adozona.hu
BH 2023.6.165
BH 2023.6.165
I. A Pp. hatálya alá tartozó ügyekben nem visszautasítási ok, ha az elektronikus úton kapcsolatot tartó fél a törvényben előírt valamennyi adatot tartalmazó perorvoslati kérelmét elektronikus úton nyújtotta be, de nem a konkrét perorvoslati kérelemhez tartozó űrlapot, hanem az Országos Bírósági Hivatal elnöke által rendszeresített egyéb beadvány előterjesztésére szolgáló űrlapot használta [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 618. § (1) bek. b) pont]. II. A vezetői megbízás bizalmi
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2011. augusztus 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél tanár munkakörben. Kinevezésétől egy Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskolában tagintézmény-vezetői feladatokat látott el, legutóbb a 2016. augusztus 24-től 2021. augusztus 15-ig tartó határozott időre szóló vezetői megbízás alapján, ami mellett néptánc órákat tartott.
[2] 2019 tavaszán az intézmény néptáncoktatója bejelentette, hogy meg kívánja szüntetni közalkalmazotti jogviszonyát, mert nem tud az...
[2] 2019 tavaszán az intézmény néptáncoktatója bejelentette, hogy meg kívánja szüntetni közalkalmazotti jogviszonyát, mert nem tud azonosulni a felperes személyével, amíg ő az iskolában dolgozik, addig nem kíván az iskolában maradni, s e szándékáról az általa oktatott gyermekek szüleit a szülői értekezlet keretén belül tájékoztatta. Ennek közvetlen kiváltó oka az volt, hogy 2019. március 13-án tanítási időben, az iskola épületében a felperes által vezetett intézménybe járó egyik gyermek szülője szerelemféltésből a felperest egy alkalommal arcul ütötte.
[3] A bejelentést követően a szülők egy csoportja panaszlevélben jelezte az iskola igazgatójának, hogy a felperes vezetőhöz és pedagógushoz méltatlan viselkedése ellenkezik a Nemzeti Pedagógus Kar Etikai Kódexével, mivel nyilvánosan, az iskola épületén belül udvarol más feleségének úgy, hogy ebből rendőrségi ügy lett; alkoholt fogyaszt egy-egy fonóban, "vagy netalán a próbákra is így megy"; hanyagsága miatt a versenyre nem utalta át a nevezési díjat. A panaszlevél szerint a tagintézmény-vezető "ezzel a legutóbbi botrányos viselkedésével végleg elvesztette a szülők bizalmát."
[4] Az alperes az iskola igazgatóját a panasz kivizsgálására utasította, aki a vizsgálatot követően kezdeményezte a felperes vezetői megbízása visszavonását. Ezt követően a panaszlevél kivizsgálása érdekében teljes körű vizsgálatot rendelt el az alperes, majd 2019. július 15-én kelt határozatával a felperes tagintézmény-vezetői megbízását 2019. július 31. napjával visszavonta és a felperes kérésére az intézkedést írásban megindokolta.
[5] Ebben a felperes terhére rótta, hogy a panaszos levél megismerését követően megkeresett három - a panaszos levelet aláíró - diákot és felhívta őket, hogy a jövőben ügyeljenek arra, mihez adják az aláírásukat. Hivatkozása szerint a felperes ezzel megsértette a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 62. § (1) bekezdés h), p) és q) pontjait; hivatáshoz méltatlan magatartást tanúsított és jogosulatlanul osztotta meg a panaszeljárás során tudomására jutott információt a tanulókkal. Emellett a kollégák és szülök bejelentése szerint felmerült annak a gyanúja, hogy a felperes többször is alkoholt fogyasztott olyan esetben, amikor a nevelése, felügyelete alatti kiskorú tanítványai is vele voltak; ezzel megsértette az Nkt. 62. § (1) bekezdés g) pontját. Terhére rótta továbbá, hogy magánéleti eseményei egy része az intézmény falain belül zajlik és hatással van az erkölcsi megítélésére a kollégák, szülők és diákok részéről is; magánéleti tevékenységét előtérbe helyezte és emiatt intézményvezetői feladatait nem látta el maradéktalanul. A 2019/2020. tanév előzetes tantárgyfelosztása szerint a tagintézménybe a néptáncszakra beiratkozó gyerekek száma - a tagintézmény-vezető iránti szülői bizalomvesztés miatt - nagy számban csökkent, és ennek következményeként 2 pedagógus álláshelyet megszüntettek. Mindezekkel a felperes veszélyezteti a Művészeti Iskola néptánc tanszakának működését.
