adozona.hu
BH 2023.5.137
BH 2023.5.137
Azonnali hatályú felmondást nem alapoz meg a munkáltatónál hosszabb ideig eltűrt, nem kifogásolt rossz gyakorlat [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2003. február 11-től állt az alperes alkalmazásában, 2017. március 1-jétől számlavezetési tanácsadó munkakört töltött be. Feladatkörébe tartozott a Bank- és Bankcsoport termék- és szolgáltatásértékesítés szakértői bonyolítása, a munkafolyamatokhoz kapcsolódó ügyfél-tájékoztatás, továbbá a lakás előtakarékossági (LTP) szerződések megkötésére vonatkozó ajánlat elkészítésében is közreműködött.
[2] Az alperes Lakástakarék Cso...
BH 2023.5.137 Azonnali hatályú felmondást nem alapoz meg a munkáltatónál hosszabb ideig eltűrt, nem kifogásolt rossz gyakorlat [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bek. a) pont].
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2003. február 11-től állt az alperes alkalmazásában, 2017. március 1-jétől számlavezetési tanácsadó munkakört töltött be. Feladatkörébe tartozott a Bank- és Bankcsoport termék- és szolgáltatásértékesítés szakértői bonyolítása, a munkafolyamatokhoz kapcsolódó ügyfél-tájékoztatás, továbbá a lakás előtakarékossági (LTP) szerződések megkötésére vonatkozó ajánlat elkészítésében is közreműködött.[2] Az alperes Lakástakarék Csoportja 2018. augusztus 24-én az alperes ügyvezető igazgatójának kérésére kimutatást készített a 2017. január 1-jétől 2018. január 1-jéig terjedő időszakban megkötött LTP szerződésről. Az megállapította, hogy a meg nem kezdett szerződések országos átlaga 2,84%, míg a felperes esetében 73,33% volt (60 megkötött szerződésből 44 esetben nem kezdődött meg a megtakarítás). A felperes a budapesti régióban és országosan is a harmadik legrosszabb eredményű munkavállaló volt.
[3] Ez alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója megbízta a felperes munkavégzési helyéül szolgáló fiók vezetőjét, hogy a felperes által 2018. január 1. napjától megkötött szerződéseket azonos szempontból vizsgálja meg. A fiókvezető 2018. szeptember 14-én készített jelentése szerint a vizsgált időszakban a felperes 40 szerződést kötött, melyből 24 esetben nem indult el a megtakarítás (66%), továbbá nem rögzítette a csoportos beszedési megbízást. A jelentés rögzítette, hogy a fiókban szabálytalan értékesítési gyakorlat alakult ki.
[5] A felperes az LTP szerződések értékesítése során START pontokban részesült. Egy START pont után az alperes 100 forint összeget fizetett meg. A felperesnek a 2017. január és 2018. március 31. közötti időszakban az alperes 2210 START pontot számolt el, ennélfogva a felperes számára 221 000 forint munkabért írt jóvá.
[6] Az alperes 2018. szeptember 27-én kelt és szeptember 28-án kézbesített azonnali hatályú felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Annak indokolása tartalmazta az alperes által megállapított tényállást és rögzítette, hogy a már felmondott számlák szerződéses összege együttesen a fiókban 1 128 860 forint, az ezek után elszámolt START pont 6 701 volt. Ennek 25%-át a felperes kötötte. Az általa megkötött szerződésekből felmondott-, felmondás alatti-, élő, megtakarítást meg nem kezdett szerződések száma összesen 71, 2018-ban 24 volt.
[7] A vezetői ellenőrzési feljegyzések tartalmaztak megállapítást e hibákról, intézkedést is előírtak a rossz gyakorlat megszüntetésére, amit a felperes tudomásul vett, de nem történt változás. A vizsgálatok azt igazolták, hogy a felperes LTP értékesítési gyakorlata során valós értékesítés, valamint ténylegese ügyféligény és ügyintézői teljesítmény nélkül nyitotta meg az LTP szerződéseket. Ezzel egyrészt indokolatlan erőforrást használt fel és költségráfordítást okozott a bank számára, másrészt a szerződések után jogosulatlanul számolt el START pontokat, melyet az alperes munkabérként fizetett meg. Ezt támasztja alá az is, hogy a megkötött szerződések több mint 80%-a a legmagasabb szerződéses összegű volt.
