BH 2022.3.86

A pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó áfa utáni kamatok tárgyában az új Art. 274/G. §-ára figyelemmel a bíróság elsőként nem dönthet, mert ezzel a hatóság hatáskörét vonja el [2003. évi XCII. törvény (Art.) 37. § (6) bek., 2017. évi CL. törvény (új Art.) 274/G. §, 2011. évi CXXIII. törvény (Módtv.) 1. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes 2016. december 31-én postára adott kérelmében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Baranya Megyei Adó- és Vámigazgatóságánál (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a pénzügyileg nem rendezett beszerzésekhez kapcsolódó általános forgalmi adó (áfa) visszaigénylés késedelmes teljesítése miatt 2005-2011. évekre 1 556 000 Ft alapkamat (a továbbiakban: áfa-kamat) és a kamat késedelmes kifizetése miatt kamatos kamat kiutalását kérte a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő, az adózás rend...

BH 2022.3.86 A pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó áfa utáni kamatok tárgyában az új Art. 274/G. §-ára figyelemmel a bíróság elsőként nem dönthet, mert ezzel a hatóság hatáskörét vonja el [2003. évi XCII. törvény (Art.) 37. § (6) bek., 2017. évi CL. törvény (új Art.) 274/G. §, 2011. évi CXXIII. törvény (Módtv.) 1. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2016. december 31-én postára adott kérelmében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Baranya Megyei Adó- és Vámigazgatóságánál (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a pénzügyileg nem rendezett beszerzésekhez kapcsolódó általános forgalmi adó (áfa) visszaigénylés késedelmes teljesítése miatt 2005-2011. évekre 1 556 000 Ft alapkamat (a továbbiakban: áfa-kamat) és a kamat késedelmes kifizetése miatt kamatos kamat kiutalását kérte a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 37. § (6) bekezdése szerinti kamatmértékkel.
[2] Az elsőfokú adóhatóság 2017. május 5. napján kelt 2059756201 iktatószámú határozatával a felperes kérelmének részben adott helyt, és a felperes javára 779 000 Ft jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot állapított meg.
[3] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2017. augusztus 7. napján kelt 2234012762/2017 iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] Döntését az Art. 37. § (6) bekezdésére, 124/C-D. §-ára, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) jogharmonizációs módosításáról és az adó-visszaigénylés különös eljárási szabályairól szóló 2011. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 1. § (1) bekezdésére, 3. §-ára, valamint az Európai Unió Bírósága (EUB) C-274/10. (Bizottság kontra Magyarország) ítéletére, a C-654/13. (Delphi) végzésére, valamint a Kúria Kfv.I.35.472/2016/5. számú ítéletében foglalt jogértelmezésre alapította.
[5] Indokolása szerint a pénzügyileg nem rendezett beszerzésekhez kapcsolódó áfa után az Art. 124/C. § (6) bekezdése és 124/D. § (3) bekezdése alapján a jegybanki alapkamatnak megfelelő kamat jár. A felperes nem terjesztett elő rendkívüli visszaigénylési kérelmet az áfa kiutalásra, hanem a későbbi bevallásában az előbbi adót fizetendő adócsökkentő tételként elszámolta, visszaigényelte, ezért az adóhatóság nem esett késedelembe az adó kiutalásával, így a felperest az Art. 37. § (6) bekezdése szerinti, a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamatos kamat nem illeti meg.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes a per során az EUB 2020. április 23-i C-13/18. és C-126/18. (Sole Mizo/Dalmandi) ítéletében foglaltakra tekintettel az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (új Art.) 274/G. §-ának 2020. július 15-i hatálybalépését követően módosította kereseti kérelmét, és elsődlegesen a határozat megváltoztatását, az áfa-kamat tekintetében az új Art. 274/G. § szerinti, a mindenkori jegybanki alapkamat +2%-os kamatmérték alkalmazását, vagy a piaci hitelkamat, valamint az inflációnak megfelelő monetáris értékvesztés, valamint a tagállami késedelem beálltától, 2017. február 14-től a kamatkülönbözet tényleges kiutalásáig az Art. 37. § (6) bekezdése szerinti, kétszeres jegybanki alapkamat összeg megállapítását kérte.

Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság tárgyalását az EUB C-13/18. és C-126/18. (Sole Mizo/Dalmandi) egyesített ügyben hozandó döntésének meghozataláig felfüggesztette, majd jogerős ítéletével a bíróság az alperes határozatát - a 779 000 Ft késedelmi kamatot megállapító részét nem érintve - az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
[10] Indokolásában ismertette az EUB C-13/18. és C-126/18. (Sole Mizo/Dalmandi) ítélet rendelkező részét, és annak tükrében megállapította, hogy az alperesi határozat jogszabálysértő. Ennek oka egyrészt, hogy köztudomású tény, hogy a keresettel érintett időszakban a jegybanki alapkamat alacsonyabb volt, mint amennyit a felperesnek a visszatartott áfa összegével azonos összegű hitel felvétele esetén fizetnie kellett volna. Másrészt az alperes nem ellentételezte az áfa-kamatok eredeti esedékességének és a felperes késedelme előterjesztésének időpontjára tekintettel számított, 45 napos kiutalási határidő letelte (2017. február 13.), azaz a tagállami késedelem beállta közötti időtartamban elszenvedett pénzügyi veszteséget. Harmadrészt pedig azért, mert a 2016. december 30. napján benyújtott kérelem késedelmes elintézésére tekintettel kamatos kamatot nem állapított meg a felperes számára.
[11] Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a monetáris értékvesztésre vonatkozó felperesi igény nem tiltott keresetváltoztatás, mert a felperes eredetileg is támadta azon az alapon az alperes határozatát, hogy a jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű egyszeres kamatmérték nem fedezi azt a kárát, amelyet az áfa túlfizetésének késedelmes visszafizetése miatt elszenvedett.
[12] Kifejtette, hogy az adóhatóság előtt a monetáris értékvesztés tekintetében bizonyítás nem folyt, annak terjedelme a közigazgatási per kereteit meghaladja, továbbá az alperesi határozat megváltoztatása esetén a bíróság megfosztaná a felperest a rendes jogorvoslat lehetőségétől is. Megalapozatlannak találta az alperes hivatkozását, hogy a felperes nem bizonyította az áfa késedelmes kiutalása miatt bekövetkezett kárát.
[13] A megismételt eljárásra szóló iránymutatása (jogerős ítélet [51]-[53] bekezdései) szerint az elsőfokú adóhatóságnak vizsgálnia kell, hogy a felperes javára már megállapított egyszeres jegybanki alapkamaton felül mi az a kamatmérték, amelyet a hitelintézetnek nem minősülő felperesnek a visszatartott levonható áfa összege után fizetnie kellett volna bankkölcsön esetén likviditási hiánya fedezésére. E körben abból kell kiindulnia, hogy a visszatartási időszakra rövid lejáratú, a jegybanki alapkamat akkori értékét meghaladó piaci kamat volt igénybe vehető, és e kamat és az egyéb járulékos költségek mértékét bizonyítékokkal kell alátámasztania. Meg kell határoznia a monetáris értékvesztés mértékét, amely a bevallási időszakot követően a reálisan járó kamatok tényleges kifizetéséig az idő múlása által okozott, az érintett összeg értékét befolyásoló értékcsökkenés. Az áfa-kamat mértékének és a monetáris értékékvesztés mértékének megállapítását követően az adóhatóságnak a tagállami késedelem beálltától - 2017. február 14-től - a tényleges kiutalásig meg kell állapítania az Art. 37. § (6) bekezdése szerinti kétszeres jegybanki alapkamat figyelembevételével késedelmi kamatot, a már kiutalt áfa-kamat vonatkozásában is.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[15] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdését, a 221. § (1) bekezdését, az Európai Unió Működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 267. cikkét és az uniós alapelveket, különösen a tényleges érvényesülés és az adósemlegesség elvét.