[7] Állította, hogy a vezetői megbízása visszavonása jogellenes volt, mivel annak indokolása nem világos, valós és okszerű és az a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 7. § (1) bekezdésében rögzített joggal való visszaélés tilalmába ütközött, mivel az előírt határidőket nem tartotta meg. A meghallgatásoknál nem lehetett jelen, arra nem tehetett észrevételt, vezetői megbízása visszavonását követően pedig az alperes nem a kinevezése szerinti munkakörében foglalkoztatta tovább. Az alperes azzal, hogy a tanulók megkeresését a terhére rótta, szintén visszaélt jogaival, mivel a munkáltató tevékenysége nem irányulhat a munkavállaló véleménynyilvánításának elfojtására. Tanítói, nevelői feladataihoz tartozik, hogy a tanulókat az életre felkészítse, amelynek részét képezi az is, hogy bármely nyilatkozat, dokumentum aláírása előtt megfelelően tájékozódjanak.
[8] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasításét kérte, figyelemmel arra, hogy a vezetői megbízás visszavonását rögzítő okirat valamennyi indoka világos, valós és okszerű volt.
[10] Az alkoholfogyasztással kapcsolatos kötelezettségszegés megfogalmazása közhelyszerű, nem konkrét tényeket tartalmazott, kizárólag gyanút említett. Abból nem derült ki, hogy a munkáltató azt rótta-e a felperes terhére, hogy munkára képtelen állapotban végezte tevékenységét, vagy, hogy kiskorúak előtt fogyasztott alkoholt. Alkoholszondás vizsgálatra nem került sor, a felperes pedig tagadta, hogy az iskola területén munkaidőben alkoholt fogyasztott volna. A próbák és versenyek idején történt alkoholfogyasztás vonatkozásában ellentmondásos tanúvallomások álltak rendelkezésre, így e körülményt sem lehetett a felperes terhére értékelni.
[11] Szintén közhelyszerűnek ítélte az elsőfokú bíróság a magánéleti okra alapított indokolást. Nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy fennállt-e szerelmi kapcsolat a felperes és a kollégája között, hanem azt vizsgálta, hogy ennek a kapcsolatnak a külvilág felé való megnyilvánulása sértette-e bármelyik munkavállaló kötelezettséget vagy etikai normát. Megállapítása szerint nem állapítható meg a pedagógushoz méltatlan magatartás akkor sem, ha a vélt vagy valós kapcsolatban érintett más személy indulati cselekményként a felperes sérelmére a munkahelyén munkaidőben tettlegességet követett el.
[12] Nem találta megállapíthatónak a bíróság az alperes által hivatkozott szülői bizalomvesztést sem figyelemmel arra, hogy a néptánc szakra beiratkozni szándékozó hallgatók létszáma nem kizárólag a felperes vezetői magatartásától függött, azt számtalan egyéb objektív körülmény befolyásolhatta.
[13] A bíróság elutasította a felperes személyiségi jogok megsértésére alapított keresetét.
[14] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
[15] A felperes által előterjesztett alaki kifogás vonatkozásában megállapította, hogy az alperes fellebbezését elektronikus úton, az OBH elnöke által rendszeresített űrlapon terjesztette elő, azonban valóban nem a fellebbezés előterjesztésére rendszeresített P20, hanem a P23 azonosítójú (egyéb beadvány előterjesztésére szolgáló) nyomtatvány csatolásával. A fellebbezés ugyanakkor tartalmazta mindazokat az adatokat, amelyeket a P20 azonosítójú nyomtatvány felsorol, a fellebbezést ténylegesen az alperes az űrlap mellékleteként csatolta, ezért a téves űrlap a fellebbezés elbírálását vagy a fellebbezési ellenkérelem előterjesztését nem akadályozta. Megállapítása szerint az Alaptörvény 28. cikke alapján a jogszabályok szövegét az Alaptörvénnyel összhangban kellett értelmezni, s a fellebbező fél ellenfelének jogait nem csorbító, érdemi elbírálásra minden tekintetben alkalmas fellebbezés visszautasítását indokolatlannak találta.
[16] Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a döntéshez szükséges mértékben feltárta, azonban abból részben téves következtetésekre jutott. Kifejtette, hogy a vezetői megbízás bizalmi jellegű, ezért annak visszavonásához a törvény nem követel meg olyan nyomós okot, illetve kötelezettségszegést, mint amit a munkáltatónak a jogviszony megszüntetéséhez vagy a fegyelmi intézkedés esetén hitelt érdemlően igazolnia kell. Értékelte, hogy a vezetői beosztást betöltő személyekkel szemben fokozott elvárások érvényesülnek, ami az Etikai Kódex maradéktalan betartása is.
[17] Az alperesi intézkedés indokolását a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalásában foglaltakra figyelemmel értékelte. Megállapította, hogy az alkoholfogyasztásra alapított indok e követelményeknek nem felelt meg, mivel önmagában az, hogy a felperes "esetleg" a nevelése, felügyelete alatt álló gyermekek jelenlétében alkoholt fogyasztott, a felperes számára még a szülői panaszlevél ismeretében sem volt azonosítható. Az Etikai Kódexből levezethető a pedagógus munkahelyén munkaidőben való alkoholfogyasztásának teljes tilalma, ennek megszegését azonban az alperesnek kellett volna bizonyítania, e kötelezettségének azonban nem tett eleget.
