adozona.hu
BH 2022.11.302
BH 2022.11.302
A sérelemdíjban marasztalás lehetőségét biztosító törvényi rendelkezések céljának az a jogalkalmazás felel meg, amely nem marasztal olyan alacsony összegű sérelemdíj megfizetésére, amely nem alkalmas a sérelem kompenzálására, sem pedig a jogsértéstől visszatartó preventív hatás kifejtésére [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2016. március 1-jétől konyhai kisegítő munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. 2017. május 17-én reggel 7 órakor kezdte meg a munkavégzést. A 4. számú üstben 40 kg tésztát főztek, majd a következő adag 25 kg-os tésztát keverőtálba tették, és azt a felperes és munkatársa az 1. számú üst széléig emelte. Ezt követően a felperes munkatársa felnyitotta az 1. számú üst tetejét és közben utasított egy másik konyhai kisegí...
BH 2022.11.302 A sérelemdíjban marasztalás lehetőségét biztosító törvényi rendelkezések céljának az a jogalkalmazás felel meg, amely nem marasztal olyan alacsony összegű sérelemdíj megfizetésére, amely nem alkalmas a sérelem kompenzálására, sem pedig a jogsértéstől visszatartó preventív hatás kifejtésére [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (3) bek.].
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2016. március 1-jétől konyhai kisegítő munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. 2017. május 17-én reggel 7 órakor kezdte meg a munkavégzést. A 4. számú üstben 40 kg tésztát főztek, majd a következő adag 25 kg-os tésztát keverőtálba tették, és azt a felperes és munkatársa az 1. számú üst széléig emelte. Ezt követően a felperes munkatársa felnyitotta az 1. számú üst tetejét és közben utasított egy másik konyhai kisegítőt, hogy a 25 kg tésztát tartalmazó keverőtálat alulról tolja meg. A tészta belecsúszott az üstbe, melynek hatására a kiáramló gőz és a forró víz a valószínűsíthetően túltöltött főzőüstből kitört, és a felperes jobb karjára, lábára, mellére, továbbá a nyakára ömlött. A baleset következtében a felperes jobb lábszárán, combján, vállán, mellén és karján égési sérülést szenvedett. A balesetet követően a felperes hidegvizes kezelése, a fájdalom csillapítása a helyszínen megtörtént, majd az Országos Mentőszolgálat kórházba szállította.[2] A felperes a munkahelyi balesetben a testfelszín 11%-ának I-II/1-II/2. fokú égési (forrázási) sérüléseit szenvedte el, amelynek következtében az alsó végtagokon másodlagosan, heggel és bőrelszíneződés visszamaradásával gyógyult bőrterületek maradtak vissza, melyek területén érzészavar alakult ki, valamint időszakosan idegi fájdalom is jelentkezett. A többi területen szabad szemmel alig észrevehető, de esztétikai károsodásként értékelhető elváltozás maradt vissza. Az elszenvedett sérülésekkel okozati összefüggésben a felperesnél poszttraumás stresszzavar alakult ki szorongással, elsősorban a szorongásos-depressziós tünetek és forróság-fóbia domináltak. A pszichés állapot negatív irányú változása a korábban fennálló pikkelysömör betegség kismértékű állapotrosszabbodását okozta.
