest.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a kereseti kérelem szerinti - késedelmi kamattal növelt -anyakönyvvezetői díj megfizetésére kötelezte az alperest; a viszontkeresetet elutasította. Döntését a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 133. § (1) bekezdésében, továbbá a kereset tekintetében a Kttv. 98. § (1) bekezdésében, az At. 19. §-ában, valamint az Ör. 7. § (1) bekezdésében és 8. §-ában foglaltakra, a viszontkereset vonatkozásában a Kttv. 149. § (7) bekezdésére alapozta. A kereset kapcsán megállapította, hogy a felperest 2020. október 1. napját követően is az Ör.-ben meghatározott mértékű díjazás illette meg a hivatali helyiségben, de a hivatali munkaidőn kívül megkötött házasságokban való közreműködéséért is. Rámutatott, hogy az At. 19. § (2) bekezdése az anyakönyvvezető választása szerint teszi lehetővé, illetve az alperes vonatkozásában kötelezővé a hivatali munkaidőn kívüli házasságkötésekben közreműködő anyakönyvvezető önkormányzati rendeletben meghatározott mértékű díjazását, illetve a részére szabadidő biztosítását. Ezen törvényi előírás az önkormányzati rendeletre kizárólag a díj mértéke tekintetében hivatkozik, vagyis az Önkormányzat a törvényi rendelkezéseket tovább nem szűkítheti. A perrel érintett időszakban az anyakönyvvezetőnek járó díj mértékét az Ör. rögzítette; az a körülmény, hogy a házasulóknak a hivatali helyiségben a hivatali időn kívül történő házasságkötésért többletdíj fizetését nem írta elő, nem jelentheti azt, hogy az ilyen házasságoknál történő közreműködéséért a felperest díjazás nem illeti meg. A díjazás megfizetésére a felperes vonatkozásában az alperes mint munkáltató köteles, ennek nem lehet kizárólagos forrása a házasulók által - esetlegesen - fizetendő díj. Az alperes által kifizetett szabadidő megváltás és az Ör. szerinti díj különbözetének összegét alperesi vitatás hiányában a kereseti kérelemben foglaltakkal egyezően határozta meg.
A viszontkereset vonatkozásában hangsúlyozta, hogy a jogalap nélkül kifizetett illetmény hatvan napon túli, de általános elévülési időn belüli visszakövetelhetőségéhez a felperesnek az illetmény felvételekor tudatában kellett volna lennie a kifizetés jogtalanságának, amely körülmény jelen esetben nyilvánvalóan nem állhatott fenn, miután a kifizetés időpontjában maga az alperes sem tekintette azt jogalap nélkülinek.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz, ezáltal sérti a Kp. 78. § (2) bekezdésében, valamint a Kp. 78. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdésében foglaltakat; ellentétben áll továbbá az At. 19. §-ában és a - bizonyítékként, valamint a munkáltatói intézkedés jogalapjaként benyújtott - Ör. 8. §-ában rögzített rendelkezésekkel. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság - figyelmen kívül hagyva az At.-ben megfogalmazott jogalkotói szándékot - az Alkotmánybíróság 3295/2019. (XI. 18.) AB végzés [38] pontjában is aggályosnak tartott contra legem jogalkalmazással, kiterjesztően értelmezte az Ör. rendelet 8. § (1) bekezdését, lényegében felülírva annak szabályozását. Az At. 19. § (2) bekezdése szerinti választás a felperest az Ör. jogszerű értelmezése alapján a hivatali munkaidőn kívüli, de a hivatali helyiségben tartott házasságban való közreműködés esetén a perbeli időszakban nem illethette meg, ezért kizárólag szabadidő biztosításával, illetőleg annak a Kttv. szerinti megváltásával ellentételezhette a hivatali munkaidőn kívüli munkavégzését; a megváltási értéket pedig hiánytalanul megfizette.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság részéről contra legem jogalkalmazás nem történt. Kiemelte, hogy nem a házasulókkal, hanem az alperessel állt munkavégzésre irányuló jogviszonyban, ezért sem tehető attól függővé a közreműködéséért járó díj megfizetése, hogy a házasulók fizettek-e, és ha igen, mennyit az Önkormányzatnak.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a fellebbezett részét helybenhagyta.
Elöljáróban rögzítette, hogy az alperes fellebbezésében a viszontkeresete elsőfokú bíróság általi elutasítását nem támadta, ezért az a másodfokú eljárásban vizsgálat tárgyát nem képezhette. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazásával, megalapozottan és jogszerűen kötelezte az alperest az anyakönyvvezetői díj fizetésére. Döntésének helytálló indokaival a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakra mutatott rá.
Tekintettel arra, hogy az alperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozással is támadta az elsőfokú ítéletet, az ítélőtáblának elsőként az eljárásjogi kifogásokat kellett megvizsgálnia. Megállapította, hogy az alperes a tényállás megállapításának és a bizonyítékok értékelésének szabályait tartalmazó Kp. és Pp. rendelkezések felhívásával a per fő tárgyát jelentő anyagi jogi rendelkezések értelmezésétől és alkalmazásától elkülöníthető, önálló eljárási jogsértést nem jelölt meg, hanem az elsőfokú bíróság anyagi jogi jogértelmezését vitatva állította a tényállás iratellenességét, és tartotta az elsőfokú ítélet indokolását okszerűtlennek, ellentmondásosnak.
A másodfokú bíróságnak ezért a törvényszék anyagi jogi jogértelmezéséről kellett állást foglalnia annak érdekében, hogy az alperes eljárásjogi kifogásait elbírálhassa.
