adozona.hu
ÍH 2023.38
ÍH 2023.38
A MUNKAVÁLLALÓ KIZÁRÓLAGOS ELHÁRÍTHATATLAN MAGATARTÁSA Amennyiben a balesethez vezető körülmények, események gondos vizsgálata során az állapítható meg, hogy a munkáltató részéről nem történt a balesettel összefüggő szabálytalanság, mulasztás, a baleset pontos mozzanata, mechanizmusa, ismerete hiányában is mentesülhet a munkáltató a kártérítési felelősség alól a munkavállaló kizárólagos, elháríthatatlan károkozó magatartása bizonyításával. [2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bekezdés]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a Kúria végzése folytán lefolytatott megismételt elsőfokú eljárásban ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes házastársa G. R. J., 2012. szeptember 3-tól állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel világosító munkakörben. A munkaviszonya létesítésekor megfelelő tűz- és munkavédelmi oktatásban részesült. A munkáltató ismertette a munkavállalók számára a létrahasználat, a létra biztosítása, a biztonsági szerkez...
ÍH 2023.38 A MUNKAVÁLLALÓ KIZÁRÓLAGOS ELHÁRÍTHATATLAN MAGATARTÁSA
Amennyiben a balesethez vezető körülmények, események gondos vizsgálata során az állapítható meg, hogy a munkáltató részéről nem történt a balesettel összefüggő szabálytalanság, mulasztás, a baleset pontos mozzanata, mechanizmusa, ismerete hiányában is mentesülhet a munkáltató a kártérítési felelősség alól a munkavállaló kizárólagos, elháríthatatlan károkozó magatartása bizonyításával. [2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bekezdés]
Az elsőfokú bíróság a Kúria végzése folytán lefolytatott megismételt elsőfokú eljárásban ítéletével a felperes keresetét elutasította.Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes házastársa G. R. J., 2012. szeptember 3-tól állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel világosító munkakörben. A munkaviszonya létesítésekor megfelelő tűz- és munkavédelmi oktatásban részesült. A munkáltató ismertette a munkavállalók számára a létrahasználat, a létra biztosítása, a biztonsági szerkezetek állapota, a használat előtti ellenőrzés kötelezettségét, azt is, hogy mik a tiltott tevékenységek létrahasználat során. Az alperes tiltotta a létrával történő haladást, annak legfelső fokára állást, azt, hogy a kétágú létrát támasztólétrának használják, sérült létrát használjanak, illetve azt ne rendeltetésszerűen használják. Az oktatás arra is kiterjedt, hogy a létramászás egy kétkezes, kétlábas tevékenység, annak felállítása csak egyenes, stabil padozaton történhet, a magasban végzett munkának előfeltétele a biztosítás, emiatt a létra kétszemélyes munkahely. A munkavédelmi oktatások tematikája mindig kitért a magasban végzett munkával és a létrahasználattal kapcsolatos tudnivalókra. Az alperes oktatta a magasban végzett munkák segédeszközeit, segédberendezéseit, a színpadtechnikai segédberendezéseket, emelőket, létrákat és a leesés elleni védelmet is, ezen kívül a létra biztonságos felállításának szabályait és az ezzel kapcsolatos tilalmakat is.
Az alperes évente ismétlődő elméleti tűz- és munkavédelmi oktatást tartott G. R. J. részére. Az alperesnél minden színdarab bemutatását megelőzően az adott darabra vonatkozó konkrét munkavédelmi feladatokat is megbeszélték, ez alapján G. R. J. tisztában volt a feladataival. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat G. R. J.-t alkalmasnak találta a világosító, illetve később a világosító-tárvezető munkakör ellátására.
A 2014. január 3-ai munkaköri leírás szerint a világosító-tárvezető a színpadvilágítási és egyéb színpadi elektromos munkák irányítója, a teljes színházi hatásvilágítás felelőse volt, irányítása és ellenőrzése alá tartozott a berendezések napi szintű karbantartása, a hibák elhárítása. A 2014. január 15-i munkaköri leírás szerint a színház fővilágosító, világosító-tárvezető felelőse volt. A színpad világítási, világosító-tárra háruló karbantartási és egyéb elektromos munkák irányításáért, a teljes szabályozott elektromos üzemeltetésért felelt. Ennek részeként irányítása, ellenőrzése alá tartozott a berendezések karbantartása, a hibaelhárítás, a műszaki berendezések ellenőrzése, színpadvilágítási munkahelyek, műhely világosítótár helyiségeinek rendje, tisztasága, szerelési munkáknál, karbantartásnál a szabványok, előírások betartatása. Felelős volt továbbá a műszakilag biztonságos kivitelezésért.
Az alperesnél használt kétágú, kétoldali feljáróval rendelkező, korlát nélküli fémlétra az időszakos vizsgálat során használatra alkalmasnak minősült, az ellenőrzést végző a használatbavételét javasolta és előzetes munkavédelmi felülvizsgálatot tartott a bemutatásra váró színdarabhoz.
