adozona.hu
BH 2022.5.139
BH 2022.5.139
A gépjármű nyilvántartás adatai alapján történő "közvetlen" foglalása esetén a becsérték megállapítására a foglalással egyidejűleg szükségszerűen nem kerülhet sor. A foglalás alóli mentességnél a gépjármű - természetes személy adós által gyakorolt tevékenység végzéséhez - nélkülözhetetlen jellegének vizsgálatánál az adós által igazoltan végzett több tevékenység, több foglalkozás egyaránt vizsgálandó [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 265. § (1) bek., 279. §; 2017. évi I. törvény (Kp.) 78. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adóhatóság lefoglalta a felperes tulajdonában álló P. típusú személygépjárművet foglalási jegyzőkönyvvel; a foglalás nyilvántartásból történt. A felperes 2020. január 23-i beadványában kifogásolta a gépjármű lefoglalását. Többek között előadta, hogy a gépjármű mentes a végrehajtás alól a becsértékére és a foglalkozás gyakorlásához nélkülözhetetlen jellegére tekintettel. E körben őstermelői tevékenységére hivatkozott, amelyet különböző területeken, illetve különböző településeken lévő s...
[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (a továbbiakban: másodfokú adóhatóság) a beadványt végrehajtási kifogásnak tekintve, azt nem találta megalapozottnak és a 2020. július 22. napján kelt 4318954830 iktatószámú végzésével helybenhagyta a gépjárműfoglalást. A mentesség egyik feltétele kapcsán megállapította, hogy a felperes főtevékenysége egyéni vállalkozóként "falatozó (büfé), melegkonyhás büfé", amelynek gyakorlásához - álláspontja szerint - nem nélkülözhetetlen a gépjármű. Rögzítette, hogy számos egyéb tevékenységet folytat a felperes, egyebek között szőlőmust-, bortermeléssel is foglalkozik. A mentesség körébe (a gépjármű nélkül az adós a foglalkozását nem tudná gyakorolni, vagy annak gyakorlása jelentős mértékben elnehezülne) az általános gyakorlat szerint a szerszámigényes foglalkozások vagy a személyfuvarozás, árufuvarozás tartoznak, más esetekben erről az adósnak nyilatkoznia kell. Megjegyezte, hogy a foglalási jegyzőkönyvben szerepelt arra vonatkozó tájékoztatás, hogy mely esetben mentes a gépjármű a foglalás alól. A mentesség fennállásának másik feltétele - az 1 200 000 forint alatti becsérték - tekintetében rögzítette, hogy a becsérték megállapításához szükséges a gépjármű megtekintése, és mivel a foglalás nyilvántartás alapján történt, az adóhatóság a becsértékkel összefüggésben felhívta a felperest az ügyintézővel való kapcsolatfelvételre.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2507539855 iktatószámú végzésével a másodfokú adóhatóság végzését helybenhagyta. Megállapította, hogy a gépjármű tulajdonosa a felperes, ezért a végrehajtás alá vonásnak nem volt törvényes akadálya, a gépjármű nem mentes a foglalás alól és jogszabálysértés nem történt a gépjárműfoglalás foganatosítása során. A mentességre a két feltétel (az adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen jelleg és az 1 200 000 forint alatti becsérték) együttes fennállása esetén van lehetőség. Kiemelte, hogy a felperes az első feltételt bortermeléshez szükséges ingatlanok eltérő településeken történő elhelyezkedésével indokolta, de az alperes álláspontja szerint a gépjárművel való könnyebb megközelíthetőség nem alapozza meg a gépjármű mentességét.
