adozona.hu
BH 2023.2.39
BH 2023.2.39
A csődeljárásban a vagyonfelügyelő besorolási intézkedésével szemben a hitelező által kezdeményezett kifogásolási eljárásban az adós félként való részvételét az adós vagyonával szemben bejelentett követelés besorolása, tárgya, nem alapozza meg. Ez ugyanis természete és rendeltetése folytán magából a csődeljárásból következik, nem a vizsgált kifogásolási eljárás velejárója. A vagyonfelügyelő eljárására vonatkozó külön rendelkezésekből - nevezetesen, hogy a besorolási intézkedéssel szemben az adósnak is van é
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú bíróság az adós 2022. április 11-i kérelme alapján rendelte el a csődeljárást és kijelölte a vagyonfelügyelőt. A hitelezőknek szóló felhívás a Cégközlönyben 2022. április 27-én megjelent.
[2] A kifogást tevő hitelező - támogatóként - az adóssal támogatási jogviszonyban állt: az adósnak a koronavírus-járvány következtében szükségessé vált versenyképesség-növelő támogatás tárgyában kiírt felhívásra benyújtott pályázata alapján, 2020. július 9-én támogatói okiratot állított ki é...
BH 2023.2.39 A csődeljárásban a vagyonfelügyelő besorolási intézkedésével szemben a hitelező által kezdeményezett kifogásolási eljárásban az adós félként való részvételét az adós vagyonával szemben bejelentett követelés besorolása, tárgya, nem alapozza meg. Ez ugyanis természete és rendeltetése folytán magából a csődeljárásból következik, nem a vizsgált kifogásolási eljárás velejárója. A vagyonfelügyelő eljárására vonatkozó külön rendelkezésekből - nevezetesen, hogy a besorolási intézkedéssel szemben az adósnak is van észrevételezési, majd pedig kifogásolási joga - sem következik, hogy az adós alanya a vagyonfelügyelő besorolási intézkedésével szemben a hitelező által kezdeményezett kifogásolási eljárásnak [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 1. § (2) bek., 10. § (2) bek. f) pont, 12. § (1), (2) és (5) bekezdés, 15. § (3) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú bíróság az adós 2022. április 11-i kérelme alapján rendelte el a csődeljárást és kijelölte a vagyonfelügyelőt. A hitelezőknek szóló felhívás a Cégközlönyben 2022. április 27-én megjelent.[2] A kifogást tevő hitelező - támogatóként - az adóssal támogatási jogviszonyban állt: az adósnak a koronavírus-járvány következtében szükségessé vált versenyképesség-növelő támogatás tárgyában kiírt felhívásra benyújtott pályázata alapján, 2020. július 9-én támogatói okiratot állított ki és az adós részére 2020. augusztus 3-án 172 000 000 forint támogatási összeget folyósított.
[3] A csődeljárás elrendelését követően a hitelező az adósnak és a vagyonfelügyelőnek egyaránt megküldött 2022. május 25-i iratában a támogatói okiratot visszavonta, egyúttal felszólította az adóst, hogy a jogosulatlanul igénybe vett 172 000 000 forint támogatási összeget és az igénybejelentés napjáig számított 6 894 510 forint ügyleti kamatot, összesen 178 894 510 forintot fizessen meg a megadott bankszámlára. Nyilatkozott a megjelölt követelés érvényesítéséről a csődeljárásban.
[4] A vagyonfelügyelő 2022. június 9-i tájékoztatása szerint a határidőn túl bejelentett követelés nyilvántartásba vételét - elkésettsége miatt - elutasította. Ezt követően a kifogást előterjesztő hitelezővel és az adóssal folytatott egyeztetés alapján álláspontját felülvizsgálta, és a hitelező 178 894 510 forint összegű követelését a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja, a 100 000 forint összegű nyilvántartásba vételi díjat pedig a Cstv. 12. § (1) bekezdése alapján nem biztosított, vitatott követelésként nyilvántartásba vette, amelyről a kifogást tevőt 2022. június 28-án értesítette.
