adozona.hu
BH 2023.2.49
BH 2023.2.49
I. A Kp. 85. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hivatalbóli vizsgálati kötelezettséget a bíróságnak az ügyben felmerült valamennyi ilyen esetkörbe tartozó kérdés kapcsán teljesítenie kell; a semmisségi ok mellett hivatalból kell vizsgálnia, hogy a hatóság az ügyben nem alkalmazandó eljárási rezsimre alapította-e a döntését. II. Az alap- és a módosító határozat egységet képez, ezért a módosított határozatot kell a bírósági eljárás tárgyának tekinteni [2017. évi I. törvény (Kp.) 85. § (3) bek. b) pont; 2017.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes magánszemély ingatlan bérbeadási és eladási tevékenységet végzett, melyre 2004. január 1. napjától egyéni vállalkozói igazolványt váltott ki, majd 2005. február 14. napjától - állítása szerint az adóhatósági tájékoztatásoknak megfelelően - tett bejelentést arra vonatkozóan, hogy adószámos magánszemélyként, az általános forgalmi adó alanyaként, önálló tevékenységet kíván folytatni. A tárgyi ellenőrzés során az adóhatóság egyebek között a felperes személyi jövedelemadó (szja) fiz...
BH 2023.2.49 I. A Kp. 85. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hivatalbóli vizsgálati kötelezettséget a bíróságnak az ügyben felmerült valamennyi ilyen esetkörbe tartozó kérdés kapcsán teljesítenie kell; a semmisségi ok mellett hivatalból kell vizsgálnia, hogy a hatóság az ügyben nem alkalmazandó eljárási rezsimre alapította-e a döntését.
II. Az alap- és a módosító határozat egységet képez, ezért a módosított határozatot kell a bírósági eljárás tárgyának tekinteni [2017. évi I. törvény (Kp.) 85. § (3) bek. b) pont; 2017. évi CLI. törvény (Air.) 132. § (1) bek. d) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye
[1] A felperes magánszemély ingatlan bérbeadási és eladási tevékenységet végzett, melyre 2004. január 1. napjától egyéni vállalkozói igazolványt váltott ki, majd 2005. február 14. napjától - állítása szerint az adóhatósági tájékoztatásoknak megfelelően - tett bejelentést arra vonatkozóan, hogy adószámos magánszemélyként, az általános forgalmi adó alanyaként, önálló tevékenységet kíván folytatni. A tárgyi ellenőrzés során az adóhatóság egyebek között a felperes személyi jövedelemadó (szja) fizetési kötelezettségét vizsgálta. Többek között megállapította, hogy az üzletszerűen folytatott ingatlanértékesítésből származó jövedelemre a felperes által alkalmazott, a külön adózó jövedelmekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók (amely mellett a felperes azzal is érvelt, hogy ez esetben vannak "elszámolható tételek", úgymint megszerzésre fordított összeg, megszerzéssel összefüggő kiadások és értéknövelő beruházások, hasonlóan az egyéni vállalkozóként gyakorolt önálló tevékenységhez, melynél a korábbi évek vesztesége a következő évben jelentkező bevétellel szemben elszámolható).[2] Az ügy előzményei szerint a felperesnél az elsőfokú adóhatóság új eljárás keretében bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le szja, százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho), és általános forgalmi adó (áfa) adónemek tekintetében 2010-2011. évekre vonatkozóan, majd határozatával a 2011. év tekintetében a felperes terhére mindösszesen 5 142 556 forint - adóhiánynak minősülő - adókülönbözetet és jogkövetkezményt (késedelmi pótlék), a javára 2011. december hónapra vonatkozóan 2000 forint áfa adókülönbözetet állapított meg. Az alperes a határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, melyet követően a felperesi kereset folytán eljárt Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.267/2019/6. számú ítéletével (a továbbiakban: Előzményi ítélet) az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. Az Előzményi ítélet indokolása szerint a másodfokú adóhatóság határozata nem tartalmazta az érdemi döntés alapjául szolgáló tényállást, és megfelelő indokolást (nem foglalta magában a megállapítással érintett 2011. évi ingatlanértékesítéseket, az azokból származó bevételeket, a bevételekkel szemben elszámolható költségeket, a felperesi fellebbezésben foglalt jogi érvek vizsgálatát és értékelését); az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok figyelmen kívül maradtak annak ellenére, hogy az adóhatóság megállapítása szerint a felperes "tevékenysége megfelel a vállalkozási tevékenység kritériumainak". Előírta, hogy az új eljárás során az alperesnek az érdemi döntését úgy kell meghoznia, hogy az teljes körűen megfeleljen a jogvita eldöntésére irányadó anyagi és eljárásjogi szabályoknak, tehát ez utóbbi körben az indokolási kötelezettségnek.
