adozona.hu
BH 2022.10.272
BH 2022.10.272
A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként kártérítés jogcímén járó elmaradt jövedelem iránti keresetét a munkavállaló felperes az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően kizárólag a fellebbezésében emelheti fel, vagyis csak akkor, ha az elsőfokú határozatnak van olyan rendelkezése, amelynek megváltoztatását kívánja [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 521. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A korábban pénzügyi tanácsadással foglalkozó, egyéni vállalkozóként tevékenykedő felperes a 2019. augusztus 30-án kelt munkaszerződés alapján 2019. szeptember 1-jétől beruházási igazgató munkakörben állt határozatlan időtartamú munkaviszonyban az alperesnél. A munkaszerződés értelmében vezető állású munkavállalónak minősült, havi bruttó alapbére 2020. március 1-jétől 1 253 500 forint volt.
[1] Az alperes 2020. május 13-án közölt felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette. A felmond...
BH 2022.10.272 A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként kártérítés jogcímén járó elmaradt jövedelem iránti keresetét a munkavállaló felperes az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően kizárólag a fellebbezésében emelheti fel, vagyis csak akkor, ha az elsőfokú határozatnak van olyan rendelkezése, amelynek megváltoztatását kívánja [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 521. § (2) bek.].
A tényállás
A korábban pénzügyi tanácsadással foglalkozó, egyéni vállalkozóként tevékenykedő felperes a 2019. augusztus 30-án kelt munkaszerződés alapján 2019. szeptember 1-jétől beruházási igazgató munkakörben állt határozatlan időtartamú munkaviszonyban az alperesnél. A munkaszerződés értelmében vezető állású munkavállalónak minősült, havi bruttó alapbére 2020. március 1-jétől 1 253 500 forint volt.[1] Az alperes 2020. május 13-án közölt felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette. A felmondás indokolása szerint a felperes munkaviszonyának megszüntetésére a Covid19 világjárvány kapcsán kihirdetett veszélyhelyzet és az ahhoz kapcsolódó rendkívüli intézkedések hatására kialakult helyzet miatt került sor, amely a megrendelések lényeges csökkenése miatt olyan pénzügyi-gazdasági helyzetet eredményezett, amely létszám csökkentését tette indokolttá. E létszámcsökkentésre tekintettel a felperes munkaviszonyának fenntartása lehetetlenné vált.
[2] A felperes a munkaviszonya megszűnését követően ismét egyéni vállalkozóként tevékenykedett, adó- és járulékfizetési kötelezettségének a garantált bérminimumnak megfelelő összegű jövedelem után tett eleget.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes a keresetében a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként elmaradt jövedelem címén járó kártérítés jogcímén 9 866 459 forint és ezen összeg 2020. december 16-tól számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.[4] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[5] A törvényszék ítéletével - a felperessel 2020. május 13-án közölt felmondás jogellenességére figyelemmel - kötelezte az alperest elmaradt jövedelemből eredő kártérítés jogcímén 9 866 459 forint és ezen összeg 2020. december 16-tól a kifizetésig számított késedelmi kamata megfizetésére.[6] Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes a felmondás indokolásában kifejezetten a Covid19 világjárvánnyal összefüggésben kihirdetett veszélyhelyzetre és az ahhoz kapcsolódó rendkívüli intézkedésekre utalt, ugyanakkor az általa csatolt iratok a megrendelésállomány csökkenését nem igazolták. Megállapította, hogy az alperest 2020 tavaszára fizetésképtelenség fenyegette, azonban ennek a helyzetnek a Covid19 világjárvánnyal való összefüggése egyértelműen nem igazolható, inkább az alperes korábbi pénzügyi döntései vezettek ehhez az állapothoz. Az alperes egy megbízás meghiúsulására és ezzel egyidejűleg a beruházási igazgatói munkakör megszűnésének indokoltságára hivatkozott, azonban felmondásában nem ezt rögzítette. Az elsőfokú bíróság következtetése szerint ezért a felmondás nem felelt meg a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek, így jogellenesnek minősül.
[7] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségről történt tájékoztatást követően sem ajánlott fel bizonyítást a felperes kárenyhítési kötelezettségének elmulasztása körében, így az alperest az Mt. 82. § (1) bekezdése alapján a kereset szerint marasztalta.
[8] Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte a felperes keresetének elutasításával. Másodlagos fellebbezési kérelemként az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára történő utasítását kérte.
