adozona.hu
ÍH 2022.52
ÍH 2022.52
SÉRELEMDÍJ - CÍM - LEAD Kiemelő, hangsúlyozó szerepe a sajtócikk címének önálló jelentőséget ad, amihez önálló értékelésnek kell társulnia a személyiségvédelem körében. Az írás címének megítélése ezért nem oldható fel a többi résszel való együttes értékelésben. A cikk egyes kifejezéseinek megítélésekor azt kell figyelembe venni, hogy az átlagolvasó a kifejezést miként értelmezi. [2013. évi V. törvény 2:42. § (1)-(2) bekezdés, 2:43. § d) pont, 2:45. § (2) bekezdés, 2:51. § (1)-(3) bekezdés, 8/2018. (VII. 5.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2012. szeptember 1-jétől a B. Zrt. munkavállalójaként a B. Városi Piac piacvezetője volt. A munkáltatói jogokat felette P.I., a B. Zrt. vezérigazgatója gyakorolta.
B-n a Covid-19 járvány idején működő helyi operatív törzs a városi piac bezárásáról döntött. E döntés kiterjedt a piac minden egységére.
Ennek ellenére a piac egyik vendéglátóhelye tovább üzemelt.
A b-i piac árusai által fizetett helypénzekben keletkezett hiány miatt a B-i Rendőrkapitányság 2019. március 22-én nyomozá...
ÍH 2022.52 SÉRELEMDÍJ - CÍM - LEAD
Kiemelő, hangsúlyozó szerepe a sajtócikk címének önálló jelentőséget ad, amihez önálló értékelésnek kell társulnia a személyiségvédelem körében. Az írás címének megítélése ezért nem oldható fel a többi résszel való együttes értékelésben. A cikk egyes kifejezéseinek megítélésekor azt kell figyelembe venni, hogy az átlagolvasó a kifejezést miként értelmezi. [2013. évi V. törvény 2:42. § (1)-(2) bekezdés, 2:43. § d) pont, 2:45. § (2) bekezdés, 2:51. § (1)-(3) bekezdés, 8/2018. (VII. 5.) AB határozat]
A felperes 2012. szeptember 1-jétől a B. Zrt. munkavállalójaként a B. Városi Piac piacvezetője volt. A munkáltatói jogokat felette P.I., a B. Zrt. vezérigazgatója gyakorolta.B-n a Covid-19 járvány idején működő helyi operatív törzs a városi piac bezárásáról döntött. E döntés kiterjedt a piac minden egységére.
Ennek ellenére a piac egyik vendéglátóhelye tovább üzemelt.
A b-i piac árusai által fizetett helypénzekben keletkezett hiány miatt a B-i Rendőrkapitányság 2019. március 22-én nyomozást rendelt el sikkasztás bűntette elkövetésének gyanúja miatt. A még folyamatban levő nyomozásnak egy - a perben fel nem tárt személyazonosságú - gyanúsítottja van.
P.I. egy 30.000 forintos útszóró só vásárlása, valamint a piacon a lezárások ellenére nyitva tartó kocsma miatt megvonta a bizalmát a felperestől és munkaviszonya megszüntetéséről döntött. Felajánlotta a felperesnek a munkaviszony közös megszüntetését egyhavi végkielégítéssel, azzal, hogy ha ezt nem fogadja el, rendkívüli felmondással fog élni.
A felperes beleegyezett a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetésébe, de két havi végkielégítést kért. Kérését a munkáltató teljesítette.
Munkaviszonya megszűnése után a felperes interjút adott a S. H. elnevezésű hírportálnak. Az interjú bevezetője szerint a felperesnek felmondott a B. Zrt. igazgatója.
Az alperes által üzemeltetett B-i H. elnevezésű internetes felületen 2020. május 15-én "Hétmilliós sikkasztásban érintett a b-i kirúgott vezetője" címmel, "Egyre több információ szivárog ki, miért kellett távoznia R. L-nak" bevezetővel cikk jelent meg.
