adozona.hu
BH 2022.11.303
BH 2022.11.303
Nem vizsgálható az egyenlő bánásmód megsértése és a joggal való visszaélés tilalma a valós felmondási ok okszerűsége körében. A felmondás jogellenességére alapított munkaügyi perben a joggal való visszaélés mint jogalap csak akkor merülhet fel, ha a felmondás indokolása jogszerű, és az nem ütközik az egyenlő bánásmód követelményébe [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 64. § (2) bek., 7. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1988 decemberétől állt az alperes alkalmazásában, utolsó munkaköre vezető területi üzemeltető munkatárs, alapbére havi 425 000 forint volt.
[2] A felperes tíz évig az MMDSZ titkára, majd 2017. november 16-től alelnöke és elnökhelyettese, illetve 2011 augusztusától az alperesnél működő üzemi tanács tagja, majd elnökhelyettes volt. 2017 októberétől munkavállalói küldöttként az alperes felügyelőbizottságának tagjaként is elj...
[2] A felperes tíz évig az MMDSZ titkára, majd 2017. november 16-től alelnöke és elnökhelyettese, illetve 2011 augusztusától az alperesnél működő üzemi tanács tagja, majd elnökhelyettes volt. 2017 októberétől munkavállalói küldöttként az alperes felügyelőbizottságának tagjaként is eljárt.
[3] A munkáltatónál végrehajtott 2019. évi differenciált béremeléskor az alperes minden munkavállalót, így a felperest is béremelésben részesítette. Minden olyan juttatást megadott számára, amelyben más munkavállaló részesült. Ezentúl biztosította számára az érdekképviseleti tagságának ellátásához szükséges feltételeket. A felperest munkaviszonyának fennállása alatt érdekképviseleti tevékenysége folytán nem érte hátrány az alperesnél. A munkáltató együttműködött az érdekképviseleti szervekkel, minden jelentős tényről, körülményről tájékoztatta őket. A felperes nevéhez köthető munkajogi védettség kiterjesztésére vonatkozó javaslatát az MMDSZ elnöke nem tartotta időszerűnek a 2021. február 11-i írásbeli észrevétele szerint. Ugyanezt az álláspontot képviselte az alperes vállalati szolgáltatások igazgatója is, és erről 2020. február 12-én tájékoztatta a felperest, valamint az MMDSZ elnökét.
[4] Az alperes 2020. március 18-án vezérigazgatói utasításban döntött arról, hogy a társaság hatékonyságának vonatkozásában külső szakértő bevonásával vizsgálatot indít. Célja volt új vállalati kultúra létrehozása, felelős vezetői kör létrejötte, az egyes felelősségi körök tisztázása és elhatározása és a társaság új szolgáltatásaihoz igazodó kompetenciák létrehozása úgy, hogy az üzemeltetési költségek jelentős mértékben csökkenjenek. Elvárás volt, hogy a vezetők számát nem lehet növelni és megtakarításra kell törekedni. 2020 áprilisában az alperes létszámstop bevezetéséről döntött a tapasztalt árbevétel csökkenés miatt. 2020. május 15-én elkészült az a szakértői dokumentum, amelyre korábban a műszaki igazgató tett javaslatot, és amelyet az igazgatóság is támogatott. Az átszervezés koncepciója - mely átfogta az alperes Műszaki Igazgatóságának egész szervezetét - azt tartalmazta, hogy a két csoport összevonásra kerülne, míg a két csoportvezetői pozícióból az egyik, a felperesé megszűnne.
[5] Az alperes 2020. június 4-én az átszervezésre vonatkozó dokumentum tartalma alapján részletesen tájékoztatta az üzemi tanácsot a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetéről, így különösen az átszervezésről. Döntése előtt kikérte a tanács véleményét is. 2020. június 8-án az üzemi tanács támogatását fejezte ki az üzemeltetési és fejlesztési ág szervezeti átalakításával összefüggésben. A tanács támogató véleményét figyelembe véve az alperesi társaság igazgatósága 2020. június 10-én döntött az átszervezésről azzal, hogy a Műszaki Igazgatóságon 2020. június 15-ével szervezeti átalakítást, valamint létszám-, illetve munkafolyamat-racionalizálást hajt végre.