[8] A felperes a vezetői ellenőrzés során feltárult hibát, helytelen gyakorlatot nem szüntette meg. Magatartása sértette a lakástakarék-szerződések szabályairól szóló 21/2018-LAH-2226. sz. Ügyviteli utasításban foglaltakat
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[9] A felperes elsődleges kereseti kérelmében az azonnali hatályú felmondás jogellenességére tekintettel 5 015 916 forint elmaradt jövedelem címén kártérítés és kamata megfizetését, másodlagosan a munkaviszony helyreállítását kérte arra hivatkozva, hogy az alperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Harmadlagos kérelmében azt állította, hogy az alperes intézkedése a joggal való visszaélés tilalmába ütközött. Végkielégítés megfizetését is kérte.[10] Előadta, hogy nem követett el kötelezettségszegét az LTP szerződések megkötése kapcsán, úgy járt el, ahogy az, az adott helyzetben elvárható volt. Nem sértette meg az Ügyviteli utasítást sem, figyelemmel arra, hogy az az ö vonatkozásában nem állapított meg kötelezést. A vele szembeni elvárás az LTP szerződések kapcsán az volt, hogy felkeltse az ügyfelek érdeklődését, tájékoztassa őket az ajánlatról, abban az esetben pedig, ha szerződést kívánnak kötni, akkor írassa alá velük a részletes ajánlatot. A közreműködésével létrejött LTP szerződések valós tranzakciók voltak, amelyet az alperes ellenőrzött és valótlan, hogy tényleges teljesítmény vagy ügyféligény nélkül kötötte volna meg a szerződéseket. Erre tekintettel a vele szemben előterjesztett fizetési felszólítás is jogellenes volt.
[11] Az egyenlő bánásmód megsértése kapcsán előadta, hogy védett tulajdonsága "egyéb helyzete" volt, melynek körében egyrészt ügyintézői, végrehajtói alacsony munkaköri beosztását, másrészt munkavégzési helyét jelölte meg. Hivatkozott továbbá arra, hogy más munkavállalók is követtek el súlyos magatartást, a munkáltató mégsem szüntette meg munkaviszonyokat.
[12] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[13] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest, hogy kártérítésként fizessen meg a felperesnek 4 786 272 forintot és késedelmi kamatát, 1 595 424 forint végkielégítést és késedelmi kamatát, továbbá az alperes 2018. szeptember 27-én kelt BPR/29630/2018. iktatószámú 221 000 forint kártérítés megfizetésére kötelező fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[14] A meghallgatott tanúk vallomását értékelve a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes valamennyi szerződést lakásvásárlási szándék miatt kötött meg, és utóbb az ügyfelek az élethelyzetükben beállt változás következtében nem tudták fizetni az LTP szerződés részleteit. Az alperes által előterjesztett bizonyítékok nem alkottak olyan összefüggő, logikai zárt láncot, amely kétséget kizáró módon igazolná a felperesi kötelezettségszegést, a valós ügyféligény hiányát.
[15] Megállapította, hogy a felmondás indokolása a felperes munkavégzés helyén, a bankfiókban kialakult szabálytalan értékesítési gyakorlatot kifogásolta és nem a felperes munkavégzését, így ezen előadások nem minősültek az azonnali hatályú felmondás önálló indokának. A nem rögzített csoportos beszedési megbízásokkal kapcsolatban utalt arra, hogy az azonnali hatályú felmondás indoka valójában az el nem kezdett megtakarítású LTP szerződések nagy aránya volt, így ha a felperes ügyfelei közül jóval nagyobb arányban a megtakarítást elkezdték volna, a munkáltató a felperes teljesítményét kedvezőbbnek ítélte volna meg, függetlenül attól, hogy csoportos beszedési megbízást rögzített volna-e vagy az SMS szolgáltatás díját megfizették volna az ügyfelek.
[16] A számlanyitási díj, a számlavezetési díj és a vállalt betét megfizetésének határideje a szerződést követő hónap 12. napja volt, e kötelezettség az ügyfelet terhelte, így az esetleges mulasztás nem róható a felperes terhére. Az ügyfeleknek lehetősége volt a csoportos beszedési megbízás mellett azt a lehetőséget is választani, hogy egy másik banknál vezetett bankszámláról vagy hozzátartozója, ismerőse bankszámlájáról teljesítsék fizetési kötelezettségüket, így az ezzel kapcsolatos alperesi kifogás nem róható a felperes terhére. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság bizonyítottság hiányában az azonnali hatályú felmondás megalapozatlanságát állapította meg. Mivel a szerződéskötések mögött volt valós ügyintézői teljesítmény, így a fizetési felszólítást is hatályon kívül helyezte.
