adozona.hu
BH 2022.11.304
BH 2022.11.304
A szakszervezeti tisztségviselő munkavállaló munkaviszonya felmondásához a szakszervezet által megtagadott egyetértés a bíróság ítéletével nem pótolható, ha a munkaviszony megszüntetése bizonyítottan a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység elnehezülését jelentené [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 7. §, 173. §, 275. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A koronavírus világjárvány terjedésére figyelemmel 2020 januárjában a Kormány felállította a Koronavírus Járvány Elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzset a 1012/2020. (I. 31.) számú Kormányhatározattal. 2020. március 11-én a Kormány országos veszélyhelyzetet hirdetett a 40/2020. (III. 11.) Kormányrendelettel, amellyel különleges jogrend lépett hatályba Magyarországon. 2020. március 15-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma (továbbiakban: EMMI) soron kívüli intézkedéseket rendelt el az...
BH 2022.11.304 A szakszervezeti tisztségviselő munkavállaló munkaviszonya felmondásához a szakszervezet által megtagadott egyetértés a bíróság ítéletével nem pótolható, ha a munkaviszony megszüntetése bizonyítottan a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység elnehezülését jelentené [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 7. §, 173. §, 275. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A koronavírus világjárvány terjedésére figyelemmel 2020 januárjában a Kormány felállította a Koronavírus Járvány Elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzset a 1012/2020. (I. 31.) számú Kormányhatározattal. 2020. március 11-én a Kormány országos veszélyhelyzetet hirdetett a 40/2020. (III. 11.) Kormányrendelettel, amellyel különleges jogrend lépett hatályba Magyarországon. 2020. március 15-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma (továbbiakban: EMMI) soron kívüli intézkedéseket rendelt el az ország valamennyi egészségügyi intézményében. Az egészségügyi ellátást úgy kellett átszervezni, hogy a közvetlen betegellátásban csak a 65 év alatti munkatársak vehettek részt, az e fölötti dolgozókat olyan feladatra kellett beosztani, amely nem igényelt közvetlen kapcsolatot a betegekkel.[2] Minderre figyelemmel a felperes kórházában is felállították a helyi operatív törzset. Az utasítások értelmében 2020. március 16-tól 181 "covid ágyat" kellett kialakítani, és kizárólag a halaszthatatlan, elsőbbségi rehabilitációs intézetből átvett betegeket lehetett fogadni.
[3] 2020. március 25-én az EMMI újabb utasítást adott ki az egészségügyi dolgozók célzott védőeszközzel való ellátása érdekében, ezért a portaszolgálat megerősítésével meg kellett szervezni azok őrzését.
[4] 2020. március 28-án a 72/2020. (III. 28.) számú Kormányrendelettel kórházparancsnokokat rendeltek ki az egészségügyi intézményekhez. A felpereshez B. S. őrnagy került, akinek feladatát képezte az egészségügyi készletgazdálkodás fenntartása, megőrzése, valamint a személyi és vagyonvédelmi tevékenység megszervezése.
[5] A felperes helyi operatív törzse a kórházparancsnokkal együttműködve a kórház működésének fenntartása és a betegellátás biztosítása, illetve a fizetésképtelenség elkerülése érdekében átszervezést hajtott végre. Az egészségügyi személyzet megtartása nemzetbiztonsági érdek volt, ezért a kórházparancsnok által felállított Központi Információs és Betegbiztonsági Szolgálatban kizárólag egészségügyi szakdolgozókat foglalkoztattak.
[6] T. L. portás munkakörben dolgozott a felperesnél, egészségügyi képesítéssel nem rendelkezett. A M. M. Sz. és E. Á. D. D. Sz. alapszervezetének felperes munkavégzési helyen egyedüli választott szakszervezeti tisztségviselője volt, aki a tagok ügyeit társadalmi munkában intézte.
