adozona.hu
ÍH 2022.33
ÍH 2022.33
KÖZALKALMAZOTI JOGVISZONY, JUBILEUMI JUTALOM A jubileumi jutalom a feltételek teljesülése esetén alanyi jogon jár a közalkalmazott részére, és azt a munkáltató az esedékesség időpontjában köteles kifizetni. A munkáltató fizetési kötelezettségét nem érinti, ha a korábbi munkáltató az esedékességet megelőzően, jogalap nélkül fizetett ki jubileumi jutalmat a munkavállalónak. Az a körülmény, hogy a kifizető korábbi munkáltató élt-e a jogalap nélküli kifizetés visszakövetelésének jogával, irreleváns. [Kjt. 78. §
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1980. június 16-tól 1981. június 29-ig (1 év 14 nap) a B. Megyei Temetkezési Vállalatnál, 1989. január 11-től 2002. február 28-ig (13 év 1 hónap 18 nap) a P. Orvostudományi Egyetemen, 2002. május 1-jétől 2002. július 15-ig (2 hónap 15 nap) a D. Általános Iskolában, 2002. augusztus 15-től 2003. augusztus 31-ig (1 év 17 nap) az Sz. Általános Iskolában, 2003. szeptember 4-től 2009. november 30-ig (6 év 2 hónap 27 nap) az M. Ált...
ÍH 2022.33 KÖZALKALMAZOTI JOGVISZONY, JUBILEUMI JUTALOM
A jubileumi jutalom a feltételek teljesülése esetén alanyi jogon jár a közalkalmazott részére, és azt a munkáltató az esedékesség időpontjában köteles kifizetni. A munkáltató fizetési kötelezettségét nem érinti, ha a korábbi munkáltató az esedékességet megelőzően, jogalap nélkül fizetett ki jubileumi jutalmat a munkavállalónak. Az a körülmény, hogy a kifizető korábbi munkáltató élt-e a jogalap nélküli kifizetés visszakövetelésének jogával, irreleváns. [Kjt. 78. § (1) és (2) bekezdés, Kjt. 87/A.§ (1) bekezdés]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1980. június 16-tól 1981. június 29-ig (1 év 14 nap) a B. Megyei Temetkezési Vállalatnál, 1989. január 11-től 2002. február 28-ig (13 év 1 hónap 18 nap) a P. Orvostudományi Egyetemen, 2002. május 1-jétől 2002. július 15-ig (2 hónap 15 nap) a D. Általános Iskolában, 2002. augusztus 15-től 2003. augusztus 31-ig (1 év 17 nap) az Sz. Általános Iskolában, 2003. szeptember 4-től 2009. november 30-ig (6 év 2 hónap 27 nap) az M. Általános Iskola és Óvodában, 2009. december 1-jétől 2014. december 31-ig (5 év 1 hónap) az Sz. Kistérségi Óvoda és Bölcsődében, majd 2015. január 1-jétől 2020. december 30-ig az alperesnél állt közalkalmazotti jogviszonyban. A MÁV-nál 1981. július hó és 1987. június 30. között fennállt munkaviszonya nem minősül közszférába tartozó jogviszonynak, ezért közalkalmazotti jogviszonyként nem elszámolható, a jubileumi jutalomra jogosító idő számításánál nem vehető figyelembe.Az Sz. Kistérségi Óvoda és Bölcsőde a 30 éves közalkalmazotti jogviszonyra hivatkozva, 2013. április 10-én kifizetett a felperes részére 583.200 forint, háromhavi illetménynek megfelelő összegű jubileumi jutalmat, tévesen beszámítva a MÁV-nál töltött munkaviszonyt. A jogalap nélkül kifizetett összeget az Sz. Kistérségi Óvoda és Bölcsőde nem követelte vissza a felperestől.
A felperes valójában 2018. február 12. napján töltötte be a 30 éves közalkalmazotti jogviszonyt az alperes alkalmazásában, ekkor vált jogosulttá a háromhavi jubileumi jutalomra, ezt azonban az alperes nem fizette ki a részére.