2014. december 15-én az említett színdarab bemutatóját követő előadáshoz készítették elő a világosítók a színház színpadát, hét világosító volt beosztva a feladat ellátására. A színpad felett felfüggesztett ún. "trégerre" több lámpa volt felszerelve, amelyek közül az egyik kiégett. A trégert egy díszletelem miatt a padozatig nem lehetett leengedni, az csak 2,5 m magasságig volt leengedhető, ezért az arra felfüggesztett lámpa kizárólag létráról volt elérhető. A kiégett égő kicserélését a világosító kezdte meg létráról, a létrát Sz. K. biztosította. A világosító kicserélte az égőt, azonban a lámpabúrát nem tudta visszacsavarozni és ezt jelezte Sz. K. felé. G. R. J. ezt meghallva odament, hogy segítsen. A díszlet előtt felállított létrára felmászott anélkül, hogy annak biztosítására bármely kollégáját megkérte volna, holott a színpadon több kolléga is tartózkodott. G. R. J. a létrán állva megkezdte a lámpabúra visszaszerelését úgy, hogy a szájába vett elemlámpával világított. A munkafolyamat közben leesett a létráról és az esés során olyan súlyos fejsérülései keletkeztek, amelyek miatt a helyszínen életét vesztette. Az alperes a balesetet üzemi balesetnek ismerte el.
A rendőrség megállapította, hogy G. R. J. izzócserélés közben esett le a létráról, a létra a színpadon állva maradt, az a mentés során útban volt, ezért azt összecsukva a színpad hátsó részén helyezték el. A baleset idején készült kamerafelvételek alapján a rendőrség azt állapította meg, hogy egy díszlet miatt nem látszódtak az események, csak G. R. J. árnyéka. A felvételeken az látható, hogy fellépett a létrára, az teljesen nem volt kinyitva, mert a szétcsúszást gátló hevederek lazák voltak. A dobogó és a létra együtt nem volt stabil, ez a létrát terhelve észlelhető volt, mivel kisebb mozdulatra is rugózott, mozgott a létra. Mindezek alapján feltételezte a rendőrség, hogy a létra szétcsúszhatott a dobogó hátsó részén, a létra teteje kb. 10 cm-rel lejjebb csúszott. A rendőrség megállapítása szerint azonban nem egyértelmű, hogy a létra billent meg és emiatt vesztette el az egyensúlyát a munkavállaló, vagy a munkavállaló megbillent és emiatt mozdult meg a létra.
A munkavédelmi és munkaügyi hatóság összefoglaló jelentésében a munkabaleset bekövetkezésének oksági láncolata vizsgálata körében azt állapította meg, hogy azt a létrát, amelyre G. R. J. felmászott, eldőlés ellen senki nem tartotta. Feltételezhető volt, hogy a kétágú létra nem volt teljesen kinyitva, mivel a szétcsúszást gátló heveder nem volt megfeszülve. A hatóság arra a feltételezésre jutott, hogy a létra nézőtértől távolabbi szára a másik létraszár megterhelése miatt megbillent és ennek következtében esett arról le G. R. J.
Az elsőfokú bíróság mindezen előzményekre tekintettel vizsgálta a felperes keresetét, mely néhai G. R. J. munkahelyen bekövetkezett balesetével összefüggésben sérelemdíj, illetve a balesettel összefüggő költségek, mint kár és többféle jogcímen járadék megfizetésére irányult.
Az elsőfokú bíróság a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1), (2) bekezdése, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 182. § (3) bekezdése, az Igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (Isztv.) 3. § (1), 5. § (1) bekezdése, a Színházművészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 35/1997. (XII. 5.) MKM rendelet mellékletét képező Színházművészeti Biztonsági Szabályzat 3.3., 4.6., 4.9. pontjai, ezen kívül a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet 2. § g) pontja, 51. § (1), (2), (3) bekezdése, 52. §, 55. § (1), (2), (3) bekezdés és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 2. § (2) bekezdés, 60. § (1), (2), (3) bekezdése alkalmazásával vizsgálta a keresetet.
Rögzítette, hogy a munkáltató objektív kártérítési felelősségének fennállásához négy konjunktív feltétel fennállása szükséges. Ez alapján vizsgálni kell a kár bekövetkezését, a munkaviszony fennállását, a kettő közötti okozati összefüggést és azt, hogy a kártérítési felelősség alól való mentesülés megállapítható-e.
Önmagában az a tény, hogy az alperes üzemi balesetnek ismerte el a balesetet, még nem eredményezte automatikusan a kártérítési felelősség fennállását. A perben bizonyított volt, hogy G. R. J. halálos kimenetelű balesete munkaviszonya fennállása alatt, munkavégzéssel összefüggésben következett be.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy igazságügyi szakértő igénybevétele mellett sem lehetett minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy a perbeli baleset pontosan milyen módon következett be, vagyis a létra mozdult meg először és ennek következménye volt a baleset, vagy a munkavállaló egyensúlyvesztése okozta a leesést
A baleset konkrét kiváltó okát a rendőrségi eljárás, továbbá a munkavédelmi és munkaügyi hatósági eljárás során sem sikerült tisztázni. A balesetről készült kamerafelvételen sem egyértelmű, hogy először a létra billent meg és amiatt veszítette el az egyensúlyát a munkavállaló, vagy a munkavállaló megbillenése miatt mozdult meg a létra. A kamerafelvételek csupán árnyképeket mutattak, mert G. R. J. a díszletek takarásában végzett munkát. A színpadon a balesetkor jelenlévő munkavállalók sem látták a balesetet, ezért tanúvallomások alapján sem lehetett rekonstruálni a baleset pontos mechanizmusát.
Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes azon érvelését, hogy amennyiben a baleset oka ismeretlen, abban az esetben a munkáltató felelőssége megállapítható. A baleset bekövetkezésének pontos oka valóban nem volt megállapítható, azonban az ahhoz vezető munkavállalói és munkáltatói magatartások, mulasztások egyértelműen tisztázhatóak voltak a balesetet közvetlenül megelőző események alapján. Ebből következően a baleset nem volt teljes mértékben rekonstruálhatatlan, csupán azt nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a balesetet szenvedett munkavállaló, vagy a létra billent meg először. Ez alapján azonban automatikusan nem lehetett megállapítani az alperes kártérítési felelőssége fennállását.
Az alperes a perben arra hivatkozott, hogy a kárt a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása okozta. Ezért abban az esetben mentesülhetett a kártérítési felelősség alól, amennyiben kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta a balesetet és nem lehetett megállapítani a balesettel összefüggő munkáltatói szabálytalanságot. Az elsőfokú bíróság figyelembe vette a Kúria MK 29. számú állásfoglalásában foglaltakat, mely a jogszabály értelmezése körében rögzíti, hogy a munkáltató objektív, azaz vétkesség nélküli felelőssége körében nincs jelentősége, hogy a károkozás a munkáltatónak felróható-e. A munkaviszonnyal összefüggésben bekövetkezett kárt abban az esetben is meg kell térítenie, ha vétkesség nem terheli. Az elháríthatóság körében pedig azt kell vizsgálni, hogy a balesetet az adott technikai, műszaki megoldásokkal el lehetett-e hárítani, a rendelkezésre álló eszköz felhasználásával a munkáltató befolyásolni tudta-e a balesethez vezető okok keletkezését, bekövetkezését, meg tudta-e akadályozni a balesetet. Ennek értékelése körében figyelembe kell venni az előzményeket, vagyis a balesethez vezető valamennyi releváns tényezőt.
Az elsőfokú bíróság a kifejtettek alapján értékelése körébe vonta a munkahelyi hatásokat, az adott munkavégzés sajátos körülményeit, a technológiai előírások, óvó rendszabályok tartalmát és azok betartását, betartatását, ami elsősorban a munkáltató kötelezettsége. Az elháríthatóság körében kifejtette, hogy a balesetek az egyes megbetegedések elleni védekezés abban az esetben valósulhat meg, amennyiben a technológiai utasításokat, óvó rendszabályokat a munkaviszonyban a felek megtartják. Ez akkor érvényesülhet, ha a munkáltató erre megfelelően kioktatja a munkavállalóit és a szabályokat betartatja velük.
G. R. J. munkavállalói magatartását értékelve az elsőfokú bíróság vizsgálta a perben rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat, tanúvallomásokat és a szakértői bizonyítás eredményét. Rámutatott, hogy önmagában a magasban, azaz létrán történő munkavégzés még nem tekinthető egyedi kockázatnak a színházak mindennapi működése során. A konkrét baleset bekövetkezésekor egy izzócserét követő lámpabúra visszacsavarozás volt a feladat, ami egy rendszeresen, szükségszerűen felmerülő mindennapi tevékenység, az még villamos szakmunkának sem minősül, lényegében a karbantartási feladat szintjét sem éri el. Ezért az semmiképp nem minősülhetett rendkívüli kockázattal járó munkafeladatnak.
Peradat, hogy az alperes a baleset bekövetkezésekor nem rendelkezett hatályosított kockázatértékeléssel. Ez azonban az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a baleset bekövetkezését, illetve annak elkerülését nem befolyásolta. A kockázatértékelés időszakos felülvizsgálatára abból a célból van szükség, amennyiben időközben újabb kockázatok valósulnak meg és ezek értékelése válik indokolttá. A létrahasználattal kapcsolatban azonban semmilyen új kockázati elem nem volt megállapítható, hiszen az a napi rutintevékenység része volt, tehát újabb kockázatok kiértékelése sem volt szükséges. Új technológia, új berendezés nem került használatba, ezért önmagában az a tény, hogy pár hónapos késedelemben volt az alperes a kockázatértékelés felülvizsgálatával, semmilyen összefüggést nem mutatott a balesettel.
Az elsőfokú bíróság megállapította a tanúk egyező vallomása alapján, hogy az alperes valamennyi új színdarab esetén külön díszletállítási- és használatbavételi engedélyt készített. G. R. J. tárvezetőként a bemutató előtti díszletet alkalmasnak minősítette, ebbe pedig beletartozik a karbantartások elvégzése is. Ebben a körben kellett értékelni azt is, hogy a perbeli baleset nem a díszletek egyedi sajátosságai miatt következett be, mivel az létrahasználat során érte a munkavállalót.
Szintén releváns körülmény volt, hogy G. R. J. az egészségügyi alkalmassági vizsgálatok eredményeképpen alkalmas volt a munkaköre betöltésére, vagyis azon feladat ellátására is, amely során a baleset érte.
Kétséget kizáróan megállapíthatónak találta az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperes eleget tett az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzési körülmények kialakítására, biztosítására vonatkozó törvényi kötelezettségének. G. R. J. a munkába lépésekor és azt követően rendszeresen részesült munka- és tűzvédelmi oktatásban, az oktatás anyaga is egyértelműen megállapítható volt a perben. Az kiterjedt a világosítók, illetve a tárvezetők munkaköri feladataival kapcsolatos előírások ismertetésére is. Ennek részeként a magasban, a létrával végzett munka valamennyi releváns követelménye ismertetve lett, kiterjedően a tilalmazott magatartásokra is.
