adozona.hu
BH 2023.1.2
BH 2023.1.2
I. A Btk. elkövetéskor hatályos 410. § a) pontjának helyes értelmezése szerint a bennfentes kereskedelem bűntettének elkövetője az ügyletet maga köti (saját nevében), akár saját, akár más javára. A Btk. 410. § b) pontjában írt esetben az elkövető megbízást ad az ügylet megkötésére, ami valójában azt jelenti, hogy egy felbujtásszerű cselekmény válik önálló tettesi magatartássá. Emiatt ebben az esetben a bűncselekmény befejezettségéhez nem szükséges az ügylet megkísérlése sem, ahhoz a megbízás elegendő. Értel
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A törvényszék a 2020. június 19. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki bennfentes kereskedelem bűntettében [Btk. 410. § b) pont]. Ezért 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 500 000 forintban állapította meg, így mindösszesen 50 000 000 forint pénzbüntetést szabott ki. A pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett továbbá a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre ...
BH 2023.1.2 I. A Btk. elkövetéskor hatályos 410. § a) pontjának helyes értelmezése szerint a bennfentes kereskedelem bűntettének elkövetője az ügyletet maga köti (saját nevében), akár saját, akár más javára. A Btk. 410. § b) pontjában írt esetben az elkövető megbízást ad az ügylet megkötésére, ami valójában azt jelenti, hogy egy felbujtásszerű cselekmény válik önálló tettesi magatartássá. Emiatt ebben az esetben a bűncselekmény befejezettségéhez nem szükséges az ügylet megkísérlése sem, ahhoz a megbízás elegendő. Értelemszerűen a megbízásra irányuló ajánlattétel már kísérlet lehet.
A Btk. 410. § b) pontjában írt bűncselekmény miatt felel az ügyletkötésre történő megbízás adója. Amennyiben az ügyletkötésre megbízott számára is ismert a felhasznált információ bennfentes jellege, a megbízó a Btk. 410. § b) pontja, az ügylet megkötője a Btk. 410. § a) pontja szerint tettesként felel. Amennyiben az információ bennfentes jellegét a megbízó nem tárja fel a megbízott előtt és az számára más forrásból sem ismert, ez utóbbi büntetőjogi felelőssége értelemszerűen nem állapítható meg [Btk. 410. § a), b) pont].
II. Abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt, a bíróságot nem köti a közigazgatási eljárásban hozott határozat, illetve az abban megállapított tényállás. Ekként törvényileg rendezett, ha különböző eljárások találkoznak, ezáltal biztosított (védett), hogy ne legyen egyazon magatartásból kétféle valóságigényű megállapítás.
Ehhez képest a büntetéskiszabás, szankcionálás körében figyelembe vehető, veendő az egyazon személyre egyazon magatartás miatt megállapított jogkövetkezmények terhe [Be. 7. § (5) bek.].
[1] A törvényszék a 2020. június 19. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki bennfentes kereskedelem bűntettében [Btk. 410. § b) pont]. Ezért 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 500 000 forintban állapította meg, így mindösszesen 50 000 000 forint pénzbüntetést szabott ki. A pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett továbbá a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. március 4. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt terhére rótt cselekményt a Btk. 410. § a) pontja szerint minősítette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 250 000 forintra mérsékelte, az értékpapírszámlán nyilvántartott 149 425 darab K. Nyrt. részvényt elkobozta. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét további pontosítások mellett helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített tényállás lényege a következő.
Az Amerikai Egyesült Államokban székhellyel rendelkező B. LLC adóssal szemben két végrehajtási eljárás indult, az egyikben a végrehajtást kérő a D. Kft. volt, míg a másik végrehajtási ügyben a végrehajtást kérő a K. Bank Zrt. volt.
A végrehajtást kérőknek az adóssal szemben indított végrehajtási ügyében és a hozzá csatolt másik végrehajtási ügyben a 2012. június 22. napján kelt meghatalmazás alapján a terhelt által vezetett ügyvédi iroda látta el a D. Kft. végrehajtást kérő jogi képviseletét.
A végrehajtás során az eljáró végrehajtó 2012. december 11. napján lefoglalta a B. LLC tulajdonában lévő 149 425 darab K. D. Nyrt. által kibocsátott dematerializált törzsrészvényt, melynek becsértéke 29 885 000 forint volt.
A terhelt magánszemélyként meg kívánta szerezni a végrehajtó által lefoglalt részvénycsomagot. Az általa vevőként a D. Kft. végrehajtást kérővel és az adós társasággal 2013. április 8. napján kötött megállapodás alapján közösen kérték a végrehajtót a részvénycsomag árverésen kívül, de árverési vétel hatályával a részére történő értékesítésére, ehhez azonban a K. Bank Zrt. végrehajtást kérő nem járult hozzá.
A végrehajtó a 2013. november 28. napján kelt jegyzőkönyvben tájékoztatta a végrehajtásban részt vevő feleket, hogy a részvénycsomag értékesítésével az E. Bank Zrt.-t bízta meg, amely azonban a megbízást visszautasította. A végrehajtó ezért a jegyzőkönyvben nyilatkoztatta a feleket, hogy jelöljenek meg olyan befektetési szolgáltatót, amelynek megbízás adható a részvénycsomag értékesítésére, illetve közöljék, hogy kérik-e az értékpapírok árverésen történő értékesítését. A részvénycsomag értékét 76 206 750 forint (510 forint/db) összegben határozták meg.
A végrehajtó a 2014. január 9. napján kelt jegyzőkönyvben arról tájékoztatta a feleket, hogy a részvénycsomag a K. Bank Zrt. végrehajtást kérő kérelmére a K. S. M.-i Fióktelepe befektetési szolgáltatón keresztül, tőzsdei aukció keretében kerül értékesítésre.
A 76. és 81. sorszámú jegyzőkönyvek a terhelt által vezetett ügyvédi irodának mint a D. Kft. végrehajtást kérő meghatalmazott jogi képviselőjének is kézbesítésre kerültek, azok tartalmával a terhelt tisztában volt. A végrehajtás során a végrehajtást kérők nem terjesztettek elő kérelmet arra, hogy a részvénycsomag árverésen kerüljön értékesítésre.
A végrehajtó 2015. január 10. napján megbízóként a K. S. M.-i Fióktelepe bizományossal bizományosi szerződést kötött, melyben megbízta a befektetési szolgáltatót a részvénycsomag tőzsdei ügylet vagy tőzsdei ügyletek sorozata révén történő értékesítésével. A szerződés értelmében a bizományos 2015. február 16. napján a teljes részvénymennyiségre 610 forint részvényenkénti árfolyamon eladási "Limit Ajánlatot" visz be a Budapesti Értéktőzsde (továbbiakban: BÉT) kereskedési rendszerébe "Napi Ajánlat" formájában.
A végrehajtó a 2015. január 10. napján kiállított jegyzőkönyvben a következő tájékoztatást adta a felek részére: "a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 131. § (1) bekezdése értelmében az adós tulajdonában lévő, a K. D. Nyrt. által kibocsájtott, korábban lefoglalt 149 425 db dematerializált értékpapír a Budapesti Értéktőzsde kereskedési rendszerében történő értékesítésére a K. S. M.-i Fióktelepe cégnek megbízást adok 2015. február 16. napján".
A 121. sorszámú jegyzőkönyv a terhelt által vezetett ügyvédi iroda részére 2015. január 19. napján került kézbesítésre. Mivel ebben az időpontban a terhelt külföldön tartózkodott, a jegyzőkönyv tartalmáról úgy szerzett tudomást, hogy arról a végrehajtási ügyben a helyettesítésére meghatalmazott ügyvéd telefonon értesítette a jegyzőkönyv kézbesítését követő napon.
A 121. számú jegyzőkönyvben foglalt információ birtokában, azokat felhasználva a terhelt a részvénycsomag értékesítésének napját megelőző tőzsdei kereskedési napon, 2015. február 13. napján 9:43 órakor, telefonon 150 000 darab K. részvényre vonatkozó vételi megbízást adott a B.-C. B. Zrt. ügyletkötőjén keresztül 540 forint/db limitáron visszavonásig. A vételi ajánlat a BÉT-nél vezetett ajánlati könyvben 2015. február 13. napján 9:43:19 időpontban rögzítésre került.
A terhelt ezt követően 2015. február 16. napján, az általa 8:11 órakor kezdeményezett telefonhívás alkalmával a K. részvényekre vonatkozó vételi ajánlatát úgy kívánta módosítani, hogy változatlan darabszám mellett a vételárat részvényenként 620 forintra emelte volna. Ekkor a B.-C. B. Zrt. eljáró üzletkötője arról tájékoztatta, hogy a vételi ajánlat legmagasabb összege részvényenként 612 forint lehet (ajánlattételi limit), mire a terhelt a vételi ajánlatát 612 forint/db-ra módosította. E vételi ajánlatot 2015. február 16. napján 8:15:42 időpontban rögzítették az ajánlati könyvben. A terhelt és a B.-C. B. Zrt. ügyletkötője között a beszélgetés során tőzsdei aukcióról vagy arra utaló körülményről nem esett szó.
