adozona.hu
BH 2023.5.135
BH 2023.5.135
A csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követelések nyilvántartásba vételének szükséges és együttes feltétele, hogy a hitelező a csődeljárás kezdő időpontját követő 30 napon belül a követelését a vagyonfelügyelőnek és az adósnak is bejelentse, továbbá ugyanezen határidőn belül befizesse a nyilvántartásba vételi díjat. Nem elegendő a hitelezői igényt az előirt határidő alatt csak az adósnak vagy csak a vagyonfelügyelőnek bejelenteni, a Cstv. nem biztosít e körben választási lehetőséget a hitelezők részére
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú bíróság az adós csődeljárását a 7. számú végzésével rendelte el, az erről szóló végzés (hirdetmény) 2022. május 20-án jelent meg a Cégközlönyben, a kirendelt vagyonfelügyelő a D. Kft.
[2] A hitelező 307 238 euro bérleti díjból és 16 002 000 forint költségből álló követelést jelentett be 2022. június 16-án hitelezői igényként a vagyonfelügyelőnek. Levelét elektronikus úton és postai úton is megküldte a vagyonfelügyelő székhelyére, valamint a vagyonfelügyelő honlapján közzétett...
BH 2023.5.135 A csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követelések nyilvántartásba vételének szükséges és együttes feltétele, hogy a hitelező a csődeljárás kezdő időpontját követő 30 napon belül a követelését a vagyonfelügyelőnek és az adósnak is bejelentse, továbbá ugyanezen határidőn belül befizesse a nyilvántartásba vételi díjat. Nem elegendő a hitelezői igényt az előirt határidő alatt csak az adósnak vagy csak a vagyonfelügyelőnek bejelenteni, a Cstv. nem biztosít e körben választási lehetőséget a hitelezők részére [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 10. § (2) bekezdés f) pont, 15. § (3) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú bíróság az adós csődeljárását a 7. számú végzésével rendelte el, az erről szóló végzés (hirdetmény) 2022. május 20-án jelent meg a Cégközlönyben, a kirendelt vagyonfelügyelő a D. Kft.[2] A hitelező 307 238 euro bérleti díjból és 16 002 000 forint költségből álló követelést jelentett be 2022. június 16-án hitelezői igényként a vagyonfelügyelőnek. Levelét elektronikus úton és postai úton is megküldte a vagyonfelügyelő székhelyére, valamint a vagyonfelügyelő honlapján közzétett közlemény szerinti - a hitelezői igények bejelentésére rendszeresített - levélcímre. A vagyonfelügyelő székhelyére a hitelezői igénybejelentést 2022. június 20-án, a postafiókcímre pedig 2022. június 17-én kézbesítették. A hitelező 2022. június 7-én 100 000 forint nyilvántartásba vételi díjat is megfizetett a vagyonfelügyelő pénzforgalmi számlájára.
[3] A vagyonfelügyelő a 2022. június 29-én kelt levelében közölte a hitelezővel, hogy hitelezői igényét nem veszi nyilvántartásba, figyelemmel arra, hogy az adós tájékoztatása szerint azt kizárólag a vagyonfelügyelőnek jelentette be. Felhívta a hitelező figyelmét arra, hogy amennyiben a döntéssel nem ért egyet, 5 munkanapon belül az elsőfokú bíróságnál kifogást terjeszthet elő.
[4] A hitelező ezt követően, már a csődeljárás kezdő időpontját követő 30 nap eltelte után, a 2022. július 11-én postára adott küldeményében megküldte az igénybejelentést az adós részére is. Az igénybejelentés 2022. július 12-én érkezett meg az adóshoz.
[5] 2022. július 11-én a hitelező ismételten kérte követelése nyilvántartásba vételét. A vagyonfelügyelő a 2022. július 14-én kelt és 2022. július 19-én kézbesített nyilatkozatában - korábbi álláspontját fenntartva - a hitelezői igény nyilvántartásba vételére irányuló kérelmet elutasította.