[16] Előadta, hogy az EUB döntését kizárólag alapelvek értelmezésének alapulvételével hozta meg, melyek szerint a tagállamok feladata a kamatkifizetés feltételeinek meghatározása [C-654/13. (Delphi) végzés 35. pontja, C-13/18. és C-126/18. (Sole Mizo/Dalmandi) ítélet 30. pontja]. Az Európai Unió Bírósága nem jogalkotó szerv. Az Országgyűlés a C-13/18. és C-126/18. (Sole Mizo/Dalmandi) ítéletre tekintettel módosította az új Art. 195. §-át, a 196. § (1) és (6) bekezdését, a 197. § (3) bekezdését, és 2 százalékponttal megemelte a fizetendő áfa-kamatot. A jogszabály és annak tartalma nem lehet bizonyítás tárgya, így jogszabálysértő az ítélet azon rendelkezése, miszerint az adóhatóságnak vizsgálnia és bizonyítania kell, hogy mi az a kamatmérték, egyéb járulékos költség, monetáris értékvesztés, amelyet a felperes részére a visszatartott áfa összege után fizetnie kellett volna. A felperes ugyan nem kapott a pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó áfa-kamat után kamatos kamatot, azonban arra 2011. december 6. napjától az új Art. 274/G. § (5) bekezdése alapján benyújtott kérelemre jogosult, az Art. 37. § (6) bekezdése szerinti mértékkel számítva. A kétszeres kamatmérték alkalmazásának ugyanakkor nem az adóhatóság késedelme az oka, hanem az a célja, hogy érvényesülhessen az az elv, hogy az uniós jogba ütköző tagállami szabályozás okozta pénzügyi veszteségeket kompenzálni kell, nem maradhat kamattal le nem fedett időszak.
[17] Az EUB ítéletének helyes értelmezése szerint, ha teljesül az a feltétel, hogy a kamat mértéke a piaci kamatnak megfelel, és az adózó minden időszakra kapott kamatot, a nemzeti gyakorlat már nem ütközhet uniós jogba monetáris értékvesztés miatt. A változó tényezők okán (futamidő, felvett összeg) nem lehet egzakt módon jogszabályban rögzíteni a piaci hitelkamatot pontosan követő kamatmértéket, a jegybanki alapkamat 2 százalékponttal növelt összege annak azonban megfelel. Hivatkozása szerint a monetáris értékvesztés jogcímén történő kamatfizetés jogalapja is kérdéses, ha figyelembe vesszük, hogy a felperes ezeknek a beszerzéseknek adót is tartalmazó ellenértékét a szállítójának nem fizette meg, kiadásként, "forrásigényként" nem merült fel.
[18] Végül jogszabálysértőnek tartotta a jogerős ítélet azon rendelkezését, hogy az adóhatóság 2017. február 14-től a tényleges kiutalásig köteles az Art. 37. § (6) bekezdése szerinti kamatos kamat meghatározására.
[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
[28] A Pp. 271. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát a fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti, a Kúria azt vizsgálja, hogy a jogerős ítélet a kérelemben megjelölt körben jogszabálysértő-e.
[30] Az alperes felülvizsgálati kérelmében nem támadta a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy a keresettel érintett határozata jogszabálysértő, azonban vitatta az elsőfokú bíróság által az új eljárásra adott iránymutatás jogszerűségét.
[31] A Kúria előrebocsátja, hogy a közösségi joggal ellentétes a pénzügyileg nem rendezett beszerzésekhez kapcsolódó áfa visszaigénylésének kizártsága, illetve a nemzeti szabályozás EUB által megállapított közösségi jogba ütközéséről szóló döntések és a jogszabályváltozások nyomán a bírói gyakorlat folyamatos fejlődésen ment keresztül, így a Kúria Kfv.I.35.472/2016/5. számú elvi határozatként is megjelent döntésében foglaltakat az EUB 2020. április 23-i C-13/18. és C-126/18. (Sole Mizo/Dalmandi) ügyben hozott ítélete szerinti tartalommal lehet csak alkalmazni, mivel az EUB döntés tárgya részben a Kúria joggyakorlatának közösségi jog szempontú vizsgálata volt.