2015. február 16. napján 9:28 órakor a K. S. M.-i Fióktelepének üzletkötője a végrehajtóval kötött bizományosi szerződés alapján 149 425 darab K. részvényre vonatkozó eladási ajánlatot vitt be a BÉT kereskedelmi rendszerébe ugyancsak 612 forint árfolyamon. Az eladási ajánlat 2015. február 16. napján 9:28:50 időpontban került rögzítésre az ajánlati könyvben. A terhelthez köthető vételi ajánlat és a K. S. M.-i Fióktelepe eladási ajánlatának párosítása révén 2015. február 16. napján 9:37:15 időpontban kötés született 149 425 darab K. részvényre vonatkozóan, 612 forint árfolyamon, összesen 91 448 100 forint értékben, és a részvénycsomagot tőzsdei vétel címén a terhelt B.-C. B. Zrt.-nél vezetett értékpapírszámláján aznap jóváírták. A részvények értékesítésére nem a BÉT kereskedelmi rendszerében alkalmazott tőzsdei aukció, hanem a BÉT rendszerében alkalmazott azonnali eladási megbízás keretében került sor.
A 121. számú jegyzőkönyvben rögzített, a részvénycsomag értékesítésére és annak időpontjára vonatkozó közlés a terhelt által a részvénycsomagra nézve adott vételi megbízások időpontjában a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (továbbiakban: Tpt.) elkövetéskor hatályos 201. § (3) bekezdés a) pontja értelmében bennfentes információnak minősült.
A részvény pénzügyi eszköz, a részvénycsomag értékesítésére adott eladási megbízás időpontja pedig a részvénycsomagot alkotó részvényekre mint pénzügyi eszközre vonatkozó információ. A közlés lényeges információt tartalmazott, mert egy olyan eseményre vonatkozott, amelynek bekövetkezése a terhelthez köthető vételi megbízások időpontjában megalapozottan várható volt. Az értékesítés tárgyának, mennyiségének, helyének, valamint időpontjának megjelölése okán az információ elég konkrét volt ahhoz, hogy lehetővé tegye következtetések levonását ezen információnak a K. részvények árfolyamára gyakorolt pozitív hatásáról, különös tekintettel arra, hogy a vádbeli cselekmény időpontjában összesen 505 150 darab K. részvény volt forgalomban, az értékesítéssel érintett 149 425 darab részvény ennek kb. 30%-át tette ki.
Ekkor a részvényeket kibocsátó K. D. Nyrt. saját tőkéje meghaladta az 1,4 milliárd forintot, ennek egy darab részvényre vetített értéke pedig meghaladta a 2700 forintot. Ilyen körülmények közt a kibocsátó részvénytársaság saját tőkéjének ?-át képező részvénycsomag megvásárlása 612 forintos darabonkénti áron alacsony kockázatú, rendkívül kedvező befektetési lehetőségnek ígérkezett.
A terhelt által adott vételi megbízások időpontjában az általa felhasznált információ még nem volt nyilvános, az azt tartalmazó 121. számú jegyzőkönyvet az eljáró végrehajtó kizárólag a végrehajtásban résztvevő feleknek és érdekelteknek küldte meg, melynek tényét a jegyzőkönyvben is rögzítette. Az információt a K. S. M.-i Fióktelepe eladási ajánlatának a BÉT kereskedelmi rendszerében (ajánlati könyvben) történő rögzítéséig (2015. február 16. napján 9:28:50 időpontig) nem hozták nyilvánosságra.
A 121. számú jegyzőkönyvben foglalt lényeges és még nyilvánosságra nem került információ a K. részvények árfolyamának befolyásolására is alkalmas volt figyelemmel arra, hogy e részvényeket érintő utolsó ügyletkötésre a BÉT-en a terhelt által adott vételi megbízások időpontját több mint négy évvel megelőzően került sor, a köztes időszakban pedig 95 darab vételi ajánlatot rögzítettek az ajánlati könyvben. Ilyen helyzetben a várható eladási ajánlat az észszerűen eljáró, átlagos piaci ismeretekkel rendelkező, K. részvényt vásárolni kívánó piaci befektető által minden bizonnyal felhasználásra került volna befektetési döntése meghozatalakor. Ugyanakkor az információ árfolyam befolyásolására való alkalmasságát mutatja az a körülmény is, hogy a részvénycsomagra 2015. február 16. napján megkötött ügylet a K. részvények árfolyamában 20%-os árfolyam-növekedést eredményezett.
A terhelt a tőzsdei kereskedési szabályokkal a cselekmény elkövetésekor tisztában volt. Legkésőbb 2015. február 16. napján a B.-C. B. Zrt. üzletkötőjével 8:11 órától folytatott egyeztetése során, az üzletkötőnek a legmagasabb vételárra vonatkozó közléséből tudomást szerzett arról, hogy a részvénycsomagot érintő kereskedésben ajánlattételi limit alkalmazására kerül sor. Az eladási ajánlattétel időpontjának ismeretében, az azt megelőzően az ajánlattételi limitnek megfelelő vételár mellett adott vételi megbízással a terhelt kizárta annak lehetőségét, hogy a részvénycsomag megvásárlása céljából árverseny alakuljon ki, illetve, hogy a részvénycsomagot vagy annak egy részét más befektető vásárolja meg, a terhelt bennfentes információ felhasználásával kötött ügyletet.
A Magyar Nemzeti Bank a részvényügylet kapcsán 2015. március 18. napjától kezdődően a terhelt és a befektetési szolgáltató ellen bennfentes kereskedelem tilalmára vonatkozó jogszabályok megszegése miatt piacfelügyeleti eljárást folytatott és a 2016. szeptember 16. napján kelt határozatával a terhelttel szemben bennfentes kereskedelem tilalmára vonatkozó jogszabályok megszegése miatt 20 000 000 forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki, amelyet a terhelt 2016. december 14. napján megfizetett.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontjára és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjának ba) alpontjára alapítottan - a megtámadott határozat megváltoztatása és a terhelt felmentése érdekében.
[5] Indokai szerint tévedett az eljárt bíróság, amikor a terheltet bűnösnek mondta ki bennfentes kereskedelem bűntettében, mivel bennfentes információt képező adat hiányában a cselekménye nem tényállásszerű. Ugyanis csak az olyan lényeges és konkrét információ minősül bennfentesnek, amely még nem került nyilvánosságra, közvetlenül vagy közvetve pénzügyi eszközre vagy a pénzügyi eszköz kibocsátójára vonatkozik, és nyilvánosságra kerülése esetén a pénzügyi eszköz árfolyamának lényeges befolyásolására alkalmas.
[6] Ezzel szemben jelen ügyben a terhelt rendelkezésére álló információ nem volt elég konkrét ahhoz, hogy bennfentes információnak lehessen tekinteni, mivel csupán abban állt, hogy a meghatározott számú részvényt tartalmazó részvénypakett 2015. február 16. napján vagy azt követően a BÉT-en, tőzsdei aukció keretében kerül értékesítésre.
[7] Utalt rá: a bíróság téves jogi következtetéssel jutott arra az ítéleti megállapításra, hogy a végrehajtó által a terhelt ügyvédi irodájának megküldött 121. számú jegyzőkönyvben a részvénycsomag értékesítésére és annak időpontjára vonatkozó közlés található. Valójában az értékesítés időpontját a felek nem tudhatták és nem is tudták, így ez az információ nem tartalmaz olyan konkrét adatot, amely miatt bennfentesnek minősül. A jegyzőkönyvben közölt további információ, így az értékesítés tárgyának, mennyiségének és helyének megjelölése nincs összefüggésben a konkrétság igazolásával, vagy azért, mert ebből a szempontból irrelevánsak, vagy pedig, mert évek óta ismertek voltak.
[8] Hivatkozott arra, hogy sem az eladó, sem az értékesítést végző befektetési szolgáltató nem hozott nyilvánosságra semmilyen információt az értékesítéssel összefüggésben, ekként semmilyen információt nem szántak a nyilvánosság számára, így nem is létezett olyan információ, amely nyilvánosságra kerülés esetén alkalmas lett volna a részvények árfolyamának lényeges befolyásolására.
