adozona.hu
ÍH 2022.93
ÍH 2022.93
KÖZALKALMAZOTT - FIZETÉSI OSZTÁLYBA SOROLÁS Amennyiben a közalkalmazott munkakörére jogszabály nem ír elő iskolai végzettséget, szakképesítést, a besorolásakor azon alapelv az irányadó, hogy a munkakör ellátásához szükséges iskolai végzettséget kell figyelembe venni. [1992. évi XXXIII. törvény 61. §, 63. §, 66. § (9) bekezdés, 326/2013. (VIII. 30.) Korm.sz. rendelet 31. § (1) bekezdés, 32. §, 2. sz. melléklet]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2017. június 6. napjától közalkalmazotti jogviszonyban áll alperessel, takarító munkakörben. Az alperes a 2017. június 19. napján kelt kinevezési okiratban felperest az "A" fizetési osztály 9. fizetési fokozatába sorolta be, illetményének összegét 127.500 forintban, a kötelező legkisebb munkabér összegében határozta meg. A felperes illetménye 2017. június 6. napjától jelenleg is a legkisebb munkabér összegével egyezően került megállapítására.
A felperes 1997. február 25. napján az...
A felperes 1997. február 25. napján az Országos Képzési Jegyzékben (a továbbiakban: OKJ) meghatározott 21 7862 01 azonosító számú virágkötő szakképesítést szerzett.
Kereseti kérelmében arra kérte kötelezni az alperest, hogy 2017. november 12. napjától visszamenőleges hatállyal változtassa meg a felperes besorolását "A" fizetési osztályról "B" fizetési osztályra a fizetési fokozat változatlanul hagyása mellett. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze alperest 2017. november 12. napjától az ítélet jogerőre emelkedéséig a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum különbözetének megfelelő összeg, mint illetmény különbözet megfizetésére.
A felperes kereseti kérelme indokolásaként hivatkozott arra, hogy a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) kormányrendelet (a továbbiakban: Rendelet) 31. § (1) bekezdése, valamint 2. számú melléklete a kisegítő dolgozó munkakörhöz az "A", "B" és "C" fizetési osztályokat kapcsolja. A Rendelet 32. § (1) és (2) bekezdésének a) pontja alapján a közalkalmazottat a legmagasabb iskolai végzettsége, képesítése alapján kell besorolni a munkakörre megállapított osztályok közül. Felperes "virágkötő szakképesítése alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítésnek minősül, ezért a felperes középfokú szakképzettséggel rendelkezik", így a felperest a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 61. § (1) bekezdés b) pontja alapján "B" fizetési osztályba kellett volna besorolni. A Rendelet 32. § (3) bekezdése értelmében, ha a közalkalmazott a B-D fizetési osztályba került besorolásra, illetménye nem lehet kevesebb a garantált bérminimum összegénél.
Fentiekre figyelemmel a felperes álláspontja szerint az alperes a felperest tévesen sorolta be az "A" fizetési osztályba, így felperes illetményének nem a kötelező legkisebb munkabér, hanem a garantált bérminimum összegét kellett volna elérnie, ezért a felperes az illetménykülönbözetre jogosult.
Az alperes ellenkérelmében felperes kereseti kérelmének elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes virágkötő képesítésének a felperes besorolása, valamint illetménye tekintetében relevanciája nincsen. A bírósági gyakorlat alapján a közalkalmazottat az általa ténylegesen ellátott munkakör betöltéséhez előírt legmagasabb iskolai végzettség, szakképzettség alapján kell besorolni. A jogszabály a takarító munkakör ellátásához iskolai végzettséget, szakképesítést nem állapít meg, felperes végzettsége az általa betöltött munkakör ellátásához nem szükséges. E körülményre tekintettel alperes álláspontja szerint felperes helytállóan került besorolásra az "A" fizetési osztályba.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletét a Kjt. 61. §, 63. §, a 66. § (9) bekezdése, továbbá a Rendelet 31. § (1) bekezdése és 32. § alkalmazásával hozta meg.
Ítéletének indokolásában kifejtette, azt kellett vizsgálnia, hogy az alperesnek a felperes fizetési osztályba sorolásánál figyelembe kellett-e vennie a felperes virágkötő végzettségét.
Az elsőfokú bíróság szerint, a felperes közalkalmazotti munkakörére jogszabály nem ír elő iskolai végzettséget, szakképesítést, ezért besorolásakor a Kjt. 63. § (1) bekezdés szerinti azon alapelv volt irányadó, hogy a munkakör ellátásához szükséges iskolai végzettséget kell figyelembe venni. A felperes által betöltött munkakör szakképesítést nem igényel, a felperes virágkötő végzettsége az általa betöltött munkakör ellátásához nem szükséges, ezért helytállóan került besorolásra az "A" fizetési osztályba.
