adozona.hu
BH 2023.7.194
BH 2023.7.194
Ha a közalkalmazott felperes maga tünteti fel munkáltatóját Facebook adatlapján, így saját személye közvetlenül összefüggésbe hozható a munkáltatójával. A Facebookon történt közlés tartalma miatt a közalkalmazott magatartása objektíve alkalmas lehet a munkáltató jóhírnevének megsértésére, amely magatartás megalapozhatja a jogviszony megszüntetését [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 8. §, 9. §; 2011. évi CXXXII. törvény (Nketv.) 16/D. § (2) bek., 16/B. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2000 szeptemberétől állt az alperes, illetve annak jogelődje alkalmazásában oktató, egyetemi docens munkakörben, határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban.
[2] A felperes az egyetem életében aktív és szakmailag elismert oktatóként vett részt, 2015. május 24-től 4 évre, majd 2019. május 29-től ismét 4 évre az alperes Szenátusának teljes jogú tagja volt. 2018. október 25-től 3 évig a Hallgatói Jogorvoslati Bizottság tagja és a Kari Tanácsnak is teljes jogú tagja volt 2019...
BH 2023.7.194 Ha a közalkalmazott felperes maga tünteti fel munkáltatóját Facebook adatlapján, így saját személye közvetlenül összefüggésbe hozható a munkáltatójával. A Facebookon történt közlés tartalma miatt a közalkalmazott magatartása objektíve alkalmas lehet a munkáltató jóhírnevének megsértésére, amely magatartás megalapozhatja a jogviszony megszüntetését [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 8. §, 9. §; 2011. évi CXXXII. törvény (Nketv.) 16/D. § (2) bek., 16/B. § (1) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2000 szeptemberétől állt az alperes, illetve annak jogelődje alkalmazásában oktató, egyetemi docens munkakörben, határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban.[2] A felperes az egyetem életében aktív és szakmailag elismert oktatóként vett részt, 2015. május 24-től 4 évre, majd 2019. május 29-től ismét 4 évre az alperes Szenátusának teljes jogú tagja volt. 2018. október 25-től 3 évig a Hallgatói Jogorvoslati Bizottság tagja és a Kari Tanácsnak is teljes jogú tagja volt 2019. május 27-től 4 évig.
[3] 2019. november 5-én egy személy a Facebook közösségi oldalon egy bejegyzést tett közzé, amely egyebek között az Alapjogokért Központ (továbbiakban: AK) egyik elemzőjének, politikai tárgyú írására vonatkozott. A felperes ehhez kommentet fűzött, amely szerint "Ez az A. Központ az a hely, ahol még az alapszakos diplomájukat sem megszerzett "elemzők" osztják az okosságot a propaganda médiában, igaz legalább csinosak, vajon milyen funkcióik vannak még". A felperesi komment kapcsán levelezés indult, és többen kifogásolták a megjegyzést. Ezt követően a felperes egy magyarázó bejegyzést eszközölt, amelyben a csinos nőkkel kapcsolatos korábbi megjegyzést a képernyőképes megjelenéssel magyarázta. A felperes üzenetét követően további levelek érkeztek, ezek között volt olyan, amelyben határozottan sérelmezték a felperes megnyilvánulásait a női nemre vonatkozóan, ugyanakkor volt olyan, amelyik tisztázottnak tekintette felperes kijelentését a hozzá fűzött magyarázatot követően.
[5] Ezt követően 2019. november 7-én a felperes saját Facebook oldalán egy bejegyzést tett közzé, amely szerint "Sokkal jobban járnának ezek a szerencsétlenek az AK "alkalmazásában", ha keresnének maguknak egy tisztességes állást és nem csinálnának hülyét magukból nyilvánosan, amit utána életük végéig nem mosnak le magukról. Jó, persze akkor lehet, hogy nem lenne "annyi" pénz, TV-szereplés "szakmai" (Pfff) kapcsolatok, amerikai utazás, satöbbi satöbbi, de legalább nem égetnék le magukat ilyen istentelen lélekkufárok szolgálatában (…)". A felperes üzenete tartalmazta továbbá, hogy "viszont Kedves PS meg AK-s fiúk, ha kurvát akartok ne P. E. női mivoltát vegyétek elő - elég ha belenéztek a tükörbe".
[6] Az alperes rektora 2018. november 18-án érdemtelenségi eljárást kezdeményezett felperessel szemben, mivel a közelmúltban tanúsított magatartására figyelemmel felmerült a lehetősége annak, hogy magatartása a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, valamint a közgigazgatási rendészeti és katonai felsőoktatásról szóló 2011. évi CXXXII. törvény (továbbiakban: Nketv.) 16/D. § (2) bekezdése szerinti érdemtelenséget megalapozza. A rektori levél tartalma szerint a felperes a Facebookon több nyilvános posztot és kommentet is írt, ebben P. E.-t és az őt foglalkoztató AK-t erőteljes kifejezésekkel illette. A levélből idézettek alapján a rektor arra a következtetésre jutott, hogy P. E. külső megjelenésével összefüggésben neki egyéb funkciókat is tulajdonított a felperes, amelyeket az illetőnek a munkahelyén be kell töltenie. Ezzel azt sugallta, hogy ellenszolgáltatás fejében jut szakmai megbecsültséghez. Azon túl, hogy ez a konkrét személy becsületébe és emberi méltóságába gázol, egy általános, a női nemmel kapcsolatos attitüdöt jelez, olyan sztereotípiát fogad el igaznak, miszerint a csinos nők alapvetően nem szellemi képességeik, hanem testi adottságaik, szolgáltatásaik révén jutnak munkához, illetve tudnak előre lépni. Ez az emberi méltósághoz való jog negligálása, ami az egyetemen nem elfogadható.
