adozona.hu
BH 2022.12.332
BH 2022.12.332
A bíróság nemcsak a fél tényállításaihoz, hanem az általa érvényesített joghoz is kötve van, ezért jogszabálysértő az érvényesített jogtól eltérő jogalapon meghozott keresetnek helyt adó döntés. [A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 342. § (3) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 1990. augusztus 16-tól egy általános iskolában tanított, majd 1991. január 1-jétől egy másik általános iskolában végzett munkát pedagógusként. 1994 szeptemberétől az alperes jogelődjéhez került, munkaszerződése szerint jogviszonya határozatlan időtartamra köttetett, heti 40 órás munkaidőre, általános iskolai pedagógus munka elvégzésére.
[2] A felperes 2007. július 1-jétől igazgatói feladatokat látott el, ezen időponttól felette a munkáltatói jogkört az egyházmegyéhez tartozó m...
[2] A felperes 2007. július 1-jétől igazgatói feladatokat látott el, ezen időponttól felette a munkáltatói jogkört az egyházmegyéhez tartozó megyéspüspök látta el.
[3] A felperes 1994. szeptember 1-jétől fennálló jogviszonyát a munkáltató 2021. január 4-én felmondással szüntette meg 90 napos felmondási idővel 2021. április 4. napjával. A határozat indokolást nem tartalmazott arra hivatkozva, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 210. § (1) bekezdés b) pontja alapján a felperes vezető állású munkavállaló, így indokolási kötelezettsége a munkáltatónak nincs.
[4] Az egyházmegye fenntartásában működő oktatási intézményekben jubileumi jutalom kifizetésére 2017-ig nem került sor. 2018 évben V. L. megyéspüspökké történő kinevezése után olyan intézkedést hozott, hogy az egyházmegye fenntartásában működő oktatási intézményekben, óvodákban dolgozó munkavállalók részére a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényben (továbbiakban: Kjt.) meghatározott feltételek alapján visszamenőlegesen jubileumi jutalom kifizetése történjen.
[5] A jubileumi jutalom összegét az intézményvezetők a költségvetésben feltüntették. A 2020. január 31-én kelt, az alperes oktatási intézmény költségvetésének 8. pontjában a felperes igazgatóként a jubileumi jutalmakat mint költségvetési tételt szerepeltette, amely szerint 30 éves jubileumi jutalmat Cs.-né T. A. kap három havi távolléti díj összegében, illetőleg a felperes úgyszintén 3 havi távolléti díjnak megfelelő mértékben. A költségvetést 2020. február 28-án az egyházmegye mint fenntartó jóváhagyta.
[6] 2020. július 16-án az egyházmegye vagyonkezelője gazdasági határozatot hozott, amely szerint "a jubileumi jutalom kifizetését csakis Cs.-né T. A. pedagógus részére tudjuk megadni, ami járulékokkal együtt 1 171 153 forint. Ezt az összeget átutaljuk az általános iskola és óvoda számlájára. W.-né I. A. (felperes) részére a jubileumi jutalom kifizetését az egyházmegyei igazgató és a megyéspüspök egyetértésével nem támogatjuk".
[7] Az igazgató a határozat felperes részére történő átadáskor úgy nyilatkozott, hogy a felperes azért nem részesül jubileumi jutalomban, mert nem az egyházmegye által elvárt módon járt el az általa vezetett intézmény munkavállalóival szemben.
[9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a munkáltatói jogkört gyakorló megyéspüspök döntése a felperes teljesítményén alapult, ami nem volt megfelelő, továbbá arra is hivatkozott, hogy a felperesen kívül az egyházmegyéhez tartozó oktatási intézményekben egy másik, nyugdíjba menő munkavállaló sem kapta meg a jubileumi jutalmat, holott a Kjt.-ben meghatározott feltételek fennálltak.
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Nkt. 2. § (3) bekezdésére, 5. § (1) bekezdés a) pontjára, 64. § (1)-(2) bekezdésére, valamint 65. § (10) bekezdésében foglaltakra. Felhívta a Kjt. 1. § (1) bekezdését, valamint az Mt. vonatkozó szabályait.