A hitelező kifogása és a vagyonfelügyelő ellenkérelme
[5] A hitelező 2022. június 28-án nyújtott be kifogást a vagyonfelügyelő 2022. június 9-i levelében közölt, a követelése elutasítását jelentő intézkedésével szemben, és kérte a vagyonfelügyelő kötelezését a hitelezői igényének a Cstv. 10. § (2) bekezdés f) pontja szerint határidőben bejelentett igényként történő nyilvántartásba vételére. Azt követően, hogy a vagyonfelügyelő 2022. június 28-án visszaigazolta a követelés nem biztosított, vitatott besorolását, kérte, hogy a bíróság kötelezze a vagyonfelügyelőt a bejelentett követelése Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint elismert követelésként való nyilvántartásba vételére.[6] A vagyonfelügyelő a kifogás elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú határozat
[7] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította, mivel álláspontja szerint a kifogással érintett jogviszony bonyolultsága miatt a hitelezői igény perbeli érvényesítése indokolt, ezért nem volta jogszabálysértő a vagyonfelügyelő intézkedése, amellyel a hitelező követelését vitatottként vette nyilvántartásba.[8] A kifogást tevő hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a vagyonfelügyelő 2022. június 28-án kelt intézkedését megsemmisíttette, kötelezte a vagyonfelügyelőt, hogy a hitelező 178 894 510 forint követelését határidőben bejelentett, nem vitatott követelésként vegye nyilvántartásba, és igazolja vissza a hitelezőnek.
[9] Határozatának indokolásában elsőként leszögezte, a törvény eltérő rendelkezése hiányában a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 389. §-a, 370. § (1) bekezdése szerint felülbírálati jogkörét a fellebbezési kérelem, ellenkérelem korlátai között gyakorolta. Tekintettel arra is, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a fellebbviteli eljárásban nem volt vitatott, a másodfokú bíróság az elsőfokú végzés anyagi jogi felülbírálatát [369. § (3) bekezdés c) pont] végezte el.
[10] Kiemelte, a csődeljárásban a hitelezői igénybejelentésekkel kapcsolatos vagyonfelügyelői feladatok szabályozása jelentősen eltér a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igényekkel kapcsolatos felszámolói kötelezettségek és jogok meghatározásától: míg utóbbiban a felszámoló a Cstv. 46. §-a szerint vitathatja a bejelentett követelést, amelynek megalapozottságáról a bíróság dönt, csődeljárásban a bejelentett hitelezői igényeket az adós vitathatja, és a vagyonfelügyelő attól függően intézkedik az elismert, nem vitatott vagy vitatott követelésként történő nyilvántartásba vételről. Ebből azonban nem következik, hogy az adós vitatása esetén a vagyonfelügyelő nem veheti nem vitatott követelésként nyilvántartásba a követelést, illetve nem így kell nyilvántartásba vennie. A Cstv. 12. § (2) és (4) bekezdése értelmében ugyanis - bár az adós bevonásával, de - a vagyonfelügyelő feladata és felelőssége a hitelezői követelések nyilvántartásba vétele a (2) bekezdés a) és b) pontjában írtak szerint; a vagyonfelügyelő dönti el, hogy az adós és a hitelező nyilatkozatai, az általuk rendelkezésre bocsátott okiratok alapján milyen kategóriában veszi nyilvántartásba, sorolja be a hitelezői követeléseket. Kizáró rendelkezés hiányában a vagyonfelügyelő olyan hitelezői követelést is nem vitatottnak minősíthet, amelyet az adós vitat. Ez következik egyebekben a Cstv. 13-14. §-ából és a Cstv. 15. § (1) bekezdéséből is.
[11] Leszögezte, hogy a vagyonfelügyelő támadott intézkedése jogszerűségét a vagyonfelügyelő rendelkezésére állt adatok, nyilatkozatok alapján kell megítélni, attól eltérő terjedelmű vizsgálatot a Cstv. 12. § (5) bekezdésében írt határidő sem tesz lehetővé. A másodfokú bíróság az iratokból megállapította, hogy a hitelező bejelentett igényét az adós részére kibocsátott és okirattal igazolt támogatói okirat visszavonására alapította, amelyet sem a vagyonfelügyelő, sem az adós nem vitatott. A vagyonfelügyelő rendelkezésére állt a Támogatási Okirat, amelynek 6.2. b) pontja szerint a támogató jogosult a támogatási okitatot visszavonni - egyebek között - az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ávr.) 81. §-ában írt valamely körülmény bekövetkezése esetén. Idetartozik a b) pontban írt ok szerint, ha a támogatott jogerős végzéssel elrendelt csődeljárás alatt áll. Erre a hitelező a vagyonfelügyelőnek ugyancsak rendelkezésére álló, 2022. május 25-i visszavonási nyilatkozatában (3.1. pont) kifejezetten hivatkozott.
