adozona.hu
BH 2022.6.171
BH 2022.6.171
A Htv. 7. § g) pontja szerinti adózói teherviselő képességet nem általában az adóalany gazdálkodási, jövedelmi helyzetével vagy más körülményeivel, hanem csakis az adótárggyal összefüggésben értékelhető kapacitásához kapcsolhatóan lehet figyelembe venni. A Htv. 7. § g) pontjának sérelme valósul meg azzal, ha az önkormányzat saját gazdálkodási követelményeinek érvényesítése során nem kellően veszi figyelembe a számításba vehető adóalanyi körnek az adótárggyal összefüggésben reálisan értékelhető teherbíró kép
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az indítványozó bíróság előtt folyó per felperese a "kivett üzemi terület" művelési ágú külterületi ingatlan tulajdonosa, melynek területe 92 342 m2, a telken építményadó köteles ingatlan nincsen.
[2] Ajka Közös Önkormányzati Hivatal Jegyzője mint elsőfokú adóhatóság 13/439-12/2020. számú határozatával a felperest 2019. és 2020. adóévekre vonatkozóan összesen 36 936 800 Ft telekadó megfizetésére kötelezte. Határozatában megállapította, hogy Ajka Város Önkormányzat Képviselő-testületének ...
BH 2022.6.171 A Htv. 7. § g) pontja szerinti adózói teherviselő képességet nem általában az adóalany gazdálkodási, jövedelmi helyzetével vagy más körülményeivel, hanem csakis az adótárggyal összefüggésben értékelhető kapacitásához kapcsolhatóan lehet figyelembe venni.
A Htv. 7. § g) pontjának sérelme valósul meg azzal, ha az önkormányzat saját gazdálkodási követelményeinek érvényesítése során nem kellően veszi figyelembe a számításba vehető adóalanyi körnek az adótárggyal összefüggésben reálisan értékelhető teherbíró képességét.
Az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének értékelése az alkotmányos jogok általános érvényű (mindenkire kiterjedő) tiszteletben tartása és kötelezettségek érvényesülésének keretei között történik [1990. évi C. törvény (Htv.) 7. § g) pont].
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] Az indítványozó bíróság előtt folyó per felperese a "kivett üzemi terület" művelési ágú külterületi ingatlan tulajdonosa, melynek területe 92 342 m2, a telken építményadó köteles ingatlan nincsen.[2] Ajka Közös Önkormányzati Hivatal Jegyzője mint elsőfokú adóhatóság 13/439-12/2020. számú határozatával a felperest 2019. és 2020. adóévekre vonatkozóan összesen 36 936 800 Ft telekadó megfizetésére kötelezte. Határozatában megállapította, hogy Ajka Város Önkormányzat Képviselő-testületének telekadóról szóló 25/2015. (XI. 30.) számú önkormányzati rendelete (továbbiakban: Ör.) 4. § b) pontja alapján Ajka Város Önkormányzat (a továbbiakban: Önkormányzat) illetékességi területén a telekadó éves mértéke külterületi telek esetén az adókötelezettség alá eső területrész után 200 Ft/m2, és az egyes adóévekre vonatkozóan ennek alapulvételével számította ki az építményadó összegét.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes VE/52/00659-2/2020. számú határozatával az elsőfokú határozatot a fellebbezési záradék és a fellebbezési illeték vonatkozásában részben megváltoztatta, de az ügy érdemében az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Rögzítette, hogy az adóhatóságnak az irányadó Ör. rendelkezését kellett alkalmaznia. Miután a felperes esetében a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 19. § d) pontja szerinti adómentességi feltétel 2019. január 1. napjától nem áll fenn, így az Ör.-ben írt mérték alapul vételével az elsőfokú hatóság helyesen számította ki a 2019. és 2020. évekre az építményadó összegét.
[4] A felperes az alperesi határozat ellen keresetet nyújtott be, amelyben az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, és indítványozta, hogy a bíróság a Kúria előtt indítson eljárást arra tekintettel, hogy a jelen perben alkalmazandó Ör. 4. § b) pontja a Htv. 7. § g) pontjába ütközik. Előadta, hogy 2017-ben szerezte meg a perbeli ingatlant 6 463 940 Ft vételárért, és állítása szerint az ingatlan értéke jelenleg is 7 500 000 Ft. Ehhez képest a telekadó mértéke évente 18 468 400 Ft összegű, ami nyilvánvalóan aránytalan.