[7] A foglalás alóli mentesség kapcsán az elsőfokú bíróság a Vht. 103. § (5)-(6) bekezdésére, valamint az adós foglalkozásához nélkülözhetetlen gépjármű-lefoglalás alóli mentességéről szóló 13/2001. (X. 10.) IM rendeletre (a továbbiakban: IM rendelet) utalt, és kiemelte: az adóhatóságnak nem csupán azt a körülményt kellett volna vizsgálnia - melyet nem megfelelően tett meg -, hogy a felperes természetes személy adósnak vagy vállalkozónak minősült-e, hanem azt a kérdést is, hogy a gépjármű a felperesnek a jövedelemszerző tevékenysége tárgyát képező árunak és szolgáltatásnak az előállításához vagy értékesítéséhez szükséges-e, és a felperes által előadott indokok - így az őstermelői minőség, a szőlő- és bortermeléshez történő gépjármű használat - megfelelnek-e ennek a feltételnek. Rögzítette, hogy a felperes az indokai szerint őstermelőnek minősül, és szőlő- és bortermeléshez használja a gépjárművet, így a bíróság álláspontja szerint a jövedelemszerző tevékenységének tárgyát képező termékek előállításához és értékesítéséhez szükségszerűen használhatta a gépjárművet, ami nélkül tevékenysége nyilvánvalóan nagymértékben elnehezülne. Mivel az alperes a bíróság megállapítása szerint e jogszabályi előírásokkal ellentétesen járt el, az általa megvalósított közigazgatási cselekményt az elsőfokú bíróság megsemmisítette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 92. § (1) bekezdés b) és d) pontja alapján.
[9] Az elsőfokú bíróság téves jogértelmezést végzett, mert akkor tud a végrehajtó becsértéket megállapítani és az adós előzetes tájékoztatását követően a kérelmére szakértő-becsüst alkalmazni, ha a foglalásra a helyszínen kerül sor. A perbeli esetben nem erről volt szó, és a Vht. 84. § (1) bekezdésére figyelemmel a jegyzőkönyvben történő összeírással már megvalósult foglalás miatt a tájékoztatás okafogyott lett volna. Megjegyezte, hogy a nyilvántartásból történő foglalás során az adóhatóság a becsértéket külön végrehajtói intézkedés keretében állapítja meg; az adósoknak a becsérték megállapításával szemben az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) 24. §-a szerint önálló végrehajtási kifogás benyújtására van lehetőségük, illetve ebben az esetben kérhetik igazságügyi szakértő kirendelését a becsérték módosítása érdekében.
[10] A mentesség vonatkozásában is vitatta az ítéletben foglaltakat. Kiemelte, hogy az adóhatóság végzése tartalmazta a felperes egyéni vállalkozói minőségét, fő tevékenységi körét, mely "falatozó (büfé), melegkonyhás büfé" üzemeltetése, és azt, hogy e tevékenység gyakorlásához - álláspontja szerint - nem nélkülözhetetlen a gépjármű. Mivel ez a feltétel nem teljesült, a további konjunktív feltétel - a gépjármű értéke - már nem bírt jelentőséggel. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem csatolt olyan okirati bizonyítékot a megelőző eljárás során, mely alátámasztotta volna, hogy a lefoglalás idején fő foglalkozása (hivatása) szőlő- és bortermelés lett volna, ugyanakkor ezt az ítélet tényként fogadta el, amely ezáltal csak puszta kijelentés a felperes részéről. Az ítélet e körben nem is ismertette az adóhatóság által tett megállapításokat, és a felperesi hivatkozást e körben okirati bizonyíték nélkül fogadta el úgy, hogy közben az adóhatóság által megállapított tényállás valódiságának bizonyítására az alperest nem hívta fel. Kiemelte azt is, hogy a felperes vállalkozói tevékenységét nem hagyta figyelmen kívül, nem is hagyhatta figyelmen kívül, hiszen nyilvántartásában a felperes egyéni vállalkozóként szerepel.