A cikk szerint "Nem csak a kijárási korlátozásokkal nem foglalkozott R.L., a b-i piac korábbi vezetője, aki kedvenc kocsmáját a kötelező bezárás után is működni hagyta, hanem a pontos elszámolással is hadilábon állt. A B-i H. úgy tudja, vezetése alatt a piac egyik munkatársa hétmillió forintot sikkasztott el a beszedett helypénzekből. A módszer nem volt túl kifinomult: a sikkasztó dolgozó elment a bankba, hogy befizesse a helypénzeket, de a pénzintézetbe ezek az összegek nem érkeztek meg. Mire kiderült, hogy baj van, már hétmillió forintnak kelt lába. Ez az összeg azért figyelemre méltó, mert a b-i piac éves bevétele 42 millió forint, vagyis ennek az összegnek csaknem 17 százalékát lovasította meg a sikkasztó. Úgy tudni, a történtek miatt a rendőrség nyomoz. R. L. a napokban tartott sikerbeszámolót a S.H. hasábjain, de nem említette meg, hogy pénzügyi problémák is szerepet játszottak volna a távozásában. S persze a kedvenc kocsmájáról se tett említést, amit hagyott a kötelező bezárások után tovább működni, csak hogyha kedve szottyan, legyen hová elugrani dajdajozni".
Az alperes a Facebook közösségi oldalon is létrehozott egy Hírhatár elnevezésű profilt. A fenti cikk ezen a Facebook oldalon is megjelent.
A felperes 2020. június 11-én az alábbi helyreigazító közlemény közlésére kérte az alperest:
"Fenti cikkünk címében valótlanul állítottuk, hogy R. L. a b-i piac kirúgott vezetője. Ezzel szemben a valóság az, hogy: hanem munkaviszonya közös megegyezés útján szűnt meg, a több mint egy évvel korábban történt pénzügyi visszaélések munkaviszonya megszűnésében nem játszottak szerepet. Valótlanul állítottuk, hogy R.L. sikkasztásban érintett. R. L. sosem volt érintettje sikkasztás bűncselekményének, vele szemben ilyen eljárást nem folytattak, s jelenleg sem folytatnak. Valótlanul állítottuk, hogy a kijárási korlátozásokkal nem foglalkozott, kedvenc kocsmáját a kötelező bezárás után is működni hagyta. Ezzel szemben a valóság az, hogy R.L. a piac valamennyi egységét tájékoztatta a működés korlátozásáról a működés időszakos megszüntetésével kapcsolatos kötelezettségekről. Valótlan állítás, hogy a b-i piac korábbi vezetője a pontos elszámolással is hadilábon állt, ezzel szemben tény, hogy a piacon történt pénzügyi visszaélés feltárásában aktívan részt vett, minden rendelkezésre álló információt késlekedés nélkül átadott munkáltatója, valamint az eljáró hatóság részére. Következésképpen a pontos elszámolás elkészítésében aktívan részt vett. Valótlan állítás, hogy R. L. sikerbeszámolót tartott a S.H. hasábjain, de nem említette meg, hogy pénzügyi problémák is szerepet játszottak volna a távozásában. Ezzel szemben a valóság az, R. L. nem sikerbeszámolót tartott, hanem interjút adott a S.H. részére, ahol a feltett kérdésekre válaszolt. Távozásának részleteiről nem nyilatkozott, így alaptalanul állítottuk, hogy pénzügyi problémák is szerepet játszottak volna távozásában. Valótlan állítás, hogy a kedvenc kocsmáját hagyta a kötelező bezárások után tovább működni, csak hogyha kedve szottyan, legyen hová elugrani dajdajozni. Ezzel szemben R. L-nak nincs kedvenc kocsmája, és nem szokása kocsmákban dajdajozni, amely valótlan kijelentés alkalmas volt részünkről arra, hogy őt szenvedélybetegként állítjuk be. Az általunk híresztelt valótlan tényállításokért R. L. úrtól elnézést kérünk."
A B-i H. 2020. június 14-én "Megtévesztő információk a b-i piac környékéről" címmel teljes egészében közölte a felperes helyreigazító közleményét, melyhez hozzáfűzte, hogy "Elhamarkodott és félreértelmezett információk sajnálatos áldozataként oldalunk az alábbi ügyvédi közleményt publikálja ezzel - a lovagiasság szabályai szerint - a témát részünkről lezártnak tekintjük."
