adozona.hu
ÍH 2023.36
ÍH 2023.36
PEDAGÓGUS MUNKAIDŐ BEOSZTÁSA, RENDKÍVÜLI MUNKAVÉGZÉS DÍJAZÁSA Amennyiben a munkáltató az előre közölt munkaidőbeosztástól, helyettesítési rendtől eltérően 96 órán belül rendkívüli munkavégzést rendel el, köteles pótlékot fizetni. [2012. évi I. törvény (Mt.) 52. §, 97. §,107. §, 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 16. §, 17. §, 33. §, 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) 62. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes közalkalmazotti jogviszonyban áll az alperessel tanító munkakörben. A felperes a 2018/19-as tanév első félévében osztályfőnök is volt, heti neveléssel- oktatással lekötött ellátott óraszáma az első félévben 27 óra volt, melyből egy órát rendkívüli munkavégzés ellenértékeként fizetett meg az alperes. A második félévben heti 26 óra lett az óraszáma, és osztályfőnöki feladatokat nem kellett ellátnia. Az osztályfőnöki feladatok ellátására tekintettel 1 óraszám kedvezmény illette meg, m...
ÍH 2023.36 PEDAGÓGUS MUNKAIDŐ BEOSZTÁSA, RENDKÍVÜLI MUNKAVÉGZÉS DÍJAZÁSA
Amennyiben a munkáltató az előre közölt munkaidőbeosztástól, helyettesítési rendtől eltérően 96 órán belül rendkívüli munkavégzést rendel el, köteles pótlékot fizetni. [2012. évi I. törvény (Mt.) 52. §, 97. §,107. §, 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 16. §, 17. §, 33. §, 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) 62. §]
A felperes közalkalmazotti jogviszonyban áll az alperessel tanító munkakörben. A felperes a 2018/19-as tanév első félévében osztályfőnök is volt, heti neveléssel- oktatással lekötött ellátott óraszáma az első félévben 27 óra volt, melyből egy órát rendkívüli munkavégzés ellenértékeként fizetett meg az alperes. A második félévben heti 26 óra lett az óraszáma, és osztályfőnöki feladatokat nem kellett ellátnia. Az osztályfőnöki feladatok ellátására tekintettel 1 óraszám kedvezmény illette meg, mely azt jelentette, hogy a kötött munkaidőrészben (heti 32 óra) az órarendi feladatai megállapításakor ezt a kedvezményt figyelembe kellett venni, azonban a heti 32 óra kötött munkaidőrészbe tartozó feladatait el kellett látnia, vagyis a kötött munkaidőrészbe tartozó óraszámai nem csökkentek.A megvalósult tanórákat, illetve a helyettesítést a 2018/2019-es tanévtől a KRÉTA elektronikus program tartalmazza. A pedagógus/tanító feladata, hogy a KRÉTA-ban vezesse a megtartott óráit, továbbá a programban vezethető neveléssel-oktatással lekötött munkaidőn felüli, de kötött munkaidőbe tartozó egyéb feladatainak ellátását, időtartam és a feladat megnevezésével. A KRÉTA-ban rögzíteni kell, hogy ki, milyen órát tartott melyik osztályban, mikor, továbbá, hogy mi volt az óra témája, kik voltak a hiányzók, mi volt a házi feladat vagy felszerelés hiány az osztályban. Az egyéb oktatással - neveléssel, le nem kötött munkaidőbe tartozó órákon túli kötött munkaidőbe tartozó feladatok ellátását, időtartamát a perbeli időszakban - a KRÉTA program előtt - az alperes nem vezette. Az épületben való jelenlétet minden esetben a portán elhelyezett jelenléti ív igazolta, mely tartalmazta az érkezés és a távozás időpontját.
A felperes a munkáltató utasítására többször is teljesített év közben eseti helyettesítést, de ez egyszer sem haladta meg az egy tanítási napon a 2, egy tanítási héten a 6 órát, a tanítási évben a 30 napot, sem a heti 32 óra kötött munkaidőt, illetve nem a napi pihenőidő terhére történt (napi 8 órán túl).