[7] A felperes 2020. április 15-én írásban közölte az alperessel, hogy T. L. munkavállaló munkaviszonyát felmondással kívánja megszüntetni, ezért a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 273. §-a alapján az alperes mint közvetlen felsőbb szakszervezet egyetértését kérte. Tájékoztatta egyúttal az alperest az EMMI utasítása nyomán végrehajtott részlegbezárásról, az egészségügyi ellátás teljes átszervezéséről, a fizető betegszolgáltatás és szállodai szolgáltatás megszüntetéséről, a létszámleépítés és munkakör-összevonás szükségességéről, így az önálló portás munkakör célszerűségi és gazdasági okból történő felszámolásáról, a tevékenység más munkavállalók feladatkörébe utalásáról. A tervezett intézkedés a szakszervezeti tevékenységet nem kívánta akadályozni, mert álláspontja szerint T. L. tisztségét munkaviszonyon kívül is elláthatja.
[8] Az alperes 2020. április 20-án kelt válaszlevelében közölte, hogy az EMMI utasításáról nincs tudomása, és előzetes tájékoztatás hiányában az Mt. 272. § (5) bekezdés szerinti véleményezési jogával élni nem tud. T. L. tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetésével nem ért egyet.
[9] A felperes 2020. április 22-én ismét megkereste az alperest hangsúlyozva, hogy a döntéseket a helyi operatív törzzsel és a kórházparancsnokkal együttműködve hozták meg. Mivel az egészségügyi dolgozói állományt nem lehet leépíteni, az elbocsátás kizárólag a feladatmegosztással helyettesíthető egységeket érintheti. A portás munkakört mások is el tudják látni, az ő munkaviszonyuk ezért megszüntethető. A portásként dolgozó T. L. további foglalkoztatására nincs lehetőség, de munkaviszonyának megszüntetése ellenére az eddig is társadalmi munkában ellátott érdekképviseleti tevékenységet továbbra is folytathatja, és a szakszervezet minden tagja és helyi vezetője folyamatosan, teljes körű tájékoztatásban részesül a munkáltatót érintő kérdésekben.
[10] A 2020. április 24-én kelt válaszlevélben az alperes továbbra sem értett egyet T. L. munkaviszonyának megszüntetésével, mivel álláspontja szerint valójában a portaszolgálat és a portás munkakör nem szűnt meg, csupán más dolgozók látják el a tevékenységet. Munkaviszonyának megszüntetése az alperesnél működő helyi szakszervezet érdekvédelmi tevékenységének aránytalan elnehezülését okozza a munkahelyi ismeretek és kapcsolatok hiánya miatt.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[11] A felperes keresetében az alperes szakszervezeti szerv T. L. munkaviszonya megszüntetéséhez való hozzájáruló nyilatkozatának pótlását kérte.[12] Hivatkozása szerint nyomós közérdek a koronavírus világjárvány idején, hogy az egészségügyi szakképesítéssel rendelkező dolgozókat megtartsák, az ilyen végzettséggel nem rendelkező munkavállalók munkabérét pedig ne kelljen közpénzből fizetni. Az átszervezett, Központi Információs és Betegbiztonsági Szolgálat bevált, azon az idő múlására tekintettel sem kíván változtatni.
[13] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
[14] Álláspontja szerint T. L. szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetésével elnehezülne az alapszervezet működése, mert a dolgozókkal megszűnne a közvetlen kapcsolat. A hozzájárulás megadásának mérlegelése során kizárólag a szakszervezet saját érdekeit kellett szem előtt tartania. A járvány átmeneti jellegű, később újra szükség lesz az önálló portaszolgálatra. T. L.-t is átképezhette volna a munkáltató egészségügyi dolgozóvá, az eltelt időben pedig több munkavállalót is visszavett a munkáltató.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélet
[15] A törvényszék ítéletével T. L. választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló munkaviszonyának a munkáltató által felmondással történő megszüntetéséhez szükséges alperesi hozzájáruló nyilatkozatot pótolta. Kötelezte az alperest perköltség és illeték viselésére.[16] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 7. § (2) bekezdésére, valamint a 273. § (1), (2), (3) és (6) bekezdésében foglaltakra.