[12] Érvelése szerint az Nkt. 64. § (2) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a köznevelési intézményben a Kjt. mely szabályai nem alkalmazhatóak azzal, hogy a jubileumi jutalomra, valamint célfeladatokra, céljuttatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazhatók a köznevelési intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottakra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jubileumi jutalomra vonatkozó Kjt. rendelkezéseket kötelezően alkalmazni kell a munkáltatónak a köznevelési intézményekben.
[13] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes az alperessel munkaviszonyban állt, így a felek jogviszonyára az Mt. az irányadó.
[14] Az Nkt. 65. § (10) bekezdése (amely 2021. június 30-ig volt hatályos) szerint az egyházi köznevelési intézmény és a magánköznevelési intézmény munkaviszony keretében foglalkoztatott pedagógusainak rendkívüli munkavégzése díjazására, pótszabadságára a közalkalmazottakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A felperesre mint az egyházi fenntartású köznevelési intézményben munkaviszonyban dolgozó pedagógusra tehát a Kjt.-ből a rendkívüli munkavégzés díjazására, pótszabadságra vonatkozó rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni, a jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezéseket nem.
[15] A Kjt. 78. § (1) bekezdése szerint a 25, a 30, illetve a 40 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottnak jubileumi jutalom jár, a (2) bekezdés b) pontja szerint 30 év közalkalmazotti jogviszony esetén 3 havi illetménynek megfelelő ez az összeg. A Kjt. fenti szabályozása szerint a felperesnek 3 havi illetmény összegű jubileumi jutalom járna a havi bruttó 452 183 forint/hó díjazására figyelemmel.
[16] A bíróság az egyházmegye vezetője, a felperes felett munkáltatói jogkörgyakorló előadása alapján megállapította, hogy a köznevelési intézményekben, így alperesnél is 2018 óta a felperesen, illetőleg egy nyugdíjba vonuló óvónőn kívül a Kjt.-ben meghatározott jubileumi jutalmat minden munkavállaló megkapta, illetve 2018 előtti évekre visszamenőleg is a munkáltató döntése alapján a munkavállalók jubileumi jutalomban részesültek.
[17] A megyéspüspök előadta, döntésének célja az volt, hogy a Kjt. szerinti jubileumi jutalmat a munkavállalók részére megfizessék, vagyis olyan helyzetbe kerüljenek, mint az állami intézményben munkát végző közalkalmazottak.
[18] Az Mt. 16. § (1) bekezdése szerint egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a jogosult elfogadására tekintet nélkül követelhető a vállalt kötelezettség teljesítése. A (3) bekezdés szerint a kötelezettségvállalásra egyebekben az egyoldalú jognyilatkozatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az alperes fentiek szerint egyoldalú kötelezettségvállalást tett arra vonatkozóan, hogy a munkavállalók részére a Kjt. 78. §-ban meghatározott feltételek szerint jubileumi jutalmat fizet. Alperes erről írásbeli szabályzatot nem készített, azonban ráutaló magatartásával a munkavállalók felé ezen kötelezettségvállalást megtette.
[19] A munkáltató tehát vállalta, hogy a munkavállalók részére jubileumi jutalmat fizet a Kjt.-ben foglaltak szerint. Feltételhez annak kifizetését nem kötötte, így a felperes részére is jár ezen összeg.
[21] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[22] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetést vont le.
[23] A per adataiból kitűnően a megyéspüspök 2018 évi intézkedését a jubileumi jutalmak kifizetéséről nem foglalták szabályzatba, ennek feltételeire, személyi és időbeli hatályára és egyéb körülményekre vonatkozó tartalom másból, mint a felek perbeli előadásából és a megyéspüspök tanúvallomásából nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság a bizonyítás eredményét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdése szerint értékelve helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a 2018-ban hivatalba lépett megyéspüspök személyi döntésében megnyilvánuló intézkedésével mint munkáltató arra vállalt kötelezettséget, hogy az egyházmegye munkavállalói számára a Kjt. 78. § (2) bekezdésében meghatározott feltételekkel jubileumi jutalmat fizetnek.
[24] Az elsőfokú bíróság megalapozottan minősítette a munkáltatói jogkör gyakorlójának intézkedését az Mt. 16. § (1) bekezdés szerint kötelezettségvállalásnak, amelynek teljesítése a jogosult által kikövetelhető.