[9] Kifejtette, hogy téves az ítélet azon jogi következtetése, miszerint a bennfentes információ felhasználásával adott vételi megbízás árfolyam-növekedést eredményezett. Az árfolyam valójában nem is állapítható meg, mivel a részvénypakett vagy akárcsak egy része a megvásárlása óta nem került értékesítésre. Az eljárt bíróság megállapítása emellett azzal is cáfolható, hogy a K. részvényre történő következő kötésre a terhelt által történt vásárlást követően két hónappal került sor, 551 forint/darab áron. Utalt rá, hogy egy részvény tényleges - és így a tőzsdei - értékét számos tényező befolyásolja, a kisebbségi tulajdonos személyének változása azonban nem. Valamely pénzügyi eszköz árfolyamát a nagy számú kötések árának az átlaga határozza meg, a kis forgalom mellett kialakuló árfolyam rendszerint mesterséges árfolyam. Ehhez képest a K. részvényeknek a terhelt terhére rótt cselekményt megelőző években nem volt kereskedelmi forgalma, így piaci árfolyama sem.
[10] Álláspontja szerint valamely ügylet árfolyamra gyakorolt hatását az ügyletkötést követő árfolyam-alakulással lehet ellenőrizni, melyből a vizsgált ügyletet ki kell hagyni. Mivel a K. részvények árfolyama úgy alakult, hogy 2015-ben a további ügyletkötés alacsonyabb áron történt, az árfelhajtó hatás érvényesülése kizárt, a terhelt részvényvásárlása tehát sem a vásárlás napján, sem utóbb nem befolyásolta a K. részvények árfolyamát.
[11] Álláspontja szerint a bíróság e körben a törvény ellenében nem fogadta el H. J. igazságügyi tőkepiaci szakértő véleményét, ugyanakkor kritika nélkül vette át a Magyar Nemzeti Bank határozatában írt téves megállapításokat annak ellenére is, hogy dr. M. G. tanú mint hozzáértő szakmai befektető akként vallott, miszerint az érintett befektetési tanácsadó mellett egy másik befektető is egyaránt árcsökkenést prognosztizált a részvénypakett eladásra bocsátása esetére.
[12] Indokai szerint az eljárt bíróság azon megállapítása is téves, hogy a terhelt kizárta az árverseny kialakulásának a lehetőségét. Ennek kapcsán kifejtette, hogy az árverseny esetleges kizárása a bűnösség megállapítása során amúgy sem releváns, hiszen az nem tényállási elem és nem része a bennfentes információ fogalmának sem. A bűncselekmény megvalósulása szempontjából emiatt irreleváns árversenyt nem a terhelt, hanem a végrehajtó és annak megbízottja zárta ki, mivel annak ellenére nem kérték az árfolyamsáv kiszélesítését, hogy az üzletileg indokolt és jogilag lehetséges lett volna.
[13] Kifejtette, hogy jelen esetben a 612 forintos maximum ár alatt volt az árverseny, hiszen a másik vevő azonos mennyiségre szóló ajánlata 525 forint/darabra szólt évek óta. Vélelmezhető, hogy a másik vevő árbecslése nem volt megfelelő, az ajánlatánál mindenképpen jobb ajánlatot kellett tenni, amely a napi maximum volt, és amelyet nem lehetett felüllicitálni, mert a végrehajtó és a megbízottja elmulasztotta az ársáv kiszélesítését kezdeményezni. Az a körülmény, hogy a terhelt végül a lehetséges legmagasabb ajánlatot tette, kizárólag azt támasztja alá, hogy a tőzsdei ajánlattétel keretei között ügyesen és eredményesen, a vetélytársainál okosabban élt a törvényes lehetőségeivel.
[14] Hivatkozott arra: a terheltnek arról volt tudomása, hogy a részvénycsomag eladására tőzsdei aukción kerül sor, hiszen erről szólt a végrehajtó tájékoztatása, és ettől jogszerűen nem is lehetett volna eltérni. Tőzsdei aukción az árfolyambefolyásolás a szabályozásból adódóan még elméleti lehetőségként sem merülhet fel, a bennfentes aukció kizárt. Ennek megfelelően a terhelt tőzsdei aukción kívánt részt venni, ennek érdekében tette meg vételi ajánlatát.
[15] Álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor a terhelt bűnösségét - az elsőfokú bíróság ítéletétől eltérően nem a Btk. 410. § b) pontja, hanem - a Btk. 410. § a) pontja szerint minősülő bennfentes kereskedelem bűntettében mondta ki, mert a terhelt sem az irányadó tényállás alapján, sem pedig értékpapírjogi értelemben nem kötött tőzsdei ügyletet, csupán tőzsdei ügylet megkötésére adott megbízást egy befektetési szolgáltatónak.
[16] Utalt rá, hogy a terhelt büntetőjogi felelőssége egyfelől azért nem állapítható meg, mert tényállási elem hiánya miatt cselekménye nem bűncselekmény, másfelől azért sem, mert büntethetőségét a ténybeli és a társadalomra veszélyességben való tévedése is kizárja. Az a körülmény, hogy a vásárlás egészen más keretek között zajlott, mint amiről a terhelt tudott, eleve kizárja a bűnösségét bennfentes kereskedelem bűntettében. A részvénypakett megvásárlása során az általa képviselt végrehajtást kérő Vht.-ban biztosított jogát gyakorolta összekapcsolva azt a saját személyes érdekével. Mivel nem titkosan, nem illegitim módon járt el, így alappal bízhatott abban, hogy cselekménye nem jogellenes és nem veszélyes a társadalomra.
[17] A felülvizsgálati indítvány szerint az eljárt bíróságok megsértették a Be. 4. § (3) bekezdésében írt kétszeres eljárás tilalmára vonatkozó rendelkezést, mert a terheltet azt követően mondták ki bűnösnek bennfentes kereskedelem bűntettében, hogy vele szemben a Magyar Nemzeti Bank piacfelügyeleti eljárásban piacfelügyeleti bírságot szabott ki a bennfentes kereskedelemre vonatkozó szabályok megsértése miatt.
[18] Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) esetjogára hivatkozással kifejtette, hogy az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény hetedik kiegészítő jegyzőkönyve 4. cikkének sérelme akkor állapítható meg, ha a kérelmezővel szemben két büntető jellegű eljárás folyt, amelyek tárgya a kérelmező által megvalósított ugyanazon jogellenes cselekmény volt, és a kérelmezőt az egyik eljárásban jogerősen elítélték vagy felmentették.
[19] Hivatkozott arra, hogy az Európai Bíróság gyakorlata szerint ugyanazon tényállás alapján, ugyanazon személlyel szemben a büntetőeljárás során kiszabható szankció és a közigazgatási eljárás során alkalmazható adóbírság együttes kiszabása akkor kizárt, ha a tagállami jog tekintetében az adóbírság büntető jellegűnek minősül (Fransson ügy, C-617/10.). Ennek megítélése során a jogsértés tagállami jogi minősítésének, a jogsértés jellegének, illetve a kiszabható szankció természetének és súlyának van jelentősége (Bonda ügy, C-489/10.).
[20] Álláspontja szerint az EJEB és az Európai Bíróság gyakorlatának elemzése során a másodfokon eljárt ítélőtábla helyesen állapította meg azt, hogy a terhelttel szemben közigazgatási eljárásban alkalmazott szankció ugyanúgy büntető jellegű, mint a pénzbüntetés. Tévedett azonban, amikor csaknem ugyanannyi pénzbüntetést szabott ki a terhelttel szemben, mint amennyi piacfelügyeleti bírsággal sújtotta a Magyar Nemzeti Bank, mert ez a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. Ez pedig - az ítélőtábla álláspontjával szemben - nem büntetéskiszabási kérdés, hanem a büntetőjogi felelősségre vonás akadálya. Ezért a terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetés és a vele szemben alkalmazott elkobzás egyaránt törvénysértő.
[21] Kifejtette, hogy tévedett a másodfokon eljárt ítélőtábla, amikor a terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetés egynapi tételének összegét valójában a napi tételek számánál irányadó szempontok alapján változtatta meg, és ennek során figyelembe vette a terhelttel szemben kiszabott piacfelügyeleti bírság összegét. Az ítélőtábla érvelésével szemben ez nem felel meg a kétszeres eljárás tilalmából fakadó kötelezettség teljesítésének.
[22] Az elkobzással kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a jogerős ítéletben a terhelt terhére rótt Btk. 410. § b) pontjában írt cselekmény esetében a bennfentes kereskedelemnek elkövetési tárgya nincs, így az a törvényi feltételek hiánya miatt nyilvánvalóan nem eshet az elkobzás Btk. 72. § (1) bekezdés c) pontjának körébe.
[23] Mindezek alapján elsődlegesen azt indítványozta, hogy a megtámadott határozatot a Kúria változtassa meg és a terheltet mentse fel, másodlagosan pedig azt, hogy a Kúria a terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetést és elkobzást mellőzze.
[24] A Legfőbb Ügyészség a Be. 657. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[25] Indokai szerint a felülvizsgálati indítvány a jogerős ítélet árfolyam-növekedéssel kapcsolatos megállapítását sérelmező, az árverseny kizárást támadó, a tőkepiaci szakértői vélemény elvetését kifogásoló részeiben valójában a tényállás megalapozottságát vitatja, a megállapított tényállásban írtaktól eltérő tényekre hivatkozik, ezért a felülvizsgálati indítvány e részeiben törvényben kizárt.