[17] Az egyenlő bánásmód megsértése kapcsán "az egyéb helyzet" vonatkozásában megállapította, hogy a felperes által hivatkozott ügyintézői, végrehajtói munkakör beosztás és a munkavégzési hely nem tartozik a felperes személyisége lényegi vonásához, továbbá nem kapcsolja a felperest egy sérülékeny társadalmi csoporthoz, így nem fogadta el a felperes előadását az egyenlő bánásmód követelménye megsértése vonatkozásában.
[18] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság feltárta a tényállást, azonban döntésével és jogi indokolásával nem értett egyet. Az alperes 2018-ban vizsgálta az LTP szerződéskötéseket, amely során észlelte, hogy néhány munkavállalónál kiugró mértékű ügyfélfizetés hiánya miatti megszüntetésre került sor. Bár a feljegyzésekben valóban azt írták, hogy "rendben", de az is megjegyzésre került, hogy nem kezdődött meg a megtakarítás és nem került rögzítésre a csoportos beszedési megbízás. A felperes ezeket a feljegyzéseket átvette, tisztában volt azzal, hogy milyen mulasztásokat követett el.
[19] Megállapította, hogy életszerű az, hogyha az ügyfél anyagi helyzetében bekövetkezett változás miatt meggondolja magát a szerződés megkötését követően, azonban a felperes esetében megvalósult 73,33%-os arány nem fogadható el, ez olyan nagymértékű volt, amely következtében megállapítható a felperes kötelezettségszegő magatartása. A felperes a tényleges "ügyféligény" felmérése nélkül, a szerződéskötés folyamatát súlyosan sértve járt el.
[20] Megalapozottnak találta az azonnali hatályú felmondást amiatt is, hogy a felperes a csoportos beszedési megbízásokat nem rögzítette a rendszerben annak ellenére, hogy az alperesnél az irányadó szabályzatok, az Értékesítési kézikönyv, és a folyamatdokumentáció is előírja ennek rögzítését. Ezentúl a szerződéskötéskor kellett rendelkezni az SMS szolgáltatás díjáról is. Ez alapján alaptalanul állította a felperes, hogy nem volt szükséges a csoportos beszedési mód rögzítése.
[21] A felperes ezzel a magatartásával megszegte a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 8. § (1) bekezdésében szabályozott munkáltató jogos gazdasági érdekeit. A felperes nem elfelejtette a rögzítést, hanem tudatosan mellőzte. Ugyancsak tudatos lépés volt az SMS szolgáltatás igénylési díjának elmulasztása, mivel az ÁSZF 37/A. pontja egyértelműen rögzítette, hogy az SMS szolgáltatás igényléséért az ügyfél díjat köteles fizetni az igénylés benyújtásakor. Mindezek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes bizonyította, hogy a felperes szabálytalan értékesítési gyakorlatot folytatott. Az értékesítési könyv előírásai szerint nem mérte fel az ügyfél igényét, nem vizsgálta ténylegesen, hogy van-e havi megtakarítási szándék és lehetőség, a szerződések nagyobb százalékát a legmagasabb szerződéses összegre kötötte meg. Nem rögzítette a csoportos beszedési megbízást, illetve az SMS szolgáltatás díját nem fizettette meg. A felperes az LTP ügyleteket nem a céljával összhangban, hanem a START pontok maximalizálása és a magas értékesítési elvárásoknak való megfelelés érdekében teljesítette. Az alperes valóban motiválta e szerződések megkötését, azokat munkabérrel díjazta, de ez nem azt jelenti, hogy szabálytalan gyakorlat megvalósítását várta el a munkavállalótól.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[23] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben - többek között - azt kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül, az alperes fellebbezését elkésettség miatt utasítsa vissza, továbbá az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.[25] Érvelése szerint a másodfokú ítélet sérti az Mt. 64. § (2) bekezdését, a 78. § (1) és (2) bekezdését, a 8. §-t, továbbá az MK 95. számú állásfoglalást, illetve a Pp. 265. § (1) bekezdését és a 279. § (1) bekezdését. A másodfokú ítélet az Mt. 8. § (1) bekezdésében foglalt, a munkáltató jogos gazdasági érdekeit sértő magatartásra hivatkozik az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége alátámasztásául, azonban az erre történő hivatkozás nem szerepel a felmondás indokolásában, így az jogszerűen nem lehetett a felmondás okaként értékelendő, mindez pedig meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül. A másodfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy "a felperesi kötelezettségszegés vonatkozásában legalább súlyos gondatlanság állapítható meg". Az azonnali hatályú felmondás ezzel szemben nem súlyos gondatlanságra, hanem szándékosságra hivatkozik, a másodfokú bíróság pedig nem teheti meg jogszerűen azt, hogy a felmondás szövegét önkényesen bővíti és szándékosság helyett súlyos gondatlanságot is elfogad az azonnali hatályú felmondást megalapozó kötelezettségszegésként.
