adozona.hu
BH 2023.1.16
BH 2023.1.16
A vámérték Vámkódex 30. cikk (2) bekezdése a) és b) pontjának megfelelő kidolgozásánál a nemzeti adatbázist kell figyelembe venni. Ugyanazon ügyfél Magyarországra vagy tagállamba irányuló más behozatalai alkalmával bejelentett vámérték a vámhatóság akkor zárhatja ki az értékelésből, ha határidőn belül és az előírt eljárás szerint előzetesen kétségbe vonja. Az "azonos vagy közel azonos időpontban" exportált árukra irányadó időintervalluma a vámkezeléshez ké
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2012. évben több alkalommal előterjesztett indítványaira az Európai Unió vámterületére különféle Kínából behozott textilipari termékek lettek szabad forgalomba bocsátva. Az elsőfokú vámhatóság a későbbiekben a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 29. cikke alapján bejelentett ügyleti értékeket túlzottan alacsonynak értékelte. A vámértékeket a Vámkódex 31. cikkében foglalt szabad módszer alapján állapította meg. Az elsőf...
BH 2023.1.16 A vámérték Vámkódex 30. cikk (2) bekezdése a) és b) pontjának megfelelő kidolgozásánál a nemzeti adatbázist kell figyelembe venni.
Ugyanazon ügyfél Magyarországra vagy tagállamba irányuló más behozatalai alkalmával bejelentett vámérték a vámhatóság akkor zárhatja ki az értékelésből, ha határidőn belül és az előírt eljárás szerint előzetesen kétségbe vonja.
Az "azonos vagy közel azonos időpontban" exportált árukra irányadó időintervalluma a vámkezeléshez képest +/- 45 nap, azaz 90 nap [2016. évi XIII. törvény (Vámtv.) 33. §; 2017. évi CLII. törvény (új Vámtv.) 215. §; 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 15. §; 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 105. §; 2913/92/EGK rendelet 30. cikk].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2012. évben több alkalommal előterjesztett indítványaira az Európai Unió vámterületére különféle Kínából behozott textilipari termékek lettek szabad forgalomba bocsátva. Az elsőfokú vámhatóság a későbbiekben a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 29. cikke alapján bejelentett ügyleti értékeket túlzottan alacsonynak értékelte. A vámértékeket a Vámkódex 31. cikkében foglalt szabad módszer alapján állapította meg. Az elsőfokú határozatokat helybenhagyó 2719903595 számú alperesi döntést támadó kereset nyomán a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 3.K.27.349/2013/9. számú ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.[2] A megismételt eljárásban ismételten pótlólagos vámtartozást állapítottak meg felperes terhére, újólag a Vámkódex 31. cikk alapján. Időintervallumként a vizsgálat tárgyát képező vámeljárások dátumától számított +/- 45 napot, erre vonatkozó adat hiányában +/- 1 évet vettek alapul. A 3104993548 számú alperesi határozatot felperes ismételten keresettel támadta. A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság igazságügyi szakértői bizonyítást folytatott le, és a 3.K.27.114/2015/51. számú ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
[3] Időközben az elsőfokú vámhatóság további szabadforgalomba hozatalok kapcsán is módosította a vámértékeket. A felperes keresete nyomán az ehhez tartozó 3104993559 iktatószámú alperesi határozatot a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 3.K.27.115/2015. számú ítéletével az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú vámhatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárás szempontjai megegyeztek a 3.K.27.114/2015/51. számú ítélet iránymutatásával. A jogerős ítélet ellen egyik fél sem élt felülvizsgálati kérelemmel.
[4] A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.114/2015. és 3.K.27.115/2015. számú jogerős ítéletei alapján folyó megismételt eljárásokat az elsőfokú vámhatóság egyesítette. Az elsőfokú határozat rendelkező rész 1. számú táblázata tartalmazta az alap vámeljárások és az új határozatok számait, a 2. számú táblázat összesen 10 743 600 forint vámtartozást állapított meg, a 3. számú táblázatban különbözeti biztosíték visszatérítéséről rendelkeztek, míg a 4. számú táblázat a lekötött különbözeti biztosítékkal történt elszámolást követően megfizetendő összesen 9 819 200 forint vámtartozást tartalmazta. Az elsőfokú határozat indokolása szerint a vámértéket a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés b) pontja szerint a hasonló áruk ügyleti értéke alapján, ennek körén belül a felperes bejelentett vámértékén kívüli legalacsonyabb ügyleti érték alapján állapították meg. Az alkalmazott adatbázis +/- 45 napos időszakon belül a NAV érintett adó- és vámigazgatóságainak megkeresésre adott válaszain, és a korábbi eljárások belföldi megkereséseinek eredményein alapult. A határozat indokolása az egyes vámtarifaszámokhoz igazodóan egyediesítve is tartalmazza a vámérték meghatározás során figyelembe vett adatokat.