[7] 2019. december 2-án a felperes vitatta az eljárás elrendelésének jogalapját, az érdemtelenség fennállását, az alperes jó hírnevének megsértését. Minderre tekintettel a vizsgálat megszüntetését kérte. Ugyanezen a napon a rektor által felállított vizsgáló bizottság meghallgatta a felperest, aki e levélben írtakat szóban is előadta. Egyéb észrevétel, kérdés a meghallgatás során nem hangzott el. A vizsgáló bizottság ezt követően jelentést készített, majd a rektor 2019. december 6-án felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az Nketv. 16/B. § (1) bekezdés b) pontja és 16/D. §-a alapján.
[8] A felmentés indokolása szerint a felperes olyan magatartást tanúsított, amely az egyetem által képviselt értékrenddel összeegyeztethetetlen. Az egyik legismertebb közösségi médiafelületen több nyilvános, a női nemre vonatokozóan lealacsonyító, az egyenlő bánásmódot és emberi méltóságot, becsületet sértő posztot és kommentet írt. Az alperes azt állapította meg, hogy a felperes nyilvános hozzászólása szerint a nők alapvetően nem szellemi képességek révén tudnak munkához jutni, illetve szakmailag előrelépni. A sztereotíp és gyalázkodó megjegyzések, az általuk közvetített nézetek nem egyeztethetők össze az egyetem által képviselt, az emberi méltóságot és a nemek közötti egyenlőséget megbecsülő és tiszteletben tartó értékrenddel. Utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 8. § (3) bekezdésében foglaltakra. Hivatkozása szerint a munkavállaló nem gyakorolhatja a véleménynyilvánításhoz való jogát a munkáltató jóhírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető módon.
[9] Az alperes 2019. december 7-én közleményt juttatott el az MTI-hez, amely a felperes nevének feltüntetésével azt tartalmazta, hogy a közösségi médiában a közelmúltban tett és nagy sajtónyilvánosságot kiváltó bejegyzései ellentétesek az emberi méltósághoz való jog és a nemek közötti egyenjogúság követelményével, az ehhez kapcsolódó értékrenddel. Mindez egyetemi polgártól méltatlan és elfogadhatatlan viselkedés.
[11] 2019. szeptember 11-én a Szenátus ülésén a rektor ismertette a jelenlevőkkel a felperes jogviszonyának a megszüntetését, annak indokait. Megállapította, hogy a nyilvánosságra került mondatok nyelvtanilag félreértelmezhetetlenek és tagadják az egyenlő emberi méltóság alapvetését. 2019. december 10-én a Kar Kari Tanácsa ülést tartott, ahol szintén tájékoztatást kaptak a résztvevők a felperes jogviszonyának megszüntetéséről és annak körülményeiről.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[13] A keresetében a felperes a jogviszony megszüntetés jogellenességére hivatkozott, és kérte annak helyreállítását az egyenlő bánásmód követelményének megsértése okán. A közalkalmazotti jogviszony helyreállítására tekintettel 2019. december 9-től havi 505 000 forint elmaradt illetményt és annak kamatát igényelte. A jogviszony helyreállítása hiányában kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest 5 000 050 forint elmaradt jövedelem és annak kamata megfizetésére. Visszahelyezés hiányában 3 000 030 forint végkielégítés megfizetését is igényelte. Kérte továbbá az alperes kötelezését személyiségi jogainak megsértése címén 3 000 000 forint sérelemdíj és annak kamata megtérítésére.[14] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[15] A törvényszék ítéletével kötelezte alperest, hogy fizessen a felperesnek 700 000 forint sérelemdíjat és annak kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[16] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 7. § (1) bekezdésére, 8. § (1)-(3) bekezdésére, 9. § (1) és (2) bekezdésére, 56. § (1) és (2) bekezdésére, 82. § (1)-(3) bekezdésére, 83. § (1)-(4) bekezdésére. Felhívta a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.) 2. § (3) bekezdését, 30. § (1) és (2) bekezdését, 37. § (1) és (10) bekezdését. Alkalmazhatónak ítélte az Nketv. 16/D. § (1)-(4) bekezdését, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 2., 4., 5., 7. és 8. §-át. Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 1:5. § (1) és (2) bekezdésére, 2:42. § (1), (2) és (3) bekezdésére, 2:43. §-ra, 2:44. § (1)-(3) bekezdésére, 2:45. § (1) és (2) bekezdésére, 2:52. § (1)-(3) bekezdésére, valamint a 6:48. § (1) bekezdésében foglaltakra. Felhívta továbbá az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (továbbiakban: Infotv.) 3. §-ában, a 23. § (1) és (2) bekezdésében, a 26. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat.
[17] Az elsőfokú bíróság ítéletében elsődlegesen vizsgálta a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének jogszerűségét megállapítva, miszerint a perben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felmentésben rögzített indokolás valós, világos és okszerű volt, azaz a felperes magatartása kimerítette-e az érdemtelenség Nketv.-ben rögzített tényállását. E körben bizonyítani tartozott, hogy a felperes a 2019. november 18-án kelt értesítésben terhére rótt kommenteket elhelyezte a Facebook oldalán, és azokkal az alperes jóhírnevét súlyosan sértette.
[18] Az elsőfokú bíróság egyetértett az alperessel abban, hogy az Nketv. 16/B. §-án alapuló és a 16/D. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerinti érdemtelenségen alapuló felmentés az Egyetem által foglalkoztatott közalkalmazottak vonatkozásában a Kjt. rendelkezéseitől eltérő, önálló jogviszony megszüntetési mód.
[19] Sem a Kjt., sem az Mt., sem az Nketv. nem rendelkezik arról, hogy az érdemtelenségi eljárás lefolytatásához szükség van belső eljárási rend kialakítására, és annak belső szabályozóba foglalására. Ebből következően ennek hiányában is lefolytatható volt az eljárás az Nketv. 16/D. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések betartásával. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mindez jogszabálysértés nélkül megtörtént.