[17] Érvelése szerint, mivel a tisztségviselői védelem rendeltetése a szakszervezeti tevékenység zavartalan folytatásának biztosítása, a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy T. L. munkaviszonyának megszűnése objektíve akadályozza-e az érdekképviseleti tevékenységet, és a tervezett munkáltatói intézkedés végrehajtása az alperes szakszervezet működésének, tevékenységének elnehezülésével járna-e.
[18] Az egyetértési jog csak akkor tagadható meg, ha az a jog társadalmi rendeltetésével összhangban van (BH 2001.492; EBH 2004.1147; Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.164/1994.).
[19] A bíróság részéről a szakszervezet tisztségviselője felmondásához szükséges egyetértő nyilatkozat pótlására akkor kerülhet sor, ha annak megtagadása nyomós közérdeket, a munkáltató különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, feltéve, ha az érdeksérelem másként nem hárítható el (BH 2016.93.).
[20] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint jelen perben a megtagadó okiratban írt indokokat kellett vizsgálni annak eldöntése során, hogy a szakszervezet részéről az egyetértés megtagadása joggal való visszaélésnek minősült-e vagy sem, a munkaügyi vitában ezek az indokok nem voltak bővíthetők.
[21] Az alperes sem a 2020. április 20-án, sem az április 24-én kelt válasziratában nem adta konkrét indokát annak, hogy miért nem értett egyet a tervezett munkáltatói intézkedéssel. Nem jelölt meg olyan indokot, amely alátámaszthatta volna azt, hogy T. L. munkaviszonyának munkáltatói felmondása mennyiben és milyen okból nehezítené el a szakszervezet működését, illetve akadályozná-e az érdekképviseleti tevékenységet.
[22] Az alperesnek az egyetértés megtagadása körében kifejtett azon indoka, hogy nem volt tudomása az EMMI utasításáról, hogy nem tájékoztatta a munkáltató az átszervezési döntésről és az, hogy az elmaradt munkáltatói tájékoztatás hiányában nem tud élni az Mt. 272. § (5) bekezdése szerinti véleményezési és konzultációs jogával olyan indokok, amelyek egyáltalán nem támasztják alá, nem igazolják, hogy T. L. munkaviszonyának megszüntetésével elnehezülne a szakszervezet működése, illetve akadályozva lenne az érdekképviselet.
[23] A bíróság e körben megállapította, hogy a széles körű tájékoztatásnak köszönhetően köztudomású volt, miszerint a kormány a világjárvány miatt 2020 januárjában felállította a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzset, továbbá veszélyhelyzetet hirdetett ki. Az is köztudomású tény volt, hogy 2020. március 16-tól olyan soron kívüli intézkedéseket rendeltek el az ország valamennyi egészségügyi szolgáltatójánál, amelyek az egészségügyi ellátási tevékenység teljes és rendkívüli átszervezését érintették.
[24] A bíróság megállapította, hogy a felperes megfelelően tájékoztatta a 2020. április 15-i megkeresésében az alperest a soron kívüli egészségügyi ellátási tevékenység teljes átszervezéséről, így a portaszolgálat és a portás munkakör megszüntetéséről és arról, hogy mindez közvetlenül érinti T. L. alperesi választott szakszervezeti tisztségviselőt.
[25] A felperes egyértelműen az Mt. 273. §-a szerinti megkereséssel fordult az alperes felé, aki azonban a megkeresés tartalmával ellentétesen és tévesen, az egyetértés megtagadásának indokául az Mt. 272. § (5) bekezdése szerinti véleményezési és konzultációs jogának sérülésére hivatkozott, amely azonban teljesen más munkáltatói intézkedésre irányuló jogosítvány a szakszervezetnél.
[26] Az alperes 2020. április 20-i válasziratában megjelölt indokok egyike sem volt alkalmas annak megállapítására, hogy miért tagadta meg az egyetértést és T. L. munkaviszonyának megszüntetésével a szakszervezet működése miben, mennyiben, miként nehezülne el, illetve lenne akadályoztatva az érdekképviseleti tevékenység.
[27] Megállapítást nyert, hogy a felperes az EMMI utasításának megfelelően járt el az átszervezés során. Önmagában az, hogy az alperes a munkáltató átszervezéshez kapcsolódó intézkedéseit célszerűtlennek, gazdaságtalannak vagy nem helytállónak találta, nem jogszerű indoka az egyetértés megtagadásának.