A felperes a keresetében egyebek mellett arra hivatkozott, hogy az alperes nem tett eleget a munkaidőbeosztási kötelezettségének, nem osztotta be a felperes munkaidejét legalább 96 órával a teljesítés előtt, mely alól csak az órarendben félév elején meghatározott teljesítendő órák, a munkaterv szerinti szülői értekezletek és fogadóórák voltak kivételek. Hivatkozott a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 97.§ (5) bekezdésére, miszerint a munkáltató a közölt munkaidőbeosztást, ha a gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően, legalább 96 órával korábban módosíthatja. A munkáltató a közölt munkaidőbeosztást a munkavállaló írásbeli kérésére is módosíthatja. Amikor a tényleges helyettesítés megvalósult, az az eredeti munkaidő beosztástól - tantárgy felosztástól - eltérő időben történt, ezért az Mt. 107. § a) pontja alapján rendkívüli munkaidőben végzett munkának minősül. Hivatkozott továbbá arra, hogy a legtöbb helyettesítésre 96 órán belüli elrendelés alapján került sor, ami már önmagában az eredeti munkaidőbeosztástól való eltérést jelent, így rendkívüli munkavégzés történt.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A munkaidőbeosztással kapcsolatban arra hivatkozott, hogy munkaidőbeosztásnak nemcsak a tantárgyfelosztás tekintendő, hanem az ehhez igazodóan az első tanítási héten a pedagógus által, önkéntesen megjelölt időpontban vállalt két helyettesítésre való rendelkezésre állási óra is.
Előadta, hogy a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nktv.) 62. § (5) bekezdése kimondja, hogy a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálat intézményekben pedagógus-munkakörökben dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének 80%-át az intézményvezető által meghatározott feladatok ellátásával köteles tölteni, a munkaidő fennmaradó részében a munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni. A kötött munkaidő fennmaradó részében a pedagógus a nevelést, oktatást előkészítő, neveléssel, oktatással összefüggő egyéb feladatokat, tanulói felügyeletet, továbbá eseti helyettesítést láthat el. A pedagógus számára elrendelt neveléssel-oktatással lekötött időkeret, az eseti helyettesítések száma nem haladhatja meg a kötött munkaidő mértékét, azaz általában a heti 32 órát. Az (5) bekezdés pedig limitálja ennek a mértékét, egy tanítási napon 2, egy tanítási héten a 6 órát nem haladhatja meg, illetve tanítási évenként legfeljebb 30 tanítási napra lehet ilyen elrendelés. Mindezeket az Mt. 107. §-ával együttesen értelmezve pedig megállapítható, hogy rendkívüli munkavégzésről csak akkor beszélhetünk, ha neveléssel, oktatással lekötött munkaidőre vonatkozó szabályokat vagy a maximálisan elrendelhető eseti helyettesítésre vonatkozó szabályokat a munkáltató nem tudja betartani. Ezek alapján pedig a heti 32 óra kötött munkaidőrészbe tartozó feladatok eddig a mértékig elrendelhetőek, ha az eseti helyettesítés keretein belül maradnak.