[6] 2020. június 11-én az alperes részletesen tájékoztatta az MMDSZ-t az átszervezés tényéről, egyben kérte a közvetlen felsőbb szakszervezet egyetértését a felperes mint választott szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának munkáltató általi felmondással történő megszüntetéséhez. Az MMDSZ Titkárok Országos Tanácsa megadta az egyetértését, és a felperes munkajogi védettségét megszüntette a 2020. június 15-én kelt határozatával.
[8] Az alperes 2020. június 16-án szeptember 14-i hatállyal felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Intézkedését azzal indokolta, hogy a munkáltatónál végrehajtott átszervezés érintette a felperes vezetése alatt állt és összevonásra került csoportot is. Az újonnan létrejövő csoporton belül a két vezető területi üzemeltetési munkatárs munkakörből az egyik pozíció megszüntetésre került, a másik vezető területi üzemeltetési munkatárs munkakört ellátó személy pedig az összevont csoport vezetését látja el, ezért került sor a jogviszony megszüntetésére.
[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
[12] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy a felperes keresetének nem volt része az az állítás, hogy a felmondás azért jogellenes, mert nem valós és okszerű indokokon alapul. A jogellenességre kizárólag abból az okból hivatkozott, hogy a munkáltató intézkedése diszkriminatív volt, mert nem tartotta meg az egyenlő bánásmód követelményét, illetve jogával visszaélt, ennek megfelelően jelölte meg a megsértett jogszabályhelyeket is. Az elsőfokú eljárásnak nem volt tárgya a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése megsértése, így mindez a másodfokú eljárás tárgyát sem képezhette.
[13] Az egyenlő bánásmód sérelmével kapcsolatban kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:26-28. §-ai szerint a felügyelő bizottsági tagsági jogviszony nem azonosítható az Ebktv. 8. § s) pontjában meghatározott védett tulajdonsággal. A munkáltatónál végrehajtott átszervezés érintette a felperes munkakörét, tanúvallomás támasztotta alá, hogy a megszüntetendő munkaviszony vonatkozásában munkajogi szempontok vezették a munkáltatót. Az üzemi tanács támogatta a munkáltató átszervezési tervét, a felettes szakszervezeti szerv pedig hozzájárult a felperes jogviszonyának megszüntetéséhez. A felperes jogviszonya fennállása alatt sem szenvedett hátrányt képviseleti tagsága miatt.
[14] A felperes nem bizonyította azt sem, hogy a munkáltató az Mt. 7. § (1) bekezdésében megfogalmazott általános követelménybe ütköző módon joggal visszaélve szüntette meg a jogviszonyt. A felperes által e körben meghallgatni indítványozott tanúk vallomása, a meghatározott tények jobbára személyes véleményen, szubjektív megítélésen alapultak, nem voltak alkalmasak arra, hogy egyéb bizonyítékokkal szemben alátámasszák a felperes állítását.
[16] Érvelése szerint több esetben a keresetének helyadó határozatot kért, s a fellebbezésében is utalt arra, hogy a felmondásában felhozott okból miért nem következhetett volna a jogviszony megszüntetése. Az okszerűség vizsgálata a joggal való visszaélés kérdése miatt is nélkülözhetetlen, melynek az a lényege, hogy egy "kifelé" jogszerűnek mutatkozó intézkedés mögött egyéb, a jog rendeltetésével össze nem férő okok rejlenek.
[17] Jelentősége lenne annak a körülménynek, hogy a vidéki területi központokban csak őt érintette az átszervezés, bár más területi központokban is voltak átfedések az egyes csoportok tevékenysége között. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság jogellenesen mellőzte a jogszerűség vizsgálatát.
