adozona.hu
BH 2023.1.20
BH 2023.1.20
A Gytv. 14. §-ában foglalt megtiltási kötelezettség a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét tagadó, kétségbe vonó, azokat jelentéktelen színben feltüntető vagy azokat igazolni törekvő (tiltott célú) gyűlést kivonja az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjog védelmi köréből. A gyülekezési hatóságnak azt kell vizsgálnia, hogy a Gytv. 14. § a) és b) pontjában írt megtiltási feltételek fennállnak-e [2018. évi LV. törvény (Gytv.) 14. §; 2016. év
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2022. november 14. napján 09:19 órakor ügyfélkapun keresztül bejelentette az alperesnek, hogy … napján … órától … óráig a Budai várban a Bécsi kapu tetején statikus gyűlést kíván szervezni. A felperes a gyűlés célját a "Kitörésben" részt vett hősökre való megemlékezésben jelölte meg.
[2] Az alperes a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 11. § (2) bekezdése szerinti egyeztetési kötelezettségére tekintettel, a tényállás tisztázása érdekében a fe...
BH 2023.1.20 A Gytv. 14. §-ában foglalt megtiltási kötelezettség a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét tagadó, kétségbe vonó, azokat jelentéktelen színben feltüntető vagy azokat igazolni törekvő (tiltott célú) gyűlést kivonja az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjog védelmi köréből. A gyülekezési hatóságnak azt kell vizsgálnia, hogy a Gytv. 14. § a) és b) pontjában írt megtiltási feltételek fennállnak-e [2018. évi LV. törvény (Gytv.) 14. §; 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 52. § (3) bek.].
A közigazgatási per alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2022. november 14. napján 09:19 órakor ügyfélkapun keresztül bejelentette az alperesnek, hogy … napján … órától … óráig a Budai várban a Bécsi kapu tetején statikus gyűlést kíván szervezni. A felperes a gyűlés célját a "Kitörésben" részt vett hősökre való megemlékezésben jelölte meg.[2] Az alperes a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 11. § (2) bekezdése szerinti egyeztetési kötelezettségére tekintettel, a tényállás tisztázása érdekében a felperest mint a gyűlés egyik szervezőjét 2022. november 15. napján 9:00 órára rövid úton, személyes egyeztetésre idézte hivatalos helyiségébe. Az egyeztetés során a felperes előadta, hogy a megtartani szándékozott gyűlés keretében a Bécsi kapu feletti területen egy 9 m x 90 cm nagyságú molinót kívánnak kifeszíteni, amelyen a "Tisztelet a hősöknek!" szöveget fog állni.
[3] A felperes továbbá előadta, hogy a megtartani szándékozott gyűlés nem a klasszikus "Becsület napi" megemlékezés lesz, hanem kizárólag a "Kitörésben" résztvevőknek állít emléket.
[4] Az alperes munkatársa a személyes egyeztetés keretében az általános jogi tájékoztatási kötelezettsége körében felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a gyülekezési hatóságnak a gyűlés tudomásulvételével kapcsolatban mérlegelnie kell az esetleges tiltó okok alkalmazásának kérdését is, így mérlegelendő körbe tartozik a Gytv. 14. §-ában meghatározott megtiltási ok vizsgálata is.
Az alperes határozata
[5] Az alperes 2022. november 16. napján kelt, 01000-160/1430-3/2022. rendb. számú határozatával a gyűlés bejelentésben megjelölt helyszínen és időpontban történő megtartását a Gytv. 14. §-a alapján megtiltotta.[6] Az alperesi határozat a gyűlés tervezett időpontjával kapcsolatosan megállapította, hogy az napra pontosan az 1945. február 11. napján lezajlott "Kitörés napjának" 78. évfordulójára esik, továbbá azt is rögzítette, hagy a helyszín, azaz a Budai vár Bécsi kapu mint a "Kitörés" kezdő helyszíne egyértelműen az említett történelmi eseményhez köthető.