Az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdése szerint, feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot. A Jat. 5. § (8) bekezdése alapján a felhatalmazás jogosultja a jogszabályt köteles megalkotni, feltéve, hogy a felhatalmazást adó jogszabályból kifejezetten más nem következik. Az üggyel érintett önkormányzati jogalkotási kötelezettség At. 96. § b) pontjában foglalt törvényi felhatalmazása az At. 19. §-ának rendelkezéseiből ered. Az At. 19. § (1a) bekezdése értelmében az anyakönyvvezető kizárólag akkor működik közre a házasság hivatali helyiségen kívüli megkötésében, továbbá a hivatali munkaidőn kívüli házasságkötésben, ha a házasulók a többletszolgáltatás ellentételezéseként megállapított díjat megfizették. Az At. 19. § (2) bekezdése szerint a hivatali munkaidőn kívül történő házasságkötésben közreműködő anyakönyvvezetőt választása szerint a Kttv.-ben meghatározott szabadidő helyett az önkormányzati rendeletben meghatározott mértékű díjazás illeti meg.
Az Ör. 7. § (1) bekezdése alapján a hivatali munkaidőn, illetve a hivatali helyiségen kívül tartott házasságkötés, bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése, mint külön szolgáltatás esetén az önkormányzatot megillető díjakat az 1. melléklet tartalmazza. A 8. § értelmében az 1. mellékletben meghatározott díjból a házasságkötés és bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése során közreműködő anyakönyvvezetőt a többletszolgáltatás ellentételezéseként eseményenként a hivatali helyiségben munkaidőn túli többletszolgáltatás esetén: a mindenkori költségvetési rendeletben az önkormányzat által meghatározott illetményalap 30%-a; a hivatali helyiségen kívüli többletszolgáltatás esetén: a mindenkori költségvetési rendeletben az önkormányzat által meghatározott illetményalap 55%-a illeti meg. Az 1. mellékletben foglalt szabályozás szerint a házasulóknak kizárólag a hivatali helyiségen kívüli házasságkötés esetén kell többletszolgáltatási díjat fizetniük, a hivatali munkaidőn kívüli házasságkötés esetére az Ör. házasulók által fizetendő többletszolgáltatási díjat nem határoz meg.
A jogalkotó a perben vizsgált, hivatali munkaidőn kívül történő házasságkötés esetén felmerülő díjfizetéshez az At. 19. § (2) bekezdésében hozzákapcsolta a közreműködő anyakönyvvezetőt megillető választási lehetőséget a tevékenység ellátásért a Kttv. szerint járó szabadidő, illetve az önkormányzati rendeletben meghatározott mértékű díjazás között. A perbeli ügyben az Ör.-ben foglalt szabályozás alperes általi értelmezésének elfogadása - miszerint a hivatali munkaidőn kívüli házasságkötésben való közreműködése esetén az anyakönyvvezető kizárólag a Kttv.-ben meghatározott szabadidőt választhatja - ahhoz az eredményhez vezetne, hogy csorbul az anyakönyvvezető At.-ben biztosított választási lehetősége, a jogforrási hierarchia alacsonyabb szintjén álló önkormányzati rendeletben található szabályozás lerontja a magasabb szintű törvényben található rendelkezés érvényesülését.
Az Önkormányzat szabadon dönthet arról, hogy kívánja-e a többletszolgáltatás házasulók által fizetendő díját meghatározni, és amennyiben igen, mely többletszolgáltatás(ok) esetén. Azt azonban figyelmen kívül hagyta az alperes, hogy az anyakönyvvezető számára a törvény által keletkeztetett választási lehetőséget az Önkormányzatnak a házasulók által fizetendő többletszolgáltatási díj megállapítása hiányában is biztosítania szükséges, függetlenül attól, hogy kíván-e a házasulók részére díjfizetési kötelezettséget előírni. Az önkormányzati jogalkotó azon szabadsága, hogy a hivatali munkaidőn túl, illetve a hivatali helyiségben és helyiségen kívül történő házasságkötést díjmentessé tegye, elválik az At. 19. § (2) bekezdésében az anyakönyvvezető számára garantált jogosultságtól, azaz a szabadidő és a díjazás közötti választás lehetőségétől [Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köm.5011/2018/3.].
A fentiek alapján a jogalkotó szándékát - az alperesi állásponttal szemben - a perbeli esetben annak fényében kellett vizsgálni, hogy az anyakönyvvezetőt az At.-ben foglalt, az Ör.-hez képest magasabb szintű jogforrás szerint egyértelműen megillető választási lehetőség gyakorlása miként valósul meg az Ör. előírásainak alkalmazása során. Ily módon az a körülmény, hogy az Önkormányzat az általa megalkotott rendeletben a hivatali munkaidőn kívül történő házasságkötés esetére a házasulók számára díjfizetési kötelezettséget nem írt elő, az elsőfokú bíróság helytálló jogi álláspontja szerint nem érinti az anyakönyvvezető közreműködői díjra való jogosultságát, amennyiben az At. 19. § (2) bekezdésében biztosított választási lehetőségével élve arra tart igényt.
Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság helyes okfejtése szerint az Ör. 8. § megfelelően tartalmazza a hivatali munkaidőn kívül történő házasságkötésben közreműködő anyakönyvvezetőt megillető, a feladat ellátásáért járó meghatározott mértékű díjazást (aminek fedezete az 1. mellékletben e körben előírt, házasulók által fizetendő díj hiányában értelemszerűen nem a többletszolgáltatásért fizetendő térítési díjból származó bevétel, hanem más forrás), az anyakönyvvezető azt - választása szerint - jogszerűen igényelheti a hivatali munkaidőn kívül történő házasságkötésben való közreműködése mint többletszolgáltatás ellentételezéseként.
A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.318/2022/7.)