adozona.hu
BH 2022.11.306
BH 2022.11.306
A más perben beszerzett bizonyítékra csak akkor alapítható döntés, ha a bíróság azt az eljárási szabályoknak megfelelően a per anyagává teszi [1952. évi III. törvény (Pp.) 117. § (1) bek., 163. § (1) bek., 275. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes élelmiszer jellegű bolti vegyesbolt kiskereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság. 2010-ben élelmiszeripari termékeket szerzett be magyar cégektől, melyeket közösségen belüli termékértékesítéssel, túlnyomó többségben Szlovák vevő részére értékesített.
[3] Megismételt eljárásban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Győr-Moson-Sopron Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperesnél 2010. évre (a továbbiakban: vizsgált időszak) általános forgalmi adó (áfa) ad...
BH 2022.11.306 A más perben beszerzett bizonyítékra csak akkor alapítható döntés, ha a bíróság azt az eljárási szabályoknak megfelelően a per anyagává teszi [1952. évi III. törvény (Pp.) 117. § (1) bek., 163. § (1) bek., 275. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes élelmiszer jellegű bolti vegyesbolt kiskereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság. 2010-ben élelmiszeripari termékeket szerzett be magyar cégektől, melyeket közösségen belüli termékértékesítéssel, túlnyomó többségben Szlovák vevő részére értékesített.[3] Megismételt eljárásban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Győr-Moson-Sopron Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperesnél 2010. évre (a továbbiakban: vizsgált időszak) általános forgalmi adó (áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, vizsgálta a Közösségen belüli termékértékesítés valódiságát, melynek eredményeként határozatával a felperest 1 000 295 331 Ft adóhiány, 971 498 000 Ft adóbírság és 331 227 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[4] Döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 9. § (1) bekezdésére, 65. §-ára, a 89. § (1) bekezdésére, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 99. § (2) bekezdésére alapította.
[5] Indokolása szerint a felperes belföldi értékesítést tüntetett fel közösségi értékesítésként, azonban a Szlovák vevőnek továbbszámlázott áru nem hagyta el Magyarország területét. Megállapította, hogy közösségen belüli értékesítés hiányában az Áfa tv. 82. § (1) bekezdése szerinti 25%-os mértékű adót kellett volna felszámítani.
[6] A beszerzést terhelő levonható áfa tekintetében az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a magyar cégek és a felperes között valós gazdasági esemény nem jött létre, csupán számlakiállítás, így ezektől a cégektől befogadott számlákat (jkv. 50., 53., 55., 59. számú mellékletei) hiteltelennek tekintette, megállapítva, hogy azokra a felperes adólevonási jogot nem alapíthat. Ugyanerre a megállapításra jutott a K. Kft.-től étolaj beszerzésről befogadott számlák tekintetében is.
[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (a továbbiakban: alperesi jogelőd) a 4469686397 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[8] Indokolása szerint felperes által a Közösségi értékesítés megtörténtének igazolására bemutatott nemzetközi fuvarokmányok (CMR) nem hiteles bizonylatok, nem alkalmasak a közösségi értékesítés megtörténtének hitelt érdemlő igazolására.
[9] Az alperes a döntéshozatalnál felhasználta az L. L. és társai ellen különösen jelentős kárt okozó csalás bűntettének megalapozott gyanúja miatt folytatott nyomozás (a továbbiakban: büntetőeljárás) egyes iratait, a büntetőeljárás során tett tanúvallomásokat, bankszámlaforgalmi adatokat, a VIES adatbázist, a társaságoknál végzett ellenőrzések eredményét, melyek alátámasztották a gazdasági események fiktivitását.
[10] A felperes keresettel támadta a másodfokú határozatot.
[11] A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2018. április 28. napján kelt 3.K.27.344/2017/7. számú ítéletével a keresetet elutasította.
[13] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a 2019. november 28. napján kelt Kfv.I.35.622/2018/10. számú végzésével a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 206. §-a, a 221. § (1) bekezdése, valamint a 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Indokolása szerint az ítélet érdemi felülvizsgálatra nem alkalmas, mivel csupán általánosságban rögzítette a tényállást, nem végezte el teljes körűen a közigazgatási és bírósági eljárásban rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetését és értékelését, mérlegelése nem teljes körű.
[14] A megismételt eljárásban iránymutatásként a beszerzéseknek a Kúria 5/2016. (IX. 26.) KMK véleményben (a továbbiakban: KMK vélemény) foglaltak szerinti vizsgálatát és annak eldöntését írta elő, hogy a gazdasági esemény a számlán szereplő felek között ment-e végbe.