A felperes módosított keresetében a 30 éves közalkalmazotti jogviszonyára tekintettel 1.062.705 forint összegű, háromhavi illetménynek megfelelő jubileumi jutalom és ennek 2018. február 12-től a kifizetés napjáig járó késedelemi kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 78. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés b) pontja alapján.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult; azt jogalapjában vitatta, összegében azonban nem. Azzal érvelt, hogy a jogviszony létesítésekor, 2015. január 1. napján a felperes maga adta át a munkáltató részére a közalkalmazotti igazolást és az Sz. Kistérségi Óvoda és Bölcsőde 30 éves jubileumi jutalmat megállapító határozatát. Ennek alapján a nála történt jogviszony létesítésekor a felperesnek 32 év 10 hónap 16 nap közalkalmazotti jogviszonya állt fenn, ezt tartalmazta a kinevezése is. Erre tekintettel állapította meg munkáltatóként a felperes besorolását, amit ő elfogadott. A 30 éves jubileumi jutalom 2013. évi kifizetésekor mindenki, a felperes is abban a hiszemben volt, hogy a 30 éves közalkalmazotti jogviszonya fennáll. Hiába bizonyult azonban utóbb tévedésnek a közalkalmazotti jogviszony időtartamának számítása, a Kúria Mfv.II.10.707/1995/3. számú döntése értelmében azonos évszámú jogviszonyban töltött idő alapján jubileumi jutalom ismételten nem jár.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.062.705 forint összegű, háromhavi illetménynek megfelelő jubileumi jutalmat és ennek 2018. február 12-től számított, a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Kjt. 78. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés b) pontja értelmében 30 év közalkalmazotti jogviszony esetén háromhavi illetménynek megfelelő összegű jubileumi jutalom jár a közalkalmazottnak. Ez a jogosultság akkor nyílik meg, amikor a közalkalmazott eléri a 30 éves jogviszonyt, amely kizárólag a közszférába tartozó munkáltatónál szerzett jogviszony esetén számítandó. Rögzítette, hogy a helyes számítások alapján 2018. február 12-én érte el a felperes a 30 év közalkalmazotti jogviszonyt, ezért a háromhavi jubileumi jutalom ekkor vált esedékessé, amelyet külön kérelem nélkül kellett volna folyósítani részére. Az Sz. Kistérségi Óvoda és Bölcsőde által korábban kifizetett összeg ugyan jogalap nélküli volt, de ez nem mentesíti az alperest a rá irányadó jogszabályi kötelezettség alól.
Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és a kereset elutasítása, valamint a felperes perköltségben való marasztalása iránt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, lényeges körülményeket nem vett figyelembe, így azt, hogy a 2020. február 25. napján kelt levélben a felperes a felmentését és a 40 éves jubileumi jutalom kifizetését kérte, amely nem volt teljesíthető. A korábbi munkáltató a felperes akkori besorolása alapján helyesen állapította meg és fizette ki részére a 30 éves jubileumi jutalmat 2013. június 25. napján. Ekkor a felperes is még abban a tudatban volt, hogy a 30 éves közalkalmazotti jogviszonya fennáll. 2018 februárjában még kérte a 40 éves jubileumi jutalmat, de munkáltatóként elutasította a kérelmét, a felperes csak ezt követően változtatott az álláspontján. A nála létesített jogviszony kezdetén átadta a felperesnek a besorolását, aki azt elfogadta, eszerint 32 év 10 hónap 16 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett ekkor; utóbb derült ki, hogy tévedett. Mivel azonban a 30 éves jubileumi jutalmat a korábbi munkáltató kifizette, a Kúria általa már hivatkozott döntése szerint az ismételten nem fizethető ki; de erre vonatkozó indokolást nem tartalmaz az elsőfokú határozat. Az elsőfokú bíróság a tényállásból helytelen jogi következtetést vont le, és nem értékelte, hogy jogtalanul jutott vagyoni előnyhöz a felperes.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, helyes indokai alapján. Előadása szerint nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy a korábbi munkáltató tévedésből kifizette részére a 30 éves jubileumi jutalmat, és az sem értékelhető, hogy azt nem követelte vissza. Az alperes munkáltatónak jogszabály alapján kell megállapítania a közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt és a jubileumi jutalomra való jogosultság fennálltát, az nem függhet a munkavállaló vélekedésétől. A Kjt. a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt a különböző jogcímeken járó juttatások szempontjából eltérően határozza meg, így a Kjt. 87/A. § (3) bekezdése vonatkozik a besorolásra, míg a jubileumi jutalomra a Kjt. 87/A. § (1) bekezdése. Ezek a rendelkezések laikus számára nehezen értelmezhetők, ez adhatott okot a tévedésére. Az alperes azonban külön apparátussal rendelkezik a munkaügyek intézésére, tőle elvárható a helyes számítás. A 30 év közalkalmazotti jogviszonyt az alperes alkalmazásában töltötte be, így ő köteles a háromhavi illetménynek megfelelő jubileumi jutalom kifizetésére. Az alperes által hivatkozott kúriai határozat nem irányadó, mert ott két különböző jogviszonyban, eltérő szabályok alapján kívánt igényt érvényesíteni a fél, a jelen esetben egyszer kívánja helyesen érvényesíteni igényét, amikor arra jogot szerzett.
A fellebbezés nem alapos.
A másodfokú bíróság kiegészíti az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal, hogy 2018 februárjában a felperes alapilletménye havi bruttó 354.235 forint volt.
Kiegészíti továbbá a tényállást azzal is, hogy a 2020. február 25. napján kelt levelében a felperes maga kérte a munkáltatótól a jogviszonyának megszüntetését 2020. december 30. napjával, mivel ebben az időpontban rendelkezik 40 év szolgálati idővel, és jogosulttá válik a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára. Kérte egyúttal, hogy a Kjt. 78. § (4) bekezdése alapján járó 40 éves, öthavi illetménynek megfelelő jubileumi jutalmat fizesse ki részére a munkáltató, mert mikor a nők kedvezményes öregségi nyugdíja miatt megszűnik a jogviszonya, legalább 35 év szolgálati jogviszonnyal fog rendelkezni.