[26] A Tpt. elkövetéskor hatályos 201. § (4) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a bennfentes információ konkrétságának nem az ügylet időpontja teljesen pontos megjelölésében kell megnyilvánulnia, hanem a pénzügyi eszköz árfolyamára gyakorolt hatása tekintetében kell alkalmasnak lennie következtetés levonására. A részvények értékesítési megbízására vonatkozó, az értékesítés időpontját, helyét és darabszámát is tartalmazó információ jelen ügyben kétségtelenül ilyennek volt tekinthető egy évek óta tőzsdei forgalomba nem kerülő, de már keresett részvény esetében. Utalt rá, hogy az információt maga a terhelt is konkrétnak értelmezte, és annak megfelelően járt el.
[27] Álláspontja szerint téves az a hivatkozás, hogy jelen ügyben semmilyen információt nem szántak nyilvánosságra hozni, mivel a végrehajtó által megbízott befektetési szolgáltató által a tőzsde kereskedelmi rendszerébe bevitt eladási ajánlat megjelenésével a részvénycsomag értékesítésének szándéka, és annak feltételei is a rendes ügymenet szerint nyilvánosságra kerültek. Ugyancsak téves a részvények megjelenésének árcsökkentő hatására való hivatkozás, mert az ajánlati könyvben már előzetesen is voltak ajánlatok, így a részvényekre volt kereslet, amelyből az árfolyam - utóbb be is következő - lényeges emelkedésének valószínűségére lehetett következtetni. Ennek kapcsán utalt a Tpt. 201. § (5) bekezdésére, amely szerint az árfolyam befolyásolására alkalmas minden olyan információ, amely a befektető által nagy valószínűséggel felhasználásra kerülne befektetési döntése meghozatalakor. Erre figyelemmel már önmagában az értékesítés tényének ismerete miatt is bennfentesnek minősült a terhelt által felhasznált információ, mert a kínálat megjelenésének ismerete a vásárlási szándékra vonatkozó befektetési döntést jelentősen befolyásolta.
[28] Az ügyész szerint a terhelt terhére rótt bűncselekmény jogerős másodfokú ítéletben írt minősítése és az elkobzás alkalmazása is törvényes.
[29] Ez utóbbi kapcsán kifejtette, hogy a pénzügyi eszközre vonatkozó ügylet kötése és ilyen ügylet kötésére másnak a megbízása az elkövetési tárgy szempontjából azonos megítélés alá eső elkövetési magatartások, mert a bűncselekményt mindkét esetben a pénzügyi eszközre követik el, így az a minősítéstől függetlenül elkobzás alá esik.
[30] A terhelt javára büntethetőséget kizáró tévedés sem állapítható meg. A tőzsdei aukció helyett azonnali eladási megbízás keretében történő értékesítésre történő megbízás mint tény a terhelt szándékát és elkövetési magatartását nem érintette, annak a bűncselekmény megvalósulására nem volt kihatása. A társadalomra veszélyességben való tévedést pedig kizárja az, hogy a terhelt jogi végzettséggel rendelkezik és a tőzsdei kereskedési szabályokkal tisztában volt, így azt is tudnia kellett, hogy a bennfentes információ felhasználásával kötendő ügylet jogellenes.
[31] Utalt rá, hogy a Be. 4. § (3) bekezdése alapján a res iudicata a büntetőjogi felelősségre vonás eljárásjogi akadálya, amely a jogerő után a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem felülvizsgálati, hanem perújítási ok.
[32] Álláspontja szerint jelen ügyben nem állapítható meg, hogy a kiszabott büntetés a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközne, illetőleg a neme vagy a mértéke törvénysértő volna, így a pénzbüntetés napi összegének meghatározására vonatkozó védői kifogás valójában a büntetéskiszabást támadja, amelyre azonban anyagi jogszabálysértés hiányában nincs törvényes lehetőség.
[33] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn.
[34] A védő a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára a felülvizsgálati indítványban írtakkal egyezően nyilatkozott.
[35] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében a terhelt kifejtette, hogy a jogerős ítéletben terhére rótt cselekmény Btk. 410. § a) pontja szerinti minősítése téves, a tőzsdei ügyletkötés ugyanis az ítélőtábla álláspontjával szemben nem bontható két szakaszra, a megbízás adására és az ügylet későbbi megkötésére. Hivatkozása szerint a bizományosi szerződés lényege, hogy a megbízó más személyt azzal bíz meg, hogy az részére saját nevében, de a megbízó javára kössön ingó dologra adásvételt. Ebből következően a tőzsdei ügyletnek egyetlen "ügyleti szakasza" van, a tőzsdei ügylet megkötése, amely a tőzsdén befektetési szolgáltatók között jön létre. A tőzsdei ügyleteket magánszemély nem, kizárólag a bizományosként eljáró befektetési szolgáltató kötheti meg.
[36] Álláspontja szerint a téves minősítésből következően az elkobzás alkalmazása is jogszabálysértő tekintettel arra, hogy a Btk. 410. § b) pontjában írt cselekmény esetén a bűncselekmény a megbízás adásával befejezetté válik, ennek a bűncselekménynek nincs elkövetési tárgya és eredménye sem. Ha a tényállásnak nincs eredménye és azt nem dologra (részvényekre) követték el, az elkobzás törvényi feltételei nem állnak fenn.
[37] Hivatkozott arra, hogy az elkobzás ítélőtábla általi alkalmazása a súlyosítási tilalomba ütközik, mert az ügyészség az elsőfokú bíróság ítéletével szemben nem jelentett be fellebbezést a terhére, és az elkobzást a törvényszék nem a Btk. kötelező előírása ellenére, hanem mérlegelési jogkörében eljárva mellőzte.
[38] Utalt rá, hogy a részvények megvásárlásával a vagyona nem gyarapodott, mert azokat saját, törvényes eredetű pénzeszközei felhasználásával szerezte meg, és azok ellenértékét meg is fizette.
[39] Indokai szerint az elkobzás alkalmazása azért is törvénysértő, mert a Btk. 72. § (7) bekezdésében írt azon rendelkezésbe ütközik, hogy nincs helye elkobzásnak a cselekmény büntethetőségének elévülésére megállapított idő, de legalább öt év elteltével. Mivel a cselekményt 2015. február 14. napján valósította meg, e határidő a jogerős ítélet meghozatalakor már eltelt.
[40] Kifejtette, hogy a szándéka nem fogta át a Tpt. mint háttérjogszabály rendelkezéseinek elemeit, így az alanyi oldal hiányában a szándékos bűncselekmény nem róható a terhére. Esetében valójában a gondatlan elkövetés lehetősége merül fel, amelyet azonban a törvény nem rendel büntetni.
[41] Egyebekben a védő által előterjesztett felülvizsgálati indítvány indokaival egyetértve ahhoz csatlakozott.
[42] A terhelt nyilatkozatára tett észrevételében a Legfőbb Ügyészség utalt rá, hogy az elkobzás alkalmazásának nem feltétele, hogy az elkövető az adott dologgal gazdagodjon, azzal vagyongyarapodást érjen el. Hivatkozott arra, hogy a Btk. 72. § (7) bekezdésében írt ötéves elévülési idő nem tekinthető abszolút határidőnek, az a büntethetőség elévüléséhez igazodik, ezért vonatkoznak rá az elévülés félbeszakításának és nyugvásának szabályai. Álláspontja szerint a terhelt magánszemélyként a részvénycsomagot meg kívánta szerezni, tisztában volt a végrehajtási jegyzőkönyvek tartalmával és a tőzsdei kereskedési szabályokkal is, ebből pedig kizárólag az egyenes szándékára vonható következtetés.
[43] A terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[44] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a vádról rendelkező, jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja.
[45] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[46] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint pedig akkor is, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[47] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[48] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[49] A Btk. elkövetéskor hatályos 410. §-a szerint bennfentes kereskedelem bűntette miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, aki
a) bennfentes információ felhasználásával pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletet köt,
b) a birtokában lévő bennfentes információra tekintettel mást azzal bíz meg, hogy a bennfentes információval érintett pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletet kössön, vagy
c) előnyszerzés végett bennfentes információt illetéktelen személynek átad.
[50] Mindhárom elkövetési magatartás esetén értelemszerű, hogy a bűncselekmény csak bennfentes információ birtokában követhető el, enélkül a cselekmény nem tényállásszerű.
[51] Ehhez képest a felülvizsgálati indítvány szerint a bíróság bennfentes információt képező adat hiányában állapította meg a terhelt büntetőjogi felelősségét, mert a terhelt birtokában lévő információ nem volt konkrét, nem volt alkalmas az árfolyam lényeges befolyásolására, és a részvénycsomag értékesítésével összefüggésben nem volt a nyilvánosság számára szánt információ.