A hitelező kifogása és a vagyonfelügyelő ellenkérelme
[6] A hitelező (a továbbiakban: kifogást tevő) a vagyonfelügyelő intézkedésével szemben 2022. július 26-án kifogást terjesztett elő a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 12. § (5) bekezdésére hivatkozással, és kérte a vagyonfelügyelő kötelezését a hitelezői igényének nyilvántartásba vételére. Arra hivatkozott, hogy a Cstv. 10. § (2) bekezdés f) pontjára és 12. § (1) bekezdésére, valamint a Cstv. általános érvényű hitelezővédelmi szemléletére figyelemmel nem utasítható vissza a hitelezői igény nyilvántartásba vétele önmagában amiatt, mert azt az adósnak határidőben nem jelentették be. Ha a hitelezői igénybejelentés a vagyonfelügyelőhöz vagy az adóshoz, tehát legalább az egyikükhöz igazolhatóan megérkezett, a hitelezői igényt érdemben meg kell vizsgálni. Sem jogszabályi alapja, sem jogpolitikai indoka nincs annak, hogy az igénybejelentést a vagyonfelügyelő és az adós részére is külön kelljen megtenni 30 napon belül.[7] A vagyonfelügyelő a kifogás elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú határozat
[8] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Határozatának indokolásában leszögezte: a vagyonfelügyelő 2022. június 29-én kelt levelében tévesen tájékoztatta a kifogást tevőt a jogorvoslati lehetőségéről, mivel a hitelezői igény nyilvántartásba vételének elmulasztása miatt előterjesztett kifogásra a Cstv. 12. § (5) bekezdése irányadó. Erre figyelemmel megállapította, hogy a kifogás az elsőfokú bírósághoz határidőben érkezett. Tévesnek ítélte a hitelező álláspontját, amely szerint nincs jogszabályi alapja annak, hogy a hitelezői igényt az adósnak is 30 napon belül be kell jelenteni, mivel a Cstv. 10. § (2) bekezdés f) pontjából ennek az ellenkezője következik. Mindezt a Cégközlönyben 2022. május 20. napján közzétett 9. sorszámú végzés is tartalmazza, azzal a figyelmeztetéssel, hogy a határidők elmulasztása esetén a követelés nyilvántartásba vételére nem kerül sor. A követelés bejelentésére nyitva álló határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye.[9] Megállapította, hogy a kifogást tevő - nem vitásan - a 30 napos határidőn belül az adós részére a hitelezői igényét nem jelentette be, az igénybejelentés elmulasztásának jogkövetkezménye pedig a Cstv. 20. § (3) bekezdéséből eredően az, hogy a hitelező a csődegyezség megkötésében nem vehet részt, az egyezség hatálya nem terjed ki rá. A hitelezői igénybejelentés határideje anyagi jogi határidő, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 8:3. § alapján a hitelezői igény bejelentésének legkésőbb a bejelentési határidő lejártáig meg kell érkeznie az adóshoz és a vagyonfelügyelőhöz, ahogyan azt a Kúria a Gfv.VI.30.244/2022/3. számú határozatában leszögezte. Mivel a kifogást tevő a 30 napos jogvesztő határidőn belül követelését az adósnak nem jelentette be - az igénybejelentést csak 2022. július 11. napján küldte meg a részére -, a vagyonfelügyelő nem sértett jogszabályt azzal az intézkedésével, hogy a hitelezői igény nyilvántartásba vételét elutasította, ezért a kifogás érdemben alaptalan.
[10] A kifogást tevő fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatának indokolásában elemezte a Cstv. 12. § (5) bekezdésére és 15. § (3) bekezdésére alapított kifogás közötti különbséget és leszögezte, hogy a kifogást tevő helyesen a Cstv. 15. § (3) bekezdése alapján kérhette a vagyonfelügyelő kötelezését a hitelezői igénye nyilvántartásba vételére. Figyelemmel azonban arra, hogy a vagyonfelügyelő tájékoztatása a határidő tekintetében téves volt, a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a kifogás nem késett el.