[18] Kifejtette, hogy az indokolás valótlanul tartalmazta azt a megállapítást, hogy a beiratkozott gyermekek száma csökkent, csupán átcsoportosították a státuszokat. Habár egyes szülők valóban akként nyilatkoztak, hogy gyermeküket nem kívánták a felperes által vezetett néptánc csoportba beíratni, ennek ellenére sem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a tavasszal beiratkozott gyermekek számának csökkenése kizárólag vagy akár túlnyomórészt a felperesi magatartásra vezethető vissza.
[19] Helytállónak találta a másodfokú bíróság azt az ítéleti megállapítást is, hogy a felperes nem követett el hivatali titoksértést azzal, hogy megkeresett három, a panaszbeadványt aláíró tanulót, e magatartása azonban pedagógushoz méltatlan volt. A másodfokú bíróság utalt az Nkt. 62. § (1) bekezdésének h) és q) pontjára, továbbá az Etikai Kódex 2.3.1. (33) bekezdésére. A tanuló erkölcsi fejlődésének előmozdítására, tiszteletére, nevelésére irányuló kötelezettség sem teremthet lehetőséget a jogszerű véleménynyilvánítás, kritika korlátozására, elfojtására, a pedagógus a mester-tanítvány kapcsolattal nem élhet vissza. Ezen elvárás egy vezető esetében fokozottan érvényesül. Bár, az érintettek az eseményeket követő mintegy két év elteltével a beszélgetést nem tartották félelmet keltőnek vagy felháborítónak, az ítélőtábla a magatartás véleménynyilvánítás korlátozására való objektív alkalmasságát tekintette hangsúlyosnak.
[20] A jogerős ítélet szerint a munkáltató intézkedése nem határozta meg, hogy a felperes magánéletének előtérbe helyezését pontosan mely okból állítja, azonban a világosság követelményét összefoglaló meghatározás is kielégítheti, ha a jognyilatkozat címzettjének tudomása alapján az egyértelműen beazonosítható. A felperes az indokolás kézhezvételekor ezt be tudta azonosítani, így a világosság követelménye nem sérült.
[21] Nem a kollégával folytatott intim viszonynak volt jelentősége, hanem annak, hogy a felperes, mint vezető magatartása objektíve alkalmas volt-e a bizalomvesztésre. A tanúvallomásokból megállapíthatónak tartotta, hogy a szülők jelentős részét ténylegesen zavarta a felperes kolléganőjével szemben tanúsított magatartása, ezt jelezték is. A konfliktus az intézményen kívül is ismertté vált, a szülők a panaszlevelet a polgármester részére is megküldték. A felperesnek, mint vezetőnek a magasabb elvárhatósági mérce alapján nem csupán a pedagógushoz méltatlan magatartástól, hanem annak látszatától is tartózkodnia kellett volna. Az alperesnek nem kellett etikai eljárást lefolytatnia, a bizalomvesztés valóságát és okszerűségét a munkáltató nem kizárólag etikai határozattal tanúsíthatta. Ennek megfelelően a panaszlevelet aláíró gyermekekkel szemben tanúsított, valamint a magánéletével összefüggő, a kollégákat és szülőket zavaró, az intézmény megítélését is veszélyeztető felperesi magatartás együttesen kellően indokolta a munkáltatói bizalomvesztést.
[23] Érvelése szerint a másodfokú bíróság kirívóan túlterjeszkedett azon a hatáskörön, amit a jogszabályok részére biztosítanak. Contra legem értelmezte a Pp. rendelkezéseit, illetve annak preambulumát, alaptörvényi felhatalmazás hiányában nem alkalmazta a Pp. 618. § (1) bekezdésében egyértelműen meghatározott, az E-ügyintézési törvénytől eltérő formában előterjesztett fellebbezésre előírt jogkövetkezményt. Utalt a Kúria Mpkf.IV.10.082/2021/3. számú határozatára, mely ügyben a felperes az elsőfokú bíróság ítélete ellen tévesen, a P20-as formanyomtatvány alkalmazásával nyújtotta be az igazolási kérelmét és csatlakozó fellebbezését. A Kúria megállapította, hogy a jogi képviselővel eljáró felperesnek kellő gondosság tanúsítása mellett fel kellett volna ismernie eljárása szabálytalanságát. Ezentúl hivatkozott több közigazgatási ügyszakban született döntésre és állította, hogy a Pp. 608. § (2) bekezdése és 618. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az ügy érdemi elbírálására nem kerülhetett volna sor a másodfokú eljárásban, erre figyelemmel a jogerős határozatot a Kúriának hatályon kívül kell helyeznie.
[24] Előadta, hogy a bizalmatlanság, mint felmondási indok nem lehet személyes szimpátia vagy antipátia kérdése, ilyenként csak a vezető magatartásában vagy munkájában megnyilvánuló és bizonyítható olyan objektív tények szolgálhatnak, amelyek kellő magyarázatát adják az adott intézkedésnek. Utalt arra, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélettel egyetértve a munkáltatói intézkedésben kifejtett indokok többsége vonatkozásában azt állapította meg, hogy az nem felel meg az MK 95. számú állásfoglalásban foglalt követelményeknek és csupán két, az intézkedésben hivatkozott ok nyert megállapítása szerint bizonyítást.