A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1)-(2) bekezdései, 2:43. § d) pontja, 2:45. § (2) bekezdése, 2:51. § (1) bekezdésének a) pontja alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnevét azzal, hogy 2020. május 15-én valótlanul állította róla, hogy a b-i piac kirúgott vezetője, sikkasztásban érintett, a kijárási korlátozásokkal nem foglalkozott és kedvenc kocsmáját működni hagyta, a pontos elszámolással hadilábon állt, emellett olyan embernek állította be, aki kocsmába járó, dajdajozó szenvedélybeteg.
A Ptk. 2:51. § (1)-(3) bekezdéseire alapítottan 500.000 forint sérelemdíj megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.
Keresetét azzal indokolta, hogy a cikkben az alperes valótlanul állította róla, hogy a b-i piac kirúgott vezetője, sikkasztásban érintett, nem foglalkozott a kijárási korlátozásokkal, kedvenc kocsmáját működni hagyta, a pontos elszámolással hadilábon állt, továbbá, hogy olyan ember, aki kocsmába jár, dajdajozik, szenvedélybeteg.
Előadta, hogy e tényállítások valótlanságát az alperes már elismerte, hiszen helyreigazító közleményt tett közzé.
A sérelemdíj összegének megállapításakor kérte figyelembe venni, hogy az alperes név szerint bűncselekmény elkövetésében érintettként állította be, és olyan személyként, akit emiatt kirúgtak a munkahelyéről. Arra is hivatkozott, hogy a cikk azt sugallja, a munkáját hanyagul végezte és alkoholista életmódot folytatott. A kifejezetten a lejáratására irányuló cikk állításait nagy nyilvánosság ismerte meg, hiszen az interneten két online szintéren is megjelent, és a cikkben foglaltak alkalmasak voltak arra, hogy a olvasókat, köztük ismerőseit megbotránkoztassák.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Nem vitatta, hogy a cikk felperes által sérelmezett állításai tényállítások, de állította, hogy azok a valóságnak megfelelnek. Álláspontja szerint a felperes közéleti szereplő, egyrészt mint intézményvezető másrészt, mint a politikai élet aktív szereplője és formálója. A cikk emellett közéleti kérdést taglal, hiszen a város bevételeinek eltűnése, a járványügyi előírások megszegése közügy. Ezért a felperes köteles tűrni piacvezetői tevékenységének kritikáját.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a b-i-h.hu internetes oldalon, valamint Facebook-oldalán 2020. május 15-én megjelent "Hétmilliós sikkasztásban érintett a b-i piac kirúgott vezetője" című cikk keretében annak valótlan állításával, hogy a felperes sikkasztásban érintett, a kijárási korlátozásokkal nem foglalkozott, a pontos elszámolással is hadilábon állt, továbbá annak a valós ténynek, hogy a felperes munkaviszonya megszűnt, abban a hamis színben való feltüntetésével, hogy arra többek között a felperesnek hétmilliós sikkasztásban való érintettsége miatti kirúgással került sor, valamint annak a valós ténynek, hogy a b-i piac területén a kötelező bezárás ellenére egy kocsma tovább működött, abban a hamis színben való feltüntetésével, hogy azt mint kedvenc kocsmáját a felperes hagyta működni, megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát.
Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 500.000 forint sérelemdíjat, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Megállapította, hogy a felperes közszereplőnek minősül, mert a közélet alakítójává vált amikor a munkaviszonya megszűnését követően médiaszereplést vállalt és nyilatkozott a helyi sajtónak a hét és fél évnyi regnálási ideje általa legfontosabbnak tartott eredményeiről.
Azt is megállapította, hogy a perben vizsgálandó közlés közügyet érint, a peradatok szerint ugyanis a felperes városi piachoz kötődő munkaviszonya megszűnésének körülményei közérdeklődést váltottak ki a városban, azzal összefüggésben közéleti kommunikáció alakult ki.
Vizsgálta, hogy a felperes által sérelmezett állítások tényállítások, vagy vélemények-e.
Álláspontja szerint a cikk utolsó fordulata ("… hogy ha kedve szottyan …") a felek egyező nyilatkozatától eltérően vélemény-nyilvánítás, ugyanis nem tartalmaz a valóság mozzanataira irányuló olyan határozott állításokat, melyek a bizonyíthatósági teszt alapján tényállításoknak minősülnének. Ezért az "hogy ha kedve szottyan, legyen hova elugrani dajdajozni" fordulat a felperes egyfajta bírálata, kritikája, amely nem tartalmaz a közlés egésze szempontjából jelentőséggel bíró valótlan tényeket, és a használt kifejezések a közéleti szereplőkkel szemben elfogadott mércéhez képest nem tekinthetők indokolatlanul túlzónak, becsmérlőnek, megalázónak, bántónak, ezáltal e közlésrészlet a közéleti szereplőkkel szemben megfogalmazott vélemény-nyilvánítás korlátaiba nem ütközik, és a személyiségi jog megsértésére nem alkalmas.