[11] Eljárásjogi szempontból azt is sérelmezte, hogy kizárólag az alperes végzését semmisítette meg az ítélet, azonban úgy, hogy új eljárás lefolytatását nem rendelte el. Mivel többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény volt a per tárgya, a bíróság ítéletének rendelkező része azt eredményezi, hogy továbbra is fennmarad az elsőfokú végzés hatálya, és a felperesi fellebbezés vonatkozásában nincs végleges hatósági döntés.
[12] Költségjegyzék benyújtásával perköltséget kért, amelynek összegét 30 000 forintban kérte megállapítani a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. § (1) bekezdése alapján.
[17] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a gépjármű-nyilvántartásból való foglalás esetén a becsérték megállapítása idejének körében tett téves elsőfokú bírósági jogértelmezésre hivatkozott, valamint a mentesség kapcsán a felperesi őstermelői tevékenységhez fűzött elsőfokú bírósági álláspontot kifogásolta, megjegyezve az új eljárásra kötelezés hiányából fakadó hátrányokat. A Kúriának ezért arról a jogkérdésről kellett határoznia, hogy jogszerűen rögzítette-e a jogerős ítélet a konkrét esetben a foglalással egyidejű becsérték-megállapítás szükségességét, valamint a gépjárműnek a felperesi tevékenység ellátásához nélkülözhetetlen jellege kapcsán helyesen foglalt-e állást, továbbá jogszerűen mellőzte-e az új eljárásra kötelezést.
[18] A Kúria az első jogkérdés - a gépjármű-nyilvántartásból való foglalás esetén a becsérték megállapítása idejének kérdése - tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontját és a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtetteket nem osztotta, míg az alperes érvelését alapvetően helyesnek találta.
[19] A végrehajtási kifogás elbírálása során a másodfokú adóhatóság helytállóan helyezte a hangsúlyt a foglalás mikéntjére és ebből következően arra, hogy a gépjármű-nyilvántartásból való foglalása esetében a becsérték megállapításához szükséges a gépjármű megtekintése, a hivatalból rendelkezésre álló adatok megismerésén kívül ez elengedhetetlen az ingóság használtsági fokának, állapotának vizsgálatához. Ezen, a gépjármű-nyilvántartásból való "közvetlen" foglalás kapcsán az alperes a védiratában, majd a felülvizsgálati kérelmében helyesen érvelt azzal, hogy csak a helyszínen történő foglalás esetében értelmezhető a foglalással egyidejű becsérték-megállapítás kötelezettsége. A Kúria e körben utal az Avt. 47. §-ára, mint a Vht. szabályaihoz képest speciális rendelkezésre.
[20] Az Avt. 47. §-a szerint az adóhatóság a járművet a járműnyilvántartásban szereplő adatok alapján is lefoglalhatja, ha az adós a jármű tulajdonosaként van a nyilvántartásba bejegyezve, illetve ennek hiányában is, ha a jármű a házastársi közös vagyonba tartozik. A végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldése mellett az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése érdekében megkeresi a közlekedési igazgatási hatóságot. A hatóság köteles e felhívásnak haladéktalanul eleget tenni. Az adóhatóság a lefoglalt jármű forgalomból történő kivonása iránt legkésőbb az árverési hirdetmény kitűzésével egyidejűleg intézkedik.
[21] Az Avt. 47. §-ának előírásait összevetve az elsőfokú bíróság által felhívott Vht. 97. §-ának (1) bekezdésével ["a foglaláskor becsléssel megállapítja a lefoglalt ingóság értékét"] és (3) bekezdésével ["ha valamelyik fél kívánja, a végrehajtó a foglalásnál szakértő-becsüst alkalmaz"] megállapítható, hogy ezen utóbbi szabályok a gépjármű-nyilvántartás adatai alapján történő foglalás esetén fogalmilag nem értelmezhetőek, az adós nincs jelen e cselekménynél. Ezek a szabályok a helyszínen történő ingófoglalásra alkalmazhatóak.