[32] A Kúria a Kfv.I.35.117/2021/6. számú végzése [23]-[25] bekezdéseiben foglalta össze a szabályozás és a joggyakorlatban kialakult értelmezésének fejlődését, a jelen eljárás keretei között a Kúria ezt kiegészíti.
[33] Kiemeli, hogy a Módtv., amelynek címében foglalt célja szerint az Áfa tv. jogharmonizációs módosításáról és az adó-visszaigénylés különös eljárási szabályairól szólt, az 1. § (1) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy azt az összeget, amelyre az adózó e törvény hatálybalépését megelőzően utoljára esedékes, benyújtott áfa bevallásában kizárólag a pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó adóként szerepeltetett összeg miatt visszaigénylési jogát nem érvényesíthette, jogvesztő határidő alatt - 2011. szeptember 27-től 2011. október 20. napjáig - az állami adóhatósághoz az erre a célra rendszeresített nyomtatványon benyújtott, bevallásnak minősülő kérelemben igényelhette vissza, vagy e határidőtől függetlenül a rá vonatkozó szabályok szerinti bevallásában a fizetendő adót csökkentő tételként elszámolhatta, illetve bevallásában visszaigénylési jogát érvényesíthette. A Módtv. tehát kizárólag az utolsó bevallásban szerepeltetett, a közösségi joggal ellentétes szabályozás miatt nem visszaigényelhető összeg vonatkozásában írta elő kérelem előterjesztésének kötelezettségét a jogvesztő, a törvény 2011. szeptember 27-i hatálybalépését követő első áfa-bevallás időpontjához igazodó (új Art. 3. számú melléklet 2.2.1. és 2.2.2. pontjai) határnapig, azonban azt nem zárta ki és a 2011. július 28-i C-274/10. (Bizottság kontra Magyarország) ügyben hozott ítélettel megállapított közösségi joggal ellentétes magyar szabályozás miatt nem is zárhatta ki, hogy a hatálybalépését megelőzően pénzügyi rendezettségi feltétel miatt vissza nem igényelhető adó utóbb az áfa-bevallásban levonható/visszaigényelhető legyen. A Módtv. arról nem rendelkezett, hogy a közösségi joggal ellentétes szabályozásból eredően milyen szabályok szerint jár kamat az adózóknak amiatt, hogy több, mint egy bevallási időszakban nem élhettek az őket megillető adólevonási jogukkal.
[34] Az EUB a 2014. július 17-i C-654/13. (Delphi) végzésében egyértelműsítette, hogy jár kamat az után az áfa után, amelyet az adózók az uniós joggal ellentétes magyar szabályozás után nem tudtak visszaigényelni. A kamat mértékére és érvényesíthetőségére közösségi szabályozás hiányában csak azt az iránymutatást adta, hogy a nemzeti jog az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartásával határozhatja meg az áfa-kamat kifizetésére vonatkozó szabályokat, amelyek nem lehetnek kedvezőtlenebbek az uniós jog megsértésén alapuló igényekkel hasonló tárgyú és jogalapon álló belső szabályok megsértésének esetére alkalmazandóknál, és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását.