[20] Nem alapos a felperes azon hivatkozása, amely szerint nem kapott lehetőséget valamennyi, a terhére rótt komment vonatkozásában védekezés előadására, hiszen kizárólag az értesítő levélben rögzített két kommentet vizsgálták, amelyet a meghallgatott tanúk alátámasztottak, és azokra tekintettel került sor a felmentésre. A felperesnek tehát lehetősége volt a felmentés alapjául szolgáló körülményeket megismerni és azok vonatkozásában védekezését előadni, valamint a vizsgáló bizottság külön meghallgatást tartott, melyen felperes megjelent és álláspontját itt is előadhatta.
[21] A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy nem kézbesítették neki a vizsgáló bizottság jelentését, ez pedig sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát az érdemtelenségi eljárás lefolytatásában. A vizsgáló bizottság jelentése döntés előkészítő iratnak minősül, és annak megismerését, illetve felperessel történő közlését jogszabály nem írja elő.
[22] Az elsőfokú bíróság utalt az Nketv. 16/D. § (2) bekezdésére, amely meghatározza az érdemtelenség fogalmát. Eszerint kizárólag annak a közalkalmazottnak a vonatkozásában lehet megállapítani az érdemtelenséget, aki a munkahelyén vagy azon kívül olyan magatartást tanúsít, amely az őt foglalkoztató egyetem jóhírnevét súlyosan sérti. E tényállásból egyértelműen következik, hogy a felperes terhére rótt magatartás a munkahelyén kívül tanúsított magatartások közé sorolható az érdemtelenség tényállási körén belül, emellett pedig azt volt szükséges vizsgálni, hogy a felperes által közölt két komment súlyosan sérti-e az alperes jóhírnevét. E körben a felperes kérte, hogy a bíróság értékelje a Herbai kontra Magyarország ügyben hozott Emberi Jogok Európai Bíróságának döntését is.
[23] A felperes azt állította, hogy az egyetem jóhírnevének súlyos sérelme nem valósult meg, ennél fogva az érdemtelenség az ő vonatkozásában nem állapítható meg. Ezzel szemben az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes megsértette a jóhírnevét azzal, miszerint olyan kommenteket helyezett el a Facebookon, amelyek megdöbbenést és megbotránkozást váltanak ki az azt olvasó személyekből.
[24] Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy alperes és a felperes személye közötti közvetlen kapcsolat megállapítható-e a Facebook kommentek esetében. Megállapította, miszerint a felperes Facebook oldalán - általa sem vitatottan - feltüntette az alperest mint munkáltatót, továbbá a felperesnek több mint 9000 követője és több mint 9000 kedvelője van, így ismert a kommentjeit olvasó és nagy nyilvánosságot jelentő közösség előtt, hogy az alperes kötelékében álló egyetemi oktató. Erre a minőségére több tárgybeli kommentben utalást is tesznek az olvasók olyan kontextusban, hogy ez egyetemi oktatóhoz méltatlan magatartás.
[25] A felperes kommentjének értelmezése során az általa közölni kívánt tartalom irányából nem szükséges vizsgálni az előadottakat, abból a szempontból kell megítélni, hogy az olvasó azt hogyan, miként értette vagy érthette. Jelen esetben a felperes első sérelmezett kommentje félreérthető megfogalmazást tartalmazott, melyet bizonyítanak az alatta megjelölt kommentek. Ezekből kiderül, hogy egyes olvasók a nőkre vonatkozó degradáló megnyilvánulásként érthették és értették is felperes hozzászólását, melyet kifejezésre juttattak például azzal, hogy a felperest bocsánatkérésre szólították fel.
[26] Jelen esetben nem volt szükséges a jóhírnév súlyos sérelmének megállapításához annak alperes általi bizonyítása, hogy a felperes kommentje nyomán kialakult-e az alperes vonatkozásában negatív megítélés. A jóhírnév súlyos sérelme megvalósult azáltal, hogy a felperes bejegyzése felháborodást és negatív értékítéletet keltett az olvasókban, továbbá adatlapján szerepelt az alperes mint munkáltató, mely közvetlen összefüggést teremtett a felperes közlése és az alperes között. Az elsőfokú bíróság szerint a második sérelmezett komment is sértette az alperes jóhírnevét, mert a felperes úgy fejtette ki álláspontját az AK dolgozóiról, hogy nem volt tekintettel arra, miszerint ezzel saját közvetlen kollégáját is megsérti.
[27] Az elsőfokú bíróság az általa lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltató az egyenlő bánásmód követelményét sem sértette meg felperes esetében politikai véleménynyilvánítása miatt.
[28] Az alperes előadta, hogy a közlemény közzétételére az MTI felé a Ptk.-ban rögzített kárenyhítési kötelezettsége teljesítése miatt került sor. Mivel a felperes az érdemtelenségi eljárást eredményező magatartást és azzal együtt az alperes jóhírnevének megsértését nagy nyilvánosság előtt valósította meg, így az alperes a jóhírnév sérelmének lehető legteljesebb kompenzálása, az általa folytatott szakmai tisztképző és nevelő munka hatékonyságának megtartása érdekében szükséges és arányos intézkedést hozott.
[29] A felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésekor joggal való visszaélést valósított meg. A felperes azonban az eljárás során nem igazolta, hogy vele szemben az érdemtelenségi eljárás választása, illetve a jogviszony megszüntetése során az alperes joggal való visszaélést valósított volna meg. Mindemellett az, hogy az érdemtelenségi eljárás lefolytatását és az érdemtelenség fennállását az elsőfokú bíróság jogszerűnek találta, szintén alátámasztja, hogy alperes helyesen járt el az eljárás megindításakor.
