adozona.hu
BH 2023.2.43
BH 2023.2.43
Ha a felek akarata kölcsönösen munkaviszony létesítésére irányult, aminek tanulmányi szerződés megkötése volt a feltétele, nem állapítható meg az, hogy a munkáltató kötelezte a munkavállalót a tanulmányok elvégzésére [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 229. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felek 2017. november 13-án kötöttek munkaszerződést határozott időre, amely értelmében az alperest Software Engineer munkakörben foglalkoztatják. A munkaszerződés szerint felette a munkáltatói jogkört az ügyvezető gyakorolja.
[2] Az alperes munkaköri leírása szerint az elvárt végzettség legalább középiskola vagy megfelelő munkatapasztalat, továbbá a szükséges szakmai gyakorlat legalább egy év fejlesztési tapasztalat, haladó programnyelvi és programozás-technológiai ismeretek, valamint ...
BH 2023.2.43 Ha a felek akarata kölcsönösen munkaviszony létesítésére irányult, aminek tanulmányi szerződés megkötése volt a feltétele, nem állapítható meg az, hogy a munkáltató kötelezte a munkavállalót a tanulmányok elvégzésére [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 229. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek 2017. november 13-án kötöttek munkaszerződést határozott időre, amely értelmében az alperest Software Engineer munkakörben foglalkoztatják. A munkaszerződés szerint felette a munkáltatói jogkört az ügyvezető gyakorolja.[2] Az alperes munkaköri leírása szerint az elvárt végzettség legalább középiskola vagy megfelelő munkatapasztalat, továbbá a szükséges szakmai gyakorlat legalább egy év fejlesztési tapasztalat, haladó programnyelvi és programozás-technológiai ismeretek, valamint az UML-alapú tervezés lényegi ismerete, fontosságának megértése.
[3] A felek 2017. november 13-án tanulmányi szerződést is kötöttek. Ennek 2. pontja szerint a munkáltató az érintett munkavállalók számára képzést szervez meghatározott helyszíneken a program 3 hónapos időtartamában. A munkáltató a képzésen történő részvétel lehetőségét felajánlotta az alperesnek, aki azon saját elhatározásából vett részt. Vállalta, hogy a képzés keretében megtartandó órákat, tréningeket látogatja, a képzéssel összefüggésben számára előírt feladatokat elvégzi, a teszt és vizsgafeladatokat az elvárt szinten megoldja, az őt támogató szakemberekkel együttműködik, illetve a képzés során a belső projektben egyéb pozíción a betanuláshoz szükséges feladatokat elvégzi, majd a képzés keretében megszerzett ismereteket és gyakorlatot a munkáltatónál kamatoztatja. Ugyancsak vállalta, hogy a képzés befejezését követően a munkáltatónál fennálló munkaviszonyát 24 hónap időtartamig felmondással nem szünteti meg.
[4] Az 5. pontban a munkáltató kötelezettséget vállalt, hogy a képzés időtartama alatt a munkavállaló részére támogatást nyújt. Ennek keretében a munkavállaló képzésen történő részvételét támogatja, továbbá részére a képzésen történő részvétel ideje alatt távolléti díjat fizet, a támogatás értéke 3 000 000 forint volt.
[5] A 8. pont szerint a munkáltató jogosult a szerződéstől elállni és a támogatást visszakövetelni, ha a munkavállaló a szerződésben foglaltakat megszegi. Ilyennek minősül, ha - írásbeli figyelmeztetés ellenére - a képzésen nem vesz részt, arról igazolatlanul hiányzik, a tanulmányokat nem megfelelő eredménnyel végzi, a képzés végéig nem fejezi be. A munkavállaló szerződésszegésének minősül, ha a munkaviszonyát a 4. pontban meghatározott időtartam alatt felmondással megszünteti, továbbá, ha a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát a munkavállaló magatartása miatt felmondással vagy azonnali hatályú felmondással szünteti meg.
[6] A 9. pont szerinti elállás esetén a munkavállaló köteles a támogatási összeget egyösszegben visszafizetni. A visszatérítési kötelezettség arányos, ha a munkavállaló a szerződésben kikötött időtartamnak csak egy részét tölti le.