[5] A alperes a 2234352327 számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolásában kitárt arra, hogy az elsőfokú vámhatóságnak nem kellett az eljárást az elejétől kezdeni, kizárólag a jogerős ítéletekben foglalt hiányosságokat kellett pótolni. A korábbi jogerős ítéletek elfogadottnak tekintették az ügyleti értékek elvetését, és a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés b) pontjának alkalmazását írták elő a +/- 45 napos időintervallumra vonatkozó adatok felhasználásával. Az uniós adatok beszerzését a jogerős ítéletek nem írták elő kötelező jelleggel.
[6] Az alperesi határozatot az elsőfokú vámhatóság 2018. június 27-én közölte felperessel.
A kereseti kérelem
[7] A felperes mind eljárásjogi, mind anyagi jogi okokból kezdeményezte az alperesi határozat bírósági jogorvoslatát. Álláspontja szerint a vámhatóságnak meg kellett volna keresni az Európai Unió vámügyekkel foglalkozó szerveit - OLAF, TAXUD, EUROSTAT -, a megkereséseket követően a Vámkódex 30. cikk (2) bek. a), illetve b) pont alkalmazásával az azonos vagy hasonló áruk ügyleti értékét kellett volna figyelembe venni. Ennek során tekintettel kellett volna lenni a felperes által vámkezeltetett áruknak a nemzeti és a közösségi vámhatóságok által nem kifogásolt ügyleti értékeire. A meghatározásnál alkalmazandó időtartamnak pedig a +/- 45 napos időtartamnál hosszabbnak kellene lennie. Alperes szelektíven értelmezte a korábbi igazságügyi szakértői véleményben foglaltakat. Előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta.[8] A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 11.K.27.638/2018/26. számú ítéletével elutasította felperes keresetét. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria a Kfv.I.35.268/2019/12. számú végzésével ezen ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az új eljárásban az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet.[10] A felperes eljárásjogi hivatkozásait - másodfokú határozat kézbesítése az alapeljárás megindulásakor hatályos jogszabályok szerint; a jogorvoslati záradékban a bíróság téves megnevezése; az elsőfokú határozat rendelkező részének egyértelműsége; a tényállás változása miatt nem határozat módosítás, hanem új határozathozatal; az elsőfokú hatóság ügyintézőjének elfogultsága - az elsőfokú bíróság alaptalannak értékelte. Alaptalannak tekintette a felperes azon előadását is, miszerint az adóhatóság 2012. augusztus 1. és 2014. december 31. közötti időszakra áfa adónemben folytatott ellenőrzésének az ügyleti értékekre vonatkozó nemleges megállapítását a vámérték vizsgálat során figyelembe lehetne venni. Az sem lehet irányadó, hogy pl. Szlovákiában és Németországban vámeljárás alá vont tételek esetében sem tártak fel szabálytalanságot, holott az ellenőrzés felperes teljes vertikumát vizsgálta.
[11] Az anyagi jogi szempontú vizsgálódáshoz az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az előzményi ítéletek alapján jogszerűen került sor az ügyleti érték elvetésére. A vámérték meghatározását a Vámkódex 30. cikkének sorrendiségével kellett elvégezni akként, hogy a saját adatbázis mellett felhasználhatta a vámhatóság a közösségi vámadatbázis adatait is.
[12] Az alperes vámérték kimunkálására alkalmazott módszerének azt a mozzanatát, amellyel a perbeli ügyleti értékekkel azonosan irreálisan alacsony, felperes által kifogásolt vámértékeket figyelmen kívül hagyta, nem lehet jogsértőnek tekinteni, mert ez tartalmilag az ügyleti érték elvetésének minősül, amelyről viszont a pert megelőző előzményi ítélet jogerősen már döntött, így az ítélt dolognak minősül. A felperes által alkalmazott egységárak tekintetében a későbbiekben kitért arra, hogy - ellentétben a felperesi érveléssel -, a Vhr. 151. cikk (4) bekezdése nem azonos importőr, hanem azonos előállító vonatkozásában tartalmaz előírásokat.
[13] A felperes által hivatkozott Európai Uniós intézmények, így az OLAF, a TAXUD, az EUROSTAT egyikéről sem mondható el az, hogy olyan vámérték kimunkálására szolgáló adatokat tartalmazó vámadatbázist működtetnének, mely indokolta volna a vámhatóságok által irányukba intézett megkeresést, azzal együtt, hogy ilyen jellegű megkeresési kötelezettséget sem jogszabály, sem a bíróság iránymutatása nem írt elő a vámhatóság számára.
[14] Az alkalmazandó időintervallum esetében helytálló az a felperesi érvelés, hogy nincs a +/- 45 napos időintervallum használatára vonatkozóan jogszabályi előírás. A perbeli esetben alkalmazásának alapját nem jogszabály, hanem a megelőző, jelen per anyagává tett perben eljárt szakértő szakvéleménye, szakmai álláspontja adta.
