adozona.hu
ÍH 2023.109
ÍH 2023.109
CÉLSZERŰSÉGI PERTÁRSASÁG A célszerűségi pertársaság szabályozásának alapelve az, hogy a felpereseket az őket érintő ügyek egy perben való elbírálásnak lehetősége akkor is megilleti, ha nem kényszerű a pertársaság. Az együttes perlést megalapozó feltételek fennállnak abban az esetben, ha a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek, és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a Ctv. 121. § (2b) bekezdése alapján fennáll a perbeli ingatlanokra figyelemmel [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 37. §
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével a keresetlevelet visszautasította a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (2) bekezdés c) pont; 2006. évi V. törvény (Ctv.) 121. § (2) bekezdésében alapján.
Határozatában rögzítette, hogy a felperesek kereseti kérelmükben tulajdonjoguk megállapítását és a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését kérték a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szól...
ÍH 2023.109 CÉLSZERŰSÉGI PERTÁRSASÁG
A célszerűségi pertársaság szabályozásának alapelve az, hogy a felpereseket az őket érintő ügyek egy perben való elbírálásnak lehetősége akkor is megilleti, ha nem kényszerű a pertársaság. Az együttes perlést megalapozó feltételek fennállnak abban az esetben, ha a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek, és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a Ctv. 121. § (2b) bekezdése alapján fennáll a perbeli ingatlanokra figyelemmel [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 37. § c) pont; 2006. évi V. törvény (Ctv.) 121. § (2b) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével a keresetlevelet visszautasította a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (2) bekezdés c) pont; 2006. évi V. törvény (Ctv.) 121. § (2) bekezdésében alapján.Határozatában rögzítette, hogy a felperesek kereseti kérelmükben tulajdonjoguk megállapítását és a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését kérték a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 121. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, mivel az ügygondnok által képviselt részvénytársaság a cégnyilvántartásból időközben törlésre került. Utalt a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontjára és a 37. § c) pontjára, valamint a BDT 2022.4556. számú eseti döntésre, majd kifejtette, hogy a Pp. 37. § c) pontja szerinti pertársaság célja a célszerűség biztosítása, azaz az eljárás gyorsaságának, hatékonyságának elősegítése. Az ilyen perlés akkor indokolt, ha több alperessel (felperessel) fennálló több különböző jogviszony olyan módon, olyan elemeiben hasonló, hogy az alkalmas a polgári peres eljárás egyszerűsítésére. A perbeli esetben az I-VII. rendű felperesek 10 különböző ingatlan tekintetében ugyanazon jogcímen terjesztették elő keresetüket (adásvétel, elbirtoklás), azonban csak a felperesek egy része származtatja a tulajdonjogát az alperestől. Ezen pertársaság sem a célszerűséget, sem az eljárás gyorsaságát, hatékonyságát nem biztosítja figyelemmel arra, hogy a felperesek vonatkozásában külön vizsgálandó minden egyes ingatlan tekintetében, hogy kitől, hogyan szerezték tulajdonukat, mindez pedig a perek észszerű határidőben történő befejezésére vonatkozó jogot sérti. Megjegyezte, hogy külföldi elem is található a perben, mivel a IV. rendű felperes szerb állampolgár és nincs arra vonatkozó adat, hogy beszéli-e a magyar nyelvet, illetve honnan idézhető. A Pp. pertársaságot szabályozó rendelkezései kötelező jelleggel előírják, hogy a perben a felek milyen feltételek esetén alkothatnak pertársaságot. Miután az I-VII. rendű felperesek nem tettek eleget a bíróság hiánypótlási felhívásában foglaltaknak, a keresetlevelet visszautasította. Megjegyezte továbbá, hogy nem került meghatározásra az egyes ingatlanok értéke, mint ahogy az sem, hogy a pertárgy értéket mire alapítva határozták meg a felperesek 167.134.000 forintban.
A végzés ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést annak hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítása iránt. Kifejtették, a hiánypótlásra felhívó 2. sorszámú végzés sérti a Pp. 115. § (1) bekezdését, valamint a 176. § (5) bekezdését, mert nem jelöli meg azon rendelkezéseket, amelyeknek a keresetlevél nem felel meg és nem részletezi a hiányokat sem; abból nem derül ki, miért nem megengedett a perbeli pertársaság. Ezért a hiánypótlás elmulasztása miatt nem lett volna helye a keresetlevél visszautasításának. Kiemelték, az elsőfokú bíróság által hivatkozott külföldi elemmel és a pertárgyérték meghatározásával kapcsolatos hiányosságok megjelölésre sem kerültek a 2. sorszámú végzésben. Ehhez képest a IV. rendű felperes tartózkodási helyeként B. lett megjelölve, a pernek pedig nem tárgya, hogy a IV. rendű felperes beszéli-e a magyar nyelvet, egyebekben a pertárgyérték a keresetlevélben az egyes ingatlanokra nézve feltüntetett értékekből adódik.