[25] A panaszbeadványt aláíró három tanuló megkeresésével kapcsolatos indok vonatkozásában előadta, hogy a másodfokú ítélet súlyos tárgyi és ténybeli tévedésekben szenved. Az ítélőtábla a tényállást egyoldalúan állapította meg, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte és tévesen értelmezte a jogszabályokat, sértve ezzel a közalkalmazottak jogállásról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 23. § (5) bekezdését, valamint az MK 95. számú állásfoglalást, továbbá az Pp. 4. § (2) bekezdését, 6. §-át, a 279. § (1) bekezdését és a 346. § (5) bekezdését.
[26] Amikor megkereste őket már nem álltak hierarchikus viszonyban, s betöltötték 17-18. évüket, a volt tanítványok néptánccsoportja felett pedig nem volt semmilyen ellenőrzési, felügyeleti jogköre. A panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény (a továbbiakban: Panasz tv.) 14. § (6) bekezdése szerint a bejelentő figyelmét fel kell hívni a rosszhiszemű bejelentés következményeire. Az alperes a panaszosoknak kiterjedt védelmet kívánt biztosítani, a bejelentést alaposan megvizsgálta, az annak alapjául szolgáló információkat azonban egyoldalúan mérlegelte.
[27] A sérelmére elkövetett bűncselekményt nem ő idézte elő, abban semmiféle közrehatás nem terhelte. Az intim viszony tekintetében a perben egyetlen olyan személy sem tudott konkrétummal szolgálni, aki a panaszlevél megfogalmazásában részt vett, s annak tartalma több szempontból sem fedte a valóságot. A levél nem élvezte a szabad véleménynyilvánítás védelmét és a Panasz tv. 14. § (6) bekezdése alapján a bejelentés védelmét sem, a másodfokú bíróság így nem csak irat- és tényellenes, hanem abszurd megállapításokat tett.
[28] Az Nkt. 63. § (1) bekezdés a) pontja értelmében munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy a személyét, mint a pedagógus közösség tagját megbecsüljék, emberi méltóságát és személyiségi jogait tiszteletben tartsák, nevelői, oktatói tevékenységét értékeljék és elismerjék, az ellene bírálatot megfogalmazó személyekkel szemben méltóságát megvédjék. Érvelése szerint önmagában az a körülmény nem lehet a vezetői megbízás visszavonásának alapos indoka, hogy intim kapcsolata van vagy volt-e a kolléganőjével, még akkor sem, ha ennek a gyanúja zavarja is a kollégákat.
[29] A bíróság legfeljebb a társadalom általános erkölcsi mércéjét veheti alapul, ami nem feltétlenül egyezik a konkrét iskola oktatóinak és szülőinek a komfortérzetével, nem korlátozhatja túlzott mértékben az alapvető jogokat. A magánélethez való jog a munkavállalót és vezetőt nem csupán a munkahely falain kívül illeti meg, hanem a munkahelyen is. A perben nem nyert bizonyítást, hogy egyáltalán mi zavarta a kollégákat, hiszen N.-né D. T. nem az általa vezetett intézményében dolgozott és nem merült fel, hogy a pedagógusok munkájukat ne tudták volna ellátni.
[30] Utalt a Kúria Mfv.I.10.261/2018. számú ítéletében kifejtettekre, miszerint a munkavállaló párkapcsolata személyes adatnak minősül. A magánélet és magántitok védelme még egy vezetőtől sem tagadható meg. Az, hogy a munkavállaló a munkatársával intim viszonyt folytat, nem lehet a felmondás, így a vezetői megbízás visszavonásának jogszerű indoka sem. Különösen aránytalan a magánéletbe, magánszférába történő beavatkozás abban az esetben, amennyiben az inkább a munkáltató erkölcsi állásfoglalását jelenti és kívánja azt a munkavállalók életében is érvényesíteni. Ezt támasztja alá az a bírói gyakorlat is, amely szerint a munkavállaló ellenőrzése akkor jogszerű, ha követelményei arányban állnak a munkáltató által elérni kívánt, deklarált, jogszerű céllal, és megfelelő biztosítékot nyújt a visszaélésekkel szemben (Mfv.I.10.397/2018.; EJEB, Barbalescu v. Romania, 61496/08,5).
[31] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és marasztalja a felperest a perköltségben. A felperes által hivatkozott eljárásjogi jogsértés vonatkozásában előadta, hogy az ÁNYK nem része a keresetlevélnek, ezért nem pótolja a keresetlevélben feltüntetni elmulasztott azonosító adatokat és fordítva. Amennyiben az elsőfokú bíróság észlelte volna a téves űrlap használatát, visszautasította volna a fellebbezést, úgy a fellebbezési határidő lejárta előtt a P20-as űrlapon újra be tudta volna nyújtani azt. A személyes illetékmentességgel rendelkező alperes esetében az űrlap téves használata és az eset összes körülményei nem eredményezhetik a fellebbezés hatálytalanságát.