[15] Az elsőfokú bíróság mellőzte a felperesnek az Európai Unió Bizottsága közösségi vámadatbázis létére, illetve annak részére megküldendő adatokból a vámérték meghatározás alapjául szolgáló információk kinyerésének módja iránti megkeresésére irányuló bizonyítási indítványát. Az elsőfokú bíróság mellőzte a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó indítványát is, mivel a perben nem merült fel olyan jogértelmezési vagy jogalkalmazási kérdés, mely a nemzeti és közösségi jog bíróság általi értelmezésével ne lett volna megválaszolható.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte, másodlagosan az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését indítványozta.[17] Az alperesi határozat kézbesítése kapcsán nem vitatta, hogy a másodfokú határozat kézhezvétele ténylegesen is megtörtént, azonban azt szabályszerűen a másodfokú vámhatóságnak kellett volna kézbesíteni. Figyelmen kívül maradt ugyanis az a tény, hogy mind a mai napig léteznek a hibátlan szabad forgalomba helyezésre vonatkozó határozatok. Az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016. évi XIII. tv. (a továbbiakban: Vámtv.) 33. § (5) bekezdése a személyi, tárgyi tényállásbeli elemek bármelyikének megváltozása esetére ír elő az új határozat meghozatalát, azonban ezek az elemek nem változtak meg.
[18] Álláspontja szerint sem az első-, sem a másodfokú vámhatóság nem tartotta be az előzményi perekben hozott ítéletekben foglaltakat, és emiatt az elsőfokú bíróság is téves álláspontra helyezkedett. Az Európai Unió Bíróságának C-291/15. számú ítélete alapján az ügyleti érték elvetését követően a vámérték Vámkódex 30. cikk szerinti meghatározása során nemzetközi összehasonlítást kell végezni. Ennek során meg kell keresni az uniós adatbázisokat. A felperes saját vámkezeléseihez kapcsolódó- a vámhatóság által elfogadott ügyleti értéket is figyelembe kell venni, a jogerős ítélet kapcsolódó indokolása téves. Az azonos vagy hasonló árukra vonatkozó adatok feltárásakor az időintervallum nem határozható meg +/- 45 napban. Előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta.
[19] Az alperes ellenkérelmében a felperes alaptalan előadásaira tekintettel a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. Az előzetes döntéshozatal kezdeményezését ellenezte.
[20] A Kúria értékelése szerint a felperes által hivatkozott kérdésekben az eljárás kimenetele az uniós jog értelmezésétől függött. Ezért úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a Kfv.I.35.491/2020/7. számú végzésben megfogalmazott kérdéseket terjesztette elő, majd az EUB C-187/21. számú ítéletét (a továbbiakban: Ítélet) követően folytatta a felülvizsgálati eljárást.
[21] Az Ítéletre tekintettel, mind az felperes, mind az alperes előkészítő iratot csatolt.
[22] A felperes az Ítélet kapcsán hangsúlyozta, hogy annak alapján a perbeli esetben az elsőfokú vámszerv által begyűjtött adatok egyrészről nem voltak elegendőek, másrészről nem voltak pontosak. Az Ítélete alapján azonban azt is szükséges lett volna ismertetni, hogy összességében hány vámeljárás adatát vizsgálták. Az első fokon eljárt igazgatóság helyesen a társ magyar vámigazgatóságoktól is adatokat kért, de ennek eredménye végső soron nincs bemutatva a vámigazgatósági határozatokba és egyértelműen leellenőrizhetetlen. Ennek megfelelően az sem állapítható meg, hogy valóban hasonló áruk adatait találták meg. A szükséges rendszerben a váminformációs rendszerek vizsgálata csak az első lépés. Adatbázisok megfelelősége kapcsán hivatkozott az Ítélet 56. bekezdésére, melynek folytán semmi sem akadályozta meg a vámhatóságot abban, hogy az érdemi vizsgálat lefolytatása érdekében az uniós intézményekhez, illetve társvámhatósághoz forduljon. Az Ítélet alapján a vámhatóság nem zárhatta volna ki a felperes által importált termékek adatait, ugyanis azok ügyleti értéke nincs kétségbe vonva, ugyanazon vámszerv azonos és hasonló áruk körében a vámértékeket rendre elfogadta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felperes felülvizsgálati kérelme részben alapos.[26] A felperes eljárásjogi hivatkozásait az elsőfokú bíróság elbírálta, indokaival a Kúria érdemben egyetért. A határozat módosítása, illetve új határozat hozatala kérdésében az elsőfokú bíróság helytállóan alapította ítéletét a Vámtv. 