[31] A felperes személyiségi jogának megsértése körében az Infotv. 23. § (2) bekezdésére utalt az elsőfokú bíróság. A felperes által hivatkozott személyiségi jogsértés tekintetében vizsgálta, hogy az alperes sérelmezett nyilatkozatai a személyiségi jogvédelmi igényét megalapozzák-e vagy sem. Utalt a Ptk. 2:45. §-ára, valamint a BDT 2020.4235. számú eseti döntésre. A felperes által hivatkozott valamennyi nyilatkozat vonatkozásában azt állapította meg, hogy azok véleménynyilvánításnak minősülnek, és nem tartalmaznak indokolatlanul bántó megfogalmazást. A felperes személyiségi jogot, emberi méltóságot sértőnek és a Ptk. 2:42. § (2) bekezdésébe ütközőnek tartotta, hogy az alperes rektora figyelmen kívül hagyta meglátása szerint a döntése meghozatalánál a 2019. december 2-án kelt válaszlevélben foglaltakat. Ezen alperesi magatartást nem értékelhető emberi méltóságot sértőnek.
[32] Az elsőfokú bíróság az adatvédelmi szabályok megsértésére vonatkozó felperesi hivatkozást is a kereset részének tekintette, és alperesnek lehetőséget biztosított védekezése előterjesztésére. E körben a bíróság álláspontja szerint alperes megsértette a felperesre irányadó adatkezelési szabályokat, ezáltal a Ptk. 2:43. § e) pontjában foglalt, a személyes adatok védelméhez való jogát, amikor sajtóközleményében közölte, hogy felperes jogviszonyát milyen indokok miatt szüntette meg. E körben az elsőfokú bíróság figyelembe vette a PJD 2020.1. számú döntést, amely egyértelművé teszi, hogy az adatvédelmi jog mint személyiségi jog alapját az információs önrendelkezési jog képezi. A bíróság ezért 700 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest.
[33] A felperes fellebbezése folytán eljárt Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[34] A másodfokú bíróság elöljáróban rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan döntött az érdemtelenségi eljárásról, és a felmentés indokolásának valóságához, okszerűségéhez kapcsolódó tényekből helyes jogi következtetést vont le.
[35] Az Nketv. 16/D. § (2) bekezdésére hivatkozással a másodfokú bíróság figyelembe vette, hogy a jogszabály alapján nem csupán valamilyen állítás, kijelentés, hanem bármilyen magatartás megalapozhatja a munkáltató jóhírnevének súlyos megsértését.
[36] A másodfokú bíróság irányadónak tekintette a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (továbbiakban: Kttv.) 64. §-ban foglaltakat, mivel a kormánytisztviselő méltatlansága több kérdésben hasonlóságot mutat a jelen jogviszonyra vonatkozó érdemtelenség jogintézményével. Így érdemtelenséget az a magatartás alapozhat meg, amelyet az alperesnél foglalkoztatott közalkalmazott akár az egyetemi munkája során, akár a munkahelyén kívül tanúsít, amennyiben magatartása alkalmas arra, hogy a munkáltató jóhírnevét, az érintett közalkalmazott által betöltött pozíció tekintélyét, illetve a munkáltató működésébe vetett közbizalmat súlyosan rombolja, és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa. Az pedig, hogy a felperes oktatói státusza ismert volt, több komment tartalmából is kiderült.
[37] A jóhírnév sérelmével kapcsolatos kérdést is helytállóan értékelte az elsőfokú bíróság, mivel a nőket érintő megjegyzés, illetve az A. K. részére tevékenykedő személyekkel kapcsolatban az alperes oktatójának személyére is vonatkoztatható kijelentések alkalmasak voltak az alperes jóhírneve súlyos megsértésére. E körben utalt a BH 2010.294. szám, valamint a BH 2016.287. számú eseti döntésben foglaltra.
[38] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében helytállóan hivatkozott a bírói gyakorlatra az érintett személy hátrányos társadalmi megítélésével összefüggésben. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesi közlések tartalmát vizsgálta, azok összefüggéseinek a szövegkörnyezet és az olvasók értelmezése oldaláról is. Az elsőfokú bíróság helyes következtetése szerint a szavak nyelvtani értelmezését figyelembe véve a felperes első, 2019. november 5-i megnyilvánulása a női nemre nézve a nők és férfiak közötti egyenjogúság, az emberi méltóság alapvető követelményét megkérdőjelező tartalmú volt, ami a kommentet olvasók közül többekből ellenérzést, tiltakozást váltott ki. A második, 2019. november 7-i bejegyzés kapcsán is helytálló álláspontot képviselt az elsőfokú bíróság, mivel a bírósági gyakorlatra is figyelemmel T. N. illetve az alperes megnevezése hiányában is összefüggésbe lehetett hozni a felperest az alperesi intézménnyel.
[39] A felperes véleményének kifejtése a közlésmódra tekintettel nem élvezett törvényi védelmet, mivel az mások alapvető jogainak sérelmét eredményezte. Erre éppen a felperes fellebbezésében is hivatkozott 14/2017. (VI. 30.) AB határozatában mutatott rá az Alkotmánybíróság. A határozat [28] bekezdésében az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás nem élvezi az oltalmat, ha a munkavállaló közéleti véleménye a munkáltatója értékalapú meggyőződésével, elveivel nyíltan szembehelyezkedik.
[40] A felperes alaptalanul állította, hogy az elsőfokú bíróság releváns körülményekre nem tért ki ítélete indokolásában, nem vizsgálta teljeskörűen valamennyi érvelését, a kommentjeit, azok hatását az alperes jóhírnév sérelme körében, és mindez kihatott a döntés jogszerűségére. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság ez EJEB Herbai kontra Magyarország ügyben hozott ítélet alapján ítélete indokolása [83] bekezdésében értékelte a releváns szempontokat, vagyis a közlés természetét, a közlő személy szándékát, annak hatását és a munkáltatói szankció súlyosságát. A véleménynyilvánítás szabadságát nem élvezi az indokolatlanul bántó, sértő, adott esetben trágár kinyilatkoztatás. Az Mt. 8. § (1), (2) és (3) bekezdéséből az is következik, hogy a munkavállaló köteles tartózkodni a munkáltató jóhírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető megnyilvánulásoktól, mely szabályok irányadóak a munkaidőn kívül tanúsított magatartás értékelése körében is.