[26] A felülvizsgálati érvelés szerint az azonnali hatályú felmondásban írtak nem valósak és nem okszerűek. Valótlan a felmondás indoka, amikor arra hivatkozik, hogy a vezetői ellenőrzésekről készült feljegyzések hibákra utaló megállapításokat tartalmaztak volna rá vonatkozóan, és intézkedést írtak volna elő a rossz gyakorlat megszüntetésére. Ezzel szemben a perben becsatolt okiratok is azt igazolják, hogy tevékenységét rendben találták, így alappal bízhatott abban, hogy jól végzi munkáját. Az A/15. alatti okiratok 4 db ellenőrzés eredményét rögzítették vonatkozásában és mind a 4 esetben az ellenőrzés megállapításaként "rendben" került rögzítésre (egyetlen esetben az "rendben szerződés fellelhető" kiegészítéssel). Ennek megfelelően az alperes a vizsgálat során nem kifogásolta a munkavégzését, e feljegyzések nem támasztják alá a felmondás indokolásának valóságát és okszerűségét. Úgy szintén ezzel ellentétes következtetésre lehet jutni az öt meghallgatott tanú egybehangzó és a felperesi álláspontot alátámasztó vallomásából is. Nyilvánvalóan kiderült, hogy a felmondással érintett ügyletek nem voltak fiktív tranzakciók, az ügyféligényeknek megfelelően járt el és tőle független okokból nem fizették továbbá az ügyfelek a megtakarítást. Az ítéleti állítással ellentétben a tanúk azt nyilatkozták, hogy LTP szerződéskötési szándékkal érkeztek a fiókba és a felperes az igényeik szerint járt el. Az a körülmény, hogy az ügyfelek nem fizették később a szerződéses összegeket, önmagában nem ad alapot jogszerű azonnali hatályú felmondásra.
[27] Az A/13. szám alatt csatolt "Lakástakarékértékesítés támogatása" tájékoztató is azt bizonyítja - ellentétben a másodfokú ítéletben foglaltaktól -, hogy az alperes azt várta el az ügyintézőktől, hogy még annak az ügyfélnek is keltsék fel az igényét az LTP szerződéskötésekre, aki nem is akarna ilyet kötni. Indokolatlanul állította a másodfokú ítélet azt is, hogy az Mt. 52. § (1) bekezdésében foglaltakat sértette azzal, hogy magatartása az LTP szerződések szabályairól szóló ügyviteli utasítás 11.a. pontját sértette. A felhívott rendelkezés nem az ügyintézőre, hanem a lakástakarékoskodóra állapít meg kötelezettséget, így azt nem is sérthette meg.
[28] A csoportos beszedési megbízásokkal kapcsolatos mulasztás vonatkozásában előadta, hogy ez a fizetési mód csak egy választható opció volt, de nem volt kötelező az LTP szerződések kapcsán.
[32] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[34] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.[35] Nem találta megalapozottnak a Kúria a felperes elsődleges felülvizsgálati kérelmét. A felperes elsődleges felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az alperes fellebbezése elkésett, a másodfokú bíróság megalapozatlanul adott helyt igazolási kérelmének, a fellebbezést így vissza kellett volna utasítania. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság az érdemi határozatában sem okolta meg, hogy miért fogadta el az alperes igazolási kérelmét.