33. § (5) bekezdésére, mely szerint, ha a személyi, tárgyi vagy a tényállásbeli elemek bármelyike megváltozik az alapeljáráshoz képest, a vámhatóság által hozott határozat nem módosításnak, hanem új határozatnak minősül. Az alapeljárások dokumentumai voltak a felperes által hivatkozott vámárú nyilatkozatok, melyeknek lényegi elemei vonatkoztak a vámáru értékének kiszámítására: ezek közé tartozik a számla szerinti értéknek és a vámérték ügyleti érték szerinti módszer alkalmazásával történő meghatározásának megjelölése. A perbeli esetben a számla szerinti érték ugyan nem változott, de a vámárúnyilatkozaton megjelölt módszer - alperes értékelése szerint - már nem volt alkalmas a vámérték meghatározására. A vámérték meghatározás módszerében a vámárúnyilatkozathoz képest megjelenő eltérés a Vámtv. 33. § (5) bekezdése szerinti olyan tényállásbeli változás, amelynek követése új határozattal kell történjen. Felperes vonatkozó felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[27] Felperes hivatkozott arra is, hogy bár kézhez kapta az alperesi határozatot, azt szabályszerűen nem az elsőfokú vámhatóság, hanem - figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) időközi változására - az alperes kézbesíthette volna. Mivel pedig a Kp. hatálya alatt már nincs lehetőség az eljárási hiba érdemi vagy nem érdemi jellegének vizsgálatára, az elsőfokú bíróságnak a közigazgatási cselekményt meg kellett volna semmisíteni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság szükségtelenül hivatkozott a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdés b) pontjára.
[28] Az elsőfokú bíróság a kézbesítés kérdésében helytállóan tért ki arra, hogy az uniós vámjog végrehajtásáról szóló, 2018. január 1. napjától hatályos 2017. évi CLII. tv. (a továbbiakban: új Vámtv.) 215. § (2) bekezdése következtében - mely szerint a 2018. január 1-jét megelőzően indult eljárásokat az eljárás megindításakor hatályos anyagi- és eljárásjogi jogszabályok alapján kell lefolytatni - az alperesi határozat kézbesítésére a Ket.-nek a Vámtv. 2. § (1) bekezdésének rendelkezése folytán alkalmazandó normái közül az eljárás megindításakor hatályos eljárási szabályait kellett alkalmazni. Az új Vámtv. 215. § (2) bekezdése nem határozza meg, mit ért "indult eljárás" alatt, nem alkalmazza a "megismételt eljárás"-ra utalást, az azonban kétségtelen, hogy nem alkalmazza az elsőfokú bíróság által relevánsnak tekintett "alapeljárás megindításakor" fordulatot sem.
[29] Az új Vámtv. ezen rendelkezésének értelmezése során a Kúria, figyelemmel az Alaptörvény 28. cikkére, szükségesnek tekintette a jogalkotói cél vizsgálatát. Mivel az új Vámtv. a hatósági munka folytonosságának biztosítását meghaladóan nem tartalmaz indokolást, a Kúria a Jat. 15. §-ának rendelkezéseit és az ahhoz kapcsolódó törvényi indokolást is értékelte. Ennek folytán a Kúria nem tekintette szükségtelennek, hogy az elsőfokú bíróság alkalmazta a Jat. szabályait. A Jat. 15. § (1) bekezdése szerint a jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a hatálybalépését követően a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint b) megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. A törvényi indokolás alapján a Jat. a b) pont szerinti fordulattal a jogszabályok továbbhatásának kérdését kívánta rendezni. A Kúria értékelése szerint a hatósági munka folytonosságára való törekvés és a továbbhatás követelménye egymással összecseng. A perbeli esetben akkor valósulhat meg a közös jogalkotói cél, ha az új Vámtv. szerinti "indult eljárás" annak természetétől - megismételt eljárás, új eljárás, jogorvoslati eljárás - függetlenül az eljárás kezdeteitől indulva, az eljárás egészét felöleli.
[30] A perbeli alperesi határozathoz kapcsolódó vámhatósági eljárások megindulására kétséget kizáróan 2017. január 1. napja előtt került sor. A Ket. 2016. december 31. napjáig hatályos 105. § (7) bekezdése alapján a másodfokú döntés kézbesítése iránt az elsőfokú döntést hozó hatóság intézkedik. A felperes esetében ennek megfelelően történt a másodfokú határozat közlése. Az elsőfokú bíróság helytállóan határozta meg a Ket. irányadó szabályát és annak alapján jogszerűen tekintette megalapozatlannak felperes vonatkozó keresetét.