[28] Nem volt jogszerű hivatkozás az sem, hogy T. L. hosszú idő óta áll alkalmazásban a felperesnél és lát el portaszolgálatot, továbbá, hogy szakszervezeti feladatait ingyenesen végzi, kiváló érdekképviseleti tevékenységet folytat, munkája révén lett az alapszervezet reprezentatív. Az alperes ezen indokai nem alkalmasak arra, hogy az egyetértés megtagadását alátámasszák.
[29] Az az indok, hogy T. L. tisztségviselő munkaviszonyát megszüntető tervezett intézkedés a munkáltatónál működő helyi szakszervezet érdekvédelmi tevékenységének aránytalan elnehezülését okozza, valamint a megszerzett munkahelyi ismeret nélkül és munkahelyi kapcsolatainak megszűnésével a szakszervezeti alapszervezet zavartalan működése nem lenne biztosítható, sem adja jogszerű indokát az egyetértés megtagadásának. Nem fejtette ki az alperes, hogy miben, mennyiben nehezülne el az érdekképviseleti tevékenység, miért nem lenne biztosítható a zavartalan működés.
[30] Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy T. L. munkaviszonyának megszüntetése a szakszervezet működését nem nehezítené meg, az nem eredményezne az alperesnél aránytalan terhet.
[31] A felperes nyomós okokkal bizonyította, hogy miért kívánja megszüntetni T. L. munkaviszonyát. Bizonyította, hogy az EMMI utasítása alapján került sor az átszervezésre és annak során a portaszolgálat és a portás munkakör megszüntetésére. Továbbá bizonyította, hogy a portaszolgálat helyett felállított Szolgálatban egészségügyi szakdolgozók látják el az ahhoz kapcsolódó tevékenységet. Aránytalan, súlyos hátránnyal járna felperesre nézve, ha elesne attól a jogától, hogy felmondással megszüntesse egy olyan munkavállaló jogviszonyát, akinek a munkaköre teljesen megszüntetésre kerül, és egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkezik, szemben azokkal, akik a Szolgálatban feladatokat látnak el.
[33] Az alperes fellebbezése folytán eljáró ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[34] A másodfokú bíróság érvelése szerint a kereset jogalapjának bizonyítása a felperes érdekében állt, de a jognyilatkozat megtörténtéhez vagy elmaradásához fűződő érdekek megjelölése és bizonyítása mindkét fél érdeke volt a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 265. § (1) bekezdéséből következően. Nem lehet tehát az alperesre terhelni annak bizonyítását, hogy a működése elnehezülése aránytalanul nagyobb teher, mint a felperes szempontjából T. L. munkaviszonyának megszüntetése. Az ügy érdemi eldöntését azonban ez az eljárási hiba nem befolyásolta, mert a saját érdekét és azok bizonyítékát mindkét fél megjelölte. A peradatok tehát rendelkezésre álltak, így az ezekből következő érdekek egymáshoz való arányosítását a másodfokú eljárásban el lehet végezni.
[35] Az alperes 2020. április 20-i levelében tévesen az Mt. 272. § (5) bekezdésére utalt, az ott írt szempontokat vette figyelembe, így ez nem volt értékelhető. A 2020. április 24-i levélben tagadta meg alperes ténylegesen az Mt. 273. § (1) bekezdése szerinti hozzájárulását a munkáltató tervezett intézkedéséhez. Az elnehezülés körében arra hivatkozott, hogy T. L. választott szakszervezeti tisztségviselő, 28 éve munkavállaló, ebből 19 évig volt a portaszolgálatban és a szakszervezeti feladatait teljes munkaidős munkaviszonya mellett társadalmi munkában látta el. A közelmúltig az alapszervezet reprezentatív volt, az ő kiváló érdekképviseleti munkájának köszönhetően.
[36] Az alperes megjelölte az érdekvédelmi tevékenység elnehezülésének egy konkrét és értelmezhető indokát, amely tartalmában azt jelenti, hogy szorosabb munkahelyi kapcsolat hiányában közvetett viszonyban nehezebb lenne az együttműködés a tagokkal.