[18] Az egyenlő bánásmód sérelme körében a szakszervezeti tagságát emelte ki elsősorban. Az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyoldalúan, okszerűtlenül mérlegelték. Életszerűtlennek tartotta, hogy egy külső cég olyan javaslatot tegyen, amely kitér a létszámleépítéssel érintett személyekre is.
[19] Megítélése szerint az üzemi tanács úgy véleményezte az átszervezéssel kapcsolatos koncepciót, hogy nem volt tisztában azzal, hogy mindez létszámcsökkentést is maga után vonhat, a felettes szakszervezeti szerv pedig hozzájárulása megadás során pressziónak volt kitéve.
[20] Utalt a Kúria Kfv.III.37.585/2017/4. számú ítéletére, amely szerint az Ebktv. 19. § (2) bekezdés b) pontja alapján az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta vagy azt, hogy azt nem volt köteles megtartani, e kötelezettségének azonban az alperes nem tett eleget.
[21] Az Mt. 7. § (1) bekezdésének sérelme körében kifejtette, hogy az általa meghallgatni indítványozott tanúk egyértelműen alátámasztották az általa előadottakat, vallomásukat azonban tévesen és egyoldalúan mérlegelte a bíróság. Utalt a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumának 5/2017. (XI. 28.) KMK véleményére, mely szerint a joggal való visszaélés esetén a jogsértés nem nyilvánvaló, és ezért széleskörű bizonyítás szükséges ennek feltárásához.
[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. Érvelése szerint a felülvizsgálati kérelem több olyan pontot is tartalmaz, amely a Kúriát a bizonyítékok ismételt, eltérő értékelésére kéri, erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor (BH 2012.179.).
[23] Az eljárt bíróságok a bizonyítékokat okszerűen mérlegelték, ez felülvizsgálattal nem támadható. A felmondás indokolásának valósága és okszerűsége nem volt a jogvita tárgya, így az a felülvizsgálati eljárásban sem vizsgálható. A munkáltató megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, a felperes pedig nem igazolta, hogy joggal való visszaélés történt.
[25] A felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok nem vizsgálták a felmondás okszerűségét, megsértve ezzel a Pp. 279. §-ában foglaltakat. A felperes állításával szemben helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy eljárása nem terjedhetett ki arra, hogy a felmondás és az abban megjelölt indok valós vagy világos volt-e, és okszerűen vezethetett-e a felperes munkaviszonya megszüntetéséhez, mivel a felperes keresetének nem volt része az az állítás, hogy a felmondás nem valós és okszerű indokon alapul, ezért anyagi jogi szabályt sért.
[26] Az Mt. 64. § (2) bekezdésében rögzíti azt a követelményt, hogy a felmondás indokának valósnak és okszerűnek kell lennie. Az okszerűség követelménye általánosságban azt jelenti, hogy jogszerű felmondási indokként csak olyan tény, körülmény hozható fel, amelyből következik a munkaviszony megszüntetése. A felek között nem volt vitatott az, hogy a felmondás indokaként megjelölt ok a munkáltatónál végrehajtott átszervezés, illetve létszámleépítés volt, amely érintette a felperes által betöltött munkakört. A felperes keresetlevelében, illetve az elsőfokú eljárásban az Mt. 64. § (2) bekezdésében írt követelmény megsértésére nem hivatkozott, mindez nem képezte az elsőfokú eljárás tárgyát, így az a másodfokú eljárásban sem volt vizsgálható a Pp. 370. §-a szerint. A másodfokú bíróság így jogszerűen értékelte a felperesnek a felmondás indokolása okszerűségének körében kifejtett érveit az egyenlő bánásmód követelménye és a joggal való visszaélés tilalma körében.
[27] A felperes felülvizsgálati kérelmében azt kifogásolta, hogy e körben az eljárt bíróságok a Pp. 279. §-ába ütköző módon értékelték a rendelkezésükre álló bizonyítékokat és állapították meg a tényállást, amiből jogszerűtlen következtetésre jutottak.