[11] A másodfokú bíróság a kifogás érdemét érintően egyetértett a vagyonfelügyelővel abban, hogy az általa lefolytatott eljárásra nem vonatkoznak a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályai, a hitelezői igény nyilvántartásba vétele során a vagyonfelügyelő sem hiánypótlási felhívásra, sem a hitelezői igény Pp. 176. § (1) bekezdése szerinti visszautasítására nem jogosult. A vagyonfelügyelőhöz intézett bejelentésnek egyébként sem hiánya az adóshoz történt bejelentés elmulasztása.
[12] A Cstv.-nek az elsőfokú bíróság által hivatkozott 10. § (2) bekezdése, s így az f) pont is a csődeljárás elrendeléséről szóló, közzétételre kerülő végzés tartalmi elemét határozza meg. A 12. § (2) bekezdése e rendelkezésre utalva rögzíti, hogy a vagyonfelügyelő milyen követeléseket, milyen módon köteles nyilvántartásba venni. Eszerint: a vagyonfelügyelő az adós bevonásával külön-külön nyilvántartásba veszi a követeléseket, a következőképpen: a) a 11. § (1) bekezdés szerinti követelések, b) a 10. § (2) bekezdés f) pontja szerinti határidőben bejelentett, az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásba vételi díj megfizetésével bejelentett, biztosított és nem biztosított követelések. Ebből pedig egyértelműen az következik, hogy a vagyonfelügyelő kizárólag azokat a követeléseket veheti nyilvántartásba, amelyeket a hitelezők határidőben (30 napon belül) az adósnak és a vagyonfelügyelőnek is bejelentettek. A kifogást tevő fellebbezési hivatkozásával ellentétben a Cstv. 12. § (2) bekezdésében szereplő szabály egyértelműen rendezi az adott ügyben felmerült jogkérdést.
[13] A felszámolási eljárásban történő igénybejelentés rendjét a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja határozza meg, amely kimondja, hogy a hitelezői igényeket a felszámolónak kell bejelenteni. Ez összefügg azzal, hogy az adós felszámolását elszenvedi, ezzel szemben a csődeljárásban aktív szerepet játszik. A fellebbezésben szereplő, a Cstv. preambulumára ("hitelezői érdekek védelme") utalás kapcsán az ítélőtábla kiemelte, a hitelezői igények bejelentésének módjára, határidejére, illetve nyilvántartásba vételére irányadó jogszabályi rendelkezések [10. § (2) bekezdés f) pont, 12. § (2) bekezdés] nem kizárólag az adós jogi érdekeit védik. A vagyonfelügyelőnek a hitelezői igények nyilvántartásba vételével, besorolásával kapcsolatos intézkedése meghatározó szerepet játszik abban, hogy az adós hitelezői közül mely hitelező válik jogosulttá arra, hogy az egyezség megkötésében részt vegyen. A hitelező által sérelmezett intézkedés tehát a nyilvántartásba vett hitelezők jogi helyzetét is érinti, az egyezségben való részvételhez, a hitelezői igény kielégítéséhez fűződő jogi érdeküket védi.