Hivatkozott arra, hogy a pedagógus által kézzel vezetett havi táblázatokat semmiképpen nem lehet munkaidő-nyilvántartásnak nevezni, mivel ezek nem igazolt és önkényesen előállított iratok, melyet bár a munkáltató valóban átvett minden hónapban, azonban a kifizetések nem igazodtak ehhez, tehát a munkáltató nem fogadta el egy esetben sem. A KRÉTA bevezetését követően a munkaidő nyilvántartására egyébként a KRÉTA rendszer alkalmas azzal, hogy a megtartott órákat, a dolgozatok megíratását, azoknak kijavítását tartalmazza, továbbá a KRÉTA-ban felsorolt egyéb neveléssel, oktatással lekötött feladatok nyilvántartása és vezetése a pedagógusok feladata.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a foglalkoztatási kötelezettség első része a munkaidőbeosztás, második része a munkavállalók konkrét feladatokkal való ellátása. A pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet (Vhr.) 17. § (5) bekezdés meghatározza azokat a korlátokat, amelyeken belül, illetve amely feltételekkel elrendelhető a pedagógus számára tanóra és egyéb foglalkozás tartása, neveléssel, oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan. Tehát egy tanítási napon 2 óra, egy tanítási héten 6 óra, illetve tanítási évenként legfeljebb 30 nap időtartamban kerülhet sor ilyen munkáltatói intézkedés elrendelésére. Mindezek együttes értékeléséből pedig az következik, hogy akár 96 órán belül is elrendelt helyettesítés a munkáltató feladatkiosztási kötelezettségének része, melynek során az határozza meg, hogy a kötött munkaidőrészbe tartozó feladatok közül a pedagógus egy adott időtartamban, pl. dolgozatjavítás helyett helyettesítsen egy tanórán. Ez pedig megfelel a rendes munkaidejének, ha a 17 § (5) bekezdés szerinti korlátozást nem lépik át, tehát a heti 32 órába belefér, az ilyen elrendelések száma egy tanítási napon 2 órát, egy tanítási héten 6 órát nem haladja meg, illetve az ilyen rendelkezések száma tanítási évenként legfeljebb 30 tanítási napon történik. Mivel a pedagógusnak rendelkezésre állási kötelezettsége is van a heti 32 órás kötött munkaidő részen belül, ezzel együttesen értékelendő, így az Mt. 107. §-a szerinti rendkívüli munkavégzésről e kereteken belül nem beszélhetünk.
Az elsőfokú bíróság a fentiekre tekintettel a beosztástól eltérő időben vagy 96 óránál korábban közölt helyettesítésre előterjesztett kereseti kérelmet elutasította.
A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte.
Érvelése szerint a Vhr.17. §-ában rögzített eseti helyettesítések kizárólag a heti 32 órás kötött munkaidő terhére láthatóak el, az ott meghatározott mértékben és feltételek teljesítése esetén. A heti 32 órás kötött munkaidőt meghaladóan a heti 40 óráig bezárólag, abban a 8 órában a kötetlen munkaidejében a felperes maga osztja be a munkaidejét, így 8 órában eseti helyettesítést jogszerűen rendes munkaidőben nem láthat el. Hivatkozott arra, hogy az alperes kötelessége lett volna a heti munkaidőt beosztani, mely nem történt meg.
Előadta, hogy az ítélet tévesen hivatkozott arra, hogy a KRÉTA elektronikus rendszerben nem kellett rögzíteni a neveléssel, oktatással lekötött munkaidőt. A felperes azért vezetett külön munkaidő-kimutatást, melyet a munkáltató részére átadott, mivel a KRÉTA-ban nem kellett és nem is lehetett rögzíteni a 22/26-32 óra közötti munkaidő részbe tartozó feladatokat. A felperes álláspontja szerint az ő terhére nem róható az alperes mulasztása, hiszen jogszabályi kötelezettség terhelte e tekintetben is, attól függetlenül, hogy a KRÉTA rendszer a perbeli időszak után került bevezetésre. Ez azonban a feleket terhelő kötelezettségeken nem változatott, csupán a felek adminisztratív feladatainak elvégzését, azok ellenőrzését könnyítette meg. A felperes hivatkozott arra, hogy a jelenléti ívet munkaidő-nyilvántartásként nem lehet figyelembe venni. Az alperes munkaidő-nyilvántartás vezetési kötelezettségének szempontjából a jelenléti ívek vezetése irreleváns, hiszen maga az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a neveléssel, oktatással lekötött munkaidőn felül ellátandó, kötött munkaidőbe tartozó egyéb feladatok egy része nem helyhez kötött.
Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet tévesen, rossz anyagi jogszabályra hivatkozással rögzítette a felperes keresetében előadottakat. A felperes nem arra hivatkozott, hogy az alperes 96 órán belül nem osztotta be a munkaidőt, hanem arra hivatkozott, hogy a munkaidőbeosztás meghatározására, módosítására 4 napon belül került sor - pl. helyettesítés elrendelése - és ennek következtében az elvégzett munka, az Mt. 107. § a) pontja szerinti munkaidő beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzésnek minősül.