[12] A Támogatási Okirat 6.3. pontjából minden további vizsgálat nélkül megállapítható volt, hogy a támogatási okirat visszavonása esetén a támogatottnak a költségvetéssel szemben jogszabály alapján fennálló visszafizetési kötelezettsége keletkezik. Az, hogy az adós csődeljárás alatt áll, az ügyben nyilvánvaló tény. A hitelező okirattal igazolta, hogy az adós fizetési kötelezettségét lejárttá tette.
[13] A másodfokú bíróság rámutatott: az adós - a vagyonfelügyelőnek 2022. június 27-én küldött e-mail tanúsága szerint - a hitelező elállását és az azzal felmerülő követelését egyedül abból az okból vitatta, hogy eleget tett a külön beszámolási kötelezettségének. Vagyis a csődeljárás tényéből következő visszavonási okot és annak jogkövetkezményét nem vitatta.
[14] Mindebből következően a másodfokú bíróság álláspontja szerint megalapozatlan és okszerűtlen az elsőfokú bíróság következtetése, hogy az adós vitatásában foglaltak a hitelezői követelés perbeli érvényesítését indokolják. Hangsúlyozta, a visszavont támogatói okirat alapján a hitelezőnek az adóssal szembeni igénye az általa megjelölt jogszabályi rendelkezéseken [Ávr. 81. § b) pont, 96. § c) és h) pont] alapult, a bejelentett követelésének összegszerűsége nem volt vitatott, ezért a hitelező követelése nem volt a csődeljárásban a vagyonfelügyelő számára bonyolult megítélésűnek tekinthető. A hitelezői követelés vitatottkénti minősítésére és annak a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti nyilvántartásba vételére nem volt törvényes indok, a vagyonfelügyelő támadott intézkedése jogellenes.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[15] A jogerős végzéssel szemben az adós és a vagyonfelügyelő terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.[16] Az adós arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság végzése a Cstv. 6. § (4) bekezdésébe, a 6. § (3) bekezdése alapján a Pp. 179. § (1), 180. § (1) bekezdésébe, a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontjába, az Ávr. 94. § (2) bekezdésébe és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő. Kérte annak hatályon kívül helyezését, és - tartalma szerint - elsődlegesen az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, másodlagosan az ügyben az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra utasítását.
[17] A vagyonfelügyelő a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a beadvány nyomtatvány részén megjelöltek szerint, tartalmát tekintve ugyancsak az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
[18] Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés a Cstv. 11. § (1) bekezdésébe, (2) bekezdés h) pontjába, (4) bekezdésébe és a 12. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontjába ütközően jogszabálysértő.
[19] Előadta, hogy a fizetési haladék időtartama alatt nem volt visszavonható a Támogatási Okirat, a hitelező egyfelől az adós csődeljárására, másfelől pedig a beszámolási kötelezettségének nemteljesítésére alapította a visszavonást.
[20] A kifogást tevő hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében az másodfokú bíróság végzésének hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[21] A Kúria az adós felülvizsgálati kérelmét illetően rögzíti, hogy az az alábbiak szerint nem volt érdemben elbírálható.[22] Az adós a Cstv. 6. § (4) bekezdésére hivatkozással állította az őt félként megillető eljárási jogok sérelmét az adott kifogásolási eljárásban, egyúttal jogosultságát a felülvizsgálati eljárás kezdeményezésére, azonban a Kúria figyelemmel volt a Cstv. 12. § (5) bekezdésében foglalt szabályozásra is.
[23] A Cstv. 6. § (4) bekezdése mellett ugyanis - amely a csődeljárásban az adóst, a hitelezőt és a vagyonfelügyelőt ismeri el félnek, egyúttal a kifogás elbírálása során azt a kifogást előterjesztő harmadik személyt, akinek jogát, jogos érdekét a vagyonfelügyelő kifogással támadott tevékenysége vagy mulasztása érinti - a Cstv. 12. § (5) bekezdése rendelkezik a vagyonfelügyelő besorolással kapcsolatos külön eljárásáról (értesítés, észrevételezés) és a besorolásra vonatkozó intézkedés elleni kifogásról, idetartozóan a kifogás benyújtására jogosult személyi körről.