A további peresített kitételekről megállapította, hogy azok tényállítások.
Rögzítette, hogy a közszereplő felperes személyére vonatkozó állításokat a közéleti szereplés sajátosságaihoz igazodóan kell értékelni és a közügyet érintő álláspont is magas szintű védelem alatt áll.
Az Alkotmánybíróság határozatait idézve kifejtette, hogy a vélemény-nyilvánítás szabadsága kiemelten védett alkotmányos érték, különös védelmet élvez olyan esetben, amikor a vitatott vélemény-nyilvánítás valamely társadalmi vagy helyi közösséget érintő kérdésben, a közügyek megvitatása során hangzik el, mert valamennyi közéleti párbeszéd igényt tarthat a közéleti vitákat és a közügyek vitatását megillető alapjogi védelemre.
Idézte a Ptk. 2:44. § (1)-(3) bekezdéseit, melyek szerint a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja, azonban az nem járhat a magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével. Azt is taglalta, hogy a vélemény-nyilvánítási szabadság határainak megvonásánál különbséget kell tenni értékítélet és tényközlés között. Az értékítéletre a vélemény-nyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, és fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. Ugyanakkor a vélemény-nyilvánítási szabadság a tényállítások tekintetében nem ilyen feltétlen: a vélemény-nyilvánítás szabadsága ugyanis nem terjed ki a személyiségi jogsértésre alkalmas valótlan tények közlésére. Valótlan és hátrányos megítélés kiváltására alkalmas tényállítás esetén a közszereplő ugyanolyan feltételekkel jogosult személyiségi jogvédelemre, mint bármely más személy.
A fentiek alapján azt vizsgálta, hogy a sérelmezett tényállítások valótlanok-e és sértik-e a felperes keresetben nevesített személyiségi jogát.
Nem osztotta a felperes azon álláspontját, hogy az alperes helyreigazító közleménye, mint elismerés elegendő bizonyíték, ezért indokolatlan további bizonyítás lefolytatása.
Utalt arra, hogy az ítélkezési gyakorlat még abban az esetben sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a személyiségi jogi per bírósága a tényállást illetően eltérő következtetésre jusson, ha ugyanazon tényállás alapján indult sajtóperben jogerős ítélettel döntött a bíróság. Ezért bizonyítási eljárást folytatott le.
A cikk tartalma és értelmezése kapcsán utalt a Kúria személyiségi jogi perekben is alkalmazandó PK. 12. sz. állásfoglalásának II. pontjára, mely szerint az igény elbírálásánál a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni, tekintettel kell lenni a szövegkörnyezetre, és az egymáshoz tartalmilag szorosan kapcsolódó, egymással összetartozó részeket összefüggésükben kell értékelni. E szempontok figyelembevételével kell megállapítani, hogy a sajtóközlemény kifogásolt részében, illetőleg a közlemény egészében - esetleg a címében - kifejezett tényállításaival meghamisítja-e, hamis színben tünteti-e fel a valóságot.
Arra is kitért, hogy a cikk címe - általában - nem pusztán egy, a cikk mondatai vagy fordulatai között, hanem az olvasók figyelmének felkeltésében és a cikk tartalmának megragadásában központi szereppel bíró kiemelés, amelynek így a személyiségi jogok sérelmére nézve fokozott hatása lehet. Ez a kiemelő, hangsúlyozó szerep az írás címének önálló jelentőségek ad, amihez önálló értékelésnek kell társulnia a személyiségvédelem körében.
Az Alkotmánybíróság 8/2018. (VII.5.) határozata alapján arra is rámutatott, hogy a cikk egésze szempontjából fontos körülmény okán a sajtócikk címében - annak sajátos szerepe miatt - önmagában sem szerepelhet lényeges, megtévesztő pontatlanság, valótlanság.