[7] A döntés hivatkozott a Gytv. 14. § a) és b) pontjára, mely szerint a gyülekezési hatóság a gyűlés megtartását megtiltja, ha a gyülekezés helyszíne olyan országos jelentőségű történelmi emlékhely vagy időpontja olyan nap, amely a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet, és a bejelentéskor rendelkezésre álló körülmények alapján fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy a gyűlés alkalmas a köznyugalom megzavarására.
[8] Az alperes megállapítása szerint a gyűlés a korábbi évek "Kitörés napi" rendezvényeihez hasonló, s a résztvevők köre is azonos, mely rendezvény a korábbi tapasztalatok alapján alkalmas lehetett arra, hogy a külső szemlélőkben félelmet, riadalmat, ellenérzést keltsen. Ez pedig a Gytv. 14. §-ában foglaltak szerint alkalmas lehet a köznyugalom megzavarására, s indokolttá teszi a megtiltási ok alkalmazását. Határozatában utalt arra, hogy a társszerv minősített okiratban foglalt megállapításait is figyelembe vette.
A keresetlevél és a védirat
[9] A felperes keresetlevelében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben történő marasztalását kérte.[10] A felperes szerint a támadott határozat mindenekelőtt azért jogszabálysértő, mivel annak meghozatalára a Gytv. 13. § (1) bekezdésében megállapított határidőn túl került sor. Bár a határozaton 2022. november 16. nap 08 óra 25 perc szerepel (ebből a nap, óra, perc kézzel írottan), azonban a felperes részére a határozat 2022. november 16. napján 09:33 órakor került továbbításra ügyfélkapujára, a rendőrség honlapján pedig 2022. november 16. napján 09:34 órakor került közhírré tételre. A Gytv. 15. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy kétség esetén a közlés időpontjának a közhírré tétel időpontját kell tekinteni. A határidő vonatkozásában előadta, hogy az anyagi jogi jellegű, melynek elmulasztása jogvesztéssel jár. Álláspontja szerint a határidőn túli közléssel az alperes nem csak a Gytv. 13. § (1) bekezdését, hanem az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését is megsértette.
[11] A felperes másodlagosan arra is hivatkozott, hogy amennyiben határidőben is történt a határozat meghozatala és közlése, az sérti az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését, a Gytv. 1. § (1) bekezdését, a 13. § (1) bekezdését, a 14. §-t, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 1. §-át, a 2. § (2) bekezdés a) és b) pontjait, a 6. § (1) és (3) bekezdéseit, továbbá a 9. §-t, a 62. §-t, a 63. §-t, a 64. §-t és a 81. § (1) bekezdését.
[12] Ezzel összefüggésben a felperes arra hivatkozott, hogy a határozat nem tartalmaz a bejelentett rendezvényre vonatkozó tényállást. Az indokolásban megjelölt tények, bizonyítékok jelentős része nem tárgyi, hanem egy másik - korábban betiltott - gyűlésre vonatkozik, de az erre alapított tiltó határozattal való összefüggést nem támasztja alá. Márpedig a 30/2015. (X. 15.) AB határozat is rámutatott arra, hogy az Ákr. által is deklarált hivatalbóliság elvéből fakadóan a rendőrség mint gyülekezési hatóság hivatalból állapítja meg a tényállást. Az alperes gyülekezési hatóság a döntés meghozatalához vezető eljárási utat megfordította, s a tényállás tisztázása körében valójában a következtetésből indul ki.
[13] A felperes hivatkozott arra, hogy a jogszabály konjunktív feltételeket állapít meg, így csak a Gytv. 14. § a) és b) pontjának együttes fennállása, megvalósulása esetén állhat fent tiltási ok. Álláspontja szerint jelen ügyben a Gytv. 14. § a) pontja nem valósul meg, mivel a tárgyi bejelentés nem feleltethető meg a korábbi évek ún. "Kitörés napi" bejelentéseinek, az alperes azt azzal összemosta.