[25] Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a munkáltató eredeti, a munkavállalók egészéhez címzett nyilatkozatának, a kötelezettségvállalásnak nem volt része az a kikötés, hogy a kifizetés feltétele a munkáltató által megfelelőnek minősített munkavégzés. A kötelezettségvállalást tevő megyéspüspök a jogosultság feltételeire vonatkozó szabályzatot nem alkotott, intézkedését írásba nem foglalta, ezért a bíróságoknak annak szóbeli tartalmát a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kellett értékelni.
[26] Az alperes tévesen hivatkozott fellebbezésében arra, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:591. § (2) bekezdése szerint a munkáltató a kötelezettségvállalását visszavonhatta, mert egyrészt az egyoldalú nyilatkozatra vonatkozóan az Mt. 16. § (3) bekezdés utaló szabálya alapján az Mt. 15. § (4) bekezdése külön, ettől eltérő rendelkezéseket tartalmaz, másrészt az Mt. 31. §-a a Ptk. 6:591. §-ának alkalmazását mögöttes jogszabályként nem is teszi lehetővé. Mindemellett az Mt. 16. § (2) bekezdése speciális szabályként a módosítást és az azonnali hatályú felmondást kötelezettségvállalás esetén ugyan megengedi, de ennek meghatározott törvényi feltételei vannak. Arra, hogy ilyenre sor került-e, az alperes a perben nem hivatkozott, semmiféle adat vagy utalás erre nem merült fel.
[29] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 2. § (2) bekezdését, 342. § (1)-(3) bekezdését, 369. § (1)-(3) bekezdésében írtakat.
[30] Az alperes érvelése szerint az eljáró bíróságok döntése alapvetően téves, az Mt. 16. § (1) bekezdésében meghatározott jogcím sem a perfelvétel, sem az érdemi tárgyalás során felperes részéről nem hangzott el. Ezáltal a bíróságok megsértették a Pp. 342. § (1) és (3) bekezdésében írtakat, mivel döntésük nem terjedhetett túl a kereseti kérelmen, ellenkérelmen és beszámítási kérelmen, így jelen esetben mindezen előírások sérültek.
[31] Az Mt. 16. § (1) bekezdésének alkalmazásával a bíróságok éppen a kereseti kérelmen terjeszkedtek túl. A perben felperes arra hivatkozott, hogy neki a jubileumi jutalom törvény alapján jár, megjelölve az Nkt. 64. §-ban írtakat. Ezen jogalapnak nem adott helyt a bíróság, mégis a keresetnek megfelelő döntést hozott az Mt. 16. §-ban írtakra hivatkozva. Ez törvényellenes, a bíróság nem ítélhet meg többet vagy mást, mint amit a felperes keresetében kért. Ezáltal a jogerős ítélet sérti a Pp. 2. § (2) bekezdését is.
[32] A másodfokú ítélet szerint az elsőfokú bíróság megalapozottan hivatkozott az Mt. 16. § (1) bekezdésében foglaltakra. Érvelése szerint a kötelezettségvállalás a 30 éves jubileumi jutalmat is tartalmazó 2020. évi költségvetésben és az ennek alapjául szolgáló gyakorlatban, a megyéspüspök döntésében nyilvánult meg, ez azonban okszerűtlen mérlegelés. A jogerős ítélet által megjelölt periratok sehol nem tartalmazzák az Mt. 16. §-át. A felperes által felterjesztett költségvetésre történő hivatkozás sem megalapozott, mivel ez olyan számviteli dokumentum, amely a jogcím összegének fedezetét biztosítja, de nem jelent kötelezettséget azok automatikus teljesítésére. Ennek alapján a jogerős ítélet sérti a Pp. 369. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat.
[33] A felülvizsgálati érvelés szerint az Nkt. 65. § (10) bekezdése alapján a jogalkotó szükségesnek látta, hogy bizonyos nevelési intézmények munkavállalóit a jubileumi jutalom alkalmazhatósága szempontjából kiemelje a Kjt. rendszeréből, megadva a munkáltatónak a mérlegelés jogát a jutalom elbírálása során. A megyéspüspök is kiemelte, hogy a jogosultság nem volt automatikus, azt személyre szabták, a munkavállaló teljesítménye, munkája, munkához való viszonya függvényében.
[34] A felperes mellett másik személy sem kapott jutalmat, így nincs jogalap az Mt. 6. § (2) bekezdésének alkalmazására.