[32] A Kp. irányadó 92. § (1) bekezdés b) pontja szerint a bíróság a közigazgatási cselekményt - a közlésére visszamenőleges hatállyal - megsemmisíti, ha a megelőző eljárás lényeges szabályainak megszegésével okozott jogsérelem a perben nem orvosolható. A felperes felülvizsgálati kérelme formailag megalapozott, mivel a Kp. ezen rendelkezése valóban nem tartalmazza az "érdemi" jellegre vonatkozó követelményt. A Kúria felülvizsgálati - pl. Kfv.I.35.210/2020/6. végzés [31] pont -, és másodfokú eljárásban hozott - Kf.VI.39.066/2020/5. végzés [29] pont - határozatai alapján azonban az állapítható meg, hogy a megelőző eljárás lényeges eljárási szabályainak megszegése is csak akkor ad lehetőséget a közigazgatási cselekmény megsemmisítésére, ha a szabály megszegése jogsérelmet okoz és ez a jogsérelem a perben nem orvosolható. Az alperesi határozat megsemmisítését a Kp. 92. § (1) bekezdés b) pontja szerint lehetővé tevő jogszabályi feltételek nem következtek be. Így az elsőfokú bíróság érdemi jellegre történő téves hivatkozása nem befolyásolta a kapcsolódó kereset elutasításának jogszerűségét.
[33] A vámérték meghatározása körében a Kúria nyomatékosítja, hogy a perbeli alperesi határozat meghozatalára egyes tételek esetében két-, más esetekben egy jogerős ítélet meghozatalát követően került sor. Ezért az elsőfokú bíróság helytállóan vizsgálta, hogy vannak-e olyan vámhatósági megállapítások, amelyek már ítélt dolognak minősülnek, így kizárt a kérdés ismételt bírósági jogorvoslata. A Kúria egyetért azzal, hogy az ügyleti érték elvetésének jogszerűségét a korábbi ítéletek már rögzítették.
[34] Az EUB-hoz történő fordulás érdekében a Kúria vizsgálta a megelőző jogerős ítéletek új eljárásokra adott szempontjait. Megállapította, hogy egyik ítélet sem írta elő a vámhatóság számára kötelezően a nemzeti adatbázison túl más adatbázis használatát. Az új eljárás szempontjai között a "felhasználhatja" fordulat alkalmazása nem jelent ilyen kötelezést. Ugyancsak nem volt megelőzően jogerős ítéleti döntés abban a kérdésben - bár volt erre vonatkozó kereseti kérelem -, hogy a felperes saját vámkezeléseihez tartozó, nem kifogásolt vámértékek figyelembe vehetők-e vagy sem az új vámérték kidolgozása során. Ebben a körben tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperes egyéb vámkezeléseihez tartozó ügyleti értéket azért vetette el, mert azok a perbeliekkel egyezően alacsonyak, és mivel a perbeli ügyleti értékeket a vámhatóság elvetette, az egyéb vámértékek elvetése is ítélt dolognak minősül. A saját vámkezelésekből kimunkálható vámérték kérdése érdemben vizsgálható volt. Az idő intervallum kérdése a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.114/2015. és 3.K.27.115/2015. eljárásaiban vált relevánssá. A jogerős ítéletek az aggálytalannak értékelt igazságügyi szakértői vélemény kapcsán foglalkoztak a kérdéssel, de az új eljárás szempontjai között egyik ítéletben sem szerepel előírás az idő intervallumra, a vámhatóság az igazságügyi szakértői vélemény szerint vizsgálta a kérdést. A Kúria ezért ebben a kérdésben is látott lehetőséget az EUB megkeresésére.
[35] Az EUB az Ítélet 62. pontjában kitért arra, hogy a vámhatóságok a Vhr. 181a. cikk alapján milyen eljárási cselekmények mentén utasíthatják el a bejelentett árat. A vámhatósági eljárás ezen elemeire nézve a felperesnek a megelőző eljárások egyikében sem volt kereseti kérelme, és az a jelen peres eljárásnak sem volt tárgya. Erre figyelemmel a Kúria az Ítéletre tekintettel sem vizsgálta ezt a kérdést.
[36] Az EUB Ítéletében a 33-57. pontokban önállóan és egymásra tekintettel is vizsgálta a nemzeti, más tagállami és az Uniós adatbázisok adatainak jellegét, felhasználhatóságát. Alapvetőnek tekintette, hogy a vámérték megállapítására vonatkozó uniós jogi rendelkezések méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányulnak, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását. A vámértéknek tükröznie kell a behozott áru valós gazdasági értékét, és következésképpen tartalmaznia kell ezen áru minden gazdasági értékkel rendelkező elemét.
[37] Amikor a vámhatóság, miután megállapította, hogy a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés a) pontjában előírt módszer nem alkalmazható, a 30. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján határozza meg a vámértéket, akkor döntését az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban az Unióba exportált hasonló árukra vonatkozó adatokra kell alapoznia. A vámhatóságok az őket terhelő gondossági kötelezettségre tekintettel kötelesek a rendelkezésükre álló valamennyi információforrást és adatbázist megkeresni a vámérték legpontosabb és a valósághoz leginkább közelítő módon történő meghatározása érdekében.
