adozona.hu
BH 2023.6.167
BH 2023.6.167
A jogállamiság, jogbiztonság, illetve a bizalomvédelem elvére hivatkozással egy adott adónemre vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelembe vétele a bírósági ítélet meghozatalakor nem mellőzhető [1990. évi C. törvény (Htv.) 19. §; 2017. évi CL. törvény (Art.) 141. § (2) bek., (5) bek., 202. § (1) bek.; 2017. évi CLI. törvény (Air.) 8. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes tulajdonában áll a.../11 helyrajzi szám alatt felvett, "kivett telephely" megnevezésű, természetben ... szám alatt található, 13 262 m2 területű ingatlan 2137/13262 tulajdoni hányada. Az ingatlanon épületek is állnak, az azokon túl fennmaradó rész területe 2 127 m2.
[2] A felperesnek az érintett ingatlan vonatkozásában benyújtott telekadó-mentesség iránti nyilatkozatára és az Építési Osztály VIII-1974/2/2009. számú igazolására - figyelemmel a Budapest Főváros XI. kerület Újbud...
BH 2023.6.167 A jogállamiság, jogbiztonság, illetve a bizalomvédelem elvére hivatkozással egy adott adónemre vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelembe vétele a bírósági ítélet meghozatalakor nem mellőzhető [1990. évi C. törvény (Htv.) 19. §; 2017. évi CL. törvény (Art.) 141. § (2) bek., (5) bek., 202. § (1) bek.; 2017. évi CLI. törvény (Air.) 8. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes tulajdonában áll a.../11 helyrajzi szám alatt felvett, "kivett telephely" megnevezésű, természetben ... szám alatt található, 13 262 m2 területű ingatlan 2137/13262 tulajdoni hányada. Az ingatlanon épületek is állnak, az azokon túl fennmaradó rész területe 2 127 m2.[2] A felperesnek az érintett ingatlan vonatkozásában benyújtott telekadó-mentesség iránti nyilatkozatára és az Építési Osztály VIII-1974/2/2009. számú igazolására - figyelemmel a Budapest Főváros XI. kerület Újbudai Önkormányzat Hatósági Igazgatóság Adóügyi Iroda - a Jegyző nevében eljárva - a VI-2785/2/2009. számú és azt az ingatlan tulajdoni hányadának értékesítése miatt módosító, VI-6414/2/2010. számú határozatával a felperest határozatlan időre telekadó-fizetési kötelezettsége alól mentesítette. A mentesség alapjául az szolgált, hogy Budapest Főváros XI. kerület Újbudai Önkormányzat 31/2003. (X. 21.) számú képviselő-testületi rendelete (a továbbiakban: régi Ör.) 12. § g) pontja alapján mentes az adó alól azon beépítetlen belterületi telek, amely nem áll építési tilalom alatt, azonban amelyre a hatályos jogszabályok alapján nem lehet építési engedélyt kiadni és ezt a helyi építésügyi hatóság az adott telekre vonatkozóan egyedileg igazolja, feltéve, hogy a telken az adóalany vállalkozói tevékenységet nem folytat. Az építésügyi hatóság VIII-1074/2/2009. számú iratával igazolta, hogy az ingatlan területének egésze védetté nyilvánított régészeti lelőhely, amelyeket építkezést megelőzően fel kell tárni. Az igazolás rögzítette, hogy az ingatlanra VIII-5319/5/2008. számon elvi építési engedély került kiadásra, mely építési munka végzésére nem jogosít.
[3] A Jegyző nevében eljáró Budapest Főváros XI. kerület Újbudai Polgármesteri Hivatal Hatósági Igazgatóság Adóügyi Osztály (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a Építészeti-Műszaki Osztály tájékoztatása alapján észlelte, hogy az építési szabályok változtak, ezért felhívta a felperest a telekadó bejelentés megtételére, majd helyszíni szemlét, az építésügyi hatóság, valamint a telek közművesítettségéről való tájékoztatás érdekében a Közlekedési Osztály megkeresését követően a VI/1109/9/2021. számú határozatával 2018. december 31-i hatállyal megszüntette a telekadó mentességet és 2019. január 1-jétől évi 613 319 Ft telekadó előírását rendelte el, a felperest 2019-2021. évekre összesen 1 839 957 Ft telekadó megfizetésére kötelezte és meghatározta a felperes éves adókötelezettségét.