[14] A felperes kifejtette, hogy a "Kitörésről" mint történelmi eseményről történő megemlékezés annak évfordulóján és annak helyszínén önmagában nem jogszerűtlen, mivel nem a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet, s ekként a Gytv. 14. § a) pontja szerinti kritériumot nem meríti ki.
[15] Vitatta továbbá a felperes a határozat történeti tényekre történő utalását, valamint azt is, hogy nem felel meg a valóságnak az az állítás, miszerint felperes több olyan bejelentést is tett, mely köthető lenne a "Kitörés napjához". Az a határozati állítás miszerint a "bejelentőnek szükségszerűen ismernie kellene a gyülekezési hatóságnak azt a töretlen gyakorlatát, amely a "Kitörés napi" bejelentések következetes megtiltását jelenti", éppen arra utal, hogy a gyülekezési hatóság minden olyan megemlékezésre irányuló bejelentést, amely a "Kitöréshez" mint történelmi eseményhez kapcsolódik, a bejelentés valós vizsgálatának, értékelésének elvégzése nélkül, csupán annak látszatát keltve egyszerűen megtilt, prejudikál.
[16] A felperes előadta, hogy a gyűlés során nem lesz vonulás, nem lesznek beszédek, az nem kerül meghirdetésre, azaz a "Kitörés napjának" nevezett gyűlés jellegzetességeit nem hordozza, azzal nem azonosítható. Az alperes gyülekezési hatóságnak a tényállás tisztázása mellett, az indokolási kötelezettsége körében arra is választ kellett volna adnia, hogy mi okból vonta kétségbe a bejelentő szavahihetőségét, jóhiszeműségét és negligálta tényállításait. Ugyanis a rosszhiszeműség bizonyítása az alperest terheli. Álláspontja szerint az alperes a lehetséges valószínű közvetlen veszélyt felderíteni és igazolni nem tudta határozatában.
[17] Az alperes 2022. november 23. napján kelt védiratában elsődlegesen a felperes keresetlevele visszautasítását kérte a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján tekintettel arra, hogy a felperes keresetindítási határidőt elmulasztotta és igazolási kérelmet nem terjesztett elő. Másodlagosan a felperes keresetét mint megalapozatlant kérte elutasítani. Továbbá kérte a felperes perköltségekben történő marasztalását.
[18] A Kúria Kgyk.VII.39.537/2022/6. számú végzésével a keresetlevelet a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontja alapján, a Pp. 618. § (1) bekezdés b) pontjára is figyelemmel visszautasította, amelyet a felperes a törvényes határidőn belül újra benyújtotta, így Kp. 49. § (1) bekezdés b) pontja szerint a keresetlevél benyújtásának joghatásai fennmaradtak.
[19] Az alperes védiratában a keresetlevél elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte.
[20] Az ügyintézési határidő megtartottságával kapcsolatban hivatkozott a Kúria Kgyk.IV.39.450/2022/5. ítélet [25] bekezdésében foglaltakra, amely alapján a határozat meghozatala és expediálása vonatkozásában a felperes nem hivatkozhatott alappal az elkésettségre. Előadta, hogy eljárása során a Kúria Kgyk.VII.39.086/2022/8. számú ítéletének megfelelően mérlegelte a Gytv. 14. §-ban meghatározott konjunktív feltételek együttes fennállását. Megállapításait a megkeresésére kibocsátott, társszerv által elkészített, minősített okiratba foglalt tények is alátámasztják.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A kereset - az alábbiak szerint - nem alapos.[22] A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jogszerűen döntött-e az alperes, amikor a keresettel támadott határozatával a felperes által bejelentett gyűlés megtartását megtiltotta. A keresettel támadott határozat jogszerűségét a Kúriának a Kp. 2. § (4) bekezdése, a 84. § (2) bekezdése, a 85. § (1) és (2) bekezdései, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 342. § (1) bekezdése szerint a kereseti kérelem korlátai között, a meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján kellett vizsgálnia. A tényállást a Kp. 78. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint a Pp. 279. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel a peres felek tényállításai és az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok egyenként és összességében, a megelőző eljárásban megállapított tényállással is összevetve történő értékelése alapján, a meggyőződése szerint állapította meg.