[36] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 154. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az igazolási kérelmet visszautasító, illetve azt elutasító határozat ellen külön fellebbezésnek van helye, azonban az igazolási kérelemnek, valamint az eljárás folytatása, illetve a végrehajthatóság felfüggesztése iránti kérelemnek helyt adó határozat csak az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható, ha az igazolási kérelmet vissza kellett volna utasítani.
[37] Ennek megfelelően az igazolási kérelemnek helyt adó döntés az elutasító döntéstől szűkebb körben támadható meg. A helyt adó döntés elleni jogorvoslat korlátja, hogy csak a mérlegelés nélkül, alaki okból, a Pp. 153. § (2) bekezdése alapján visszautasítandó, de visszautasítani elmulasztott igazolás támadható ezen az alapon. Vagyis az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésnek - e körben - azzal kell érvelnie, hogy az igazolás kizárt lett volna a törvény erejénél fogva, elkésett volt vagy éppen nem pótolták a szükséges cselekményt, a bíróság azonban mégis befogadta ezt. A perbeli esetben ilyen körülmény nem állt fenn, az igazolást a törvény nem zárta ki, azt a Pp. 151. § (1) bekezdésében rögzített határidőn belül terjesztette elő az alperes és pótolta az elmulasztott cselekményt is, így az igazolási kérelemnek helyt adó végzés érdemi felülvizsgálatára nem volt mód, ezért a Kúria a felperes elsődleges felülvizsgálati kérelmét nem találta alaposnak.
[38] A Kúria a másodlagos felülvizsgálati érvelés vizsgálatakor megalapozottnak találta a felperes indítványát.
[39] A Pp. 279. § (1) bekezdése szerint a bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és a perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg. Az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság a tényállást feltárta, azonban döntésével és a jogi indokolásával nem értett egyet. A Kúria szintén azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helytálló volt, abból azonban a másodfokú bíróság helytelen következtetésekre jutott, jogi okfejtésével nem értett egyet.
[40] Az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a munkáltató a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. Az azonnali hatályú felmondás esetében is irányadó az Mt. 64. § (2) bekezdésében rögzített azon feltétel, hogy a megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie. A megszüntető nyilatkozat indokának valóságát és okszerűségét a nyilatkozattevő, azaz az adott esetben a munkáltató bizonyítja.
[41] Helytállóan állította a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a munkáltató felmondásában nem hivatkozott a jogos gazdasági érdekeit sértő felperesi magatartásra, csupán azt állította, hogy a felperes súlyosan etikátlan, kötelezettségszegő magatartása a pénzintézet rendeltetésszerű működésének alapelveit sértette, alkalmas volt a bank helytelen megítélésének kiváltására és magában hordozta az ügyfélpanasz kockázatát, a Felügyelet vizsgálatát.
[42] Nincs helye olyan új felmondási ok bizonyításának, amelynek közlése a felmondásban nem történt meg (MK 95. számú állásfoglalás III. pontja). Ennek megfelelően az alperes a peres eljárás során már megalapozottan nem hivatkozhatott arra, hogy a felperes munkaviszonya megszüntetésének egyik oka a munkáltató jogos gazdasági érdekének veszélyeztetése volt, és mindezt a másodfokú bíróság sem értékelhette volna a felmondás indokaként.
[43] Helytállóan állította a felperes felülvizsgálati kérelmében azt is, hogy mivel a felmondásban kifejezetten szándékos kötelezettségszegést róttak a terhére, a másodfokú bíróság is azt vizsgálhatta volna, hogy követett-e el olyan szándékos kötelezettségszegést, amely a felmondás indokolásában szerepel, az alperes tudta-e azt kétséget kizáróan igazolni és emiatt a munkaviszonya a továbbiakban nem volt fenntartható.
[44] Kellő alap nélkül rótta az alperes a felperes terhére azt is, hogy a munkáltató által hosszabb időszakon keresztül eltűrt rossz gyakorlatot felhívás ellenére tovább folytatta, a korábbi magatartásán nem változtatott. Ezzel ellentétben megállapítható, hogy a per iratanyagához A/15. alatt csatolt okiratok, melyek a felperes vonatkozásában végzett vizsgálat eredményét rögzítették, azt a megállapítást tartalmazták, hogy "rendben", illetve "rendben, szerződés fellelhető". Ebből a felperes okkal juthatott arra a következtetésre, hogy munkájában súlyos szabálytalanságokat nem tártak fel. Amennyiben a munkáltató úgy ítélte meg, hogy a felperes LTP-vel kapcsolatos tevékenysége során súlyos kötelezettségszegéseket követett el, úgy azt egyértelműen a tudomására kellett volna hozni és felhívni a megfelelő eljárás folytatására. Ennek hiányában megalapozottan állította a felperes, hogy a munkáltató nem jelezte neki a felmondásáig, hogy nem az elvárásainak megfelelően végezte tevékenységét.