A fentieket szem előtt tartva megállapította, hogy a cikk címe és az írás azt követő bevezetője a felperest úgy mutatja be, mint hétmilliós sikkasztásban való érintettség miatt kirúgott személyt, és csak ezt követően van szó arról, hogy a felperestől eltérő személy tulajdonított el pénzt a piac bevételeiből. Ezért álláspontja szerint a cikk összeségében azt közvetíti az olvasó számára, hogy a felperest a munkahelyéről kirúgták azért, mert hétmilliós csalásban volt érintett, függetlenül attól, hogy a cikk ténylegesen a piac egyik munkatársát említi a sikkasztás elkövetőjeként.
A felek munkaviszony megszűnésének módjára vonatkozó egyező nyilatkozata, valamint H. M. és P. I. tanúk vallomásai alapján tényként rögzítette, hogy a felperes munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg.
A megyei rendőr-főkapitányság sajtószervétől származó nyomozásra vonatkozó nyilatkozat, valamint a cikk szerzőjének tanúvallomása alapján pedig azt rögzítette, hogy a sikkasztás ügyében nyomozás zajlik, és arról egyéb információ nincs.
A tanúk egybehangzó vallomásai alapján megállapította, hogy 2020 márciusában a piac területén egy kocsma a kötelező bezárások ellenére nyitva tartott. Utalt arra, hogy ezt a felperes sem cáfolta, de azzal érvelt, hogy nem volt joga annak bezáratására.
Álláspontja szerint P. I. tanúvallomása nem igazolta az alperes azon állítását, hogy a felperes a kijárási korlátozásokkal nem foglalkozott, hogy a kocsma nyitva tartásában a felperest felelősség terheli, és az az ő érdekeit szolgálta.
Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy valótlan az a tényállítás, amely szerint a felperes sikkasztásban volt érintett, a pontos elszámolással is hadilábon állt és a kijárási korlátozásokkal nem foglalkozott, továbbá, hogy a cikk a felperes munkaviszonyának megszűnése és a piacon a tiltás ellenére nyitva tartó kocsma tényét hamis színben tüntette fel.
Megállapította, hogy e valótlan tényállítások, valamint a való tények hamis színben való feltüntetése alkalmasak voltak arra, hogy a felperes személyét kedvezőtlenül állítsák be, társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolják, ezért sértették a felperes jóhírnevét.
Rámutatott arra, hogy a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése a hátrány bizonyításának eljárásjogi kötelezettsége alól mentesíti a felperest, megdönthető vélelmet állítva fel a személyiségi jogsértés miatti hátrány bekövetkezésére. E vélelemmel szemben az alperes nem bizonyította, hogy a felperest nem érte sérelemdíj megítélésére alapot adó nemvagyoni hátrány, és nem is mentette ki magát a felelősség alól annak bizonyításával, hogy magatartása nem volt felróható, ezért a felperes sérelemdíj iránti igénye alapos.
A sérelemdíj összegének megállapításakor figyelembe vette, hogy a sérelemdíj egyik funkciója az okozott hátrány kompenzációjaként anyagi kárpótlás biztosítása, másrészről a sérelemdíj magánjogi büntetés is a hasonló jogsértések megelőzése érdekében. Kitért arra is, hogy a megállapított jogsértés tárgyi súlya jelentős, és nyomatékkal vette figyelembe, hogy az alperes kellő körültekintéssel ezt a jogsértést elkerülhette volna.
Értékelte azt is, hogy az alperes a helyreigazítási kérelem teljesítésével eltávolította a sérelmezett cikket, majd a felperes kérésére olyan, jelenleg is elérhető helyreigazító közleményt jelentetett meg, amelyben elismerte a tényállítások valótlanságát és a felperest feltétel nélkül megkövette.
Ettől függetlenül indokoltnak tartotta a sérelemdíj mértékében kifejezésre juttatni a társadalom rosszallását.
Ezért - értékelve a jogsértés már ismertetett súlyát, a felróhatóság mértékét, a jogsértésnek a sértettre és a környezetére gyakorolt köztudomású hatását, valamint azt a körülményt, hogy az írás a média- és közösségi felületek jellege és a cikk csaknem harminc napon át elérhető volta okán széles személyi kör számára vált megismerhetővé - a sérelemdíjat 500.000 forintban állapította meg, utalva arra is, hogy ez megfelel a kialakult bírói gyakorlatnak.