[3] Az alperes mint társadalombiztosítási kifizetőhely határozatával a foglalkozás körében végzett munka közben történő baleset üzemi jellegét elismerte, ezt követően 2017. május 25-én felhívta a felperest a kárigényének bejelentésére.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes keresetében - többek között - sérelemdíj címén 5 millió forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes által üzemi balesetként elismert baleset következtében testfelülete jelentős részén égési sérüléseket szenvedett, sebei begyógyultak, azonban azok nyomai tartósan megmaradtak, külső megjelenését elcsúfítva akadályozzák a korábbi megszokott életvitele folytatásában. Ennek nyomán neurológiai és depresszív tünetek is felléptek nála, pszichiátriai szakkezelésre, gyógyszeres kezelésre szorul. Egész életében kénytelen lesz elviselni a baleset hátrányos következményét, személyisége szabad kibontakozásában és a párválasztási szabadságában felmerülő akadályként a strandolást, sportolást nevezte meg, és párkapcsolat kialakításában is hátrányt szenved, a baleset testi és mentális egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásával kénytelen együtt élni.[8] Az alperes a felperes keresetének az elutasítását kérte. Előadta, hogy a munkavégzéshez a szükséges védőeszközöket biztosították a felperesnek, illetve munkatársainak, őket munkavédelmi oktatásban részesítette, a munka végzéséhez szükséges tapasztalattal rendelkeztek. Álláspontja szerint a munkáltató mindent megtett a baleset megelőzése érdekében, azt kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[10] A törvényszék helybenhagyó közbenső ítélete folytán jogerőre emelkedett közbenső ítélet a perbeli munkahelyi baleset vonatkozásában megállapította az alperes teljes kártérítési felelősségét.[11] A törvényszék túlzottnak tartotta a felperes sérelemdíj iránti igényét. Annak mértéke megállapítása során figyelemmel volt arra, hogy a felperes maradandó sérüléseket szenvedett, az égési sérülések miatti hegesedései testszerte megmaradtak jelentősen befolyásolva a felperes önértékelését, nőiességének megélését. A sérülésekkel összefüggésben posttraumás stressz-zavar alakult ki szorongással, fóbiával, mely a pikkelysömör betegsége állapot rosszabbodására is kihatott. A bíróság figyelembe vette az életmódja negatív változását, a bekövetkezett egészségkárosodás jelentős mértékét, továbbá, hogy a felperes a balesetet fiatal középkorú nőként, 44 évesen szenvedte el, így 4 millió forint összegben találta megalapozottnak annak összegét.
[13] A peres felek fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezései közül a sérelemdíjra vonatkozó rendelkezést helybenhagyta.
[14] Nem találta megalapozottnak a bíróság az alperesnek a sérelemdíj jelentős mértékű leszállítására vonatkozó igényét. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe az összeg megállapításánál, hogy a felperes fiatal-középkorú nőként maradandó sérüléséket szenvedett, az égési sérülései miatti hegesedések maradtak. Az orvosszakértő jelentős arányú pszichés terheltséget is kimutatott, továbbá a tanúbizonyítás a felperesre és környezetére gyakorolt negatív hatásokat tárt fel. Indokolatlanná tette a csökkentést az a körülmény is, hogy a felperest a balesetben semmilyen közrehatás nem terhelte, továbbá szem előtt tartotta a sérelemdíj reparatív funkcióját is. Figyelemmel volt ezentúl a sérelemdíj magánjogi büntető szerepére is. Mindezen szempontok mérlegelése alapján megalapozottnak találta a 4 millió forintos összeget. Megállapította, hogy a beszerzett orvosszakértői vélemény megerősítette, hogy a felperes háztartási kisegítő igénybevételére szorult. A javára megítélt gyógyszerköltségtérítés alaptalanságát sem lehetett a rendelkezésre álló peradatok alapján megállapítani.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[15] A jogerős részítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a sérelemdíj tekintetében előterjesztett keresetet utasítsa el, és a sérelemdíj címén megállapított marasztalás összegét 500 000 forintra szállítsa le. Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 206. § (1)-(3) bekezdését, továbbá a Ptk. 2:52. § (3) bekezdését jelölte meg.[16] Érvelése szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékok értékelését kirívóan okszerűtlenül és iratellenesen végezte el. Hivatkozott a KSH életkorokra vonatkozó csoportosítására, mely szerint egy 44 éves korú nő nem fiatal-középkorúnak, hanem idősebb-felnőttkorúnak minősül. Megítélése szerint a felperes testén már a balesetet megelőzően is a pikkelysöröm megbetegedése miatt hegesedések voltak, így a balesetből eredő hegek nem okoztak olyan látható sérülést, amely ilyen jelentős összegű sérelemdíjat indokolna.