[45] Nem maradhat értékelés nélkül az a körülmény sem, hogy a LTP szerződéskötés folyamata nem zárult le azzal, hogy a felperes egyeztette az ügyféllel a szerződéskötési szándékát, és együtt kitöltötték a szükséges iratokat. Ezt követően a felperes felettese és másik munkatársa is ellenőrizte azokat, és jóváhagyólag aláírták.
[46] A Pp. 279. § (1) bekezdésébe ütközően jutott arra a következtetésre a másodfokú bíróság, hogy a felperes az Ügyviteli utasítás mellett egyéb szakmai előírásokat és utasításokat is megszegett, holott a felmondás csupán az Ügyviteli utasítás meghatározott pontjára hivatkozott. Alaptalanul rótta a másodfokú bíróság a felperes terhére azt is, hogy a felperes a csoportos beszedési megbízásokat nem rögzítette a rendszerben, holott e kötelezettségét az Értékesítési kézikönyv és folyamat dokumentáció is előírta. Az Ügyviteli utasítás rendelkezik a csoportos beszedéssel történő havi fizetésről, amely egyértelműen csupán lehetőségként rögzíti, hogy a havonta fizetendő összeg csoportos beszedéssel történjen. Ezt erősítették meg a tanúvallomások is, akik indokát adták annak, hogy miért nem ezt a fizetési módot választották.
[47] Indokolatlanul rótta az alperes a felperes terhére azt is, hogy megsértette a lakástakarékszerződések lényegét, miszerint a lakáselőtakarékoskodó arra kötelezte magát, hogy havi rendszerességgel, egyenlő részletekben történő befizetéssel meghatározott összeget a betétként leköt, illetve elhelyez. A hivatkozott Ügyviteli utasításban foglalt rendelkezés nem a felperesre, hanem a lakás-előtakarékoskodóra tartalmaz megállapítást, így annak esetleges megszegése nem róható a felperes terhére.
[48] Helytállóan állította a felperes a felülvizsgálati érvelésében azt is, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe azt, hogy a felmondás indokolásában nem csak rá, hanem az egész fiókra vonatkozó megállapításokat tett a helytelen gyakorlat vonatkozásában a munkáltató. Nem vezette azonban le azt, hogy ez miért csak a felperes jogviszonya azonnali hatályú megszüntetését vonta maga után, s miért találta a munkáltató fenntarthatónak a fiók többi LTP számlanyitással foglalkozó alkalmazottja jogviszonyát. A felperes munkavégzési helyén kialakult és eltűrt gyakorlat nem eshet a munkavállaló terhére.
[49] A munkáltatói azonnali hatályú felmondás indokolásával szemben természetes követelmény, hogy az valós legyen, amit a munkáltató köteles bizonyítani. Amennyiben a munkáltató több okot jelöl meg az azonnali hatályú felmondás indokaként és nem minden ok bizonyul valósnak, a való indok a munkáltatói intézkedést megalapozza, feltéve, hogy az megfelel az Mt. 78. § (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Ha viszont az azonnali hatályú felmondás indokolása az abban felsorolt indokok együttes mérlegelésére utal, azaz azt a munkáltatói megítélést fejezi ki, miszerint a megjelölt indokok a maguk összességében alapozzák meg a munkáltatói azonnali hatályú felmondást, akár egy ok valótlansága is a munkáltatói intézkedés jogellenességét eredményezheti.
[50] A perbeli esetben megállapítható, hogy a munkáltató több kötelezettségszegést rótt a felperes terhére, ezek túlnyomó része azonban nem minősült valósnak, a bizonyított kötelezettségszegések pedig nem voltak olyan súlyúak, amelyekre figyelemmel okszerűen juthatott volna a munkáltató arra a következtetésre, hogy a felperes jogviszonya a továbbiakban nem tartható fenn. Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Mfv.VIII.10.150/2022/5.)