Egyértelműen megállapítható volt továbbá, hogy az alperes megfelelő létszámú munkavállalót biztosított az adott feladat elvégzéséhez, hiszen 14.00 órától hét munkavállaló volt beosztva a színházba az adott munkafeladatra. A megfelelő munkaeszközök is rendelkezésre álltak. A baleset során használt létra a használatra alkalmas volt, csúszásvédő talpakkal is fel volt szerelve és szétcsúszást akadályozó hevederrel. A létra biztonsági felülvizsgálatát évente elvégezték, ezen kívül az alperes fejlámpát is biztosított a munkavállalóknak a megfelelő megvilágítás érdekében.
A munkavédelmi szabályok betartása körében az elsőfokú bíróság a világosító tanúvallomása alapján megállapította, hogy a létrát mindig biztosítani kellett, ezzel egyezően a baleset előtt Sz. K. biztosította a világosító munkavégzését. A munkavállaló kötelessége volt, hogy a létrát használat előtt ellenőrizze. A munkavédelmi oktatásoknak mindig témája volt a létrahasználat szabályszerűsége és minden új színdarabnál a munkavédelmi oktatás a konkrét díszletekre is kiterjedt. Sz. K. tanú a világosítóval egyező tanúvallomást tett a létrán történő munkavégzéssel kapcsolatban, arra is kiterjedően, hogy a létrát elmozdulás ellen, mindig biztosítani kellett egy másik munkavállalónak. L. I. az alperesnél munkavédelmi, tűzvédelmi feladatokat ellátó vállalkozó a tanúvallomásában az okiratokkal egyezően nyilatkozott a munkavédelmi oktatás anyagára és arra, hogy az kiterjedt a létrahasználat alapvető, lényeges szabályaira is. Ebből következően a szabályokkal G. R. J. is tisztában volt. Speciális kockázatértékelésre a darabok kapcsán nem volt szükség, bejárások történtek és a konkrét esetet megelőző új díszlet kapcsán is részt vett a munkavédelmi bejáráson.
Az elsőfokú bíróság részletesen értékelte B. Sz. tanúvallomását, amit ellentmondásosnak talált. A tanú azt adta elő, hogy napi rutin volt, hogy a munkavállaló egyedül is felment a létrára, biztosítás nélkül, amennyiben a létra szétnyitható volt és volt megfelelő hely. Azt is előadta, hogy a létrát teljes mértékben ki kellett nyitni és a felmászáshoz képest a másik oldalon kellett valakinek azt biztosítani. Ha valamilyen speciális elhelyezésre került sor, mindig gondoskodni kellett a biztosítást végző személyről. Az elsőfokú bíróság az ellentmondásos előadás miatt nem tekintette a perben releváns bizonyítéknak a tanú vallomását, vagyis a felperes nem bizonyította azt, hogy az alperes eltűrte a helytelen létrahasználatot. A tanú elismerte, hogy minden indokolt esetben igénybe kellett venni a létrát biztosító személy segítségét, a vallomásából levezethető volt, hogy erre speciális helyzetben szükség volt. A perbeli baleset előtt a létra a pódium szélén állt, vagyis ez speciális helyzet volt. G. R. J. számára, ennek ellenére a konkrét esetben nem vett igénybe segítséget, holott tárvezetőként a munkaköri kötelezettsége volt, hogy a munkavédelmi előírásokat betartassa.
Az elsőfokú bíróság a baleset helyszínéről készült fényképfelvételek és B. Sz. tanúvallomása együttes értékelésével sem tudta megállapítani a helytelen munkáltatói gyakorlatot, illetve a helytelen munkavégzés eltűrését. A becsatolt fotóból ugyanis nem következett, hogy az nem egy portréfotó. Az elsőfokú bíróság ezért ítéleti bizonyossággal megállapította, hogy az alperesi munkavállalók ismerték a létrahasználattal kapcsolatos munkavédelmi szabályokat és a gyakorlatban annak megfelelően, a szabályokat betartva jártak el.
Az elsőfokú bíróság részletesen értékelte a szakértői bizonyítás eredményét. Rámutatott, hogy a szakvélemény megállapítása a bíróság számára annyiban kötelező, amennyiben az eldöntendő kérdésben a szakvélemény meggyőző, vagyis egyértelmű, határozott válaszokat ad és nem ellentmondásos, nem hiányos, emellett összhangban áll a per adataival és az egyéb bizonyítékokkal, figyelemmel a Pp. 182. § (3) bekezdésére.
Az elsőfokú bíróság mindezen szempontok alapján Sz. M. és Sz. L. igazságügyi szakértők szakvéleményét nem tekintette a döntés meghozatalakor releváns bizonyítéknak, mert azok homályosak, ellentmondásosak, önmaguknak is ellentmondóak voltak. Ellentétben álltak az iratok tartalmával és az egyéb bizonyítékokkal is, továbbá az életszerűség és a logika szabályai szerint is elfogadhatatlan megállapításokat tartalmaztak.