[35] A kamatra vonatkozó kifejezett nemzeti szabályozás hiányában a Kúria a Kfv.I.35.472/2016/5. (EBH2017.K.18) számú ítéletében a C-654/13. (Delphi) végzésből azt a következtetést vonta le, hogy az adóalanyok nemcsak a visszatartott áfára, hanem annak késedelmi kamataira is igényt tarthatnak, amennyiben észszerű időn belül nem tudták visszaigényelni a megfizetettségi feltétel miatt az áfát. A Kúria rámutatott, hogy az adóalanyok joga az áfa és a kamat igényléséhez nem az eredeti esedékességekor, hanem - mivel a megfizetettségi feltétel miatt a levonási jogukkal eddig az adóalanyok nem élhettek - a Módtv. hatálybalépésekor (2011. szeptember 27.) nyílt meg, ezért az Art. elévülésre vonatkozó 164. §-a értelmében az adózó a kamatigényét az ezt megelőző időszakra a Módtv. szerinti kérelem alapján, illetve a közösségi joggal ellentétes szabályozás hatálya alatt keletkezett, de a Módtv. hatálybalépése után benyújtott bevallásba beállított és ezek alapján utóbb visszatérített áfa után 2016. december 31-ig érvényesítheti (Kfv.I.35.472/2016/5. ítélet [25] bekezdése). A kamat mértékét illetően a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kamatfelszámítás időszakát két részre szükséges bontani: az első időszakban az adóalany a közösségi jogba ütköző feltétel miatt nem jutott hozzá időben az őt megillető áfához, az adóhatóság viszont nem volt mulasztásban, ezért nem az Art. 37. § (6) bekezdése szerinti, a jegybanki alapkamat kétszeresével megegyező kamat, hanem az Art. 124/D. § (3) bekezdése (jegybanki alapkamattal azonos kamat) alkalmazandó minden olyan időszakra, amely le volt fedve olyan bevallással, amely tartalmazott visszatartott áfát. Emellett a Kúria a bevallás sajátosságaira figyelemmel úgy találta, hogy a kamat a bevallási periódusok szerint számolandó. A kamatperiódus kezdete az adott bevallási határidő utolsó napját követő nap, vége a következő bevallási határidő utolsó napja azzal, hogy a fentiek értelmében a visszatartott áfát tartalmazó bevallással le nem fedett napokra kamat nem jár, azonban az ügyintézési időszakra is jár kamat. A kamatszámítás második szakasza a költségvetési támogatásnak minősülő kamat kiutalására vonatkozó ügyintézési határidő adóhatóság általi túllépésével kezdődik, vagy - ha az előbbi - akkor, amikor az adóhatóság a kiutalást kamatok kifizetése nélkül teljesíti. Erre a második időszakra az Art. 37. § (6) bekezdése szerinti, a jegybanki alapkamat kétszeresével megegyező kamat jár.
[36] A Kúria döntése alapján kialakult adóhatósági gyakorlat miatt kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban az EUB kifejezetten a tárgyi kamatok mértékével és igénylésük eljárási szabályaival foglalkozott a 2020. április 23-i C-13/18. és C-126/18. (Sole Mizo/Dalmandi) ítéletében.
[37] Az EUB egyrészt vizsgálta, hogy összeegyeztethető-e az adóhatóságnak a Kúria elvi határozatán alapuló gyakorlata az egyenértékűség elvével, mely szerint az áfa-kamat mértékének megállapítására az Art. 124/C. és 124/D. §-a és nem a 37. § (4) és (6) bekezdése alapján kerül sor, illetve hogy az áfa-kamat felszámításának kezdő időpontja azon bevallás benyújtására nyitva álló határidőt követő nap, amelyben az adóalany kimutatta azon túlfizetését, amelyet a "megfizetettségi feltétel" miatt a következő adómegállapítási időszakra kellett átvinni, záró időpontja pedig a következő bevallási nyomtatvány benyújtási határidejének utolsó napja (EUB ítélet [33]-[51] bekezdések). A Kúria Kfv.I.35.472/2016/5. (EBH2017.K.18) ítéletének [26]-[27] bekezdéseiben foglaltakkal egyezően ugyan rögzítette, hogy az Art. 124/C. és 124/D. §-ának és a 37. § (4) és (6) bekezdésének nincs hasonló tárgya és jogalapja, azonban kimondta, hogy ellentétes az uniós joggal az a tagállami gyakorlat, amely az áfa-kamatok kiszámítására a nemzeti jegybanki alapkamatnak megfelelő kamatmértéket alkalmazza, amennyiben egyrészt e kamatmérték alacsonyabb, mint amelyet a hitelintézetnek nem minősülő adóalanyoknak az említettel azonos összegű hitel felvétele esetén kell fizetniük, másrészt pedig annyiban, amennyiben az áfa-kamatokat egy adott bevallási időszakra terjedően kell megfizetni, olyan kamat felszámítása nélkül, amely arra szolgál, hogy ellensúlyozza az adóalany számára az e bevallási időszakot követően az áfa-kamat tényleges kifizetéséig az idő múlása által okozott, az érintett összeg értékét befolyásoló monetáris értékvesztést [EUB ítélet rendelkező rész 1. pont].