[37] Ezzel szemben a felperes azzal érvelt, hogy a munkaviszony fennállta nélkül is elláthatja tevékenységét a tisztségviselő. Ez a körülmény azonban az egyetértési jog rendeltetésszerű gyakorlásával kapcsolatban nem értékelhető a bírói gyakorlat szerint (EBH 2000.240.), ahogy arra az alperes helyesen utalt.
[39] A felperes vállalta az összes munkavállaló szakszervezeti tag és az esetleg munkaviszonyban nem álló szakszervezeti tisztségviselő teljeskörű tájékoztatását, úgyszintén a működéshez szükséges helyiség biztosítását. A felperes a tisztségviselő 2020 áprilisától kezdődő tényleges munkavégzésének hiányában is biztosítja a szakszervezeti tevékenységhez a helyet és feltételeket, a járványhelyzetben szükséges intézkedések szerint előzetes bejelentkezés után. Ezzel ellentétes peradat nem merült fel.
[40] A szakszervezeti tevékenység kétségkívül nehezebbé válásával szemben felmerülő érdek a felperes működőképességének és a betegellátás folyamatosságának a biztosítása, amely célok az egészségügyi végzettségű dolgozók megtartásával és a gyógyításba be nem vethető munkavállalók munkabérének megtakarításával, illetve annak a gyógyításra fordításával érhető el.
[41] A felperes által felhívott, és az elsőfokú bíróság által is megjelölt, a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Kormányrendelet értelmében a veszélyhelyzet ideje alatt a koronavírus járvánnyal összefüggő intézkedések célja az állampolgárok egészségének és életének megóvása.
[42] A kórházparancsnokról és az egészségügyi készlet védelméről szóló 72/2020. (III. 28.) számú Kormányrendelet 1. §-ára, a 2. § (1), (3) és (4) bekezdésében foglaltakra utalt a bíróság, felhívta annak a 6. § (1) bekezdését is.
[43] A kórház igazgatója nem dönthetett a kormányparancsnok javaslatával ellentétesen, így a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának tervezett megszüntetése kérdésében sem. A szakképzettséget nem igénylő, önálló portás munkakör pedig valójában jelentéktelenné vált az őrző-védő tevékenységben akkor, amikor jogszabály a rendőrség, illetőleg honvédség bevetését tette lehetővé.
[44] A perben a felperes okirattal, a megbízott kórházparancsnok nyilatkozatával támasztotta alá, hogy a korábban önálló portás munkakörű, nem egészségügyi dolgozók által működtetett portaszolgálatot megszüntette, ezzel egyidejűleg felállította a Központi Információs és Betegbiztonsági Szolgálatot, amelynek szervezeti és működési rendjét, feladatait a kórházparancsnok vezetésével, irányításával alakították ki.
[45] A Szolgálat tagjai egészségügyi szakképesítéssel rendelkező dolgozók, akik bármikor bevethetők a gyógyításba. Az ő magatartásuk a járványügyi helyzetben kiemelten fontos cél volt, nemcsak a munkáltató különös méltánylást érdemlő érdeke, hanem nyomós közérdekként az emberek egészségének és életének védelme érdekében is.
[46] Az eltelt másfél év alatt sem merült fel adat arra, hogy T. L. akár önszorgalomból egészségügyi képesítést szerzett volna. Nincs olyan jogszabályi kötelezettsége a munkáltatónak, hogy a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyát minden áron fenntartsa. Nem vitásan a felperes visszavett munkavállalókat, de ezek diplomások voltak, akiknek a végzettsége (pl. informatikus) az egészségügyben felhasználható volt, szemben az önálló portás munkakört betöltő munkavállalókkal.