[7] Az alperes és a tanulmányi szerződésben rögzített Kft. között 2017. november 27-én felnőttképzési szerződés jött létre, amelynek 1. pontja szerint a munkakör, amelyre a képzés alkalmassá teszi a résztvevőket: "egyéb szoftver- és alkalmazásfejlesztő, -elemző", a képzés teljes díját a felnőttképzésben résztvevő munkáltatója tanulmányi szerződés megkötése mellett finanszírozza. A résztvevőt díjfizetési kötelezettség nem terheli. A támogatás összegét a felnőttképzési szerződés nem tartalmazza.
[8] A felperes 2017. december 11-én új felnőttképzési szerződést kötött azonos tartalommal. Az alperes a "Megjelenés a világhálón" elnevezésű tanfolyamot elvégezte, továbbá eleget tett a full stack webfejlesztő képzésnek is.
[10] 2018. január 30-án kelt felmondással a felperes megszüntette az alperes munkaviszonyát. Tájékoztatta, hogy a tanulmányi szerződés szerint visszafizetési kötelezettsége áll fenn 1 500 000 forint összegben.
[11] A felmondás indokolása szerint a felperes a munkáltató által szervezett képzési program kötelező vizsgáján és azt megelőzően nem elfogadható magatartást tanúsított. A képzés során bármilyen vizsgát érintő, nem megengedett magatartás, vagy a vizsgaszabályzat megsértése, illetve annak kísérlete vizsga csalásnak minősül. A felperes szándékosan megszegte a 2017. november 13-án létrejött tanulmányi szerződést, illetve a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségét, a munkáltató utasításaival és szabályzataival össze nem egyeztethető magatartást tanúsított, ezért a munkáltató a bizalmát elveszítette, ami a jogviszony fenntartását ellehetetlenítette. A munkáltató ezért akként döntött, hogy a tanulmányi szerződéstől eláll, amely 2018. január 30-án megtörtént.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[12] A felperes keresetében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 229. § (6) bekezdése alapján 1 500 000 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.[13] Érvelése szerint az alperes a tanulmányi szerződésben rögzített kötelezettségeit megszegte, vagyis nem tett meg minden tőle telhetőt a képzés sikeres elvégzése érdekében, és a vizsgaszabályzat megszegésével nemcsak a tanulmányi szerződésben foglaltakat, hanem a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségeit is megszegte.
[14] A felperes érvelése szerint az irányadó bírói gyakorlat alapján abban az esetben, ha a munkakör betöltéséhez jogszabály nem tartalmaz szükséges képzettséget, akkor a munkáltató meghatározhatja, hogy az adott feladat ellátásához milyen végzettséget tart szükségesnek, és ezt az alkalmazás feltételéül is szabhatja.
[15] A felperes álláspontja szerint amennyiben a tanulmányi szerződést az alperes nem saját elhatározásából kötötte, akkor a rendelkezésre álló határidő alatt azt megtámadhatta volna.
[16] A tanulmányi szerződés semmissége kapcsán előadta, hogy az nem ütközik az Mt. 229. § (2) bekezdés b) pontjába, mivel a tanulmányok elvégzésére felperes nem kötelezte az alperest. Felperes a munkaszerződés megkötését megelőzően, már a pályázati eljárás során felajánlotta az alperesnek mint jelöltnek a képzési lehetőséget meglevő tudása, gyakorlat orientált és szakmaspecifikus ismeretei gyarapítása okán. A képzési lehetőséget alperes önként fogadta el és végezte el a felperes költségére.
[17] A munkaszerződés és a tanulmányi szerződés ténye alátámasztja, hogy a felperes nem kötelezhette alperest annak megkötésére.
[18] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
[19] Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a nyilatkozatot nem az arra jogosult személy írta alá. A tanulmányi szerződés 3. pontja sérti az Mt. 229. § (2) bekezdés b) pontját, hiszen a perbeli tanulmányi szerződés egy kötelező képzés megszerzésére irányult, amelyre tekintettel a saját elhatározásra vonatkozó szerződési kitétel érvénytelen volt.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[20] A törvényszék ítéletével a keresetet elutasította.[21] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 20. §-ára, 27. §-ára, 29. §-ára, a 46. § (1) bekezdésére és a 229. § (1), (2), (3) és (6) bekezdésében foglaltakra.
[22] Az elsőfokú bíróság elsődlegesen vizsgálta, hogy az alperessel szemben közölt jognyilatkozatok, a tanulmányi szerződés az arra jogosult féltől származott-e, továbbá az elállási nyilatkozat az annak közlésére és aláírására felhatalmazott személy által készült-e.