[9] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte azzal, hogy a részére elmaradt jövedelem címén járó kártérítés megítélt összegét az ítélőtábla emelje fel 12 395 811 forintra és ezen összeg 2021. január 1-jétől számított késedelmi kamatára. A másodfokú tárgyaláson a keresetét ismét módosította, az elmaradt jövedelem összegét 13 238 929 forintban határozta meg, a kamatfizetés kezdő időpontjaként pedig 2021. január 16-át kérte figyelembe venni.
[10] Az ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felmondás indokainak vonatkozásában az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok helyes és okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felmondás indoka nem valós és nem okszerű.
[11] Az ítélőtábla a felperes keresetfelemelését a másodfokú tárgyaláson végzéssel elutasította. A végzés ítéletben foglalt indokolása szerint a Pp. 521. § (2) bekezdésének utolsó fordulata alapján az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően esedékessé vált elmaradt jövedelem iránti igényt a felperes csak akkor érvényesíthet, ha az elsőfokú bíróság ítéletével szemben fellebbezést terjeszt elő. A felperesnek kedvező ítélet esetén - ahogy a perbeli esetben is -, vagy fellebbezés hiányában az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedése miatt az ezt követően esedékessé váló kártérítési igényét a Pp. 521. § (4) bekezdése alapján újabb munkaügyi perben érvényesítheti.
[12] Kifejtette, hogy az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, így a felperesnek az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása érdekében csatlakozó fellebbezés benyújtására lett volna lehetősége annak érdekében, hogy az időközben esedékessé vált követelést is ítélje meg részére a másodfokú bíróság. A fellebbezés kézbesítésével egyidejűleg felhívta a felperest arra, hogy a fellebbezéshez ellenkérelmet, illetve csatlakozó fellebbezést nyújthat be, azonban a felperes csak ellenkérelmet terjesztett elő. Ez a jogintézmény azonban csak a fellebbezésre adott nyilatkozat, amelyben a fellebbezésben foglaltakat támadhatja és abban csak az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása kérhető.
[13] A felperes a másodfokú tárgyaláson is előterjesztette a további esedékes követelését, azonban erre az ítélőtábla szintén nem látott lehetőséget, mert a jogszabályi rendelkezés helyes értelmezése szerint a tárgyaláson is csak akkor emelhető fel a kereseti követelés az időközben esedékessé vált részletekre, amennyiben maga nyújtott be fellebbezést, illetve csatlakozó fellebbezést.
[14] Rámutatott az ítélőtábla arra, hogy a Pp. 521. § (4) bekezdése alapján a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése iránti perben hozott ítélet anyagi jogerő hatása nem gátolja a jogerős ítélettel elbírált kárigényt meghaladó, utóbb esedékessé vált kárigény újabb munkaügyi perben elévülési időn belül történő érvényesítését, így a felperes nem esett el az elsőfokú ítélet meghozatalát követően esedékessé vált követelés érvényesítésétől, azt utóperben érvényesítheti az alperessel szemben.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[15] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a másodfokú bíróság ítéletének részítéletként hatályában történő fenntartását, valamint az ítélőtábla új eljárásra utasítását kérte.[16] Felülvizsgálati kérelme indokolásaként előadta, hogy az elsőfokú ítélettel szemben azért nem terjesztett elő fellebbezést és csatlakozó fellebbezést sem, mert azt jogszerűnek tartotta. A másodfokú bíróság felhívása alapján 2021. szeptember 13-án - a csatlakozó fellebbezés benyújtására előírt 8 napos határidőn belül - előterjesztett fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet megváltoztatását az elsőfokú ítélet meghozatalát követően elmaradt jövedelem iránti további igénye érdekében kérte. Az ítélőtábla a határozathirdetést megelőzően kihirdetett végzésében a keresetfelemelést elutasította, amelynek indokolását az ítéletben rögzítette.
[17] A felperes álláspontja szerint a kereseti követelésének a másodfokú eljárásban felemelt része tárgyában az ítélőtábla nem hozott érdemi döntést, ezért az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányuló kérelme elbírálatlan maradt. A másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Pp. 521. §-ában foglaltakat, ezzel súlyosan megsértette a másodfokú eljárás szabályait, amely eljárási szabálysértés az ügy érdemére is kihatott, mert szabályszerűen előterjesztett keresetfelemelését a Pp. 2. §-ában és a 341. § (1) bekezdésében foglaltak alapján érdemben kellett volna elbírálni. Az eljárási szabálysértés pedig az Mt. 82. § (1)-(4) bekezdéseit is sértő anyagi jogi jogkövetkezménnyel járt.