[39] Az EUB ítéletében vizsgálta az áfa-kamatra vonatozó igény elévülésének kérdését (EUB ítélet [52]-[60] bekezdések), és kimondta, hogy összeegyeztethető a közösségi joggal az a gyakorlat, amely a héa-különbözet után járó kamatok (áfa-kamat) követeléséhez való jogot ötéves elévülési időhöz köti, amelynek kezdő napja az e többletre vonatkozó visszatérítési eljárást bevezető nemzeti szabályozás hatálybalépésének időpontja [EUB ítélet rendelkező rész 2. pont].
[40] E megállapítás következtében a Kúria Kfv.I.35.472/2016/5. (EBH2017.K.18) ítéletének [22]-[25] bekezdéseiben foglaltak továbbra is irányadók, az áfa-kamat iránti igény a Módtv. hatálybalépésének mint az igény megnyíltának napjára tekintettel 2016. december 31-én évül el, és ezen elévülési időszakon belül az adózó annyi kamatra tarthat igényt, amennyi arra a visszatartott áfára jut, amelyet jogszerűen beállított a Módtv. szerinti rendkívüli visszaigénylési kérelmébe, vagy ha ezzel nem, illetve nem teljes egészében élt, amennyit jogszerűen beállított a rá vonatkozó szabályok szerinti bevallásába. Annyi kamat érvényesíthető az elévülési időn belül, amennyi arra a visszatartott áfára jut, amelynek visszaigénylési joga rendkívüli kérelem esetében annak benyújtása évétől, bevallás esetén annak benyújtása évétől visszafelé számolva az ötödik naptári év első napján vagy azt követően nyílt volna meg a megfizetettségi feltétel hiányában.
[41] Végül az EUB az áfa-kamat késedelmes kifizetése miatt járó kamat, azaz a kamatos kamat érvényesítésének eljárási kérdéseivel, nevezetesen számításának kezdő időpontjával és kérelemhez kötöttségével foglalkozott ítélete [61]-[74] bekezdéseiben annak kapcsán, hogy az ügy alapjául szolgáló tényállás szerint a Dalmandi a kamat iránti kérelmét megelőzően nem nyújtott be sem rendkívüli visszaigénylési kérelmet, sem visszatérítés iránti igényt tartalmazó áfa bevallást (lásd EUB ítélet tényállása, [22] bekezdés). Az EUB egyrészt állást foglalt, hogy nem ellentétes a közösségi joggal az a tagállami gyakorlat, amely kifejezett kérelem benyújtásától teszi függővé a kamatos kamat megfizetését, miközben más esetben az ilyen kamat kifizetésére hivatalból kerül sor. Másrészt az sem ellentétes a közösségi joggal, hogy a kamatos kamatot az ilyen kérelem tekintetében az adóhatóság számára nyitva álló 30 vagy 45 napos ügyintézési határidő lejártától, nem pedig az ezen túlfizetés keletkezésének időpontjától kezdődően alkalmazza [EUB ítélet rendelkező rész 3.].
[42] Ezek a megállapítások kifejezetten a kamatos kamat igényre vonatkoznak, és ezek folytán az Art. 37. § (6) bekezdése szerinti, azaz a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamatos kamat megállapításának feltétele, hogy az adózó az áfa-visszatérítés iránti igényét kifejezetten, kérelemben vagy bevallásban előterjessze, és az adóhatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt túllépje. Amennyiben az adózó nem terjesztett elő az elévülési időn belül kérelmet vagy bevallást a megfizetettségi feltétel miatt visszatartott áfa iránt, részére kamatos kamat nem jár. A kamatszámítás kezdő időpontja az ügyintézési határidő leteltét követő nap. A Kúria Kfv.I.35.472/2016/5. (EBH2017.K.18) ítéletének [37] bekezdésében foglaltak tehát az EUB ítéletének tükrében is irányadók.
[43] A jogalkotó a C-13/18. és C-126/18. (Sole Mizo/Dalmandi) döntést követően a visszatartott áfa-kamatra új szabályokat alkotott: a 2020. július 15-én hatályba lépett új Art. 274/G. §-a.