[5] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte.
A bíróság indítványa és az Önkormányzat védirata
[6] A Veszprémi Törvényszék előtt 7.K.700.767/2020. számon indult perben a bizonyítás során, a bíróság által kirendelt szakértő véleményét elfogadva a bíróság tényként rögzítette, hogy az ingatlan felépítmény nélküli forgalmi értéke 2019. január 1. napján 9 130 000 Ft, 2020. január 1. napján pedig 12 340 000 Ft volt. A konfiskáló jelleg kapcsán kialakult kúriai gyakorlatra figyelemmel úgy ítélte meg, hogy az ingatlan forgalmi értékéhez képest az Ör. alapján megállapított telekadó mértéke súlyosan aránytalan, szankciós jellegű, mivel az az ingatlan forgalmi értékéhez képest 2019. évben 200%, a 2020. január 1. napján fennálló forgalmi értékéhez viszonyítva pedig 149% mértékű.[7] A bíróság álláspontja szerint az alkalmazandó Ör. 4. § b) pontja ezért a Htv. 7. § g) pontja szerinti rendelkezésbe ütközik. A konfiskáló jelleg egyértelműen megállapítható, ami az adóalany aránytalan megterhelését eredményezi.
[8] A bíróság erre tekintettel a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 144. §-a alapján kezdeményezte az Ör. más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást, és indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg a perben alkalmazandó Ör. 4. § b) pontjának a Htv. 7. § g) pontjába ütközését, ezért annak az ügyben való alkalmazhatóságát zárja ki. A bíróság egyidejűleg eljárását 7.K.700.767/2020/33. számú végzésével felfüggesztette.
[9] A Kúria Önkormányzati Tanácsa (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács vagy Kúria) a Kp. 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdés alapján az érintett Önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozatának megtételére.
[10] Az Önkormányzat védiratában utalt rá, hogy az adótétel nem haladja meg a Htv. 22. § a) pontja szerinti felső határt, figyelemmel a Htv. 6. § c) pontja alapján megállapítható adómértékre, továbbá az Ör. differenciál (5. §-ában) az adóalanyok és a telkek vonatkozásában is. Az adó mértékében az Ör. 4. §-a alapvetően különbséget tesz a belterületi és a külterületi telkek vonatkozásában, az 5. §-ban a főszabálytól eltérő adómértékek alapján a telekadóval érintett ajkai ingatlanok 5 övezetbe vannak sorolva. A telekadó szabályrendszerének kialakításakor az Önkormányzat körültekintően, a helyi sajátosságok és a saját gazdálkodási követelményeinek figyelembevételével járt el, a szabályozás differenciált.
[11] A védirat kitér rá, hogy a jogalkotó nem tud tekintettel lenni arra, hogy minden egyes adózónál, minden egyes adótárgynál fennálljon a teherviselő képesség feltétele. Ajka város illetékességi területén jelenleg 67 adóalany fizet telekadót, ebből 12 adózó a külterületi telektulajdonra. A külterületi ingatlanok vonatkozásában elsősorban vállalkozásokat terhel ez a kötelezettség, akik/amelyek esetében nem okoz jelentős terhet a 200 Ft/m2-es adómérték alapján megállapított telekadó. Az adóalany a perben semmilyen nyilatkozatot nem tett, semmilyen bizonyítási indítvánnyal nem élt arra vonatkozóan, hogy teherviselő képességét sértené a telekadó megfizetése. Az Önkormányzat tételesen utalt az érintett vállalkozás mérlegfőösszegére, árbevételére, aminek alapján álláspontja szerint nem lehet azt a megállapítást tenni, hogy az adózóval szemben megállapított telekadó aránytalanul magas lenne az adózó teherviselő (teherbíró) képességéhez.
[12] Rámutatott arra is, hogy az ingatlan területe, földrajzi elhelyezkedése, kivételes környezeti adottsága, övezeti besorolása, a hasznosításának jogi lehetősége miatt kiemelkedően magasabb a forgalmi értéke.
[13] Az Önkormányzat továbbá vitatja a folyamatban lévő eljárásban készült, az indítvány alapját képező ingatlanforgalmi értékbecslés megalapozottságát is. A perben eljárt szakértő eszerint az ingatlanra, a helyi sajátosságokra, a területen kialakult ingatlan-vételárakra tekintettel szakvéleményében aránytalanul alacsony, irreális forgalmi értékeket (2019. évre 98,87 Ft/m2-t, 2020. évre 133,63 Ft/m2-t) állapított meg.