Tévesnek tartották az elsőfokú bíróság pertársasággal kapcsolatos álláspontját is. A felperesek mindegyike tulajdonjogi igényt érvényesít, az alperestől pedig a felperesek egy része közvetlenül, más része közvetetten származtatja igényét. A jogviszony minden esetben ugyanaz, a keresetek elbíráláshoz azonos bizonyítást kell felvenni, jelen esetben azt, hogy a felperesek akár elbirtoklás, akár adásvétel címén megszerezték-e az ingatlanok tulajdonát. Megítélésük szerint mind a Pp. 37. § b), mind c) pontja alapján megállapítható, hogy igényüket pertársaságban érvényesíthetik, miután a követelések hasonló, illetve teljesen megegyező ténybeli és jogi alapból erednek. Tekintettel arra, hogy a perben kizárólag okirati bizonyítékok állnak rendelkezésre és a felek személyes meghallgatásán, illetve tanúk kihallgatásán kívül egyéb bizonyítási indítvány nem került előterjesztésre, az együtt perlés nem eredményezi az eljárás elhúzódását. Hivatkoztak egyebekben a - valamennyi ingatlan tekintetében irányadó - Ctv. 121. § (2b) bekezdésében szabályozott illetékességi szabályra és a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pkf.25.129/2022/4. számú határozatában foglaltakra, valamint az új Pp. alapelveire a perkoncentrációval összefüggésben. Kifejtették, az elsőfokú bíróság álláspontja mindezekkel ellentétes, hiszen azt várja el, hogy a felperesek külön perekben érvényesítsék igényüket, ami azt jelenti, hogy több ügygondnokot kell kirendelni és a bizonyítási eljárások száma is megtöbbszöröződik. Végül eljárási szabálysértésként értékelték azt is, hogy a végzést az ügygondnok kirendelése nélkül hozta meg az elsőfokú bíróság.
Az ítélőtábla a fellebbezést alaposnak találta.
Előre bocsátotta, hogy a 2. sorszámú hiánypótlásra felhívó végzés jogszabálysértő jellegével és a fellebbezéssel támadott határozatban az elsőfokú bíróság által "megjegyzett" további hiányosságokkal összefüggésben előadottak nem eredményezhették a végzés hatályon kívül helyezését, mivel a felperesek 3. sorszámú beadványukban a pertársaság megengedhetőségével kapcsolatos álláspontjukat teljeskörűen kifejtették, így az általuk hivatkozott eljárási szabálysértés az ügy eldöntésére nem hatott ki, a keresetlevél visszautasítása pedig nem az elsőfokú bíróság által megjegyzett további hiányok fennálltán alapult, hanem a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontján, vagyis a meg nem engedett pertársaságon. Az elsőfokú eljárás megismétlésének szükségessége hiányában ezért nem volt helye a végzés hatályon kívül helyezésének. Az ügygondnok kirendelésével kapcsolatban ugyanakkor megalapozatlanul hivatkoztak a felperesek eljárási szabálysértésre, annak szükségessége ugyanis azt megelőzően, hogy a keresetlevél alkalmas lenne a perfelvételre, fel sem merülhet.
A Pp. 37. §-a értelmében több felperes együtt indíthat pert, illetve több alperes együtt perelhető, ha b) a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek, vagy c) a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek, és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a 29. § rendelkezéseinek alkalmazása nélkül is valamennyi alperessel szemben megállapítható.
A célszerűségi pertársaság szabályozásának az az alapelve, hogy a felpereseket az őket érintő ügyek egy perben való elbírálásnak lehetősége akkor is megilleti, ha nem kényszerű a pertársaság. A törvény meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek teljesülése esetén az ügyeknek ezen az alapon való egybefoglalása megengedhető és az ítélőtábla egyetértett a felperesek azon érvelésével, hogy az adott esetben a Pp. 37. § c) pontja szerinti, az együttes perlést megalapozó feltételek fennállnak.
A célszerűségi pertársaság törvényi feltételei: a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a Ctv. 121. § (2b) bekezdése alapján fennáll a perbeli, B.-en található ingatlanokra figyelemmel. A felperesek az érintett ingatlanok tekintetében hasonló ténybeli és jogi alapra hivatkoztak az adásvételi szerződésekkel, valamint az ingatlanok elbirtoklásával összefüggésben, továbbá ugyanazon személytől származtatják a tulajdonjogot közvetlenül, illetve közvetve, amely társaság időközben a cégjegyzékből törlésre került, és amelynek vagyonrendezője a perbeli tulajdoni igényeket nem fogadta el a vagyonrendezési eljárás során. Osztotta az ítélőtábla azt a fellebbezési érvelést, hogy ingatlanonként indított külön perek helyett a vagyonrendezési eljárásban el nem ismert perbeli igények megalapozottságát célszerűbb egy eljárásban vizsgálni, egy ügygondnok kirendelésével annak ellenére is, hogy - mint arra az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá - valóban minden ingatlan vonatkozásában külön bizonyítást kell lefolytatni a felperesek által állított jogszerzés megtörténte kapcsán.
Megalapozatlanul utasította vissza ennek okán a keresetlevelet az elsőfokú bíróság a célszerűségi pertársaság törvényi feltételeinek teljesülésére figyelemmel. A felpereseknek a Pp. 37. § b) pontjára alapított érvelését ugyanakkor nem osztotta az ítélőtábla, mivel maguk sem hivatkoztak keresetükben arra, hogy tulajdonszerzésük ugyanabból a jogviszonyból, adott szerződésből vagy elbirtoklásból eredne, e körben pedig az általuk előadott, az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeknek és annak a konkrét jogviszonynak volt jelentősége, amely az érvényesített jog alapján a felperesek igényét megalapozza.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a alapján alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése szerint - figyelemmel az 1/2019. számú Polgári jogegységi határozatban foglaltakra - megváltoztatta, és a keresetlevél visszautasítását mellőzte.
(Fővárosi Ítélőtábla 14.Gpkf.43.240/2023/2.)