[23] A felperes keresetlevelében hivatkozott arra, hogy a bejelentését 2022. november 14. napján 9 óra 19 perckor tette meg, ezért álláspontja szerint az alperes 2022. november 16. napján 9 óra 19 percig hozhatott volna ügyében döntést, azonban a határozatot csak 2022. november 16. napján 9 óra 33 perckor közölték vele. A bejelentés és a határozat közlése között tehát 48 óránál hosszabb idő telt el, ami álláspontja szerint a Gytv. 13. § (1) bekezdését sérti, miszerint "a gyülekezési hatóság a bejelentés beérkezésétől számított 48 órán belül a gyűlésnek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időpontban való megtartását megtiltja, ha az egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme az (5) bekezdés szerinti enyhébb korlátozással nem biztosítható."
[24] A Kúria gyakorlata szerint a bejelentés vizsgálatát a hatóság hivatalból végzi, ez azonban nem szükségképpen eredményezi hatósági eljárás lefolytatását és annak eredményeként hatósági határozatot. A gyülekezési hatóság az ellenőrzés eredményeként juthat arra a következtetésre, hogy a Gytv. 11. § (4) bekezdése alapján a gyűlés rendjének fenntartása, valamint a közrend biztosítása érdekében határozatot hoz vagy a bejelentett rendezvényt a Gytv. 13. § (1) bekezdése vagy a Gytv. 14. §-a alapján határozattal megtiltja. Ebben az esetben a megtiltó határozatot már - hivatalból megindított és a határozattal nyomban el is döntött - hatósági eljárásban hozza. A megtiltó határozat tartalmára tehát már vonatkoznak az Ákr. hatósági eljárásra irányadó szabályai. (K.IV.40.000/2021/5. [15] bekezdés) E körben nem hagyható figyelmen kívül a Gytv. 11. § (1) bekezdése sem, amely kimondja, hogy a bejelentés elintézésére a közigazgatási eljárások általános szabályait a Gytv.-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
[25] A Gytv. a határidő számítására nem állapít meg sajátos szabályokat, ezért a Kúria az ügyintézési határidő megtartottságát az Ákr. 52. § (3) bekezdésének alapján vizsgálta. E rendelkezés szerint az az órákban megállapított határidő az okot adó cselekményt követő óra első percében kezdődik, vagyis az alperes számára az ügyintézési határidő 2022. november 14. napján 10 órakor kezdődött, és az 2022. november 16. napján 10 órakor járt le. Figyelemmel arra, hogy az alperes nemcsak, hogy a határozatát nem vitatottan 2022. november 16. napján 8 óra 25 perckor meghozta, hanem még az ügyintézési határidő lejárta előtt közölte is a felperessel, a Kúria nem találta megalapozottnak a felperes e körben tett előadását.
[26] A felperes az ügyintézési határidő megtartottságával kapcsolatban hivatkozott arra is, hogy a határozat közlése vonatkozásában az Ákr. 50. § (4) bekezdését is alkalmazni kell, amely szerint az ügyintézési határidőn belül a döntés közlése iránt is intézkedni kell. Amint arra a Kúria Kgyk.IV.39.450/2022/5. számú ítéletében rámutatott, a Gytv. nem írja elő, hogy a gyülekezési hatóság határozatát 48 órán belül közölni is kell, épp ellenkezőleg, a Gytv. 15. § (1) bekezdése - eltérően az Ákr. 50. § (4) bekezdésében meghatározott általános szabálytól - a gyülekezési ügyek intézésének sajátosságaira tekintettel a határozat közlésére külön rendelkezést tartalmaz. A Kúria rámutat, hogy a közlés haladéktalanságát a 48 órás határidőhöz mérten kell megítélni. (Kgyk.IV.39.450/2022/5. [25])
[27] A felperes érvelésének központi eleme az volt, hogy az általa bejelentett gyűlés egyrészt nem a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet, ekként a Gytv. 14. § a) pontja szerinti kritériumot nem meríti ki, másrészt nem meríti ki a 14. § b) pontját sem, mert nem áll fenn a közvetlen veszélye annak, hogy a gyűlés tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tüntesse fel vagy igazolni törekedjen a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét.