[32] Előadta, hogy bár a felperes és N.-né D. T. a perben a közöttük fennállt viszony vonatkozásában nem tett elismerő nyilatkozatot, e körben perdöntő volt N. Cs. tanúvallomása, aki előadta, hogy a felperes feleségétől származó SMS- és e-mail üzenetekből kétséget kizáróan meggyőződött arról, hogy a felperes a felesége szeretője lett. Ez az erkölcsileg kifogásolható kapcsolat köztudomású lett az iskolában. Azt a tényt, hogy a felperes és barátnője kapcsolata az iskola falai között is zajlott, a tanúk a vizsgálat során egyértelműen elmondták és a szülőktől is érkezett ilyen visszajelzés.
[33] Az igazgató több esetben felszólította a felperest, hogy magánéletét tartsa az iskolán kívül, illetve tényként rögzítette, hogy a pár határozott kérése ellenére továbbra is rendszeresen találkozik az iskolában, feszélyezve a nevelőket és gyerekeket. A kapcsolat a gyerekek számára is megismerhető volt.
[34] Érvelése szerint valótlanul állította a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy nem volt függelmi kapcsolat közte és az általa megkeresett diákok között.
[37] A felperes elsődleges felülvizsgálati kérelme indokaként azt adta elő, hogy a másodfokú bíróság kirívóan túlterjeszkedett a jogszabályok által biztosított hatáskörén; a Pp. preambulumából olyan távoli jogalkotói akaratot vezetett le, amely abból nem következik, másrészt nem alkalmazta a Pp. 618. § (1) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményt és jogszabályi felhatalmazás hiányában értelmezte az Alaptörvény rendelkezéseit a Pp. 608. § (1) bekezdése és 618. § (1) bekezdésének összeegyeztethetősége kérdésében. E körben hivatkozott az ítélőtábla döntésével ellentétes kúriai gyakorlatra, így a Kpfv.V.35.368/2021/2., Kpkf.V.40.571/2021/3. és Kpkf.I.41.147/2021/6. számú végzésekre.
[38] A Kúria P.VIII. tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő arra hivatkozva, hogy el kíván térni a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett közigazgatási határozattól. A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa Jpe.IV.60.038/2022/10. számú határozathozatalt mellőző végzése [22] pontjában megállapította, hogy bár az elektronikus ügyintézés szabályai nagyrészt azonosak, a perrendtartások, így a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) eltérő jogkövetkezményeket írnak elő [Pp. 618. § (1) bekezdés b) pont, Kp. 102. § (1) bekezdés d) pont], eltérő jogszabályok alkalmazása pedig nem eredményezhet jogegységi helyzetet. A Kúria munkaügyi felülvizsgálati tanácsának az elektronikus ügyintézés szabályainak értékelése körében nem a Kp., hanem a Pp. alapján kell a helyes jogkövetkezményt levonnia és végső soron a fél felülvizsgálati kérelmét elbírálnia. Ennek megfelelően, mivel a jogegységi eljárás törvényben rögzített feltételei nem álltak fenn, az adott esetben eljáró munkaügyi ügyet elbíráló tanácsnak nem kellett figyelembe vennie a közigazgatási ügyekben született határozatokban kifejtett jogi álláspontot. A Jogegységi Panasz Tanács ezért nem látott lehetőséget arra, hogy az előzetes döntéshozatali indítványban foglalt jogkérdésben jogegységi határozatban állást foglaljon, abban foglalt indokolás azonban köti a felülvizsgálati tanácsot.
[39] A Kúria ezt követően a Pp. szabályaira, illetve az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) rendelkezéseire figyelemmel vizsgálta meg a felperes eljárásjogi kifogását. Megállapította, hogy a Pp. a beadványok elektronikus úton történő benyújtásának módjára nem állapít meg külön szabályokat, hanem az E-ügyintézési tv.-ben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott követelmények teljesítését várja el. Ennek megfelelően a Pp. 618. § (1) bekezdése b) pontjában konkrétan nevesített E-ügyintézési tv. és annak végrehajtási rendeletei értelmezése vált szükségessé.
[40] A Kúria megállapítása szerint a Pp. 618. § (1) bekezdés b) pontjában konkrétan felhívott E-ügyintézési tv.-ben és végrehajtási rendeletben szereplő e szabályok között nem található olyan rendelkezés, amelyből kétséget kizáróan egyértelműen levezethető lenne az, hogy az adott perorvoslati kérelmet kizárólag az azzal azonos megnevezésű űrlapon lehet benyújtani. Minthogy a Pp. 618. § (1) bekezdés b) pontja - a Kp. 102. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakkal ellentétben - nem általánosságban utal a fellebbezés visszautasítása okai körében a "nem jogszabályban meghatározott módon" történő előterjesztésre, ezért a jogértelmezésbe a közigazgatási ügyekkel ellentétben az E-ügyintézési törvényt és végrehajtási rendeleteit meghaladóan más jogszabály, így a közigazgatási ügyek határozatai indokolásaiban felhívott Büsz. 75/C. § (2b) bekezdés nem vonható be.