[14] A védirat megállapítja, hogy az adótárgy ingatlan övezeti besorolása 2018-ban megváltozott, azon a továbbiakban építmény is elhelyezhető lett. Erre tekintettel 2021-től már nagyságrenddel kisebb a helyiadó-terhelés, mivel ekkor az adóalany élt a beépítés lehetőségével. Az adóalanyt az ilyen mértékű telekadó csak a 2019. és 2020. évben terhelte. Az ingatlan forgalmi értéke az átsorolás miatt folyamatosan növekszik. Belátható időn belül tehát az adótárgy értékének felemésztése az adóterhelés által nem reális veszély.
[15] Az Önkormányzat végezetül utalt arra is, hogy a Htv. 7. § g) pontja a jogalkotó számára kötelezettségként írja elő gazdálkodási követelményeinek figyelembevételét is, ami alapján a beszedhető bevételektől a költségvetési egyensúly megőrzése okán nem lehet eltekintenie.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[16] Az indítvány megalapozott.[17] Az Önkormányzati Tanács az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján bírálta el. A Kp. 140. § (1) bekezdése alapján az indítványra a keresetlevél szabályait kell alkalmazni. A Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint az indítványnak tartalmaznia kell a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékainak előadásával. Ha törvény másképp nem rendelkezik, az Önkormányzati Tanács az Ör. vizsgálatát az indítvány és a védirat keretei között végzi el.
[18] Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezései a következők. A 4. § szerint a "telekadó éves mértéke az 5. §-ban meghatározottak kivételével
(…)
b) az Önkormányzat illetékességi területén a külterületi telek esetén minden adókötelezettség alá eső területrész után 200 forint/négyzetméter."
I.
[19] A Kúria az Ör. 4. §-ának vizsgálata során Köf.5026/2016/4. számú döntésével törvényellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt már elutasított. A kormányhivatal abban az eljárásban nem konfiskáló jellegre hivatkozott, hanem az Önkormányzat rendeletalkotási előkészítő eljárása, azon belül is különösen a településpolitikai szempont érvényre juttatásának nem megfelelő voltára. A Kúria összességében azt állapította meg, hogy az Ör. 4. §-a nem ellentétes a Htv. akkor hatályos 6. § c) pontjával.[20] 2017. január 1. napján lépett hatályba a Htv. 7. § g) pontja, amely az Önkormányzat adómegállapítási jogát akként szabályozta, hogy előírta, az adó mértékét csak úgy lehet megállapítani, ha az a helyi sajátosságoknak, gazdálkodása követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének is megfelel.
[21] A Kp. 139. § (1) bekezdése alapján a normakontroll eljárásban is alkalmazandó Kp. 84. § (2) bekezdése útján figyelembe veendő polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 360. §-a alapján az érdemben elbírált jog tárgyában hozott határozat jogereje azt zárja ki, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (Köf.5029/2019/5. számú határozat, Indokolás [18]). Jelen esetben nem ugyanazon jog sérelme, hanem a konfiskáló jelleg megítélhetősége a jogvita tárgya, továbbá a jogi környezet is megváltozott. A most vitatott jog tekintetében tehát érdemi döntés még nem született, azaz jelen ügy elbírálásának ennyiben nem volt akadálya.
[22] A konfiskáló jelleg értékelése kapcsán az Önkormányzati Tanács vizsgálta hatáskörének meglétét, figyelemmel az Alkotmánybíróság 20/2021. (V. 27.) és a 3233/2021. (VI. 4.) AB közelmúltbeli határozataira. Megállapítható, hogy jelen eseteben az indítvány nem alaptörvényi sérelemre, hanem a Htv. 7. § g) pontjának előírásába ütközésre hivatkozik, ami megalapozza a Kúria eljárását. Az Önkormányzati Tanács a normakontroll eljárásban a helyi norma más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványt ugyanakkor az alaptörvényi összefüggéseket is értékelve vizsgálja (Köf.5014/2020/9. számú határozat, Indokolás [19]; Köf.5041/2019/4. számú határozat, Indokolás [31]).