Az ítélet keresetnek helyt adó rendelkezéseivel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az ítélet megfellebbezett rendelkezéseinek megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, harmadlagosan a sérelemdíj összegének 50.000 forintra történő leszállítását kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 230., 275. és 279. §-aiban foglaltakat. Arra hivatkozott, hogy bár az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a jelen ügyben vizsgálandó közlés közügyet érint és ezért magasabb szintű védelem alatt áll, mégsem értékelte azt a körülményt, hogy a B-i Városi Piac közpénzen működő intézmény és bevételei is közpénznek minősülnek, így ezek kezelése közügy, és azt sem vette figyelembe, hogy közügy a pandémia elleni helyi védekezés is, különösen egy közpénzen fenntartott intézményben.
Megismételte azt az elsőfokú eljárásban többször hangoztatott álláspontját, hogy a felperes munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetése csupán technikai megoldás volt. Ennek igazolására idézte P.I. tanúvallomását és arra is hivatkozott, hogy kirúgását a felperes is megerősítette, amikor távozása kapcsán adott interjúját követően nem kifogásolta az interjú címét ("Leváltották a piac vezetőjét") és az interjú azon megállapítását, mely szerint neki felmondtak.
P. I. tanúvallomására utalva fejtette ki azt is, hogy a piac bevételeit nem fizették be a bankba, ezért sikkasztás történt, de azt sem a cikk, sem annak címe nem állította, hogy a felperes követte el a sikkasztást. Az azonban tény, hogy az éves bevétel jelentős része úgy tűnt el, hogy azt a felperes, mint felelős vezető nem vette észre. Előadta, hogy a cikk nem állította és nem is sugallta, hogy az érintettségen túl a felperest bármiféle tevőlegesség terheli ebben.
Vitatta a felperes azon előadását is, miszerint a bezárások betartatása ne az ő feladata lett volna. Úgy vélte, hogy a tanúvallomások ezt egyértelműen alátámasztották.
Sérelmezte, hogy többszöri indítványa ellenére az elsőfokú bíróság nem hallgatta meg személyesen a felperest, és ezzel a mulasztásával megsértette a Pp. 230. §-ában foglalt kötelezettségét. Fenntartotta ezt az indítványát a másodfokú eljárásra vagy a másodlagos fellebbezési indítványában előterjesztett hatályon kívül helyezés esetén a megismételt elsőfokú eljárásra is.
Harmadlagos fellebbezési kérelme kapcsán arra hivatkozott, hogy a sérelemdíj csökkentése indokolt a közérdekű témára, illetőleg a közszereplő fokozott tűrési kötelezettségére tekintettel.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezései helybenhagyását kérte.
A fellebbezés részben alapos.
A fellebbezett rendelkezések körében az elsőfokú bíróság a felajánlott bizonyítást lefolytatta, a bizonyítékok alapján megalapozott tényállást állapított meg, az így megállapított tényállásból azonban részben téves döntésre jutott.
Az elsőfokú bíróság nem fellebbezett megállapítása, hogy tényállítás a cikk azon állítása, mely szerint a felperes sikkasztásban érintett, a kijárási korlátozásokkal nem foglalkozott, a pontos elszámolással hadilábon állt, munkaviszonya kirúgással szűnt meg sikkasztásban való érintettsége miatt, továbbá, hogy a bajai piac területén a kötelező bezárás ellenére egy kocsma tovább működött, és e kedvenc kocsmáját a felperes hagyta működni.
Nem vitatott ítéleti megállapítás az sem, hogy a felperes közszereplő, és hogy a cikk sérelmezett tényállításai közügyek gyakorlásával állnak összefüggésben.
Az alperes fellebbezésében a bizonyítékok felülmérlegelését, a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetés levonását a cikk tényállításainak valóságtartalma vonatkozásában kérte.
Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást a bizonyítási teher vonatkozásában: a személyiségi jogi perben a vitatott tényállítások valóságát az alperesnek kellett bizonyítania.
Az alperes a rá háruló bizonyítási tehernek a becsatolt okiratokkal, valamint tanúbizonyítás útján kíván eleget tenni, továbbá indítványt tett a felperes személyes meghallgatására.
Az elsőfokú bíróság a felperes személyes meghallgatását mellőzte, a jogvitát a felek egyező előadása, a felek által becsatolt okiratok, valamint az alperes által indítványozott tanúk vallomása alapján bírálta el.