Előadta, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte megfelelően a rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat, különösképpen a felperes által vezetett, - az alperes által átvett és elismert - munkaidő nyilvántartásokat, melyek kétséget kizáróan igazolják egyes feladatok elvégzésének időtartamát. Az alperes a felperes által vezetett kimutatásokat, az átvételkor, valamint a peres eljárás során a kimutatás szerint elvégzett feladatokat nem vitatta.
Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla azon ítéletére, mely kimondta, hogy az alperes a munkaidő nyilvántartás aláírásakor arra észrevételt nem tett, nem jelezte, hogy nem ért egyet vele, ennek következtében elmulasztotta az ellenőrzési kötelezettségét, mely a felperes terhére nem róható.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
E körben előadta, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott ítéletet hozott, a tényállást helyesen állapította meg és abból helyes jogi következtetésre is jutott. Fenntartotta, hogy a felperes által vezetett táblázat nem tekinthető munkaidő-nyilvántartásnak, azt az alperes ilyen iratként soha nem ismerte el és erről a felperest és munkatársait is tájékoztatta.
A felperes fellebbezése alapos.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást lényegében helyesen állapította meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján 96 órán belül elrendelt helyettesítésekre vonatkozó ellenérték tekintetében megváltoztatta.
A felperes a 96 órán belül elrendelt helyettesítéssel kapcsolatos kereseti kérelme kapcsán az Mt. 97. § (4) bekezdésére hivatkozott, miszerint a munkáltató köteles a munkaidőbeosztást legalább egy hétre, beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően, 168 órával korábban írásban közölni.
Az (5) bekezdés szerint a munkáltató a közölt munkaidőbeosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merült fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően, legalább 96 órával korábban módosíthatja. A felperes ezen kereseti kérelme jogalapjául arra hivatkozott, hogy az alperes a munkaidő meghatározást, módosítást négy napon belül rendelte el, így ennek következtében az Mt. 107. § a) pontja szerinti munkaidő beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzésnek minősül.
A Vhr. 16.§ (4) bekezdés c) pontja szerint a neveléssel oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak további tanórai és egyéb foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha a betöltött munkakör feladatainak ellátása, betegség, baleset vagy egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési, oktatási és pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus munkakörökben dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének 80%-át (a továbbiakban: kötött munkaidő) az intézményvezető által - az e törvény keretei között - meghatározott feladatok ellátásával köteles tölteni, a munkaidő fennmaradó részében a munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni.
A (6) bekezdés szerint a teljes munkaidő 55%-65%-ában (a továbbiakban: neveléssel, oktatással lekötött munkaidő) tanóra és egyéb foglalkozások megtartása rendelhető el, amelybe bele kell számítani, legfeljebb heti 2-2 óra időtartamban a pedagógus által ellátott osztályfőnöki, kollégiumi, tanulócsoport vezetői vagy munkaközösség vezetéssel összefüggő feladatok, tovább a legfeljebb heti 1 óra időtartamban a tanulók nevelési-oktatási intézményen belüli önszerveződésének segítésével összefüggő feladatok időtartamát. E szabályokat kell alkalmazni abban az esetben is, ha a törvény egyes pedagógus munkakörök esetében az e bekezdésben foglaltaktól eltérően határozza meg a munkaidő egyes feladatokra fordítandó részeinek arányát. A kötött munkaidő fennmaradó részében a pedagógus nevelést, oktatást előkészítő, neveléssel, oktatással összefüggő egyéb feladatokat, tanulói felügyeletet, továbbá eseti helyettesítést lát el.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az anyagi pervezetés körében az elsőfokú bíróság helytállóan tájékoztatta a feleket, miszerint a felperest terhelte a bizonyítás a túlmunka vonatkozásában. Az alperes volt köteles a perben bizonyítani, hogy az illetményt jogszerű mértékben megfizette. Neki kellett igazolnia, hogy a Vhr. 17. § (4) bekezdés c) pontja alapján váratlan eseményre került sor, melynek okán 96 órán belül kellett elrendelni a helyettesítést, különös tekintettel arra, hogy hetente el volt rendelve az ügyelet helyettesítés céljából egy vagy több pedagógusnak is.