Az elsőfokú bíróság tekintettel arra, hogy a szakvélemények alkalmatlanok voltak az ítéleti tényállás megállapításához, új szakértőt rendelt ki és dr. V. Gy. igazságügyi szakértő szakvéleményét elfogadta, azt objektívnek, elfogadhatónak és meggyőzőnek találta, figyelemmel arra, hogy az összhangban állt a peres iratokkal és a tanúvallomásokkal is.
Dr. V. Gy. szakvéleménye alapján megállapította, hogy az alperes az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása módját a jogszabályok és a szabványok keretein belül munkavédelmi szabályzatban határozta meg. G. R. J. részére a munkaszerződés megkötésekor és azt követően is megfelelő tájékoztatást adott a munkaköri feladatokról. Az alperesnél megfelelő munkavédelmi oktatás zajlott, amely kiterjedt a létrahasználat valamennyi releváns kérdésére is. Az oktatási tematikából megállapítható volt, oktatták a munkavállalókat arra, hogy a villamossági szerelés csak áramtalanítást követően történhet meg és az oktatás kiterjedt a létrák használatára, a létrák biztosítására, a biztonsági szerkezetek állapotára, a használat előtti ellenőrzés kötelezettségére és a létrával tiltott magatartásokra is. A szakértő megállapította továbbá, hogy az előzetes munkavédelmi oktatás során is közöltek minden olyan lényeges kötelezettséget G. R. J.-vel, amely a munkaköre ellátásához kapcsolódott. Így a magasban létrán végzett, biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit. Az alperes ismétlődő munkavédelmi oktatásokat biztosított, ezek teljeskörűen kiterjedtek a G. R. J. munkaköréhez kapcsolódó feladatok ellátására.
A szakértő megállapította, hogy a lámpabúra visszaszerelése, ajtajának nyitása, zárása egy egyszerű munkafogás volt, a tárvezetői munkakört ellátó munkavállalótól külön oktatás nélkül is elvárható volt, hogy tisztában legyen az ezzel kapcsolatos feladatokkal. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy G. R. J. ezt a feladatot nem a munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezte, az ott szerzett ismereteit nem alkalmazta. A munkavégzés helyének építési sajátosságai miatt a bauxitbeton mennyezethez nem lehetett egyéni felfüggesztést biztosító kikötési pontokat rögzíteni, vagyis a lezuhanás elleni védelmet ilyen módon biztosítani, ezért ennek elmaradását nem értékelte alperesi mulasztásként. A biztonságos munkavégzés feltételeit ennek hiányában szervezési intézkedésekkel és a munkavédelmi előírások betartásával kellett biztosítani, amely kötelezettségének az alperes eleget tett. Egyedi kockázatmegelőző intézkedést tett, melyben előírta, hogy amennyiben lehetséges, a trégert le kell ereszteni az izzócseréhez, amennyiben pedig ez nem lehetséges, mint ahogy a konkrét esetben ez történt, akkor a létrán történő biztonságos munkavégzés érdekében tett előírásokat kellett betartani. Ennek során a létrát egy másik munkavállalónak kellett biztosítania. G. R. J. a munkáltató által kötelezővé tett munkavédelmi szabályzatot azonban nem tartotta be, hiszen bizonyítottan más személy biztosítása nélkül végzett létrán magasban munkát. Magatartását súlyosbította az a körülmény, hogy tárvezetőként éppen az ő feladata volt a munkavédelmi szabályok betartatása.
A szakértő által megállapított és nem vitatott tény volt, hogy a baleset bekövetkezésekor a színpadon a munkahelyszín megvilágítása nem volt elégséges az izzócsere lefolytatásához. Ugyanakkor az is peradat, hogy G. R. J. két kézzel felmászott a létrán és a zseblámpát a szájában tartotta annak ellenére, hogy az alperes biztosított fejlámpát a feladatok elvégzéséhez. Ennek ellenére a megfelelő eszközt G. R. J. nem használta. A szájában tartott zseblámpa pedig megosztotta a figyelmét, emiatt nem tudott kizárólag a létrára történő felmászásra és a lámpabúra visszacsavarozására koncentrálni. Úgy végezte a munkáját, hogy megsértette az Mvt. 60. § (1) bekezdésében foglaltakat, mivel saját egészségét, testi épségét veszélyeztetve, megsértve járt el.
A színdarab díszletei miatt a színpad beépítettsége nem tette lehetővé, hogy a fényforrás cseréhez a trégert teljesen leengedjék, ezért nem volt mellőzhető létra használata az izzócseréhez. Ugyanakkor az időszakos felülvizsgálat egyértelműen azt állapította meg, hogy az elhunyt által használt létra biztonságos volt. Azon az elcsúszás elleni védelmet szolgáló csúszásgátlótalpak is el voltak helyezve és szétcsúszásgátló heveder is. A kamerafelvételek alapján az is megállapítható volt, hogy ez a heveder nem volt teljesen megfeszített helyzetben, amiből az következett, hogy a létra nem volt teljesen nyitott állapotban amikor arra G. R. J. fellépett. A létrát tehát nem a munkavédelmi szabályoknak megfelelően használta, annak ellenére, hogy a munkavédelmi oktatás is kiterjedt erre a követelményre. A létrahasználat során oda kellett figyelni arra, hogy a létra stabilan legyen elhelyezve, szilárd alapra, a létrafokok vízszintes helyzetben maradjanak. A lábak alsó részeit rögzíteni kell a szétcsúszást akadályozó elemmel vagy más egyenértékű megoldással. Annak ellenére, hogy a színpadra a létrát nem G. R. J. hozta be és valószínűleg csak feltételezte, hogy a létra stabil, mégis elmulasztotta az előbbiek ellenőrzését, mellyel a saját egészségét, biztonságát veszélyeztette. A munka elvégzésének módját nem megfelelően választotta meg, hiszen ahol találta a létrát úgy mászott fel rá, ugyanakkor a munkavégzés helye sem volt számára biztonságosan hozzáférhető, hiszen nem tudott munkavégzés közben biztonságosan kapaszkodni és a létra mindkét szárán állni.