[15] Az adómentes közösségi termékértékesítésként feltüntetett ügyletek vizsgálata körében a Kúria annak vizsgálatát írta elő, hogy a közösségi értékesítés Áfa tv.-ben szabályozott feltételei fennállnak-e. E körben valamennyi adóhatósági eljárásban és perben felmerült bizonyíték értékelését, mérlegelését és annak eldöntését, hogy a felek az őket terhelő bizonyítási kötelezettségüknek eleget tettek-e.
[16] A Győri Törvényszék előtt a felperes ügyvezetője, az ügyletek bonyolítását végző munkavállalója és más személyek ellen B.398/2013. szám alatt költségvetési csalás miatt büntetőper volt folyamatban, mely a felperesi ügyvezető felmentésével zárult, azonban a Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.II.42/2020/60. számú végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[17] A megismételt eljárásban a felperes keresetét változatlanul fenntartotta, kérve alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. Jogszabálysértésként a régi Art. 97. § (4) és (6) bekezdéseit, a 99-100. §-t, a 104. § (1) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. § (1) bekezdés e) pontját jelölte meg, az iratbetekintési jogának megsértésére hivatkozott.[18] Hangsúlyozta, hogy a termékek kiszállítására vonatkozó igazolási kötelezettségének eleget tett, az alperesnek kellett volna bizonyítania - objektív körülményekkel alátámasztva -, hogy az áru nem hagyta el az ország területét, és azt is, hogy erről tudomása volt.
[19] Sérelmezte, hogy az alperes a bizonyítékok értékelésének folyamatát nem mutatta be, nem derül ki a határozatából, hogy egyes bizonyítékokat miért vett figyelembe és másokat miért hagyott figyelmen kívül. Emellett csak korlátozott körben folytatott le bizonyítást, megállapításai alapjául lényegében a büntetőeljárás során keletkezett bizonyítékokat használta fel. Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) irányadó ítéletei alapján, erre vonatkozó bizonyítékok bemutatása nélkül a terhére adóhiány nem állapítható meg.
[20] Az EUB Mecsek gabona ügyben hozott (C-273/11.) döntésére hivatkozott, arra, hogy CMR-ekkel igazolta, a termékek elhagyták az ország területét. Minden alkalommal a vevők gondoskodtak az áru elszállításáról. Az adóhatóság által előadottakkal szemben a külföldi vevők megszerezték az általa értékesített termékek tulajdonjogát. Utalt a Kúria Kfv.V.35.194/2013/6., Kfv.I.35.631/2012/5. számú ítéleteire.
[21] Sérelmezte továbbá a Teleos ügyben (C-409/04.) született európai bírósági ítélet figyelmen kívül hagyását. Kifejtette, hogy a CMR-ek hiányosságai nem értékelhetők a terhére, ezt az érvelését támasztja alá a Kúria Kfv.I.35.009/2012/6. számú ítélete. Az adóhatóság nem hagyhatta volna figyelmen kívül az általa hivatkozott bizonyítékokat, melyek a javára szolgáló körülményeket támasztják alá.
[22] Vitatta a megállapított áfa összegét. Utalt az EUB C-249/12. és C-250/12. számú egyesített ügyekben hozott döntésére. Hivatkozott arra, hogy az adóhatóságnak a közösségen belüli termékértékesítés körében nemcsak azt kell bizonyítania, hogy az áru nem hagyta el az ország területét, hanem objektív bizonyítékokkal azt is alá kell támasztania, a felperes tudta vagy kellő körültekintés mellett tudnia kellett volna, hogy a külföldi vevők valójában nem szállították ki a termékeket Magyarország területéről. Ezzel szemben az adóhatóság semmilyen objektív bizonyítékot nem tudott felmutatni, kizárólag közvetett bizonyítékokra, valamint a büntetőeljárásban meghallgatott személyek vallomásaira hivatkozott, melyből azonban nem állapítható meg, hogy mely időszakra és mely társaságra vonatkoznak. Utalt a C-18/13. (Makspen) ügyre.
[23] Álláspontja szerint az adóhatóságnak az Áfa tv. hatálya alá tartozó adózókat - a külföldi vevőket is - vizsgálnia kellett volna, és amennyiben nem vitték ki az országból az általa értékesített termékeket, úgy a külföldi cégek által végzett értékesítéseket belföldi értékesítésnek kellett volna tekinteni, mely után a szlovák és a román vevők adófizetési kötelezettsége áll fenn. Kérte a rPp. 336/A. § (2) bekezdésének alkalmazását.