A felperes a kereseti kérelme bizonyítékaként elsődlegesen az általa összeállított táblázatot jelölte meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a hivatkozott táblázat a felperes tényállításaként vehető figyelembe, az nem bizonyítja az általa teljesített helyettesítéseket. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a KRÉTA rendszerben nem került rögzítésre a helyettesítés, mivel az alperes csatolta az erre az időszakra vonatkozó KRÉTA nyilvántartást, ahol feltüntetésre kerültek a kereseti kérelemben megjelölt időszakra vonatkozóan a felperes által teljesített helyettesítések. E körben rámutat arra, hogy bár a munkáltató nyilatkozata szerint ezen táblázatokat a munkáltató átvette, azonban azok tartalmát nem fogadta el. A másodfokú bíróság megjegyzi, hogy a felperes által készített táblázat ellentmondásos, nincs összhangban a becsatolt e-mailekkel, valamint egyes esetekben a napok nem a naptár szerint kerültek megjelölésre, így pl. 2019. február 4. hétfői napra esett, míg a táblázatban ezt február 5-ként jelölte meg.
A másodfokú bíróság hivatkozik az EBH 2009.2070 számú döntésre, mely kimondta, hogy az a körülmény, hogy a munkáltató által valamennyi munkavállaló részére előírt formanyomtatványon a munkavállaló a munkaidejét nyilvántartotta és azt havonta a munkáltatónak leadta, egymagában nem alkalmas bizonyítani a felek eltérő megállapodását a túlmunkavégzés díjazását illetően. A felperes rendkívüli munkavégzés iránti igényét az általa készített táblázatok nem bizonyítják.
A felperes kereseti követelését viszont alátámasztják az általa becsatolt e-mailek. Az e-mailekből egyértelműen megállapítható, hogy a helyettesítések elrendelésére az ügyeleti, illetve a helyettesítési renden felül, 96 órán belül került sor, mely tényt az alperes sem vitatott. A becsatolt e-mailek szerint a felperes az általa megjelölt időszakban helyettesítést végzett. A 2019. január 15-ei helyettesítés tekintetében e-mail nem áll rendelkezésre. Az alperes viszont becsatolta a KRÉTA rendszer helyettesítésre vonatkozó okirati bizonyítékokat, melyből megállapítható, és amellyel az alperes is egyezően nyilatkozott, hogy a felperes 2019. január 15-én 1 óra helyettesítést teljesített.
Ebből következően a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes 10 óra vonatkozásában bizonyította, hogy a munkáltató 96 órán belül rendelt el helyettesítést, melyet a KRÉTA nyilvántartása is alátámaszt, és az alperes sem vitatta.
Ahogy arra az elsőfokú bíróság is helytállóan rámutatott, az alperesnek kellett bizonyítania, hogy a Vhr. 17. §-a alapján a helyettesítésre váratlan esemény okán került sor. A "váratlanul" kifejezésből valóban az következik, hogy előre nem látható helyzetet jelent. A jogszabály által meghatározott "váratlan" fogalma azonban nem jelenti azt, hogy ezen jogszabályi rendelkezés a munkáltató részére rendszeresen, akár havonta többször is lehetőséget biztosít a 96 órán belüli helyettesítés elrendelésére. A másodfokú bíróság ugyanakkor rámutat arra, hogy az alperes a 2021. április 26-án kelt előkészítő iratában megjelölte a "H-nélküli helyettesítés" vonatkozásában az alperesi bejegyzéseket. Így 2018. 09. 25., 2018. 11. 13., 2019 12. 3., 2019. 01.15 vonatkozásában "bejelentett egy nap szabadságot", 2019. 02. 04. vonatkozásában "betegállományt", 2019. 02.05 vonatkozásában "betegállományt", 2019. 02. 08-ával pedig azt rögzítette, hogy a KRÉTA-ban nem létezik ilyen helyettesítés. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezen alperesi előadások olyan általános jellegűek, amelyek utólag már nem ellenőrizhetők, ezért nem is támasztja alá az alperes hivatkozását a váratlan élethelyzetre, ennek körében így a bíróság azt nem is fogadta el.