[52] A Tpt. elkövetéskor hatályos 201. § (3) bekezdése szerint bennfentes információ:
a) a pénzügyi eszközzel - ide nem értve az árualapú származtatott ügyletet - kapcsolatos olyan lényeges információ, amely
aa) még nem került nyilvánosságra;
ab) közvetlenül vagy közvetve a pénzügyi eszközre vagy a pénzügyi eszköz kibocsátójára vonatkozik;
ac) nyilvánosságra kerülése esetén a pénzügyi eszköz árfolyamának lényeges befolyásolására alkalmas;
b) a pénzügyi eszközzel kapcsolatos megbízások végrehajtásával megbízott személyek esetében olyan lényeges információ az a) pontban meghatározottakon kívül, amely az ügyfél által adott és az ügyfél folyamatban lévő megbízásához kapcsolódik;
c) az árualapú származtatott ügylettel kapcsolatos olyan lényeges információ, amely
ca) még nem került nyilvánosságra;
cb) közvetlenül vagy közvetve az árualapú származtatott ügyletre vonatkozik;
cc) az elfogadott piaci gyakorlat alapján a piaci szereplők tudomására hozandó;
cd) információt a piac szereplőivel rendszeresen közölnek.
[53] A Tpt. 201. § (4) bekezdése alapján lényeges minden olyan információ, amely olyan eseményre vagy körülményre vonatkozik, amely bekövetkezett vagy bekövetkezése megalapozottan várható, és elég konkrét ahhoz, hogy lehetővé tegye következtetések levonását az adott körülménynek vagy eseménynek egy adott pénzügyi eszköz árfolyamára esetlegesen gyakorolt hatásáról. Az (5) bekezdés szerint az árfolyam befolyásolására alkalmas információ: minden olyan információ, amely a befektető által nagy valószínűséggel felhasználásra kerülne befektetési döntése meghozatalakor.
[54] Az irányadó tényállás rögzíti a következőket:
- a részvény pénzügyi eszköz, a részvénycsomag értékesítésére adott eladási megbízás időpontjának közlése lényeges információ, mert egy olyan eseményre vonatkozott, amelynek bekövetkezése a terhelthez köthető vételi megbízások időpontjában megalapozottan várható volt;
- az információ az értékesítés tárgyának, mennyiségének, helyének, valamint időpontjának megjelölése miatt elég konkrét volt ahhoz, hogy lehetővé tegye következtetések levonását az információ részvények árfolyamára gyakorolt pozitív hatásáról;
- a kibocsátó saját tőkéjének harmadát képező részvénycsomag megvásárlása 612 forintos darabonkénti áron alacsony kockázatú, rendkívül kedvező befektetési lehetőségnek ígérkezett;
- a terhelt által adott vételi megbízások időpontjában az általa felhasznált információ még nem volt nyilvános, arról kizárólag a végrehajtásban résztvevő felek és érdekeltek tudtak;
- az információt az eladási ajánlat BÉT kereskedelmi rendszerében (ajánlati könyvben) történő rögzítéséig nem hozták nyilvánosságra;
- a végrehajtó által közölt lényeges és még nyilvánosságra nem került információ a részvények árfolyamának befolyásolására alkalmas volt, mert a részvényeket érintő utolsó ügyletkötésre a BÉT-en a terhelt által adott vételi megbízások előtt több mint négy évvel került sor, a köztes időszakban pedig 95 darab vételi ajánlatot rögzítettek az ajánlati könyvben, valamint, mert a részvénycsomagra 2015. február 16. napján megkötött ügylet a részvények árfolyamában 20%-os növekedést eredményezett.
[55] Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában kitért arra, hogy a K. részvényeket egy másik büntetőeljárás során zár alá vették, így azok forgalomképesek voltak ugyan, de nem voltak likvidek, azokkal nem kereskedtek. A részvények sorsát csak egy bizonyos szűk kör ismerte, elsősorban azok, akik a végrehajtási eljárásban érintettek voltak. A terhelt a végrehajtást kérő jogi képviselőjeként abban a helyzetben volt, hogy figyelemmel kísérhette a végrehajtási eljárás alakulását. A terhelt soha nem titkolta, hogy szeretné megvásárolni a részvényeket, ezt a korábbiakban többször is megkísérelte (elsőfokú ítélet 13. oldal).
[56] Ehhez képest egy másik lehetséges vevő még az értékesítést megelőző napokban sem kapott (és nem is kaphatott) konkrét információt az értékesítés várható időpontjáról, azt csupán az értékesítés napján, a tőzsdei nyitás előtt tudta meg. Az információ megszerzését követően azonban már nem volt lehetősége jobb ajánlatot tenni (elsőfokú ítélet 23. oldal 2. bekezdés).
[57] Az elsőfokú bíróság indokolása szerint az eladás puszta tényére és idejére vonatkozó információ a potenciális vevők részéről árfolyamnövelő hatással bírt volna, mert mobilizálni kezdték volna a befektetési szolgáltatóikat, és kiszámolták volna az aznapi tőzsdei kereskedési napra várható maximum árfolyamot. Ezt azonban nem tudták megtenni, mert nem tudták, hogy kínálat lesz (elsőfokú ítélet 23. oldal 3. bekezdés). A terhelt birtokában lévő információ nagy valószínűséggel felhasználásra került volna egy általában elvárhatóan és észszerűen eljáró befektető befektetési döntése meghozatalakor (elsőfokú ítélet 23. oldal 4. bekezdés).
[58] Az elsőfokú bíróság érvelését az ítélőtábla kiegészítette: a pénzügyi eszközre vonatkozó bennfentes információ a végrehajtó arra vonatkozó tájékoztatása volt, hogy a lefoglalt részvények értékesítésére 2015. február 16. napján a BÉT kereskedési rendszerében fog sor kerülni. Ez az információ még nem került nyilvánosságra, ahhoz bárki, korlátozás nélkül, azonos feltételek mellett még nem juthatott hozzá (elsőfokú ítélet [39] bekezdés).
[59] Az eljárt bíróságok bennfentes információra vonatkozó okfejtése helytálló, azzal a Kúria is egyetértett, megjegyzi továbbá a következőket.
[60] A bennfentes kereskedelem jogi tárgya a tőkepiac tisztességtelen befolyástól mentes, zavartalan működése, amelynek alapja az ügyletek megkötése során elengedhetetlen esélyegyenlőség, a befektetők részére nyújtott információ egyenlő minősége. A tényállás egyben védi a tőkepiacon is érvényesülni hivatott tisztességes piaci magatartást is.
[61] Jelen ügyben nem önmagában az a terhelt büntetőjogi felelősségének az alapja, hogy tudatában volt annak: a részvények eladásra kerülnek; hanem az, hogy - a tényállásban írtak szerint - ennek az információnak a birtokában közvetlenül olyan helyzetbe hozta magát - és csak saját magát -, amelyben csak ő nyerhetett, olyan "véletlent" idézett elő, amelyben egyedüli szereplő ő volt. Ez pedig nyilvánvalóan tilalmazott.
[62] Az esélyegyenlőség elvét tehát ezáltal sértette meg, ez a terhelt bűnösségének alapja.
[63] A tévedéssel kapcsolatos védői érvelést, illetve a terhelt gondatlan elkövetésre hivatkozását illetően a Kúria rámutat a következőkre.
[64] A bűnösség a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához fűződő aktuális, pszichikus viszony.
[65] Ez a kapcsolat a rágondolásban fejeződik ki. Az alany akkor bűnös, ha az elkövetési magatartás tanúsításakor rágondol a magatartás jellegére és következményére, és ebben a tudatban végrehajtja.
[66] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[67] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről stb.) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely, a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, a gondatlanságra, illetve annak mikéntjére s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami pedig jogkérdés.
[68] Ha az irányadó tényállás valamely külvilágban megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést ("tisztában volt", "tudata átfogta") egyaránt rögzíti, és ez utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[69] Jelen ügyben pedig ez a helyzet.
[70] Az irányadó tényállás rögzíti, hogy a terhelt a B. LLC-vel szembeni végrehajtási eljárás során az egyik végrehajtást kérő jogi képviselőjeként tisztában volt azzal: egy korábbi büntetőeljárás során zár alá vett részvénypakett eladásra kerül, azt magánszemélyként meg kívánta szerezni. Tisztában volt azzal is, hogy a végrehajtó melyik befektetési szolgáltatót bízta meg az értékesítéssel. Tudta azt is, hogy a befektetési szolgáltató várhatóan mikor fogja az ügyletet bonyolítani, mivel a végrehajtó arról tájékoztatta a feleket és jogi képviselőiket, hogy a befektetési szolgáltatónak 2015. február 16. napján fog megbízást adni a BÉT kereskedelmi rendszerében történő értékesítésre. Ennek megfelelően először a részvénycsomag értékesítésének napját megelőző tőzsdei kereskedési napon, 2015. február 13-án adott vételi megbízást a részvények megvásárlására, majd ezt a végrehajtó által megjelölt napon, 2015. február 16-án, még az eladási ajánlat BÉT kereskedelmi rendszerébe történő bevitele előtt az általa akkor megismert ajánlattételi limit erejéig megemelte.