[44] Az EUB döntését követően a Kúria már több ítéletében foglalkozott az áfa-kamat, illetve a kamatos kamat érvényesíthetőségének eljárásjogi kérdéseivel, a kimunkált elvek az alábbiak szerint foglalhatók össze: az áfa adóhatóság általi visszatérítése kérelemhez kötött (Kfv.I.35.253/2021/5. [30] bekezdés), kérelemnek tekintendő az áfa-kiutalási kérelmet tartalmazó bevallás is (Kfv.I.35.472/2016/5. ítélet [25] bekezdés). Kérelem előterjesztése esetén az áfa-kamat a göngyölített áfát tartalmazó bevallási időszakra jár, ennyiben tehát az áfa-kamat is kérelemhez kötött (Kfv.I.35.117/2021/6. [27] bekezdés, Kfv.I.35.118/2021/6. [28] bekezdés). A kamatos kamat iránt azonban az adózónak kifejezett kérelmet kell előterjesztenie (Kfv.I.35.253/2021/5. [30] bekezdés, Kfv.I.35.118/2021/6. [28] bekezdés). A peres eljárás folyamán az EUB által meghozott C-13/18. és C-126/18. (Sole Mizo/Dalmandi) döntésre és a tagállami jogszabály változtatására, vagyis a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazandó, új Art. 274/G. §-ára figyelemmel előterjesztett kereseti kérelem módosítás alaposságáról a bíróság elsőként nem dönthet, mert ezzel a hatóság hatáskörét vonja el. A hatóság új eljárás keretében vizsgálhatja a megváltozott jogszabályi előírások tükrében a felperesi kérelem alaposságát [Kfv.I.35.080/2021/6. (BH2021.236), Kfv.I.35.119/2021/5., Kfv.I.35.222/2021/7., Kfv.I.35.253/2021/5.].
[45] Mindebből a jelen ügyet érintően az következik, hogy az elsőfokú bíróság nem volt tekintettel az új eljárásra szóló, adóhatóságnak címzett iránymutatása meghatározásakor arra, hogy a jogalkotó az EUB C-13/18. és C-126/18. (Sole Mizo/Dalmandi) ítéletben foglaltakra tekintettel új szabályokat alkotott a megfizetettségi feltétel miatt le nem vonható áfa utáni kamat, illetve az utóbbi késedelmes kifizetésére figyelemmel fizetendő kamatos kamat érvényesíthetőségére, és megnyitotta a már jogerős (végleges) közigazgatási döntésekkel lezárt ügyek esetében is azok érvényesíthetőségét. Az EUB döntése és az annak alapján hatályba léptetett és a folyamatban lévő, valamint a véglegesen lezárt ügyekben is alkalmazandó új Art. rendelkezéseire tekintettel a Kúria - gyakorlatának megfelelően - annak érdekében, hogy az adóhatóság hatáskörét tiszteletben tartsa, továbbá a bírósági jogorvoslat az adózó számára érdeksérelemmel ne járjon, az adóhatóság új eljárásra szóló utasítását módosította, a kamatok mértékére, illetve a kamatszámítás időtartamára vonatkozó rendelkezéseket nem tartja fenn, és előírja, hogy az adóhatóság a Kúria jelen döntésében, az EUB C-13/18. és C-126/18. (Sole Mizo/Dalmandi) ügyben hozott ítéletben és a 2020. július 15-én hatályba lépett új Art. 274/G. §-ában foglaltak szerint köteles állást foglalni a felperes kamatigényéről.
[46] A hatályba léptetett új jogszabályi rendelkezések okán a Kúria nem látott lehetőséget a felek kamatszámításra vonatkozó álláspontjának érdemi értékelésére sem, mert azáltal a közigazgatási szerv által még el nem bírált szempontok elemzését kellett volna elvégeznie, amely ellentétes lett volna a közigazgatási per lényegével.
[47] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve a Pp. 275. § (3) bekezdésének alkalmazásával a jogerős ítéletet az indokolás részbeni megváltoztatásával tartotta fenn hatályában.
(Kúria Kfv.V.35.237/2021.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.