[24] Az alperes a határozatában foglalt indokok fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[28] A Győri Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal - a K. T. s.r.o. és a K. s.r.o. vonatkozásában tett megállapítások kivételével - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.[29] Indokolásában a Kúria Kfv.I.35.042/2019/10. számú végzésére hivatkozással megállapította, hogy a perbeli esetben maga a vevő volt az áruk szállítója, az áruk átvétele részéről a fuvarozáskor megtörtént, így nincs különösebb jelentősége annak, hogy a célállomáson az átvételt saját aláírása és bélyegzője ismételten nem igazolta. A CMR-ek e szempontok szerinti értékelése, a raktárnyilvántartásával és a kiszolgálásra vonatkozó bizonyítékokkal való összevetésével a közösségi kiszállítás igazolhatóvá válhat.
[30] A Kúria végzésében foglaltak szerint a kitöltési hiányosságok folytán felértékelődött a büntetőeljárás során meghallgatott személyek és a felperes által indítványozott tanúk kihallgatásának bizonyító ereje. A felperes bizonyítási indítványainak foganatosítására, a tanúk kihallgatására, a jelen perrel szorosan összefüggő, az elsőfokú bíróság előtt folyamatban volt 10.K.700.126/2020. és 10.K.700.342/2020. számú peres eljárásokban került sor, mely vallomásokat összevetette a büntetőeljárásban felvett tanúvallomásokkal.
[31] A bizonyítékok értékelése alapján megállapította, nem merült fel arra vonatkozó bizonyíték, hogy a felperes csalárd magatartást valósított meg, a felperesi ügyvezetés tudott, illetve tudhatott az esetleges adókijátszásról, illetőleg, hogy a felperesnek az esetleges adókijátszásban irányító, tevékeny szerepe lett volna. Az adóhatóság tévesen minősítette az ügyletet meg nem valósult gazdasági eseményként.
[32] A K. T. s.r.o. vonatkozásában megállapította, hogy a felperes semmilyen bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, így nem tudta megdönteni az alperesi megállapítást. A szlovák társhatóság válasza alapján nem működő gazdasági társaság benyomását keltette, mely kizárja a gazdasági esemény létrejöttét.
[33] A K. s.r.o. vonatkozásában a 10.K.700.126/2020. számú perben kihallgatott C. R. tanúvallomása és a közigazgatási eljárásban beszerzett társhatóság nyilatkozata alapján állapította meg, hogy nincs olyan bizonyíték, amely a Közösségi értékesítést alátámasztaná.
[34] A felperes egyéb kifogásait (a büntetőeljárásban beszerzett szakvélemény értékelésének mellőzése, indokolási kötelezettség megsértése, titkos információ gyűjtésre hivatkozás, iratbetekintés nem megfelelő biztosítása) alaptalannak ítélte, döntése folytán az áfa számításának helyességét nem vizsgálta.
[35] A megismételt eljárásra adott iránymutatása szerint az elsőfokú hatóságnak vizsgálnia kell a felperesi tudattartalmat, objektív körülmények alapján kell bizonyítania azt, hogy a felperes tudta vagy tudnia kellett volna az adókijátszásban való részvételéről.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[36] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek elsődlegesen a hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.[37] Indokolása szerint a jogerős ítélet sérti az Áfa tv. 89. § (1) bekezdését, a régi Art. 99. § (2) bekezdését, a rPp. 206. § (1) bekezdését, 339/A. §-át, a 339. § (1) bekezdését, a 275. § (4) bekezdését. Az elsőfokú bíróság ítélete nem felel meg a rPp. 275. § (4) bekezdésében, a Kúria Kfv.I.35.622/2018/10. számú új eljárásra utasító végzésében foglaltaknak, mivel részben a Kft. ügyében született Kfv.I.35.042/2019/10. számú végzésen alapszik.
[38] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem a jelen eljárásban feltárt bizonyítékokat értékelte, hanem részben a Kft. ügyében hozott döntés indokolását emelte át. A Kúria utasítása ellenére a Közösségi értékesítés kapcsán nem az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése alapján bírálta el az alperesi határozatban foglaltakat. Tévesen alkalmazta a Közösségi adómentes értékesítésre az adólevonási jog gyakorlása során vizsgálandó számlabefogadói tudattartalomra vonatkozó körülmények értékeléséről megalkotott KMK véleményt. Továbbá figyelmen kívül hagyta, hogy az Art. 99. § (2) bekezdése, valamint az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése alapján nem az adóhatóság, hanem az adózó kötelezettsége az adómentesség feltételeinek bizonyítása.