[23] Az alperes munkaköre Level 2. szintű volt. Ezen okirat alapján megállapítható, hogy a tanulmányi szerződés is, és az elállási nyilatkozat is az arra jogosult személytől származott, ebből következően alaptalan azon hivatkozás, hogy az okiratok érvénytelenek.
[24] A bíróság ezt követően hivatalból vizsgálta az Mt. 27. § (3) bekezdése alapján a tanulmányi szerződés semmisségének kérdését, mellyel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a képzés szükséges volt az alperes munkakörének betöltéséhez. Az alperes számára kötelező volt a képzés elvégzése, a tanulmányi szerződés így semmis, mivel az Mt. 229. § (2) bekezdés b) pontjába ütközik ezáltal.
[25] Bizonyított, hogy az alperest a Software Engineer munkakörbe Level 2. szinten nem alkalmazták volna, ha a képzést nem vállalja. Ezt támasztja alá az is, hogy az alperes munkaszerződésében annak ellenére 2. szinthez tartozó fizetésben állapodtak meg a felek, hogy az alperes tudása ennek nem felelt meg.
[26] Nem vitásan a tanulmányi szerződés alapján elvégezhető képzés feltétele volt a munkakör betöltésének és a munkavégzés megkezdésének, hiszen ellenkező esetben a munkaviszony megkezdődhetett volna valamennyi jelentkezőnél, de legalábbis az alperesnél abban az időpontban, amikor a jelentkezési folyamat lezárult, illetve a felvételi tárgyalásokat befejezték.
[27] Nem volt megállapítható tényként az a felperesi álláspont alátámasztására közölt állítás sem, hogy a képzés ideje alatt az alperes a felperes számára munkát végzett volna.
[28] Valamennyi tanú alátámasztotta, hogy az alperes kifejlesztett egy programot, amely a vizsgakérdések és az arra megjelent helyes válaszok egy alkalmazásban történő rögzítését biztosította, illetve segítette, amely ugyanakkor nem a vizsga idején párhuzamos megnyitással segítette elő a válaszok megadását, hanem a tanulmányok idejére. Ebből következően nem a vizsgán történő csalás volt az, amely az alperes terhére róható, hanem az, hogy a vizsgaszabályzattal ellentétben a vizsgán felmerülő kérdéseket, illetve a helyes válaszokat rögzítette, és továbbította ezen program útján a tanulótársaknak annak ellenére, hogy ez kifejezetten tilalmazott volt.
[29] Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a hosszadalmas, több hónapig tartó felvételi eljárás során az alperessel nem közölték, miszerint az általa megpályázott munkakör betöltéséhez a tanulmányi szerződésen alapuló elvégzése szükséges, első ízben arról kizárólag a többlépcsős toborzási folyamat legutolsó mozzanatában K. T. tájékoztatta.
[31] A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 1 500 000 forintot és annak kamatát.
[32] A másodfokú bíróság ítélete szerint - utalva az Mt. 229. § (1) bekezdésére -a tanulmányi szerződés alapján folytatott tanulmányok annyiban nem függetlenek a munkaviszonytól, hogy a munkavállaló által betöltött vagy jövőben betöltendő munkakör professzionálisabb ellátásához kapcsolódnak. A tanulmányi szerződés megkötését arra az esetre tiltja az Mt., ha a tanulmány elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót, hiszen ez esetben a költségek viselésére a munkáltató az Mt. 229. § (9) bekezdése alapján jogszabálynál fogva köteles.
[33] Az előbbi jogszabályi rendelkezésekből kiindulva indifferens, hogy a felperes a választási folyamat mely fázisában szerzett tudomást a képzés elvégzésének lehetőségéről. Jelentősége annak van, hogy a perben meghallgatott tanúk vallomása alátámasztotta, miszerint a Software Engineer munkakör betöltéséhez szükséges volt a tanulmányi szerződés szerinti informatikai képzés elvégzése.
[34] Az alperes megfontolhatta, hogy ilyen körülmények között munkaviszonyt létesít-e a felperessel. Az alperesnek ez a döntési szabadsága értelemszerűen nem jelenthet egyúttal az Mt. 229. § (2) bekezdés b) pontja szerinti munkáltatói kötelezést is egyben még akkor sem, ha a képzés elvégzése az alperes érdekeit szolgálta (Kúria Mfv.I.10.176/2008.).