[28] A Kúria Kgyk.VII.39.086/2022/8. számú ítéletének [18]-[22] bekezdéseiben már értelmezte a Gytv. 14. §-ának két feltételét. A Kúria nem lát okot arra, hogy az alperes határozatában helytállóan felhívott, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett e határozatától jogkérdésben eltérjen, azt továbbra is irányadónak tartja, abba foglalt jogértelmezéssel egyetért.
[29] A Kúria e határozatában rögzítette azt, hogy a gyülekezési hatóságnak a Gytv. 14. §-a szerinti megtiltási kötelezettség alkalmazása során milyen körülményeket kell vizsgálnia. Elsőként azt, hogy a gyűlést az a) pontban írt helyszínre vagy időpontban tervezik-e megtartani. Majd ennek igenlő megválaszolása esetén azt, hogy a bejelentéskor rendelkezésre álló körülmények alapján fennáll-e annak közvetlen veszélye, hogy a gyűlés a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét tagadja-e, kétségbe vonja-e, jelentéktelen színben tünteti-e fel, vagy azokat igazolni törekszik-e. Végül azt kellett vizsgálnia, hogy ennek következtében a gyűlés alkalmas a köznyugalom megzavarására.
[30] Indokolt rámutatni, hogy a Gytv. 14. § a) pontja egy objektív, a szervező tudattartalmától független tényállási elemet határoz meg. Ennek megfelelően nincs jelentősége annak, hogy az adott helyszínről vagy időpontról a szervező miként gondolkodik. A gyülekezési hatóság akkor tesz eleget az Ákr. 62. §-ában meghatározott tényállástisztázási kötelezettségének, ha objektív körülmények és a történelmi-, továbbá annak esetlegesen ismert tágabb kontextusa alapján értékeli a gyűlés helyszínét és időpontját.
[31] A felperes a keresetleveléhez csatolta a nyilatkozatát arról, hogy nem a nemzetiszocializmust kívánja éltetni a rendezvényén, hanem a Kitörés hőseiről megemlékezni. Kifogásolta ugyan az alperes gyűlés kontextusával kapcsolatos megállapításait, azonban nyilatkozata nem volt alkalmas arra, hogy alátámassza, hogy a határozatban foglaltakkal ellentétben 1945. február 11. napja, miért ne emlékeztetne a nemzetiszocialista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira. Magyarországon az elmúlt években a "Becsület Napja", a "Kitörés Napja" és a "Budapest Erőd" ("Festung Budapest") rendezvények azonos időpontja és részben azonos vagy közeli helyszíne miatt egymástól elválaszthatatlanná váltak. Azok időpontját a korábbi rendezvények tapasztalatai, valamint az 1945. februári kitörés okai és következményei alapján a közvélekedés olyan időpontnak tartja, amely a nemzetiszocialista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozatára emlékeztet. Amint arra a Kúria korábban már rámutatott, a "Becsület Napja" nem csupán a Budapest ostroma és ennek részeként a kitörési kísérlet során életüket vesztett, hazájukat védő katonák hősiességéről való megemlékezést mint kegyeleti aktust jelenti - amelynek jogszerűségét senki sem kérdőjelezte meg -, hanem "az évek, évtizedek során ráépült, köré szerveződött ideológiai felhangokkal együtt egy olyan, a nemzetiszocialista diktatúra, illetve annak elfogadhatóvá tétele mellett kiálló megnyilvánulást is, amely ekként már ellentétes az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában foglaltakkal (a történeti alkotmány idegen megszállás miatt bekövetkezett felfüggesztésének el nem ismerésével, a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülésének tagadásával)." Vagyis - mivel a "Becsület Napjához" kapcsolódónak tartotta - helytállóan jutott arra a következtetésre az alperes, hogy a gyűlés időpontja olyan nap, amely a nemzetiszocialista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet. Nem volt e körben sem alapos a felperes hivatkozása, miszerint az alperes "összemosta" a "Kitörés Napját" és a "Becsület Napját", mert a gyülekezési hatóság határozatában a két esemény kapcsolatát mutatta be, nem tett közöttük egyenlőséget.