[71] A tényállás rögzíti azt is, hogy a terhelt a tőzsdei kereskedési szabályokkal tisztában volt, miként azzal is, hogy a végrehajtó által közölt információ nem volt nyilvános, hiszen a végrehajtó azt csak a végrehajtásban érdekelt feleknek és érdekelteknek küldte meg.
[72] A Btk. 7. §-a szerint szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja (egyenes szándék), vagy e következményekbe belenyugszik (eshetőleges szándék).
[73] A szándékosság megállapítása szempontjából alapvető jelentősége van annak, hogy az elkövetőben milyen körülmények ismeretében alakult ki a cselekmény elkövetésére vonatkozó elhatározás.
[74] Az egyenes szándékkal történő elkövetés feltétele mindenekelőtt azon életbeli jelenségek, körülmények, tények ismerete, amelyeket a törvényhozó a tényállásban értékelt. E körben az elkövetőnek tisztában kell lennie az általa tanúsított magatartással és a cselekménye előrelátható következményeivel is. E tudati oldalhoz a kifejezetten pozitív akarati-érzelmi viszonyulás, a kívánás kapcsolódik.
[75] Jelen ügyben nyilvánvaló, hogy a hosszabb idő óta nem likvid részvények eladására vonatkozó, szűk körben (a végrehajtási eljárásban érdekelt felek számára) ismert információ felhasználása a terhelt részéről egyenes szándékkal azért történt, hogy azokat saját részére megszerezhesse. Az értékpapírjog területén tapasztalatokkal rendelkező ügyvéd foglalkozású terhelt értelemszerűen tisztában volt az információ bennfentes jellegét megalapozó tényekkel, miként azzal is, hogy cselekménye a tőzsdei kereskedés szabályaiba ütközik, és egyben a büntetőjog által is tiltott.
[76] Ekként tehát kétségtelenül egyenes szándékkal cselekedett. Ez pedig értelemszerűen azt is jelenti, hogy a (ténybeli vagy társadalomra veszélyességben való) tévedésre hivatkozás alaptalan. Megjegyzi a Kúria, hogy az értékesítés formájára vonatkozó ismeret hiánya a bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös.
[77] Az eljárt bíróság tehát okszerűen vont következtetést a terhelt bűnösségére, a terhére rótt cselekmény jogerős ítélet szerinti minősítése azonban téves.
[78] Az elsőfokú bíróság a terhelt felelősségét a Btk. elkövetéskor hatályos 410. § b) pontjában meghatározott bennfentes kereskedelem bűntettében mondta ki, a másodfokon eljárt ítélőtábla a cselekményt a Btk. 410. § a) pontja szerint minősítette.
[79] Az ítélőtábla álláspontja szerint a Btk. 410. § a) pontjában írt bűncselekmény elkövetési magatartása az ügyletkötés, b) pontja szerint pedig az ügyletkötésre irányuló megbízás. A tőzsdén az ügyletkötésre tőzsdei kereskedők, brókercégek bevonásával kerül sor, amely társaságokon keresztül az adásvételek bizományosi formában bonyolódnak, magánszemély csak ebben a formában köthet tőzsdei ügyletet. Indokai szerint az elsőfokú bíróság érvelése azt jelentené, hogy a Btk. 410. § a) pontja szerinti bűncselekménynek (ügyletkötés) csak speciális alanya lehetne, az a tőzsdei ügyletkötő, aki maga számára bonyolít ilyen üzletet, minden más eset csak a Btk. 410. § b) pontja szerint minősülhetne (másodfokú ítélet [53]-[55] bekezdés).
[80] Ez az álláspont téves.
[81] A Btk. elkövetéskor hatályos 410. § a) pontjának helyes értelmezése szerint az elkövető az ügyletet maga köti (saját nevében), akár saját, akár más javára. A Btk. 410. § b) pontjában írt esetben az elkövető megbízást ad az ügylet megkötésére, amely valójában azt jelenti, hogy egy felbujtásszerű cselekmény válik önálló tettesi magatartássá. Emiatt ebben az esetben a bűncselekmény befejezettségéhez nem szükséges az ügylet megkísérlése sem, ahhoz a megbízás létrejötte elegendő. Értelemszerűen a megbízásra irányuló ajánlattétel már kísérlet lehet.
[82] Mindebből következik, hogy a Btk. 410. § b) pontjában írt bűncselekmény miatt felel az ügyletkötésre történő megbízás adója. Amennyiben az ügyletkötésre megbízott számára is ismert a felhasznált információ bennfentes jellege, a megbízó a Btk. 410. § b) pontja, az ügylet megkötője a Btk. 410. § a) pontja szerint tettesként felel. Amennyiben az információ bennfentes jellegét a megbízó nem tárja fel a megbízott előtt és az számára más forrásból sem ismert, ez utóbbi büntetőjogi felelőssége értelemszerűen nem állapítható meg.
[83] Ennélfogva a terhelt cselekményének Btk. 410. § a) pontjában meghatározott bennfentes kereskedelem bűntetteként való jogerős ítélet szerinti minősítése törvénysértő, e vonatkozásban az elsőfokú bíróság álláspontja a helyes.
[84] Ugyanakkor a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, amennyiben a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.
[85] A törvénysértő minősítés tehát nem önmagában felülvizsgálati ok, hanem abban az esetben, ha a törvénysértő minősítéshez törvénysértő büntetéskiszabás is kapcsolódik.
[86] Ennek feltételei az alábbiak:
- a jogerős ítéletben a cselekmény minősítése törvénysértő, vagy más anyagi jogszabálysértésre került sor,
- a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés is törvénysértő és
- a két említett körülmény között oksági összefüggés van, azaz a törvénysértő büntetés a törvénysértő minősítés és/vagy az anyagi jogszabálysértés következménye.
[87] A büntetés mértéke önmagában pedig akkor törvénysértő, ha annak neme és/vagy mértéke a Büntető Törvénykönyv valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésével ellentétes (BH 2012.239.).
[88] Jelen ügyben viszont erről a következők szerint nincs szó.
[89] A terhelttel szemben kiszabott büntetéssel kapcsolatban a védő hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok megsértették a Be. 4. § (3) bekezdésében írt kétszeres eljárás tilalmára vonatkozó rendelkezést, és a terhelttel szemben törvénysértően szabtak ki büntetést közigazgatási eljárásban hozott piacfelügyeleti bírság alkalmazását követően. A védői értelmezés szerint a "ne bis in idem" alkalmazása, illetve a büntetőjogi szankció értelmezési és alkalmazási köre kiterjesztendő a közigazgatási hatóság által alkalmazott büntető jellegű jogkövetkezményekre is.
[90] A Kúria ezzel kapcsolatban rámutat a következőkre.
[91] Kétségtelen, hogy a terhelttel szemben a részvények megvásárlása kapcsán a Magyar Nemzeti Bank piacfelügyeleti eljárást folytatott, és a 2016. szeptember 16. napján kelt határozatával a bennfentes kereskedelem tilalmára vonatkozó jogszabályok megszegése miatt 20 000 000 forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki, amelyet a terhelt 2016. december 14. napján megfizetett. Jelen büntetőügyben jogerős ügydöntő határozat 2021. március 4. napján született.
[92] A kétszeres eljárás tilalma - az ún. ne bis in idem elv alkalmazása - Magyarországon az Alaptörvényben rögzített alkotmányos követelmény.
[93] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdése szerint senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Az említett cikk (6) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy - nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték.
[94] Ez pedig nem más, mint a büntetőeljárások, egyazon magatartás bűncselekményként megítélése ellenébe állított akadály, tilalom (ugyanazon bűncselekmény kapcsán ne szülessen kétszer ítélet).
[95] A ne bis in idem elvnek egyik oldala (célja), hogy ne legyen többszörös az elítélés és a büntetés, a másik oldala az abban való megállapodás, hogy mi tekinthető az egyazon ténybeliség vonatkozásában res iudicata-hatást kiváltó jogerőnek.
[96] Az ártatlanság vélelmét tartalmazó alaptörvényi rendelkezés a büntetőjogi felelősség végleges megállapítását kifejezetten és kizárólag a bíróság (és nem más hatóság) jogerős határozatához köti. A ne bis in idem elvét előíró rendelkezés pedig felmentésre és elítélésre utal, ilyen tartalommal pedig fogalmilag csak bíróság hozhat határozatot. A magyar jogrendszerben res iudicata-hatás kiváltására tehát az Alaptörvény rendelkezései szerint csak bírósági határozat képes, értelemszerűen közigazgatási határozat nem (BH 2018.301., Kúria Bfv.III.1.788/2017/13. [28]-[29] bekezdés).