[38] Az EUB lényegesnek tekintette, hogy a vámhatóság olyan adatbázist használjon rendszeresen, amelyhez való hozzáférés szabad és azonnali. Emiatt a vámhatóság nem kötelezhető arra, hogy hivatalból vagy egyszerű kérelemre rendszeresen olyan információ forrásokhoz vagy adatbázisokhoz való hozzáférésre törekedjen, amelyek nem szükségesek a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés a) és b) pontjának alkalmazásához, különösen akkor nem, ha az ezekhez való hozzáférése nem szabad és azonnali, vagy ha az utóbbiakban foglalt adatok nem alkalmasak arra, hogy a Vámkódex ezen rendelkezése alapján elfogadott határozat indokolásában szerepeljenek.
[39] A nemzeti adatbázisok, adattartalmuk folytán, főszabály szerint tartalmazhatják a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés a) és b) pontjának alkalmazásához szükséges adatokat. Ráadásul e nemzeti adatbázisok mindegyike - meghatározásából eredően - szabadon és azonnal hozzáférhető az adatokat a rendszerbe bevivő és a rendszert kezelő tagállami vámhatósága számára.
[40] Más tagállamok vámhatóságai vagy az Unió szolgálatai által létrehozott és kezelt adatbázisokból származó adatokat felhasználása attól a kérdéstől függ, hogy az érintett nemzeti vámhatóság képes e a vámértéket a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdése a) és b) pontjának megfelelően, azonnal a rendelkezésére álló adatok segítségével megállapítani. Tekintettel kell lenni arra, hogy a más tagállamok megfelelő hatóságai csak a Tanácsnak a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szóló 515/97/EK rendeletének megfelelően benyújtott kérelem útján hívhatnak le saját adatbázisaikból információkat. A más tagállamok vámhatóságai által kezelt adatbázisokból való rendszeres információszerzésre vonatkozó kötelezettség előírása szükségtelenül megnehezítené az ellenőrzési eljárások lefolytatását, amely veszélyeztethetné a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb jogellenes tevékenységek elleni küzdelem célkitűzését.
[41] Az uniós szinten összegyűjtött statisztikai adatok - különösen az Európai Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósága (TAXUD), az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és az EUROSTAT, az Európai Unió Statisztikai Hivatala adatbázisai - összesített és bizalmas jellegük miatt nem biztos, hogy szükségszerűen tartalmaznak olyan információkat, amelyek a vámértéknek a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés a) és b) pontja alapján történő meghatározásához felhasználhatók. A váminformációs rendszer nem tartalmaz az Unió vámterületén teljesített valamennyi vámkezelési műveletről olyan információkat, amelyekből az illetékes hatóságok minden esetben kiszűrhetik az áru vámértékének a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés a) és b) pontjának megfelelően történő meghatározásához szükséges adatokat. Az EUROSTAT részére a tagállamok összesített adatokat küldenek, így azok önmagukban nem tűnnek alkalmasnak arra, hogy lehetővé tegyék a vámhatóság számára a vámértéknek a meghatározását. Ugyanez vonatkozik minden olyan uniós szinten létrehozott adatbázisra, amely vámügyi információkat tartalmaz.
[42] A vámhatóságokat a Vámkódex végrehajtása során terhelő indokolási kötelezettségen keresztül először is lehetővé kell tennie az indokok egyértelmű és kétséget kizáró bemutatását, amelyek alapján a hatóságok mellőzték a vámérték meghatározására szolgáló egy vagy több, a jelen esetben a Vámkódex 29. cikkében szereplő módszer alkalmazását. Másodszor a hatóságoknak fel kell tüntetniük azokat az adatokat, amelyek alapján az áruk vámértékét kiszámították, ezzel lehetővé téve a határozat címzettje jogainak védelmét és azt, hogy eldöntse, hasznos e megtámadni ezt a határozatot, valamint a bíróságok számára a határozat jogszerűségének felülvizsgálatát. Azok a bizalmas adatokat kezelő adatbázisok, amelyek célja, hogy statisztikai módszerekkel felderítsék a csalásnak minősíthető kereskedelmi modelleket, nem képezhetik részét a Vámkódex 6. cikkének (3) bekezdésében megkövetelt indokolásnak. Az ilyen adatbázist nem lehet úgy tekinteni, mint amely a vámérték meghatározása céljából a vámhatóságok rendelkezésére áll.
[43] Mindezzel együtt a tagállami vámhatóságok nem zárhatók el attól, hogy az adott ügy körülményeitől függően és a gondossági kötelezettségére tekintettel megfelelő kérelmekkel forduljanak más tagállamok vámhatóságaihoz, illetve az Unió intézményeihez és szolgálataihoz a vámérték meghatározásához szükséges kiegészítő adatok megszerzése céljából.