[41] Az Alaptörvény 28. cikke alapján a felvázolt jogkérdés eldöntése során alkalmazandó jogszabályok szövegét "elsősorban" azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. Az E-ügyintézési törvény megalkotásának célja a preambulum szerint az elektronikus ügyintézés széleskörű elterjesztése, az eljárások gyorsítása és az adminisztratív terhek csökkentése, a magánjogi jogviszonyok, továbbá az állam és a polgár közötti jogviszony szélesebb körű elektronizálása, az elektronikus ügyintézést biztosító szervek együttműködésének biztosítása, valamint a lakosság számára a korszerűbb és hatékonyabb közszolgáltatás nyújtása volt. Az E-ügyintézési törvény az elektronikus ügyintézés alapelvei között rögzíti a jóhiszeműség, a tisztesség és a kölcsönös együttműködés követelményét (E-ügyintézési tv. 6. § (1) - (2) bekezdés). Mindebből következik, hogy az elektronikus út lehetővé, illetve kötelezővé tételével a jogalkotó célja nem a bírósághoz fordulás megnehezítése, a felek további akadályok elé állítása volt, éppen ellenkezőleg: az ügyfelek érdekeit figyelembe vevő korszerűbb és hatékonyabb kommunikációs csatornát kívánt létrehozni.
[42] A beadványok űrlapon történő benyújtására vonatkozó kötelezettség egyetlen célja az, hogy a fél nyilatkozata egy biztonságos kézbesítési rendszer útján megérkezzen a bíróságra, ezt követően pedig a mellékelt beadványtól elkülönülten feltüntetett azonosító adatok a mielőbbi lajstromozást elősegítsék a BIIR-en keresztül. Az űrlap funkciójával kapcsolatban a Kúria Gf.V.30.476/2021/2. számú végzésében foglaltakkal egyetértve megállapítható, hogy az a postai borítékoz hasonlítható.
[43] Mindezeken túl megállapítható, hogy az eljárási kódexek nem rendelkeznek az elektronikus úton történő kapcsolattartás részletes szabályairól és a gyakorlat alapján az elsőfokú bírósági határozat rendelkező része sem tartalmaz erre vonatkozó teljes körű perorvoslati kioktatást, a perorvoslati kérelem visszautasításával pedig sérülhetne a fél tisztességes eljáráshoz való joga, ugyanis adott esetben semmilyen jogorvoslatot nem tudna igénybe venni. Az Alaptörvény XXVIII. cikke az igazságszolgáltatással összefüggő jogok átfogó rendszerét biztosítja, ezek közül a tisztességes eljáráshoz való jogot az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke is tartalmazza. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján az "túlzott formalizmus" ellentétes lehet az egyezmény idézett 6. cikke (1) bekezdése szerinti gyakorlati és hatékony bírósági eljáráshoz való jog biztosításának követelményével, melyet számos döntésében kifejtett az EJEB.
[44] Kellő alap nélkül kifogásolta a felperes azt is, hogy a jogerős ítélet az Mpkf.IV.10.082/2021/3. számú határozatban kifejtettekkel ellentétes módon foglalt állást az alperes által előterjesztett fellebbezés szabályszerűségéről. A két ügy között nem állapítható meg tényazonosság. A Kúria által korábban elbírált ügyben a nem megfelelő űrlap használata mellett megállapítható volt, hogy a fél nem megfelelő helyre nyújtotta be csatlakozó fellebbezését, azt rossz nyomtatványon és elkésetten terjesztette elő. Bár az ügyfél felismerhette tévedését "a rendszer automatizmusában bízva a megfelelő címzetthez való továbbítás tudatában küldte el rossz nyomtatványon beadványát". A perbeli esetben mindez nem volt megállapítható, így az alperes által hivatkozott döntésben kifejtett álláspont a Kúriát nem kötötte.
[45] Mindezek alapján megállapítható, hogy nem alapozza meg a fellebbezés visszautasítását az, ha az elektronikus úton kapcsolatot tartó fél perorvoslati kérelmét elektronikus úton, de nem a fellebbezésre vonatkozó űrlap, hanem az egyéb beadvány benyújtására szolgáló űrlap mellékleteként nyújtotta be. Sem az eljárási kódex, sem pedig az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó jogszabályok nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely szükségessé tenné egy technikai hiba miatt a perorvoslati kérelemmel szembeni legsúlyosabb szankció, a visszautasítás alkalmazását, ezért megállapítható, hogy a másodfokú bíróság jogszerűen bírálta el érdemben az alperes fellebbezését.
[46] Érdemben sem találta megalapozottnak a Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét.