[35] Az Mt. 20. § (1) bekezdése előírja, hogy a munkáltató képviseletében jognyilatkozat tételére a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult. Ennek rendjét - a jogszabályok keretei között - a munkáltató határozza meg az Mt. 20. § (2) bekezdése értelmében.
[36] A periratok szerint V. B. ügyvezető a munkáltatói jogok gyakorlását az úgynevezett Level 3. szintű munkakörig átruházta dr. B. I. HR-igazgatóra, aki ennek folytán mind a munkaszerződés, mind a tanulmányi szerződés, továbbá az elállási nyilatkozat tekintetében jogosult volt azok aláírására, a jognyilatkozat megtételére.
[37] Az elsőfokú bíróság tanúvallomások alapján azt helyesen fejtette ki, hogy az alperes nem feladatként, hanem jogsértő módon hozta létre a vizsgakérdéseket és a helyes válaszokat rögzítő programot, amivel a tanulmányi szerződésből származó kötelezettségét megszegve járt el. Emiatt a felperes jogszerűen élt az elállás jogával és követelte vissza a tanulmányok folytatáshoz biztosított képzési költség összegének egy részét, 1 500 000 forint összeget.
[38] Az alperes alaptalanul vitatta fizetési kötelezettségét azért, mert a képzés támogatásból valósult meg, így a felperes számára költséget nem jelentett. A felperes becsatolta a munkavállalók képzésével összefüggésben kötött szerződést és a kifizetéseket igazoló számlákat, ezt meghaladóan a perben nem vizsgálható, hogy a peres feleken kívüli harmadik személy, a képzést végző cég milyen támogatásokat vett igényt. Ez ugyanis nem érinti azt a tényleges helyzetet, hogy a munkáltató fizetett a képzést végző cégnek a szolgáltatásért.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes felülvizsgálati ellenkérelme
[39] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet hatályában való fenntartását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.[40] Alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogi álláspontja helyes, míg a másodfokú bíróságé jogszabálysértő. Az Mt. 229. § (2) bekezdés b) pontjára és az Mt. 27. § (1) bekezdésére, valamint 29. § (4) bekezdésére utalt.
[41] Érvelése szerint nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni az elsőfokú eljárásban meghallgatott tanúk vallomásait, mert ezekből csak az a jogi következtetés lett volna levonható, hogy a munkaszerződésben és a felnőttképzési szerződésben rögzített képzettség megszerzése nélkül a felek között munkaviszony sem jött volna létre.
[42] A másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben az alperes választási szabadsága kizárólag a munkaszerződés megkötésében, a munkaviszony létesítésében volt, a munkakör betöltéséhez szükséges képzésben való részvételben azonban már nem, amelyet az iratok és a tanúk is alátámasztanak.
[43] Mivel a másodfokú bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a felperes által meghallgatni indítványozott tanúk vallomásait, ezért azokat az alperes jelen felülvizsgálati kérelmében megismételte.
[45] A másodfokú bíróság az alperessel kötött felnőttképzési szerződést sem értékelte helytállóan, holott abból egyértelműen kiderült a felnőttképzési szerződés megkötésének célja, valamint az, hogy az alperesnek ennek keretében történő munkakörre alkalmassá tétele semmiféle költséggel nem járt.
[46] Az összegszerűség szempontjából kiemelt jelentősége van annak, hogy a képzés sem a felperesnek, sem a képzést folytató Kft.-nek költséget nem jelentett. Erre tekintettel a felperes 1 500 000 forintos követelése sem helytálló.
[47] Mivel a képzés nem járt költséggel, a tanulmányi szerződésnek a 3 000 000 forint összegű munkáltatói támogatásra vonatkozó kitétele önmagában is érvénytelenséget eredményez különösen a szerződés 6. pontjában foglaltak szerint.
[48] A tanulmányi szerződés is elismeri, hogy az alperes képzése költséget a munkáltatónak nem jelentett, mivel a képzés "díjmentesen" történt, ami következik a felnőttképzési szerződésben rögzített költségvetési vagy EU támogatásból.