[35] A jogerős ítélettel a megyéspüspököt mérlegelési jogától fosztották meg, aki az írásbeli figyelmeztetésben részesült, a püspöki biztossal nem együttműködő felperes részére a jubileumi jutalom megvonásáról határozott.
[36] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[38] A Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálhatja a jogerős ítélet jogszabássértő voltát, figyelemmel a Pp. 523. §-ban foglaltakra is.
[39] Az elsőfokú bíróság ítéletében egyértelműen rögzítette, hogy a felperes jubileumi jutalom iránt terjesztett elő keresetet az Nkt. 64. § (1)-(2) bekezdésére hivatkozva azzal, hogy pedagógus munkakört töltött be az alperesnél. Utalt továbbá az Mt. 6. § (2) bekezdése alapján arra, hogy a munkáltatónak a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelően kell eljárnia. Igénye érvényesítése során nem hivatkozott arra, hogy a munkáltatót a jubileumi jutalom kifizetésére egyoldalú kötelezettségvállalása (Mt. 16. §) alapján kellene kötelezni.
[40] A Pp. 342. § (3) bekezdése szerint törvény eltérő rendelkezése hiányában az érdemi döntés nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított.
[41] Ezen jogszabályhoz kapcsolódó jogirodalom és a következetes ítélkezési gyakorlat jelentősen megváltoztatta a korábban hatályos polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 215. §-án alapuló "jogcímhez kötöttség" elvét.
[42] A hatályos Pp. miniszteri indokolása szerint a Pp. 342. § (3) bekezdésének szabályával lezárja a "jogcímhez kötöttség" körül a jogirodalomban és a bírói gyakorlatban zajló hosszú vitát. Kifejti, hogy "A bíróság a fél magán autonómiáját tiszteletben tartva nem dönthet a kereset szerinti kérelemnek megfelelően olyan jogalapon, amely eltérő a fél jogállításától még akkor sem, ha a fél esetlegesen tévedésből jelölte meg a jogát rosszul, és az eltérő jogot a perben állított és bizonyított tények egyébként megalapozzák".
[43] A Pp. háromtagú pertárgy fogalma megköveteli, hogy a felperes keresetlevelében jelölje meg milyen jogalapon, milyen tények alapján, milyen ítéleti rendelkezést kér a bíróságtól. A túlterjeszkedés tilalma (Pp. 342. § (1) bekezdés) értelmében a bíróság döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen (ellenkérelmen, beszámítási kérelmen). Az esetleges ellentmondások az anyagi pervezetés keretében tisztázhatók, ekkor válnak véglegessé a jogállítások is. A bíróság érdemi döntése pedig nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított, azaz döntését nem alapíthatja olyan jogra, amelyre a felek nem hivatkoztak, a perben nem érvényesítettek. Jelen eljárás során pedig az volt megállapítható, hogy az alperes egyoldalú kötelezettségvállalására a felperes nem hivatkozott.
[44] A jogalkotó az új Pp. megalkotásával egyértelművé tette, hogy a bíróság nemcsak a fél tényállításaihoz, hanem az általa érvényesített joghoz is kötve van. Ez az elv következetesen érvényesül a jelenlegi ítélkezési gyakorlatban is (BDT. 2021.4421; Pfv.IV.20.272/2022/5.).
[45] Tekintettel arra, hogy a felperes jelen eljárásban előterjesztett keresetében mint érvényesíteni kívánt jogot nem jelölte meg az alperes egyoldalú kötelezettségvállalását (Mt. 16. §), ezért a bíróságnak nem lehetett ezen munkáltatói magatartást irányadónak tekinteni a jogvita eldöntése során.
[46] A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra is figyelemmel az Nkt. 64. §-ban és 65. §-ban foglaltakat nem értékelte, így ez a felülvizsgálati eljárásnak sem lehetett tárgya.
[47] Arra figyelemmel, hogy a felperes a perben nem hivatkozott az alperes egyoldalú kötelezettségvállalására, a bíróságok pedig döntésüket erre alapították, túlterjeszkedtek a keresetben foglaltakon, ezáltal sérült a Pp. 2. § (2) bekezdése.
[48] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította a Pp. 424. § (3) bekezdése szerint.
(Kúria Mfv.VIII.10.043/2022/5.)