[18] Érvelése szerint a Pp. 521. § (2) bekezdésének 2. mondata a kereset felemelésére irányuló nyilatkozatnak nem a fajtáját, hanem a helyét jelöli ki. A fellebbezésben való előterjesztés nem azonosítható a fellebbezésként történő benyújtással. A Pp. 521. § (2) bekezdésének 2. mondatának első fordulata ezért kizárólag a fellebbező félre értelmezhető, vagyis az első fokon pervesztes munkavállalóra.
[19] Érvelése szerint ellentétes a Pp. 521. §-ának rendelkezésével és a fellebbezés lényegével az az álláspont, hogy a kereset felemelésére csak fellebbezésben, csatlakozó fellebbezésben kerülhet sor. Ez a következtetés ugyanis ellentétes a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörével (Pp. 369-370. §). Mivel a felemelt követelésrész nem képezte az elsőfokú eljárás tárgyát, az arról való döntés nem a másodfokú bíróság felülbírálati jogköréből, hanem önálló döntéshozatali jogosultságából és kötelezettségéből fakad. Következik ez abból is, hogy a kereset felemelése az elsőfokú tárgyalást követően esedékessé vált követelésrészekre nem minősülhet sem fellebbezésnek, sem csatlakozó fellebbezésnek. A teljes mértékben pernyertes félnek az ítélet megfellebbezésére az esetek túlnyomó részében nincs jogalapja és indoka sem, ugyanakkor nem lehetett az a jogalkotó szándéka, hogy az elsőfokú tárgyalás berekesztése után esedékessé váló követelésrészek tekintetében eltérő igényérvényesítési lehetőséget teremtsen az első fokon pervesztes fellebbezéssel elő és az első fokon pernyertes, az ítélettel elégedett, azt jogszerűnek tartó fél részére.
[20] Arra az esetre, ha a Kúria elfogadná az ítélőtábla érvelését arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a keresetfelemelést tartalma szerint, az ítélet megváltoztatására irányuló csatlakozó fellebbezés iránti kérelemnek is kezelhette volna, amelynek előterjesztésére az arra rendelt 8 napos határidőn belül került sor. Álláspontja szerint ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének és az ítélőtábla új eljárásra utasításának a Pp. 424. § (3) bekezdésében rögzített feltételei fennállnak.
[21] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és a felperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint eljárásjogi értelemben nem értelmezhető a jogerős ítélettel helybenhagyott elsőfokú ítélet részítéletként történő hatályában fenntartása, mert ezt semmilyen jogszabályi rendelkezés nem teszi lehetővé.
[22] Kifogásolta, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében nem a kereset felemelését elutasító végzést, hanem az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó ítéletet támadta, amely szintén alkalmatlan az elbírálásra.
[23] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogerős ítélete és keresetváltoztatást elutasító végzése érdemben is megalapozott, ezért annak hatályában való fenntartása indokolt.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozatlan.[25] Ha a fél a kereset-, illetve ellenkérelem-változtatás iránti kérelmét szabályszerűen előterjesztette, a bíróság - ha a változtatás feltételei fennállnak - a változtatást engedélyezi és a 222. §-ban foglaltak szerint jár el, ellenkező esetben a változtatás iránti kérelmet elutasítja. A kérelem elutasítását a bíróság legkésőbb az ítéletben indokolja [Pp. 219. § (1) bekezdés].
[26] A keresetváltoztatás engedélyezése vagy annak elutasítása ellen a Pp. nem biztosít külön jogorvoslatot, így az elutasítás ítéletben foglalt indokolásából is következően, az érintett fél a bíróság döntését az ítélet elleni jogorvoslati kérelmében vitathatja, ezért a felperes e kérdésben előterjesztett felülvizsgálati kérelme megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek.
[27] A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának abban az elvi kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként elmaradt jövedelemből eredő kártérítés iránt előterjesztett keresetét - teljes pernyertessége esetén - a másodfokú eljárásban felemelhette-e. Mivel e jogkérdésben korábban a Kúria még nem döntött, ezért függetlenül a pertárgyértéktől, a felülvizsgálatot a Pp. 523. § (2) bekezdése alapján - utalva a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjára - engedélyezte.