[4] A fellebbezés alapján eljárt alperes a BP/1008/05521-2/2021. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[5] Határozatát a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § d) pontjára, 9. §-ára, 17-20. §-aira, a 21. § a) pontjára, az 52. § 16. és 43. pontjaira, Budapest XI. kerület Újbuda Önkormányzata Képviselő-testületének az építmény és telekadóról szóló 41/2010. (XII. 20.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 13., 14., 15. §-aira, Budapest, XI. kerület Újbuda Önkormányzata Képviselő-testületének kerülethatár által határolt terület kerületi építési szabályzatáról szóló 16/2018. (VI. 6.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: KÉSZ) 44. § (2) bekezdésére, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 9. § a), c) és d) pontjaira, 18. §-ára, a 141. § (2), (4), (5), (7) bekezdéseire, a (6) bekezdés b) pontjára, a 202. § (1) bekezdésére, a 2. számú melléklet II. A) 4. pontjára, az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 64. § (1) bekezdésére, valamint a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. §-ára alapította.
[6] Indokolása szerint a tárgyi telek esetében sem a Htv. 19. §-a szerinti, sem az Ör. 13. §-a által biztosított adómentesség nem áll fenn. Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata építésügyi hatóságának 2020. augusztus 26-án kelt tájékoztatása szerint az ingatlan építési tilalom alatt nem áll, azon a KÉSZ 44. § (2) bekezdésében meghatározott épületek elhelyezhetők. Az övezeti besorolás és az építési szabályok az ingatlan beépítési lehetőségeit nagymértékben korlátozzák, azonban azt nem lehetetlenítik el, így a tárgyi telek adómentessége a KÉSZ hatályba lépésével megszűnt. Az adóhatóság az elévülési időn belül rendelkezhetett 2019-2020. évekre is a telekadó kivetéséről.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetlevelében az alperes határozatának megváltoztatását, 2019-2020. évekre a telekadó törlését kérte. Az adómentesség megszüntetését, 2021. évtől kezdődően a telekadó kivetését nem vitatta.[9] Álláspontja szerint az adóhatóság határozata sérti az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) 2. és 6. §-aiban rögzített jogszerűség, jóhiszeműség és bizalom, valamint az Alaptörvény B) cikkében szabályozott jogbiztonság elvét. Előadta, hogy a telekadómentesség visszamenőleges megszüntetése jogszabálysértő, az alperes határozata a jogbiztonság, a jogszerűség, a bizalomvédelem és jóhiszeműség elvébe ütközik. Hangsúlyozta, hogy a telek a KÉSZ hatályba lépése előtt is beépíthető volt, az adómentesség okául szolgáló régészeti feltárás csak mintegy 30%-ban készült el, a telket illető változás nem állt elő, az továbbra is műemléki környezet területe, fakadóvízzel veszélyeztetett, potenciálisan szennyezett, tájképvédelmi szempontból kiemelten kezelendő övezetbe tartozik, nagyvízi mederkezelési tervvel érintett. Kifogásolta, hogy a helyszíni szemlén az adóhatóság a felperesi ügyvezető fiát nyilatkoztatta.
[10] Az alperes a határozatában foglaltak alapján a kereset elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot részben megváltoztatta, a felperes 2019. és 2020. évi telekadó-fizetési kötelezettségét törölte.[12] Indokolása szerint a keresetlevélben hivatkozott Ákr. hatálya a 8. § (1) bekezdés c) pontja alapján az adó-, valamint a vámigazgatási eljárásra nem terjed ki, így a felperes által megjelölt alapelvi jogsérelmeket az Air.-ban megjelenő alapelvek mentén vizsgálta.