[23] Az Önkormányzati Tanács áttekintette saját korábbi döntéseit a hasonló jogkérdésben követett gyakorlatát illetően is. A Köf.5041/2019/4. számú határozat, a Köf.5029/2020/6. számú határozat a telekadó mértékével kapcsolatos indítványokat azért utasította el, mert a helyi norma más jogszabály közbejötte nélküli Alaptörvénybe ütközésének vizsgálatára nincs hatásköre. Mivel azonban jelen ügyben a bírói indítvány az említettek szerint kizárólag a Htv. 7. § g) pontjára hivatkozik, a Kúria az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdésén alapuló, az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről való döntési jogkörét érdemben gyakorolhatja.
II.
[24] A Kúria a Köf.5040/2018/4. számú és más hasonló ügyekben (így egyebek között a Köf.5027/2018/4. számú ügyben) az indítványok alapján először az adóterhelés abszolút mértékének kérdését, majd a megállapítás során az önkormányzati mérlegelés jogszerűségét vizsgálta.[25] Az adómérték önmagában nem túlzó, ha az adótétel nem haladja meg a Htv. 22. § a) pontja szerinti felső határt, figyelemmel a Htv. 6. § c) pontja alapján megállapítható adómértékre. Jelen esetben a vitatott adómérték abszolút értelemben nem éri el a Htv. által meghatározott valorizált értékmaximumot.
[26] Az adómértéket szükséges az adóalaphoz, telekadó esetében az ingatlan értékéhez is viszonyítani. A mérték meghatározása során igazodni kell ahhoz, hogy az adómérték a telek forgalmi értékéhez képest ne legyen eltúlzott, és ezt támasztja alá a bírói gyakorlat is. A Kúria a Köf.5081/2012/4. számú döntésében a 70%-os adóterhet eltúlzottnak találta, a Köf.5024/2016/5. számú döntésében pedig a 64%-os adóterhet is túlzottnak ítélte meg, figyelemmel a további évek elvonásaira is, amikor az adóteher meghaladta a telek forgalmi értékét. A gyakorlatot összefoglalva és azt immár a Htv. új 7. § g) pontjának hatálya alatt is követendőnek tartva, a Kúria Köf.5012/2019/3. számú ítélete kimondta, hogy súlyosan aránytalan az az adómérték, ami évente a vagyon értékének 60-70%-át teszi ki.
[27] A Kúria ítélkezési gyakorlatának értelmében az adó konfiskáló jellegének megállapítására csak kivételesen és szélsőséges esetben kerülhet sor (Köf.5013/2017/4., Köf.5004/2021/3. számú határozatok). Az adómérték konfiskáló jellegének vizsgálatakor a telekadó esetén az ingatlan forgalmi értékének van alapvető jelentősége, hiszen az adó mértéke ehhez képest minősülhet elkobzó, az ingatlan értékét felemésztő jellegűnek (Köf.5034/2018/4. és Köf.5004/2021/3. számú határozatok).
[28] Az Alkotmánybíróság 20/2021. (V. 27.) és a 3233/2021. (VI. 4.) AB határozata a konfiskáló mérték meghatározásának további mércéjét állította. Az Alkotmánybíróság 3233/2021. (VI. 4.) AB határozata indokolásának [40] pontja szerint "az indítványozókat terhelő telekadó fizetési kötelezettség mértéke (kb. 42%) olyan szintet ér el az alkotmányjogi panasz alapját képező esetekben, hogy a telkek forgalmi értékének a kétszeresét is meghaladja a fizetendő adó összege az általános adóügyi elévülési ciklus alatt". A döntés értelmében tehát konfiskáló jellegű lehet az a helyi adó, amely az általános, öt éves elévülési időn belül az adótárgy kétszeres értékét eléri.
[29] Jelen ügyben az indítványozó bíróság szerint a 2019. adóévben 200%-os, a 2020. adóévben 149%-os az elvonás a teleknek az évek első napján becsült forgalmi értékhez viszonyítva. Ezek a mértékek kúriai gyakorlat, továbbá az Alkotmánybíróság döntései alapján egyaránt rendkívül túlzónak minősülnek.
III.