[3] Az Előzményi ítélet alapján indult megismételt eljárásban az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] A felperes keresetében az ügy érdemét érintő jogszabálysértésekre és arra hivatkozott, hogy az alperes nem tett eleget a bíróság ítéletében foglaltaknak.
A keresetindítást követően előterjesztett nyilatkozatok és az alperesi módosító határozat
[6] A felperes a per első tárgyalásán előadta, hogy az alperes a megismételt eljárást törvénysértő módon a régi Art. szabályai szerint folytatta le, nem a 2018. január 1-jétől alkalmazandó jogszabályok, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) és az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) rendelkezései szerint, amely jogszabálysértést a bíróságnak hivatalból is vizsgálnia kell.[7] Az alperes ezt követően az Air. 120. § (1) bekezdésére hivatkozva a keresettel felülvizsgálni kért határozatát (az alaphatározatot) saját hatáskörben módosította a 6423939980/2021/NAV számú határozattal (a továbbiakban: módosító határozat) akként, hogy egyrészt az eljárása alapjaként az Art. és az Air. rendelkezéseinek alkalmazására utalt (módosító határozat 18. oldal), másrészt - megállapítva, hogy alaphatározat a 4.K.27.276/2019/6. számú ítéletnek csak részben tett eleget - az indokolást kiegészítette (módosító határozat 21-25. oldal). Indokolása szerint alaphatározata ugyan az ingatlanértékesítések bevételeit, költségeit már számszerűen tartalmazta a tényállás ismertetésnél, azonban az egyéni vállalkozói minőséggel kapcsolatos álláspontját nem. Azt kifejtve rögzítette, hogy a felperesre az egyéni vállalkozókra vonatkozó jogszabályok nem alkalmazhatók, de még ellenkező esetben sem számolhatta volna el a korábbi években felmerült kiadásait az adott adóévben; az elsőfokú adóhatóság jogszerűen állapította meg az üzletszerűen végzett ingatlan eladási/hasznosítási tevékenységre az önálló tevékenységre vonatkozó adózási módot. Kitért a felperesi fellebbezéssel kapcsolatos érvekre is, majd összegezve hangsúlyozta: a felperes esetében az üzletszerű ingatlan-értékesítési tevékenység keletkezteti az adóztatandó tényállást, adóztatandó eredmény, jövedelem nem az ingatlanok egyszeri értékesítéséből, hanem az ingatlanokkal kapcsolatosan végzett vállalkozási tevékenységből származott.
