adozona.hu
ÍH 2022.17
ÍH 2022.17
SZERZŐ VAGYONI JOGAI, MUNKAVISZONYBAN KÉSZÍTETT SZERZŐI MŰ Ha a mű megalkotása a szerző munkaköri kötelessége, a munkáltatóval kötött külön megállapodás hiányában nem illetik meg a szerzői vagyoni jogok. Annak megítélésénél, hogy a szerző munkaköri kötelezettségébe tartozik-e a mű megalkotása, a munkaszerződésnek, a munkaköri leírásnak, valamint a munkáltató által adott utasításnak van jelentősége. [1999. évi LXXVI. tv. 30. § (1) bekezdés, 58. § (4) bekezdés, 2012. évi I. tv. 42. § (2) bekezdés a) pont, 45.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint felperes az alperes alkalmazásában állt 2002. április hó 1. napjától irodavezetői, 2006. június hó 9. napjától minőségirányítási vezető és irodavezető munkakörben.
Felperes kidolgozott egy belső naprakész kommunikációs és valós idejű modellt, amely 2006. évtől működött az alperesnél e-mailes rendszerben, ennek révén a cég vezetői és az adott kérdésben érintett vezetők egyidejűleg látták és nyomon követhették az egyes döntések végrehaj...
ÍH 2022.17 SZERZŐ VAGYONI JOGAI, MUNKAVISZONYBAN KÉSZÍTETT SZERZŐI MŰ
Ha a mű megalkotása a szerző munkaköri kötelessége, a munkáltatóval kötött külön megállapodás hiányában nem illetik meg a szerzői vagyoni jogok.
Annak megítélésénél, hogy a szerző munkaköri kötelezettségébe tartozik-e a mű megalkotása, a munkaszerződésnek, a munkaköri leírásnak, valamint a munkáltató által adott utasításnak van jelentősége. [1999. évi LXXVI. tv. 30. § (1) bekezdés, 58. § (4) bekezdés, 2012. évi I. tv. 42. § (2) bekezdés a) pont, 45. § (1) bekezdés]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint felperes az alperes alkalmazásában állt 2002. április hó 1. napjától irodavezetői, 2006. június hó 9. napjától minőségirányítási vezető és irodavezető munkakörben.Felperes kidolgozott egy belső naprakész kommunikációs és valós idejű modellt, amely 2006. évtől működött az alperesnél e-mailes rendszerben, ennek révén a cég vezetői és az adott kérdésben érintett vezetők egyidejűleg látták és nyomon követhették az egyes döntések végrehajtásának menetét, így a cégvezetők a gazdasági társaság pénzügyi helyzetét illetően is aktuális információval rendelkeztek. A modell alapján az alperes alkalmazásában álló informatikus a webes programozást, szoftver fejlesztést nem tudta megvalósítani.
A felperes munkaszerződését felek 2009. december 1. napján közös megegyezéssel módosították, alperes a felperest ettől az időponttól cégvezetői munkakörben foglalkoztatta. A felperes munkaköri leírása szerint - egyéb feladatok mellett - feladatát képezte a gazdaságosság és hatékonyság fokozására vonatkozó intézkedések kidolgozása, hatáskörébe tartozott a kft. információs és adatfeldolgozási rendszer kialakításában, fejlesztésében való döntés.
Az alperes 2010. július hó 3. napján szoftver fejlesztési és karbantartási szerződést kötött a H. Kft.-vel az alperes működéséhez szükséges, online rendszerben működő, belső és külső internetes elérési felhasználók egyidejű munkavégzésére alkalmas kommunikációs szoftver (ProOnline Projekt Menedzser Szoftver) kifejlesztésére. A megállapodás 10. pontja értelmében az alperes részéről a termék kifejlesztésében a felperes működött közre.
A ProOnline rendszer használata 2010. szeptemberében megkezdődött, a H. Kft. 2010. november hó 2. napjára az ügyviteli rendszer fejlesztési munkáit, 2010. november hó 25. napjára a projektmenedzser fejlesztési munkáit, 2011. májusára a ProOnline szabadságolási modult készítette el.
A H. Kft. 2011. december hó 1. napján a vállalat pénzügyi folyamatainak megreformálására vonatkozó ProCash Online szoftverfejlesztési javaslatát küldte meg felperesnek. Alperes ezen a napon tartott taggyűlésén felperes tájékoztatta a tagokat a pénzügyi felügyeletet támogató ProCash Online cégirányítási rendszer kifejlesztéséről. A taggyűlés határozatban rögzítette, hogy a rendszer piaci értékesítését tervezi.