[30] Az Önkormányzat védiratában ugyanakkor vitatta az értékmegállapítás helyességét, ezért a Kúria ezt a kérdést külön is vizsgálta. A hivatkozási alap szerint az ingatlan kivételes környezetének körülményei: természeti elhelyezkedése, övezeti besorolása, a hasznosításának lehetősége (ún. pozitív externáliák) miatt jóval magasabb forgalmi értéket kell figyelembe venni.[31] Az indítványozó bíróság eljárásában ingatlanforgalmi szakértőt rendelt ki, akinek az értékelés szabályai szerint kellett tekintettel lennie az externális hatásokra. A benyújtott szakvélemény a perben aggálytalannak minősült.
[32] Az Önkormányzat szerint a perbeli felperes adóalany költségvetési helyzete, ezzel teherviselő képessége is kimagaslóan jobb, illetve nagyobb az átlagos adóalanyok jövedelmi helyzetéhez viszonyítva. Akként érvelt, hogy "a Htv. 7. [§] g) pontja szerinti teherviselő képesség az adóalanyhoz, az adóalany helyzetéhez és nem az adótárgyhoz tapadó fogalom". Tételesen hivatkozott ennek alátámasztására a gazdálkodó szerv 2019. és 2020. évi mérlegfőösszegének nagyságára, valamint nettó árbevételére.
[33] A Kúria szerint ezzel szemben megállapítandó, hogy a telekadó tárgya a telek. A vállalkozás bevétele, jövedelme más adók által terhelt, egyebek között az iparűzési adó tárgya a helyi adók között. A Htv. 7. § a) pontja szerint az adóalanyt egy meghatározott adótárgy esetében csak egyféle, az Önkormányzat döntése szerinti helyi adó fizetése terhelheti. Az Alkotmánybíróság 20/2021. számú határozata indokolásának [47] pontja is megerősíti, hogy a vagyonnal arányos közteherviselés értelmezése szempontjából a telekadó éves összege a telek értékéhez viszonyítandó, mégpedig a területalapú adóztatás esetében is a szélsőséges esetekben.
[34] Mindebből okszerűen következik, hogy a Htv. 7. § g) pontja szerinti teherviselő képességet nem általában az adóalany (gazdálkodási, jövedelmi stb.) helyzetével, hanem csakis az adótárggyal összefüggésben értékelhető kapacitásához kapcsolhatóan lehet figyelembe venni.
[35] Az Önkormányzat védiratában vitatja a perbeli szakvélemény megalapozottságát. A bíróság aggálytalannak fogadta el a perben kirendelés alapján készült igazságügyi szakértői véleményt. Az Önkormányzat elismerte a bemutatott 2017. évi adásvételi szerződés létrejöttét, továbbá, hogy hasonló méretű és "kivett üzemi terület" művelési ágú ingatlan közelmúltbeli eladása előtte nem ismert. Ennek ellenére a szerződési árat rendkívül alacsonynak minősítette. Állításának alátámasztásaként szakvéleményt nem nyújtott be, de bizonyításként előadta, hogy az ingatlannal közvetlenül szomszédos területen az Önkormányzat 2018-ban magasabb áron adott el három "beépítetlen terület" megnevezésű telket, 2020-ban pedig 200 Ft/m2 áron egy "legelő és árok" megnevezésű ingatlant, mely ügyletekről a szerződéseket csatolta.
[36] A Kúria szerint további bizonyítás jelen ügyben nem indokolt. Az Önkormányzat által előadottak a perbeli szakvélemény megállapításainak megkérdőjelezésére nem alkalmasak, mivel az összehasonlítható adatok hiányoznak az érveléséből. Az ismert adásvételek más művelési ágú, adott esetben más környezeti terheltségű ingatlanokra vonatkoznak, amelyek így a perbeli szakértő megállapításait önmagukban nem teszik kétségessé. Ha esetlegesen az egyetlen, hasonló rendeltetésűnek tekinthető ingatlan árát, ami 200 Ft/m2, vesszük alapul, az adómérték az előző (II.) részben felhozott szempontok szerint akkor is túlzónak minősülne. Az indítvány alapjául vett értékmegállapítás megkérdőjelezése ezért a normakontroll eljárásban nem volt indokolt. Az értékmegállapítás, a levont bírói következtetés nem volt kirívóan okszerűtlen, ezért azt jelen eljárásban is figyelembe kellett venni.
IV.