[51] Természetesen nem hagyható figyelmen kívül, miszerint az alperes konkrét munkát is végzett felperes részére a jogviszony fennállta alatt. A másodfokú bíróság ezt a releváns felperesi nyilatkozatot is figyelmen kívül hagyta. Nem véletlen, hogy felperes a tanulmányi szerződésben rögzített 3 000 000 forintot a munkaviszony megszüntetésekor leszállította annak 50%-ára.
[52] Amennyiben a másodfokú bíróság a tanulmányi szerződést érvényesnek tartotta, úgy vizsgálnia kellett volna, hogy a felperes keresete szerinti összeg mennyiben felel meg a tanulmányi szerződésnek. Az összegszerűségre vonatkozó bizonyítatlanságot azonban a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta.
[53] Az alperes utalt a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 406. §-ára, valamint a 346. § (5) bekezdésére.
[54] Álláspontja szerint a másodfokú döntés sérti az Mt. 229. § (2) bekezdés b) pontját, mert a felperesi munkáltató kötelezte alperest a tanulmányok elvégzésére. A munkaviszonyra vonatkozó szabályt sértő megállapodás pedig semmis, abból jogok és kötelezettségek nem származhatnak [Mt. 27. § (1) bekezdés, 29. § (4) bekezdés].
[55] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[56] Érvelése szerint amellett, hogy az alperes az eljárásban nem bizonyította azt az állítását, amely szerint a felperes kötelezte alperest a tanulmányi szerződés megkötésére, a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a munkavállaló a kiválasztási eljárás során a körülmények ismeretében megfontolhatta, hogy mindezek mellett létesít-e munkaviszonyt. A másodfokú bíróság azt is helytállóan állapította meg, hogy a képzés elvégzésének szükségessége nem értelmezhető munkáltatói kötelezettségnek.
[57] A perben releváns képzés elvégzésére alperesnek szüksége volt, azonban abból nem vonható le az a következtetés, hogy a felperes kötelezte az alperest a tanulmányi szerződés megkötésére. Ennek alapján az alperes állításával ellentétesen a tanulmányi szerződés nem ütközik az Mt. 229. § (2) bekezdés b) pontjába, így érvényesen jött létre.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[63] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben megalapozott.[64] A Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát, figyelemmel a Pp. 523. §-ban foglaltakra is.
[65] A Pp. 413. § (1) bekezdés a) és c) pontja rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell a felülvizsgálni kívánt ítélet számát a jogszabálysértés pontos megnevezésével, a jogszabályhely megjelölésével azt az eljárási, illetve anyagi jogi szabálysértést, amely kihat az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja.
[66] Az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak az új Pp. hatályba lépését követően történő felülvizsgálatáról szóló 1/2017. Polgári Jogegységi Határozat folytán a Pp. alkalmazása körében megfelelően irányadó az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény, amely szerint a törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körül írja, az erre vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti.
[67] Az alperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként nem hivatkozott a Pp. 279. § (1) bekezdésében foglaltakra, így jelen eljárásban a jogerős ítélet szerinti tényállás volt az irányadó.
[68] Az Mt. 229. § (1) bekezdése szerint a tanulmányi szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a munkavállaló pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn - de legfeljebb 5 éven - keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg. Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése szerint pedig nem köthető tanulmányi szerződés munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót. Az alperes ez utóbbira hivatkozott.
[69] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint tehát a felek 2017. november 13-án munkaszerződést és tanulmányi szerződést is kötöttek. Az is a tényállás része, hogy az alperes egy kiválasztási folyamatot követően nyerte el az állást, a tanulmányi szerződésből kitűnőleg pedig a munkáltató a képzésen történő részvétel lehetőségét felajánlotta, az alperes azt saját elhatározásából fogadta el.
[70] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok, különösen a tanúk meghallgatását követően helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az alperes által betöltött Software Engineer munkakör betöltéséhez szükséges volt a tanulmányi szerződés szerinti informatikai ismeretek megszerzése. A munkavállalónak a munkaszerződés aláírását megelőzően lehetősége volt végiggondolni, hogy ilyen feltételek mellett is kíván-e jogviszonyt létesíteni, az azonban semmiképpen sem állapítható meg, hogy a munkáltató kötelezése alapján vállalta volna a tanulmányok megkezdését [Mt. 229. § (2) b) pont].