[44] Az EUB az Ítélet 57. pontjában azt a választ adta a Kúria megkeresésére, hogy a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a vámérték e rendelkezésnek megfelelő meghatározása során a tagállami vámhatóság szorítkozhat az általa bevitt adatokat tartalmazó és általa kezelt nemzeti adatbázisban szereplő adatok felhasználására, anélkül hogy - amennyiben a fenti adatok e célból elegendők - be kellene szereznie a más tagállamok vámhatóságainak vagy az Unió intézményeinek és szolgálatainak birtokában lévő információkat, az említett vámhatóság azon lehetőségének sérelme nélkül, hogy ellenkező esetben megkeresse az említett hatóságokat vagy intézményeket és szolgálatokat a fenti meghatározáshoz szükséges kiegészítő adatok megszerzése céljából.
[45] Az EUB az Ítéletének 58-65. pontjaiban abban a kérdésben is állást foglalt, hogy a tagállami vámhatóság a vámérték meghatározása során kizárhatja-e a vámkezelést kérő személy más ügyleteihez kapcsolódó, de sem nemzeti, sem más tagállami vámhatóság által nem kifogásolt ügyleti értékeket.
[46] A kérdés elbírálása során az EUB abból indult ki, hogy a Vhr. 150. cikkének (5) bek. és 151. cikkének (5) bekezdései nem zárják ki, hogy a vámértéknek a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés a) és b) pontjának megfelelő, egy adott behozatalt illetően történő meghatározása céljából figyelembe vegyék az ugyanezen gazdasági szereplő által végzett egyéb behozatalokra vonatkozó, e kódex 29. cikke alapján megállapított ügyleti értékeket. A szabály egyaránt vonatkozik a nemzeti és a más tagállami vámkezelésekhez kapcsolódó ügyletekre.
[47] A Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés a) és b) pontjának megfelelő vámérték meghatározása során a vámhatóság akkor zárhatja ki ugyanazon gazdasági szereplőnek az említett tagállamba irányuló más behozatalai alkalmával bejelentett vámértékeket, amennyiben azokat a hatóság a Vámkódex 78. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján, a 221. cikkében előírt határidőn belül és a végrehajtási rendelet 181a. cikkében előírt eljárás szerint előzetesen kétségbe vonja.
[48] A helyzet eltérő akkor, ha az érintett gazdasági szereplő más tagállamokban megvalósított behozatalokhoz kapcsolódó ügyleti értékekre hivatkozik. A nemzeti vámhatóság ugyanis nincs abban a helyzetben, hogy befolyásolja a többi tagállam hasonló hatóságainak a végrehajtási rendelet 181a. cikke alkalmazására vonatkozó döntését. Így önmagában az a tény, hogy ezen hatóságok nem vonták kétségbe a szóban forgó ügyleti értékeket, nem akadályozhatja meg a nemzeti hatóságot abban, hogy értékelje az ügyleti értékek valószerűségét. A nemzeti tagállami vámhatóság akkor zárhatja ki ugyanazon gazdasági szereplő más tagállamokba irányuló egyéb behozatalai alkalmával bejelentett vámértékeket, amennyiben ezen kizárást a Vámkódex 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban a szóban forgó ügyleti értékek valószerűségét érintő tényezőkre való hivatkozással indokolja.
[49] Az EUB az Ítélet 65. pontjában azt a választ adta, hogy a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a tagállami vámhatóság a vámérték meghatározása során kizárhatja a vámkezelést kérő személy más ügyleteihez kapcsolódó, de sem nemzeti, sem más tagállami vámhatóság által nem kifogásolt ügyleti értékeket, azzal a feltétellel, hogy egyrészről az e tagállamba irányuló behozatalokhoz kapcsolódó ügyleti értékeket az említett hatóság a Vámkódex 78. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján, az annak 221. cikkében előírt határidőn belül és a végrehajtási rendelet 118a. cikkében előírt eljárás szerint előzetesen kétségbe vonja, másrészről pedig a más tagállamokba irányuló behozatalokhoz kapcsolódó ügyleti értékek vonatkozásában a fenti vámhatóság e kizárást a Vámkódex 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban a szóban forgó ügyleti értékek valószerűségét befolyásoló tényezőkre való hivatkozással indokolja.
[50] Az EUB az Ítélet 66-73. pontjaiban vizsgálta azt a kérdést is, hogy a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés a) és b) pontjában alkalmazott szabályokra irányadó "az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban" meghatározás milyen időtartamot fed le.
[51] Az EUB itt is kitért arra, hogy a vámérték megállapítására vonatkozó uniós jogi rendelkezések méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányulnak, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását. A vámértéknek tehát tükröznie kell a behozott áru valós gazdasági értékét, és következésképpen tartalmaznia kell ezen áru minden gazdasági értékkel rendelkező elemét. Az a követelmény, hogy az áru értékelésével "azonos vagy közel azonos időpontban" exportált áruk ügyleti értékét kell figyelembe venni, annak biztosítására irányul, hogy kiküszöbölhetőek legyenek az értékelendő áruk árát befolyásoló kereskedelmi gyakorlatok és piaci feltételek jelentős változásának kockázata.