[39] Nem vette figyelembe, hogy a felperes nem egy részére biztosított joggal kíván élni, hanem az általános szabálytól eltérő kedvezményt, mentességet szeretne érvényesíteni, ami csak akkor lehetséges, ha az adózó rendelkezik az adómentesség feltételeinek teljesülését igazoló okiratokkal. A felperes által bemutatott CMR okmányok hiányos tartalmuk folytán nem alkalmasak a kiszállítás igazolására. Ezzel szemben az adóhatóság bizonyította, hogy az áruk nem hagyták el Magyarország területét, azokat közvetlenül Sz.-ra fuvarozták. Nem értékelte az alperesi határozatban felsorolt bizonyítékokat sem egyenként, sem pedig összefüggéseiben.
[40] A valóságtól elrugaszkodott az a bírósági ítéleti indokolás, amely szerint a számlázási lánc összes szereplője közül a felperesi ügyvezetés nem tudott a fiktív számlázásról, ahol közel 650 000 000 Ft visszaigényelt áfa csapódott le.
[41] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a Győri Törvényszék B.398/2013. számon folyamatban volt büntetőeljárása során felvett gyanúsítotti vallomásokat bizonyítékként értékelte, holott a másodfokú büntetőeljárásban a Győri Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, megállapítva, hogy a Győri Törvényszék olyan bizonyítékokra kívánta alapozni ítéletét, melyek nem léteznek, szemben a közigazgatási határozatban szereplő bizonyítékokkal, melyekkel érdemben egyáltalán nem foglalkozott.
[42] Kifejtette továbbá, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás lényeges szabályainak megsértésével a 10.K.700.126/2020. és a 10.K.7000.342/2020. számú perben beszerzett tanúvallomásokról a rPp. 117. § (3) bekezdésében, 163. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére nem tájékoztatta a feleket, így azok bizonyítékkénti értékelése jogszabálysértő (BH 1996.304.II., EBH 2002.761., BH 1993.239., BH 2007.416.).
[43] Az elsőfokú bíróság a Kft. ügyében lefolytatott bizonyítási eljárást, a felvett tanúvallomásokat jogszabályellenesen használta fel ítéletében. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az adóhatósági eljárásban vizsgálta az áru visszaszámlázásának útját Magyarországra, a teljes számlázási láncolatot, mellyel eleget tett tényállástisztázási kötelezettségének.
[44] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[46] A felülvizsgálati kérelem alapos.[47] A rPp. 272. § (2) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát a fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem, valamint a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között az abban megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül a jelen eljárásban alkalmazandó rPp. 275. § (2) bekezdése alapján. A rPp. 275. § (1) bekezdése kimondja, a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye, a Kúria a rendelkezésre álló adatok alapján hozza meg döntését.
[48] A Kúria felülvizsgálati kérelem hiányában nem vizsgálta a jogerős ítéletnek az indokolási kötelezettség megsértésével, az iratbetekintési joggal kapcsolatos felperesi sérelem alaptalanságát megállapító rendelkezéseit, továbbá a K. s.r.o. és a N. T. s.r.o. vonatkozásában tett megállapításokat.
[49] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy teljeskörűen egyetért a tény- és jogazonos ügyekben meghozott Kfv.I.35.093/2022/6., Kfv.V.35.008/2022/9. és a Kfv.V.35.097/2022/8. számú kúriai végzésekben foglaltakkal, ezért azoktól sem a döntés rendelkezésében, sem indokolásában nem kíván eltérni. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem kapcsán az alábbiakat emeli ki.
[50] Az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése deklarálja a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységét. Jelen perben alkalmazandó rPp. 2. §-a meghatározza a bíróság feladatát, a tisztességes eljárás keretében hatékony bírói jogvédelem biztosítását, a per észszerű időn belüli befejezésének követelményét.
[51] A perben tartott tárgyalás, egyéb percselekmény rögzítésére elsősorban a jegyzőkönyv szolgál, melyben a rPp. 117. § (1) bekezdésében foglaltak szerint le kell írni az eljárás menetét, a tárgyaláson történteket, olyan alapossággal, hogy a jegyzőkönyvből meg lehessen állapítani, az eljárás a törvényben meghatározott alaki követelményeknek megfelelően zajlott. A felek által benyújtott írásbeli nyilatkozatokat, kérelmeket, azok tartalmát nem kell jegyzőkönyvben megismételni, elegendő annak rögzítése, hogy azok ismertetése megtörtént. Hasonló módon kell eljárni a fél által csatolt okiratokkal. Mindennek azért van jelentősége, mert a jegyzőkönyv szolgáltatja az anyagot az érdemi döntés meghozatalához. A bíró döntését csak olyan tényekre, bizonyítékokra alapíthatja, amelyek a per anyagában szerepelnek, amelyeket a jegyzőkönyv rögzít. Ezért alapvetően fontos a jegyzőkönyv világos, egyértelmű szövegezése.