[13] Rögzítette, hogy az adómentességet megállapító határozat nem kötötte ki, mely feltétel bekövetkeztével szűnik meg a mentesség, így az határozatlan időre, illetve annak megszüntetésig szólt. Az adóhatóság nem adott számot arról határozatában, hogy a KÉSZ mely konkrét rendelkezésére alapította az adómentesség megszüntetését, és az adóhatóság az építésügyi hatóságtól álláspontja megerősítését kérte, mely azt mutatja, hogy az ingatlan beépíthetőségének megváltozása nem volt nyilvánvaló az adóhatóság számára sem.
[14] A Kúria Kfv.I.35.768/2016/5., Kfv.I.35.064/2018/12. számú, az Alkotmánybíróság 3047/2017. (III. 20.) AB számú, az Európai Unió Elsőfokú Bírósága T-326/07. számú határozataira hivatkozással megállapította, hogy az adómentességet megállapító jogerős határozattal az adóhatóság jogi kötőerővel rendelkező biztosítékot adott a felperesnek, mellyel megalapozott, jogos elvárása keletkezett az ingatlan adómentességére vonatkozóan. Mindezen mentesség fennállásában a közigazgatás által adott biztosíték alapján alappal bízott a felperes, így annak megszüntetésére visszamenőlegesen nincs lehetőség. Tévedett tehát az alperes, hogy az elévülési időn belül visszamenőleg, 2019-2020. évekre is megállapítható volt az adókötelezettség.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] Az alperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte.[17] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Air. 8. § (1) bekezdésében foglalt jóhiszemű eljárás elvét, annak téves értelmezésén alapul. Előadta, hogy az Air. a bizalom elvet nem szerepelteti az alapelvei között, a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok alatt pedig nem azt kell érteni, hogy jogszabály által korábban biztosított kedvezmény egy jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog lenne. A jogszabályhoz fűzött indokolás szerint a jóhiszemű joggyakorlás azt jelenti, hogy az adózó a jogintézményekkel célhoz és tartalomhoz kötötten élhet, azaz az adózó jogait rendeltetésszerűen gyakorolhatja, és magatartása az adóigazgatási eljárások során az adókötelezettségeinek megfelelő, tisztességes teljesítésére kell, hogy irányuljon. Ennek következtében az adózó és az eljárás egyéb résztvevője mind az adóhatósági eljárásban, mind az adókötelezettségek teljesítése során köteles jóhiszeműen eljárni, együttműködési kötelezettsége folytán az adóhatóság feladatainak végrehajtását, megvalósulását elősegíteni.
[18] Vitatta, hogy a jogerős ítéletben megjelölt alkotmánybírósági, kúriai és európai bírósági döntésekben foglaltak jelen ügyben alkalmazhatók. Hangsúlyozta, hogy minden jogterületen, így az adóigazgatásban is a jogszabályok folyamatos változásban állnak, egy adómentességet megalapozó törvényi, rendeleti szabály bármikor megváltozhat. A felperes javára megállapított adómentesség a kerületi építési szabályozás miatt feltételes volt, annak megszüntetésére nem visszamenőleg került sor, hanem a jogszabályi változás folytán. Amennyiben a jogerős ítélet hatályban maradna, az elévülési időn belüli adómegállapítás jogintézménye kiüresedne. Azok az adózók, akik ugyanis nem tennének eleget adatbejelentési, adóbevallási kötelezettségüknek, több év adójától mentesülnének azokkal szemben, akik jogkövető magatartást tanúsítanak.
[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria döntése és indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem alapos.[22] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az adott adónemre vonatkozó anyagi és eljárásjogi rendelkezések figyelmen kívül hagyásával, a bizalomvédelem elvének téves tartalmat tulajdonítva hozta meg ítéletét, így elmulasztotta vizsgálni - a kereseti kérelem keretein belül -, hogy 2019-2020. adóévekre az adómentesség megszüntetésére és az adó kivetésére jogszerűen került-e sor.