[28] A Pp. 279. § (1) bekezdése szerint a bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és a perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, az egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg. A bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat, azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte, és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
[29] A Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet ilyen jellegű eljárási fogyatékosságban nem szenved. Az egyenlő bánásmód megsértése körében az Ebktv. 19. § (2) bekezdés b) pontja alapján az alperesnek kellett bizonyítania, hogy megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, illetve azt nem volt köteles megtartani. A rendelkezésükre álló bizonyíték alapján az eljárt bíróságok helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes a munkaviszonya megszüntetésekor érdekképviselethez tartozása miatt nem részesült kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személy az alperesnél végrehajtott szervezeti átalakulás, és ezen belül a létszámleépítés során.
[30] Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a munkáltató igazolta azt, hogy a tulajdonos nemzeti vagyonkezelésért felelős tárca nélküli miniszter 2019. október 9-i levelében megfogalmazott elvárások alapján szerezte be a 2020. évi üzleti terv elkészítéséhez szükséges szakvéleményt, ami érintette a felperes munkavégzési helyét is. A véleményben foglaltaknak megfelelően a két csoport összevonásra került, melynek következtében a két csoportvezetői munkakör fenntartása indokolatlanná vált. A munkáltató igazolta milyen szempontokat vettek figyelembe annak eldöntésekor, hogy melyik csoportvezető munkaviszonyát szüntetik meg. Tekintettel voltak az érintettek iskolai végzettségére, szakmai tapasztalataira, kompetenciáira.
[31] Helyesen értékelte az első-, illetve a másodfokú bíróság, hogy az átszervezést maga az üzemi tanács is támogatta, és az alperesnél működő MMDSZ Titkárok Országos Tanácsa megadta a hozzájárulását a felperes mint szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának munkáltatói felmondással történő megszüntetéséhez, aggályát e körben a szakszervezet elnöke sem fejtette ki tanúvallomása megtételekor. A munkaviszony megszüntetése és a felperes érdekképviseleti tagsága közötti összefüggés hiányát támasztja alá az a körülmény is, hogy a felperes mint érdekképviseleti tag és tisztségviselő munkaviszonya fennállása alatt nem részesült kedvezőtlenebb bánásmódban, nem szenvedett hátrányt, az alperes vezetése partnerként kezelte az érdekképviseleteket, a lényeges döntéseknél kikérték a véleményüket, tájékoztatták őket a munkavállalókat érintő vezetői döntésekről.
[32] A joggal való visszaélés azt jelenti, hogy a jogok gyakorlója túlterjeszkedik a részére megállapított döntési, érdekérvényesítési körön, bár úgy látszik, mintha a keretek között maradna (Kúria Mfv.X.10.144/2020/4.). Visszaélésszerű joggyakorlás esetén formális jogsértés nem állapítható meg, azaz a jog gyakorlása nem ütközik tételesen meghatározott tilalomban, akkor az adott jog gyakorlása nem annak rendeltetése, célja érdekében történik, és ez a másik fél részéről hátránnyal jár.
[33] E körben a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség, ennek azonban nem tett eleget, a rendelkezésre álló adatok alapján ilyen munkáltatói magatartás nem volt megállapítható. Helytállóan jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre, hogy a tanúk vallomása a joggal való visszaélés megvalósulása szempontjából nem tartalmaztak tényeket, előadásuk személyes, szubjektív megítélésen alapult. Ezzel szemben okirati bizonyítékok, illetve a többi tanú vallomása azt igazolta, hogy a munkáltató jogát rendeltetésszerűen gyakorolva szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Nem jelenti a mérlegelés okszerűtlenségét, ha a bíróság egyes bizonyítékoknak másokkal szemben nagyobb jelentőséget tulajdonít, ha azt kellően megindokolja.
[34] A felperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan bizonyítékot, amelyet az eljárt bíróságok döntésük meghozatala során nem értékeltek. Mérlegelésükben a fent kifejtettek szerint logikai ellentmondás nem volt kimutatható, ezért a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 279. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[35] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.VIII.10.018/2022/4.)