adozona.hu
ÍH 2022.57
ÍH 2022.57
JOGÁLLÍTÁSHOZ KÖTÖTTSÉG, ANYAGI PERVEZETÉS I. A bíróság a keresetet nem bírálhatja el olyan jogalapon, melyet a felperes nem jelölt meg. 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 7. § (1) bekezdés 8. pont, 170. § (2) bekezdés, 237. § (1) bekezdés, 342. § (3) bekezdés] II. Nem terheli a bíróságot anyagi pervezetési kötelezettség, ha az alperes ellenkérelmében hivatkozik arra, hogy a megjelölt jogalap a megjelölt ténybeli alapon a felperest nem jogosítja fel az igény érvényesítésére. [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 237. § (1) bek
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság, tagja és ügyvezetője G.R..
G.R. mint szerző és felperes 2017-2020 évekre vonatkozóan felhasználási szerződést kötött a szerző által készített fotóművészeti- és filmalkotások területi és időbeli korlátozás nélküli felhasználására, a szerzőt megillető vagyoni jogok átadására.
Az alperes a www.bh.hu weboldalon elérhető B.H. internetes sajtótermék kiadója és alapítója.
A Youtube vi...
ÍH 2022.57 JOGÁLLÍTÁSHOZ KÖTÖTTSÉG, ANYAGI PERVEZETÉS
I. A bíróság a keresetet nem bírálhatja el olyan jogalapon, melyet a felperes nem jelölt meg. 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 7. § (1) bekezdés 8. pont, 170. § (2) bekezdés, 237. § (1) bekezdés, 342. § (3) bekezdés]
II. Nem terheli a bíróságot anyagi pervezetési kötelezettség, ha az alperes ellenkérelmében hivatkozik arra, hogy a megjelölt jogalap a megjelölt ténybeli alapon a felperest nem jogosítja fel az igény érvényesítésére. [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 237. § (1) bekezdés]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság, tagja és ügyvezetője G.R..G.R. mint szerző és felperes 2017-2020 évekre vonatkozóan felhasználási szerződést kötött a szerző által készített fotóművészeti- és filmalkotások területi és időbeli korlátozás nélküli felhasználására, a szerzőt megillető vagyoni jogok átadására.
Az alperes a www.bh.hu weboldalon elérhető B.H. internetes sajtótermék kiadója és alapítója.
A Youtube videómegosztó portálon a ….hu felhasználó 2017. július 15. napján tette közzé a "s-i Várfesztivál 2017" című videófelvételt, amely a www.sh.hu weboldalon található SH online internetes sajtótermékben "Valódi ostrom, valódi tábor: így még nem kelt életre a s-i történelem - VIDEO" cím alatt megjelent cikkbe beágyazva, 2017. július 16. napján felhasználásra került.
A www.bh.hu internetes oldalon 2019. január 23. napján "A tavalyi év eredményeit is szeretnénk felülmúlni S-on" címmel megjelentetett cikkben felhasználásra került a fenti Youtube videómegosztó oldalra feltöltött videófelvétel 1:34 percénél látható kép (1. számú szerzői mű).
A www.hh.hu weboldalon 2020. szeptember 5. napján "Félidőben a szavazás - toplistán H." című cikkben közzétett, "A H-i Gyógyfürdőről készült fényképfelvétel", 2019. szeptember 26. napján, a www.bh.hu internetes sajtótermékben "A H-i Gyógyfürdő hivatalosan is átvette Az Év Fürdője díjat" cikkben felhasználásra került (2. számú szerzői mű).
A www.sh.hu weboldalon 2018. június 2. napján "Jön a P-i 500, és ízlelgetheti a B. sétány nevét is" című cikkben felhasznált - a s-i várról készült - fényképfelvétel felhasználásra került a www.bh.hu internetes oldalon 2018. június 13. napján a "P-i 500 emlékévet terveznek a s-iak" című cikkben (3. számú szerzői mű).
Felperes keresetében a fenti 1,2 és 3. számú szerzői művekhez fűződő szerzői jog megsértésének megállapítását, az alperes további jogsértéstől eltiltását, a videó-, képfelvételek végleges és visszavonhatatlan törlésre, valamint 304.800 forint kár megfizetésére kötelezését kérte hivatkozással arra, hogy az alperes a műveket engedély nélkül használta fel. Keresetlevelében állította, hogy a műveknek ő a szerzője, majd - miután az alperes a szerzőséget vitatta utalva arra is, hogy a szerző csak természetes személy lehet - a nyilatkozatát perfelvételi szakban módosítva az érvényesített joga ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy a tényleges szerző, G.R. munkáltatója, majd - miután az alperes a munkaviszony bizonyítottságának hiányát állította - arra hivatkozott, szintén perfelvételi szakban, hogy a közte és a szerző között létrejött felhasználási szerződés alapján illeti meg a keresettel érvényesített jog.