[23] A Kúria rögzíti, hogy a bizalomvédelem elve - az alperes helytálló hivatkozása szerint - sem az adóigazgatási eljárásra, sem az adózás rendjére vonatkozó jogszabályokban nem került rögzítésre. Annak tartalmát az elsőfokú bíróság tévesen határozta meg. Helytálló megállapítása szerint a felperes keresetlevelében hivatkozott Ákr. hatálya az adóigazgatási eljárásra nem terjed ki, így az Ákr. 2. és 6. §-ának sérelme az alperes eljárásában nem valósulhatott meg. Az elsőfokú bíróság a keresetet az Air. alapelveinek mentén - de azok pontos idézése nélkül - vizsgálta, mert álláspontja szerint azok tartalma azonos az Ákr. 2. és 6. §-ában foglaltakkal. Ezen kiindulópont megalapozatlan, mert egyrészt az elsőfokú bíróság az Ákr. és az Air. alapelvi rendelkezéseit nem vetette össze egymással és nem határozta meg, hogy a keresetben megjelölt jogszerűség, jóhiszeműség és bizalom elvét az adóigazgatási eljárás - illetve az adózás - mely alapelveivel tekinti egyezőnek, másrészt tévesen azonosította azokat a nemzetközi és alapjogi bíráskodásban kimunkált bizalomvédelem elvével.
[24] Valamennyi alapelv kizárólag az adott törvény rendelkezéseinek alkalmazásával összhangban értelmezhető, ezért a telekadó-kötelezettség megállapításának jogszerűsége is az adott adónemre vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelembe vétele mellett végezhető el.
[25] A telekadó hatósági adókivetés alapján fizetendő [Art. 141. § (2) bekezdés], ezzel összefüggésben az adómentesség biztosításáról is az önkormányzati adóhatóság dönt [Art. 141. § (5) bekezdés]. Az adó adóévre fizetendő, az adó kivetése is adóévekre történik [Htv. 22. §]. Az Art. 202. § (1) bekezdése alapján az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, adatbejelentést, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, adatbejelentés, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. Az adókötelezettség - így az adómentesség is - tehát az elévülési időn belül, adóévre állapítható meg, ennek következtében az adómentesség megszüntetésére és az adó kivetésére is sor kerülhet az elévülési időn belül. Az adónemre vonatkozó ezen sajátosságok a kereset elbírálásánál nem hagyhatók figyelmen kívül.
[26] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének ["Magyarország független, demokratikus jogállam."], azaz a jogállamiság fogalmának értelmezése során rögzítette, hogy a bizalomvédelem elve nem minősül az Alaptörvényben biztosított alapjognak, annak védelmére a jogalkotással szemben támasztott alkotmányos követelmények érvényesülése érdekében kerülhet sor: "[12] [...] Az Alkotmánybíróság szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]-[17]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]) - lehet alapítani" [3168/2021. (IV. 30.) AB végzés].
[27] Az Alkotmánybíróság az elsőfokú bíróság által is hivatkozott 3047/2017. (III. 20.) AB határozatában szintén - a tartós betegséggel élő személyek ellátására vonatkozó - jogszabály megváltoztatásának alkotmányosságát vizsgálta és a bizalomvédelem elvének sérelmét nem látta megállapíthatónak: "[43] (...) Az Alkotmánybíróság a jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményéből vezette le a bizalomvédelem követelményét. Az ezzel kapcsolatos korábbi gyakorlatot összegező 142/2010. (VII. 14.) AB határozat a következőkre mutatott rá: a jogbiztonsághoz szorosan hozzátartozik nemcsak a visszaható hatály tilalmának és a szerzett jogok védelmének elve, hanem a bizalom védelmének elve is, vagy másképpen a jogos elvárások védelme.
[28] Az Alkotmánybíróság a korábbi határozataiban - így egyebek mellett az 59/1995. (X. 6.) AB határozatában, valamint a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában is - kiemelte, hogy a fennálló jogi szabályozás megváltoztatása önmagában nem alkotmányossági kérdés; sérül azonban a jogállami klauzulából levezetett jogbiztonság részét képező bizalomvédelem követelménye akkor, ha a jogalanyok a hatályos jogszabályok rendelkezései alapján vagyoni hatású rendelkezéseket tettek, illetve egzisztenciális súlyú döntéseket hoztak.