[47] Az alperes négy okot jelölt meg a felperes vezetői megbízása visszavonása indokaként, melyek közül a másodfokú bíróság két ok vonatkozásában állapította meg azt, hogy az valós, világos és okszerű indoka lehetett az alperesi intézkedésnek. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogyha a munkáltató több okot jelölt meg indokként, egyetlen indok valósága is megalapozza a visszavonást, amennyiben az okszerű. Következésképp az indokok többségének okszerűtlensége, illetve valótlansága ellenére is a munkáltatói intézkedés jogszerű lehet. Nincs jelentősége tehát, hogy a munkáltató az intézkedését milyen körben indokolta, csak annak, hogy maradt-e legalább egy indok, amely valós, okszerű és kellő súlyú ahhoz, hogy a vezetői megbízás visszavonása megalapozott legyen (Mfv.II.10.821/2009/5.).
[48] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy figyelemmel az MK 95. számú állásfoglalásban foglaltakra is a vezetői megbízás visszavonása indokának valósnak kell lennie, és abból okszerűen kell következnie a munkáltató intézkedésének. Ugyanakkor a vezetői megbízás bizalmi jellegű kapcsolat, a közalkalmazott jogviszonya annak visszavonása esetén is fennmarad, tehát ahhoz a törvény nem követel meg olyan nyomós okot, illetve kötelezettségszegést, mint amit a munkáltatónak a jogviszony megszüntetése vagy fegyelmi intézkedése esetén kell hitelt érdemlően igazolnia (Mfv.I.10.775/2008/3.).
[49] Az ítélőtábla jogszerű indokául fogadta el az alperesi intézkedésnek azt a felperes terhére rótt körülményt, hogy megkeresett három, a vele szemben benyújtott panaszbeadványt aláíró tanulót, mivel e magatartását pedagógushoz méltatlannak minősítette. A felperesi érvelés szerint a másodfokú bíróság a tényállást egyoldalúan állapította meg, a bizonyítékokat okszerűtlenül értékelte, a jogszabályokat tévesen értelmezte, az sérti a Pp. 279. § (1) bekezdését, 346. § (5) bekezdését, illetve 4. § (2) bekezdését, továbbá a Kjt. 23. § (5) bekezdését.
[50] A Pp. 279. § (1) bekezdése szerint a bíróság a perben jelentős tényeket, a felek tényállításának és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelése körében nem történt-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte, és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz (BH2012.179.). A Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet ilyen jellegű eljárási fogyatékosságban nem szenved.
[51] A felperes vitatta, hogy hierarchikus kapcsolatban állt az általa megkeresett diákokkal. Ezzel szemben megállapítható volt, hogy a megkeresett tanulók az A. I. együttes tagjaként írták alá a panaszlevelet. Ezek a gyerekek korábban a felperes, utóbb a M. A. által vezetett csoportban táncoltak, M. A. felett pedig a felperest szakmai irányítási, utasítási jog illette meg. Ennek megfelelően megállapítható volt az érintettek közötti hierarchikus kapcsolat.
[52] Az adott esetben nem annak volt jelentősége, hogy hosszútávon milyen következményekkel jár a gyermekek fejlődése tekintetében a felperes magatartása, hanem annak volt jelentősége, hogy esetükben a felperessel szemben megfogalmazott panaszlevél aláírása miatt esetleges jogkövetkezmény említése objektíve alkalmas volt a diákokkal szemben nyomásgyakorlásra, megfélemlítésre, véleményük formálására, bennük kellemetlen érzések kiváltására.
[53] Ezt alátámasztja az egyik érintett vallomása, miszerint "szeretett volna ebből kimaradni", illetve M. A. tanú vallomásában utalt arra, hogy az egyik gyermek a beszélgetés után zaklatottan viselkedett és mentegetőzni próbált. Helyesen jutott ez alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a tanulók erkölcsi fejlődésének előmozdítására, tiszteletére, nevelésére irányuló kötelezettségből sem következhet olyan pedagógusi magatartás, amely jogszerűen lehetőséget teremtene a tanuló véleménynyilvánításának, kritikájának korlátozására, elfojtására. A vezető megbízású felperes e körben tanúsított magatartása objektíve alkalmas volt a véleménynyilvánítás korlátozására, így azt a terhére kellett értékelni.
[54] Ugyancsak megalapozta a felperes vezetői megbízása visszavonását az a körülmény, hogy a munkahelyén is tanúsított magánéleti tevékenysége kedvezőtlen hatású volt mind a kollégák, mind a szülők és diákok körében, konfrontációhoz vezetett, a szülők nagyfokú bizalomvesztését okozta és akadályozta a felperes és a kollégák, valamint a szülök közötti kommunikációt.
[55] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a perbeli esetben nem annak volt jelentősége, hogy a felperes intim kapcsolatba került kollégájával, hanem annak, hogy a felperes, mint vezető magatartása objektíve alkalmas volt-e a bizalomvesztésre. Ennek megítélése során a felperessel, mint vezetővel szemben érvényesülő fokozott elvárásra is figyelemmel kellett lenni. A tanúvallomásokat értékelve helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes kolléganője vonatkozásában tanúsított magatartása mind a többi kolléga, mind a szülők egy jelentősebb részét ténylegesen zavarta, őket kényelmetlenül érintette, melyet jeleztek az intézmény vezetése felé is.