[52] A rPp. X. fejezete tartalmazza a bizonyításra vonatkozó szabályokat. A rPp. 163. § (1) bekezdése szerint a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. A (2) bekezdés kimondja, hogy a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás [141. § (2) bekezdése] ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel. A (3) bekezdés szerint a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Ugyanez áll azokra a tényekre is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ezeket a tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel, köteles azonban a feleket e tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni. Ennek elmulasztása az ügy érdemi elbírálására lényegesen kiható eljárási szabálysértésnek minősül (BH 2007.416.). Mindezek alapján nincs annak törvényes akadálya, hogy akár a felek kérelmére, akár hivatalból a bíróság más perben felvett tanúvallomást, mint bizonyítékot figyelembe vegyen az ítélete meghozatalakor, ennek azonban az feltétele, hogy a felhasznált bizonyítási eszközöket a bíróság vagy a fél az iratokhoz csatolja, melynek megtörténtéről a bíróság a feleket tájékoztassa, ezáltal azokat a per anyagává tegye.
[53] Az elsőfokú bíróság a Közösségi termékértékesítés megtörténtét a 10.K.700.342/2020., 10.K.700.126/2020. számú perekben felvett vallomásokra alapította. Az iratokból azonban nem állapítható meg, hogy ezeket tanúvallomásokat a per anyagává tette volna. Ennek hiányában a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem ismerhette meg azokat a tanúvallomásokat, amelyeket az elsőfokú bíróság perdöntőnek értékelt, így a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálata nem volt elvégezhető.
[54] Vizsgálta a Kúria a felülvizsgálati kérelemmel támadott részek tekintetében a perbeli kötelező iránymutatás végrehajtását. Megállapította, hogy helytálló volt az alperes felülvizsgálati kérelmében foglalt azon kifogás, hogy a jogerős ítélet a Közösségi értékesítéshez kapcsolt adómentesség feltételeinek teljesülését, a bizonyítok összevetését és értékelését nem az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése alapján, a felperesre háruló igazolási kötelezettség teljesítése szempontjából, hanem a felperes adókijátszáshoz fűződő viszonya alapján vizsgálta annak ellenére, hogy a Kúria Kfv.I.35.622/2018/10 számú végzése [25] bekezdésében iránymutatást adott a bizonyítás irányára vonatkozóan. A jogerős ítélet azonban a Kúria iránymutatása ellenére az aktív vagy passzív adókijátszás megvalósulása szempontjától értékelte a tényállási elemeket, holott ez a megközelítés a beszerzést terhelő levonható áfa kapcsán lehet indokolt.
[55] Az alperesi adómegállapítások két jól elkülöníthető kérdéskörre, a Közösségen belülre történő adólevonási joggal járó adómentes termékértékesítésre és a beszerzést terhelő levonható előzetesen felszámított áfára terjedtek ki. A Kúria Kfv.I.35.622/2018/10. számú végzése is ezen jól elhatárolható két körben adta meg a megismételt eljárásra vonatkozó konkrét iránymutatást (indokolás [22], [25]-[26] bekezdések). Az elsőfokú bíróság azonban nem különítette el az iránymutatás szempontjából is eltérően kezelt kérdésköröket. A bizonyítékok értékelése során a beszerzési és értékelési oldalt elegyítette, így nem volt megállapítható az ítéletből, hogy miként tett eleget a kúriai végzés [25] bekezdésében foglalt iránymutatásnak a Közösségi értékesítés adómentességének megítélése kapcsán.
[56] Mindezek folytán a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő, ezért azt - a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részeit nem érintve - a rPp. 275. § (4) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[57] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak gondoskodnia kell a más perekben felvett tanúvallomások jelen per anyagává tételéről, a Kúria Kfv.I.35.622/2018/10. számú végzésében adott iránymutatás szerinti eljárás lefolytatásáról. Emellett az elsőfokú bíróság 10.K.700.127/2020/25 ítéletét hatályon kívül helyező Kfv.I.35.093/2022/6. számú kúriai végzésében foglaltak - [36]-[44] bekezdések - az összefüggő tényállási elemekre tekintettel jelen ügyben is irányadóak.
(Kúria Kfv.VI.35.094/2022/5.)