[52] Az értékelendő áruk vámkezelését megelőző 45 napot és az azt követő 45 napot magában foglaló 90 napos időszak kellően közel áll az Unióba irányuló export időpontjához, és ezzel kiküszöbölhető az értékelendő áruk árát befolyásoló kereskedelmi gyakorlatok és piaci feltételek jelentős változásának kockázata. Amennyiben azonban ezen 90 napos időszak alatt nincs megvalósult export, akkor a vámhatóság feladata annak vizsgálata, hogy került e sor ilyen kivitelre hosszabb, de az értékelendő áruk kivitelének időpontjától nem túl távol eső időszakban, feltéve, hogy e hosszabb időszak során az értékelendő áruk árát befolyásoló kereskedelmi gyakorlatok és piaci feltételek lényegében azonosak maradtak. A vámhatóság csak akkor alkalmazhatja egymást követően a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés c) és d) pontjában, illetve ennek hiányában annak 31. cikkében előírt vámérték meghatározási módszereket, ha a nemzeti bíróság által gyakorolt felülvizsgálat mellett megállapítja az ilyen kivitel hiányát.
[53] Az EUB az Ítélet 73. pontjában azt a választ adta, hogy a Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés a) és b) pontjában alkalmazott, az áru értékelésével "azonos vagy közel azonos időpontban" exportált áruk fogalmát úgy kell értelmezni, hogy a vámérték e rendelkezés szerinti meghatározása során a vámhatóság az értékelendő áruk vámkezelését megelőző 45 napot és az azt követő 45 napot magában foglaló 90 napos időszakon belüli adatok felhasználására szorítkozhat, amennyiben az értékelendő árukkal azonos vagy azokhoz hasonló áruk Unióba történő kivitelére irányuló, ezen időszakban teljesített ügyletek lehetővé teszik ezen áruk vámértékének a fenti rendelkezésnek megfelelő meghatározását.
[54] Mindezekre tekintettel a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján a jogerős ítéletet megváltoztatta, az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Eljárási kérdésekben az alaptalan kereseti kérelemre és felülvizsgálati kérelemre tekintettel a Kúria nem ad a korábbiaktól eltérő iránymutatást.
[55] Az új eljárás során az elsőfokú vámhatóságnak a szabad és azonnali hozzáférés követelményére tekintettel a nemzeti adatbázisra alapította kell meghoznia határozatát, melynek tartalmaznia kell az arra vonatkozó indokolást, hogy miért elégségesek ezen adatok a vámérték Vámkódex 30. cikk (2) bekezdés a) és b) pontjának megfelelő kidolgozására, miért nem szükséges a tagállami vámhatóságok vagy az Unió szolgálatai által létrehozott és kezelt adatbázisokból származó adatokat felhasználása. Amennyiben az elsőfokú vámhatóság arra a határozatában megindokolt következtetésre jut, hogy nem elégséges a nemzeti adatbázis, nincs elzárva a megkeresésektől azzal, hogy a megkeresések nem terjedhetnek ki azokra a bizalmas adatokat kezelő adatbázisokra, amelyek célja, hogy statisztikai módszerekkel felderítsék a csalásnak minősíthető kereskedelmi modelleket.
[56] A felperesnek Magyarországra irányuló más behozatalai alkalmával bejelentett vámértékeket alperes csak akkor zárhatja ki, ha azokat a Vámkódex 78. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján, a 221. cikkében előírt határidőn belül és a végrehajtási rendelet 181a. cikkében előírt eljárás szerint előzetesen kétségbe vonta. Amennyiben az [55] pontban írtak alapján úgy találja, hogy a nemzeti adatbázis nem elégséges a vámérték megfelelő kidolgozásához, akkor a tagállami behozatalok esetében a másik tagállam által kétségbe nem vont ügyleti értéket a vámhatóság akkor zárhatja ki, ha ezen kizárást a szóban forgó ügyleti értékek valószerűségét érintő tényezőkre való hivatkozással határozatában megindokolja.
[57] A vámérték vizsgálatokat a vámhatóságnak az érintett vámkezelését megelőző 45 napot és az azt követő 45 napot magában foglaló 90 napos időszakon belül kell elvégezni. Hosszabb időszakot abban az esetben vizsgálhat, amennyiben ezen 90 napos időszak alatt nincs megvalósult export, de ekkor határozatában be kell mutatnia, hogy e hosszabb időszak során az értékelendő áruk árát befolyásoló kereskedelmi gyakorlatok és piaci feltételek lényegében azonosak maradtak.
(Kúria Kfv.I.35.340/2022/7.)