[37] A Kúria a Köf.5.021/2017/4. határozatában elvi döntésként rögzítette, hogy nem sérti a telekadó mértékére vonatkozó törvényi szabályokat az az adómérték, amely az adómaximum alatt úgy kerül meghatározásra, hogy kellően differenciál a rendelet hatálya alá tartozó adóalanyok és a telkek sajátosságait is figyelembe véve.[38] A differenciálást illetően az Ör. 5. §-a elkülönít belterületet és külterületet, továbbá ezen belül is övezeteket, valamint meghatároz olyan telekértéknövelő tevékenységeket, amelyek tekintetében az adómérték eltérő. Megállapítható erre tekintettel, hogy bizonyos sajátosságokat a szabályozás figyelembe vett.
[39] A Htv. 2017. január 1-jétől alkalmazandó és a jelen eljárásban is irányadó 7. § g) pontja az Önkormányzat mozgásterét az adómegállapítás terén egymásra épülő kritériumok megfogalmazásával szabályozza. Eszerint az adóalap fajtája, az adó mértéke, a rendeleti adómentesség és adókedvezmény úgy állapítható meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének. Ez a mérce az adóalanyok szélesebb köréhez igazodik, aminek terjedelmét az adóterhelés alapja oldaláról vett azonosság, az adóterhelés alkotmányosan védhető indoka, továbbá ezen ok és az érintett kör lehatárolása közötti okszerű, nem önkényesen meghatározott kapcsolat által jellemezhető helyzet határolhatja be (Köf.5025/2018/4. számú határozat, Indokolás [24]; Köf.5041/2019/4. számú határozat, Indokolás [21]).
[40] A 3233/2021. (VI. 4.) AB határozat tükrében a Htv. 7. § g) pontja alaptörvényi keretek közötti értelmezési tartománya annyiban szűkül, hogy a differenciálás mellett is különös figyelemmel kell lenni az adóalanyok alkotmányos jogai védelmére. Jelen esetben ezért vizsgálandó a differenciálás létén túl annak normativitása.
[41] Különösen azon védiratbeli érv tükrében szükséges az értékelés, miszerint "a jogalkotó nem tud tekintettel lenni arra, hogy minden egyes adózónál, minden egyes adótárgynál fennálljon a teherviselő képesség feltétele", és a "Htv. előírása nem jelenti azt, hogy az adómérték megállapításánál minden telket egyedileg meg kellene vizsgálni, hogy fennáll-e a konfiskáló jelleg" (védirat 3. oldal).
[42] Az Önkormányzati Tanács szerint általában ilyen követelmény valóban lehetetlen lenne, a konkrét szabályozási körülmények vizsgálatának azonban kiemelt jelentősége van. Jelen esetben a védirat szerint 12 adózónak van fizetési kötelezettsége külterületi telektulajdon után. Figyelemmel a főszabálytól eltérő kedvezményes mértékkel érintettekre is, valójában néhány adóalanyt terhelhet csak a vitatott teljes kötelezettség. A védiratból kitűnik, hogy az Önkormányzat igen tudatos ingatlangazdálkodási politikát folytat, részben gazdaságfejlesztési, részben rekultivációs céllal. Az önkormányzatoknak elvitathatatlan joga, hogy településpolitikájuk részeként ingatlangazdálkodási politikát folytassanak és ahhoz - a jogszerűség keretei között - helyiadó-rendszeri eszközöket (ösztönzőket) is igénybe vegyenek (Köf.5030/2020/5.). A jelen ügyben vitatott telekadótárgy több mint 9 hektáros terület. A szabályozás formailag alapvetően normatív, amennyiben kedvezményes mértékkel érintett övezeteket határoztak meg. Miként ott, a főszabály szerinti érintettek esetében is azonban a méretek és a kedvezményezett tevékenységi célok adópolitikával való kapcsolatának meghatározása ki kellett, hogy terjedjen az ingatlanértékek és azok alakulásának számbavételére. Jelen esetben tehát az ilyen kapacitású és a számosság alapján nyilvánvalóan egyedileg is számításba vett ingatlantulajdon értékviszonyainak figyelembevétele célszerűen eléri a településpolitika és azon keresztül a helyi adópolitika ingerküszöbét.