[17] Kifejtette, hogy a baleset és a pikkelysömör megbetegedés rosszabbodása közötti összefüggés 100%-os bizonyossággal nem volt megállapítható, a pszichés stressz okok kóroki szerepét a szakértői vélemény is csak a legvalószínűbb körülményként határozta meg. Előadta, hogy a másodfokú bíróság nem csak részben, de egyáltalán nem vette figyelembe a felperes perbeli károsodását megelőzően már fennálló pszichés egészségi állapotát, így a szakértő által megállapított 15%-os pszichés összegészség-károsodás és a baleset közötti ok-okozati összefüggés nem volt megállapítható. A bizonyítékok értékelése körében azért minősül kirívóan okszerűtlennek és iratellenesnek a másodfokú ítélet, mert a felperes alapszemélyiségéből származó részoki szerepet sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem értékelte, pedig a sérelemdíj mértékének megállapítása során a bíróságnak az eset összes releváns körülményét vizsgálni kell. Nem értékelte az ítélőtábla azt a körülményt sem, hogy a korábbi pszichés állapotára vonatkozóan a felperes nem csatolt iratokat, továbbá az orvosi utasításokkal szemben önkényesen hagyta el az antidepresszáns gyógyszereinek szedését.
[18] Helytelenül értékelte a másodfokú bíróság a tanúvallomásokat is. A felperes baleset előtti pszichés válságáról a tanúk nem tudtak nyilatkozni, továbbá a szociális életével kapcsolatban nincs olyan kár, amelynek megtérítésére az alperes köteles lenne. Nem volt megállapítható az sem, hogy a baleset kihatással volt a párkapcsolati próbálkozásaira, szabadidős tevékenységére.
[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős részítéletet hatályában tartsa fenn, mivel az megfelel a jogszabály rendelkezéseinek és marasztalja az alperest a felülvizsgálati eljárás költségében.
[20] Érvelése szerint a baleset előtt már fennállt korábbi betegségeivel kapcsolatos bizonyítás az alperest terhelte a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján, ezzel kapcsolatban indítványt azonban nem tett. Ezzel szemben a Pszichiátriai Gondozó Szakrendelésen 2021. január 12-én készült irat tartalmazza, hogy pszichés állapota balesete következtében változott negatív irányba. Bár 2005-ben már állt kezelés alatt, ezen gyógykezelésnek a baleset utáni állapotához nem volt köze, a korábbi betegségéből meggyógyult.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[22] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[27] A Ptk. 2:42. § (1) bekezdése alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátjai között személyiségét szabadon érvényesíthesse, és hogy őt abban senki ne gátolja. A Ptk. 2:43. §-a személyiségi jogok példálózó felsorolását tartalmazza.
[28] A bíróság jogerős határozatával megállapította, hogy az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a felperes munkahelyi balesetéért. Erre figyelemmel az alperes köteles megfizetni a felperest ért vagyoni károkon túl a személyiségi jogai megsértése miatt járó sérelemdíjat is.
[29] A sérelemdíj elégtételi, kompenzációs és magánjogi büntetés funkciót is betölt. Annak alkalmazásakor meg kell őrizni a polgári jogi szankciós rendszer keretein belül a sérelemdíj funkciójának az egyensúlyát. A sérelemdíj egyik feladata ugyanis az okozott hátrány kompenzációjaként a jogsértő és a személyiségi jogában sértett személy relációjában kifejezett anyagi kárpótlás, másrészről a magánjogi büntetés a hasonló jogsértések megelőzése érdekében. (Pfv.IV.20.464/2018/8.)