[41] A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a felperes nem adta elő, miszerint a másodfokú bíróság az egyenlő bánásmód megsértése, a joggal való visszaélés és a sérelemdíj összege tekintetében mennyiben és milyen okból változtassa meg az elsőfokú ítéletet. Utalt a Pp. 371. § (1) bekezdésére.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes felülvizsgálati ellenkérelme
[42] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az ítéletek hatályon kívül helyezése mellett az alperes kereset szerinti marasztalását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésével, ennek hiányában elmaradt illetmény és végkielégítés megfizetésével. Másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, ennek hiányában a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.[43] Hivatkozása szerint az idézett kommentek sehol sem említik az alperest, az pedig téves és iratellenes következtetés, hogy önmagában amiatt, mert a felperes a Facebook profilján feltüntette az alperest munkáltatóként, illetve munkahelyként, közvetlenül összefüggésbe hozhatók lennének az alperes személyével. Sem a felmentés alapját képező kommentek, sem a további hozzászólások még csak említést sem tesznek az alperesről. Az Nketv. 16/D. §-a szerinti érdemtelenség megállapításához szükséges a fokozott, tehát súlyos jóhírnév sérelem, ennek ellenére semmilyen sérelmet nem tudott az alperes igazolni.
[44] Az elsőfokú bíróság nem tért ki arra, hogy a felperes által már 2021. január 7-én tartott tárgyaláson felvett 15. számú jegyzőkönyvben, valamint 2021. január 25-én kelt nyilatkozatban, továbbá a 2021. október 18-án kelt fellebbezésben hivatkozott 14/2017. (VI. 30.) AB határozat miként értelmezendő, valamint az Mt. 8. §-ához fűzött miniszteri indokolásban foglaltakat miért nem vették figyelembe a bíróságok.
[45] A munkaviszony léte nem érintheti a munkavállaló magánéletének bizonyos szegmenseit. Erről rendelkezik az Mt. 8. § (3) bekezdése. A miniszteri indokolás szerint [utalva a 9. § (2) bekezdésére] a munkavállaló véleménynyilvánítási szabadsága a jogviszonyra tekintettel csak abban az esetben korlátozható, ha a korlátozás a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. Ez egyben azt is jelenti, hogy a munkavállaló véleménynyilvánítási szabadsága nem korlátozható, ha a vélemény nem függ össze a munkaviszonnyal. Nem közömbös, hogy a munkavállaló munkahelyén kívül fejti-e ki véleményét, vagy a munkahelyen tanúsít olyan magatartást, amely zavarhatja adott esetben a munkáltató működési rendjét.
[46] A véleménynyilvánítás jogával élni kívánók szabadsága ugyanakkor a munka világában is csak alkotmányosan korlátozható, az ilyenkor irányadó szükségesség és arányosság tesztje alapján. A munkaügyi jogvitákban eljáró bíróságoknak tehát elsődlegesen azonosítaniuk kell az adott ügyben a véleménynyilvánítási szabadság vonatkozásait, és a munkaviszonyra irányadó magatartási zsinórmértéket az alapjog alkotmányos tartalmára tekintettel kell értelmezni.
[47] Értékelni kell, hogy a közlés okozott-e hátrányt, vagy kedvezőtlenül hatott-e a munkáltató megítélésére, a vélemény szabadságával élő fél jóhiszeműségét, illetve mindehhez képest a véleménynyilvánítás miatt alkalmazott munkáltatói intézkedés súlyát. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata legfontosabb megállapítása az, hogy munkaviszonyban a munkavállalót az Mt. alapján megillető véleménynyilvánításhoz való jog az Alaptörvény IX. cikkében megállapított alapjogi védelem alatt áll.
[48] Az alperesnél indult érdemtelenségi eljárásnak a jelen perbeli Facebook-kommentek akkor képezhetnék az alapját, ha a munkáltató előzetesen, írásban tájékoztatja a munkavállalót a véleménynyilvánítás joga mint személyiségi joga korlátozásáról, a korlátozás módjáról, feltételeiről, várható tartamáról, valamint a korlátozás szükségességét és arányosságát alátámasztó körülményekről.
[49] Az Nketv. 16/D. § (2) bekezdése értelmében érdemtelenségnek minősül, ha a közalkalmazott a munkahelyén vagy azon kívül olyan magatartást tanúsít, amely az őt foglalkoztató egyetem jóhírnevét súlyosan sérti. Az alperes felmentése az Nketv. 16/B. § (1) bekezdés b) pontjára és a 16/D. §-ra hivatkozva szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyt. Az érdemtelenség törvényi definíciója szerint az érdemtelenség fogalmi eleme az alperes jóhírnevének súlyos sérelme, ami a közalkalmazott magatartásának a következménye. Az elsőfokú eljárás során egyértelműen kiderült, hogy az alperes rektora által felállított háromtagú bizottság nem vizsgálta sem azt, hogy az alperes jóhírneve sérült-e, ha igen milyen mértékben, illetve az ekként megállapított súlyos jóhírnév sérelem okozati összefüggésben áll-e felperes Facebook bejegyzésével. Az alperes sem a saját jóhírneve sérelmét, sem az okozati összefüggést nem vizsgálta. Mindezek ellenére jutott arra a következtetésre, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogszerűen történt.