E bizonyítékok alapján az ítélőtábla teljeskörűen osztotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a sérelmezett cikkben az alperes valótlanul állította, hogy a felperes sikkasztásban érintett, továbbá a munkaviszony megszűnését, mint valós tényt azon hamis színben tüntette fel, hogy annak oka a felperes sikkasztásban való érintettsége volt.
Az ítélőtábla is kiemeli, hogy a kifogásolt közlést a sajtóközlemény egészét és az átlagolvasó értelmezését szem előtt tartva kell értékelni.
Külön jelentősége van a cikk címének, hiszen a cikk felvezetője az olvasók figyelmének felkeltésére irányul és a cikk tartalmának megragadásában központi szerepet játszó kiemelésnek minősül. Az átlagos olvasó, különösen online felületen a cikk címének, illetőleg a lead tartalmának megtekintése alapján dönti el, elolvassa-e a cikket, ezért a címnek különös jelentőséget kell tulajdonítani. Erre az Alkotmánybíróság is rámutatott a 8/2018. (VII.5.) AB határozatában, mely szerint: "Ha a sajtócikk egésze összességében valós tájékoztatást nyújt, akkor a cikk egyes mondataiban vagy fordulataiban fellelhető kisebb pontatlanságok, valótlanságok nem nyújtanak alapot jogi felelősségre vonásra. A szóban forgó szempontokat eltérően kell érvényesíteni egy cikk címének megítélésekor. A cím nem egy a cikk mondatai vagy fordulatai között, hanem az olvasók figyelmének felkeltésében és a cikk tartalmának megragadásában központi szereppel bíró kiemelés, amelynek így adott esetben a személyiségi jogok sérelmére nézve is fokozott hatása lehet. Ez a kiemelő, hangsúlyozó szerep az írás címének önálló jelentőséget ad, amihez önálló értékelésnek kell társulnia a személyiségvédelem körében. Az írás címének megítélése ezért nem oldható fel a többi résszel való együttes értékelésben."
Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy "A cikk címe műfajából és az említett szerepéből adódóan természetes módon tartalmazhat leegyszerűsítést, pontatlanságot: mind a figyelemfelkeltés indokolt mértéke, mind a tartalom lényegi megragadásának szüksége behatárolja a címadás pontosságát. Az így előálló, leegyszerűsítések, pontatlanságok jogszerűségének kérdése azonban nem azon múlik, hogy a cikk többi kifejtő része ellensúlyozza-e azokat, hanem azon, hogy önmagukban véve olyan pontatlanságnak tekintendők-e, amelyek nem félrevezetők, vagy megtévesztők valamely lényeges információ tekintetében. A cikk egésze szempontjából fontos körülménnyel kapcsolatban ugyanis a sajtócikk címében - sajátos szerepe miatt - önmagában sem szerepelhet lényeges, megtévesztő pontatlanság, valótlanság."
Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy a cikk címe és az írás azt követő bevezetője a felperest úgy mutatja be, mint hétmilliós sikkasztásban érintett személyt. Ugyan a cikk a cím alatt már a piac egyik munkatársát jelöli meg elkövetőként, de az átlagos olvasó számára a törzsszöveg nem cáfolja egyértelműen azt a címbeli állítást, hogy a bűncselekményben a felperes érintett. A felperes érintettségét sugallja a cikkhez csatolt fényképfelvétel is, amely egyértelműen a felperesre fókuszál, mintegy nyomatékosítva, azt hogy a cikk címében foglaltak rá vonatkoznak.
Az alperes által indítványozott tanúk nem bizonyították, hogy a felperes érintett lenne a sikkasztásban, és ezt az okiratok sem támasztják alá. A rendőrség közleménye ugyanis csak annyit igazol, hogy nyomozás folyik sikkasztás bűntette miatt egy gyanúsítottal szemben, de a gyanúsítottat a közlemény nem nevezte meg, ezért az alperes valótlanul állította, hogy a felperes sikkasztásban érintett.
P. I., aki a felperes felett a munkáltatói jogokat gyakorolta tanúvallomásában előadta, hogy a felperes piacvezetőként tevékenykedett és e körben feladata volt az operatív törzs rendelkezéseinek betartatása, valamint a helypénzek beszedésének és befizetésének nyomon követése. Vallomása igazolja azt is, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére bizalomvesztés miatt került sor, és ha a felperes az egyszerűbb megoldásként mutatkozó közös megegyezést nem fogadja el, annak módja rendkívüli felmondás lett volna.