[14] A vagyonfelügyelő Cstv. 15. § (1) bekezdése alapján fennálló polgári jogi felelőssége kiterjed a hitelezői igények nyilvántartásban vételével kapcsolatos intézkedésére is. A kifogást tevő által hivatkozott tájékoztató levél kizárólag a vagyonfelügyelőnek történő bejelentésre vonatkozó információkat tartalmazott, amelyből a hitelező - különösen a Cégközlönyben megjelent végzés tartalma és a Cstv. ismertetett rendelkezései alapján - kellő körültekintéssel nem juthatott volna arra a következtetésre, hogy 30 napon belül kizárólag a vagyonfelügyelő részére kell a hitelezői igényét bejelentenie. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a Kúria hivatkozott végzésében (Gfv.VI.30.244/2022/3.) alapvetően az igénybejelentésre nyitva álló határidő jogi természetére vonatkozó álláspontját fejtette ki. Mivel az adott ügyben irányadó Cstv. rendelkezések egyértelműek, az elsőfokú bíróság által hivatkozott fenti kúriai, illetve ítélőtáblai döntésnek (BDT 2021.4290.) az ügy érdemét tekintve nincs jelentőségük.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A kifogást tevő felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú végzés megváltoztatásával a kifogásának helyt adó határozat meghozatalát, a vagyonfelügyelő kötelezését kérte a hitelezői igényének nyilvántartásba vételére. Állította, a jogerős végzés sérti a Cstv. 12. § (1) bekezdését, (2) bekezdésének b) pontját, a Cstv. 10. § (2) bekezdésének f) pontját és 12. § (5) bekezdését.[16] Arra hivatkozott, hogy a Cstv. 10. § (2) bekezdés f) pontja szerinti végzés nem a hitelező számára ír elő kötelezettséget, hanem azt rögzíti, hogy mit tartalmazzon a csődeljárás elrendeléséről szóló, közzétételre kerülő végzés. A Cstv. 12. § (1) bekezdése és a Cstv. 12. § (2) bekezdésének b) pontja kizárólag a bejelentés határideje tekintetében utal vissza a Cstv. 10. § (2) bekezdésének f) pontja szerinti végzés tartalmára.
[17] A követelések nyilvántartásba vételével, besorolásával kapcsolatos feladatok ellátására jogosult vagyonfelügyelő által megadott két külön címre nem vitásan határidőben megküldte a hitelezői igénybejelentését, és a nyilvántartásba vételi díj megfizetését is igazolta. A vagyonfelügyelő a hitelező igénybejelentését a bejelentésre nyitva álló határidőn belül kézhez vette, arról tudomást szerzett. A hitelező az igénybejelentést az adós székhelyére is megküldte a 30 napos határidő elteltét követően.
[18] Az eljárt bíróságok figyelembe vették a vagyonfelügyelő téves tájékoztatását a kifogás benyújtási határidejét illetően. Azt a sérelmezett további intézkedését azonban a határozathozatal körében már nem értékelték, hogy a vagyonfelügyelő a honlapján közzétett közleményében kifejezetten a székhelyétől eltérő postacímet jelölt meg a hitelezői igénybejelentések teljesítésére, a közleményben foglaltaknak pedig a hitelező maradéktalanul eleget tett, és a vagyonfelügyelő székhelyére és a vagyonfelügyelő által megjelölt kézbesítési címre is megküldte a bejelentést. Kiemelte, hogy a vagyonfelügyelő a hitelezők részére rendszeresített bejelentésmintában kizárólag saját magát (a vagyonfelügyelőt) jelölte meg címzettként, ami a hitelezők félretájékoztatásának is minősül.