Az elsőfokú bíróság irányadónak tekintette a szakértő véleményét, amely szerint az alperes részéről nem történt szabályszegés a balesettel összefüggésben, ezért a baleset kizárólag az elhunyt munkavállaló elháríthatatlan magatartására volt visszavezethető. Megállapítható volt, hogy az alperes minden, a rendelkezésre álló szakmai munkavédelmi eszközt és módszert alkalmazott a baleset megelőzése érdekében. A munkáltató által a konkrét baleset a rendelkezésre álló eszközökkel nem volt elhárítható, a balesettel okozati összefüggésben álló munkáltatói szabályszegés hiányában a baleset kizárólag a munkavállaló szabályszegésével állt összefüggésben. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a baleset kizárólag G. R. J. magatartása, mulasztása miatt következett be, az alperes részéről az elháríthatatlan volt. Mindezekre tekintettel a kerestet elutasította.
Kifejtette, hogy dr. V. Gy. igazságügyi szakértő szakvéleménye megalapozottságát nem befolyásolta, hogy a helyszíni szemléről nem értesítette a felperes jogi képviselőjét. Pusztán iratok beszerzésére és a baleset helyszínének megtekintésére került sor, mindez nem tette megkérdőjelezhetővé a szakértő objektivitását, elfogulatlanságát.
Az elsőfokú bíróság mellőzte a felperes bizonyítási indítványait a szakértők egyidejű meghallgatása, eseti szakértői bizottság kirendelése tárgyában. Részletes indokát adta annak, hogy Sz. L. és Sz. M. szakértők véleményét miért találta elfogadhatónak és ezzel szemben dr. V. Gy. szakvéleménye mi alapján volt releváns és elfogadható. Ebből következően nem volt indokolt a szakértői vélemények közötti ellentmondások feloldása, figyelemmel arra is, hogy Sz. L. szakértő a per folyamán elhunyt.
Fellebbezésében a felperes elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával közbenső ítélet meghozatalát kérte az alperes kártérítési felelősségének megállapításával azzal, hogy a másodfokú bíróság kötelezze az elsőfokú bíróságot az összegszerűség elbírálása érdekében az eljárás folytatására. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult további bizonyítás lefolytatása érdekében.
A felperes fellebbezési érvelése szerint az alperes nem tudta bizonyítani az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja szerinti jogszabályi feltételeket. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésével járt el, a rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékot nem vette figyelembe, azokat összességükben nem értékelte. Lényeges eljárási szabálysértés volt, hogy a több igazságügyi szakértői vélemény közötti ellentmondást nem oldotta fel, az ezzel összefüggő felperesi bizonyítási indítványokat figyelmen kívül hagyta, illetve mellőzte.
Az elsőfokú bíróság nem tulajdonított kellő jelentőséget a kockázatértékelés hiányának.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság eleget tett a bizonyítással összefüggő kötelezettségének, valamennyi bizonyítékot (kamerafelvétel, tanúvallomások, szakértői vélemények) egyenként és összességében is értékelte és az alapján állapította meg a tényállást, továbbá az anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával hozta meg az érdemi döntését, a Pp. 206.§ (1) bekezdése megsértése nélkül.
Az alperesi beavatkozó fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A felperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a szükséges bizonyítást lefolytatta, a bizonyítékok helytálló, a Pp. 206.§ (1) bekezdésének megfelelő értékelésével, a releváns jogszabályok alkalmazásával a tényállást helyesen állapította meg és megfelelő jogi következtetések alapján érdemben jogszerű döntést hozott.
Az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazása körében a perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes házastársának nem vitatottan munkaviszonnyal összefüggésben, munkavégzés során bekövetkezett balesetét kizárólag a károsult, tehát G. R. J. elháríthatatlan magatartása okozta-e. A halálos balesethez vezető eredmény kizárólag a munkavállaló elháríthatatlan magatartásának következménye volt-e, vagy abban más, a munkáltató ellenőrzési körébe tartozó körülmény, kötelezettségszegés, mulasztás is közrehatott.
Ennek tisztázására tartotta indokoltnak a Kúria a bizonyítási eljárás kiegészítéseként műszaki, munkavédelmi szakértő kirendelését a felek indítványai alapján, a baleset előzményei és annak bekövetkezési mechanizmusa megállapítása érdekében.