[32] A Gytv. 14. § b) pontjának "azokat igazolni törekszik" fordulata a gyűlés közvetlen céljára vonatkozik, azonban "a gyűlés a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel" fordulatok a gyűlés - akár a szervező eredeti szándékával ellentétes - eredményére vonatkoznak, melyeket a Kúria Kgyk.VII.39.086/2022/8. számú ítéletében együtt tiltott célként jelölt meg. Ennek megfelelően e rendelkezés alkalmazása során a gyülekezési hatóságnak azt kell vizsgálnia, hogy fennáll-e a közvetlen veszélye annak, hogy a maga a gyűlés mint kommunikációs csatorna (médium) ilyen eredményre vezet-e. Ettől pedig nem választható el a mondat záró fordulata, amely az eredményhez képest a gyűlés köznyugalom megzavarására való objektív alkalmasságát is megkívánja.
[33] Igaz, hogy a szervező a gyülekezési hatósággal folytatott egyeztetés során úgy nyilatkozott, hogy a gyűlést nem hirdeti nyilvánosan, ez azonban nem érinti azt, hogy a Gytv. 2. §-a értelmében a gyűlés fogalmi eleme annak nyilvánossága, vagyis, hogy ahhoz bárki szabadon csatlakozhat. A gyülekezési hatóságnak ezért azt is vizsgálnia kellett, hogy fennáll-e annak közvetlen veszélye, hogy a gyűléshez olyan személyek csatlakoznak, akiknek magatartása folytán a látszólag nem tiltott célú gyűlés tiltott célúvá válik. A korábbi hasonló rendezvények és a minősített adatok alapján megalapozottan állapította meg az alperes, hogy fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy - azáltal, hogy a gyűlés a nemzetiszocialista diktatúra által elkövetett bűnök tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tüneti fel - a gyűlés alkalmassá válik a köznyugalom megzavarására.
[34] A Kúria eljáró tanácsa megtekintette a minősített adatot tartalmazó iratot. Annak ismertetésére a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény rendelkezéseire alapján nem kerülhetett sor, a minősített adatok a határozat indokolásában nem jelenhettek meg. Az eljáró tanács tagjai megismerték a tájékoztatásban foglaltakat, és azt is figyelembe véve győződhettek meg az alperes határozatának jogszerűségéről, biztosított volt a felperes tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő joga.
[35] Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az alperes az Ákr. 62. §-ának megfelelően, a Gytv. 14. §-ának alkalmazásához szükséges, releváns körben a tényállást tisztázta, döntését bizonyítékokkal alátámasztotta. Az Ákr. 3. § második mondata szerint a hatóság hivatalból állapítja meg a tényállást, ami azt is megkívánja, hogy a gyülekezési hatóság a bejelentésben nem szereplő vagy a bejelentő által elhallgatott körülményeket feltárja, és ezek alapján hozza meg döntését. Szemben a felperes állításával, a bejelentésben és az egyeztetési eljárás során tett nyilatkozatait figyelembe vette, és azokat a rendelkezésére álló bizonyítékokkal is összevetette. A szükséges és elégséges mértékben eleget tett továbbá az Ákr. 81. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének.
[36] A fentiek alapján a Kúria igazoltnak találta, hogy a felperes által bejelentett gyűlés tiltott célra irányul, megállapította, hogy a gyűlés nem tartozik az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjog által védett körbe.