[19] Álláspontja szerint a Cstv. hitelezővédelmi szemléletére figyelemmel önmagában azért nem lehet elutasítani a hitelezői igény nyilvántartásba vételét, mert az igénybejelentés az adós részére közvetlenül nem került határidőben kézbesítésre. A Cstv. 12. § (2) bekezdésének b) pontja szerint a vagyonfelügyelő - az adós bevonásával - végzi el a hitelezői igények nyilvántartásba vételét. Az a körülmény, hogy a vagyonfelügyelő a hitelezői igény nyilvántartásba vétele körében észlelte azt, hogy az adós részére a hitelezői igénybejelentés nem került határidőben kézbesítésre, önmagában feltételezi, hogy az adós és a vagyonfelügyelő együtt összesítették a beérkezett igénybejelentéseket. Ebből pedig következik, hogy mind a vagyonfelügyelő, mind az adós a hitelezői igénybejelentés elbírálását megelőzően tudomással bírt az igénybejelentésről, annak tartalmát ismerve döntöttek a bejelentésről. Álláspontja szerint csak azért szükséges az arról való tájékoztatása a hitelezőknek, hogy adós és a vagyonfelügyelő részére is küldjék meg a bejelentést, mert akkor nagyobb valószínűséggel érkezik be legalább valamelyikükhöz határidőben a bejelentés. Ez nem arra hivatott, hogy a hitelezők adminisztrációs terheit tovább növeljék, és fennálló követelésük nyilvántartásba vételével további kockázatoknak legyenek kitéve, hanem azért szükséges, hogy a hitelezői igények nyilvántartásba vételére bármelyik címzett részére való kézbesítéssel sor kerülhessen. Amennyiben igazolást nyer, hogy határidőben beérkezett legalább a vagyonfelügyelőhöz vagy az adóshoz a bejelentés, akkor a hitelezői igénybejelentést érdemben el kell bírálni, hiszen a hitelezői igények elbírálásakor mindkét fél - a Cstv. 12. §-ának megfelelően - tudomást szerez a bejelentés tartalmáról.
[20] Érvelése szerint nincs jogszabályi alapja és jogpolitikai indoka sem annak a jogértelmezésnek, hogy a hitelezőnek a hitelezői igényét két különböző személy részére is be kellene a 30 napos határidőn belül jelentenie, különösen úgy, hogy azok együttesen értékelik a beérkező bejelentéseket. A vagyonfelügyelő és az eljárt bíróságok értelmezését alapul véve a hitelező, ha nem küldi meg az igénybejelentését a vagyonfelügyelő és az adós részére is, tulajdonképpen teljes jogvesztést szenved el, a követelését illetően jogait nem tudja gyakorolni a csődeljárás tartama alatt, a csődegyezség megkötése során szavazati joggal nem rendelkezik, nem minősül hitelezőnek, csődegyezség esetén követelését nem vagy csak korlátozottan tudja érvényesíteni.
[21] A vagyonfelügyelő nem terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A Kúria előrebocsátja, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését érdemben helybenhagyta ugyan, de részben eltérő indokolás mellett, így a hitelezőnek a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 408. § (1) bekezdése szerinti engedélyezés iránti kérelmet nem kellett előterjesztenie, ezért a Kúria mellőzte annak elbírálását.[23] A Kúria a jogerős végzést a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt a hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
[24] Hangsúlyozza, hogy a hitelezői igénybejelentés, akárcsak a felszámolási eljárásban, a csődeljárásban is a követelés érvényesítésének eszköze. A hitelezők a csődeljárás alatt álló adóssal szembeni követeléseiket nem perben, keresetlevél benyújtásával, hanem a Cstv. 10. § (2) bekezdés f) pontja szerinti határidőben történő bejelentéssel érvényesítik. Az igénybejelentés elmulasztása a követelés megszűnésével ugyan nem jár, a jogosult azonban a követelést az adóssal szemben - annak az esetnek a kivételével, ha utóbb más hitelező kezdeményezésére felszámolási eljárás indul - a továbbiakban nem érvényesítheti.
[25] Alaptalanul hivatkozott a kifogást tevő a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy nem írja elő semmilyen jogszabály a hitelezők számára azt a kötelezettséget, hogy igényüket csődeljárás esetén a vagyonfelügyelőnek és az adósnak is be kell jelenteniük.