[43] Nem törvénysértő az adómérték pusztán azért, mert a településen kevés olyan külterületi telek van, amelyre azt alkalmazzák. Ez ugyanis az érintett területek adott időszakban (adóévben) fennálló tulajdonosi szerkezetéből, e tulajdonosok tulajdonnal való rendelkezési jogából fakad, azaz nem a felperesre "illeszthetően" kialakított adóztatási konstrukcióból adódik (Köf.5004/2021/3. számú határozat, Indokolás [20]). Viszont e viszonylag szűk alanyi körre irányuló szabályozás normatív formájának különösen számot kell vetnie az esetlegesen túlzó vagyonelvonás kockázatával. Jelen esetben a kisszámú, egyenként nagyobb volumenű adótárgy ezt technikailag mindenképpen lehetővé teszi, figyelemmel arra is, hogy az érintett adóalanyok terhelési mérték szempontjából nem feltétlenül alkotnak homogén csoportot.
[44] Az adó vagyont elvonó jellege meghatározásakor az adóalany teherviselő képességét az adóalany által tulajdonolt vagyontömeg után szükséges figyelembe venni (Kúria Köf.5012/2020/6. számú határozat, Indokolás [24]), ami jelen esetben település- és adópolitikai szempontból az előbbiek alapján, kézenfekvő is. Ellentétes a normativitás követelményével ennek elmaradása. A Htv. 7. § g) pontjának sérelme tehát azzal valósult meg, hogy az Önkormányzat saját gazdálkodási követelményeinek érvényesítése során nem kellően vette figyelembe a reálisan számításba vehető adóalanyi körnek az adótárggyal összefüggésben értékelendő teherbíró képességét.
V.
[45] Az Önkormányzat védiratában azzal érvelt még, hogy a vitatott terhelés csak időleges volt, mivel két év után az alapper felperese élt az ingatlan beépítésének lehetőségével, és ezzel jóval kedvezőbb adózási helyzetbe került.[46] A Kúria ítélkezési gyakorlata szerint abban az esetben minősül az adómérték konfiskáló jellegűnek, súlyosan aránytalannak, ha az belátható időn belül felemészti az adótárgy forgalmi értékét. Az Alkotmánybíróság 3233/2021. (VI. 4.) AB határozata szerint ilyen esetről van szó, ha az adóterhelés a telek forgalmi értékének a kétszeresét is meghaladja az általános adóügyi elévülési ciklus alatt.
[47] A "belátható idő" a Kúria értelmezésében adott évi fizetési kötelezettség mértékének kalkulálására szolgál, és nem kell feltétlenül ennek az időnek ténylegesen el is telnie. Ha tehát utóbb változott a szabályozás, illetve kedvezőbb lett az adóalanyra, mint az történt a jelen ügyben, az a korábbi évekre nem teszi jogszerűvé (visszamenőleg) a törvényellenesen vagyonelvonó mértékkel meghatározott kötelezettséget.
[48] A Kúria mindezek alapján az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő ügyben a felperest 2019. és 2020. adóévekre vonatkozóan terhelő, az Ör. által megállapított telekadófizetési kötelezettséget jogellenesnek találta.
[49] Az Ör. indítvánnyal érintett pontja a hivatkozottak szerint ellentétesnek bizonyult a Htv.-vel. Az Önkormányzati Tanács a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Htv. 7. § g) pontjába való ütközést megállapította, és az Ör. 4. § b) pontját megsemmisítette.
[50] Figyelemmel az Önkormányzat több éven átnyúló településpolitikai szempontjaira, melyekre nézve védiratában érvelt, a Kúria megfontolta a Kp. 147. § (2) bekezdése alapján az általános alkalmazási tilalom esetleges mellőzését a jogbiztonság védelme érdekében. A 20/2021. (V. 27.) AB határozat analógiája alapján azonban úgy döntött, hogy a Kp. 147. § (1) bekezdése szerinti általános szabálytól eltérés ennek alapján nem indokolható.
[51] A Kúria megjegyzi, hogy az Önkormányzat településfejlesztési érvei és ezzel összefüggésben gazdálkodási szempontjai méltányolandóak. A tudatosan alakított helyiadó-politika a célok eléréséhez jelen esetben alapvetően illeszkedő eszköz - a törvényességi szempontok mindenkor való (eltérő időállapotokban egyaránt megvalósuló) érvényesülése mellett.
[52] A rendelkező részben foglaltak következtében, a Kp. 147. § (1) bekezdése alapján a törvénysértő rendelkezés nem alkalmazható a Veszprémi Törvényszék előtt 7.K.700.767/2020. szám alatt folyamatban lévő ügyben, valamint valamennyi, a jelen határozat meghozatalakor valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben.
(Kúria Köf.5031/2021/7.)