[47] Azok a körülmények tehát, amelyek alapján a felperes munkáltató az alperes szakszervezeti szerv hozzájárulását kérte T. L. önálló portás munkakört betöltő szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetéséhez lényegében nem változtak, az intézkedések nem váltak okafogyottá.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[48] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a kereset elutasítását, másodlagosan az eljáró bíróságok új eljárásra utasítását kérte.[49] Az alperes jogszabálysértésként jelölte meg az Mt. 7. § (1) bekezdését, valamint a Pp. 4. § (2) bekezdését, a 237. § (2) bekezdését, a 265. § (1) bekezdését és a 279. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[50] Az alperes álláspontja szerint a szakszervezeti jogosítványok munkáltatói biztosítása nem a felperes önkéntes kötelezettségvállalásán, hanem az Mt. 272. §-ban foglaltakon alapul, azaz ezeknek a feltételeknek a biztosítása a felperes jogszabályi kötelezettsége.
[51] A felperes a keresetét az Mt. 7. § (2) bekezdésére alapította, amely szerint, ha a joggal való visszaélés munkaviszonyra vonatkozó szabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy a másik fél különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, a bíróság a jognyilatkozatot ítéletével pótolja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképp nem hárítható el. Ezeket a körülményeket a kialakult bírói gyakorlat szerint a felperesnek kell bizonyítania. Ez következik a Pp. 265. § (1) bekezdéséből is. A törvényszék a 2020. november 4-én tartott tárgyaláson kioktatta a feleket a bizonyítási érdekről, ez azonban nem volt összhangban a hatályos jogszabályokkal.
[52] A Pp. 237. § (2) bekezdése szerint, ha a perfelvételi nyilatkozat nem terjed ki valamely lényeges tény vonatkozásában a bizonyításra, vagy a felek között vita van abban, hogy valamely tény bizonyítása mely felet terheli, a bíróság az (1) bekezdésben foglaltakon túl tájékoztatja a feleket a bizonyíték rendelkezésre bocsátása, illetve a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, valamint a bizonyítás esetleges sikertelenségének következményéről is. A bíróságoknak a Pp. 4. § (2) bekezdésére, valamint a 265. § (1) bekezdésére figyelemmel a jogszabályokkal összhangban kellett volna a feleket kioktatni, ez azonban nem történt meg.
[53] Az alperes álláspontja szerint különös jelentősége van a miniszter 2020. március 25-én kelt utasításában foglaltaknak, miszerint az egészségügyi intézményekben a portaszolgálat megerősítése szükséges. A felperes intézkedése a fenntartó utasításával szembement. Nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a szakszervezeti tisztségviselő munkaköre ne kerüljön megszüntetésre, és így tevékenyen részt vehessen a szakszervezet munkájában. Az Mt. 7. § (2) bekezdésében foglalt feltételek konjunktívak, azaz az ott szereplő valamennyi kritériumnak teljesülnie kell ahhoz, hogy az eljáró bíróság ítéletével a jognyilatkozatot pótolja.
[54] A szakszervezeti tevékenység kétségkívül nehezebbé válásával szemben felmerülő érdek a felperesi kórház működőképességének és a betegellátás folyamatosságának biztosítása, amely célok a felperes szerint az egészségügyi végzettségű dolgozók magatartásával és a gyógyításba be nem vethető munkavállalók munkabérének megtakarításában érhető tetten.
[55] Az alperesi álláspont szerint azonban nem fedi a valóságot, hogy a portások munkaviszonyának megszüntetésével megtakarított bért a gyógyításra lehet fordítani. A felperes bár társasági formában működik, a finanszírozását a költségvetésből biztosítják, és köztudomású tény, hogy a költségvetésben személyi juttatások kifizetésére adott összegek nem fordíthatók dologi kiadásokra.
[56] Az utóbb portás munkakörben foglalkoztatott, egészségügyi képesítéssel rendelkező egészségügyi szakdolgozókat "kivették" az egészségügyi tevékenység végzése alól az őrző-védő tevékenység ellátásával. Az eljáró bíróságok nem értékelték azt a tényt, hogy T. L. egyedüli tisztségviselője volt a felperesnél az alapszervezetnek, és nem vették kellően figyelembe, hogy egy fő munkavállaló jogviszonyának fenntartása nem veszélyezteti a betegek ellátását, nem sért nyomós közérdeket és kiemelt társadalmi célt.