[29] Figyelemmel az Alkotmánybíróság gyakorlatára, a jelen ügyben azt kellett vizsgálni, hogy a szociális juttatásban részesülő jogalany ellátási várakozásai milyen jellegűek voltak. A keresetlevélből megállapítható, hogy az alapul fekvő ügy felperesének évenként esedékes felülvizsgálaton kellett megjelennie. Ebből következően ellátási jogosultsága időleges volt, a következő orvosi vizsgálatig, illetve annak eredményéig tartott. Az ellátás tehát nem határozatlan időre szólt, hanem egy-egy vizsgálati periódusra. Megjegyzendő ugyanakkor az is, hogy a felperes állapota évek óta változatlan volt, ezért alappal bízhatott abban, hogy az ellátáshoz a továbbiakban is hozzájuthat. A juttatás jogszabályi feltételeinek változása esetén, figyelemmel arra a tényre, hogy megélhetésében hosszabb idő óta szerepet játszott a részére folyósított összeg, a változásra felkészülési időt kellett a részére biztosítani. A felkészülési idő a Rendelet 2012. február 17-i hatálybalépésére és a 2014. október 16-án meghozott elsőfokú hatósági határozat közötti időre tekintettel a felperes esetében megállapíthatóan fennállt.
[30] A fentiekből következően az Alkotmánybíróság nem állapította meg a bizalomvédelem sérelmét, vagyis a szabályozás nem ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvével."
[31] Az Alkotmánybíróság a 3061/2017. (III. 31.) AB határozatában szintén azt hangsúlyozta, hogy a bizalomvédelem elvének érvényesülése a jogalkotási tevékenységgel összefüggésben vizsgálható: "[13] A jogalkotó fennálló, tartós jogviszonyokba való beavatkozásának ugyanakkor korlátot szabhat a jogbiztonsághoz kapcsolódó bizalomvédelem követelménye. A bizalomvédelem egy jogszabály változatlan fennmaradásához (hatályban maradásához) fűzött megalapozott, a jog által védett várakozás. Az Alkotmánybíróság esetről esetre mérlegeli, hogy hol húzódik a határ a jogalkotó szabadsága és a címzetteknek a jogi szabályozás állandóságához, kiszámíthatóságához fűződő érdeke között, vizsgálva, hogy a jogi szabályozás változása következtében a jogalanyokat ért hátrány indokolja-e a jogbiztonság sérelme alapján az alaptörvény-ellenesség megállapítását. A meghatározott jogviszonyból eredő jogok jövőre szóló megszüntetése kapcsán ennek megfelelően az Alkotmánybíróság figyelembe vette többek között azt a körülményt, hogy a fennálló jogi helyzet viszonylagos változatlanságában a felek bizakodhattak-e vagy sem (25/2015. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [71]), illetve a szabályozás változatlansága ésszerűen elvárható volt-e (26/2013. (X. 4.) AB határozat, Indokolás [154]). Arra is tekintettel volt továbbá, hogy a bizalomvédelem a jogbiztonság részét képező kellő felkészülési idő követelményének a már meglevő jogosultságokra történő vonatkoztatása, meglévő jogosultság hiányában pedig az Alkotmánybíróság csak a norma megismeréséhez szükséges időt kérheti számon a jogalkotáson (40/2012. (XII. 6.) AB határozat, Indokolás [29])."
[32] Az alkotmánybírósági joggyakorlat tehát nem egyedi közigazgatási döntések, hanem a jogalkotással szemben támasztott követelmények szempontjából tekinti értékelhetőnek a bizalomvédelem elvét, amely egy jogszabály változatlan fennmaradásához fűzött megalapozott, a jog által védett várakozást védi. Azáltal, hogy az elsőfokú bíróság az adott adónemre vonatkozó anyagi és eljárásjogi rendelkezésekre tekintet nélkül a bizalomvédelem elvének téves tartalmat tulajdonítva megsemmisítette az adóhatóság határozatát, nem vizsgálta a perben eldöntendő jogkérdést - a kereset keretein belül maradva a jóhiszeműség elvét sértő kereseti állítást -, vagyis azt, hogy a felperes ingatlana utáni telekadó-mentesség megszüntetése, illetve a telekadó kivetése 2019-2020. évekre a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján törvényes volt-e.