[24] A Cstv. 12. § (5) bekezdése szerint az adóst és a hitelezőket a besorolásról és a nyilvántartásba vett követelés összegéről haladéktalanul értesíteni kell, és legalább 5 munkanapos határidőt kell számukra biztosítani, hogy arra vonatkozóan észrevételt tehessenek. Az észrevétel tárgyában a vagyonfelügyelő három munkanapon belül dönt, és erről haladéktalanul köteles értesíteni a hitelezőt és az adóst, akik az erről történt tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül nyújthatnak be kifogást a bírósághoz a vagyonfelügyelő besorolásra vonatkozó intézkedése ellen, ideértve azt is, ha a vagyonfelügyelő nem a hitelező által bejelentett összegben veszi nyilvántartásba a követelést. A bíróság a kifogás elbírálása tárgyában soron kívül, de legfeljebb 8 munkanapon belül határoz. A végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. A bíróság végzése következtében nem vitatottként nyilvántartásba vett követelés nem minősül az adós általi tartozáselismerésnek, a hitelezővel szembeni igényérvényesítést nem zárja ki.
[25] A Kúria korábban a Gfv.X.30.127/2012/9. számú végzésében jelen ügyben is irányadó jelleggel kimondta: a Cstv. 12. § (5) bekezdésében szabályozott kifogás, bár az eljárásra speciális rendelkezéseket is tartalmaz, mégis a Cstv. 15. § (3) bekezdésében található kifogás egy esetének tekintendő. A Cstv. 15. § (3) bekezdése tartalmazza tehát az általános szabályokat, melyhez képest a besorolással kapcsolatos kifogás különös szabályai a 12. § (5) bekezdésében találhatók.
[26] A Cstv. a 15. § (3) bekezdésében pedig úgy szabályozza csődeljárásban a vagyonfelügyelő jogszabálysértő vagy a hitelezők, illetve más személy jogos érdekét sértő tevékenységével, illetve mulasztásával szemben igénybevehető külön jogorvoslat, a kifogás jogintézményét, hogy a kifogás elbírálására jogosult bíróság eljárására a Cstv. 51. §-ában foglaltak megfelelő alkalmazását rendeli el.
[27] A Cstv. 51. § (1) bekezdése egyértelművé teszi: a sérelmet szenvedett félnek (hitelezői választmány, hitelezői képviselő) a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a kifogást a felszámolóval szemben kell előterjesztenie a felszámolást elrendelő bíróságnál.
[28] Mindebből együttesen az következik, hogy a kifogásolási eljárás alanyi köre a vagyonfelügyelő besorolási intézkedése ellen a Cstv. 12. § (5) bekezdésére alapított kifogás esetében meghatározott: amennyiben kifogással az érintett hitelező él, a kifogást tevő hitelezőre és a vagyonfelügyelőre korlátozott. (Abban az esetben pedig, ha az adós támadja kifogással a vagyonfelügyelő besorolási intézkedését a Cstv. hivatkozott rendelkezése szerint, a későbbiekben jelzett bírósági gyakorlatot követve be kell vonja az eljárásba magát a besorolással érintett hitelezőt is.)
[29] A Cstv. 12. § (5) bekezdésének további szabályozási tartalmából, a vagyonfelügyelő eljárására vonatkozó külön rendelkezésekből - közelebbről abból, hogy a besorolási intézkedéssel szemben az adósnak is van észrevételezési, majd pedig kifogásolási joga - sem következik, hogy az adós alanya lenne egyben a vagyonfelügyelő besorolási intézkedésével szemben nem általa, hanem a hitelező által kezdeményezett kifogásolási eljárásnak. Az adós részvételét a vizsgált kifogásolási eljárásban félként pusztán az - ahogyan arra jelen ügyben a felülvizsgálati kérelme utalt -, hogy a más által kezdeményezett kifogásolási eljárásnak az adós vagyonával szemben bejelentett követelés mikénti besorolása a tárgya, nem alapozza meg. Ez ugyanis természete és rendeltetése folytán magából a csődeljárásból következik [Cstv. 1. § (2) bekezdés], nem a vizsgált kifogásolási eljárás velejárója.