[26] A Cstv. 10. § (2) bekezdés f) pontjának és 12. § (1) és (2) bekezdésének együttes helyes értelme szerint ugyanis a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követelések nyilvántartásba vételének elengedhetetlen feltétele, hogy a hitelező a csődeljárás kezdő időpontját követő 30 napon belül a követelését a vagyonfelügyelőnek és az adósnak egyaránt bejelentse, valamint hogy ugyanezen határidőn belül befizesse a nyilvántartásba vételi díjat. Ezeket a Cstv. együttes (konjunktív) követelményként szabja meg, vagyis a hitelezőknek az igényüket az adós és a vagyonfelügyelő részére is be kell jelenteniük a csődeljárás elrendeléséről szóló végzés közzétételétől számított 30 napon belül. Ezt egyértelműen alátámasztja a normaszöveg nyelvtani értelmezése, tekintettel a Cstv. 10. § (2) bekezdés f) pontjában az adóst a vagyonfelügyelővel összekötő "és", nem pedig "vagy" kötőszó is. Megjegyzi a Kúria, hogy hasonlóan foglalt állást az EBH 2011.2332. számon közzétett döntésében, valamint a Gfv.VI.30.244/2022/3. számú határozatában is. Utóbbi határozat a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett, kötelező erejű határozatok között is szerepel.
[27] Nem elegendő tehát a hitelezői igényt az előirt határidő alatt csak az adósnak vagy csak a vagyonfelügyelőnek bejelenteni, a Cstv. nem biztosít e körben választási lehetőséget a hitelezők részére.
[28] A hivatkozott jogszabályi rendelkezések egyértelműen meghatározzák, hogy a hitelezői igénybejelentést kinek a részére kell megtenni, a vonatkozó jogszabályok alkalmazását a felülvizsgálati kérelemben megfogalmazott jogpolitikai érvek sem teszik mellőzhetővé. Ezzel kapcsolatban a Kúria hangsúlyozza, hogy - amint arra a másodfokú bíróság is rámutatott - alapvetően más a célja a csődeljárásnak és a felszámolási eljárásnak, és eltérő a vagyonfelügyelő és a felszámoló, továbbá az adós szerepe is a két eljárásban. Mindezekből következhet a hitelezői igénybejelentés megtételének eltérő szabályozása a csődeljárásban, illetve a felszámolási eljárásban.
[29] A jelen ügyben nem volt vitatott, hogy a kifogást tevő a Cstv. 10. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott 30 napos határidőn belül a hitelezői igényét kizárólag a vagyonfelügyelőnek jelentette be, az adósnak nem. A hitelezői igény nyilvántartásba vételére ezért - az eljárt bíróságok helyes álláspontjának megfelelően - nem kerülhetett sor. Nincs jogi jelentősége e vonatkozásban annak, hogy az adós utóbb a vagyonfelügyelőtől vagy a 30 napos határidő elteltét követően a részére is megtett igénybejelentésből tudomást szerzett a hitelező igényéről, hiszen ezek nem pótolhatták a felé határidőben megtett, a hitelezői igény nyilvántartásba vételének egyik kötelező és szükséges feltételét jelentő bejelentést, nem adhattak mentesítést annak elmulasztása alól.
[30] Alaptalanul hivatkozott a kifogást tevő arra is, hogy a vagyonfelügyelő félrevezető tájékoztatást adott a részére az igénybejelentés megtételével kapcsolatban. Az említett tájékoztató levél ugyanis - a jogerős végzés indokolásában helyesen kifejtetteknek megfelelően - kizárólag a vagyonfelügyelőhöz benyújtandó igénybejelentésre vonatkozó információkat tartalmazott. A hitelezőnek a Cégközlönyben megjelent végzés tartalma, továbbá az adósnak a Cstv. 12. § (1) bekezdése szerinti felhívása alapján nem lehetett kétsége afelől, hogy a hitelezői igényét az adós részére is be kell jelentenie. A kifogást tevő sem állította, hogy az adós a Cstv. 12. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségének teljesítését elmulasztotta volna, de a megfelelő felhívás megtörténtét a vagyonfelügyelő 4. sorszámú észrevétele mellékleteként becsatolt okiratok kétséget kizáróan igazolják is.
[31] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.III.30.527/2022/3.)