[8] A felperes a módosított alperesi határozat tekintetében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperesnek nem volt törvényes lehetősége a módosításra sem. Másodlagosan a kereseti kérelmét "fenntartotta" (kiterjesztette) a módosító határozatra.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 6423939980/2021/NAV. számú határozattal módosított 2234214670 számú határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolásában utalt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (3) bekezdés a) pontjára ("a bíróság hivatalból veszi figyelembe a vitatott közigazgatási cselekmény semmisségi vagy törvényben meghatározott más érvénytelenségi okát, illetve az olyan lényeges alaki hiányosságot, amely miatt a közigazgatási cselekményt nem létezőnek kell tekinteni"), a 86. § (4) bekezdésére, a 97. § (4) bekezdésére, valamint az Air. 120. § (1) bekezdésére, a 132. § (1) bekezdés d) pontjára. Kifejtette, hogy a módosító határozat tartalmából következően az alperes "további vizsgálat nélkül is megállapíthatóan az ítéletben megadott szempontokban foglaltaknak maradéktalanul nem tett eleget", ennél fogva határozata az Air. 132. § (1) bekezdés d) pontja alapján semmis, a semmis határozat esetében az Air. 132. § (1) bekezdésére figyelemmel nem volt lehetősége a semmisségi ok módosítással történő korrigálására. A semmisségi ok fennálltának körében nincs jogi jelentősége annak, hogy az adóhatóság egészében vagy csak részben nem tesz eleget a bíróság ítéletének, az ítéletben megadott szempontoktól való eltérés önmagában megalapozza a Kp. 92. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adóhatósági határozat megsemmisítését.A felülvizsgálati kérelem
[12] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.[13] Első érvként arra hivatkozott, hogy az ítélet az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő, mert az elsőfokú bíróság az Air. 132. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt semmisségi okot tévesen, kiterjesztően értelmezte. Nem került sor az Előzményi ítélettel ellentétes tartalmú határozat hozatalára; az alaphatározat a jogerős ítélet szerint is csak részben nem tett eleget az a bírósági határozatban foglaltaknak. Kiemelte, hogy a semmisségnek objektív tényeken alapulónak kell lennie, míg a jelen esetben az indokolási kötelezettség teljeskörűségének a kérdése csak szubjektíven ítélhető meg.
[14] Álláspontja szerint a jelen ügy tényállása tisztázott volt, az indokolás kiegészítése nem új indokok megfogalmazásából állt, hanem az addig adott indokolás részletezéséből (az önálló jövedelmekre, a külön adózó jövedelmekre vonatkozó adózási mód különbségét és azt a tényt, hogy a felperes nem egyéni vállalkozó, már a 2234214670 számú határozat tartalmazta). Erre pedig az EBH 2017.K.14. számú döntés (Kfv.35.224/2016/6.) szerint is van lehetőség (az indokolásnak a módosítása akkor felel meg a tisztességes eljárás követelményének, ha a jogorvoslattal érintett alaphatározat már tartalmaz a Ket. 72. § (1) bekezdésének megfelelő, önmagában megálló indokolást, csupán annak egyes elemeiben történik változtatás, részletezés.). A 2234214670 számú határozat magában foglalt ilyen önmagában megálló indokolást; így a jelen ügyben nem állt fenn semmisségi ok, hiszen minden lényeges tény, körülmény, jogi érv tisztázott volt. A kiegészítésre ezért jogosult volt az Air. 120. § (1) bekezdése és a Kp. 83. § (1) bekezdése alapján.
[15] Második érvként arra hivatkozott, hogy a jogerős ítéletben helytelenül került megállapításra, hogy mi a felülvizsgálandó határozat, mi a közigazgatási jogvita tárgya, mert a 2234214670 számú határozat és a módosító határozat egy egységet képez, az egy határozatnak minősül és így megfelelt az Előzményi ítéletben előírt tartalmi követelményeknek. Azzal szemben tehát kizárt volt a Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontjának és a megsemmisítésnek az alkalmazása. A két döntés egysége tekintetében utalt a Kúria eseti döntéseire (Kfv.I.35.213/2013/4., Kfv.V.35.130/2011/10. és Kfv.V.35.372/2021/12.). Az elsőfokú bíróságnak a határozatokról mint egységről kellett volna döntenie (amely már a helyes eljárási szabályokat tartalmazta, teljes körűen eleget tett az Előzményi ítéletben előírt tartalmi követelményeknek).
[16] Az alperes végül a Kp. 83. § (1) és (5) bekezdésére hivatkozott, amely álláspontja szerint ugyancsak egységként kezeli az alap- és a módosító határozatot; nem új kereset benyújtását, hanem a kereset kiterjesztését szabályozza, tehát nem új per indítására kerül sor, hanem a két döntésről mint módosított határozatról egy perben dönt a bíróság.