A szoftverrendszer fejlesztése tekintetében a felperes projektvezetői feladatokat kapott, feladata a projekt koordinálása és irányítása volt.
Felperes 2011. december hó 1. napján a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál önkéntes műnyilvántartásba vétel iránt terjesztett elő kérelmet, a papír alapon benyújtott mű címe az alábbi volt: "Új kommunikációs modell a vállalatirányításban, pénzügyi irányításban".
Felperes 2012. évtől hatályos munkaköri leírása szerint feladatát képezte a társaság gazdasági-stratégiai tervezésének irányítása, az igazgatási-adminisztratív egységek munkájának irányítása, ellenőrzése.
Az alperes és a H. Kft. 2012. március hó 9. napján szoftver fejlesztés-karbantartási szerződést kötött a ProCash Online vállalat irányítási szoftver - online módon, belső és külső internetes elérési felhasználók egyidejű munkavégzésére alkalmas módon működő rendszer - alperes részére történő kifejlesztéséről.
A felperes munkaviszonya az alperesnél 2012. október hó 12. napján közös megegyezéssel megszűnt.
Felperes keresetében a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 16.§ (1) és (4) bekezdése, a 94.§ (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése alapján a felhasználás jogosulatlan átengedése miatt a jogsértés megtörténtének megállapítását és az alperes 40.000.000 forint kártérítés és ennek 2013. július 6. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kötelezését kérte. Kereseti tényállítása szerint a munkaviszonya fennállása alatt kidolgozta a ProOnline és a ProCash Online internet alapú vállalati döntést támogató és pénzügyi felügyeletet biztosító rendszer modelljét, amely szellemi tulajdonát képezi, az alperes azonban a használatot további gazdasági társaságoknak engedte át.
Alperes a kereset elutasítását kérte hivatkozással arra, hogy a szoftverfejlesztés bonyolítása a felperes munkaköri kötelezettsége volt, a felperest a szerzői vagyoni jogok nem illetik meg, ezért az Szjt. 58.§ (4) bekezdése folytán a felhasználás után díjazást nem igényelhet.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Elsődlegesen vizsgálta, hogy a felperes létrehozott-e szerzői jogvédelem alá eső művet, amennyiben igen, mi az a mű, ami a szerzői jogvédelem tárgya, és azt a felperes munkaviszonyban hozta-e létre. Kiemelte, hogy a felperes nem igazolta, hogy mi volt a 2011. december hó 1. napján "Új kommunikációs modell a vállalatirányításban, pénzügyi irányításban" elnevezéssel tudományos műként, Y1100396. ügyszámú tanúsítvánnyal önkéntes műnyilvántartásba vett mű tartalma, mivel a tanúsítvány nyilvántartási számával ellátott boríték nem volt sérülésmentes, azt a felperes nyitott állapotban mutatta be. Márpedig az Szjt. 94/B.§ (2) bekezdése, a 26/2010. (XII. 28.) KIM rendelet 4.§ (1) és (2) bekezdése szerint igazoláshoz az így elhelyezett műpéldány csak akkor használható fel, ha a zár és a boríték sérülésmentes állapotban van. Azt megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a 2013. május hó 6. napján benyújtott kérelem alapján a felperes az Y1300396. ügyszámú tanúsítvánnyal önkéntes műnyilvántartásba vett mű szerzője.
Álláspontja szerint, mivel a felperes kérelme alapján közjegyzői nemperes eljárásban eljárt igazságügyi szakértő az Y1100396. ügyszámú tanúsítvánnyal ellátott művet vizsgálta, a szakvélemény a perben nem volt értékelhető, mivel ez a mű a perben a fent kifejtettek miatt nem volt figyelembe vehető.
Megállapította, hogy felperes 2006. évtől alkalmazott az alperesnél egy e-maileken alapuló vállalatirányítási kommunikációs rendszert, de ennek online megvalósítása szoftver hiányában nem volt lehetséges. Kiemelte, hogy a szoftver megalkotása a H. Kft.-vel 2010. július hó 3. napján megkötött szerződés alapján történt meg. Utalt arra, hogy felperes nem bizonyította, hogy a szerződés megkötésekor a vállalatirányítási elgondolása már kidolgozott formában létezett, és önálló szerzői védelemben részesült, ezért a szoftver felhasználásával összefüggésben a felperes díjazásra nem tarthat igényt. Megjegyezte, hogy felperesnek cégvezetői munkaköri kötelezettségei körébe tartozott olyan információs és adatfeldolgozási rendszer kialakítása, amellyel a cég gazdaságossági, hatékonysági mutatói növelhetők. Hivatkozott arra, hogy a perben az sem bizonyított, hogy a létrehozott szoftver szerzői jogvédelem alá esik, azonban a további bizonyítást e tekintetben mellőzte, mivel az Szjt. 58.§ (4) bekezdése szerint a munkaviszonyból folyó kötelezettsége teljesítéseként elkészített szoftverre az Szjt. 30.§ (3) és (4) bekezdése nem vonatkozik.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést.
Fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének - bizonyítási eljárás lefolytatása utáni - megváltoztatását, a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Kifejtette, hogy az alperesnél 2006. év óta használt vállalatirányítási rendszer a saját szellemi terméke volt, maga fejlesztette ki az elméleti alapját, iránymutatása mellett történt meg az webes kidolgozás, nem munkaköri kötelezettségként alkotta meg a művet, nem munkavállalóként vett részt a szoftver megalkotásában, projektmenedzserként pedig a vállalatirányítási rendszer értékesítése volt a feladata.
Hangsúlyozta, hogy az Szjt. 94/B.§ rendelkezéseire figyelemmel tévesen mellőzte a bíróság a bizonyítást arra, hogy mi volt a 2011. december hó 1. napján benyújtott, Y1100396. ügyszámú tanúsítvánnyal ellátott mű tartalma. Hivatkozott arra, hogy nem volt munkaköri kötelezettsége a vállalatirányítási modell megalkotása, és a modell már 2011. december hó 1. napján műnyilvántartásba került.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében a felperes fellebbezésével érintett részben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal kiegészíti:
A felperes az alperest és az alperes tulajdonosainak érdekeltségébe tartozó cégeket menedzselte, feladata a cégcsoport működésének hatékony szervezése volt, feladatköréhez ösztönző rendszer kapcsolódott.
A 2011. december hó 30. napján kelt munkaköri leírás szerint felperes feladatát képezte a gazdaságosság, hatékonyság fokozására vonatkozó intézkedések megtétele. Munkakörébe tartozott, a munkaszerződés és a munkaköri leírás 2009. évi módosításától, a kft. informatikai és adatfeldolgozó rendszerének kialakítása, a kialakításában és a fejlesztésében való részvétel, valamint az ezekben való döntés.
Felperes az alperessel történt egyeztetés alapján vette fel a kapcsolatot a H. Kft.-vel a szoftver elkészítése, kifejlesztése érdekében.
Az így kiegészített tényállásra figyelemmel helyesen döntött az elsőfokú bíróság a kereset elutasításáról, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását az alábbiak szerint pontosítja és kiegészíti:
Felperes keresetét arra alapította, hogy az alperes a ProOnline és ProCash Online internet alapú vállalati döntést támogató és pénzügyi felügyeletet biztosító rendszer modelljét jogosulatlanul átengedte az érdekeltségébe tartozó más gazdasági társaságok részére, és a jogosulatlan felhasználók a felperes, mint szerző részére nem fizettek díjat. A ProOnline és ProCash Online rendszer használata ténylegesen a 2010. július hó 3-án és a 2012. március hó 9. napján kelt szerződések alapján kifejlesztett szoftver rendszer használatát jelenti, figyelemmel arra, hogy felperes a keresetlevél mellékleteként a szoftveren alapuló rendszerhasználatot igazolt. A perben ezért abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a szoftverfejlesztés, az abban történő közreműködés a felperes munkaköri kötelezettsége volt-e. Nincs relevanciája annak, hogy a felperes által 2011. december hó 1. napján előterjesztett önkéntes műnyilvántartásba vételi kérelem alapja volt-e a szoftvernek és annak, hogy felperes eredeti e-mail alapon megvalósult modellje miként viszonyult a szoftverhez, mellőzi ezért a másodfokú bíróság az önkéntes műnyilvántartásba vétellel kapcsolatos megállapításokat. Ebből következően ebben a körben további bizonyítás lefolytatása is szükségtelen lett volna.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a szoftver kifejlesztésében a felperes munkaköri kötelezettsége teljesítéseként működött közre. A kiegészített tényállás szerint kifejezett munkaköri feladatát képezte a gazdaságos, hatékony informatikai rendszer kialakításában való közreműködés, s ebben a tekintetben a döntési jogosultság is az övé volt. Egyetért a másodfokú bíróság azzal is, hogy a közjegyzői eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményét - az alábbi indokok miatt - mellőzni kellett.