[30] A sérelemdíj mértékének megállapítása során a bíróságoknak figyelemmel kell lenniük az eset körülményeire, különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetre gyakorolt hatására [Ptk. 2:52. § (3) bekezdés]. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt állította, hogy a Pp. 206. §-ába ütköző módon értékelte a bizonyítékokat a másodfokú bíróság, a megállapított sérelemdíj mértéke nem felel meg a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek.
[31] Kellő alap nélkül kifogásolta az alperes, hogy a bíróságok fiatal-középkorú nőnek minősítették a felperest, eltérve a KSH fogalomhasználattól. Az eljárt bíróságok a felperes nem vitatott életkorára figyelemmel, az általános társadalmi megítélés alapján nevezték a felperest fiatal-felnőttkorúnak, s e szóhasználat az érdemi döntést nem befolyásolta.
[32] Nem vitatható az a körülmény sem, hogy a munkahelyi baleset következtében a felperes mentális egészségi állapota, bőrének esztétikai megítélése negatívan változott. Önmagában az a körülmény, hogy a betegségéből adódóan már korábban is voltak elváltozások a felperes testén, nem indokolják azt az alperesi állítást, hogy a baleset által okozott sérülések nem rontottak, súlyosbítottak ezen az állapoton.
[33] Ugyancsak alaptalanul sérelmezte az alperes azt, hogy a felperes pikkelysömör betegsége rosszabbodása és a baleset közötti okozati összefüggést nem teljes bizonyossággal állapította meg a szakértő. Kiegészítő szakvéleménye rögzítette, hogy a pikkelysömör provokáló okai közül a pszichés stresszokok kóroki szerepe volt a legvalószínűbb. Ez a megállapítás alkalmas volt arra, hogy az eljárt bíróságok jelentős okként értékeljék a sérelemdíj megállapítása során e körülményt is.
[34] A sérelemdíj megállapítása során kármegosztásnak nincs helye. A sérelemdíj pénzben kifejezett összeg jellegére figyelemmel kárpótlás, elégtétel az elszenvedett nemvagyoni hátrányért. Mivel nincs összegszerűen kifejezhető nemvagyoni sérelem, annak egy részét sem lehet áthárítani a sértettre. (Mfv.X.10.064/2020/4.).
[35] Helytállóan állította a felperes, hogy a csatolt, 2021. január 12-én kelt orvosi iratból egyértelműen megállapítható, hogy a pszichés állapota a baleset következtében változott negatív irányba, korábbi ilyen jellegű betegségéből felgyógyult, az nem befolyásolta a baleset által kialakult folyamatokat.
[36] Erre figyelemmel megállapítható, hogy jogszerűen értékelték az eljárt bíróságok a sérelemdíj mértékének megállapítása során azt a körülményt, hogy milyen volt a felperes korábbi egészségi állapota, a gyógyszerek elhagyása nem hatott közre ebben.
[37] A felülvizsgálati érveléssel szemben helyesen jutottak a bíróságok arra a következtetésre, hogy a meghallgatott tanúk vallomása alátámasztotta, hogy a baleset következményei negatívan hatottak a felperes társas viszonyára, kapcsolati próbálkozásaira, szabadidős tevékenységére.
[38] Helytállóan hivatkozott az ítélőtábla arra, hogy a sérelemdíj mértékének megállapítása során szem előtt kellett tartani a sérelemdíj reparatív funkciója mellett a magánjogi büntető szerepét is. A sérelemdíjban marasztalás lehetőségét biztosító törvényi rendelkezések céljának az a jogalkalmazás felel meg, amely nem marasztal olyan alacsony összegű sérelemdíj megfizetésére, amely nem alkalmas a sérelem kompenzálására, sem pedig a jogsértéstől visszatartó preventív hatás kifejtésére.
[39] Mindezen mérlegelési szempontokra tekintettel a Kúria az ítélőtáblával azonos módon a négymillió forint összegű sérelemdíjat helytállónak ítélte, az alperes által igényelt jelentős mértékű leszállítására nem látott módot.
(Kúria Mfv.IV.10.156/2021/8.)