[56] A felperes érvelése szerint jelen ügyben nem alkalmazható a bíróság által hivatkozott BH 2010.294. számú eseti döntés, amelynek konklúziója, hogy "A jóhírnév megsértésének megállapítását megalapozza az, ha más személyre vonatkozóan közölt valótlan tényállítás objektíve alkalmas az érintett személy hátrányos társadalmi megítélésének kiváltására". A perbeli esetben ugyanis a felmentés alapját képező Facebook posztok egyikében sincs, még csak közvetlen utalás sem az alperesre, továbbá nem tényállítást, hanem véleményt tartalmaznak a posztok.
[58] A hivatkozott BH 2016.287. számú jogesetben a munkavállaló érdemtelenség alapján történő felmentése egy a munkavállaló által elkövetett mulasztáson alapult, amelyből eredően a munkáltatónak közvetlen hátránya származott. Ez az eset tehát nem lehet analóg a perbeli esettel.
[59] A másodfokú ítélet az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő volt, szembe ment az Alkotmánybíróság gyakorlatával, amely szerint a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni.
[60] A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette az Nketv. 16/D. § (2) bekezdését, az Mt. 8. § (2) bekezdését, a 9. § (2) bekezdését, továbbá sérült a Pp. 346. § (5) bekezdése, az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése, valamint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Római Egyezmény 10. cikk (1) bekezdésében deklarált véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése. A bíróságok megsértették az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény (EJEE) és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 6. cikk 1. pontjában foglalt, illetve az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség okmánya kihirdetéséről szóló 1976. évi VIII. törvényerejű rendelet 14. cikk 1. pontjában deklarált tisztességes eljáráshoz való jog. Megsértette továbbá az EJEE 13. cikkében deklarált hatékony jogorvoslathoz való jogot, mivel nem indokolta, hogy a fentebb hivatkozott fellebbezésben előadott indokokat a másodfokú bíróság miért mellőzte.
[61] A felperes felülvizsgálati kérelmében a bíróságok részéről történő téves bizonyítási kioktatásra is hivatkozott. Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet indokolás nélkül mellőzte a fellebbezésében a bizonyítási teherrel kapcsolatban általa előadottakat, és az is indokolás nélkül maradt, hogy a másodfokú bíróság miért hagyta helyben az elsőfokú ítéletet annak ellenére, hogy az a saját maga által kiosztott bizonyítási teherrel szembe menve állapította meg a felmentés jogszerű voltát anélkül, hogy vizsgálta volna az alperesi jóhírnév sérelmének bekövetkeztét.
[62] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[66] A jóhírnév sérelem kérdésében a Kúria a Pfv.20.011/2015/3. számú precedensképes határozata a vizsgált ítéletekben foglalt döntéssel összhangban állva kimondta, hogy "Azt is helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a jogsértés megállapításához elegendő a használt kifejezésnek az érintett személy hátrányos megítélésére való alkalmassága, nem kell külön bizonyítást vezetni arra, hogy egyébként a hátrányos megítélés ténylegesen bekövetkezett-e a közléssel okozati összefüggésben.". Alperes álláspontja szerint felperes megnyilvánulása alkalmas volt az egyetem súlyosan hátrányos társadalmi megítélésének kiváltására, ezért az ezzel összefüggésben alkalmazott jogkövetkezmény nem volt jogsértő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[67] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[68] A Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát, figyelemmel a Pp. 523. §-ában foglaltakra is.
[69] A Pp. 413. § (1) bekezdés a) és c) pontjában rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell a felülvizsgálni kívánt ítélet számát, a jogszabálysértés pontos megnevezését, a jogszabályhely megjelölésével az eljárási illetve anyagi jogi szabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát, vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti [1/2017. polgári jogegységi határozat folytán alkalmazandó 1/2016. (II. 15.) PK vélemény].
[70] A vonatkozó jogszabályhely megjelölése hiányában jelen felülvizsgálati eljárásban a munkáltató diszkriminatív eljárása, az alperes által fizetendő sérelemdíj illetve annak összege, a téves bizonyítási tájékoztatás nem, míg az érdemtelenségi eljárás lefolytatásának jogszerűsége pedig csak a felülvizsgálattal érintett részében volt vizsgálható.
[71] Fenti jogszabályi követelményeknek nem felel meg, ha a fél a jogi érvelését nem a szerinte megsértett jogszabályhelyre vetítve adja elő, a jogi érvelés megtételekor a megsértett jogszabályhelyet nem jelöli meg, vagy azokat egy helyen, egyszerre sorolja fel (Kúria Mfv.VIII.10.053/2022/9.). Fentiekből következően azon felülvizsgálati érvelések voltak vizsgálat tárgyává tehetőek, amelyek a fenti kívánalmaknak megfelelnek.
[72] A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként nem hivatkozott a Pp. 279. § (1) bekezdésében foglaltakra, így jelen eljárásban is a jogerős ítélet szerinti tényállás volt az irányadó.
[73] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen azt állította, hogy az alperes súlyos jóhírnév sérelmet nem tudott igazolni. Érvelése szerint önmagában azon körülmény miatt, hogy a felperes Facebook-profilján fel volt tüntetve az alperes mint munkahely, nem hozható közvetlenül összefüggésbe a kommentje a munkáltatóval, a kommentek említést sem tesznek az alperesről.
[74] Ezen felülvizsgálati érvelés alaptalan. Nemcsak akkor állapítható meg a közvetlen kapcsolat a bejegyzés és írója, valamint annak munkáltatója között, ha név szerint, kifejezetten megnevezik ez utóbbit. Az online térben kifejtett véleménynyilvánításnak alapvetően eltérő jellemzői vannak, mint az offline véleménynyilvánításnak, amelyek a közlés természetére és jogi értékelésére is kihatással vannak. A megváltozott tartalomközlési, kommunikációs és információs "fogyasztási" szokások tükrében a jognak (és a felhasználóknak) idomulniuk kell a digitalizáció által hozott megváltozott realitásokhoz. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy bár a hozzászólás maga valóban nem tartalmazta a munkáltató kilétét, az mindenféle különösebb technikai tudás nélkül két kattintással a felperes profiljáról kideríthető volt.