[97] A Be. 7. § (5) bekezdése szerint abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt, a bíróságot nem köti a közigazgatási eljárásban hozott határozat, illetve az abban megállapított tényállás.
[98] Ekként törvényileg rendezett, ha különböző igazságfajsúlyú eljárások találkoznak, vagyis az, hogy a büntetőeljárás elől, illetve után más eljárásnak kell kitérnie. Ezáltal biztosított (védett), hogy ne legyen egyazon magatartásból kétféle valóságigényű megállapítás.
[99] Ehhez képest a büntetéskiszabás, szankcionálás körében figyelembe vehető, veendő az egyazon személyre egyazon magatartás miatt megállapított jogkövetkezmények terhe.
[100] Ez az EJEB döntések nyomán kialakult gyakorlattal is összhangban álló.
[101] Az Emberi Jogok Európai Egyezménye hetedik kiegészítő jegyzőkönyvének 4. cikk 1. pontja szerint, ha valakit egy állam büntető törvényének és büntetőeljárási törvényének megfelelően egy bűncselekmény kapcsán már jogerősen felmentettek vagy elítéltek, e személlyel szemben ugyanennek az államnak az igazságszolgáltatási szervei ugyane bűncselekmény miatt nem folytathatnak büntetőeljárást, és vele szemben abban büntetést nem szabhatnak ki.
[102] E szabályt érintően kétségtelenül az egyik legfontosabb döntés az Engel és társai kontra Hollandia ügyben (5100/71, 5101/71, 5102/71, 5354/72, 5370/72) született ítélet, amelyben az Emberi Jogok Európai Bírósága felállította a közigazgatási jogi intézkedések büntetőjogi jellegének megítéléséhez segítséget nyújtó feltételrendszert (Engel-kritériumok), melyek a következők:
- a jogsértés belső jog szerinti minősítése mint kiindulási alap;
- a jogsértés jellege;
- az előírt büntetés jellege és súlya.
[103] A jogsértés jellegének megítélése során többek között figyelembe kell venni az adott jogsértést szankcionáló szabályozás célját és címzetti körét (mindenkire vonatkozik-e vagy csak egy bizonyos jogállással rendelkező csoportra), az előírt szankció célját (megtorló jellegű-e vagy a megelőzést szolgálja), illetve olyan jogi tárgyak védelmét szolgálja e, amelyek védelmét rendszerint büntetőjogi rendelkezések útján biztosítják.
[104] A Dungveckis kontra Litvánia (32106/08) ügyben az EJEB összefoglalta a kérdést érintő saját gyakorlatát. Eszerint az Egyezmény hetedik kiegészítő jegyzőkönyve 4. cikkének sérelme akkor állapítható meg, ha
- a kérelmezőt korábban jogerős határozattal elítélték vagy felmentették,
- a kérelmezővel szemben két eljárást folytattak,
- az eljárások mindegyike büntető jellegű volt,
- az eljárások tárgya a kérelmező által megvalósított ugyanazon jogellenes cselekmény volt.
[105] Ehhez képest az A és B kontra Norvégia ügyben (24130/11, 29758/11) hozott ítéletében az EJEB úgy foglalt állást, hogy a ne bis in idem elve nem sérül, ha a büntetőeljárás és a közigazgatási eljárás egymást kiegészítik és nem megismétlik. Ez akkor állapítható meg, ha a két eljárás között kellően szoros tárgyi és időbeli kapcsolat van, amely magában foglalja a két eljárásban beszerzett bizonyítékok és azok értékelésének azonosságát, valamint a szankciók egymásra tekintettel történő alkalmazását is (vö. III/4328/2021. AB határozat [60] bekezdés).
[106] Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 50. cikke szerint senki sem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért, amely miatt az Unióban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. A rendelkezést az Európai Bíróság több határozata is értelmezte.
[107] Az Európai Bíróság az Aklagaren kontra Hans Akerberg Fransson ügyben kimondta, hogy a ne bis in idem elve nem zárja ki, hogy valamely tagállam a hozzáadottérték-adóval összefüggő bevallási kötelezettségek teljesítésének elmulasztásában megnyilvánuló ugyanazon tényállásra egymást követően adójogi szankciót és büntetőjogi szankciót alkalmazzon, amennyiben az első szankció nem büntető jellegű, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata (C-617/10. [37] pont).
[108] Újabban az Európai Bíróság a Luca Menci ügyben rögzítette, hogy az Alapjogi Charta 50. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a hozzáadottérték-adó törvényi határidőn belül történő megfizetésének elmulasztása miatt büntetőeljárás indítható egy olyan személlyel szemben, akit ugyanezen tényállás miatt már jogerősen az ezen 50. cikk értelmében vett büntető jellegű közigazgatási szankcióval sújtottak, feltéve, hogy ez a szabályozás:
- olyan, az eljárások és szankciók ilyen halmozásának igazolására alkalmas, általános érdekű célkitűzést szolgál, mégpedig a héával kapcsolatos jogsértések elleni küzdelmet, amelynek keretében ezek az eljárások és szankciók további célokat követnek,
- olyan szabályokat tartalmaz, amelyek biztosítják annak összehangolását, hogy az eljárások halmozása miatt az érintett személyre háruló többletteher a feltétlenül szükséges mértékre korlátozódjon, és
- olyan szabályokat ír elő, amelyek lehetővé teszik annak biztosítását, hogy a kiszabott szankciók összességének súlya az elkövetett jogsértés súlyához mérten a feltétlen szükséges mértékre korlátozódjon (C-524/15., [63] pont).
[109] Az Alkotmánybíróság a 8/2017. (IV. 18.) AB határozatában megállapította, hogy az Alaptörvény rendelkezései nem zárják ki általános jelleggel, hogy a jogalkotó a büntetendő cselekményekhez - a büntetőjogi szankció mellett - más jogágba tartozó jogkövetkezmény(eke)t is fűzzön. A jogbiztonságból eredő kiszámíthatóság követelményéből ugyanakkor következik, hogy a jogalkotónak - amennyiben a büntetőjogi fenyegetettséggel rendelkező jogellenes cselekményhez más jogágba tartozó jogkövetkezmény is társul - egyértelműen, megfelelő részletességgel szabályoznia kell a különböző eljárások egymáshoz való viszonyát. Különösen hangsúlyos ez az alkotmányos követelmény a büntetőjogi, valamint az azzal rokon, de a büntetőjog "kemény magjához" nem sorolható eljárások viszonyában, ugyanis a büntetőjogi jellegű eljárások egyik jellemzője, hogy a büntetőjogi elmarasztaláshoz sok tekintetben hasonló funkciójú joghátrányokkal járnak, így felvetődhet a kettős szankcionálás lehetősége (8/2017. (IV. 18.) AB határozat [49] bekezdés).
[110] Az együttesen alkalmazott szankciók alkotmányosságának vizsgálata során az Alkotmánybíróság megállapította: "Az EJEB értelmezésében összeegyeztethető a ne bis in idem elvéből fakadó követelményekkel, ha a nemzeti jog valamely jogellenes cselekmény szankcionálására közigazgatási és büntetőeljárás integrált, párhuzamos és egymással összekapcsolt alkalmazásával biztosít lehetőséget, amennyiben az eljárások, illetve az azok eredményeként alkalmazható szankciók előreláthatók az érintett számára, és a különböző joghátrányok között szoros tárgyi és időbeli kapcsolat áll fenn. Az EJEB értelmezésében tehát nem sérül a jogelv akkor, ha a büntetőeljárás és a közigazgatási eljárás egymást kiegészítik és nem megismétlik. Ezzel összhangban áll az EUB gyakorlata is, amely nem tekinti a ne bis in idem elv megsértésének ezen elv érvényesülésének arányos korlátozását. Ez utóbbi pedig akkor áll fenn, ha a szabályozás lehetővé teszi a különböző eljárásokban alkalmazott büntető jellegű szankciók összehangolását, valamint annak biztosítását, hogy a kiszabott szankciók összességének súlya megfeleljen az adott jogsértés súlyának." (III/4328/2021. AB határozat [93] bekezdés).
[111] Mindezekkel összefüggésben a Kúria rögzíti a következőket.
[112] Nem kétséges, hogy a jelen ügy terheltjével szemben közigazgatási eljárás keretében bennfentes kereskedelem tilalmára vonatkozó jogszabályok megszegése miatt kiszabott piacfelügyeleti bírság büntető jellegű szankciónak tekinthető.