A felülvizsgálati ellenkérelem
[17] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak jogszerűségére tekintettel.A Kúria döntése és jogi indokai
[21] Az elsőfokú bíróság ítéletének érdemi felülvizsgálatát a Kúria nem végezhette el a következőkre figyelemmel.[22] A jogerős ítélettel szemben a Kp. 115. § (1) bekezdése alapján jogszabálysértésre hivatkozással van helye felülvizsgálatnak. A Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a Kúria az ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Kp. 120. § (5) bekezdése értelmében az eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati kérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem szabta keretek azonban figyelmen kívül maradnak abban az esetben, ha a jogerős ítélet olyan lényegi hiányosságban szenved, amelynek folytán érdemi felülvizsgálatra nem alkalmas.
[23] A rendelkezésre álló adatok alapján tényszerűen megállapítható, hogy az alperes a 2020. február 4. napján hozott alaphatározatát - a keresetlevél előterjesztését követően - a 6423939980/2021/NAV számú határozatával módosította az Air. 120. § (1) bekezdésére hivatkozással. Ennek során az eljárási rezsim tekintetében az Art. és az Air. rendelkezéseit tüntette fel ("kicserélve" ezzel az alaphatározatban foglalt régi Art.-ra való utalást), valamint az egyéni vállalkozói minőség kérdése kapcsán az alaphatározat jogi indokait tovább részletezte a kiegészítés folytán. A Kúria azt is rögzíti, hogy a perbeli esetben az elsőfokú bíróság kizárólag az alperes alaphatározata jogszerűségének vizsgálatára korlátozta az eljárását, és azt is csak annak a kérdésnek a tisztázása szempontjából végezte el, hogy az alperes a döntés meghozatala során eleget tett-e az Előzményi ítéletben foglaltaknak. Ezen eljárásának az egyik következménye az volt, hogy a módosító határozat meghozatalára nem volt tekintettel, mert az alaphatározatot érintő semmisségi okot azonosított (megállapítása szerint az maradéktalanul nem felelt meg az Előzményi ítéletben foglalt iránymutatásnak), és jogi álláspontja értelmében az alperesnek a semmis (alap) határozat esetében az Air. 132. § (1) bekezdésére figyelemmel nem volt lehetősége a semmisségi ok módosítással történő korrigálására. Ennek az eljárásjogi megoldásnak a másik velejárója az volt, hogy az elsőfokú bíróság egyáltalán nem vizsgálta annak a kérdését: melyik eljárási rezsim alkalmazásával járt el az alperes. A felperes is hivatkozott a felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy ebben a körben a jogerős ítélet nem tartalmaz döntést és indokolást (a kérdés mellőzését illetően sem).
[24] A Kúria egyrészt kiemeli, hogy az elsőfokú bíróság nem hagyhatta volna figyelmen kívül azt, hogy a jogszerűségi vizsgálat részét nemcsak az Előzményi ítéletben foglalt szempontoknak való megfelelés kérdése képezi, hanem az is, hogy melyik eljárási rezsim volt irányadó az alperesi döntés meghozatalakor. A Kp. 85. § (3) bekezdés b) pontja e körben hivatalbóli vizsgálati kötelezettséget határoz meg, amikor kimondja, hogy a bíróság hivatalból veszi figyelembe a közigazgatási cselekménynek az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre való alapítását. Ennek garanciális jelentősége van, ugyanis a Kp. 85. §-ának rendelkezései körében a jogalkotó abból a főszabályból indult ki, hogy a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja [Kp. 85. § (1) bekezdés], míg a 85. § (3) bekezdés a) pontjának szabályozása (semmisségi ok, más érvénytelenségi ok, nem létező közigazgatási cselekmény), illetve b) pontjának előírása (az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapított közigazgatási cselekmény) áttöri ezt az elvet. A hivatalból való vizsgálati kötelezettség mellett, ahhoz kapcsolódóan a Kp. per-, illetve tárgyalásvezetési szabályt is tartalmaz; előírja, hogy a bíróság a hivatalbóli vizsgálat elrendeléséről a feleket tájékoztatja, egyúttal felhívja őket, hogy észrevételeiket és az azokra vonatkozó bizonyítékokat - vagy a bíróság által meghatározott bizonyítékokat - terjesszék elő [Kp. 85. § (4) bekezdés].