Alperes a perben mindvégig a felperes kereshetőségi jogának hiányára hivatkozott, a felperesnek a közte és a szerző közti felhasználási szerződésre alapított igényével kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy álláspontja szerint a hivatkozott szerződés nem igazolja a felperes igényérvényesítési jogát. Másodlagosan - amennyiben a bíróság megállapítaná, hogy a felperes jogosult a perbeli igény érvényesítésére - a szerzői díj 12.000 forint+ÁFA összegre történő mérséklését kérte. Vitatta azt is, hogy a perbeli műveknek G.R. a szerzője.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Vizsgálta, hogy a keresettel érintett műveknek ki a szerzője, és a bizonyítékok mérlegelése eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a perbeli művek szerzője G.R..
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítélete megváltoztatását, a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy G.R. szerzősége nem bizonyított. Álláspontja szerint bizonyította, hogy a perbeli művek szerzője G.R..
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, nem sérti a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó eljárási szabályokat, mert az érdemi döntéshez a bizonyítékok mérlegelésére és ennek eredményeként arra a ténymegállapításra, ki a perbeli művek szerzője, nem volt szükség. Nem kellett ugyanis a jelen perben - az alább kifejtett indokok miatt - vizsgálni, hogy ki a művek szerzője, az érdemi döntéshez elégséges volt pusztán az a nem vitás tény, hogy az nem a felperes. Mellőzi ezért a a másodfokú bíróság elsőfokú bíróság ítéltének indokolását a [29] bekezdéstől kezdődően, és a keresetet elutasító döntést az alábbiak szerint indokolja:
A felperes keresetében szerzői jog megsértéséből eredő igényt érvényesített, keresete jogalapjaként a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 94. § (1) bekezdés a) és b) pontját, valamint a (2) bekezdését jelölte meg, módosított perbeli nyilatkozata szerint az igény érvényesítésére a szerzővel kötött felhasználási szerződés ténye jogosítja fel. Az alperes ellenkérelmében vitatta, hogy a felperest az érvényesített jog az általa megjelölt tény- és jogalapon megilleti.
A 2016. évi CXXX. törvény (Pp.)170. § (2) bekezdés b) pontja szerint a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölése útján. A Pp. 7. § (1) bek. 8. pontja értelmében jogalap: az az anyagi jogi jogszabályi rendelkezés, amely az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza és annak alapján az igény támasztására feljogosít. A Pp. 342. § (3) bekezdése kimondja, hogy törvény eltérő rendelkezése hiányában az érdemi döntés nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított.
A fentiekből következően a bíróságnak - az alperes ellenkérelmére tekintettel - azt kellett vizsgálnia, hogy a felperest az érvényesített jog a megjelölt jogalapon, azaz az Szjt. 94. § (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint a (2) bekezdése alapján megilleti-e.
Az Szjt. 94. § (1) bekezdése szerint, jogainak megsértése esetén a szerző a jogsértővel szemben - az eset körülményeihez képest - a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását /a) pont/, követelheti a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől /b) pont/. Az Szjt. 94.§ (2) bekezdése értelmében szerzői jog megsértése esetén a szerző a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet.
A keresetben megjelölt, idézett jogszabályi rendelkezés (jogalap) az igény támasztására a szerzőt jogosítja fel, a felperes azonban - általa is elismerten - a perbeli műveknek nem szerzője, és a jogalapként megjelölt jogszabályhelynek nincs olyan rendelkezése sem, amely a felperest az általa megjelölt ténybeli alapon - nevezetesen, hogy az állítólagos szerzővel felhasználási szerződést kötött - az igény támasztására feljogosítaná. A felperest tehát a perben érvényesített igény az általa megjelölt jogalapon nem illeti meg, keresetét ez okból kellett elutasítani. Közömbös volt ezért a jogvita elbírálásánál, hogy ki a művek szerzője, ha ugyanis az nyer bizonyítást, hogy a felperes által állított G.R., a kereset a megjelölt jogalapon akkor is alaptalan volna.
Más jogalapon - olyan jogon, amelyet nem állított - a felperes keresete a Pp. 342.§ (3) bekezdése értelmében nem volt vizsgálható. A keresetben megjelölt ténybeli alap a felperest nem jogosította fel az igény érvényesítésére, a megjelölt tényalappal adekvát jogalapot a felperes nem jelölt meg, erre azonban az alperes az ellenkérelmében a felperes figyelmét felhívta, nem terhelte ezért az elsőfokú bíróságot a Pp.237.§ (1) bekezdése szerinti anyagi pervezetési kötelezettség. A felperes más jogalapot - melyet a bíróság elbírálhatott volna - nem jelölt meg.
A fentiek okán a keresetet elutasító döntés nem jogszabálysértő, ezért a másodfokú bíróság - az anyagi felülbírálat körében, a Pp. 369.§ (3) bekezdés e) pontja értelmében olyan kérdésben határozva, melyről az elsőfokú bíróság nem határozott - az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás fentiek szerinti megváltoztatásával hagyta helyben a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján.
(Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.022/2021/6.)