[58] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[64] A portások munkaviszonyának megszüntetéséből fakadóan megmaradt bért gyógyításra tudta a felperes használni, más egészségügyi dolgozók munkabérét fizették ki belőle, akik gyógyászati tevékenységet láttak el.
[65] Önmagában az a tény, hogy a szakszervezet működése elnehezült T. L. jogviszonyának megszüntetésére tekintettel, még nem zárja ki azt, hogy az alperes hozzájárulása a munkaviszony megszüntetéséhez jogszerűen pótlásra kerüljön. Ez bírói mérlegelési tevékenység eredménye, amely a felülvizsgálati eljárásban nem támadható.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[66] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[67] A Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát figyelemmel a Pp. 523. §-ban foglaltakra is.
[68] Az alperes elsődlegesen eljárásjogi szabálysértést, nevezetesen a Pp. 4. § (2) bekezdése, a 237. § (2) bekezdése és a 275. § (1) bekezdése nem megfelelő alkalmazását állította. Érvelése szerint a bíróságok a bizonyítási kötelezettséget tévesen osztották ki a felek között. E körben az alperesi álláspont alaptalan.
[69] A másodfokú bíróság ítélete [19] bekezdésében kifejtett álláspontja helytálló. Az eljárás során mindkét fél megjelölte védendő érdekét és előterjesztette bizonyítékát, az azok alapján megállapítható érdeksérelmek mérlegelése [Mt. 7. § (2) bekezdés] volt a bíróságok feladata, amelynek eleget tettek. Így a Pp. 237. § (2) bekezdésére és 265. §-ára hivatkozva a másodfokú bíróság döntése eljárási okból nem volt jogsértő [Pp. 384. § (2) bekezdés a) pont].
[70] Az ügy érdemét illetően azonban megalapozott a felülvizsgálati kérelem.
[71] A jogvita eldöntése során az eljáró bíróságok lényegében érdekmérlegelési tevékenységet végeztek, az érintett feleknek a tényállásban megjelölt érdekeit vetették össze, azok arányosságát vizsgálva.
[72] A hivatkozott Mt. 7. § (2) bekezdése alapján a joggal való visszaélés lényegében azzal valósul meg, hogy a joggyakorlás a másik félnek (aránytalanul) nagyobb érdeksérelmet okoz annál az érdeksérelemnél, mint amelyet a nyilatkozattevő fél a jognyilatkozattól való tartózkodással elszenvedne. Ez jelen esetben értelemszerűen azt jelenti, hogy a munkáltatónál a felmondás hiányában jelentkező érdeksérelmet a szakszervezetnél a hozzájárulással bekövetkező érdeksérelemmel kell összemérni, vagyis azzal, amely a szakszervezet oldalán azzal jelentkezne, ha megteszi az Mt. 273. § (1) bekezdésében (azaz munkaviszonyra vonatkozó szabályban) meghatározott jognyilatkozatát.
[73] Nem vitás, hogy az előállt járványhelyzetben a munkáltató munkaszervezési változtatásokra kényszerült. A bíróságok azonban a munkáltató oldalán olyan okokat vontak az érdeksérelem vizsgálatakor mérlegelési körükbe, amelyek az átszervezésre vonatkozó döntés szükségességére, indokoltságára és célszerűségére tartoznak: az átszervezést megalapozó kórházi működőképesség és betegellátás folyamatossága biztosítása a koronavírus járvány fényében. Ezek pedig a következetes ítélkezési gyakorlat alapján mint a gazdálkodást érintő célszerűségi kérdések az eljárás során nem képezhették vizsgálat tárgyát.
[74] Kétségtelen tény, hogy a munkáltató nem dönthetett a járványhelyzetben ellentétesen a kórházparancsnok álláspontjával a portaszolgálatot illetően sem. Arra nézve azonban nem merült fel adat, hogy a parancsnok döntése - vagyis, hogy a portási tevékenységet a jövőben egészségügyi dolgozók látják el, és ezért a portások munkaviszonya megszüntetendő - meghozatalakor tisztában volt-e azzal, hogy vannak speciális védettséget igénylő munkavállalók, akikkel szemben adott esetben kivételt kell tenni. Ilyen védett munkavállaló volt például T. L. szakszervezeti tisztségviselő.