A fenti jogszabály értelmezése körében irányadó volt a munkáltatónak a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelőssége egyes kérdéseiről szóló 1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény (a továbbiakban: KMK vélemény), amely szerint a munkáltató csak abban az esetben mentesülhet a munkaviszonnyal összefüggő munkahelyi balesetért fennálló kártérítési felelősség alól, amennyiben nincsen a balesettel összefüggő munkáltatói szabálytalanság, azaz a munkáltató terhére értékelhető körülmény. A munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása vétkesség hiányában is megvalósulhat. Nem állapítható meg azonban kizárólagos, elháríthatatlan munkavállalói magatartás, amennyiben a munkáltató nem tett eleget teljes mértékben a biztonságos és egészséges munkavégzés feltételei biztosítására irányuló kötelezettségének (EBH 2019.M.13.). Jelen perbeli esetben a baleset pontos mechanizmusának ismerete hiányában a balesetet megelőző események vizsgálatával, az egyértelműen beazonosítható szabálytalanságok és azok következményeinek értékelésével lehetett érdemi megállapítást tenni a balesettel összefüggő munkáltatói szabálytalanság hiánya körében. Ennek során nem csupán a károkozás pillanatát kellett figyelembe venni, hanem a felek balesetet megelőző magatartását, a balesethez vezető tényezőket is (BH 1992.434.).
A fentiekre tekintettel helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a balesetet, vagyis a létráról történő leesést közvetlenül kiváltó konkrét körülmény ismeretének hiányában is indokolt volt vizsgálni a balesethez vezető bizonyítható körülményeket, a munkavédelmi szabályok betartását, a munkavédelmi oktatás szabályszerűségét és a balesetet elszenvedett munkavállaló által elmulasztott munkavédelmi előírásokat és az azzal kapcsolatos ellenőrzési gyakorlatot.
Az elsőfokú bíróság a Kúria iránymutatásának megfelelően szakértőt rendelt ki, mely alapján három szakértői vélemény is készült az ügyben. Ezek értékelésekor az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe a Pp. 182. § (3) bekezdését, mely szerint, ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni.
A bírói gyakorlat szerint a szakvélemény fogyatékosságait elsősorban a szakvélemény kiegészítésével, illetve a szakértő meghallgatásával kell megszüntetni. Amennyiben azonban a homályos, hiányos, más szakértő véleményével ellentétben álló szakvélemény kiegészítése nem vezet eredményre, új szakértő kirendelésének van helye (KGD 2013.65.). Nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor a szakértőket nem hallgatta meg együttesen (EBH 2002.717.), mivel az elsőként beszerzett szakértői vélemény kapcsán az elsőfokú ítéletben rögzített hiányosságok a másodfokú bíróság értelmezése szerint is fennálltak. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett, az általa kifejtettek kellő módon alátámasztották, hogy Sz. M., illetve Sz. L. szakvéleményét, miért nem lehetett az érdemi döntés meghozatala körében irányadónak, aggálytalannak, kimerítőnek, alaposnak, ellentmondásoktól mentesnek tekinteni.
Sz. M. szakértő dokumentumok hiányában vont le következtetéseket, iratellenes megállapításokat tett, nem tanulmányozta a jogviszonyra vonatkozó valamennyi szabályzatot, a helyszínen nem járt, olyan kérdésekben viszont állást foglalt, ami nem képezte a feladatát. A szakértő ezen túl a meghallgatása során konkrét és határozott választ a feltett kérdésekre nem adott és jogszabályi alátámasztottság nélkül utalt a munkavédelmi szabályok alperes általi megsértésére. Sz. L. szakértő időközben elhunyt, így az elsőfokú bíróság által említett, a szakvéleménnyel összefüggésben kifejtett hibákon túl sem voltak feloldhatók az általa adott szakvélemény ellentmondásai, hiányosságai. A másodfokú bíróság egyetértett a Sz. L. szakvéleményével összefüggő ítéleti állásponttal is, részben a villamosmunkák értékelése, a szabvány alkalmazása és a leesés elleni egyéni védőeszköz indokoltsága körében. Az elsőfokú bíróság megkísérelte a szakvélemények hiányosságainak feloldását, azonban helyesen jutott arra a következtetésre, hogy attól további eredmény nem volt várható. A két szakértő véleménye alapján továbbra is releváns kérdések maradtak tisztázatlanok a perben, ezért mellőzhetetlen volt újabb szakértő kirendelése, amire egyébként maguk a felek is indítványt tettek az elsőfokú eljárás során.
Az elsőfokú bíróság részletesen kitért ítéletében a dr. V. Gy. szakértő szakvéleményben rögzített megállapításokra. Kiemelendő, hogy ezek a peradatokkal, a tanúvallomásokkal, az okirati bizonyítékokkal, a hatósági eljárások anyagával is összhangban álltak, kellő magyarázatot adtak a perben tisztázandó kérdésekre, ezért a szakértői vélemény a Pp. 166.§ (1) bekezdése értelmében figyelembe vehető volt a bizonyítékok körében a tényállás megállapítása során.
A felperes fellebbezésében részletezett és az egyes szakértői vélemények között fellelhető ellentmondások részletes értékelésétől azért tekintett el a másodfokú bíróság, mivel egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy kizárólag dr. V. Gy. szakvéleménye volt aggálymentes, hiánytalan, ellentmondásmentes szakértői vélemény a perben. Erre tekintettel nem volt szükséges a szakvélemény és a másik két szakvélemény közötti egyes ellentmondások részletes feloldása, értékelése.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, hogy önmagában a létrán végzett munka nem volt egyedi, speciális kockázat a színházak működése során. Az izzócsere, a lámpabúra visszacsavarozása, még létrán állva is egy mindennapi tevékenység, ebből következően nem volt vitatható dr. V. Gy. ezzel összefüggő szakértői megállapítása.
Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a kérdésben is, hogy a baleset idején hatályban volt, nem aktualizált alperesi kockázatértékelés semmilyen összefüggést nem mutatott a baleset bekövetkezésével. A létrahasználat ugyanis a napi rutintevékenység része volt, ráadásul annak szabályos módjára rendszeresen, több alkalommal is kioktatták a munkavállalókat, köztük G. R. J.-t is. A létrahasználat kapcsán nemcsak a szabályos használat, hanem a tiltott magatartások is az oktatás részét képezték, ezt egyértelmű okirati bizonyítékok és tanúvallomások is alátámasztották a perben.
Helyesen emelte ki az elsőfokú bíróság, hogy a bauxitbeton tartószerkezetről készült szakértői vélemény alapján megalapozottan nyilatkozott dr. V. Gy. a szakvéleményében arról, a baleset helyszínén nem volt lehetőség a plafonba rögzített kikötési pontok kialakítására és leesés elleni védelmet nyújtó egyéni védőeszköz alkalmazására. Ennek hiányában szervezési intézkedéssel kellett biztosítani az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételeit az Mt. 51.§ (4) bekezdése alapján, mely kötelezettségének az alperes eleget tett az alábbiak szerint.
Az alperesnél minden bemutatásra kerülő új színdarab tekintetében a díszlet állítása és használatbavétele kapcsán engedélyeztetési folyamat és bejárás történt, amelyeken egyébként éppen tárvezetői munkakörénél fogva G. R. J. is részt vett. Releváns peradat volt, hogy G. R. J. a munkaköre ellátására alkalmas volt és valamennyi, a biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeret birtokában volt a balesettel érintett munkafeladat ellátása során. Az alperesnél a munkavédelmi oktatás a munkába álláskor és azt követően rendszeresen megtörtént, az kiterjedt a balesettel összefüggő körülményekre, vagyis a létrahasználat szabályos voltára.
Az elsőfokú bíróság helytállóan tulajdonított jelentőséget annak is, hogy az alperes megfelelő létszámú munkavállalót biztosított az adott munkafolyamat ellátásához. Ezen kívül megfelelő állapotú munkaeszközt is biztosított, hiszen a létra alkalmasnak volt minősítve, ezt egyébként egyértelmű okirat és tanúvallomás is igazolta. A létrán csúszásgátló talp és szétcsúszást akadályozó heveder is volt. Az alperes nem vitatottan fejlámpát is biztosított a munkavégzéshez, amivel lehetővé tette, hogy a munkavállaló keze szabad legyen és a munkafelületet is meg tudja világítani.
A másodfokú bíróság egyetértett a tanúvallomások értékelésére vonatkozó ítéleti érveléssel is. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-a alapján részletes, alapos és kimerítő indokát adta annak, hogy az egyébként egybehangzó tanúvallomásokkal szemben B. Sz. tanúvallomásának miért nem tulajdonított jelentőséget a munkáltató által eltűrt szabálytalan gyakorlat körében. A fellebbezésben hivatkozott és a perbeli balesetet követően évekkel később készült fényképfelvétel és munkafolyamat nem vehető figyelembe a perbeli körülmények feltárása, bizonyítása körében. Önmagában egy évekkel későbbi szabálytalan gyakorlat ugyanis a perbeli időszakra vonatkozó tanúvallomásokkal szemben, még B. Sz. tanúvallomására figyelemmel sem volt alkalmas arra a 2014-ben fennállt helyzet rekonstruálására.
Az elsőfokú bíróság helyesen tulajdonított jelentőséget G. R. J. munkaköri kötelezettségei vizsgálata körében annak, hogy tárvezetőként nemcsak a saját, hanem a beosztott munkatársak szabályos munkavégzéséért is felelősséggel tartozott. Minden lehetősége megvolt arra, hogy a konkrét munkafolyamatot szabályosan kezdje meg, vagyis jelezze valamelyik munkavállalónak, hogy támassza meg, biztosítsa a létrát, amelyre fel kíván mászni. Lehetősége volt arra, amennyiben a létrát nem ő húzta oda a helyszínre, hogy fellépés előtt megtekintse, ellenőrizze alkalmas-e a biztonságos munkavégzésre és teljes mértékben kinyissa azt. Lehetősége volt a fejlámpát igénybe venni az adott munkafolyamat ellátásához, az előbbiek közül azonban bizonyítottan egyiket sem alkalmazta a munkavédelmi oktatáson szerzett tudása ellenére.
A balesetet vizsgáló hatóságok nem tudták egyértelműen megállapítani, hogy a baleset pontosan minek következtében jött létre, azaz a létra billent meg előbb, vagy G. R. J. A baleset ezen közvetlen előzménye kapcsán azonban rögzíthető, hogy a létra megbillenését a segítő munkatárs igénybevétele megelőzte volna. Amennyiben pedig G. R. J. váratlan rosszulléte vagy állapota miatt történt a baleset, az éppen emiatt eredményezte volna az alperes mentesülését a kártérítési felelősség alól.
A kifejtettekre figyelemmel a perbeli balesettel összefüggő munkáltatói szabálytalanság nem volt megállapítható, ezért helytállóan jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján az alperes mentesült a kártérítési felelősség alól.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla, 2.Mf.31.215/2022/6.)