[37] A felperes keresetében a Gytv. 13. § (1) bekezdésének megsértését is állította, azonban erre vonatkozó érveit nem fejtette ki. A Kúria megállapította, hogy a bejelentett gyűlés megtiltását nem a Gytv. 13. § (1) bekezdésére, hanem a Gytv. 14. §-ára alapozta, amely a fentieknek megfelelően - a 14. § a) és b) pontja konjunktív feltételeinek megvalósulása esetén - a gyűlés megtiltását kötelezően írja elő, vagyis e körben a jogalkotó maga végezte el azt a szükségességi-arányossági tesztet, amelyet a más esetekben a gyülekezési hatóságra bízott. Erre figyelemmel a 14. § szerinti esetekben nemhogy nem írja elő, hanem egyenesen nem teszi lehetővé a megtiltásnál enyhébb korlátok alkalmazását. A Kúria ezért a Gytv. 13. § (1) bekezdésének sérelmét sem találta megalapozottnak.
[38] Keresetlevelében a felperes azt állította, hogy az alperes azzal, hogy a nyilatkozattól eltérő, azzal ellentétes állításokat tett, de azokat nem bizonyította, - a fentiekben vizsgált Ákr. 62. §-án és a 81. § (1) bekezdésén túl - megsértette az Ákr. 1. §-át, a 2. § (2) bekezdés a) és b) pontjait, a 6. § (1) és (3) bekezdését, 9. §-át, a 63-64 §-ait. Ezeket az állításait azonban nem támasztotta alá és nem indokolta meg. Így nem volt megállapítható, hogy mire alapozza azt, hogy az alperes megsértette az Ákr. alapelvek szerepéről rendelkező 1. §-át, hogy a 2. § (2) bekezdésének a) és b) pontjának pontosan mely fordulatát és miként sértette meg az alperes. Erre vonatkozó kifejezett előadás nélkül az sem volt megállapítható, hogy a hatóság a jóhiszeműség elvét és a bizalmi elvet miként sértette meg. Nem hivatkozott ilyenre, és a periratok alapján fel sem merült, hogy az alperes hatáskör hiányában járt volna el, vagy más szerv hatáskörét vonta volna el, ezért az hatóság fogalmát meghatározó Ákr. 9. §-ának megsértésére sem hivatkozhatott alappal a felperes.
[39] Az ügyfél nyilatkozatával összefüggésben kifejtett felperesi érvekkel kapcsolatban indokolt felhívni a figyelmet arra, hogy az Ákr. a szabad bizonyítási rendszer talaján áll. A szabad bizonyítás elvét tételező rendelkezéseket azonban nem lehet sem a normaszövegből, sem pedig tágabb kontextusukból, így pl. alapjogi összefüggései közül kiragadni. A szabad bizonyítás elve a hivatkozással ellentétben nem pusztán a bizonyítékok értékelésére vonatkozik, és nem is csupán a bizonyítás módja megválasztásának szabadságát jelenti. A - különböző korlátai miatt egyébként a közigazgatási eljárásokban tiszta formájában nem érvényesülő - szabad bizonyítás azt jelenti, hogy a hatóság a bizonyítandó tényt - főszabályként - bármilyen, annak bizonyítására alkalmas eszközzel bizonyíthatja, az egyes bizonyítékokat egyenként és összességükben szabad meggyőződése szerint értékeli. Az Ákr. 64. § az ügyfél nyilatkozatának kiemelt szerepéről rendelkezik, és ennek megfelelően az (1) bekezdésében lehetővé teszi, hogy ha jogszabály nem zárja ki, az ügyfél a nyilatkozatával pótolhassa a hiányzó bizonyítékot, ha annak beszerzése nem lehetséges. E rendelkezés nem teszi kötötté az Ákr. bizonyítási rendszerét, nem eredményezi azt, hogy akár gyülekezési ügyben az ügyfél nyilatkozata kötné a hatóságot. E rendelkezés az ügyfél számára a más módon be nem szerezhető bizonyíték pótlásának lehetőségét biztosítja, amely feltétel a perbeli esetben nem állt fenn.
[40] A támadott közigazgatási határozat a keresetben megjelölt körben nem bizonyult jogszabálysértőnek, ezért a bíróság a felperes keresetét - mint alaptalant - a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
(Kúria Kgyk.IV.39.539/2022/9.)