[75] Azt helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság - eltérően az elsőfokú bíróságtól -, hogy a szakszervezet megjelölt a nyilatkozatában olyan körülményt, amely érdekvédelmi tevékenységének elnehezüléséhez vezetett.
[76] Jogszerűen rögzítette azt is, hogy a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának hiánya a munkahelyi személyes kapcsolatok megszűnésével elnehezíti a szakszervezeti tevékenységet, legalábbis ahhoz az állapothoz képest, amelyben a tisztségviselő munkaviszonyban dolgozott. A szakszervezeti tisztségviselői tevékenységnek jogszabály kifejezett rendelkezése alapján nem feltétele az, hogy a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyban álljon, ez következik az Mt. 275. §-ából is.
[77] Ugyanakkor a következetes ítélkezési gyakorlat szerint az a körülmény, hogy a munkáltatónál működő szakszervezetnél munkaviszonyban nem álló személy is elláthatja a tisztséget, az egyetértési jog rendeltetésszerű gyakorlásával kapcsolatban nem értékelhető. A szakszervezet működésére tartozó kérdés, hogy a választott tisztséget ki látja el, ez a személy a munkáltatóval munkaviszonyban áll-e. A tisztségviselő munkajogi védelme szükségtelen lenne, ha az érdekképviselet ellátásának zavartalanságát önmagában amiatt meg lehetne állapítani, hogy a szakszervezet a munkáltatóval munkaviszonyban nem álló személyt is megválaszthat tisztségviselőül, illetve a tisztségviselő munkaviszony hiányában is el tudná látni az érdekvédelmi tevékenységet (BH 2001.492; Mfv.II.10.425/2010/3.).
[78] A munkáltató bizonyította, hogy a szükségszerű szervezeti átalakítást megvalósította, az alperes pedig azt, hogy a szakszervezeti tisztségviselő jogviszonyának megszűnésével a szakszervezet tevékenységének elnehezülése bekövetkezik. Különösképpen arra hivatkozott, hogy ezen a munkavégzési helyen kizárólag egy szakszervezeti tisztségviselő (a munkaviszonyban álló T. L.) látta el az érdekvédelmi tevékenységet.
[79] Az eljárás során arra vonatkozóan nem merült fel adat, hogy a felperesnél egy fő (a szakszervezeti tisztségviselő) továbbfoglalkoztatása milyen mértékű hátrányt, nehézséget jelent. Ebben a körben nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy T. L. továbbfoglalkoztatása egyébként objektíve nem lehetetlenült el, hiszen a portás tevékenység változatlanul megmaradt, csak más szervezeti formában, és az egészségügyi végzettség nélkül is ellátható.
[80] A szakszervezet által közölt egyet nem értés indokolása akkor alapos, ha a tisztségviselő jogviszonyának megszüntetése a szakszervezet tevékenységét a munkáltatónál olyan mértékben nehezítené el, amely ránézve aránytalanul nagyobb terhet jelent, mint a munkáltatónál a jogviszony fenntartása (EBH 2010.2249.). A szakszervezeti tisztségviselő munkavállaló munkaviszonya felmondásához a szakszervezet részéről megtagadott egyetértés a bíróság ítéletével nem pótolható, ha a munkaviszony megszüntetése bizonyítottan a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység elnehezülését okozza. Ennek megállapításánál nem kizáró körülmény az sem, hogy a szakszervezeti vezetőség nagyobb létszámú (EBH 2004.1147.).
[81] Jelen esetben azt lehetett megállapítani, hogy a szakszervezet felperesnél egyetlen tisztségviselője munkaviszonyának megszüntetése a szakszervezeti tevékenység jelentős elnehezülését jelentené, míg a tisztségviselő munkaviszonyának fennmaradása okozta konkrét hátrányra, bizonyított sérelemre nincs konkrét adat. Ezért az Mt. 7. § (2) bekezdésnek megfelelő mérlegelés alapján jogszerű indoka volt az egyetértés megtagadásának.
[82] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv.VIII.10.019/2022/4.)