[22] A perbeli esetben az adóhatóság felhívta a felperest a becsérték megállapítása érdekében az ügyintézővel való kapcsolatfelvételre, amelyre válaszként a felperes továbbra is azt sérelmezte, hogy a foglalás nem történhetett volna meg a becsérték megállapítása nélkül, illetve kifejezte, hogy a gépjármű adásvételi szerződésének az okmányirodától történő beszerzésével kiderült volna: a gépjármű eredeti vételára is csak 800 000 forint volt. A jelen ügy tárgyát a foglalással szembeni végrehajtási kifogás mikénti elbírálása képezi és az előzőekből következően az adóhatóság külön eljárási cselekményként foglalkozott a becsérték megállapításának kérdésével. E körben az alperes a felülvizsgálati kérelmében kitért arra, hogy a becsértéket külön végrehajtói intézkedés keretében állapítja meg, és az adósoknak a becsérték megállapításával szemben az Avt. 24. §-a szerint önálló végrehajtási kifogás benyújtására van lehetőségük, illetve ebben az esetben kérhetik igazságügyi szakértő kirendelését a becsérték módosítása érdekében. A Kúria e körben megállapította, hogy az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéssel jutott arra, hogy a gépjármű nyilvántartásból való foglalása esetén a becsérték megállapítása a foglalással egyidejűleg kell, hogy megtörténjen. Az elsőfokú bíróság tehát e vonatkozásban téves kiindulópontja és jogértelmezése miatt a fentiektől eltérően téves jogi következtetésre jutott ítéletében.
[23] A második jogkérdés tekintetében, a mentesség azon feltétele vonatkozásában, amely a foglalás alóli mentességet ahhoz köti, hogy a gépjármű nélkül az adós a foglalkozását nem tudná gyakorolni vagy annak gyakorlása jelentős mértékben elnehezülne, az elsőfokú bíróság részben helyes következtetésre jutott a következők szerint.
[24] Alappal hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy egyrészt a jogerős ítélet az ebben a tárgyban tett másodfokú adóhatósági és alperesi megállapításokat nem ismertette, másrészt pedig tévesen rótta fel az elsőfokú bíróság a vállalkozói minőség adóhatósági vizsgálatának hiányát. Ez azonban önmagában nem tette az ügy érdemét érintően jogsértővé az ítélet vonatkozó részét.
[25] A másodfokú adóhatóság a végrehajtási kifogás elutasítása körében kitért a felperes egyéni vállalkozói főtevékenységére - "falatozó, (büfé), melegkonyhás büfé" üzemeltetése - és úgy foglalt állást, hogy ennek gyakorlásához nem nélkülözhetetlen a gépjármű. Rögzítette, hogy a felperes számos egyéb tevékenységet is folytat a nyilvántartás szerint. Azt a nyilatkozatot, amelyben a felperes az őstermelői tevékenységre tekintettel állította a gépjármű nélkülözhetetlen jellegét, külön nem értékelte. A fellebbezés folytán eljárt alperes állapította meg, hogy a felperes ezt a bortermeléshez szükséges ingatlanok eltérő településeken történő elhelyezkedésével indokolta, de nem fogadta el alaposnak a felperesi hivatkozást. Támadott végzésében kifejtette, hogy álláspontja szerint a gépjárművel való könnyebb megközelíthetőség nem alapozza meg a gépjármű mentességét. Ebből következően a felperes vállalkozói minőségének adóhatósági vizsgálata megtörtént. Az elsőfokú bíróság döntése annyiban helytálló, hogy a felperes főtevékenysége mellett az általa hivatkozott további - és az adóhatóság nyilvántartásában szereplő - tevékenysége vonatkozásában is releváns, hogy a gépjármű nélkül a természetes személy adós a foglalkozását nem tudná gyakorolni, vagy annak gyakorlása jelentős mértékben elnehezülne. A Kúria is hangsúlyozza, hogy a konkrét esetben a Vht. 103. § (5)-(6) bekezdése és az IM rendelet 1. § b) pontja szerinti feltétel ["a természetes személy adós foglalkozásának (hivatásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű" mentessége] vizsgálata nemcsak a főtevékenységre, hanem az igazoltan gyakorolt más tevékenységekre is vonatkozik.