[30] A Cstv. egyebekben az adós közreműködését a csődeljárásban bejelentett hitelezői követelés mikénti besorolásához a 14. § (1) bekezdésében és a 12. § már ismertetett (5) bekezdésében írtak szerint biztosítja: számára külön nyilatkozattételi, észrevételezési jogot ad.
[31] Tévesen utalt az adós a Kúria Gfv.VI.30.078/2022/4. számú határozatára, amely eltérő tényálláson - hitelező részéről egy másik hitelező igényének nyilvántartásba vételét támadó kifogáson [Cstv. 51. §] - alapult. Jelen ügyben az érintett hitelező kifogásolta a saját hitelezői követelése besorolását, amelytől különbözik, ha a kifogást előterjesztő (aki jellemzően a csőd- és felszámolási eljárásban egyaránt hitelező) egy másik hitelező követelésének nyilvántartásba vételét támadja: a bírói gyakorlat ez utóbbi esetben várja el következetesen a kifogással közvetlenül érintett hitelező bevonását és kötelező részvételét a kifogásolási eljárásban.
[32] Mindebből következően az adós nem minősült jelen kifogásolási eljárásban félnek (az sem volt megállapítható, hogy rá a jogerős végzés közvetlenül rendelkezést tartalmazott). Az adós a Pp. 406. § (1) bekezdése szerint nem volt jogosult felülvizsgálat előterjesztésére, ezért a felülvizsgálati kérelmét a Kúria a Pp. 415. § (1) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
[33] A jogerős végzést a Kúria a vagyonfelügyelő felülvizsgálati kérelme alapján a Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az ott megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.
[34] A Kúria előrebocsátja a felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban, hogy a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat jellegéből nemcsak az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye (Pp. 422. §), hanem az is, hogy a felülvizsgálati eljárásnak nem lehet tárgya - az egységes és régóta kialakult joggyakorlat értelmében - sem olyan tény-, sem pedig olyan jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, amelyre a felek korábban nem hivatkoztak (Kúria Kfv.35.568/2013/8., megjelent: BH 2015.18., BH 2002.447., BH 2002.283.). A Pp. 423. § (1) bekezdéséből következően továbbá - miként a korábban hatályban volt polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény tartalmilag azonos rendelkezéseit az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény értelmezte - felülbírálati jogkörét a Kúria az adott ügyben nem irányadó, három kivételtől eltekintve, a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, a törvényes határidőben érkezett perorvoslati kérelemben - a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölésével, valamint a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetésével - előadott jogszabálysértések vizsgálatával gyakorolhatja.
[35] Az előzőekre tekintettel nem volt érdemben vizsgálható a felülvizsgálati kérelemben újonnan előadott hivatkozás a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontjának megsértésére. A vagyonfelügyelő ugyanis arra, hogy a fizetési moratórium alatt a hitelező nem állhatott el a támogatási szerződéstől a csődeljárás kezdeményezésére hivatkozással, nem hogy a besorolással kapcsolatos döntését nem alapította, de a kifogásolási eljárás első- és másodfokú szakaszában sem hivatkozott.
[36] A vagyonfelügyelő védekezése az eljárás során azon alapult, hogy a hitelezői követelés besorolásánál az adós - álláspontja szerint indokolt - vitatására volt figyelemmel. Az adós a vagyonfelügyelőnek 2022. június 27-én küldött észrevételében a hitelező elállását és az azzal felmerülő követelését a külön beszámolási kötelezettsége teljesítése miatt vitatta. Erre figyelemmel állította az eljárás során a vagyonfelügyelő egyben azt, hogy az elállás megalapozottsága, jogszerűsége a kifogásolási eljárásban nem vizsgálható.
[37] A csődeljárás tényéből következő visszavonási okot és annak jogkövetkezményét a vagyonfelügyelő - ahogy a hozzá intézett észrevételében az adós sem - nem vitatta a felülvizsgálati eljárást megelőzően [Pp. 7. § (1) bekezdés 1. pont, 199. § (2) bekezdés b) pont ba) alpont], ami kizárta a felülvizsgálati eljárásban történő vizsgálatát.
[38] A felülvizsgálati kérelem a fentieken túl további jogszabálysértésre nem hivatkozott.
[39] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.VI.30.449/2022/8.)