[58] Maga a felperes sem vitatta a peres eljárás során, hogy az iskolában a kolléganője férjével történt atrocitást a folyóson arra járó gyerekek is láthatták.
[59] Erre figyelemmel a Kúria úgy ítélete meg, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen értékelte, mérlegelésében a fent kifejtettek szerint logikai ellentmondás nem volt kimutatható. Az a körülmény, hogy a megállapított tényállás egyes - nem perdöntő - bizonyítékokkal nem vagy nem teljes mértékben áll összhangban, nem minősül jogsértésnek, mivel a tényállás az összes bizonyíték egybevetése alapján nem tekinthető okszerűtlennek (BH 2001.301.).
[60] Kellő alap nélkül állította a felperes, hogy ez az intézkedés aránytalan beavatkozás volt magánéletébe, magánszférájába, s ez csupán a munkáltató erkölcsi állásfoglalását jelentette. Az EJEB állandó ítélkezési gyakorlata tág fogalomként értelmezi a magánélethez való jogot és hangsúlyozza, hogy "nem lehetséges vagy szükséges megkísérelni a "magánélet" fogalmának kimerítő meghatározását" [Niemietz & Németország, 1.710/2008., 1992. december 16., (29) bekezdés]. A felülvizsgálati kérelem által is hivatkozott Barbalescu & Románia ügy ugyan valóban kimondja, hogy a magánélethez való jog a munkahelyen belül sem redukálható nullára, ebből azonban nem következik az, hogy a munkavállaló magánélet tiszteletben tartásához való joga korlátozhatatlan lenne, az az észszerű keretek között illeti meg a munkavállalót, továbbá korlátozható az EJEE 8. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek mentén [Barbalescu & Románia, 61.496/8., 2017. szeptember 5. (80) bekezdés].
[61] Megállapítható, hogy a magánélethez való jog nem csak a munkahelyen kívül, hanem azon belül is megilleti a közalkalmazottat. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ez a jogosultság nem lesz korlátlan, az alapjogokra vonatkozó szükségességi, arányossági teszt mentén korlátozható. Az Alkotmánybíróság több alkalommal is vizsgálta a közszféra munkaviszonyait a magánszférával összefüggésben. Bár az alább hivatkozott AB határozatok az Alaptörvény elfogadását megelőzően születtek, azok a közalkalmazotti jogviszonnyal, azon belül pedig egy pedagógussal, egyben vezetővel szemben támasztott magasabb elvárások alkalmazása tartalmi egyezőség miatt a jelenleg hatályos szabályozásból is következik.
[62] A 20/1990. (X. 4.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a közélet tisztaságának védelme, illetve a közfunkció viselés együtt járhat a magánszférához való jog korlátozásával. Az 56/1994. (XI. 10.) AB határozat foglalta össze a közalkalmazott által a munkahelyen kívüli magatartással kapcsolatos követelményeket. E szerint "a közalkalmazottak, mint a közintézményekkel alkalmazási viszonyban álló munkavállalók csak kisebb részben viselnek közfunkciót, így esetükben a magánszférába történő beavatkozás nyomós közérdek, a közélet tisztasága, a közfunkció tisztelete, az alkalmazó jelentős érdeke vagy más elérni kívánt közcél fontossága - minden közalkalmazottra kiterjedő hatállyal - nem indokolja." A határozat ugyanakkor megemlíti, hogy a közalkalmazottakon belül is létezik olyan személyi kör, amely körben alkotmányosan indokolt a korlátozás: példaként említi a pedagógusokat, akik nem csak iskolai oktató munkájukkal, hanem egész személyiségükkel nevelnek.
[63] A perbeli esetben nemcsak az alapozza meg e speciális korlátozás lehetőségét, hogy a kifogásolt magatartásra nem a nevelési intézményen kívül, hanem a munkahelyen került sor, továbbá értékelni kell azt is, hogy a felperes pedagógus munkakört töltött be és vezetői megbízással rendelkezett.
[64] Egységes abban a bírói gyakorlat, hogyha a vezető kifogásolható magatartásával függ össze a rossz munkahelyi légkör fennállása, e körülmény megalapozza a vezetői megbízás visszavonását (Mfv.11.147/2001.; Mfv.E.10.437/2005/1.; Mfv.E.10.382/2005/1.). A felperes által a panaszlevelet aláíró gyermekekkel szemben tanúsított, valamint a magánéletével összefüggő, a kollégákat és szülőket is zavaró, az intézmény megítélését is veszélyeztető magatartása - a vele, mint vezetővel szemben támasztott szigorúbb elvárásokra tekintettel - együttesen kellő indokát adta a munkáltatói bizalomvesztésnek, valós és okszerű indoka lehetett a vezetői megbízás visszavonásának.
[65] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.VIII.10.002/2023/3.)