[28] A Pp. 521. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint, ha a felperes az igényét az Mt. 82. § (1) bekezdésére vagy az Mt. 83. § (3) bekezdésére alapította, a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően keletkezett kár vagy elmaradt munkabér, egyéb járandóság érvényesítése esetén - keresetváltoztatás engedélyezése iránti kérelem előterjesztése nélkül - a kereseti követelésének összegét felemelheti a követelésnek a per folyamán esedékessé váló részleteire a tárgyalás berekesztéséig. Az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően esedékessé vált követelés a fellebbezésben, míg a fellebbezés előterjesztését követően esedékessé vált követelés a másodfokú eljárásba érvényesíthető.
[29] Amennyiben a munkavállaló felperes a munkáltató munkaviszony megszüntetésének jogellenességét állítja, az alperes marasztalására irányuló keresetét vagylagosan terjesztheti elő a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díja megfizetése iránt [Mt. 82. § (4) bekezdés], avagy az Mt. 82. § (2) bekezdése alapján igényelheti az elmaradt jövedelemből eredő kárát, illetve - a munkaviszonya helyreállítása esetére - az Mt. 83. § (3) bekezdése alapján elmaradt munkabérének összegét. Ez utóbbi esetekben a munkavállaló igénye nem statikus, hanem az idő előrehaladtával, vagyis a per folyamán változik, így az eredetileg előterjesztett kereseti kérelmet a munkavállalónak a per folyamán folyamatosan módosítania kell. Az elmaradt jövedelem összegének emelkedésére figyelemmel a jogalkotó a kereset-változtatásra az elsőfokú eljárásban 2021. január 1-jét megelőzően az esedékessé válástól számítottan 30 napos, a másodfokú eljárásban pedig 15 napos határidőt biztosított a munkavállaló számára. A Pp. 521. § (2) bekezdésének 2021. január 1-jétől hatályos rendelkezése ezen igény esetén már nem írja elő a keresetváltoztatás iránti kérelem előterjesztését, hanem lehetőséget teremt arra, hogy a felperes a keresetét az elsőfokú tárgyalás berekesztéséig felemelhesse a követelésének a per folyamán esedékessé vált részleteire.
[30] A Pp. 521. § (2) bekezdésének további előírása szerint a munkavállaló felperes a keresetét a másodfokú eljárásban csak a fellebbezésében terjesztheti elő, vagyis akkor, ha az elsőfokú bíróság határozatának van olyan rendelkezése, amelynek megváltoztatását kívánja (Pp. 371. §). Értelemszerűen ezért abban az esetben, ha a munkavállaló felperes az elsőfokú eljárásban pernyertes lett, vagyis az elsőfokú tárgyalás berekesztéséig előterjesztett igényének az elsőfokú bíróság teljes egészében helyt adott, nincs olyan elsőfokú ítéleti rendelkezés, amelyet jogorvoslattal - fellebbezéssel, vagy csatlakozó fellebbezéssel - támadhatna. A felperes ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelése nem felel meg a törvény egyértelmű rendelkezésének, az a jogszabály contra legem értelmezését eredményezné.
[31] Minthogy a perbeli esetben a munkavállaló felperes az elsőfokú eljárásban teljes egészében pernyertes lett, az elsőfokú bíróság az alperest a tárgyalás berekesztéséig esedékessé vált követelése összegében marasztalta, esetében nem értelmezhető a csatlakozó fellebbezés benyújtása sem, mivel annak törvényi feltétele, hogy a fellebbezéssel megtámadott ítélet megváltoztatását maga is kívánja [Pp. 372. § (1) bekezdés]. Ebből következően nem az előterjesztett beadványa elnevezésének volt jelentősége, hanem annak, hogy a felemelt kereset szerinti igény csatlakozó fellebbezésben sem terjeszthető elő.
[32] A Pp. 521. § (2) bekezdésének a másodfokú eljárásra irányadó rendelkezése ugyanakkor nem zárja el a pernyertes munkavállalót attól, hogy az elsőfokú ítéletet követően esedékessé vált igényét érvényesítse. A Pp. 521. § (4) bekezdése ugyanis az anyagi jogerőhatás feloldásával lehetővé teszi, hogy később keletkezett igényét az elévülési időn belül újabb munkaügyi perben érvényesítse.
[33] Mindezekből következően a felperes az elmaradt jövedelemből eredő kártérítési igényét pernyertességére figyelemmel a másodfokú eljárásban nem, ugyanakkor újabb munkaügyi perben érvényesítheti.
[34] Mindezekre tekintettel a Kúria az indokolás pontosításával a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Ezt meghaladóan a jogerős ítélet rendelkezését nem érintette.
(Kúria Mfv.VIII.10.012/2022/5.)