[27] Az elsőfokú bíróság ítélete annyiban ellentmondásos, hogy megállapítást tett arra vonatkozóan, hogy az alperes ezeket a kérdéseket nem tisztázta, ugyanakkor a döntésében hitelt érdemlő igazolás nélkül elfogadta, hogy szőlő- és bortermeléshez mint jövedelemszerző tevékenységhez, annak tárgyát képező termékek előállításához és értékesítéséhez szükségszerűen használhatta a felperes a gépjárművet, és azt, hogy enélkül tevékenysége nyilvánvalóan nagymértékben elnehezülne. Perbeli konkrét bizonyítás hiányában az elsőfokú bíróság vizsgálata csak addig terjedhetett volna, hogy a megfelelő mélységű és részletes vizsgálatot elvégezte-e az adóhatóság a felperes mentességre való hivatkozása (szőlő- és bortermeléshez nélkülözhetetlen gépjármű) körében, illetve hogy a felperest felhívta-e, fel kellett-e hívnia ennek igazolására.
[28] Mivel nem ezeket a kérdéseket vizsgálta az elsőfokú bíróság, hanem érdemben állást foglalva (a gépjármű nélkülözhetetlen jellegére utalva) az alperesi végzést új eljárásra való kötelezés nélkül semmisítette meg, jogsértést követett el. Teljeskörűen tisztázott körülmények hiányában e körben az ügy érdemében nem dönthetett volna. Ezáltal sérült a Kp. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 265. § (1) bekezdése, a Kp. 78. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 279. §-a.
[29] Helytálló továbbá az alperes azon hivatkozása, hogy nem lehet megfelelő az új eljárásra kötelezés nélküli megsemmisítés végrehajtási kifogás tárgyában indult adóhatósági eljárást érintően. A jelen esetben ez azt eredményezte - a kétfokú eljárás ellenére csak az alperesi végzés megsemmisítése okán -, hogy elbírálatlan maradt a felperes fellebbezése és fennmaradt a végrehajtási kifogást elutasító (a gépjárműfoglalást mint végrehajtási intézkedést helybenhagyó) elsőfokú végzés. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében foglaltakkal szemben megjegyzi a Kúria, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség nem eredményezheti az új eljárásra kötelezés mellőzését, mert e kérdésben a bíróság nincs kötve a felperesi kereseti kérelemhez, a Kp. 89. § (1) bekezdés b) pontja szükség esetén a megsemmisítés melletti új eljárásra kötelezést lehetővé teszi.
[30] Mindezek folytán a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Miután a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét megfelelően nem indokolta, az csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek nem tekinthető. A Kúria előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére nem látott indokot, ezért a felperes kérelmének teljesítésére nem látott lehetőséget.
[31] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a Kúria jelen végzésében foglaltak alapján köteles eljárni egyrészt az első jogkérdés tekintetében; másrészt a második jogkérdés vonatkozásában, a tevékenység gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjárműre történő felperesi hivatkozás körében azt kell vizsgálnia, hogy az adóhatóság a megfelelő mélységű és részletes vizsgálatot elvégezte-e, különösen a felperes által a végrehajtási kifogásban hivatkozott szőlő- és bortermelés kapcsán a felperest felhívta-e, fel kellett-e hívnia ennek igazolására. Amennyiben e vonatkozásban esetlegesen a tények tisztázatlanságát állapítja meg, akkor a megsemmisítés mellett az új eljárásra kötelezés nem mellőzhető. Az esetleges új eljárásban a felperest a becsérték megállapításával összefüggésben megfelelően tájékoztatni kell.
(Kúria Kfv.V.35.264/2021/7.)