[113] Nyilvánvaló, hogy a közigazgatási eljárás és a büntetőeljárás között szoros tárgyi és időbeli kapcsolat áll fenn, hiszen jelen ügyben a nyomozás elrendelésére a Magyar Nemzeti Bank feljelentése alapján került sor. A feljelentést a Magyar Nemzeti Bank a piacfelügyeleti bírságot kiszabó határozatának meghozatala napján, 2016. szeptember 16-án tette. A feljelentés azokon a tényeken alapul, amelyeket a közigazgatási eljárás feltárt.
[114] Megjegyzi a Kúria, hogy a szoros tárgyi és időbeli összefüggés mellett eltérő a közigazgatási szankció kiszabását lehetővé tevő jogszabályok és szankció, valamint a büntető anyagi jog és a büntetőjogi szankció célja.
[115] A közigazgatási anyagi jog az állam által elvárt magatartást hordozza, a közigazgatási szankció ennek a kötelezettségnek az objektív megsértéséhez fűzött jogkövetkezmény. Ez a közigazgatási szankció alkalmazásának abszolút célja. Önmagában ez megkülönbözteti a szubjektív (bűnösség) alapú büntetőjogi jellegű szankcióktól, amely a büntetőjog sajátossága (8/2017. (IV. 18.) AB határozat [82] bekezdés).
[116] A bennfentes kereskedelem tilalmára vonatkozó szabályok megsértése jelentős hatással van a tőkepiac biztonságos és zavartalan működésére, a tőkepiac működésének tisztaságára. Ezt a Magyar Nemzeti Bank a határozatának meghozatala során figyelembe is vette.
[117] Értelemszerűen e szabályok a piaci esélyegyenlőség megteremtése és fenntartása érdekében a befektetők érdekeit is védik.
[118] E szabályok megszegése önmagában (objektíve) alkalmas arra, hogy megingassa a befektetők tőkepiac tiszta, átlátható és zavartalan működése iránti bizalmát. A bizalom megrendülésének pedig értelemszerűen negatív gazdasági hatásai lehetnek.
[119] Nyilvánvaló, hogy a piacfelügyeleti bírság ennek orvoslására hivatott és alkalmas.
[120] Ehhez képest az is nyilvánvaló, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás során az elkövető alanyi bűnösségének (szubjektív tényező) vizsgálata is szükséges. Ennek hiányában ugyanis a bűnösség megállapítására nem kerülhet sor.
[121] A büntetőjogi felelősségre vonás nem pusztán a szankció formális alkalmazását jelenti, hanem többlettartalma és eltérő hatása is van.
[122] A szabályszegések nem önmagukban, objektíve tesznek felelőssé, a bűnösség azt jelenti, hogy az alany tehet a bűncselekményt megvalósító magatartás tanúsításáról és a magatartásával előidézett következményekről. Ekként tehet arról, mert az elkövetéskor belátta, felismerte magatartása jellegét és annak lehetséges következményét (eredményét), illetőleg tehet arról, mert beláthatta volna, felismerhette volna cselekménye jellegét, lehetséges következményeit. A bűnösség ezért a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához fűződő aktuális, pszichikus viszony.
[123] A bűnösség alapja a felróhatóság, a bűnös tett (kizárólag bíróság általi) helytelenítése. Végső soron ez a büntetőeljárás fő célja, ez különbözteti meg a közigazgatási eljárástól. Egyben - miként jelen ügyben is - ez adja a két eljárás egymást kiegészítő szükségességének indokát is.
[124] Jelen ügyben a másodfokon eljárt ítélőtábla kiküszöbölte azokat a hátrányokat, amelyek az eljárások halmozása miatt a terheltre többletterhet róttak, egyben biztosította azt, hogy a kiszabott szankciók összességükben az elkövetett jogsértés súlyához igazodjanak.
[125] Határozatának indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés mértékét a piacfelügyeleti eljárásban kiszabott pénzbírság összegére tekintettel - azt a büntetésből levonva - lényegesen mérsékelte (másodfokú ítélet [73] bekezdés).
[126] Ennek során figyelembe vette a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56. BK vélemény III/9. pontját, amely szerint az elkövetőt a bűncselekmény következtében a büntetőjogi hátrányokon kívül egyéb tényleges hátrányok is érhetik. Ha ezek a büntetés mellett külön is egyéni visszatartó hatást fejthetnek ki, indokolt azokat enyhítő körülményként értékelni.
[127] Nem sértett törvényt tehát az ítélőtábla, amikor ilyen többlethátránynak tekintette a terhelt által már megfizetett piacfelügyeleti bírságot, és erre tekintettel a terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetést enyhítette.
[128] A kifejtettek alapján a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti felülvizsgálati ok nem valósult meg.
[129] A büntetés kiszabásával kapcsolatos további védői érveléssel kapcsolatban a Kúria megjegyzi a következőket.
[130] A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy konkrét ügyben, illetve adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli.
[131] Ennek során a bíróságnak figyelemmel kell lennie a büntetés törvényben rögzített céljára (Btk. 79. §) és a büntetés kiszabásának elveire (Btk. 80. §), valamint a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56. BK véleményben foglaltakra. Nyilvánvaló, hogy ezek a büntetéskiszabási tevékenység mérlegelendő, mérlegelésre váró szempontjai. Miután pedig az anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát sem a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége, sem a büntetéskiszabási tényezők értékelése nem képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a Btk. 79. és 80. §-ait, valamint az 56. BK véleményben foglaltakat.
[132] A teljesség kedvéért utal a Kúria arra, hogy a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ügydöntő határozat hozatala a felülvizsgálatot eredményező eljárási szabálysértéseknek a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt kimerítő felsorolásában nem szerepel, ezért amiatt a felülvizsgálat törvényben kizárt. A kétszeres elítélés - a megvalósulása esetén - a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontja szerinti perújítási ok lenne. Felülvizsgálat oka, illetve indoka a kétszeres elítélés törvénysértő megállapítása esetében való eljárásmegszüntetés lehetne [vö. Be. 648. § b) pont, 649. § (2) bekezdés d) pont, 608. § (1) bekezdés e) pont, 567. § (1) bekezdés b) pont] (Bfv.III.629/2020/11 [28]-[29] bekezdés).
[133] A felülvizsgálati indítvány vitatta az elkobzás intézkedés alkalmazásának törvényességét is. Az indítvány szerint elkobzásnak nincs helye bennfentes kereskedelem bűntette esetén, ha az elkövető a birtokában lévő bennfentes információra tekintettel mást azzal bíz meg, hogy a bennfentes információval érintett pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletet kössön, ugyanis ilyenkor a bűncselekménynek nincs elkövetési tárgya.
[134] Ez az álláspont téves.
[135] A Btk. 72. § (1) bekezdés c) pontja szerint el kell kobozni azt a dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették.
[136] A bennfentes kereskedelem Btk. 410. § a) pontjában írt esetében az elkövető maga köt ügyletet a pénzügyi eszközre vonatkozóan a bennfentes információ birtokában, a b) pont szerint pedig mást bíz meg a pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletkötéssel.
[137] Nyilvánvaló, hogy mindkét cselekmény a pénzügyi eszközre (annak megszerzésére) irányul, a kettő közötti különbség csupán a megvalósításban van. Előbbi esetben ugyanis maga a bennfentes információval rendelkező személy az ügyletkötő, utóbbi esetben ezzel mást bíz meg. A pénzügyi eszközzel kapcsolatos szándéka ugyanaz, azonban nem közvetlenül maga valósítja meg, hanem az ügyletkötéshez más személyt vesz igénybe.
[138] Értelemszerűen az elkövető cselekménye mindkét esetben a pénzügyi eszközre irányuló, arra elkövetett. Ekként tehát a Btk. 72. § (1) bekezdés c) pontjában írt elkobzásnak a Btk. 410. § a) és b) pontjában írt magatartás esetében is helye van.
[139] Az elkobzás elévülésével kapcsolatos terhelti észrevétellel kapcsolatban helytállóan hivatkozott a Legfőbb Ügyészség arra, hogy az elkobzás Btk. 72. § (7) bekezdésében megállapított 5 éves elévülési ideje nem tekinthető ún. abszolút határidőnek, hanem ez a büntethetőség elévüléséhez igazodó határidő, ezért erre is vonatkoznak az elévülés félbeszakítására (és nyugvására) vonatkozó büntető anyagi jogi rendelkezések (BH 1993.275).
[140] A Be. 649. § (2) bekezdés e) pontja alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a súlyosítási tilalom megsértésével hozta meg.
[141] Jelen ügyben az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az ügyészség a cselekmény helyes minősítése és a részvények elkobzása végett fellebbezést jelentett be.
[142] A Be. 595. § (6) bekezdése pedig a másodfokú bíróság számára az elkobzásról való döntést abban az esetben is lehetővé teszi, ha a terhelt terhére nem jelentettek be fellebbezést.
[143] Ezért a másodfokú eljárásban a terhelt álláspontjával szemben az elkobzás alkalmazására törvényesen került sor.
[144] Ekként a Kúria a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.1.068/2021/12.)