[33] Az elsőfokú bíróság tévesen alapozta álláspontját a Kúria Kfv.I.35.768/2016/5. számú ítéletében foglaltakra, az annak alapjául szolgáló ügy tényállása eltér jelen ügyétől. Abban az ügyben az építményadó-fizetési kötelezettség 2010. évben kiadott főjegyzői határozat alapján a felperes tulajdonában álló szálloda használhatóságának hiánya miatt, új használatbavételi engedély kiadásáig "szünetelt". Utóbb az önkormányzati adóhatóság 2010-2015. évre lefolytatott adóellenőrzés keretében a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg, rendelkezett késedelmi pótlék-fizetési kötelezettségről is, megállapítva, hogy az adókötelezettség szüneteltetésének nem volt jogszabályi alapja. A Kúria e tényállás alapján mondta ki, hogy az adókötelezettség szüneteltetésének feltételéül a hatóság által megjelölt új használatbavételi engedély megszerzéséig adóhiány a felperes terhére nem állapítható meg.
[34] Jelen perben a felperes a régi Ör.-en alapuló, határozatlan időre szólóan adómentességben részesült, és az alperes arra alapította határozatát, hogy az építési szabályozási környezet változása folytán az adómentesség oka - vagyis hogy a telekre nem lehet építési engedélyt kiadni - a KÉSZ 2018. évi hatályba lépésével megszűnt. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a KÉSZ hatályba lépését követő év első napjától a szabályozási környezet megváltozása - a Htv. és az Ör. adómentességre vonatkozó szabályai szerint - megalapozott indokot szolgáltatott-e az adómentesség megszüntetésére, az adó kivetésére, és az adóhatóság határozatát az elévülési időn belül hozta-e meg. E körben tekintettel kellett volna lennie arra, hogy az adóhatóság a felperes adókötelezettségéről szóló döntése meghozatalakor a jogszabályi rendelkezéseket nem visszamenőleges hatállyal alkalmazta, a KÉSZ, az Ör. hatályát nem terjesztette ki a hatályba lépését megelőző időszakra, így fel sem merülhetett a bizalomvédelem elvének sérelme. A jogvita eldöntése szempontjából nem releváns, hogy az adómentességről szóló határozat határozatlan időre szólt, mert az adóhatóság a telekadó éves kivetéséről, illetve mentesség biztosításáról is az elévülési időn belül dönthet.
[35] Az elsőfokú bíróság a Kúria Kfv.I.35.064/2018/12. számú ítéletében foglaltakból is téves következtetést vont le. A bíróság abban az ügyben a felperesi civil szervezet tulajdonában álló, részben bérbe adott, részben általa használt építményadó-kötelezettségéről döntött. A Kúria hangsúlyozta, hogy a felperes által beszerzett adóhatósági, minisztériumi állásfoglalások - a bizalomvédelem elvére is figyelemmel - nem szolgálhatnak alapul a helyi adóról szóló törvény rendelkezésinek mellőzésére, így a felperes adófizetés alóli mentesülésére.
[36] Mindezek folytán a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság téves jogértelmezése és az adókötelezettséget meghatározó jogszabályi rendelkezések figyelmen kívül hagyása miatt a jogerős ítélet jogszabálysértő, így azt a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[37] Az elsőfokú bíróságnak az új eljárás során azt kell vizsgálnia, hogy a 2019-2020. években a Htv. és az Ör. alapján a felperesi telek adómentes-e, és az adóhatóság a mentesség megszüntetéséről és az adó kivetéséről az elévülési időn belül döntött-e. A kereset elbírálásakor a jogállamiság általános követelményére hivatkozással az adónemre vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelembe vétele nem mellőzhető, a bírósági ítéletet jogszabályi rendelkezésekre, illetve azok értelmezésére kell alapítani.
(Kúria Kfv.V.35.445/2022/7.)