Az átlagolvasó a hasonló módon lebonyolított munkaviszony megszüntetéseket egyértelműen a munkaviszony munkáltató részéről történő egyoldalú megszüntetéseként (kirúgásként) értékeli. Az a tény, hogy a felperes a S.H. vele készült interjújának felmondásra vonatkozó állítását nem kérte helyreigazítani, azt támasztja alá, hogy maga a felperes is felmondásként értékelte munkaviszonya megszüntetését.
E bizonyítékokkal szemben a felperest megillette az ellenbizonyítás lehetősége. A felperes azonban nem igazolta, hogy nem valósak a P.I. által előadottak a munkaviszony megszűnésének módjára és okaira vonatkozóan.
A tanú nyilatkozata ugyanakkor nem bizonyítja, hogy a felperes munkaviszonya megszüntetésének oka volt a sikkasztásban való érintettsége is. Pozsgai Imre ugyanis a bizalomvesztést az útszóró só elszámolásával és a piac területén a lezárások ellenére nyitva maradó kocsmával indokolta, ezért az alperes azt a valós tényt, hogy a felperes munkaviszonya - kirúgással - megszűnt, abban a hamis színben tüntette fel, hogy arra a sikkasztásban való érintettsége miatt került sor.
P. I. tanúvallomásából az is kitűnik, hogy a felperesnek feladata volt a kijárási korlátozásra vonatkozó szabályok betartatása, továbbá a helypénzek beszedésének és befizetésének felügyelete, ezért nem valótlan az a tényállítás, hogy a pontos elszámolással hadilábon állt, és az alperes nem tüntette fel hamis színben azt a valós tényt sem, hogy a kötelező bezárás ellenére egy kocsma azért működött tovább, mert a felperes azt működni hagyta.
Mindezek alapján a felperes sikkasztásban való érintettségére és a munkaviszony megszűnésének okára vonatkozó elsőfokú döntés kapcsán sem a tényekből eltérő jogkövetkeztetés levonására, sem pedig a tények eltérő minősítésére nem volt lehetőség: a címben szereplő bűncselekményben való érintettségre vonatkozó valótlan állítás, illetve valós tény hamis színben való feltüntetése miatt a Ptk. 2:51. § (1) bekezdésének a) pontja alapján meg kellett állapítani, hogy az alperes megsértette a felperes Ptk. 2:45. §-ában védett, a jóhírnévhez való személyiségi jogát, hiszen még a közszereplő tűrési kötelezettsége sem terjed ki a súlyos kötelezettségszegésre utaló, félrevezető információt hordozó sajtóközlésre.
A fentiek alapján a felperes sérelemdíjra csupán a sikkasztásban való érintettségére vonatkozó valótlan tényállítás és ezzel összefüggésben a munkaviszonya megszűnésére vonatkozó valós tény hamis színben való feltüntetése kapcsán tarthat igényt, a többi tényállításra irányuló keresete nem alapos, így az ítélőtábla - az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve - az ítélet fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 383. § (3) bekezdése alapján részben megváltoztatta és a fent részletezetteken túli tényállítások vonatkozásában a keresetet elutasította, és erre figyelemmel az elsőfokú bíróság által megítélt sérelemdíj összegét leszállította.
A sérelemdíj összegének megállapításakor az ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes a valótlan állítással bűncselekményben való közreműködéssel vádolta a felperest, és ezzel összefüggésbe hozta munkaviszonya megszűnését úgy, hogy ezek az állításai feltehetően széles körben ismertté váltak. Azt is értékelte, hogy az alperes felróhatóságának mértéke jelentős, hiszen a valótlan tényállítás híresztelése előtt nem tett meg minden általában elvárhatót a valóságtartalom ellenőrzése érdekében. Az ítélőtábla megítélése szerint 250.000 forint alkalmas arra, hogy a felperest ért immateriális hátrányért megfelelő kompenzációt nyújtson, s egyben a jövőbeli jogsértések megakadályozása érdekében kellő visszatartó erővel bírjon az alperessel szemben.
(Győri Ítélőtábla Pf.I.20.031/2022/4.)