A jelen ügyben alkalmazandó 1952. évi III. törvény 177.§ (1) bekezdése alapján, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Iparjogvédelmi szakértő kirendelésének szükségessége a perbeli esetben akkor állna fenn, ha a szerzői jog területén felmerülő szakkérdésben kellene a bíróságnak állást foglalni, amely tekintetben megfelelő szakértelemmel nem rendelkezik. A fent már írtak szerint a jelen ügyben elsődlegesen eldöntendő kérdés az volt, hogy felperes munkaköri kötelezettségébe tartozott-e az informatikai rendszer kialakításában való aktív közreműködés. Erre vonatkozó okiratok a perben rendelkezésre álltak, de ez egyébként sem minősül iparjogvédelmi szakkérdésnek. Az 1952. évi III. törvény 206.§ (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. Annak eldöntése, hogy a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelezettsége-e jogkérdés, ebben nem a szakértőnek, hanem a bíróságnak kell állást foglalnia.
A munkaviszonyból folyó kötelesség tartalmát a munkajogi szabályok és a munkaügyi bírói gyakorlat szerint kell értelmezni, és a konkrét jogviszonyban a munkaszerződésben, munkaköri leírásban meghatározott munkaköri feladatokból kell kiindulni (Nagykommentár a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény www.ujjogtar.hu). A munkaköri kötelesség azonban a bírói gyakorlat szerint nem szűkíthető le kizárólag a munkaköri leírásra. Mindaz, amit a munkavállaló a felettesének írásbeli, szóbeli, vagy akár ráutaló magatartással tudomására hozott utasítása alapján végez, általában a munkaviszonyból folyó munkaköri kötelezettségnek minősül (LB.Pf.IV.22.739/1997., EBH2003.948.).
A ProOnline és a ProCash Online szoftverek kifejlesztése 2010-ben és 2011. évben történt meg. A felperesnek az erre az időszakra irányadó, 2009. december hó 1. napján kelt munkaköri leírása szerint a feladatához tartozott a gazdaságosság, hatékonyság fokozására vonatkozó intézkedések megtétele, a kft. információs, adatfeldolgozási rendszerének kialakításában való közreműködés, fejlesztésében való döntés. A perbeli szoftver a vállalati döntést támogató és pénzügyi felügyeletet biztosító rendszer, így a gazdaságosság, hatékonyság fokozására alkalmas, a kft. információs adatfeldolgozási rendszerét alakító program, azaz a felperes munkakörével általában megegyező feladat teljesítését jelentette, figyelemmel arra is, hogy felperes saját nyilatkozata szerint feladata volt a cégcsoport menedzselése és működésének hatékony szervezése. Felperes további saját személyes előadása szerint a program elkészítése érdekében a munkáltatójával történt egyeztetést követően vette fel a kapcsolatot a H. Kft.-vel, a rendszer kifejlesztését megelőzően egyeztetett az ügyvezetővel. A szoftver kifejlesztésére ezt követően kötött szerződést az alperes a H. Kft.-vel azzal, hogy a szerződések megvalósításában az alperes részéről a felperes működik közre. E szerződéses rendelkezésből az következik, hogy az általánosságban megállapítható munkakörétől függetlenül felperes a munkáltatójától, az alperestől kifejezett utasítást kapott a feladat megoldására, ami önmagában megalapozza a feladat munkaköri kötelezettség körébe tartozását. Az Szjt. 58.§ (4) bekezdése értelmében pedig a munkaviszonyból folyó kötelezettség teljesítéseként elkészített szoftverre az Szjt. 30.§ (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések nem vonatkoznak, a munkáltató által másnak adott felhasználási engedély a szerzőt díjazásra nem jogosítja fel, ezért a felperes keresetét el kellett utasítani.
Az Szjt. 30.§ (6) bekezdése értelmében lehetőség van arra, hogy a szerző és a munkáltató - írásban - úgy állapodjanak meg, hogy a munkaköri kötelességként alkotott műre vonatkozó valamely jogok a szerzőnél maradnak. A peres felek között azonban ilyen megállapodás nem született. Ellentmond a felperes előadásának az is, hogy felperes mint cégvezető maga írta alá az alperes és a H. Kft. között létrejött azon megállapodást, hogy a ProCash Online szoftverrendszert a két cég 50-50 %-os szellemi tulajdonának tekintik.
Felperes keresetét jogalapjában a másodfokú bíróság is alaptalannak találta, ezért az összegszerűség tekintetében bizonyítás lefolytatására nem volt szükség.
Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét, az indokolás pontosításával és kiegészítésével, az 1952. évi III. törvény 253.§ (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Megjegyzés: A jogerős ítéletet a Kúria Pfv.IV.20.998/2020/4. számú határozatával hatályában fenntartotta.)
(Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.024/2020/9.)