A felperes által hivatkozott az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatásával kapcsolatban rögzítette, hogy az a minisztérium szakmai álláspontját tükrözi, az abban foglaltak a bíróságot nem kötik, különös figyelemmel arra, hogy a perben alkalmazandó jogszabály, a Rendelet kormányrendelet, nem az Emberi Erőforrások Minisztériumának rendelete, így az Emberi Erőforrások Minisztériumának tájékoztatása nem értelmezhető oly módon, hogy az a jogalkotó szándékát tartalmazza.
A felperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján akként, hogy a másodfokú bíróság adjon helyt keresetének, másodlagosan a Pp. 381. § alapján az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének gyakorlását a Pp. 369. § (1) és (3) bekezdéseiben foglaltak alapján határozta meg.
Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Rendelet 32. § (1) - (2) bekezdéseit, és tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperest az általa ténylegesen ellátott munkakör betöltéséhez szükséges legmagasabb iskolai végzettség, szakképzettség alapján kell besorolni.
Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság úgy hozta meg ítéletét a Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.072/2000/3. számú ítéletére alapítottan, hogy azt a felperes nem ismerhette meg.
Az elsőfokú bíróság nem értékelte teljeskörűen a felperes által előterjesztett bizonyítékokat, így a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság I.M.24/2018/7/I. számú ítéletét (a továbbiakban: Döntés) és a Költségvetési levelek 2017. július 18. napján megjelent számában 4509. sorszámú, az oktatási intézménynél kisegítő dolgozók besorolására vonatkozó kérdésre adott választ (a továbbiakban: Válasz).
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytálló jogkövetkeztetésre jutva utasította el a keresetet. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítélete indokaival egyetértett, azokat részletesen megismételni nem kívánja, azokat az alábbiak szerint egészíti ki.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 279. § (1) bekezdésben írtakat nem sértette meg, a bizonyítékokat okszerűen értékelte, a hivatkozott anyagi jogszabályokat is helyesen értelmezte és alkalmazta.
A felperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel a másodfokú bíróságnak jogkérdésben kellett állást foglalnia arra vonatkozóan, hogy a felperest melyik fizetési osztályba kellett besorolni tekintettel arra, hogy köznevelési intézményben nem pedagógus-munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott, és a takarítói munkakör ellátásához jogszabály nem határoz meg iskolai végzettséget.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Kjt. 63. § (1) bekezdése értelmében a közalkalmazottat az általa ténylegesen ellátott munkakör betöltéséhez előírt legmagasabb végzettség, szakképzettség alapján kell besorolni. Ágazati jogszabály a takarítói munkakör ellátására végzettséget nem ír elő. A felperes szakképesítése a 21 7862 01 OKJ azonosítóval rendelkező virágkötő, ami az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásrendjéről szóló 150/2012. (VII. 6.) Korm. rendelet 1. melléklete alapján alapfokú részszakképesítés, amely befejezett iskolai végzettséget nem igényel. A felperes ezért nem a "B" fizetési osztályba sorolandó, amely az alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakört feltételez.
A Legfelsőbb Bíróság felperes által hivatkozott Mfv.II.10.072/2000/3. számú ítélete - mely M1007200 fizikai fájlnéven található meg a Kúria határozatainak adatbázisában -, hasonló tényállás mellett szintén kisegítő munkakörben alkalmazott konyhalány vonatkozásában rögzíti, hogy a közalkalmazottat az általa ténylegesen ellátott munkakör betöltéséhez előírt legmagasabb iskolai végzettség, szakképzettség alapján kell besorolni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szakképesítést nem igénylő munkakörben foglalkoztatottat végzettsége alapján magasabb munkakörbe kellene besorolni.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes keresetleveléhez csatolta a fellebbezésében hivatkozott Döntést és Választ, azonban keresetlevelében ezeket a Pp. 170. § (2) bekezdés e) pontja szerint okirati bizonyítékként nem jelölte meg. Figyelemmel erre az elsőfokú ítélet jogi indokolásának - a Pp. 346. § (5) bekezdése alapján - ezeket nem kellett tartalmaznia, mint felajánlott, de mellőzött bizonyítékokat.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (1) - (2) bekezdései alapján helybenhagyta és a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
(Győri Ítélőtábla Mf.V.30.052/2021/7.)