[25] A Kúria a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ezt a hivatalbóli vizsgálati kötelezettséget nem teljesítette az alperes által alkalmazott eljárási rezsim kérdése tekintetében, és speciálisan - a hivatalból vizsgálandó körülmények vonatkozásában - a fenti tájékoztatási feladatnak megfelelő intézkedésre sem került sor. Abban a körben továbbá, amikor azt állapította meg (semmisségi okot azonosítva), hogy az alaphatározat részben nem tett eleget az Előzményi ítéletben foglaltaknak, szükséges lett volna a releváns tényeket összefoglalni és értékelni, egymással összevetni a tekintetben, hogy mi volt a bíróság iránymutatása, abból az alperes megismételt eljárásában az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mely előírások teljesültek, melyek nem, és ezek valóban a bírósági iránymutatás lényegét érintő hiányosságok-e. Nem derül ki a jogerős ítéletből, hogy hiányolt-e az elsőfokú bíróság valamilyen tényállási elemet a 2011. évi ingatlanértékesítések, azokból származó bevételek, az (adóhatóság álláspontja szerint) elszámolható vagy el nem számolható költségek felsorolása kapcsán vagy az egyéni vállalkozói minőség kérdésének részletezése vonatkozásában. Döntésének indoka ezért e körben nem volt megismerhető a jogerős ítéletből. Ezzel összefüggésben annak kifejtése, érvekkel való összekapcsolása nem történt meg, ami láttatta volna: a bírósági iránymutatás lényegi részének mennyiben nem felelt meg az alaphatározat, és ez az eltérés, hiány mennyiben ellentétes a bíróság ítéletével [az Air. 132. § (1) bekezdés d) pontja szerint semmisségi ok, ha az adóhatósági döntés tartalma a közigazgatási bíróság adott ügyben hozott jogerős határozatával ellentétes].
[26] Mindezeknek a perbeli esetben az alaphatározat módosításának tényére figyelemmel különös jelentősége lett volna. Egyrészt azért, mert az alperes a módosítás indokát a hatályos eljárási szabályok feltüntetésének szükségességére fűzte fel, de emellett az alaphatározat jogi indokaihoz is kiegészítést tett. Másrészt azon oknál fogva is releváns lett volna a bíróság hivatalbóli vizsgálata, hogy a perben a módosítást követően tényszerűen két alperesi határozat áll(t) rendelkezésre, az alap- és módosító határozat, utóbbi tekintetében a felperes úgy nyilatkozott, hogy a keresetben foglaltakat arra nézve is "fenntartja".
[27] A Kúria előrebocsátja, hogy általánosságban, a jelen ügytől elvonatkoztatva, megvizsgálva az Air. 120. § (1) bekezdésében foglalt előírást, megállapítható, hogy az lehetőséget ad - időkorlátok között - az adóhatóságnak arra, hogy a határozatát módosítsa (visszavonja), amelynek feltétele egyfelől, hogy a jogszabálysértő döntés ily módon korrigálható, másfelől csak olyan döntést érinthet, amelyet a felettes szerv vagy a közigazgatási bíróság még nem bírált el. További feltételt, korlátot e körben az Air. nem támaszt. A módosítás jogintézményét, vagyis a hiba saját hatáskörben való korrekcióját célzó eljárást tekintve az is megállapítható, hogy már az Air. (illetve a hatósági ügyekre irányadó, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény) hatálybalépése előtt töretlen volt a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy a bírósági felülvizsgálat során "az alaphatározat és a módosító határozat egyetlen egészt képez, joghatás kiváltására a két határozat csak együtt alkalmas" (Kúria Kfv.I.35.334/2016/6. számú ítéletének [16] bekezdése). Ebben az eseti döntésben a Kúria kimondta, hogy amennyiben a felperes