[75] Amennyiben a felhasználó élni kíván az internetes közösségi médiában történő véleménynyilvánítás lehetőségével, elvárható, hogy ezt az igénybe vett fórum alapvető működési jellemzőinek tudatában tegye. Ebbe az is beletartozik, hogy tisztában van azzal, miszerint az internethasználat során a felhasználók egyre jelentősebb adathalmazt szolgáltatnak magukról, ami - az offline közlésekhez képest fokozott mértékben - lehetővé teheti az egyes közlések, információk egymással történő összekapcsolását. Ez megvalósulhat olyan módon, hogy a közlést megfogalmazó személy akár saját maga is feltüntetheti munkahelyét az adatlapján vagy magában a közlésben, de adott esetben egy keresőmotor segítségével is könnyedén kideríthető a munkáltató kiléte. Az is elképzelhető, hogy azt más felhasználók teszik közzé a bejegyzés alatt folytatott "beszélgetésben".
[76] Jelen ügyben nem elhanyagolható szempont, hogy a felperes maga tüntette fel a munkáltatóját az adatlapján, különösebb idő- és energiaráfordítást nélkülözően lehetővé téve a munkahelyének beazonosítását. A később érkezett hozzászólások utalást tartalmaztak arra, hogy a munkáltató egy egyetem, innentől kezdve pedig ugyancsak könnyedén kideríthető volt, hogy pontosan melyik oktatási intézmény felperes munkáltatója, ahol oktatási tevékenységet végez. Mindebből következően pedig a felperes személye (ezáltal hozzászólása) közvetlenül összefüggésbe hozható volt az alperessel, az nemcsak az MTI közleménye által válhatott a nagy nyilvánosság előtt ismertté.
[77] Arra alappal hivatkozott a felperes, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a munkavállalókat is megilleti, annak gyakorlása azonban a munka világában erősebb korlátok között érvényesülhet, különös tekintettel a munkavállaló hűségi és titoktartási kötelezettségére (14/2017. (VI. 30.) AB határozat [33] bekezdés).
[78] Adott esetben nemcsak a munkahelyre közvetlenül vonatkozó vélemény (például munkáltató, munkahely bírálata, munkatársak kritizálása stb.) kinyilvánítását érintheti ez a korlátozás, hanem a munkavégzéssel közvetlen kapcsolatban nem álló tárgykörben kinyilvánított véleményt is (Mfv.I.10.098/2019/4.). Az Mt. 8. §-ához fűzött indokolás szerint a munkavállaló véleménynyilvánítása nem korlátozható, ha az nem függ össze a munkaviszonnyal. Tekintettel a felperes bejegyzése és az alperes közötti közvetlen kapcsolatra az állapítható meg, hogy a fentiek ([76] bekezdés) szerint fennállt a közalkalmazotti jogviszonnyal való összefüggés annak ellenére, hogy a bejegyzés megfogalmazása nem nevesítette kifejezetten a munkáltatót, így a felperes munkahelyen kívül tanúsított magatartása (tekintettel az Mt. 8. §-ra is) szigorú feltételek mentén, de korlátozható volt.
[79] Az Alkotmánybíróság a már hivatkozott 14/2017. (VI. 30.) AB határozatában - az EJEB e tárgyú gyakorlatával összhangban - meghatározta a munkavállalók véleménynyilvánítási szabadsága korlátozása értékelése során azokat a szempontokat, amelyeket a mérlegelés során a szükségesség és arányosság általános tesztje mellett a bíróságoknak figyelembe kell venniük. Ezek: a közlés közéleti és szakmai kötődése; a közlés ténybeli kötődése, illetve értékítéletének jellege; a közlés által okozott hátrány, vagyis annak kedvezőtlen hatása a munkáltató megítélésére; a véleményszabadsággal élő jóhiszeműsége; az alkalmazott munkáltatói jogkövetkezmény súlya.
[80] Fentiekre figyelemmel tehát hangsúlyozandó, hogy az online (közösségi médiában) megvalósuló és az offline véleménynyilvánítás között minőségbeli különbség van. Jellemzően sokkal nagyobb körhöz juthat el az adott bejegyzés, az akár tovább is osztható, tartalma másolható és változtatás nélkül közölhető. Kifejezésmódját illetően általánosan fokozottan jellemző az indokolatlanul bántó, sértő, vulgáris kifejezések használata.
[81] A jogvita eldöntése során a perbeli esetben fokozottan kellett értékelni a felperes munkakörét. Az Alkotmánybíróság az 56/1994. (XI. 10.) AB határozatában foglalta össze a közalkalmazott által a munkahelyen kívüli magatartással kapcsolatos követelményeket. Eszerint a közalkalmazottak magánéletében tanúsított magatartása miatt fegyelmi felelősségre vonás csak akkor elkerülhetetlen és arányos, ha a közalkalmazott munkahelyen kívüli jogviszonyához méltatlan magatartása a közalkalmazott munkaköre vagy beosztása ellátására lényeges és valóságos közvetlen kihatással van, és ha az egyúttal alkalmazójának érdeksérelmével jár. A felperessel mint a szakmájában is elismert egyetemi oktatóval, a Szenátus és a Kari Tanács tagjával szemben magasabb elvárások érvényesülnek mind a munkaköréből, annak sajátosságából (oktató, nevelő munka), mind az őt foglalkoztató szervezet speciális helyzetéből (az alperes által nyújtott képzés jellege) következik a példamutató magatartás követelménye. Egyes hivatásrendekre vonatkozó többlet elvárásokkal összefüggésben a Kúria már azonos álláspontot foglalt el (pedagógus Mfv.I.10.098/2019/4.; ügyész Mfv.X.10.015/2020/4.).