A munkáltató a 2020. május 27. napján kelt határozatával elutasította a felperes 40 éves jubileumi jutalom iránti igényét azzal az indokkal, hogy valójában 35 év közalkalmazotti jogviszony helyett csak 32 év 10 hónap 18 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, mert a MÁV-nál eltöltött 6 év 1 hónap nem vehető figyelembe a közalkalmazotti jogviszony időtartamának számításánál.
Az így kiegészített tényállást fogadta el a másodfokú bíróság a döntése alapjául, azonban a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (3) bekezdés c) pontja szerint az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetés levonására nem látott indokot.
A Kjt. 78. § (1) bekezdése értelmében 30 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottnak jubileumi jutalom jár, amely a 78. § (2) bekezdés b) pontja értelmében háromhavi illetménynek megfelelő összeg. A 30 éves jubileumi jutalomra való jogosultság akkor nyílik meg, amikor a közalkalmazott a 30 éves közalkalmazotti jogviszonyt elérte. Ebben a tekintetben csak a közszférába tartozó munkáltatónál szerzett közalkalmazotti jogviszony vehető figyelembe a Kjt. 87/A. § (1) bekezdése értelmében. A jogszabály szövegéből következően a jubileumi jutalom a feltételek teljesülése esetén alanyi jogon jár a közalkalmazott részére, és azt a munkáltató az esedékesség időpontjában köteles kifizetni.
Lényegében az alperes maga is elismerte, hogy a felperes korábbi munkáltatója tévesen számította a felperes közalkalmazotti jogviszonyának időtartamát, így tévesen állította ki a közalkalmazotti jogviszony igazolását, a jogviszonyhoz ugyanis a MÁV-nál eltöltött 6 év 1 hónap időtartam nem számítható hozzá. Amennyiben 2020. december 30-án 32 év 10 hónap 18 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett a felperes, úgy a 30 év közalkalmazotti jogviszony 2018. február 12. napján telt el. Ebből következően 2013. évben a 30 éves közalkalmazotti jubileumi jutalom jogalap nélkül, tévesen került kifizetésre, amely tartozatlan fizetés visszakövetelésére a kifizető jogosult az általános elévülési időn belül (Kúria Mfv.X.10.060/2021/11.). Az a körülmény, hogy a kifizető élt-e a jogalap nélküli kifizetés visszakövetelésének jogával, a jelen jogvita elbírálása szempontjából irreleváns, azt a bíróságok nem értékelhetik. Ugyanígy nincs jelentősége annak, hogy a felperes maga is tévedésben volt a közalkalmazotti jogviszonyának időtartamában, így elfogadta az alperes munkáltató által számított besorolást.
Az alperes fellebbezési érvelésével szemben a másodfokú bíróság a felperes álláspontját osztotta abban a kérdésben, hogy az alperes által felhívott kúriai határozat, az Mfv.II.10.707/1995/3. számú eseti döntés eltérő tényálláson alapul. Az esetek tényállásának különbözősége abban áll, hogy a hivatkozott ügyben jogszabályváltozás történt, és erre figyelemmel érte el a közalkalmazott ismételten a jubileumi jutalomra való jogosultság azonos időtartamát. Hasonló jogeseteken alapulnak az EBH1999.61. és a BH1997.501. szám alatt közzétett döntések, amelyekben a Kúria kimondta, hogy a jogszabályok megváltozása és ezáltal a jogosító idő számítására vonatkozó szabályok módosulása következtében nem lehet ugyanazon fokozatú jubileumi jutalomra még egyszer jogot szerezni.
A jelen jogvitában viszont nincs szó jogszabályváltozásról, így arról, hogy a felperes ismételten jogot szerzett volna a 30 éves közalkalmazotti jogviszony alapján a háromhavi illetményére. A felperes ugyanis arra egyszer, mégpedig 2018. február 12-én szerzett jogosultságot, 2013-ban nem. Az elsőfokú bíróság indokolása valóban nem tért ki az alperes által hivatkozott jogeset értékelésére, azonban ez a hiány az érdemi döntésre nem hatott ki, és a másodfokú eljárásban orvosolható volt, ezért a Pp. 381. §-ának alkalmazása nem volt szükséges.
Hangsúlyozza a másodfokú bíróság, hogy a korábbi munkáltató tévedése a későbbi munkáltató kötelezettségét nem menti ki. Ebből az következik, hogy az alperes köteles megfizetni a felperes részére a nála bekövetkezett 30 éves közalkalmazotti jogviszonyra tekintettel a háromhavi illetménynek megfelelő jubileumi jutalmat a Kjt. 78. § (2) bekezdés b) pontja alapján, amelynek összege nem volt vitás. A késedelmi kamat a Kjt. 2. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Mt. 31. §-a szerint irányadó Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:48. § (1) bekezdésén alapul.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemében bírálta felül a Pp. 383. § (1) bekezdése alapján, és azt helybenhagyta a Pp. 383. § (2) bekezdése szerint.
(Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.044/2021/4. szám)