az alaphatározatot támadja, és az alperes ezen határozatát módosítja, a felperes a határozat ezen részét egyéb indokok alapján továbbra is vitathatja, vagy akként nyilatkozhat, hogy a módosítás a keresetnek részben vagy egészben eleget tett. Ezt a jogi álláspontot tükrözték a Kúria Kfv.I.35.197/2012/7., Kfv.I.35.524/2015/8., valamint a Kfv.I.35.234/2016/5. számú döntései is. Mindezek alapján tehát az a bírói jogértelmezés alakult ki, hogy az alaphatározat és a módosító határozat jogszerűségi vizsgálatára egymás nélkül nem kerülhet sor, a kettő egymással szorosan összefügg, egy egységet alkot (Kúria Kfv.III.37.365/2013/6.). A Kúria ezt a megközelítést az Ákr., illetve a Kp. hatálybalépésére tekintettel is megerősítette (Kúria Kfv.II.37.943/2020/5.), amikor hangsúlyozta: a bírósági felülvizsgálat során az alap- és módosító határozat egyetlen egységet képez, ezért azok külön elbírálására nem kerülhet sor; lényeges eljárási hibát vét a bíróság, ha módosítás ellenére csak az alaphatározatot teszi a bírósági felülvizsgálat tárgyává.
[28] Mindezeket a jelen ügyre vonatkoztatva az állapítható meg, hogy az alperest megillette a módosítás lehetősége. Mindaddig az alap- és a módosító határozat egységét, vagyis a módosított határozatot kell a bírósági eljárás tárgyának tekinteni, amíg mindkét hivatalból vizsgálandó kérdést (esetlegesen a nem hatályos eljárási rezsim alkalmazása; a bíróság ítéletével ellentétes adóhatósági döntés) részleteiben nem tisztázza az elsőfokú bíróság. Ezt követően juthat arra a következtetésre is, hogy az alaphatározat ilyen mértékű módosítására jogszerűen nem kerülhet sor. A felperes helyesen hivatkozott a felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy "az ügyben nem alkalmazandó eljárási rezsim" vonatkozásában a Kúriának kialakult gyakorlata van (Kfv.35.031/2021/9., Kfv.I.35.215/2020/8., Kfv.I.35.338/2020/6., Kfv.V.35.573/2019/7.), amely a Kp. 85. § (3) bekezdés b) pontjának és - egyes eseti döntésekben - a 92. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezésein alapul: a perben nem orvosolható, lényeges eljárási jogszabálysértésnek tekinti ezt a hibát. (A felhívott jogesetek között azonban nem található olyan, amelyben az eljárási rezsimet módosító határozatot kellett volna értékelni.)
[29] Mindezekre tekintettel a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróság jogsértő ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[30] A megismételt eljárásban a Kúria ezen végzésében foglaltak alapján kell eljárni. Az elsőfokú bíróságnak az értékelési körbe kell vonnia mindkét -, a Kp. 85. § (3) bekezdése szerinti hivatalbóli vizsgálati kötelezettségébe tartozó - kérdést, (nem hatályos eljárási rezsim alkalmazása; a bíróság ítéletével esetleges ellentétes adóhatósági döntés kérdése), a felek nyilatkoztatása mellett. A vizsgálatának ki kell terjednie arra, hogy az ingatlanértékesítések kapcsán a tényállási elemek, a jogi minősítés miként jelent meg az alperes döntéseiben, és ez hogyan viszonyul az Előzményi ítélet iránymutatásának lényegi kérdéseihez; e tekintetben a módosítás törvényes-e avagy olyan mértékű, amely lényeges eljárási szabálysértést valósít meg. Ebben az utóbbi kérdésben az eljárási rezsim tekintetében történt módosítás kapcsán is állást kell foglalni, mert mindennek függvénye, hogy a módosított határozat képezi-e a per tárgyát vagy a módosítást lényeges eljárási jogszabálysértés miatt érdemben nem lehet figyelembe venni.
(Kúria Kfv.V.35.239/2022/7.)