[71] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az a körülmény, hogy a tanfolyam elvégzése a munkáltató érdekét is nagyban szolgálta, nem értékelhető úgy, hogy a felek kölcsönös akarata nem a tanulmányi szerződés megkötésére és az abban foglaltak teljesítésére irányult volna (Mfv.I.10.756/2008.).
[72] A munkáltató kötelezettséget vállalt juttatások teljesítésére, amellyel nyilvánvalóan saját munkaerő szükségletének biztosítását kívánta megvalósítani az alperessel történő megállapodás mellett. Mindez jelen esetben kizárólag úgy értelmezhető, hogy a felek akarata kölcsönösen a munkaviszony létesítésére és a munkakör megfelelő szintű betöltésére irányult, amelyhez szükség volt további munkavállalói ismeretek megszerzésére, ezáltal a tanulmányi szerződés megkötésére.
[73] Dr. B. I. munkáltatói jogkörgyakorló nyilatkozatából, miszerint "szükség volt a tanulmányi szerződésre annak érdekében, hogy a program részeként dolgozhasson az alperes" nem a munkáltatói kötelezésre vonható le következtetés - mint azt a felülvizsgálati kérelem tartalmazza -, hanem arra, hogy a munkaviszony létesítésének feltétele volt a megfelelő szakmai ismeretek birtoklása, ezért azok megszerzését biztosította a felperes a jövőben foglalkoztatandó munkavállaló számára. Mindezek alapján helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a tanulmányi szerződés a felek között érvényesen létrejött. A munkáltatói kötelezés tehát nem azonos a munkáltatói érdekkel, az ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelés alaptalan.
[74] A szerződéstől való elállás és a munkáltatói jogkörgyakorlás kérdését a felülvizsgálati kérelem már nem érintette, így azzal érdemben a Kúria nem foglalkozott.
[75] Az alperes felülvizsgálati kérelmében azonban jogszabálysértésként alappal jelölte meg a Pp. 346. § (5) bekezdésében foglaltakat. Ez egyebek mellett úgy rendelkezik, hogy a jogi indokolás tartalmazza az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb körülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
[76] A másodfokú bíróság ítéletének kizárólag a [29] bekezdése tartalmaz utalást az alperes fizetési kötelezettségére, azonban abból nem állapítható meg, hogy mely összegeket számolt el akként, mint amelyek az alperes képzésével összefüggésben merültek fel.
[77] Nem vitatott tény, hogy a felperes a munkavállalók képzésére tekintettel keretszerződést kötött külső céggel, a becsatolt számlákból azonban nem állapítható meg, hogy milyen címen történtek kifizetések, ezek közül melyek azok az összegek, amelyek egyértelműen az alperes képzésével merültek fel.
[78] Arra is helyesen utalt az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperesi képviselő úgy nyilatkozott, hogy "a felperes által csatolt látogatási igazolásból látható, hogy december 22-én került kiállításra a tréner részéről az igazolás a képzésen való részvételről. A jogviszony megszüntetése január végén történt, ezért vitatom azt az alperesi tényállítást, hogy egyáltalán ne végzett volna munkát az alperes a felperes részére. Kérdésre elmondom, hogy a képzés alatt nem végzett munkát az alperes, arra az időre távolléti díj illette meg, ugyanakkor érdemi munkát végzett jogviszonya fennállása alatt az alperes a felperes részére". Mindebből következően a bíróságoknak vizsgálniuk kellett volna, hogy a felperes részére a képzés alatt az alperes ténylegesen végzett-e munkát, ellátta-e munkakörét, hogyan történt az elszámolás, távolléti díj fizetésére milyen tevékenységért, milyen összegben került sor a munkáltató részéről. Azon szerződési kikötésből, hogy a képzés ingyenes, csak arra lehet következtetni, hogy az alperesnek közvetlen fizetési kötelezettsége nem keletkezett az oktatást végző cég felé, de arra nem, hogy a tanfolyammal összefüggésben a felperesnek sem volt kiadása.
[79] Kizárólag a fenti bizonyítási eljárás lefolytatása után lesz a másodfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozott, mindenre kiterjedő döntést tudjon hozni a kereseti kérelemről annak összegszerűségére is kihatóan.
[80] Fentiekre figyelemmel a Kúria a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alperest 1 500 000 forint és annak kamata megfizetésére kötelezte, hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a jogalapot érintően (Pp. 424. § (3) bekezdés).
(Kúria Mfv.VIII.10.095/2022/5.)