A másodfokú bíróság hivatkozik a Kúria Mfv.10.300/2017/6. számú határozatára, mely szerint az Mt. 97. § (5) bekezdése és (4) bekezdés szerint már közölt munkaidőbeosztás utólagos módosításának feltételeit határozza meg akként, hogy a munkáltatónak az adott napra vonatkozó beosztás, legalább négy nappal korábban történő módosítására ad lehetőséget, ha gazdálkodásában vagy a működésében előre nem látható körülmény merül fel. Az Mt. 97. § (1) bekezdése a munkaidőbeosztás alapvető elveit tartalmazó, a munkavállalók lényeges jogai (egészséges és biztonságos munkavégzés) védelmét és a munkáltató gazdasági érdekeit érvényre juttató szabályát - az alperes jogértelmezésével szemben - nem lehet kiterjesztően az Mt. 97. § (5) bekezdésére is kiterjedően értelmezni. A munkáltató köteles betartani a munka- és pihenőidőre vonatkozó jogszabályokat, a munkavállalók szabad rendelkezési jogát nem sértheti. A fentiek alapján az Mt. 97. § (5) bekezdésének alkalmazása nem biztosít korlátlan jogot a munkáltató részére, azaz, hogy azt bármikor "váratlan helyzet"-re hivatkozással elrendelheti. Amennyiben ilyen helyzetben elrendeli a rendkívüli munkavégzést, köteles az Mt. 107. § a) pontja alapján pótlékot fizetni a munkavállaló részére.
A másodfokú bíróság kiemeli, hogy a Vhr. 17. § (4) bekezdése nem a munkaidőbeosztást szabályozza, hanem arról rendelkezik, hogy a pedagógus számára a kötött munkaidőnek a neveléssel-oktatással le nem kötött részében mely esetekben rendelhető el pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkoztatás megtartása.
A jelen perben kiemelt jelentősége van annak, hogy meghatározásra került az ügyeleti, illetve a helyettesítési rend. A pedagógusok által vállalt helyettesítésre való rendelkezésre állási időtartamot rögzítették a tanáriban, általában papíralapon, amely aztán egész félévre érvényes volt. A munkáltató ennek ellenére a helyettesítési, illetve ügyeleti rendtől eltérően rendelt el 96 órán belül szakszerű helyettesítést. A munkáltatónak lehetősége lett volna arra, hogy a helyettesítési, és az ügyeleti rendet úgy határozza meg, hogy több pedagógus vonatkozásában állapítja meg azt az adott időszakra vonatkozóan.
A felek egyezően nyilatkoztak arra, hogy a közölt munkaidőbeosztástól, az ügyeleti és helyettesítési rendtől is eltérően 96 órán belül történt meg a helyettesítések elrendelése, ezért az az Mt. 107. § a) pontja alapján rendkívüli munkavégzésnek minősül. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a 32 óra kötött munkaidőn belül, vagy azon felül történt az elrendelés. A jogszabályi rendelkezések ugyanis a munkaidő mértéke során nem tartalmaznak erre vonatkozó rendelkezéseket, így nincs jelentősége, hogy a felperes munkavégzése az adott héten még nem érte el a 32 órás kötött munkaidőt. A munkáltatói intézkedés vizsgálata során annak van jelentősége, hogy az ügyeleti és helyettesítési rendtől eltérően 96 órán belül történt meg az elrendelés. Az Mt. ezen jogszabályi rendelkezése ugyanis nem tartalmaz arra vonatkozóan előírást, hogy az általános munkarend szerint a heti 32 óra munkaidő letöltése megtörtént-e vagy sem. Az Mt. nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy vizsgálni kell-e az adott héten letöltendő kötelező óraszámot vagy sem.
A peradatokból megállapítható, hogy a munkáltató havi rendszerességgel elrendelte a 96 órán belül a helyettesítést, ennek következtében ezen munkáltatói intézkedés kapcsán köteles illetménypótlékot fizetni.
(Fővárosi Ítélőtábla, 1.Mf.31.248/2022/7.)