[82] Ugyancsak értékelni kellett a közlés nyilvánosságát. A felperes első kommentje nagy nyilvánossághoz jutott el azáltal, hogy egy polgármester (politikus) nyilvános bejegyzése alatt tette azt közzé. Nem elhanyagolható körülmény, hogy az esetről egy portál is beszámolt. A második bejegyzés tekintetében szintén megállapítható a nyilvánosság, mivel a felperes több száz ismerőssel rendelkezik személyes profilján is.
[83] A közlés tartalma és kifejezésmódja is kifogásolható. Az első megjegyzés tartalmát illetően a nőkre vonatkozó degradáló, az egyenlő bánásmód érvényesülését kétségbe vonó megnyilvánulásként lehet értelmezni. A második megjegyzés indokolatlanul bántó, sértő kifejezésmódjában vulgáris kijelentéseket is tartalmaz, amelyet a következetes ítélkezési gyakorlat ugyancsak nem fogad el (Mfv.10.469/2013.; Mfv.10.124/2019.).
[84] A közlés célját illetően nem állapítható meg, hogy az kifejezetten az alperes jóhírnevének rombolását célozta volna. Ugyancsak nem fogadható el, miszerint a felperes második bejegyzése közvetlenül vonatkoztatható volt egy az A. K.-nál is dolgozó egyetemi kollegájára. Ugyanakkor hatását tekintve - különös tekintettel a többi kommentelő körében kiváltott felháborodásra - a felperes magatartása objektíve alkalmas volt a munkáltató jóhírnevének megsértésére: véleménynyilvánítása a munkáltató egyetem elveivel (nemek egyenjogúsága, ezen elv oktatásban történő érvényre juttatása, hallgatóknak továbbadása, oktatótól az emberi méltóságot, becsületet tiszteletben tartó megnyilvánulások megkövetelése) szembe helyezkedő volt.
[85] A felperes hivatkozott az Mt. 9. § (2) bekezdésében foglaltak megsértésére is állítva, hogy a személyiségi joga korlátozásáról a munkáltató nem tájékoztatta törvényi kötelezettsége ellenére. A felperesnek alapvetően (az Mt. 8. § (3) bekezdés előírása szerint) a foglalkoztatottaktól általában elvárható, a munkáltató jóhírnevét nem sértő módon kellett eljárnia jogviszonya alatt, ami fentiek alapján részéről nem valósult meg. A munkáltató további megszorító szabályokat nem kívánt vele szemben sem érvényesíteni A másodfokú bíróság e körben helyesen hivatkozott az alperes Szervezeti és Működési Szabályzatára is, a foglalkoztatási követelményrendszer részeként a 49. §-ban megfogalmazottakra. Ez a foglalkoztatottak kötelezettségeként írta elő, hogy magatartásukkal járuljanak hozzá az egyetem jóhírnevének megőrzéséhez, annak növeléséhez.
[86] A felperes az Nketv. 16/D. § (2) és 16/B. § (1) bekezdés b) pontjának téves alkalmazását is alaptalanul állította arra hivatkozással, hogy egyrészt részéről nem tényállítás történt, másrészt hogy a felállított háromtagú bizottság ténylegesen nem vizsgálta az alperes jóhírnevének sérelmét, annak súlyát, illetve az okozati összefüggést. Az Nketv. 16/D. (2) bekezdése szerinti érdemtelenségre okot adó magatartás nem azonos a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. § (2) bekezdése szerinti jóhírnévsértés definíciójával. A Nektv. nem kizárólag valótlan tényállítás, hanem bármely magatartás következményeként határozza meg a jóhírnév (súlyos) sérelmét, így [az Mt. 8. (3) bekezdéssel egyezően) véleménynyilvánítással is megtörténhet. Az érdemtelenségi eljárásban a vizsgálat lefolytatói a felperes magatartását (a Facebook-bejegyzéseit) megnyilvánulásában, hatásában összességében értékelték, és azt a munkáltató hátrányos megítélésére, jóhírneve megsértésére alkalmasnak találták, ami végül munkajogi jogkövetkezményként a jogviszony megszüntetését eredményezte.
[87] A jogvita eldöntése során nem annak volt kiemelt jelentősége, hogy a felperes "közszereplő" minőségében tett-e Facebook-bejegyzést, vagy személyes profillal írta azt, hanem annak, hogy a kinyilatkoztatásának tartalma egyrészt a női nemet sértette, másrészt annak stílusa is kifogásolható volt. A felperes személye pedig összefüggésbe hozható volt egy olyan intézménnyel (munkáltató), amellyel szemben fokozott társadalmi elvárások érvényesülnek a fiatalok, a jövő hivatásos közszolgálatot teljesítő személyi állománya értékrendjének, helyes életszemléletének kialakításában játszott szerepe miatt, mindennek pedig a felperes bejegyzései tartalmuk, kifejezésmódjuk miatt nem feleltek meg.
[88] Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés is, hogy az alperes semmilyen érdeksérelmet nem igazolt, amelyek a felperes bejegyzései tartalmával megvalósultak. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság helyesen hivatkozott a 14/2017. (VI. 30.) AB határozatra, amely [28.] bekezdésében kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás nem élvezi az oltalmat, ha a munkavállaló közéleti véleménye a munkáltatója értékalapú meggyőződésével, elveivel nyíltan szembehelyezkedik. Jelen esetben pedig a felperes ezt megvalósította, bejegyzése ezáltal alkalmas volt a munkáltató hátrányos megítélésére. Az Nketv. 16/B. § (1) bekezdés b) pontja szerinti munkáltatói intézkedés ezért jogszabálysértés megállapítására nem adott módot.
[89] A Kúria a fentiekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 424. § (1) bekezdése szerint, mivel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot.
(Kúria Mfv.VIII.10.001/2023/4.)